Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

2 KEDD. 1971. DECEMBER ti. H teesz-tag átlagkeresete Nyáron egyszerű Először is ott a Vigadó, szabad ég alatt, zöldövezet­ben, kedvére kitáncolhatja magát a fiatalság. Hely is van bőven, nem kell falak között szoronganl. Igaz, ab­rosz és hamutél csak módjá­val kerül az asztalokra, de ne legyünk kényesek. Kár­pótlásul üvölthet a zenekar, nem kell attól tartani, hogy leszakad a mennyezet az ug­réléstól, és még sört is lehet kapni. Nem elhanyagolható szempont Mert nevelési meggondolások ide vagy oda, valljuk be, a mai táncoktól annyira meg lehet szomjaz­ni, hogy nem mindig oltja azt Cola vagy citromlé. Télen viszont szívesen el­tekintene az ifjúság a sörtől ls, a citromlétől is, hogy tán­colhasson valahoL ki vitatná el a fiatalságtól, hogy jogos igénye a tánc? Itt és ott Hová? — En már leszoktam arról, hogy nyakamba vegyem a várost ha táncolni támad kedvem. Ügy sem találok ne­kem való helyet és társasá­got. Inkább csak iskolai bu­likon táncolok. Igaz, ilyen nem sok van. Ha így megy, akkor sem fogok elmenni, ha végre lesz egy jó hely a városban. Mert ismétlés a tudás anyja, ezeket az új figurákat nem lehet csak úgy egyszerűen, gyakorlás nélkül csinálni, mert az em­ber könnyen nevetségessé vá­lik. Azt hiszem, lassan kive­szik belőlem a ritmus gyors érzékelésének képessége is — mondja a tizenéves fiatal­ember öreges borúlátással. Hát még a lányok 1 — Hova menjek egyedül? Ha lenne egy olyan klub, vagy valami, ahol összeszokott ismerős gyerekekkel talál­kozhatnék, akár mindennap ott lennék. Imádok táncol­ni. De csak zenekar zené­jére. A lemez meg a magnó nem olyan, kipróbáltam. Hát igen, kl nem gondol vissza szívesen táncos fiatal­ságára? Tizen- sőt huszon­éves korának boldog, fel­szabadult a ritmus bűvöle­tében eltöltött estéire? Es Szegeden hozávetőlegesen 30 ezer KISZ-korú fiatal él. Télen nincs olyan számuk­ra fönntartott és berendezett épület vagy helyiség, ahol „kulturált körülmények között" hódolhatnának szen­vedélyüknek, a táncnak, ki­elégíthetnék mozgásigényü­ket. Szó sincs arról, hogy valamilyen hely soha nem volt, nem is lesz, még csak arról sem, hogy most nincs. Volt a Hungáriában, a sza­lámigyár klubjában, úgy 1966—67-ben. Megnyílt az Ifjúsági presszó. Eleinte volt sör, zenekar, tódultak a gye­rekek, kicsi volt a hely. Aztán beszüntették a sörö­zést, nem került vendég, a gépzene nem kelendő. A vál­lalat szívesen venné, ha zenekarral együtt fogadhat­ná a fogyasztókat. Csakhogy az erdészeti technikumon kí­vül egyetlen Iskolának sincs saját zenekara. A Szeged bárjában min­den csütörtökön lemezklub van. A hely kicsi, és ismé­telten: sokaknak nem felel meg ez a forma. A Mórában és a Juhász Gyula Művelő­dési Otthonban hetenként le­het táncolni. Középiskolások, ipari tanulók, dolgozó fiata­lok, kiskatonák — heterogén közönség. A rendezőknek szüntelenül résen kell len­ni, és elég egy kirívó rend­bontás: a jobb érzésűek el­maradnak. De — mondjuk meg — a 10—20 forintos be­lépőkért még a kellemes környezetet sem várhatják el, és erről nem tehet senki. Mostanában „divatba jöttek" a lemezklubok. Egy-két ügyes-agilis fiatalember, le­mezek és néhány erősítő szükségeltetik, valamint — és ez a legnehezebb a dologban — egy terem, ahol táncol­ni lehet. Néhány nagyobb vállalat kultúrtermében meg is indulhatott a .mozgalom", de úgy látszik, rövid életű. Hol a lakóknak, hol a „cég­nek", ilyen szervnek, olyan hivatalnak akad kifogása, a szervezetlen, alkalomszerű összejövetelek előbb-utóbb „elhalnak". — Nem jellemző a flata­Űszó fúrótornyok lókra, hogy képtelenek al­kalmat és helyet találni, ha táncolni akarnak — hangzik a felnőtt véleménye. — Ne féltsük, és főleg ne dédel­gessük agyon őket. Le'eményes­séggel Menjenek drága szórako­zóhelyre? Netán kocsmába, vagy bárba? Van, aki el­megy, de a többség nem. Tv­rlportban mutatták be a kö­zelmúltban a csepeli fiata­lok „téli ifjúsági parkját". A gyerekek boldogok voltak, a tanács és a KISZ Illetékes képviselői felelősségteljes megértéssel beszéltek az „ügyről" és egyértelmű támo­gatóinak bizonyultak. Sok pénz, nagy ráfizetés egy if­júsági szórakozóhely. De va­lahol többszörösen megtérül. Természetesen Szegeden is ismerik, több éve próbálják enyhíteni vagy megoldani a gondot az erre Illetékes fó­rumok. Mér kijelölték az épületet, amely átalakítás után kényelmes, modern, megfelelő otthont ad a fiata­loknak. Még ebben az év­ben megkezdik munkájukat a tervezők. Amíg nem lesz készen — mit tehetünk —, mint eddig, ezután is a fia­talok leleményére bízzuk, hol táncoljanak. Sulyok Erzsébet Olvasónk, K. M.-né terme­lőszövetkezeti tag ebben as évben fizetett szabadságot kapott. A szabadság idejére járó Javadalmazását 1970-cs átlagkeresete alapján fizet­ték kl részére, pedig idei ke­resete ennél jóval több volt Kérdezi: helyesen számitot­ták-e kl szabadsága Idejére az átlagkeresetét, vagy sem 7 A termelőszövetkezeti ta­gok szabadságának elszámo­lását a 6/1987. (X. 24.) MEM. számú rendelet szabályozza. E rendelet 136. §-ának (2) bekezdése szerint a fizetett szabadságra járó átlagkerese­tet ugyanúgy kell kiszámíta­ni, mint a betegségi, vagy szülési segély alapjául szol­gáló napi átlagos jövedelmet. A segélyre vonatkozóan pe­dig a rendelet 149. § (I) be­kezdése világosan kimondja, hogy a tag napi átlagos ke­resetét (részesedését) úgy kell kiszámítani, hogy az elő­ző évben elért részesedést a munkában töltött napok szá­mával elosztják. I. KERÜLET Hsusság: KrUto Imre és Vase íren. út. oaituor lamas es ar. Uoiauwr Műim, uaun Zuluin és 10U) Hozatta, Tóin János és Varga zsuzsuum. Varga Lasxlo és tv.tuea.ua tutit Marta, meuieUi Ferenc es Nyitral Terézia. Pa­tt kJ JenO és pailnkaa tv a, Ko­(JOSZ Mlnáiy ús takács Ilona, USXl •iuilla es AZi.usyl iVuul un, Kukll István es Uodo Pirossá, Túrok Antal és Szűcs Aranka, úr. Gai László és Csáky Juli­anna, Mlksi László es Uekány kúti, Bzucs Csaba es Kassai Bve, Fehér Jozsei éa Ladoa Ilo­na. Fülöp Imre eg Takács Ilona, Takáci Tivadar éa Fodor Maria, Bánáthy László és Balogh Ka­talin.'1 virág István és Németh Mária, Katona Lajos éa Rácz Erzsébet, Muskó Jenő éa Lajkó Magdolna, Molnár Lajos éa Bá­lint Aranka, Bartucz Sándor és Kovács Erzsébet, Márlásl János és Jalcab Aranka, Kellor Péter és Vére . Mária, Jakab Csaba éa Fddl Mária házasságot kötettek. Hadiét ás i Krisztin Gézának éa Bbrcsök Etelkának Sva EteUa, Krisztin Gézának és Börcsök Etelkának litván Zsolt, Tanács Ernőnek és Varga Rozáliának Erika, Csongrádi Gábornak és Tóth Ilonának Erika Csilla, Csővári Jánosnak és Téth-Zsám­bokl Etelkának Levente. Szálai Attilának és Jávor Máriának Andreu. Csendes Ferencnek és Papp Máriának Mónika, Pap Zoltánnak éa Vlncze Eszternek Eszter. Máté Eeürsnek és Szabó Ágnesnek Csaba, Bcszjádenszkl Károlynak és Lovász Máriának Csilla. Ildikó, Tanács Lajosnak és Kéri Irénnek Roland Lajos, Fazekas Jánosnak és Hugyl Margitnak János, Rusz Szvetu­zárnuk és Márki Juliannának Tihamér, Szöllősy Istvánnak éa Fóaa Gizellának Anita Katalin. Berta Gézának éa Lovászi Edit­nek András, Bangha Istvánnnk és Téth Máriának Ágnes, dr. Bohner Imrének és dr. Bthnri Evánnk András. Varga József­nek és Juhász Erzsébetnek Zol­tán József. Lele Zoltánnak és Malmos Margitnak Zoltán. Ta­podl Istvánnak és Volford Rozá­liának István. Pnpdl Imrének és Nagygéczl Etelkának Imre, Hingl A rendelkezés szerint az irányadó időszak az előző év, vagy pedig — ha a tagra nézve kedvezőbb — a meg­betegedést, vagy fizetett sza­badságot megelőző 12 hónap részesedése. Bármelyik lehe­tőség választása törvényes, bár az utóbbit bonyolultabb kiszámítani. A megbetege­dést, vagy a szabadságolást megelőző 12 naptári hónap részesedését akkor indokolt figyelembe venni, ha ez az összeg időközben — mint je­len esetben is — az előző évihez viszonyítva magasabb. Ebben az esetben a fizetett szabadság naptári hónapjáig számított 12 hónap már ma­gában foglalja azt az idő­szakot is, amely alatt a tag munkadíja magasabb volt Az utóbbi átlagkeresetben, Illetve átlagrészesedésben a munkadíjemelés hatása már érvényesül. Az év közben kiadott sza­badság idején az azévl ré­szesedés a zárszámadás jó­váhagyásáig még nem volt lezárva, és valószínű, hogy Anyakönyvi hírek Lászlónak és Gera Rozáliának Richárd László, Farkas Jánosnak és Nyers Mariának Tünde, Gál Jánosnak és Lengyel Katalinnak Katalin, Pudonyl Lászlónak éa Horváth Máriának Zoltán, Har­kai Istvánnak ea Domokos Er­zsébetnek Zsolt, Nagy Sándor­nak és Börcsok Rozáliának Eva, Imolya Imrének és. Darabán Zsuzsannának Melitta, Katona Andrásnak és Német Julianná­nak Tímea Andrea, Szilágyi Fe­rencnek és Molnár Annának An­namária, Palik Imrének és Ja­ejtó Olgának Zoltán Sándor. Ba­ki Józsefnnk és Kakuszt Erzsé­betnek Zoltán, Zoltal Attilának és Csongor Juliannának Gergely, Márkus Istvánnak és Árva Ka­talinnak Csaba István, Bózaó Sándornak éa Lajkó Jolánnak László Sándor, Fehér Andrásnak te Cserei Katalinnak Zsolt And­ris. Vass Dezsőnek és Kocáin Annának Edit Ilona, Vér Sán­dornak éa Koszó Máriának Ro­zália. Bánóczkl Józsefnek és Márton Annának József Cssha. Vízvárt Jenőnek és Csurgó Má­riának Eva Anikó, Gera Imré­nek es Fodor Rozáliának Imre, Törók Jánosnak éa Oécs Honá­nak Eszter Eva. Tanács László­tiHk és Szabó Ágnesnek László, Tóth Gyulának w rhász Kata­linnak Gyula Gábor. Szabó Jm­rének és Tóth Teréziának Imre, Veres Gyulának és Mikes Erzsé­betnek Attila nevű gyermekük született. Halálozás: Nacsa Gábor. Simon Mihály, Korcm Józsefnó Börcsök Anna, Tóth Ernő. Kálmán György. Takács Béla Se^ők Pál. r-nriós László, Gáti Sín­dór. Juhász Tlvadarné Horvát" Rózsa. Katona Ferenené Aradi Erzsébet. Vukszán LJubtsa La­jos, Puskás Vendsiné Ördög Irén. Polezner Kálmán, Gyöm­bér József, Hegedűi Jánosné Nagy Julianna, Klsdálnokl Béla ehhez még kiegészítő része­sedés ls járulhat. Ha az át­lagrészesedés kiszámításánál az azévi részesedést is fi­gyelembe vették, ezt az év végén, a kiegészítő részese­dés elszámolása után újra számítani, illetve helyesbíte­ni kell, és az átlagos napi részesedést ennek beszámítá­sával ismét meg kell álla­pítani. Az átlagkereset (ré­szesedés) módosulása folytán jelentkező különbözetet a tag javára utólag ki kell fizetni. Olvasónk esetében a ter­melőszövetkezet helyesen járt el. A fentiek szerint a szabadság idejére járó átlag­keresetének kiszámításához K. M.-né kérheti, hogy a szabadságot megelőző 12 nap­tári hónap átlaga alapján számítsák, Illetve fizessék ki járandóságát. Ha olvasónk ez utóbbihoz ragaszkodik, de a vezetőség kérését elutasít­ja, jogában áll panasszal fordulni a vezetőség bizott­ságához. Dr. V. M. Endréné Duzs Irén, Molnár Sán­dor. Fábián Jánosné Kopasz Ro­zália, Sándor Ferenené Gábri Erzsébet, Varga József, Heigedüs Mihályné Balogh Mária, Tóth János. Fenyvesi Mihályné Ball Jusztina, Balogh Kálmán, Sípos József, Zámbori Vllmosné Zsórl Erzsébet. Márkus Csaba, Leblanc László meghalt. H. KERÜLET Hásasság: Csóti Imre és Trénji Anna Márta, Varga Mihály és Maczkó Erzsébet házasságot kó tettek. Halálozás: Simon József, Tom­bácz Imréné Rácz Ilona, Vozá­rlk Mátyásné Belosevica Mária meghalt ÜL KERÜLET Házasság: Veszprémi Gyula és KeUer Julianna. Pósa István és Szojka Margit, Tóth József György és Slnkó Matild Veroni­ka házasságot kötöttek. Születés: Borka Lászlónak te Zákány Máriának László Zoltán, Takács Mihály Bélának és Her­ceg Franciskának Franciska, Ká dár István Józsefnek éa Vaj­ner Katalin Máriának István, Marton Istvánnak éa Kojnok Erzsébetnek Judit, Tőke Jenő­nek te Matkovlcs Évának Anita Rácz Józsefnek ós Kovács Er­zsébetnek József, Kolompár Já­nosnak és Farkas Margitnak Ágnes, Dremák Imrének és Sü­völtői Honának Imre, Savanya Árpádnak és Gajdács Honának Gabriella, Sója Istvánnak és Kispétur Jolánnak Sándor, Szé­csl Imrének és Gárgyán Honá­nak Edit. Bálint Sándornak és Csanádi Eva Katalinnak Sándor János. Börcsök Józseöiek éa Vasa Irénnek Ibolya nevű gyer­mekük született. Halálozás: Hegedűs Mártonná Brunner Rózlns, Fenyvesi La­Josné Bán Julianna Erzsébet. Sípos Antslné Márton Mária. Horváth Mihály, Téth Lászlón* Koncain Gizella, Oál József, KII­vinyi Ferenené Szabó Aranka Kllvinyi István, Egervári István. Szélpál János, Szalma Jánosné Dombi Erzsébet, Dudás József Sándor, Bodor Antslné Pál Ho­na, Kis Jánoa meghalt. Húsz évvel ezelőtt a világ még nem ismert tengeri olaj­kitermelő létesítményeket. Akkoriban még nem ren­delkeztek az építéshez szük­séges mechanizmusokkal és szerkezetekkel. Ma már egy hatalmas szovjet vároe „áll" a tengeren, ez a város a vi­lág eddig egyetlen tengerre épült ipari létesítménye. A kutatások során Jelentős kő­olajkészleteket derítettek fel a Kaspi-tenger alatt. A Gtp­romornyeft nevű bakul ku­tató* és tervezőintézet elké­szítette a tengeri fúrásokhoz és a viz alatti kőolajkiter­meléshez szükséges terveket és hidrotechnikai építmé­nyeket, ezeknek alapján folytatják a különféle tenger alatti bázisok, cölöputak és cölöpökre épült munkater­vek tervezését és szerelését NAPI KISLEXIKON A megye útjairól Utakból sosem lehet eleget, főleg eléggé jó­kat építeni. Ám az tény, hogy legalább a fonto­sabb utaink egyre ke­vésbé adnak alkalmat arra, hogy szidja őket az ember. 0 A fejlődés? A megye útjai a KPM Hódmezővásárhe­lyi Közúti Igazgatósága felügyelete alá tartoz­nak. Az Igazgatóságtól kapott adatokból kide­rül, hogy a megyében 1317 kilométer utat ke­zelnek, melyből 268 ki­lométer kiemelt főút­vonal. Az ls kiderül, hogy 20 év alatt jelen­tősen fejlődött a megye úthálózata. 1950-ben például csak az utak 14 százaléka volt ellátva állandó (kő, beton, vagy aszfalt) burkolattal, 1970-ben pedig már 49 százaléka. Az országos fejlődéstől azonban el­maradt a megye. Orszá­gos viszonylatban ugyanis 10 százalékról 59 százalékra nőtt az ál­landó burkolattal ellá­tott utak aránya. # A forgalom? Tizenöt év alatt, 1955 óta a forgalom négy­szeresére emelkedett a megye útjain. Nagy az átmenő nemzetközi és az olajipari teherforga­lom. Ez meglehetősen nehéz helyzetet teremt Bár az utak átlagszéles­sége 1950 óta 3,78 mé­terről 4,65 méterre nőtt, ez még nem oldotta meg a gondot. Hiszen az úthálózatból 423 ki­lométer 3 és fél méter­nél keskenyebb. Baj van az utak teherbírásával is. Közel 850 kilométer­nyi nem felel meg a megnövekedett tengely­nyomás támasztotta kö­vetelményeknek. 0 Hidak? Az Igazgatóság 89 hi­dat kezel a megyében. Közülük négy nagymé­retű, 100 méternél hosz­szabb, nyolc pedig 20 méternél nagyobb. A többi 20 méternél ki­sebb nyílású. DÁNIEL LÁNG: INCIDENS o 192 es magaslaton Dokumentumregény — Fordította: Hernádi Miklós 1L Mind az öten tüzelték, de Erilksson a fegyverét — vadászp-jskához hasonló gránátvetőjét a völgy felé irányította, távol Maótól. Rafe kereken úgy nyllutkozott. hogy „Eriksson nem láthatta a lányt", de azt is, hogy „Eriksson azt mondta' ,Ó, nem', mintha megbánta volna, hogy tüzelt." Rafe kiengedett egy sorozatot M—16-oaából, ami érthetetlen módon azzal a következmény­nyel járt, hogy fegyvere csütörtököt mondott. Viszont felhívta Clark figyelmét egy közvetle­nül előttük elhelyezkedő bokorra, ahonnan le­vélzörgés hallatszott: „Nem tudtam, vietkon­gos bujkál-e benne, vagy a lény" — vallotta Rafe. A Jó néhány méterrel előbb járó Clark visszakiáltott Raíe-nek, hogy a lány az. „Lát­tam, hogy felemeli fegyverét" — állította Rafe, hozzátéve, hogy ezután elindult Clark felé. Clark előrenyomult a bokor felé, M—16-osá­val tüzelt, és a zörgő levélzet azonnal elnémult. „Akarod az aranyfogát?" — kiáltott a vállán keresztül Rafe-nak, aki, mint vallomásában el­mondta, akkor egy fél méterre lehetett Clarktól, és megdöbbenve bámulta Maót „Mikor odafér­kóztem a lányhoz, láttam, hogy fejét részben elvitte a lövedék" — vallotta. „Biztos, hogy ha­lott volt." Közvetlenül a gyilkosság után, emlékezik Eriksson, a katonák latnlvalóan — önvédelem­ből — nem is akartuk tudomást venni a tör­téntekről. Fölfelé kapaszkodva parancsnokuk felé igyekeztek, aki háborítatlan nyugalommal állt a kiugró sziklaképződmény mellett és a hadihelyzetet tekintette át A helyzet éleződött. A repülő erődök immér csakugyan a körzet fölé érkeztek, motorjuk viharos zajt támasz­tott, alacsonyan lebegtek, legénységük az ellen­séges katonák után kémlelt Ideiglenes rejtek­helyükről kiűzetve, a Vietkong-katonák elszán­tan tovébb hátráltak, és lesből leadott lövések­kel igyekeztek visszariasztani támadóikat, akik a patak mindkét oldaláról nyomultak feléjük. Megérkeztek a könnyütüzérségi megfigyelő gé­pek, jelezve, hogy hamarosan a földi tüzérség is bekapcsolódik. A bírósági Jegyzőkönyv sze­rint az egyre jobban köréjük záródó lármában Meserve rádióösszeköttetésbe lépett Rellly had­naggyal, mégpedig csak azért, hogy közölhesse: „egy Vletkong harc közben elesett". Meserve hadbírósági tárgyalásán Rellly, mint a védelem tanúja, a keresztkérdésekre válaszolva így val­lott: „Meserve őrmester felhívott,- és a tűzharc kellős közepén közölte, hogy egy lány van me­nekülőben felfelé a hegyoldalon. Utasítottam, hogy fogja el. Néhány perc, talán két-három perc múlva visszahívott, és közölte, hogy nem tudta elfogni a lányt, le kellett lőnie. Viasza hívtam, és megdicsértem teljesítményéért, a a hírt továbbítottam a század parancsnokságra." Meserve jól harcolt azon a napon. Maótól megszabadulván, minden figyelmét a harci helyzetre összpontosíthatta. embereit a többi osztaggal együttműködve irányitotta, jelzéseket adott a repülő erődök bukórepüléseihez, immár semmi sem zavarta örömét, hogy légi segítség­re érdemesítették. Végül is — állupította meg Eriksson — ez a jelentős erő a barlangrend­szer felé nyomultában mindössze egyetlen Viet­kong-katonét tudott megölni, egy másikat pedig megsebesíteni. Ketten elmenekültek, és az ötö­dik elérte a barlangrendszert, ahol ls felkészült, hogy végsőkig védekezzék. Nem ls tudták el­fogni, pedig a repülő erődök rakétatüzének és a gyalogosok golyóinak-gránátjainak egyedüli célpontja lett. Sőt, még meg is sebesített néhá­nyat a kétszáz méter hosszú, több bejáratú barlangrendszer felé közelítő gyalogosok közül. Amikor az ötödik Vletkong-katona behatolt a barlangba, emlékezik Eriksson, osztaguk már egy ideje nem tartózkodott a különös formájú sziklaképződmény közelében, olyan mélyre ereszkedtek le a völgybe, hogy szinte megérint­hették a barlangrendszer vastag, durva külső falát. Meserve, Clark és Manuel a többi oszta­gokba tartozó katonákkal együtt váltig lövöl­döztek a magános Vletkong-katonára, aki egy beugró mögül védekezett, amely nem lehetett tizenöt centiméternél szélesebb és néhány cen­timéternél magasabb, Ot, Erikssont, az őrmes­ter egy sziklaperemre küldte, ahonnan be le­hetett látni az egész barlangrendszert. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom