Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. DECEMBER 2. 3 Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) nyeivel összhangban tovább kell javítani a lakosság élet­viszonyait. Ennek érdekében a munkások és alkalmazot­tak, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1972-ben egyaránt 5—6 szá­zalékkal emelkedjék. A mun­kások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,5— 3.0 százalékkal növekedjék. Az áruellátásban továbbra is fenn kell tartani a mai színvonalat. Emelni kell a három- és többgyermekes családok — valamint az egy- és két­gyermekes egyedülálló szü­lők családi pótlékát. A lakásprogram keretében 1972-ben 74 500 lakás épül­jön fel — amelyből 25 600 tanácsi lakás legyen. Intézkedni kell egyes, társadalmilag indokolatlanul magas személyi jövedelmek igazságosabb adóztatásáról. 5 A Központi Bizottság • megállapította, hogy a IV. ötéves terv teljesítésé­nek és a gazdasági haté­konyság növelésének egyik fontos eszköze a vállalati üzem- és munkaszervezés színvonalának növelése. A gyorsuló műszaki haladás korában nemcsak a gyármá­nyok cserélődnek ki, ha­nem elavulnak a korábbi szervezési elvek ésj új szer­vezési módszerek alkalma­zása válik szükségessé. A Központi Bizottság a legutóbbi másfél évti­zed folyamán kezdeményez­te az államigazgatás éssze­rűsítését és létszámának csökkentését, az iparban a vállalatok összevonását, a nagyvállalatok kialakítását, majd a gazdasági reformot. Mindez megfelel a szocialista társadalmi fejlődés, a mű­szaki, gazdasági előrehaladás követelményeinek, és erősíti a társadalom szervezettségét, fejleszti az irányítás mód­szereit, neveli a tervszerűsé­get, a gazdasági ágazatok és a vállalatok önállóságát és felelősségét. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy nép­gazdasági terveink teljesíté­se érdekében az 1972. évi terv megkezdésével egyide­jűleg a termelés és a szol­gáltatás területén a gazda­sági és műszaki vezetők irá­nyításával, az öntudatos • munkásság közreműködésé­vel széles körű akció bonta­kozzék ki a vállalaton be­lüli üzem- és munkaszerve­zés színvonalának növelésé­re. Ennek közvetlen célja a hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodás. az állóalapok jobb kihasználása, az önköltség csökkentése az ügyviteli rendszer fejlesztése, az üzem- és munkaszervezés­ben rejlő tartalékok feltárá­sa legyen. A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a kormány ke­zelje kiemelt feladatként a gazdasági szervező munka színvonalának emelését, s tegye meg a kellő intéz­kedéseket. Ugyanakkor szük­ségesnek tartja, hogy az üzem- és munkaszervezési tevékenység minél szélesebb körű kibontakoztatása érde­kében a területi és termelő­helyi ' pártszervezetek fokoz­zák politikai aktivitásukat, határozott és konkrét köve­telményeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szem­ben. A Központi Bizottság fel­kéri a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát, hogy támo­gassa a vállalati szervezési tevékenység javítását célzó akciót, népszerűsítse a jó módszereket és eredménye­ket, segítse ezek elterjedé­sét. 6 A Központi Bizottság . • szükségesnek tartja, hogy a szocialista öntudat és az anyagi érdekeltség ket­tős pillérjére építve tovább fejlődjön, újabb lendületet kapjon a szocialista munkar verseny-mozgalom, felada­tait, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai céljainkkal fokozottabb összhangban ha­tározzák meg, A munkaver­"seny továbbfejlesztéséhez kedvező feltételeket teremte­nek az eddigi eredmények, valamint a dolgozók segítő szándéka, áldozatvállalása. A szocialista munkaver­seny eddig is jelentős mér­tékben járult hozzá építő­munkánk eredményeihez, társadalmi és gazdasági fej­lődésünkhöz. A mozgalomban kezdettől fogva és jelenleg is élen jár az öntudatos ipari munkásság. Eredményesen kapcsolódtak a munkaver­senybe a műszaki értelmisé­giek, a mezőgazdasági állami üzemek, a közlekedés, a ke­reskedelem dolgozói és a szö­vetkezetek tagjai is. A munkaverseny általános céljait a IV. ötéves tervvel összhangban kell meghatá­rozni, és a versenyt elsősor­ban azokon a munkahelye­ken kell kezdeményezni, ahol a versenycélok és feladatok a dolgozókhoz közelállnak, konkrétan meghatározhatók és lehetőség van az eredmé­nyek reális számbavételére, s annak a verseny résztvevői által történő ellenőrzésére. A verseny segítse a gazdálko­dás intenzív fejlődését, biz­tosítson nagyobb teret a jó minőségű, fegyelmezett, len­dületes munkának, és na­gyobb lehetőséget az egyéni és a közösségi tevékenység minél teljesebb kibontakoz­tatásához. A munkaverseny alapve­tő formája továbbra is a szocialista brigádmozgalom legyen, amely eddig is a dolgozók kollektív együtt­működésének fejlett, előre­mutató formája volt. A „Szocialista tjrigád" cím el­nyerésének feltételeit a jö­vőben szigorítani kell. A szocialista brigádok, mint a dolgozó tömegek öntudatos kollektívái, továbbra is töltsenek be úttörő, mozgó­sító és példamutató szerepet a munkában, a termelésben, a művelődésben, a közössé­gi életben, érvényesítsék a kölcsönös segítség elvété lépjenek fel a munka- és technológiai fegyelem laza­ságai ellen, harcoljanak a minőségért. Változatlanul arra kell törekedni, hogy a szocialista brigádmozgalom­ban minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a ter­melést közvetlenül irányító műszaki vezetők is. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a munkaversenyben élen járó ' kollektívák és dolgozók ! eredményeikkel arányosan részesüljenek állami kitün­tetésben, vállalati, erkölcsi és anyagi elismerésben, ha a munkaköri követelménye­ket meghaladó mértékben segítik elő a népgazdasági és vállalati tervek teljesíté­sét. A vállalatoknál és szö­vetkezeteknél a munkaver­seny értékelését, a kitünte­tésekre, jutalmazásókra vo­natkozó javaslatok megvita­tását, a versenyben részt vevő dolgozók bevonásával, demokratikus keretek között kell lebonyolítani, s lehető­vé kell tenni, hogy a kol­lektívák az elnyert jutalmat saját hatáskörükben, diffe­renciáltan osszák fel. A munkaversenyben kimagas­ló eredményeket elért dolgo­zók, brigádok, munkacsopor­tok a legkiválóbb verseny­eredményekért kapják meg a legmagasabb állami kitün­tetéseket (Szocialista Mun­ka Hőse, Állami díj. Mun­ka Vörös Zászló Érdem­rend). Javítani kell a munkaver­seny propagandáját. Folya­matosan és sokoldalúan népszerűsíteni kell a jelen­tős kezdeményezéseket, ver­senyeredményeket, nyilvá­nosságot kell adni a kima­gasló eredményeket elért brigádok, munkások, műsza­ki és gazdasági szakembe­rek munkájának, segíteni kell a jó kezdeményezések széles körű elterjesztését. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a szo­cialista munkaverseny-moz­galom továbbra is jelentő­sen hozzá fog járulni a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeihez, társadalmi és gaz­dasági fejlődésünkhöz. A Központi Bizottság bizonyos abban, hogy ez a mozgalom a dolgozó tömegek részéről széles körű támogatásra ta­lál és a kommunisták, akik eddig is élen jártak, tovább­ra is példamutatóan vesz­nek részt a munkaverseny­mozgalomban. 7 A Központi Bizottság * • szükségesnek tartja a gazdasági szervező tevékeny­ség és a politikai munka ha­tékonyságának növelését; gyakoroljon az eddiginél erőteljesebb hatást a gazda­ságig életre, javítsa a gazda­sági folyamatok tervezését­és irányítását, emelje a vég­rehajtás színvonalát. A Központi Bizottság felhívja a gazdasági terüle­ten dolgozó kommunistákat, hogy tartsák legfőbb köte­lességüknek a terv megvaló­sításának elősegítését; for­dítsanak nagy figyelmet a beruházásokra, az export nö­velésére, a minőség javítá­sára, a gazdaságtalan terme­lés tervszerű visszaszorításá­ra, az üzem- és munkaszer­vezés színvonalának emelé­sére, a szocialista munka­verseny továbbfejlesztésére, a takarékosságra. Nök az öntödében in. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az 1972. évi munkatervét. (MTI) Tengelyek, fogaskerekek, láncok monoton zúgásába géppuskasorozatként hasít a formázógép hangja. Felet­tünk mindent túlkiabálva szólal meg a kürt — álljunk arrább — a daru izzó vas­sal teli tégelyt hoz. Ahol az eszközeink először öltenek célszerű alakot: a vasöntöde, a legősibb és ta­lán a legnehezebb emberi mesterség színhelye. Mond­hatnám, a férfimunkáé is. ERÖS KAMASZ­LÁNYOK De nem­csak fér­finak ad munkát a szegedi vasöntöde 1971-ben. A laikus számára ijesztő monstrumok, izompróbáló gépek mellett nyurga ka­maszlányok tűnnek fel. A füstös, kormos levegőben hajladoznak. Ha mondják, nem hiszem, hogy behemót vasformákkal dobálóznak. — Miért vállalta? — Kell a pénz, és itt jól kereshetek. — Honnan jött? — Nem érdekes. Az álla­mi gondozottnak mindig az a fontos, ami van, s amerre igyekszik. — Jól érzi magát? — Mondhatom, igen. Nem nézik a munkában és a fize­tésben, hogy nő vagyok. Ha dolgozunk, békén hagynak, s ez kifejezetten jó. Hárman vagyunk itt ilyenek, közösen lakunk albérletben, egy for­mázógépnél dolgozunk, s szé­pen beosztjuk a tennivalót. N. Emőke betanított mun­kás, jó eredményű gimnázi­umi érettségivel. A szalag éppen áll, így megtudtam, hogy azért dolgozik az öntö­dében, mert tovább szeretne tanulni. Fiatal, csinos arcán nyoma sincs semmiféle szo­morúságnak. Társai, M. Jú­lia és N. Irén odafigyelnek beszélgetésünkre, és bólogat­nak. Amikor megkérdezem, hogy elmennének-e dolgozni valami könnyebb munkára, mindannyiuk nevében vála­szol N. Emőke: — A nyáron sehogyan sem kaptak az irodába bérelszá­molót. Felvittek engem, szük­ségből. Ha akarok, marad­hattam volna, de nem akar­tam. Higgye el, minket nem zavar a- füst, a csattogás, a szikrázó vas, mi' egészen jól megvagyunk ezzel az egész­szel. nagy vaskosárban várják, hogy kihűljenek. — Nehéz ez a munka? — Nekem nem. Szeretem csinálni, s amit szeretünk, azt nem érezzük nehéznek. — Talán szívesebben dol­gozna könnyebb, nőiesebb beosztásban? — Az ember elsősorban azt nézi, hogy mennyit kap, s nem azt, hogy akadna könnyebb dolog. S különben attól sem kell félni, hogy va­laki elirigyelné tőlem ezt a kenyeret. Két lányom, meg egy fiam van, a férjem rok­kant, a nyugdíjig még jó hét évet kell lehúzni. Egyetlen kívánságot ismételgetek én reggelente, amikor az utcai ruhát leveszem, s felhúzom az overált: csak az egészség maradjon meg. „MEG­BECSÜLNEK BENNÜNKET" Kristóf Lajosné régi mun­kása az öntödének, hét éve dolgozik a csarnok másik sarkában. Alig pár centis formákat tölt ki homokkal, majd az anya­got kisméretű kemencébe csúsztatja. Ügy süti ki őket, mint pék a "zsemlét, a kiflit. Elnézem gyorSan, szinte ön­állóan járó kezét. Észreve­szi pillantásomat, s ő szólít meg. — Hát nem szépek ezek a formák? Nézze, egy zárvány sincs bennük. Igen, a gömbölyű formájú tárgyak valóban hibátlanok. AZ ÁLDOZAT­VÁLLALÁS HATÁRA Új rendelet a lakásberendezések felújítási költségeinek elszámolásáról A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló kor­mányrendelet — mint isme­retes — többek között ki­mondta, hogy a lakásberen­dezés felújításával és cseré­jével kapcsolatos költségek 50—50 százalékos arányban terhelik a bérbeadót és a bérlőt. Ennek részleteiről, s az elszámolásról most jelent meg az építésügyi és város­fejlesztési miniszter rendele­te. Az új intézkedés szerint a bérbeadó és a bérlő kö­zötti elszámolásnál tényle­gesen felmerült költségként Elhunyt Somosköi Gábor Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete mély megrendüléssel és fájdalom­mal tudatja, hogy Somos­kői Gábor elvtárs, a ma­gyar forradalmi munkás­mozgalom és pártunk kiváló harcosa, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a SZOT titkára, az Építő-, Fa­és Építöanyagipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja decem­ber 1-én, 45 éves korában, szívroham következtében vá­ratlanul elhunyt. Somoskői Gábor elvtárs temetése december 3-án, pénteken 14 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) te­mető munkásmozgalmi pan­teonjában. A barátok, har­costársak, munkatársak és tisztelők 13 órától róhatják le kegyeletüket az elhunyt ravatalánál. kell figyelembe venni: a ki­cserélt lakásberendezésnek, és a felújítás vagy a csere során felhasznált egyéb al­katrészeknek fogyasztói árát, valamint szerelési díjként a bontási, a szerelési és a ki­egészítő munkák munkabé­rét és egyéb ráfordítások költségeit. Ha az új lakásberendezést a bérlő szerzi be, akkor a fogyasztói árat számlával kell igazolni. Az új rendel­kezés szerint akkor kerülhet sor felújításra, hogyha a la­kásberendezés rendeltetés­szerű használata a karban­i tartás útján már nem bizto­| sítható. A csere pedig akkor I indokolt, ha a lakásberende­I zés felújításának költsége meghaladná az azonos jelle­gű, de új lakásberendezés fo­gyasztói árát. A tanácsi házkezelési szer­vek kötelessége, hogy a ke­zelésükben levő lakások la­kásberendezéseinek felújítá­sa és cseréje esetén " felszá­mítható szerelési díjat ár­jegyzékbe foglalják és azt hi­vatalos helyiségükben kifüg­gesszék. A rendelet mellék­letében közölt árvetés alap­ján kell elkészíteni az ár­jegyzéket, amely lehetővé te­szi, hogy az adott körzetek­ben, területeken egységes dí­jak érvényesüljenek. Ebben az árjegyzékben közölt sze­relési díjat kell felszámolni akkor is, hogyha a lakásbe­rendezés felújítását, cseréjét nem a tanácsi házkezelési szerv, vagy a bérbeadó, ha­nem a felek megállapodása alapján maga a bérlő végzi, vagy végezteti el. Ez a lehe­tőség tehát ösztönzést adhat a lakások korszerűsítésére, azoknak a bérlőknek, akik maguk is el tudják végezni ezt a munkát. Eddig szám­lával kellett igazolni a sze­relési költségeket is, de ez­után nincs szükség számlára, hiszen az árjegyzékben kö­zölt tételeket veszik alapul az elszámolásnál. Az új ren­delet azonban hangsúlyozza, hogyha a ténylegesen felme­rült költség a műszakilag szükséges kiadásokat megha­ladja — például a munka luxus jellegű —, akkor a kü­lönbözet azt terheli, aki ezt a magasabb költséggel járó munkát elvégeztette vagy ennek elkészítését kérte. Az új rendelet 2-es számú melléklete felsorolja a gyak­rabban előforduló lakásbe­rendezések körét, amelyben a bérbeadó és a bérlő között 50—50 százalékos felújítási és csereköltséghányad érvénye­síthető. Az új rendelet 1972. ja­nuár elsején lép hatályba. A szege­di vasön­tödében nemrég felmérték a nők helyzetét. A pontos kimutatás szerint az üzem „könnyebb pont­jain" ötvenöt nő dolgozik, legtöbbjük teljes megelége­désre. 'Életkorukat tekintve többen vannak a fiatalok, mint az idősebbek. A nagy hányad nyíltan bevallja: a pénzkereset érdekében vá­lasztotta az öntödei elfoglalt­ságot. Mert pénzt keresni — helyesebben jól keresni -— tényleg lehet a szegedi vas­öntödében. A gyári vezetést dicséri, hogy itt csakugyan megvalósult az elv: egyenlő munkáért egyenlő bért ad­nak. tekintet nélkül arra, hogy férfi vagy nő végzi el. N. Emőke és társai 2 ezer 500 forintot keresnek havon­ta. Vajon becsületes munká­val. minden szakképzettség nélkül hol tudnak ennyit fi­zetni 19—20 éves nőknek? Azt hiszem, nem tévedek, ha leírom: ilyen munkahely az öntödén kívül alig van Sze­geden. És N. Emőkéék átlag­keresete nem tartozik a szél­sőséges esetek közé, a vas­öntödében dolgozó lányok, asszonyok átlagosan kétezer­kétezerszáz forint körül kari­nak. S ehhez jön a nyereség­részesedés. Jól ismerem ezt az üze­met, tanúja voltam átalaku­lásának, megfiatalosodásá­nak. És annak is, hogy mun­kásai között miként nyertek teret a nök. A vasöntöde 400 dolgozója közül ma — ter­mészetesen ideértve a mű­szakiakat, kisegítő alkalma­zottakat, s az egy-két vezető állásban tevékenykedőt — mintegy 144 nő. Számuk nö­vekedésében szerepet játszik a jól ismert szegedi munka­erőhelyzet, meg az. hogy ke­vés a munkavállaló. így az öntöde nem válogathat a fér­fiakban. A kérdés nem így szóh megbecsülik-e eléggé a nő­ket az öntödében? Ténjrí megbecsülik őket. De med­dig terjedhet ez a frontáttö­rés? A nők áldozatvállalá­sának nem látszik határa — ám érdemes e>gondolkozni: meddig szabad ezt elfogad­ni? A legősibb, legnehezebb mesterséget saját érdekükben mennyire lehet rájuk bízni? „ Matkó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom