Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-10 / 291. szám

PÉNTEK, 1971. DECEMBER 10. 3 r Ujabb kopogtatás.., Segíteni rendszeresen és gyorsan — Szociálpolitika és egészségügyi hatósági feladatok intézése — Nem bírok velük megmaradni. Beteg vagyok, nem törődnek velem. Nem tudocv megenni, amit főznek, mert hogy fáj a gyomrom. Hiába mondom. Két éve magam kotyvasztgatok, azóta nem is adom oda a nyugdijam, igaz, 645 forintom van csak. Nem ér semmit az életem. Segítsenek rajtam, eresszenek be a szociális otthonba. Az idős, alacsony bácsit nyugtatgatja az előadó. „Hívjuk majd a feleségét, beszélünk vele." — Az hiába lesz. Még el is akarnak pusztítani. Olyannal etetnek, hogy felforduljak. Cukros tejet adnak, pedig azt neon bírom. Nincs nekem ott maradásom. Mondtam: váljunk el. Dehogy költök arra — azt mondta az asszony. Azt. Végighallgatja dr. Nóvák Antalné, a Szeged megyei város tanácsa III. kerületi hivatalának szociálpolitikai előadója, jó szóval csitítgatja, béküljenek meg, hát honnét is szerezzen neki helyet a szociális otthonban. Minden hely foglalt, sok a jelentkező is. A bácsit nem lehet ezzel megnyugtatni — saját családjában, feleségévei, gyermekeivel nem tud élni. Sorjáznak a panaszosok, segélykérők. Egy fiatalasszonynak katona a férje, pénzsegélyért jött, egy férfi — most szabadult a börtönből — kölcsönt kér, míg majd munkahelyén fizetést kap. Amióta — az új tanácstörvény értelmében — III. kerületi hivatal lett a kerületi tanácsból, az egész város területén ez a hivatal végzi az egészségügyi hatósági feladatokat és a szociálpolitika gazdája is lett. Négy hónap telt el azóta — az első tapasztalatokról már érdemes mérleget készíteni. Dr. Vitos György főorvos legfőbb eredménynek azt tartja, hogy az egész városban azonos szintre tudták emelni a segélyek elbírálását, a támogatás összegét. Eddig minden kerületben más-más lehetőségek voltak, a változás pedig jót jelent azoknak, akik öregségükre egyedül maradtak, s az állam segíti megélhetésüket. A városban összesen 516 idős embert kell támogatni, január 1-től a havi segélyátlag 415 forint, persze van, aki 250 forint nyugdíjkiegészítést, van, aki meg 700 forint támogatást kap. Ez a jövő évben összesen 2 millió 934 ezer forintot jelent. Változatlanul rendszeres segélyt kapnak a vakok, de ettől függetlenül a kormányzat új, nagyon humánus rendelkezése szerint az egész országban minden világtalan havi 500 forint személyi járadékot kap. A szociális otthoni elhelyezést is a III. kerületi hivatal intézi, s ugyancsak kedvező, hogy egységes elbírálás szerint történik. Szegeden összesen 430 férőhely van, a most jelentkező 18— 20 idős egyedülálló embert nem tudják elhelyezni. Hogy ne legyenek teljesen elhagyatottak, két házigondozónő — januártól majd három — gondoskodik róluk, akik takarítanak, ebédet visznek és ha kell, orvost hívnak, gyógyszert adnak a gondozottaknak. — Az átmeneti időszak is aránylag könnyen telt el — mondja a főorvos. — Szervezési szempontból is jó, hogy egy-egy előadó, ügyintéző, csak a feladatok egy részével foglalkozik, így hamar megszerzi a gyakorlatot, megismeri a gondjaira bízott embereket. Azelőtt egy ügyintéző a saját kerületében 21-féle feladatot látott el, most 7-félét — nem túlterheltek, körültekintőbben nyugodtabban végzik ezt a sok megértést, emberséget kívánó feladatot. — Szomorú sorsokkal ismerkedik meg az ember — mondja dr. Nóvák Antalné, aki már tíz éve végzi ezt a munkát. — Néha pedig meglepődünk. Végighallgatjuk a panaszokat, s amikor elmegyünk családlátogatásra, hát... hogy is mondjam? Szóval: az élet néha nem egészen igazolja a panaszokat. De akinek valóban szüksége van az állam segítségére, annak juttathat a hivatal. Mint Zsódos Sándorné csoportvezető mondja, most az évi egyszeri, nagyobb összegű segélyek elosztásán dolgoznak, a tüzelő- és ruhasegélyt kiadták. És 1972ben 1 millió 200 ezer forinttal több a „keret". Üjabb kopogtatás: a következő ügyfél fehér bottal érkezett, a vakok számára elrendelt 500 forintos személyi járulékhoz szükséges igazolásokat hozta. — Megkapjuk-e még az idén? — Igyekszünk gyorsan intézni — kapja a feleletet. Tudják, hogy akinek szüksége van a segítségre, gyors segítséget vár. Bizalommal fordulhatnak a hivatalhoz. P. Sz. M. A csillagos katona • • . '-• " •> \ Huszonhét éve járt itt először. Akkor csillag volt a sapkáján. Vörös csillag. Oldalán fegyver, vállán rangjelzés. Tiszt volt és fiatal. Alig 18 éves, alhadnagy. Egy olyan hadsereg híradósa, szinte gyerekfejjel, amely a legnagyobb háború legnagyobb csatáit verekedte végig. Magas homlokú, eleven arcú. AZ EMBER Negyvenötéves és azok közé tartozik, akikről mindössze az olvasható le, hogy középkorúak, de alig változnak az idővel. A kenyérgyár igazMinőség, hatékonyság az építőiparban Csütörtökön az Építők Szakszervezete székházában Bondor József építésügyi- és városfejlesztési miniszter és helyettesei, valamint Gyöngyösi István főtitkár és a szakszervezet vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást az építő- és építőanyagipar ez évi várható teljesítéséről. Ennek alapján, valamint az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács legutóbbi határozatainak figyelembe vételével áttekintették az iparág jövő évi munkájával kapcsolatos közös teendőiket. Többek között foglalkoztak a beruházási tevékenység javításával. Megállapították, hogy a szocialista munkaverseny 1972. évi célkitűzéseiben fokozott hangsúlyt kap a minőség további javitása, a határidők betartása és az ezekhez vezető legfontosabb eszköz, a munka hatékonyságának fejlesztése. Munkalélektani kutatások Az utóbbi évtizedben igen sok országban — így hazánkban is — fellendülte"k a munkalélektani kutatások: különösen az ipar területén. A két világháború közötti időszak mezőgazdasági „munkatani" kezdeményezései főként az orvosi és lélettani kutatásokra korlátozódtak. A felszabadulás után először a közlekedés területén, a MÁV-nál alkalmazták a pszichológia kutatásainalt eredményeit. Ma már számos ipari nagyüzemben dolgozik munkapszichológus. A közlekedés és az ipar ismerte fel tehát elsőként az emberrel foglalkozó tudományok közül a pszichológia gyakorlati fontosságát, de ma mar nemcsak a közlekedési és ipari élet vezetői, hanem az üzemek dolgozói is egyre jobban igénylik a munkapszichológusok munkáját. A mezőgazdaság területén is megindult néhány évvel ezelőtt a munkapszichológiai kutatás. De mit „tud" a munkalélektan? Miben segíthetnek a munkapszichológusok? A lehetőség szinte végtelen. Legfontosabb feladatuk a gyár produktivitásának növelése. Ehhez mindenek előtt megfelelő ..pályatükröt" keli készíteni, amely megmutatja, hogy az egyes munkakörök milyen erényeket követelnek meg a munkásoktól. A felmérés után meg kell vizsgálni, hogy az egyes dolgozókat képességeik predesztinálják-e arra a munkakörre, amelyben tevékenykednek, vagy esetleg másutt jobban meg tudnák-e állni helyüket? Előfordulhat, hogy az így nyert adatok alapján át kell csoportosítani a munkaerőket. A balesetek megelőzése is nemegyszer az üzempszichológusokon múlik. Megfigyelték, ha a dolgozók abban a tudatban végzik munkájukat. hogy kicsi a baleseti veszély, akkor növekszik a balesetek arányszáma. Vizsgálják a munkapszichológusok egyebek között a munkaerő-vándorlás lélektani okait is. A leggyakoribb objektív okok: a szociális és a családi állapot, a kereset és a lakáshelyzet. mények ismeretében különösen nem! Márpedig: szikrányi lenéző gúnyt sem engedhet meg magának az a gazdasági vezető, akit ilyen beszámolóra kér fel egy pártszervezet vezetősége. Azokra az elvárásokra, amiket a vezetőség tagjai a párttagok, a munkáskollektíva nevében elmondtak, nem lehet ilyen választ adni. Bár másfelől: egy ilyen nehezen kicsikart, tiltakozással kísért beszámoló esetében, ilyen vezetői szemlélet esetében sajnos, ez a reagálás nem is lehetett olyan nagy meglepetés. A szemléletet mikroszkóp alá téve, választ kaphatunk eredetéről is. A nagy textilgyárban szinte kivétel nélkül művezetők, főművezetők töltik be a műszak-párttitkári tisztet. A mi történetünk szenvedő hőse munkásnő. Nem nehéz egyfaja vezetői gőgöt, önteltséget, elbizakodottságot felfedezni a történtek mögött. Azt a mentalitást: „ugyan, mit mondhatnak nekem a vezetőségi tagok, úgyse látják át a nagy összefüggéseket, úgysem tudnak ••főművezetői szinten« gondolkodni." Erre a gondolatmenetre érdemes odafigyelni. A szakmai felfuvalkodottságnaksa „suszter maradjon a kaptafánál" régi elvének szülötte. Már az az irányító is óriásit téved, aki az egyszerű dolgozókról képzeli, hogy nem ismerik a munkájukat, ennek megjavításával kapcsolatos legfőbb teendőket. Mert ismerik. Vannak, amit csak ők ismernek, mert nem „felülnézetből", netán madártávlatból látnak egyes dolgokat, mint némelyik „rutinból élő" vezető. De még nagyobbat téved az a parancsnoki poszton álló, aki a kommunisták, az alapszervezetben vezető szerepet betöltő munkások hozzáértését, segítőkészségét és erejét becsüli le. A példánkbeli esetet az ilyen nagy tévedések közé sorolhatjuk. Természetes, hogy sérelmesnek érezték az alapszervezet tagjai, s helyes, hogy utóbb a gyári párt-végrehajtóbizottság is fontosságához mérten foglalkozott az üggyel. Ennek tanulságai nyilván sokáig napirenden maradnak még. S nemcsak azért, mert a beszámoltatás ellen kézzel-lábbal tiltakozó gazdasági vezetőnek szintén zsebében volt a piros tagkönyv! Ennek fényében pedig minden utólagos hivatkozás a családi problémákra jelentőségét veszti. Sokkal inkább azért, mert az egyes közösségekben, a nagy családokban is sok „családi problémát" okozhat a vezető magatartása. Másutt is adódnak példák, hogy a szakmai követelményeket túlhangsúlyozzák, a politikai szerepet viszont alábecsülik, elhanyagolják. Manapság, egy politikailag felnőtt társadalomban is újra meg újra felmerülnek erre vonatkozó panaszok. Az ilyen helytelen mentalitás mellett nem lehet szó nélkül elmenni; számon kell kérni a vezetőtől a politikai tevékenységet is. A gazdasági-műszaki tudást, bármilyen fontos is, nem szabad abszolút értékmérőnek tekinteni, valamiféle „szakbarbár" szemléletet érvényre juttatni az igazi — poiitikailag-szakmailag-erkölcsileg egyaránt teljes értékűre való törekvés — helyett. Reméljük, hogy egyre több helyen az a vezetői tartás és magatartás dominál majd. ami természetes, logikus — és szükséges céljaink valóraváltásához. S ennek kialakításában, ellenőrzésében nagy és fontos szerepük van a pártalapszervezeteknek. Simái Mihály gatója Odesszában. Egy küldöttséggel látogatott el hozzánk. Látta Szegedet, járt és jár sokfelé a megyében, látta a mórahalmi új kenyérgyárat. Most küldöttként járt itt, a béke, a barátság követeként. Huszonhét éve, gyermekfejjel katona volt. Akkor fegyverrel jött, harcolni. Ahogy beszél, meg-megáll. Gondolkodnia kell. Hiába, nehéz visszaemlékezni. Majdnem 30 éve történt, felnőtt élete legkezdetén. Ami azután történt, később, azok voltak az igazán meghatározó élmények, a felnőtté válás élményei. Mozgékony arcú, kedves ember. Közvetlen, könnyen jön nála a mosoly is. Az emlékek, a szomorú emlékek után kutatva sem komorodik el. Hiába, régen történt. Szegedet a 180. lövészezred szabadította fel. Abban szolgált, híradós alhadnagyként. Délről jöttek, Szabadka felől. — Bekerítő hadművelet volt. A németeknek nem maradt más hátra, mint mielőbb elpucolni, hogy mentsék az irhájukat. Ennek köszönheti Szeged, hogy megmenekült a harcoktól. Nagy dolog volt ez annak idején. Láttuk, mivé lettek azok a városok, ahol védekeztek a fasiszták. Szegedről a Duna felé vonultunk, átkeltünk Ercsi és Dunapentele térségében, majd Budapest irányába törtünk előre. Hatalmas harcok folytak ott. Sok várost és falut szabadítottunk fel, aztán a budai harcok jöttek. Rendkívül erős ellenállásba ütköztünk. Sajnos, sok elvtársunk elesett ezekben a harcokban. Szóval sok mindent látott az ember. Városokat, ahol vé- dekezett az ellenség. Szeged nagyon szerencsés volt, hogy itt a németeknek nem volt módjukban harcolni. Amíg beszél, meg-megáll. Látszik, közben kutat az emlékek után. Hiába, azok nehezen kerülnek elő, hiszen mindez majdnem 30 éve történt. — Figyelembe kell venni az eltelt hosszú időt. Tizennyolc éves katona voltam akkoriban. Másként láttam ezt a vidéket és másként néztem az egész világot is. Akkor nem delegációval érkeztem, kimondottan ide, a megyébe. Nem, akkor katonaként, harcolni jöttem. És hogy itt is jártam, az szinte csak véletlen volt. Alig emlékszem valamire, hiszen nem sokáig voltunk itt a megyében. Hiába, régen történt, akkor még nagyon fiatal voltam. KITÜNTETÉS Aztá» — töprengés közben mégis megelevenedik néhány a múlt történései közül. Ha bizonytalanul is, de mégis megvilágosodik a múlt, előkerül az emlék és öröm villan az arcon. — Csak rövid ideig voltunk Szegeden és a megyében. Gyorsan átvonult a front. Ismerősöket nem volt időm szerezni. Csak kevés embert ismertünk meg, köztük jó elvtársakat is. Közülük egy ... Ennyi idő után már nem tudok rá pontosan visszaemlékezni. Csak a keresztnevét tudom: Miska. Elvtárs volt, sokat segített. A magyar hadseregben szolgált, aztán tolmácsként magunkhoz vettük. Velünk együtt harcolt. Élmények, emlékek. Nehezen kerülnek felszínre ennyi idő után. De néhány közülük még mindig elevenen él. Például az, hogy itt, Magyarországon, valahol az Alföldön — a község nevére már nem emlékszik — tüntették ki a 18 éves alhadnagyot a Vörös Csillag Érdemrenddel. — Bekerítettek bennünket a németek. A falu nevére már nem emlékszem, ahol körülvettek bennünket. Ádáz harcok árán áttörtünk a gyűrűn. A kitörésért kaptam az Érdemrendet, mert sikerrel teljesítettük a parancsot. Kenyérgyár igazgatója Odesszában, 45 éves. Küldöttként, vendégként, barátként járt megyénkben. — Rendkívül jó érzés utólag, hogy az akkor hozott áldozatok beértek. Jó, hogy eljöhettünk. Meggyőződhettünk arról, hogy a magyar nép tudott élni a lehetőséggel, tudott bánni önmaga sorsával. Huszonhét éve csillag volt a sapkáján. Vörös csillag. A 18 éves gyerekember katona volt. Ma civilben, vendégként, barátként volt közöttünk. Béke van. Az egyenruha, a fegyverek idejét csak az emlékezet idézi. Szávay István Magyar szakemberek vietnami kitüntetése Több mint egy hónapig tartózkodtak a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Medicor-szakemberek: Fabók József, a Fővállalkozói Iroda osztályvezetője, Balogh István, a Röntgengyár technikusa és Sárosi István, a Műszaki Ellenőrzési Főosztály vezetője. A VDK-ba szállított komplett kórházak üzembehelyezését, szervizét és műszaki felülvizsgálatait végezték el. Magas színvonalú, lelkiismeretes munkájukért a VDK kormánya a „Harci egység, az amerikai agresszorok elleni győzelemért" kitüntetést és az „Augusztus 5" kitüntető jelvényt adományozta a három magyar szakembernek.