Délmagyarország, 1972. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

PÉNTEK, 1972. JANUÁR 21. 3 Szakszervezeti feladatok céljaink elérésében Az SZMT I ülése A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa teg­nap, csütörtökön ülést tar­gozók munka- és életkörül­ményeinek javítását. A szo­cialista munkaverseny — a tott szegedi székházában, különböző versenymozgal­Megvitatta, majd elfogadta mak — eredményei jelen­az elnökség előterjesztését, tős hatást gyakoroltak a amelyben részlegesen meg- gazdasági eredményeken túl határozzák a szakszervezeti is a termelést akadályozó szervek tennivalóit az idei körülmények megszüntetésé­gazdaságpolitikai végrehajtásában, kozáson részt vett dr. Var­feladatok re. A szakszervezeti szer­A tanács- vek javaslatokat tettek a bérezés es az anyagi ösz- ^Jül ga Dezső, az MSZMP Sze- tönzés fejlesztésére, a törzs- csak fontos feladatuknak té­ged városi bizottságának tit- gárda jobb megbecsülésére, kintik az áttérést az új a nő- és ifjúságpolitikai cél- munkás- és alkalmazotti vállalatvezetőket, hogy biz­tosítsák a folyamatos mun­kavégzéshez szükséges felté­teleket, hasznosítsák a kor­szerű szervezési feltételeket, tárják fel a belső tartaléko­kat. Nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szakszervezetek a szocialista munkaverseny­nek, s annak továbbfejlesz­tését előmozdítják. Ugyan­kára, Papdi József, a me­gyei pártbizottság osztály­vezetője és Baranyai Ti­borné, a SZOT tagja, a tex­tilesszakszervezet főtitkára. kitűzések végrehajtására. A szakszervezeti szervek idei feladatai között első­ként említették a beruházá­Megállapították az előter- si egyensúly javítása érde­jesztésben, hogy a szerve- kében szükséges tennivaló­zett munkások sokoldalúan kat. A szakszervezeti tiszt­ségviselők segítséget adnak a gazdasági vezetőknek bérbesorolásokra, de olyan formában, hogy kifejezésre jusson a differenciáltság és a szociálpolitikai elv. Az SZMT felhívja a megye ösz­szes szakszervezeti szervei­nek figyelmét, hogy az 1972. évi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását segítsék elő, és támogassák a gazdálkodás eredményes­ségét, a munka- és életkö­segitették az elmúlt eszten­dőben végzett gazdasági tennivalókat és nagyban olyan intézkedések kidolgo­hozzájárultak az elért ered- zásához, amelyekben ör­ményekhez. A szakszerveze- vényre jut a beruházások .... ... ... ... , . lek sajátos módszerekkel és ésszerűbb, takarékosabb élményeket javító torekvé­különféle mozgalmakkal tá- megoldasa. Mozgósítani fog- fCk ,u Ervenyesitsek mun­mogatták a gazdálkodás ha- ják a szervezett dolgozókat, hogy a szocialista munka­versenyben részt vevő bri­gádok és az ifjúság munka­felajánlásokkal támogassa a tékonyságának javítását. Se­gítették jól kialakítani a negyedik ötéves tervet, s a munkások képviseletében a gazdasági vezetőkkel kőző- megvalósításra váró beruhá­sen előkészítették, megvitat­ták és elfogadták az öt év­re szóló kollektív szerződé­seket. Elősegítették a dol­zottság és az SZMT állás­foglalását, javaslatait. Az SZMT állásfoglalását meg­küldik minden szakszerve­zeti alápszervezetnek. zásokat, hogy csökkenjenek TA vitában felszólalt Papdi „ _ i. József es Baranyai Tiborne a költségek, s rövidüljenek a határidők. Kérik a szak­szervezeti tisztségviselők a is, majd a tanács tagjai el­fogadták az elnökség 1972. első félévi munkatervét. Fegyver és szerszám Munkásőrök köszöntése a gyárakban A munkásőrség 15 éves. Évfordulót ünnepeltek or­szágszerte az alakulatoknál. Itt, Szegeden is sorra meg­emlékeznek az üzemekben, gyárakban arról, hogy tizen­öt esztendővel ezelőtt .egy újabb fegyveres testület ala­kult az országban, önkénte­sek, dolgozók, többnyire munkások kapták a fegy­vert, hogy részt vállalhassa­nak a munkáshatalom védel­méből. Gyárak, üzemek kollektí­vája köszönti e napokban a munkásőröket. A szalámi­gyárban is megünnepelték az évfordulót. Hiszen a húsipar szegedi dolgozói egy égési szakaszt adtak a Gera Sán­dor munkásőrzászlóaljnak Dr. Piros László igazgató és Fükő József zászlóaljparancs­nok köszöntötte itt a sza­kasz tagjait, és átadták a jutalmakat a már tíz éve szolgáló munkásőröknek. Mindenki számára nyil­vánvaló, milyen hatalmas je­lentőségű, ha a munkások­nak, dolgozóknak egységes, fegyveres szervezetük van, mellyel megvédhetik hatal­mukat. Az is köztudomású, hogy az eltelt tizenöt eszten­dő alatt rengeteget fejlődött a munkásőrség szervezete, fegyverzete és technikája. De az eltelt idő alatt még vala­mi más is történt. Az embe­rek véleménye is megválto­zott. Piros László mondta: évekkel ezelőtt a gazdasági egyszerűen nem fordult elő, az elvek és az élet közösse­... . TV, hogy egy munkásőrrel baj, ge. A szerszám es a fegyver vezetők nem szívesen vették, probléma lett volna. Jól tud- egysége, ha — amikor sok a munka ják, mit vár tőlük az ország. Sz. I. — a munkásőröknek men- Valóban tudják. És min­niük kell gyakorlatra. Ma den bizonnyal éppen ez vív­már más a helyzet Tudatá- w számukra az elisme­, , , , rést Helytállásuk a munka­ban vannak a szervezet fon- han H ^inden esetben, ha tosságának. szükség van rájuk. Két éve, Sok oka lehet ennek. Ta- 1970 tavaszán, amikor kel­lett ott dolgoztak a gáta­IflunKasOt aKnavetOMN gyakorlaton Haszontalan magyarázgatások A igazgatót egymás után három al­kalommal hallgathattam végig az általa vezetett vállalat munkájáról. Elő­ször én kerestem fel, arról érdeklődve, hogy miért nem készítik azt a bizonyos cikket, amit a vásárlók az üzletekben olyannyira keresnek. Az igazgató sajnál­kozott, hogy az olcsó termék a munka­erőhiány már-már elviselhetetlen szorí­tása miatt nem született meg, a vállalat­nál 110 ember hiányzik. Bezzeg, ha be­telne a létszám, egyik napról a másikra feltölthetnék a polcokat. Másodszor part­nerével folyó üzleti beszélgetésnek let­tem fül tanúja: tagadhatatlan, oroszlán­ként küzdött cége érdekeiért — hiszen forint, méghozzá nem kis összeg volt a tét. Azaz: mennyivel többért lehet eladni ugyanazt a terméket, amit tavaly, meg tavalyelőtt rendszeresen szállítottak. A munkaerőhiány itt is a legnyomósabb érvként szerepelt a „vállalat nehéz hely­zetének" ecsetelésében. A harmadik ta­lálkozás sajtótájékoztatón történt. Igaz­gatónk kedvenc argumentuma azonban meglepő átváltozáson ment keresztül, amelyhez foghatót csak a békává vará­zsolt királyfi szokott megtenni a gyer­mekmesék végén. Íme: „Racionálisan csökkentettük létszámunkat, és így nö­vekedett a termelékenység, gazdaságo­sabban dolgoztunk. Mindezt korszerű irá­nyítási módszereinknek, és helyes dönté­seinknek köszönhetjük." Tehát mégis vannak csodák, ráadásul a világ legszi­gorúbban materiális dolgaiban, mint a gazdasági életben. Vagy itt van például az építőipar. A kivitelező hibátlan komolyságú levélben jelenti: A lakóház elkészült, a műszaki átadás végett ekkor és ekkor jelenjen meg a beruházó. A tapasztaltabbja ilyen­kor automatikusan kiállítja az átadás meghiúsulásáról szóló nyilatkozatát, mert tudja: az első készrejelentés után körül­belül az ötödiket talán elhiheti. Időben kifejezve: a szeptember 6-ra kitűzött mű­szaki átadás november végén létrejöhet. A helyzet ugyanez lakásgarancia és más „ügyféltől származó alkalmatlankodás" esetében. Az ipar ilyenkor a „bejáratás" (az elnevezés szakembertől való) módsze­reit alkalmazza. A tizedik emeleti lakás tulajdonosát a garanciális irodáról jóin­dulatúan elküldik Kovács 16. Lajos mű­vezetőhöz, aki tágranyílt szemekkel le­pődik meg, és passzolja Nagy VI. János nevű társához, mondván: a tetőbeázás csak oda tartozik. Az ügyfél így jár egyik mesterségtől a másikig, „bejáródik", meg­ismeri az építővállalat fölépítését, s már magától rájön, hogy a szakipar melyik illetékesénél kell próbálkoznia. Addig viszont telik az idő — s ez mindennél fontosabb a küldözgetők számára. Hisz nekik beszámít a nyugdíjba. Ugye, hirtelen milyen sok analóg pél­da kívánkozik ide? Amikor egyszerűen mást mondanak nekünk, mint ami való­ban van, magyarul: becsapnak bennünket. „Kérem, nézzen be egy hét múlva" — mondja az előadó, bár egészen biztosan tudja, hiába érdeklődik egy; két, sőt, négy hét múlva a vevő, akkor sem lesa bébielem, Porti cigaretta vagy más ef­féle. De ne bagatellizáljuk el a Janus-arcú információk ügyét. Mert a félrevezetés­nél jóval többről van szó. Mintha gyakorlattá válna újabban, hogy az intézkedés, munka, döntés, szó­val valamilyen mulaszthatatlan tevé­kenység helyett a dezinformálást választ­ják. Kegyes hazugságoknak (saját ma­guknak valóban kegyes!) tulajdonítják, amellyel — s ez a legdöntőbb! — el­odázhatják, esetleg végképp elkerülhetik a MUNKÁT. Lassan-lassan külön irodal­ma, terminustechnikusa, szókincse és ér­tő szakembere lesz a magyarázkodás tu­dományának. Hány, jogi szempontból ki­fogástalan, ám a tényeket tekintve ha­mis levelet, feljegyzést. emlékeztetőt őriznek a vállalati dossziék! Napok, órák ezrei telnek el „tárgyalással", úgy, hogy a felek előre is nagyon jól tudják; sem­mi értelme a vitának, egyezkedésnek — csupán mindketten időt és pénzt kíván­nak nyerni a formaságok révén. Mon­dom, az ilyesminek virágzó gyakorlata kezd nálunk lenni — hisz magyarázkod­ni, szofisztikával csűrni-csavarni a dol­got egyszerűbb, könnyebb, mint dolgozni. Nem tudom, a statisztikai adatszolgál­tatási fegyelem, a félrevezető tények mi­att hány vállalatot, felelőst büntettek meg manapság. Azt hiszem, nem sokat, talán senkit sem. És vajon hány magya­rázatzsonglőrt vontak felelősségre a leg­közönségesebb félrevezetés miatt? Gon­dolom, őközülük nem sokat. Pedig ha jól megfontoljuk, még a törvény is elő­írja, hogy milyen magatartást kell ta­núsítani szocialista szerveknek egymás között, és az állampolgárokkal — az ügy­felekkel, a vevőkkel, a megrendelőkkel — szemben. Érdemes tovább folytatni a gondolatot: valószínűleg azért nem lett szankciója mondjuk a „téves közlésnek", mert aki kapta, legtöbbször nem ellenőrizte. Vagy nem tiltakozott a törvény, a tisztesség, a közérdek nevében. A z idei esztendő semmiképpen nem ígérkezik könnyűnek. Az utóbbi időben a parlamenttől nagygyűlé­sek fórumáig mindenütt elhangzott: ke­ményebben kell dolgozni, hogy utolérjük magunkat, megvalósíthassuk saját és tár­sadalmi terveinket. Közismert tény: a kormány felülvizsgálta a költségvetést, egyes beruházásokat elnapoltunk, volt árváltozás. Gazdálkodásunkban a célsze­rűség, az ökonomikusság alapján jobban vigyázunk minden forintra — mert csak saját eredményeinktől függ boldogulá­sunk. S éppen ezért nem tűrhetjük már sem rövidebb, sem hosszabb távon a Janus-arcú információkat, a félrevezetés gyakorlatát. Nemcsak az őszinteség igé­nye, hanem anyagi érdekeink miatt sem! A teremtő munkára alkalmas időt ha­logatással, magyarázkodással elfecsérelni annyi, mint veszteséget okozni. Az pedig, akárhogy nézzük: bűn. Matkó István Amíg a takaró ér Mértéktartó gazdaságfejlesztés — Zárszámadás Gyálaréten Az első zárszámadási köz­gyűlést Csongrád megye több mint száz közös gaz­dasága közül a gyálarétiek tartották meg nagyon küz­delmes, de eredményes esz­tendőt hagyva maguk mö­gött. Jégverés, majd aszály sújtotta földjeiket, mégis búzából tizenhét, őszi árpá­lán az is, hogy a munkás­őrök bizonyítottak az évek tésénél. kon, ott voltak Makó kiürí­során. Bizonyítottak a mun­kában, a gyárban és a rend­kívüli események idején. Be­bizonyították, hogy rájuk mindig és mindenhol lehet számítani. És itt ismét ér­Most ünnepelnek a mun­kásőrök, köszönti őket az or­szág. Köszöntik őket a gyá­rakban, üzemekben. Össze­jönnek a fehér asztalnál és már elevenednek az eltelt idő történetei. A kemény gya­demes Piros László szavait korlatok vidám históriái is idézni- Büszkék vaevunk Mert őket nemcsak a fe8y" íaezni. BuszkeK vagyunk yer a kozos szervezet tartja munka söreinkre. Nagysze- összej kapcsolja egymáshoz, rűen helytállnak a termelő- hanem a közös munka, a munkában, és mindenütt, közös örömök, a nehéz gya­Soha nem akadt olyan fel- korlatok együtt töltött órái adat, hogy ne támaszkodhat- is. És mindezeken túl a nép­tunk volna rájuk. Olyan eset hez, a párthoz való hűség, Termékforgalom Az Országos Anyag- és Ár- beruházókkal, vállalkozók­hivatal elnöke rendelkezést kai, akik az egyedi nagybe­adott ld az 1972. évi ter- ruházásokhoz és fejlesztési mékforgalomról. Ennek sza- kölcsönnel támogatott beru­bályai lényegében a tavalyi- házásokhoz akarnak külön­val azonosak. Az áruk túl- féle termékeket rendelni, frz nyomó többségét továbbra is ilyen beruházások vállalko­korlátozás nélkül adhatják- zói azonban csak akkor kö­vehetik az arra illetékes vál- vetelhetik a szerződés meg­lalatok, magánjogi szerződé- kötését, ha őket magukat is sekben önállóan dönthetnek szerződés kötelezi a beruhá­vásárlásról, értékesítésről. zással kapcsolatos munkákra. Néhány, a népgazdaság Az idén egyébként csupán számára különösen fontos te- a hús tartozik központi gaz­rüieten — a korábbiakhoz dálkodás alá, vagyis közpon­hasonlóan — továbbra is kö­tilag csak ennél a cikknél ból huszonkét, kukoricából gyonát s az egy tagra jutó huszonhárom, takarmányré- átlagjövedelem eléri a 23 pából háromszázötven má- ezer forintot. Ehhez járul zsás holdankénti termést ta- még a háztájiból eredő be­karítottak be. vétel. A tízórás munkanap­A tegnapi, csütörtöki zár- ra es° átlagkereset valami­számadási közgyűlésen Csor- vel több a megelőző évinél, ba Mihály elnök beszámo- kilencvennyolc forint. lójában hangsúlyozta: az A kis szövetkezet arról ezerholdas, százhuszonkét sem feledkezett meg, hogy tagú közösség következete­sen ügyelt arra, hogy ne vigyék túlzásba a beruhá­zásokat, addig nyújtózkod­legjobban dolgozó tagjait országjáró kirándulásra vi­gye. A gazdaság stabilitá­sát tanúsítja, hogy a köz­janak, amíg a takaró ér. sé§ Szegeddel határos, a Erejükhöz mérten fejlesz- tagokat azonban nem csá­tették a szövetkezetet. 2 mii- bította el a város. A Kom­iió 300 ezer forint költség- szomol Tsz-t huszonegy éve gel szarvasmarhatelepet épi- fiatalok alakították, s őkal­lettek, amelyet több mint 1 kotják ma is a törzsgárdát, millió forint értékben vá- A szövetkezet vezetői azon sárolt üszőállománnyal né- fáradoznak, hogy téli kere­pesitettek be. Ezenkívül seti lehetőséget nyújtsanak a lánctalpas traktort, mun- tagságnak. Az első ilyen lé­kagépekel vettek és minden Pés a Szövetkezetek Csong­fontos feladattal, a mély- rád megyei Értékesítő Köz­szántással ls idejében vé- pontjával kötött megállapo­geztek. Mértéktartó, terv- dás vöröshagyma tisztításá­telezővé teszi a rendelkezés ... . _ , ,. a szállítási szerződések meg- határozzák meg, hogy a kü­kötését. A szállító köteles lönböző vállalatok mennyit I szerű gazdálkodással gyara- ra­szerződést kötni azokkal a kapjanak. ipították a szövetkezet v»­C. &

Next

/
Oldalképek
Tartalom