Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1971. DECEMBER 16. Papi bekebizottság elnöksége a népfrontnál Tegnap, szerdán Szegeden, a Hazafias Népfront megyei titkárságán fogadták a megyei katolikus papi békebizottság elnökségét. Molnár Antal kanonok, a papi békebizottság elnöke vezetésével a papi békemozgalom képviselői az 1972. évi békemozgalmi feladatokról tárgyaltak Nagy Istvánnal,' a Hazafias Népfront megyei elnökével és Molnár Sándor megyei népfronttitkárral. A tanácskozáson részt vett dr. Rátkai János Csongrád megye egyházügyi tanácsosa is. Kétszázezer biztosítás r Az ÁB megyei igazgatóságának év végi mérlege Tegnap délelőtt Szegeden, az Állami Biztosító Csongrád megyei Igazgatóságán sajtótájékoztatót tartottak. Ezen Zímonyi Róbert igazgató Ismertette a megjelent újságírókkal a megyei igazgatóság ez évi munkáját, eredményét, s jövő évi terveit. Az idén mintegy 10 ezerrel nőtt a biztosítottak száma. Ma már eléri Csongrád megyében a biztosítások száma a 200 ezret. Ugyanakkor rövidebb, meghatározott időkre több tízezren kötnek különböző biztosítást A gépjárművek szaporodásával teljes körűvé vált a gépjárművek biztosítása. Ez maga után vonta a kárfizetések megemelkedését is. Idén közel 3 ezer károsult kereste fel az igazgatóságot gépjármű kárának rendezése ügyében Nemcsak az aszály, a forróság keserítette meg a mezőgazdaságban dolgozók életét 1971-ben, hanem jelentős jég-, vihar- és tűzkárok is keletkeztek. Erre nem kevesebb, mint 150 milliót fizetett a biztosító. Megnőtt a személyi biztosítási igény. Igen népszerű a „CSÉB-család". Ma már 95 ezer tagja van. Az életszinVonal emelkedésével egyre inkább nő e módozat jelentősége és kedveltsége. Huszonkétezren vették igénybe a magasabb szolgáltatást nyújtó módozatot. A biztosítási és önsegélyeJanuártól bál is lesz Elmúlt egy éve, hogy újjáépítették a ságváritelepi művelődési házat. Fiatal népművelő: Csipei Zsuzsa került a ház élére. Túlzás lenne azt állítani, hogy „kézbe vette" a telep kulturális életének irányítását, mert ilyen nem volt. De fiatalos lendülettel és eltökéltséggel érkezett: ha nincs, megteremti. Bizonyos feltételek adottak voltak: elsősorban a kívül-belül mutatóssá, esztétikussá varázsolt művelődési otthon. A nagyterem, a klubszoba, a könyvtár és az iroda. Aztán az igazgatónő hozzáértéssel párosult lelkesedése. De adottak voltak az ellentétesen ható tényezőig is. A telepen kétezernyolcszázan laknak, többen mint Mihályteléken. Vasutdsok, sokan a városban dolgoznak, de téesz is van. Se nem falu, se nem város. Ház kert nélkül nincsen. Munka után gyomlálni kell, tornácot, nyári konyhát építeni. Gyarapodni. Este kocsmába menni. A régi kultúrházat egészen másra használták, mint amire való — az embereknek tehát fogalmuk sem volt arról, ml lehet egy ilyen szép épület rendeltetése. Annál jobban ismerték a fent említett épületek kihasználásának módjót A „harc" megindult. Plakátok kerültek az utcára, másnap letépték. Vissza kellett vonulni a boltok ablaküvege mögé. Kimentek a meghívók, másnap százs2ámra taposódtak a sárba. Különösen sok fehér cédula volt a villamosmegálló körül. Volt? Ma is van, ha valami nem történik, holnapután is lesz. — A szülők akadémiája „bedöglött". Hozzáértő előadókkal, kisfilmekkel, előadássorozatot terveztem — kertészeknek a kertészetről. Nem kellett. Néha úrrá lesz rajtam az elkeseredés: minden erőfeszítésem hiábavaló. Persze nem egészen. Az Ismeretterjesztő előadásokra már eljönnek az idősebbek. Különösen népszerű Szécsi József sorozata a népdalokról, népzenéről. Persze csalafintaság van a dologban. Mert például „Katonanóták" a becsalogató cím, „belopják" a Háryt — és máris Kodályról folyik a szó. Moziba is járnak. Mór nem is köpködik a tökmagot, igaz, néha beviszik a sörösüveget, és ha már isznak, rá is kell gyújtani. De majdnem háromszáz olvasója van a könyvtárnak. Januártól bál is lesz a nagyteremben, talán többen észreveszik, hogy be lehet menni a kultúrházba. Az igazgatónő fél egy kicsit: nincs rendőrőrs, nincs telefon. „De majd segítenek a gyerekek." A klubszobában rokka, mángorló, famozsár és petróleumlámpa. Harminc folyóirat, kis kézikönyvtár a polcokon. Barátságos, kellemes. A tizenhárom tagú ifjúsági klub birodalma. Vannak, játékaik, lemezeik, igazolványuk, fotóalbumuk és vendégabroszuk. Értelmes célokért összeforrott kis kollektíva. Először negyvenen voltak. A beilleszkedésre képtelenek, a semmi iránt nem érdeklődők elmaradtak. Ünnepség e Vígszínházáén Kettős évforduló köszöntése Vagy kizárták őket. A téren, focizás közben, néha verekedni kell. Az ellenfelek: klubtagok és kívülállók. — Képtelen vagyok felfogni, hogy bírják ki a klub nélkül — mondja egy lelkes klubos. — Nincs itt még egy normális presszó sem, csak kocsma. Persze a preszszóban sem lehetne olvasni. Itt lehet, meg zenét hallgatni, játszani. De a legfontosabb, hogy együtt vagyunk És olyan jókat vitatkozunk. Meghallgatják az előadásokat. Megjavítják a villanyt, fúrnak-faragnak, csinosítják a házat Segítenek mindenben. A múltkoriban Szegeden találkoztam velük; együtt voltak Bálint András estjén. — A többiek is Szegedre járnak esténként, bulizni. Kell az, de a hét minden napján azért túlzás. Mi hetenként kétszer jövünk öszsze. Ennyi „komoly" időtöltés senkinek sem ártana. Az is túlzás, hogy két este találkoznak. Van köztük mindennap megjelenő, de a többlek is sűrűbben betérnek. Második otthonuk lett a művelődési ház. Kéthavonként „jelenik meg" folyóiratuk, a Daily Choslee (azaz Csúzli). A szellemes, vidám, fiatalos hangvételű „műveket" olvasva kedvet kap az ember a csatlakozásra. Szeretnék, ha a telepi fiatalokra is hasonló hatással lenne munkálkodásuk. Elhatározták, hogy felderítik a „közömbösség legmélyebb okait". Feldolgozzák Ságváritelep történetét. Egy tekercs már őrzi a 83 éves Kecskeméti bácsi visszaemlékezéseit. Reménykednek, a múlt ismerete kulcsot ad kezükbe, útmutatást a mához. Sulyok Erzsébet ző csoportok jelentős szociális alappal is rendelkeznek, ebből a segélyezések mellett különféle rendezvényekre is telik. Összesen 34 ezren részesültek különböző juttatásban; 9200-an kapták segélyt, 9300-an voltak társasutazáson, 300 téesztag üdült, és 15 200-an voltak szabadtéri, színházi előadáson. A 3,6 milliós keret célszerű felhasználására az intéző bizottságok nagy gondot fordítanak. Egyre többen veszik igénybe a magasabb biztosítási összegre szóló nagy életbiztosításokat. Ma már ipari, mezőgazdasági dolgozók is igényt tartanak erre a drágább, de többet nyújtó módozatra. A gépjárművek számszerű növekedésével és a balesetek gyakoriságával párhuzamosan emelkedik a CASCO-biztosítások száma is. Igaz, Csongrád megyében a jelenlegi „CASCO-állomány" alatta van az országos átlagnak. Ennek ellenére az idén sokkal többen Igényelték ezt a szolgáltatást, mint a korábbi esztendőkben. Általános szükséglet a lakásbiztosítás. 79 ezer családi otthon biztosítását tartják számon. Állami vállalatok, szövetkezeteit, gazdaságok ebben az esztendőben valamenynyien igénybe vették a különböző szolgáltatásokat Jövőre is így lesz. Hiszen a biztosítás ma már közügy. Az igazgatóság célja és feladata, hogy az új évben még jobban szolgálja a biztosítottakat, még több embernek, családnak, kollektívának nyújtson anyagi támogatást. Ünnepeink fénye Először rendeztek névadót az egyik nagy vállaltunknál, s mert iljjen mó" nem volt, két nap rohangáltak a rendezéssel megbízott KISZ-esek, hogy pál mától drapéráig és lemezjátszóig minden, de mindé'meglegyen, ami keli. Egy községünkben meg KISZesküvőre készülnek a fiatalok, asztalterítőt és kárpitozott, elegáns székeket „hajtanak", a rideg kultúrtermet akarják méltóvá varázsolni. Nem kis feladat — s talán lehetne ez másképp is! Nem elsősorban az ideológiai, mint inkább egyéb feltételekről akarunk szólni, amikor a társadalmi névadók, esküvők és temetések ügyéről beszélünk. Az emberek szeretnék megosztani örömüket és bánatukat a közösséggel, baráti körrel, s külsőségeiben is emlékezetesen szeretnék ezeket az ünnepségeket megrendezni. Örök emberi vágy ez — németalföldi festők vásznán, magvar művészek képein megörökített téma a várvavárt kisgyermek ünneplése, a pompás esküvő vasy a komor végtisztesség. Örök emberi vágy ez — de nem társadalomtól független forma. Mert ok és alkalom volt a vigadásra . és búsulásra, de akinek nem tellett rá, ünnepelte maga az örömét, s maga vitte — mint a híres orosz festő, Perov parasztja — a koporsót is. Messzire szaladnánk, ne Is elemezzük inkább, menynyire kifejezője a mesés, hetedhét országra szóló lakodalom vagy névadó megváltozott életkörülményeinknek. De a mi felfogásunknak megfelelően és méltóan' tudjuk-e ünnepelni? Igen, arról szóljunk, hogy sokan ma aligha „isteni gondviselésnek" tulajdonítják házukat, autójukat, s a házasságok Is a földön köttetnek, de az „igazi, szép" esküvőért a paphoz szaladnának. Pedig ahol kiváló szónok van, nem hiányzik a tömjénfüst, de ennél látszókisebb dolgokról van a névadón ne recsegjen a hanglemez, az eskü' vőí nép ne a gyűrött asztalterítőre emlékezzen, s a munkásmozgalmi veterán piros szemfedője felett ne a ravatalozó kereszttel díszített drapériája függjön. Akadjon kórus, vagy zenekar, amely emberibbé és méltóbbá teszi a külsőségeket az alkalomhoz. Ezek mind külsőségek? Valóban, azok Ls. De formái, megjelenítői egy tartalomnak, mint ahogy a tömjénfüst és orgonaszó is az. Csakhogy a mi életformánk tartalma, életfelfogásunk körülhatároltabb, nem megfoghatatlan. nem misztikus. Emberközelibb — s azok ünnepeink is, mégha az alkalmi szónoknak keresgélnie kell is a szavakat, mégha botladozik is nyelvünk érzelmeink megfogalmazásokon. A kialakult egy évezred után először versenytársra talált egyházi formák ellenében sem nehéz a dolgunk, mert elvekről is van szó. de érezhető, hogy az emberek nemegyszer puszta megszokásból, a pompásabbnak ígérkpző szertartás kedvéért is választják amazt. És: a társadalmi aktívát kérni keH, a papnak csak szólni —, s míg az egyházi formulákkal nincs többé gond, biztos a fényes esküvő, a társadalmi rendezvényt követni, figyelni kelL Igen, a kérdés az, hogy nekünk is meg kell tanulnunk: örömeink és bánatunk szép formában, méltó külsőségekben nyerjen kifejezést. Formában és szavaban egyaránt méltóak legyenek az alkalmak a közösség öröméhez! Szőke Mária BCíallítcisoSc Napjaink képzőművészetének irányzatairól és műfaji kérdéseiről hallhattak előadásokat, láthattak tárlatokat azok a képzőművészet iránt érdeklődők, akik figyelemmel kísérik a November 7. Művelődési Központ gazdag programját. A színvonalas sorozat sokakat elcsalt a kiállításokra, sokaíkka1 megszerettette a képzőművészetet, egész kis törzsgárd" alakult ki. A szegedi művelődési központ és a Kiállítási Intézmények között egye Tegnap, szerda délelőtt ünnepséget rendeztek a Vígszínházban: a színház alapításának 75., újjáépítésének 20. évfordulóját ünneplik. A társulat megkoszorúzta a színház alapitója, Ditrói Mór emléktábláját az épület falán. Utána ünnepi társulati ülés következett, amelyen a vendégül meghívott Major Tamás szavalt. Ezután felolvasták Ilku Pál művelődésügyi miniszter levelét, Malonyai Dezső, a színházi főosztály vezetője köszöntötte a társulatot, majd Várkonyl Zoltán igazgató tartott ünnepi beszédet, s felszólalt Kazimir Károly, a Színházművészeti Szövetség főtitkára. Az évforduló alkalmából emlékgyűrűt kapott tizenhárom művész, aki az újjáépítés óta egyfolytában tagja a színháznak: Bulla Elma, Ruttkai Éva, Sándor Iza, Sulyok Mária, Szatmári Liza és Tábori Nóra, valamint Benkő Gyula, Deák Sándor, Nagy István, Pándy Lajos, Szatmári István, Tóth Imre és Zách János. Az, ünnepségen bejélentették: új kitüntetést alapított legjobb fiatal művészeinek Jutalmazására a Vígszínház. A legjobb fiatal színésznek járó gyűrűt májusban adják ki először. Az ünnepség záróakkordjaként megnyitották a 75 éves intézményt bemutató kiállítást. (MTI) Megkezdődött a téli szünidő Az ország 5892 általános és középiskolájában tanuló csaknem 1 300 000 diók szerdától „ideiglenes" szabadságra ment: megkezdődött a téli vakáció, amely 1972. január 10-ig tart. A szünetben sorra kerülő osztályozó értekezleteken — a december 21-i helyzetnek megfelelően — zárják le a félévi jegyeket és a szünet utáni első tanítási napon — január 10én hozzák majd az ellenőrzőkönyv útján a szülők tudomására. Az általános iskolai napközi otthonok mint korábbi években, a téli szünidő alatt is működnek. A napközisek az iskolában kapják meg a reggelit, az ebédet és az uzsonnát. Az oktatási intézményekben gazdag, változatos programot állítottak össze a szünidőre azzal a céllal, hogy a diákok minél hasznosabban tölthessék a csaknem háromhetes szabadságot Ugyancsak változatos időtöltési lehetőséget biztosítanak a szünidőben a tanulóifjúságnak az úttörő- és a művelődési házakban, a KISZ-klubokban. szorosabbra fűződő kapcsola* egyik szép bizonyítéka ez * sorozat, melynek kiállítása1 a képzőművészet egy-eg" műfajának mai állásáró1 helyzetéről, törekvéseiről ad tak és adnak keresztmetszetet Kiállításon mutatták b* mai festészetünk, szobrásza tunk, építő- és fotóművészetünk, érem- és plakettművészetünk olyan darabjait, melyek méltóin reprezentálják a műfaj mai egészéit Olyan eredeti műalkotásokkal ismerkedhettek meg az érdeklődők, melyek csak fővárosi múzeumok gyűjteményeiben találhatók. A művelődési központ jelehlegi kiállításán mai akvarellművészetünk legszebb darabjait láthatjuk. A sorozatban még két kiállítás nyílik, az egyik mai rajzművészetünkről, a másik kerámiaművészetünkről ad számot. A tárlatokhoz mindéin alkalommal előadás kapcsolódik. A sorozat fáradhatatlan szervezője, leggyakoribb előadója, az anyag válogatója, s a kiállítások rendezője dr Rozványi Márta művészettörténész. A kiállítások iránti növekvő érdeklődés is példázza, hogy napjainkban Szegeden a képzőművészetet egyre többen szeretik, egyre többen értik. Pontongarnitúrálc exportra A MAHART tápéi hajójavító üzeme nagyarányú nyugati exportmegrendelést teljesített. Négy különböző nagyságú pontongarnitúrát készítettek a Német Szövetségi Köztársaság egyik kavicskitermelő vállalatának. Négy, illetve hat tagból állnak a pontonok, amelyekre majd az NSZK-ban marko lóberendezést szerélnek. A nyugatnémet cég az első garnitúra készítését Tápéra küldött szakemberekkel ellenőrizte. A munkát olyan kifogástalannak találták, hogy elismerésüket fejezték ki, és a későbbi, három ponton gyártását teljesen rábízták az üzemre. Az utolsó szállítmányt a napokban küldték el a hajójavítóból, ahol az exportra termelés csak pár éve kezdődött és az Idén már jelentős valutát hozó megbízatásnak teliettek eleget. A tápéi hajójavító üzem sikeresen teljesítette 1971. évi tervét és most már a jövő évi feladatokon dolgoznak. Megkezdték az 1972-es esztendő első negyedére beütemezett legnagyobb szabású munkát: a száz tonna súlyú „Vásárhelyi Pál" dunai hajó teljes felújítását