Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

KETW. 1971. NOVEMBER 9. Részleges termelés a komlói Zobák-aknán Hétfőn megindult a részleges termelés' a Mecseki Szénbányák zobáki üzemében, ahol az elmúlt napokban öngyülladásos bányatüz okozott kényszerszünetet. A bánya ket nagy fejtésében 130 ember látott munkához, és most már folyamatosan váltják egymást. Egy fejtésben továbbra is áll a termelés, ezt árért kellett iszapgátakkal elkülöníteni, lezárni, nehogy innen sújtólég jusson a tűzveszélyes területre. Biztonsági okokból folytatják a védekezést az 1. szinti keresztvágatban. Itt a kihúzó légáram elzárását végzik, nehogy mérgező gáz — monoxid — kerüljön a bányatérségbe, és az 1. szintet mielőbb vissza tudják adni funkciójának, megindulhasson a közlekedés, szállítás. fllacsony folyók, „ácsorgó" oszályok Az alacsony Duna végképpen súlyos helyzet elé állítja a hajósokat is. A magyar és az osztrák Duna-szakaszokon egyre több helyen „ácsorognak" az uszályok és a vontatók, áradásra várva. A gázlók száma — a Dunán és a Tiszán együttesen — hétfőre megközelítette a százat. (MTI) Fiatalok a felnőttoktatásban Egy legendahős megszelídítése Tizenkét vasárnap Rózsa Sándorral Véleményezésben példásan Ryoés lábú volt a sajtókritika. Sőt, hétfőn, a Kossuth rádió újjászervezett, bővített (és változatlanul Információszegény) Jó reggelt! műsora is leadta voksát, meglepő szelemesen citálva mikrofonvégre a szegedi Kovács János filmhangját, aki vasárnap este azonmód egzecíroztatta az ügyetlen perzekútorokat, miként a kritikus tévébeli kollégáit. A hangvétel nem mondott újat, az olvasható, névvel és monogrammal jelzett reagálások uniszono dúdoltak fricskákat, csipkelődtek, „feszölögtek" az epizódok közben, után. Körülbelül abban a stílusban, amit egyik vezető napilapunk karikatúrája fogalmazott rövidre: Rózsa Sándor a nézőt ugratja, a néző összevonja szemöldökét. Elvétve ugyan „disszonáns" hangok is kihallatszottak a kórusból (valaki például azt mondta, szép ez a film, mert jó látni: magyarok vagyunk) — mindez azonban erőtlen kivétel a csalódott morajban. A Rózsa Sándor azért is kerülhetett ekkora terítékre, mert alkotmányunk ünnepétől november 7-ig vasárnaponként és főműsoridőben, a legteljesebb mellszélességgel kínálta fel magát. A csúcsforgalomban minden apróság bosszantó, hát még a vállalkozás, ami széles ívben kikerüli a várakozásokat. Ügy tűnik, a műsorszerkesztésben kamatozó közvetett propaganda többet ártott, mint segített — hétköznapi elosztásban, szelektált közönséggel valószínűleg más a fogadtatás. Maradjunk az elmarasztalásoknál. A fő vád a cselekményszegénység, rajta mit sem változtat, hogy tudatosan vállalt. Az alkotók a kalandregény vagy Móriczregény alternatívából választották az utóbbit — az előbbi látszatának megőrzésével. Az ellentmondást csak aláhúzza, hogy Móricz Zsigmond látványos eseményekben ritka regénye egyébként is ellenáll a filmszerű átfordításoknak — abban a küllemében meg különösen, amit a néző „egy epizód, egy kaland" formának szokott meg. (Bors, a Tenkes kapitánya. Kockázat stb.) Szinetár Miklós — mint lapunkban tett nyilatkozatában elmondta — Madách Tragédiájának alapgondolatát, a küzdő és bizakodó ember örökszép modelljét, s ennek a magyar valóságban, történelemben, a magyar nép mérhetetlen szenvedéseiben realizálódó elementáris képességét, a túlélés képességét olvasta ki Móricz Rózsa Sándorából. A cselekvő hős helyébe az a Rózsa Sándor került, aki a nagy cselekvések képességének birtokában fosztatott meg az igazi nagy tettektől, s a népfelszabadítás helyett csak alkalmi jótéteményekre szorítkozhatott. Betyárkodása a maga zárt világán belül kegyetlen, szigorú, ám kifelé elszigetelt, magányos, egészében véve passzív látványa az elégedetlenkedő magyar parasztságnak, bő évtizeddel 1848 előtt. Az intenzív cselekmény üresen maradt helyére a folklór vonult be, ebben a miliőben Rózsa Sándor, a cselekvésre született hős, a maga egyéni útját járja, alig tehet valamit. Mindez pedig a tizenkét részes filmsorozat formai normatívájában csak érlelte az egyre körülményesebben feloldható ellentmondásokat. Ahogy haladt előre a film sovány történeti vonala, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá: a tartalom, és a forma megbillent egyensúlyát a szegedi tanyavilágnak, a város emberének, a puszta embereinek, a kornak és a valóságnak bármily érzékletes rajza sem hozhatja helyre. Az epizódok összevonásával a kevesebb ezúttal többet jelentett volna. Rózsa Sándor tehát nem lehetett Robin Hood. Alkata egy igazi betyárvezéré — ám ténylegesen csak annyiban különb sorstársainál, hogy a tettekre azok még hozzá képest is ritkábban vállalkoznak, inkább vele, mellette, árnyékában. Pedig ki vitatná, Veszelka Imre, vagy az elfogott Bán András figurájában a betyárnak legalább olyan nagyszerű jellemvonásai feslenek föl. Mégis, a legendahős Rózsa Sándor lett, alakját a nép azokkal a nemes tulajdonságokkal ékesítette, amelyeket az igazságtalanságok megtorlására született betyárság, mint „kollektíva" hordozott magában. Rózsa Sándor tehát betyárként típus, embernek viszont természetszerűleg szegényebb egy ideális legendahősnél. Szinetár Miklósnak így akarva-akaratlánul feladatul jutott a deheroizálás, a kísérlet, hogy a mítoszból keresse elő az embert — s ez önmagában véve is népszerűtlen dolog. Mi sem természetesebb, szándékához egyedül Móricz Zsigmondban talált megértő, támogató partnert; megfogta hát a kezét felvevőgépestül, szereplőstül együtt, s tíz órában igyekezett pontosan lefényképezni, amit a nagy művész évtizedekkel ezelőtt megírt. Felhasználás helyett reprodukálta a regényt, a betű művészetének jellemábrázoló, képfestő erejét a kamera lehetőségeivel jegyezte el. Az érdekházasság nézeteltérései legszembetűnőbben a ritmusban ütköztek ki. A film lélegzetvétele ugyanis átvette a regényét, az oldalak percekké duzzadtak — így lett a film ábrázolásmódja tulajdonképpen naturalista. Az önmagukban remekül megkomponált, színesen elmondott, láttató erejű monológok halmozása eltöredezte, terjengőssé tette a filmet, a szereplők többségükben irodalmi estet tartottak, egyszerűen felolvasták-felmondták a regény legszebb fejezeteit. Szinte valamennyi fontosabb szereplő kapott rá alkalmat. • Mégis. Nem ml. nem először itt teszünk említést róla: a Rózsa Sándor filmváltozata nagy szolgálatot tett a magyar irodalomnak. És nemcsak Móricz Zsigmondot hozta Közelebb a legszélesebb olvasótábor rapszodikus ízléséhez, de felhívta a figyelmet a nemzeti önismeret, önbecsülés megannyi szép. nagy alkalmainak kihasználására. Aztán — csak úgy, mellékesen — Szegednek, a város történelmének, hagyományainak, vidékének, élénk tájkultúrájának propagandája (mégha élcekkel megtűzdelt reklámja is) volt az elmúlt hetekben. Aztán — talán nem ls annyira mellékesen — a filmsorozat láttán kiderült, színészeink (az itteniek, vagy a már csak lélekben idetartozók) alaposan kiállták a próbát: Kovács János, Szabó Kálmán, Jászai László és mások mindenképpen egyenrangú produkcióra képesek az országosan ismertebb, foglalkoztatottabb fővárosi kollégáikkal. Rózsa Sándor jelképes sorsa az övéké is, a tehetség — lehetőségek híján — csak tehetség marad. Amely időnként életjelet ad magáról. Nikolényi István Szegeden nincs általános iskolai végzettsége 932 dolgozónak a textilművekben, 753-nak a ruhagyárban, 196? nek a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. 1966-tól évről évre csökkent a dolgozók iskolájában tanulók száma, 1968—69-ben . egyetlen üzembe kihelyezett ' osztály sem volt. A dolgozók önálló általános iskolájába" az elmúlt tanév végén 31Jen sikeresen levizsgáztak. Hatvan százalékuk 30 évesnél fiatalabb volt. Az Idén már .420 volt a beiratkozottak száma, eddig húszan maradtak ki. Köztük annyi a 20 éves vagy annál fiatalabb, hogy számukra a Madách utcai iskolában két külön osztályt szerveztek. Nagy részük nem Szegeden kezdte az általános iskolát. Mátravidékiek, szabolcsiak, ide jöttek dolgozni, családot alapítottak, most befejezik az általános iskolát. M. Zoltán viszont Szegeden kezdte. 1956-ban született. — Négy tantárgyból megbuktam, nem tanultam. Aztán nagyon rossz volt a kisebbek között, inkább kimaradtam. Már rájöttem hogy mégis kell tanulni, azért jöttem ide. V. Gyula is hetedikbő1 maradt ki, ő ls 15 éves. „Apám Ivott, nem tudtam, tanulni. Most villanyszerelő vagyak." Nézem a füzetét, patyolat tiszta kék kötés, gondosan kerekített betűk. Történelem órán moccanás nélkül figyel. P. György „idősebb", 1954ben született, sütőipari szakPártnapok a járásban A szegedi járás községeiben novemberben a következő délutáni időpontokba" tartanak pártnapokat: November 9-én. kedden: Kisteleken, a Gimnáziumban fél 5-kor. Előadó: Zenei József. November 10-én, szerdán: Deszken, a szanatóriumban 3-kor, dr. Vratán György; Kisteleken, a gépjavítóban fél 3-kor Simon Béla: Pusztamérgesen, a művelődési háziban 5-kor Király Ferenc: Pusztaszeren, a művelődési otthonban 5-kor Grúber János; Szatymazon, a Homokgyöngye Tsz-ben 5-kor Nikolényi György; Tiszaszigeten, a Búzakalász Termelőszövetkezetben 5-kor Arany Jánosné. November 11-én, csütörtökön: Ásotthalmon, a művelődési otthonban 6-kor dr. Kovács József; Dorozsrnán, a tanácsházán, 5-kor dr. Szilágyi Júlia; Öttamösön, a pártházban 5-kor Grúber János; Sándorfalván, az Üj Élet Téeszben 5-kor Kiss István: Tápén az MHRT-nél fél 6-kor dr. Fórizs Sándor. November 12-én. nénteken: Algyőn, a tanácsházán 3kor Varga Andrásné; Ásotthalmon. a gátsori iskolában 6-kor dr. Kikli Ti vadamé; Bordányban, a pártházban 5-kor Fodor István; Csengelén. a pártházban 5-kor Gila Ferenc; Dócon, a művelődési otthonban 6-kor dr. Ábrahám Antal; Domaszéken, a tanácsházán 4-kor Reményik István; Mórahalmon, a művelődési házban 5-kor dr. Kiss Imre, az Egyetértés Szakszövetkezetben pedig 6-kor Dobó Lajos; Rúzsán, a pártházban 5-kor Molnár Sándor, » Szivárvány Tsz-ben ugyancsak 5-kor Varényi Zoltán; Sövényházán, a pártházban 5-kor dr. Adányi József: Szatymazon, a M ÉK-telepe" 4-kor Sarnyai István; Szőregen, a művelődési otthonban 4-kor Bódi János; Tápén, a Tiszatáj Tsz-ben 5kor Tamás Mária; Üllésen a művelődési otthonban 5kor Ács Zoltán; Nagyfá" reggel fél 7-kor Grúber János. November 15-én. héttőn: Bakson, a művelődési otthonban 6-kor Ocskó ImreBalástyán, az iskolában 3kor Palócz Sándorné; Forráskúton, a művelődési otthoniban 5-kor Dudás István; Kisteleken, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben 2-kor Karsai Árpádné; Kübekházán, a pártházban 2-k<v Szabó Lajos; Röszkén, a tanácsházán 5-kor Rátkai Sándor és Üjszentivánon, «• pártházban 5-kor Plaki Lajos. munkás szeretne lenni, árért tanul. — Meggondoltam, hogy kimaradok, nem mondta senki, hogy ne — vonta meg a vállát. „Meggondol, ta", 15 évesen. Tudom, a felnőttoktatás központi problémái egészen más jellegűek. A riasztó számok — jórészt a múlt öröksége. A fő feladat: ezt felszámolni a legszélesebb társadalmi összefogással. Segíteni, hogy napi nyolc óra munka után legyen ereje, annak a felnőttnek beülni az iskolapadba, aki idejében nem tette vagy -nem tehette. Elvinni az iskolából színházba, moziba, könyvtárba, múzeumba, hogy gyarapodjon tudása, szélesedjen látóköre, kiteljesedjen embersége. A gondok javarésze velük kapcsolatos, iskolának, munkahelynek, társadalomnak. Mégsem lehet szabadulni a gondolattól: megoldjuk társadalmi munkában, intézmények, tömegszervezetek, lelkiismeretes emberek őszszefogásával, ami államilag szervezet és finanszírozott körülmények között nem megy? A legjobb esetben is csak foltozgatjuk azt, ami még mindig rossz valahoL S. E. Magyar szokások külföldön Nem pihennek az idegenforgalmi rekordév fáradalmai után a hazai szakácsok, felszolgálók; ősszel és télen számos európai nagyvárosba „vendégszerepelnek" a magyar ízek mesterei. A Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat az idén csaknem 10 éttermet működtet külföldi városokban. i NSZK-könyvkiállítás Klub az osztálytermek alatt A Dózsa György nevét viselő általános iskola — kicsit a Dózsa-évfordulóra előlegképpen — ritka szép ajándékkal lepte meg magát. Másfél esztendő alatt 75 ezer forintért, 30—40 ezer forintos értékelhető — és ki tudja mennyi felbecsülhetetlen társadalmi munkával olyan takaros kis klubot varázsolt a pincéből, hogy az Iskola méltán lehet büszke rá. Amikor megtervezték, hogy az úttörőcsapat nevelési lehetőségeinek kiszélesítésére, a végzős. osztályok klubfoglalkozásaihoz megfelelő környezetet biztosítani klubot csinálnak az osztálytermek alatt, arra gondoltak, hogy a fiatalok mozgalmi, szakköri és más öntevékeny foglalkoztatásaihoz ne szoruljanak rá a tanulás, a szigorúbb munka levegőjét árasztó osztálytermekre. A tegnapi klubavató előtt Kecskés Antal igazgató elmondta, a patronáló KISZszervezetek, a Zalka-laktanya, a szomszédos erdészeti szakközépiskola, a 600-as szakmunkásképző és persze a saját tanulóik nélkül keveset érhetett volna az építő, az elektromos ktsz, a szolgáltató vállalat, a megyei KISZ-bizottság segítsége — és természetesen a szülőké, különösen Herke Lászlóé és Kiss Ernőé, meg a nevelőknek a közösség érdekében ezúttal is bizonyított áldozatvállalása, kiváltképp az idős pedagógus Vukics Géza, és mások példás hozzáállása. Program máris akad bőven. Az általános klubnapok mellé ideköltözik az ifjúsági vezetők klubja, az irodalmi és a vízi szakkör, a napközi otthonosok, s egyetlen ajtónyitásnvira rendezkedtek be a kis keramikusok is. A házi kerámiakészítés hagyományai egyébként könnyűszerrel fellelhetők a falakon, a folyosókon, a fenti termekben csakúgy, mint lent, o pinceklubban, ahol lemezjátszó, magnó és különféle játékok adják tudtára az érkezőnek : esztétikus, hangulatos otthonhoz jutottak — nem utolsósorban saját munkájuk eredményeképpen — a Dózsa-iskolás gyerekek. N. I. | Mintegy 2500 könyvet, válogatást — 300 kiadó munkájának háromévi terméséből — tartalmaz az a kiállítás, amelyet az NSZK Könyvkiadók Szövetsége és a Magyar Könyvterjesztők Egyesülése rendezett tegnap, hétfőn délután a József Attila Tudományegyetem aulájában. Huszonhat szakcsoportban mutatja be ez a kiállítás a mai nyugatnémet szépirodalom legjelentősebb alkotásait, az orvostudomány és a természettudomány kiemelkedő műveit, valamint művészettörténeti könyveket és azokat a munkákat, amelyek az NSZK-ban megkapták a legszebb könyv kitüntető címet. Az anyagban mintegy 25 magyar szerző németre fordított alkotása is szerepel, közöttük Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Szabó Magda regényei, illetve Lukács György esztétiSzáthó Tibor felvétele kai művei. Az érdekes és tartalmas anyagban két szegedi szerző munkája is helyet kapott; Halasz Előd professzor magyar—német szótára és Rédei László szegedi professzor egyik matematikai munkája. Az ünnepi megnyitón megjelent Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese és Forgó Pál, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is. A nagy számban összegyűlt közönséget dr. Csákány Béla, a József Attila Tudományegyetem rektorhelyettese köszöntötte, majd Sigfred Taubert, a nyugatnémet kiadók delegációjának vezetője és Solt Sándor,, a Magyar Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke szólott a megjelentekhez. Ezután Halász Előd egyetemi tanár megnyitotta a kiállítást, amelyet ajánlunk a szép könyvek barátainak.