Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

SZOMBAT, 1971. DECEMBER I. Tanácskozás az országgyűlés következő ülésszakáról Pénteken az Országházban Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével értekezletet tartottak az országgyűlés tisztségviselői, állandó bizottságainak elnökei, valamint a megyei képviselőcsoportok vezetői. Apró Antal tájékoztatta a képvi-, selőket a Központi Bizottság legutóbbi üléséről, továbbá az országgyűlés soron következő ülésszakának várható programjáról, a bizottságok és a képviselőcsoportok ezzel kapcsolatos teendőiről. gi Lajos pénzügyminiszter tájékoztatást adott az 1972. évi költségvetési törvényjavaslatról. Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese pedig az 1972. évi népgazdasági tervről. A vitában felszólalt dr. Bognár József, Daradics Ferenc, dr. Fekszi István, Gácsi Miklós. Géczi János, Horaor Imréné. Kovács Sándor, dr. Orbán László, dr. Ortutpy Gyula, dr. Pesta László, Sándor József és dr. Vida Miklós országgyűlési képviEzt követően dr. Faluvé- selők. Magyar—NDK idegenforgalmi egyezményt Tegnap délután írták alá Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság közötti idegenforgalmi egyezményt az Országos Idegenforgalmi Tanács székházában. Az új magyar—NDK idegenforgalmi egyezmény jelentősége abban áll, hogy az eddigi „vállalati" szintű idegenfogalmi kapcsolatot állai mi síkra emeli. (MTI) Műszaki szövetek malimóból Textilipari újdonság Szegeden Dolgozik már az új malimo varrvahurkoló gép az újszegedi szövőgyárban A Kenderfonó és Szövő ipari Vállalat gyártmányfejlesztési osztályának vezetője, Faragó László így fogalmaz: december elsején a vállalat újszegedi központi gyárában üzembe helyeztek két darab MALIMO varrvahurkoló gépet, amelyeken 169 centiméter széles textilárut lehet gyártani, s ezek a gé- • pek 20 darab szövőgép munkáját helyettesítik. Mivel újdonságról van szó érdemes ennél a rövid hírnél bővebben szólni az új masinákról. « Amikor 1954-ben Heinrich Mauersberger volt kelmefestő átvette Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díját, valószínűleg nem is sejtette, hogy találmánya, a malimo fonalrendszerekkel varrvahurkoló eljárás alig 17 esztendő alatt olyan karriert fut be, hogy az egész világon alkalmazzák és ki fog terjedni a ruházati és háztartási szabókellékeken kívül a műszaki textiliákra is. Lássuk mi is az a molimo és mit jelent ez a szó? Az öszetétel a következőképpen született: Maurersberger a feletaláló neve) Limbach (város az NDK-ban, Kari Marx-Stadt megyében) Molton (egy könnyű pamut szövetfajta). S miben rejlik ennek az eljárásnak az újdonsága? Elsősorban abban, hogy a hagyományos szövéssel szemben, mely vetélőt alkalmaz, a varrógépek egy speciális fajtájának sokkal nagyobb gyorsaságát használja ki, és lánc, valamint vetülék irányú fonalrendszereket egy harmadik varrófonalrendszerrel rögzit. Ez a két darab gép nyitotta meg a sort hazánkban az újszerű textília gyártásában. Különben a ruházati textíliák területén már régóta alkalmaznak kötést és hurkolást elsősorban ruhaanyagok, pulóverek, jersey anyagok, harisnyák, zoknik készítésénél. Az Igen igényes és kényes műszaki szövetek frontján azonban csak olyan technológiát alkalmazhatnak az áru gyártásánál, mely a szövet egyik szélétől a másik széléig húzódó valódi vetülékfonalakkal rendelkező anyagot garantál, s ez lenne a molimo. A világ textiliparában végbemenő fejlődést szépen illusztrálja az a tény, hogy a múlt év végén már harminc országban 600 ilyen masina üzemelt. Legtöbb géppel az NDK rendelkezik, összesen 225 darabbal, a szocialista országokban 140 molimo gép van, míg a kapitalista országokban 235 darab. Dicsérendő, hogy hazánkban éppen a szegedi vállalat ismerte fel az új textilgyártó gép előnyeit és gyorsan vásárolt 2 darabot belőle. A világon működő 600 darab gép egyébként évente 250 millió négyzetméter árut gyártott, illetve gyárt. Mire használható az így előállított textília? A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat nagyon gyenge lábon állt a műszaki textíliák kínálatával, a megrendelők igényeit különösképpen mennyiségben nem tudta teljes mértékben kielégíteni. Talán jövőre változik a helyzet, hiszen a szakember így fogalmaz a molimo műszaki textíliáról: „Meggyőződésünk, főleg az NDK-ban szerzett tapasztalatok alapján, hogy a molimo szövet széles körben elterjed, hiszen műszaki paraméterei jól kielégítik az igényeket, a szövet nyúlása kedvezőbb a kereszteződő szövetek nyúlásviszonyainál, és az áru pórus elrendeződése a szokásos szövedékeknél lényegesen kedvezőbb." Az újszegedi központi gyárban megkezdődött az új gépek bejáratása. A felhasználókkal tárgyaltak és kimintáztak többféle és fajta szövetet: gumiipari hevederekhez betétszövetet, ponyvák alapszöveteit, műbőrhöz betétszövetet, cipőszöveteket, szőnyegekhez tűzőalapanyagot és a vegyiparban használatos szűrőszöveteket. Az újfajta eljárással készült szövetek alapanyagaként felhasználnak poliamid selymet, poliesztert, pamutot, viszkózt, polinózikus viszkózt, valamint polipropilén fólia szalagot. A most ' üzembe helyezett két gép évi 600—800 ezer négyzetméter műszaki szövettel segíti a hazai igények kielégítését. A szakemberek a malimo gumiipari betétszöveteknek jósolnak a legnagyobb jövőt, mert új és szélesebb körű igények kielégítésére lesz alkalmas, s megoldhatóvá válik a bányászatban és a mezőgazdaságban minden heveder, tehát transzport gond. A másik terület a vegyipar, ahol előrelépést jelenthet ez a szövet. A szűrőprések, dobszűrők, centrifugaszűrők és ülepítő szűrők vonalán alkalmazható és javítja a szűrőhatást, a végtermék minőségét, tisztaságát is. A malimo varrvahurkolt műszaki szövet előállítása teljesen új technológia a kenderfeldolgozó iparban, s remélhetően hamarosan a felhasználók körében is sikert arat. Hogy élünk? C

sak azt tudnám, hogy éltek? Mindig ilyen lakodalom van nálatok, vagy csak a vendég tiszteletére „rukkoltatok" ki? Hogy kértelek benneteket. ne csináljatok belőlünk gondot. Ezek után végképp nem értem: tényleg ilyen jól éltek, vagy csak — már megbocsássatok — könnyelműek vagytok? — Egy francia vendégünk rontott nekünk a kérdésekkel, akit jó magyar szokás szerint tíz napig tejben-vajban fürösztöttünk. Mondanunk sem kell, mindenkinek erején felül van, hogy vendégeit tejben-vajban fürössze, akár napokig is. S hogy ez könnyelműség, vagy csak a magyaros vendégszeretet különös értelmezése, az nemcsak a kérdésfeltevőnek nagy kérdőjel. Nem tudom, hogyan éltek... De mi tudjuk-e? Mi tudjuk-e, akik bizony rázzuk a rongyot. Egy anyuka azt állítja, hogy kénytelen volt 12 éves kislányának mintás, vékony szálú harisnyanadrágot venni — tőle tudta meg, hogy most ez a legnagyobb divat —, mert addig kínozta a gyerek — mert már az egész osztályban mindenki azt hord —, ht>gy nem akarta: éppen az ő kislánya érezze magát rosszul öltözöttnek. De így kapott a kislány olasz pulóvert, és 500 forintos csizmát is. De elég csak kisétálni az utcára: kamaszlányainkról ugyan ki tudná megállapítani, hogy professzor gyereke vagy gyári munkásé — valahány a legfrissebb divat szerinti kapucnis midikabátban, csibészsapkában ffs drága csizmában pompázik. Jó ez, örvendezni is lehetne rajta, hiszen miért nem tudja az embert örömmel eltölteni, ha azt látja, hogy megadhatjuk gyerekeinknek! Csakhogy: megadhatjuk-e? Arányban áll-e életszínvonalunk ezzel a rongyrázással? A közelmúltban, októberben, a parlamenti gazdasági aktívaértekezleten sokan felvetették, hogy az emberek jóval kedvezőbbnek látják gazdasági erőnket, mint amilyenek valójában. Dehogyis akarjuk azt mondani, hogy nincs okunk a büszkélkedésre, hiszen valóban nem áll rosszul nagy családunk szénája, az ipari termelés az idén 5 százalékkal emelkedett, hatékonysága javult, s a mezőgazdaság is ugyancsak kitett magáért, rekordot döntött az idén sok mindenben, hogy mást ne mondjunk, még soha nem értük el a 17 mázsás búzatermesztési átlagot. És kedvező képet nyújt minden'visszapillantás is, hiszen jól tudjuk, tíz éve egy-egy téeszben 8 ezer forint vagy még annál is kevesebb volt az egy tagra jutó évi átlagjövedelem, ma pedig 20 ezren felüli, sőt néhány megyében közel 30 ezer forint átlagkeresettel rendelkeznek a téesz-tagok is. De kell-e megőrizni józanságunkat, ha összevetjük a számokat? Ahogy a közelmúltban Kádár elvtárs megfogalmazta: „A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kérdéseiről lehet és kell vitatkozni, de amikor mérleget vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértelmű, vitathatatlan. Életszínvonalunk — miután évről évre rendszeresen fejlődött — lényegében arányban áll a végzett munkával, a megtermelt javakkal." A jó • zan mértéktartás szavai ezek, de ilyen józanok tudunk-e maradni a nehézségeket is ismerve, ilyen bizakodók, amikor arról beszélünk, hogyan szeretnénk élni? Van-e fedezete vágyainknak, avagy eluralkodott a dzsentri „fenn az ernyő, nincsen kas" szemlélet mindenütt? Csak ne tiltakozzunk azonnal, noha teljesen és egyértelműen igent felelni is éppolyan elhamarkodott lenne. Nézzük csak: megkezdődtek például az ünnep előtti vásárlások. Hogy kiszolgálják félrecsúszott ízlésünket! Nyíltan hirdetik a kereskedelmi vállalatok, üzletek, hogy ilyen meg olyan importtermékekkel, csodálatos ajándéktárgyakkal várják a vásárlókat az üzletek. És mi meg fogjuk venni, kerül, amibe kerül, mert hovatovább ajándékozni sem öröm, mert azt nézzük, hogy az ajándék homlokán hordja az árát, hogy aki kapja, hadd lássa, nekünk erre telik! Aztán ki tudja, mi lesz januárban, februárban, vagy akár márciusig nyomasztanak-e bennünket az adósságok, öröm-e ajándékozni, öröm-e ajándékot kapni? Nem lett-e a szeretetből, a kedves meglepetésekből licitálás, rongyrázás? Hemingway mondta egyszer tréfásan egy társaságban: „Büszke vagyok arra, hogy soha életemben hasznos ajándékot senkinek nem adtam." Jó volt neki! Próbáljon ma valaki valami bohókás ötlettel előállni karácsonyra, anélkül, hogy rá ne sütnék a skótság bélyegét! Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy Kis Péterre vagy Nagy Jóskára fogjuk rá: ő kezdte. Sajnos, a rontó légkör kicsit össztársadalmi méretekben is elterjedt — láthatjuk megnyilvánulásait valamennyien: talán nem nálunk épültek kacsalábon forgó irodaházak, talán nem gyötrik a bútoripart konjunktúracégek luxus irodabútorokért, vagy nem nálunk folynak-e tárgyalások és értekezletek dinom-dánommal egybekötve? S akkor miért is csodálkozhatnánk, ha valaki téli bevásárlásokra — mondjuk egy kabátra és cipőre — beütemezett 3 ezer forintból csak kabátot vesz, de azt olyat, hogy pukkadjon, aki látja. Ha telik rá — s hiszen ki ne örülne annak, hogy sok embernek megérdemelten, megbecsült munkája után telik rá! — rendben is van. JJc ha erején felül, csak azért, mert mások mércéjét kell majmolnia, költekezik valaki, hogy le ne maradjon — nos, ez hovatovább rossz erkölcsökké fajul. Nem rokon-e ez a jelenség azzal, amit évek óta annyiszor és annyiszor felhánytorgatunk: az csinál karriert, aki olyan szakmát, pályát választ, ahol „megtollasodik"? így lett „korunk hőse" az utazó vásáros, vagy a gebines maszek. S ugyanakkor néhány egyetemünk lassan hirdetés útján tölti majd be az új tanévben az első évfolyamot. A

jó élet, az értelmes szép élet egyenlő a gazdagsággal? Sokan agyondolgozzák magukat, másodállást vállalnak, túlmunkában pocsékolják erejüket — s végül nem tudnak örülni semminek. Van pénz — de csak arra "vágynak, hogy kipihenjék magukat, s hiába a legmodernebb tévékészülék, ha elalszanak előtte a fáradtságtól, hiába a szép ruha, ha nincs kedvük elmenni színházba. Érjünk rá élni okosan, szépen, örülni a magunk biztosította hasznos szabad időnek! Csak azt tudnánk, hogy hogyan éljünk! Élhetnénk sokkal okosabban, jobban is, ha lenne annyi eszünk, hogy ne együnk évekig zsírcskenyeret azért, hogy ne csak a szomszéd háza előtt álljon autó! P. Szőke Mária Újból vízen a tiszai halászok A Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai átmeneti kényszerszünet után újból vízre szálltak. A váratlan havazás és fagy egy időre megakadályozta őket abban, hogy befejezzék a röszkei holtágban a munkát. Ezt folytatják most, az oda telepített növényevő halakat emelik szárazra. Nem ritkák a hat-nyolc kilós óriás példányok és most jó piacuk van. Eddig száz mázsát szállítottak a budapesti konzervgyárba, ahol pástétomot készítenek a busákból. Az Befejeződölt a műfordítói Pénteken — a magyar Írók Szövetségében — befejezte munkáját az a magyar— szovjet műfordítói konferencia, amelynek két fő témájaként a Szovjetunióban megjelenő magyar és a nálunk publikált szovjet irodalom helyzetét, fogádtatását elemezték. magyar-szovjet konferencia E. G. Ananasvili, a Szovjet írók Szövetsége műfordítói tanácsénak elnökhelyettese — a konferencián részt vett szovjet delegáció vezetője — úgy nyilatkozott az értekezletről, hogy minden tekintetben hasznosnak bizonyult. üzem gyártmányából mintát küldött a szegedi halászoknak, akik nagyon ízletesnek találták a „saját termésű" pástétomot. Az élő Tiszán is újra megjelentek a vízi emberek. Algyőtől ereszkednek le ladikjaikkal a brigádok és a keszegelő hálókban mindennap néhány mázsa összegyűlik. A szövetkezet elnöke elmondotta, hogy hétszáznyolcvan mázsás idei tervüket már ötven mázsával túlteljesítették, de továbbra is dolgoznak a folyón és a Rókusi tavon, amíg az időjárás megengedi. Eddigi eredményeikkel elégedettek azért is, mert nagyon kedvező, ötvenkét százalékos a ponty, harcsa, márna, süllő és egyéb értékes halak aránya. A Tisza a minőségi halak szempontjából sokkal jobb halászterület a Dunánál. A szövetkezet a lakosság jobb és kulturáltabb ellátására törekszik. A tavasszal a Marx téren ízléses, a higiéniai követelményeknek megfelelő pavilont állítanak fel. Ide helyezik át a keszegsütőt és élő halat is árusítanak majd. Búcsú Somoskői Gábortól A Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában pénteken mély részvéttel vettek búcsút harcostársai, munkatársai, barátai és a család tagjai Somoskői Gábortól, az MSZMP Központi Bizottságának tagjától, a SZOT titkárától, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagjától. Sokszázan rótták le tiszteletüket az elhunyt ravatalánál, s elhelyezték a kegyelet virágait, koszorúit a panteonban, a ravatal körül. Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke mondott búcsúbeszédet a párt Központi Bizottsága és az Építők Szakszervezete nevében. Mély gyásszal és megrendült fájdalommal méltatta Somoskői Gábor harcos életútját. Hangsúlyozta, hogy Somoskői Gábor élete példája a munkásból lett vezetők útjának. A Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetői, a szakszervezeti mozgalom tisztségviselői és munkásai nevében Gál László, a SZOT titkára vett utolsó búcsút Somoskor Gábortól.