Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1971. DECEMBER 16. Papi bekebizottság elnöksége a népfrontnál Tegnap, szerdán Szegeden, a Hazafias Népfront megyei titkárságán fogadták a me­gyei katolikus papi békebi­zottság elnökségét. Molnár Antal kanonok, a papi bé­kebizottság elnöke vezetésé­vel a papi békemozgalom képviselői az 1972. évi béke­mozgalmi feladatokról tár­gyaltak Nagy Istvánnal,' a Hazafias Népfront megyei el­nökével és Molnár Sándor megyei népfronttitkárral. A tanácskozáson részt vett dr. Rátkai János Csongrád me­gye egyházügyi tanácsosa is. Kétszázezer biztosítás r Az ÁB megyei igazgatóságának év végi mérlege Tegnap délelőtt Szegeden, az Állami Biztosító Csong­rád megyei Igazgatóságán sajtótájékoztatót tartottak. Ezen Zímonyi Róbert igaz­gató Ismertette a megjelent újságírókkal a megyei igaz­gatóság ez évi munkáját, eredményét, s jövő évi ter­veit. Az idén mintegy 10 ezer­rel nőtt a biztosítottak szá­ma. Ma már eléri Csongrád megyében a biztosítások szá­ma a 200 ezret. Ugyanakkor rövidebb, meghatározott időkre több tízezren kötnek különböző biztosítást A gépjárművek szaporodásával teljes körűvé vált a gépjár­művek biztosítása. Ez maga után vonta a kárfizetések megemelkedését is. Idén kö­zel 3 ezer károsult kereste fel az igazgatóságot gépjár­mű kárának rendezése ügyé­ben Nemcsak az aszály, a for­róság keserítette meg a me­zőgazdaságban dolgozók éle­tét 1971-ben, hanem jelentős jég-, vihar- és tűzkárok is keletkeztek. Erre nem keve­sebb, mint 150 milliót fize­tett a biztosító. Megnőtt a személyi bizto­sítási igény. Igen népszerű a „CSÉB-család". Ma már 95 ezer tagja van. Az élet­szinVonal emelkedésével egyre inkább nő e módozat jelentősége és kedveltsége. Huszonkétezren vették igénybe a magasabb szolgál­tatást nyújtó módozatot. A biztosítási és önsegélye­Januártól bál is lesz Elmúlt egy éve, hogy új­jáépítették a ságváritelepi művelődési házat. Fiatal népművelő: Csipei Zsuzsa került a ház élére. Túlzás lenne azt állítani, hogy „kézbe vette" a telep kul­turális életének irányítását, mert ilyen nem volt. De fia­talos lendülettel és eltökélt­séggel érkezett: ha nincs, megteremti. Bizonyos feltételek adot­tak voltak: elsősorban a kí­vül-belül mutatóssá, esztéti­kussá varázsolt művelődési otthon. A nagyterem, a klub­szoba, a könyvtár és az iro­da. Aztán az igazgatónő hoz­záértéssel párosult lelkese­dése. De adottak voltak az ellentétesen ható tényezőig is. A telepen kétezernyolcszá­zan laknak, többen mint Mi­hályteléken. Vasutdsok, so­kan a városban dolgoznak, de téesz is van. Se nem fa­lu, se nem város. Ház kert nélkül nincsen. Munka után gyomlálni kell, tornácot, nyári konyhát építeni. Gya­rapodni. Este kocsmába menni. A régi kultúrházat egészen másra használták, mint amire való — az em­bereknek tehát fogalmuk sem volt arról, ml lehet egy ilyen szép épület rendelteté­se. Annál jobban ismerték a fent említett épületek ki­használásának módjót A „harc" megindult. Pla­kátok kerültek az utcára, másnap letépték. Vissza kel­lett vonulni a boltok ablak­üvege mögé. Kimentek a meghívók, másnap száz­s2ámra taposódtak a sárba. Különösen sok fehér cédula volt a villamosmegálló kö­rül. Volt? Ma is van, ha valami nem történik, hol­napután is lesz. — A szülők akadémiája „bedöglött". Hozzáértő elő­adókkal, kisfilmekkel, elő­adássorozatot terveztem — kertészeknek a kertészetről. Nem kellett. Néha úrrá lesz rajtam az elkeseredés: min­den erőfeszítésem hiábava­ló. Persze nem egészen. Az Ismeretterjesztő előadásokra már eljönnek az idősebbek. Különösen népszerű Szécsi József sorozata a népdalok­ról, népzenéről. Persze csa­lafintaság van a dologban. Mert például „Katonanó­ták" a becsalogató cím, „be­lopják" a Háryt — és máris Kodályról folyik a szó. Mo­ziba is járnak. Mór nem is köpködik a tökmagot, igaz, néha beviszik a sörösüveget, és ha már isznak, rá is kell gyújtani. De majdnem há­romszáz olvasója van a könyvtárnak. Januártól bál is lesz a nagyteremben, ta­lán többen észreveszik, hogy be lehet menni a kultúrház­ba. Az igazgatónő fél egy ki­csit: nincs rendőrőrs, nincs telefon. „De majd segítenek a gyerekek." A klubszobában rokka, mángorló, famozsár és pet­róleumlámpa. Harminc fo­lyóirat, kis kézikönyvtár a polcokon. Barátságos, kelle­mes. A tizenhárom tagú if­júsági klub birodalma. Van­nak, játékaik, lemezeik, iga­zolványuk, fotóalbumuk és vendégabroszuk. Értelmes célokért összeforrott kis kol­lektíva. Először negyvenen voltak. A beilleszkedésre képtelenek, a semmi iránt nem érdeklődők elmaradtak. Ünnepség e Vígszínházáén Kettős évforduló köszöntése Vagy kizárták őket. A téren, focizás közben, néha vere­kedni kell. Az ellenfelek: klubtagok és kívülállók. — Képtelen vagyok fel­fogni, hogy bírják ki a klub nélkül — mondja egy lel­kes klubos. — Nincs itt még egy normális presszó sem, csak kocsma. Persze a presz­szóban sem lehetne olvasni. Itt lehet, meg zenét hallgat­ni, játszani. De a legfonto­sabb, hogy együtt vagyunk És olyan jókat vitatkozunk. Meghallgatják az előadá­sokat. Megjavítják a vil­lanyt, fúrnak-faragnak, csi­nosítják a házat Segítenek mindenben. A múltkoriban Szegeden találkoztam ve­lük; együtt voltak Bálint András estjén. — A többiek is Szegedre járnak esténként, bulizni. Kell az, de a hét minden napján azért túlzás. Mi he­tenként kétszer jövünk ösz­sze. Ennyi „komoly" időtöl­tés senkinek sem ártana. Az is túlzás, hogy két es­te találkoznak. Van köz­tük mindennap megjelenő, de a többlek is sűrűbben betérnek. Második otthonuk lett a művelődési ház. Két­havonként „jelenik meg" fo­lyóiratuk, a Daily Choslee (azaz Csúzli). A szellemes, vidám, fiatalos hangvételű „műveket" olvasva kedvet kap az ember a csatlakozás­ra. Szeretnék, ha a telepi fiatalokra is hasonló hatás­sal lenne munkálkodásuk. Elhatározták, hogy felderítik a „közömbösség legmélyebb okait". Feldolgozzák Ságvári­telep történetét. Egy tekercs már őrzi a 83 éves Kecske­méti bácsi visszaemlékezése­it. Reménykednek, a múlt ismerete kulcsot ad kezükbe, útmutatást a mához. Sulyok Erzsébet ző csoportok jelentős szociá­lis alappal is rendelkeznek, ebből a segélyezések mel­lett különféle rendezvények­re is telik. Összesen 34 ez­ren részesültek különböző juttatásban; 9200-an kapták segélyt, 9300-an voltak tár­sasutazáson, 300 téesztag üdült, és 15 200-an voltak szabadtéri, színházi előadá­son. A 3,6 milliós keret cél­szerű felhasználására az in­téző bizottságok nagy gon­dot fordítanak. Egyre többen veszik igénybe a magasabb bizto­sítási összegre szóló nagy életbiztosításokat. Ma már ipari, mezőgazdasági dolgo­zók is igényt tartanak erre a drágább, de többet nyúj­tó módozatra. A gépjármű­vek számszerű növekedésé­vel és a balesetek gyakori­ságával párhuzamosan emelkedik a CASCO-biztosí­tások száma is. Igaz, Csong­rád megyében a jelenlegi „CASCO-állomány" alatta van az országos átlagnak. Ennek ellenére az idén sok­kal többen Igényelték ezt a szolgáltatást, mint a koráb­bi esztendőkben. Általános szükséglet a lakásbiztosítás. 79 ezer családi otthon bizto­sítását tartják számon. Állami vállalatok, szövet­kezeteit, gazdaságok ebben az esztendőben valameny­nyien igénybe vették a kü­lönböző szolgáltatásokat Jö­vőre is így lesz. Hiszen a biztosítás ma már közügy. Az igazgatóság célja és fel­adata, hogy az új évben még jobban szolgálja a biz­tosítottakat, még több em­bernek, családnak, kollek­tívának nyújtson anyagi tá­mogatást. Ünnepeink fénye Először rendeztek név­adót az egyik nagy vállal­tunknál, s mert iljjen mó" nem volt, két nap rohan­gáltak a rendezéssel meg­bízott KISZ-esek, hogy pál mától drapéráig és lemez­játszóig minden, de mindé'­meglegyen, ami keli. Egy községünkben meg KISZ­esküvőre készülnek a fiata­lok, asztalterítőt és kárpito­zott, elegáns székeket „haj­tanak", a rideg kultúrter­met akarják méltóvá vará­zsolni. Nem kis feladat — s talán lehetne ez másképp is! Nem elsősorban az ideo­lógiai, mint inkább egyéb feltételekről akarunk szól­ni, amikor a társadalmi névadók, esküvők és teme­tések ügyéről beszélünk. Az emberek szeretnék megosz­tani örömüket és bánatukat a közösséggel, baráti körrel, s külsőségeiben is emléke­zetesen szeretnék ezeket az ünnepségeket megrendezni. Örök emberi vágy ez — né­metalföldi festők vásznán, magvar művészek képein megörökített téma a várva­várt kisgyermek ünneplése, a pompás esküvő vasy a komor végtisztesség. Örök emberi vágy ez — de nem társadalomtól független for­ma. Mert ok és alkalom volt a vigadásra . és búsu­lásra, de akinek nem tel­lett rá, ünnepelte maga az örömét, s maga vitte — mint a híres orosz festő, Perov parasztja — a kopor­sót is. Messzire szaladnánk, ne Is elemezzük inkább, meny­nyire kifejezője a mesés, hetedhét országra szóló la­kodalom vagy névadó meg­változott életkörülménye­inknek. De a mi felfogá­sunknak megfelelően és méltóan' tudjuk-e ünnepel­ni? Igen, arról szóljunk, hogy sokan ma aligha „is­teni gondviselésnek" tulaj­donítják házukat, autóju­kat, s a házasságok Is a földön köttetnek, de az „igazi, szép" esküvőért a paphoz szaladnának. Pedig ahol kiváló szó­nok van, nem hiányzik a tömjénfüst, de ennél látszó­kisebb dolgokról van a névadón ne recseg­jen a hanglemez, az eskü' vőí nép ne a gyűrött asz­talterítőre emlékezzen, s a munkásmozgalmi veterán piros szemfedője felett ne a ravatalozó kereszttel dí­szített drapériája függjön. Akadjon kórus, vagy zene­kar, amely emberibbé és méltóbbá teszi a külsősége­ket az alkalomhoz. Ezek mind külsőségek? Valóban, azok Ls. De for­mái, megjelenítői egy tarta­lomnak, mint ahogy a töm­jénfüst és orgonaszó is az. Csakhogy a mi életformánk tartalma, életfelfogásunk körülhatároltabb, nem meg­foghatatlan. nem misztikus. Emberközelibb — s azok ünnepeink is, mégha az al­kalmi szónoknak keresgél­nie kell is a szavakat, még­ha botladozik is nyelvünk érzelmeink megfogalmazá­sokon. A kialakult egy év­ezred után először verseny­társra talált egyházi for­mák ellenében sem nehéz a dolgunk, mert elvekről is van szó. de érezhető, hogy az emberek nemegyszer puszta megszokásból, a pompásabbnak ígérkpző szertartás kedvéért is vá­lasztják amazt. És: a társa­dalmi aktívát kérni keH, a papnak csak szólni —, s míg az egyházi formulák­kal nincs többé gond, biz­tos a fényes esküvő, a tár­sadalmi rendezvényt követ­ni, figyelni kelL Igen, a kérdés az, hogy nekünk is meg kell tanul­nunk: örömeink és bána­tunk szép formában, méltó külsőségekben nyerjen ki­fejezést. Formában és sza­vaban egyaránt méltóak le­gyenek az alkalmak a kö­zösség öröméhez! Szőke Mária BCíallítcisoSc Napjaink képzőművészeté­nek irányzatairól és műfaji kérdéseiről hallhattak elő­adásokat, láthattak tárlato­kat azok a képzőművészet iránt érdeklődők, akik figye­lemmel kísérik a November 7. Művelődési Központ gaz­dag programját. A színvo­nalas sorozat sokakat elcsalt a kiállításokra, sokaíkka1 megszerettette a képzőművé­szetet, egész kis törzsgárd" alakult ki. A szegedi műve­lődési központ és a Kiállítá­si Intézmények között egye Tegnap, szerda délelőtt ün­nepséget rendeztek a Víg­színházban: a színház alapításának 75., újjáépítésének 20. évfordu­lóját ünneplik. A társulat megkoszorúzta a színház alapitója, Ditrói Mór emléktábláját az épület falán. Utána ünnepi társu­lati ülés következett, ame­lyen a vendégül meghívott Major Tamás szavalt. Ezután felolvasták Ilku Pál művelő­désügyi miniszter levelét, Malonyai Dezső, a színházi főosztály vezetője köszöntöt­te a társulatot, majd Várko­nyl Zoltán igazgató tartott ünnepi beszédet, s felszólalt Kazimir Károly, a Színház­művészeti Szövetség főtit­kára. Az évforduló alkalmából emlékgyűrűt kapott tizenhá­rom művész, aki az újjáépí­tés óta egyfolytában tagja a színháznak: Bulla Elma, Ruttkai Éva, Sándor Iza, Su­lyok Mária, Szatmári Liza és Tábori Nóra, valamint Ben­kő Gyula, Deák Sándor, Nagy István, Pándy Lajos, Szatmári István, Tóth Imre és Zách János. Az, ünnepségen bejélentet­ték: új kitüntetést alapított leg­jobb fiatal művészeinek Ju­talmazására a Vígszínház. A legjobb fiatal színésznek járó gyűrűt májusban adják ki először. Az ünnepség zá­róakkordjaként megnyitották a 75 éves intézményt bemu­tató kiállítást. (MTI) Megkezdődött a téli szünidő Az ország 5892 általános és középiskolájában tanuló csaknem 1 300 000 diók szer­dától „ideiglenes" szabadság­ra ment: megkezdődött a téli vakáció, amely 1972. ja­nuár 10-ig tart. A szünetben sorra kerülő osztályozó érte­kezleteken — a december 21-i helyzetnek megfelelően — zárják le a félévi jegye­ket és a szünet utáni első tanítási napon — január 10­én hozzák majd az ellenőr­zőkönyv útján a szülők tu­domására. Az általános iskolai nap­közi otthonok mint korábbi években, a téli szünidő alatt is működnek. A napközisek az iskolában kapják meg a reggelit, az ebédet és az uzsonnát. Az oktatási intézmények­ben gazdag, változatos prog­ramot állítottak össze a szünidőre azzal a céllal, hogy a diákok minél hasz­nosabban tölthessék a csak­nem háromhetes szabadsá­got Ugyancsak változatos idő­töltési lehetőséget biztosíta­nak a szünidőben a tanuló­ifjúságnak az úttörő- és a művelődési házakban, a KISZ-klubokban. szorosabbra fűződő kapcsola* egyik szép bizonyítéka ez * sorozat, melynek kiállítása1 a képzőművészet egy-eg" műfajának mai állásáró1 helyzetéről, törekvéseiről ad tak és adnak keresztmetsze­tet Kiállításon mutatták b* mai festészetünk, szobrásza ­tunk, építő- és fotóművésze­tünk, érem- és plakettmű­vészetünk olyan darabjait, melyek méltóin reprezentál­ják a műfaj mai egészéit Olyan eredeti műalkotások­kal ismerkedhettek meg az érdeklődők, melyek csak fő­városi múzeumok gyűjtemé­nyeiben találhatók. A művelődési központ je­lehlegi kiállításán mai akva­rellművészetünk legszebb darabjait láthatjuk. A soro­zatban még két kiállítás nyílik, az egyik mai rajz­művészetünkről, a másik ke­rámiaművészetünkről ad számot. A tárlatokhoz mindéin al­kalommal előadás kapcsoló­dik. A sorozat fáradhatatlan szervezője, leggyakoribb elő­adója, az anyag válogatója, s a kiállítások rendezője dr Rozványi Márta művészet­történész. A kiállítások irán­ti növekvő érdeklődés is példázza, hogy napjainkban Szegeden a képzőművészetet egyre többen szeretik, egyre többen értik. Ponton­garnitúrálc exportra A MAHART tápéi hajója­vító üzeme nagyarányú nyu­gati exportmegrendelést tel­jesített. Négy különböző nagyságú pontongarnitúrát készítettek a Német Szövet­ségi Köztársaság egyik ka­vicskitermelő vállalatának. Négy, illetve hat tagból áll­nak a pontonok, amelyekre majd az NSZK-ban marko lóberendezést szerélnek. A nyugatnémet cég az első garnitúra készítését Tápéra küldött szakemberekkel el­lenőrizte. A munkát olyan kifogástalannak találták, hogy elismerésüket fejezték ki, és a későbbi, három pon­ton gyártását teljesen rábíz­ták az üzemre. Az utolsó szállítmányt a napokban küldték el a hajójavítóból, ahol az exportra termelés csak pár éve kezdődött és az Idén már jelentős valutát hozó megbízatásnak teliet­tek eleget. A tápéi hajójavító üzem sikeresen teljesítette 1971. évi tervét és most már a jö­vő évi feladatokon dolgoz­nak. Megkezdték az 1972-es esztendő első negyedére be­ütemezett legnagyobb szabá­sú munkát: a száz tonna sú­lyú „Vásárhelyi Pál" dunai hajó teljes felújítását

Next

/
Oldalképek
Tartalom