Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1971. NOVEMBER II. Az algyői olajmezőről az elmúlt években sok írós, ri­port, sőt könyv jelent meg. Sokszqr figyelt rá az ország, különösen a kutkitörés okoz­ta veszély óráiban, egy fok­kal melegebben, érzékenyeb­ben. Mindössze hatéves az algyői olaj — egy kisiskolás minden adottságával, lehető­ségével, durcásságával és önfejűségével együtt. Barakktábor és felkiáltójel Érdekes emberek élnek, dolgoznak az olajkutak, gáz­vezetékek, fúrótornyok ár­nyékában. Fiatalok is, öre­gek is, tanultak is és két­osztályt-jártak is, bennszü­löttek is és az ország leg­távolabbi falujából ideván­dorlók is. Éppen ezért rette­netesen nehéz feladat lenne ennek a sokrétű csoportnak kulturális szintjét, lehetősé­gét, valóságos állapotát még­esak nagy vonalakban fel­vázolni is. De jelzések, véle­mények ütköztetésére vál­lalkozhatunk. — Az olajosok tábora nem­csak nagyon vegyes — mondja az üzem vezetője —, hanem nagyon szétszórt. Kü­lönböző, egymástól távoleső munkahelyeken dolgoznak. Munka után pedig szétszé-' lednek, legtöbbje bent lakik Szegeden, kis töredéke az al­győi barakktáborban. Akik bent élnek Szegeden, ott kap­tak lakást, oda kötődnek, azoknak a kulturális szóra­kozási lehetőségek széles skálája biztosított. A nehe­zebb ügy a barakktábor! Kemény, megerőltető mun­kát végeznek az itt dolgozók, legtöbben az Időjárás vi­szontagságainak - naponként kitéve. Nem csoda hát, ha ezek a Szabolcsból, Zalából és más messzi vidékekről idejött, meglett emberek munka után pihenni vágy­nak, nem népitánc csoport­ban vagy Irodalmi színpadon akarnak szerepelni. Munka után egy jóllakásra éheznek, néhány korsó sörre, vagy nagyfröccsre szomjaznak, és ha mindezek mellé még megy a lap a snapszerpar­tln, akkor jól végződik a nap. Nemegyszer a megszo­kottnál több nagyfröccs le­csúszik torkukon, ez sem ti­tok, és ilyenkor lendül az ököl — Évi hétezer forintot használhatunk kulturális cé­lokra — az szb-titkár mond­ja — hétezer forintot a szocialista brigádok támoga­tására és ha ide tartozik, né­hány ezer forintot a közö­sen szervezett családi ünnep­ségekre. Mire költjük? Ho­gyar. tudjuk beosztani? Mi­re jut ebből a pénzből? Hat mincnégy színházbérle­tünk van, de legtöbb elő­adás alkalmával nem tud­juk szétosztani. Nincs aki el­menne, s szervezett program­jainkat akár bent Szegeden, akár itt Algyön rendezzük, 3zégyelnivalóan kevesen lá­togatják. Azt hiszem, az el­sődleges feladat, ennek az ér­dektelenségnek a megszünte­tése És az igény, a minimá­lis felébresztése az embe­rekben. A barakkokban lakóknak üzemi könyvtár áll rendelke­zésükre. Brigádkezdeménye­zése született, heti két alka­lommal lehet kölcsönzni a mintegy 800 kötetből. Nyolc­van-száz olvasója van a könyvtárnak, ezek közül vaj­mi kevés a rendszeres köl­csönző. — KISZ-szervezetünknek jól működő klubja van Sze­geden — mondja egy fiatal olajos. — Minden szerdán program várja a fiatalokat. Szó esik mindenről, vetélke­dőt rendezünk, irodalmi ösz­szeállításokat hallgatunk, meg zenét, politikai előadá­sok hangzanak el. Megtalál­juk, ami bennünket érdekel. Rendelkezésünkre áll Sze­ged összes kulturális intéz­ménye és szórakozási lehető­sége a mozitól a könyvtáron keresztül a bárokig. Olajbányászok a faliképen Most épül, alakul az al­győi mező új központja, az irodaház, az óriási ebédlő. Az ebédlő fal£n hatalmas falikép — olajbányászok, kutak, Csövek dekoratív vi­lága. A munka nagyságának szépsége, ereje, harmóniája. Festmények az üzemvezető irodájában. Mementóként ágaskodó oszlop a 168-as kút helyén. Mindegyik alkotás Baranyó Sándor szolnoki fes­tőművész munkája. Mintha a szegedi képzőművészek előtt lezárták volná a sorom­pót! A szakszervezet régebben támogatta anyagiakkal is a brigádok fehér asztal mel­letti rendezvényeit, magya­rul és általában a kollektív lerészegedéseket. Ezt az ösz­szeget ma a könyvtár fej­lesztésére, színházbérletek számának emelésére, szerve­zett programokra fordítják. Nem sok sikerrel. Ezeknek az embereknek, akik legtöbbször holdfárad­tan kerülnek haza a munká­ból, különleges csatornákon — a legegyszerűbbeken — kell közvetíteni a kultúra el­engedhetetlen alapjait. A környezet kulturáltságával, a rádióval, a televízióval, sok­sok újsággal, folyóirattal. S ezt nagyon jól látta meg az olajosok vezetősége. Minden barakkban rádió, televízió, újság. Ez az alap, az első lépcső. Eljön az idő, amikor kocsmázás helyett a majdan felépülő munkásszállás klub ­ját választják, kártya he­lyett ft televíziót, s mellette maradnak a focimeccs után is, és végignézik a színházi előadást. Nagyon hosszú út ez. A termelés mindennapos fel­adatai mellett, az állandóan leselkedő veszélyek között, az élet és munkakörülmé­nyek alacsoqy szintjén min­den lépcsőfok óriási erőfe­szítéseket igényel. Nem vár­hatunk csodákat. Az olaj­mezőn is lesz, egyre jobban éhe nemcsak a kenyérnek, pénznek, kocsmának, de a Szónak is, a Szépnek is. Tandi Lajos Hétezer forint Ágaskodik a kérdés: mit lehetne tertni? hogyan le­hetne jobban? Fogatosok KRESZ-vizsgája Rendelkezés értelméiben vizsgát kell tenniök KRESZ­ból a lófogatok hajtóinak is, akik rendszeresen részt vesznek közúti közlekedés­ben. Épp a magas követel­hlény növeli értékét annak a KRESZ-vizsgának, mely Tiszaszigeten zajlott le Az újszentiváni Magyar— Csehszlovák Barátság és a tiszaszigeti Búzakalusz Tsz 75, többségükben idős gazdá­ja — fogatosok — vizsgáztak négyheti szorgalmas tanulás után. Közülük 71-en bizo­nyították, hogy jól elsajátí­tották a korszerű közlekedés rendjének ismereteit. A szép siker elérésében nagy érdeme van Papp Gábor rendőr őrnagynak, a megyei közlekedésrendészet főtiszt­jének, aki négy héten', ke­resztül nagy hozzáértéssel tanította a két falu szövet­kezeti fogatosait. Történt a határ mentén Hivatástudat és kötelesség — Esetek — Tizenöt éve teljesítek szolgálatot a határőrségnél. Itt lettem hivatásos katona meg párttag is. Mindkettő­nek őszintén örültem, és ma is büszke vagyok rá — mondta Buruncz József ha­tárőr főtörzsőrmester, mi­kor a hivatástudatról be­szélgettünk. — Szivem mélyéből mon­dom — folytatta —, hnegsze­rettem a katonai pályát, a határőréletet. Eddig soha nem csalódtam, és elégedett vagyok. 1964-ben kaptam la­kást. A fizetésemből a csa­ládomnak szép és jó életet tudtam biztosítani. Buruncz József jól ismeri a hivatással járó kötelessé­gét. Szorgalmas és fegyel­mezett. Számtalan elisme­rést, dicséretet kapott már parancsnokaitól. A belügy­miniszter a Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntette ki. Megérdemelten, mert 86 bűnözőt fogott már el. Sokat járőrszolgálatban, a legtöbbet azonban autóbu­szon és vonaton. • — Az elfogások közül négy esetet sohasem felejtek el -*- meséli. — Jelzés érkezett az őrsre, hogy idegen sze­mélyeket láttak a kunhalmi vasútállomáson. A lakosok igazoltatni akarták őket, de elszaladtak. Pontosan öt óra telt el, mire a kutyát nyom­ra tudtam tenni. Hideg volt és esett az eső. Két és fél órába telt a nyom „kidolgc­zása". Tizennégy kilométeren át üldöztük a határsértőket. Nemcsak én, de a kutya is nagyon elfáradt már, annyi­ra, hogy Dorozsmán össze is esett, öt-hat perc múlva azonban felugrott és futás­nak eredt. Alig tudtam visz­szatartani. A dorozsmai tu­ristaszálló mellett, egy ba­rackosban lapult a két ha­társértő. Az állatot annyira Igénybe vette az üldözés, hogy néhány napig még en­ni sem tudott. Guba, tgy. hívták a kutyát, kiváló mun­kát végzett. Az eset előtt nem hittem volna, hogy hi­degben, esőben, több órás nyomon éS nagy távolságon el tudja, fogni a határsér­tőt. •'• V \ r . ' — A másik emlékezetes eset ugyancsak Guba ragyo­gó teljesítményéhez fűződik. Á határtól pt kilométerre idegen személyt látott egv tanyai lakos. Razziázt'unk. A határsértő egy burgonyatáb­lán is keresztülhaladt. Nyo­mát azonban összeta^rsták a szomszédos őrs katonái. A bejelentést tevő személy va­lahogy mégis felismerte ez idegen nyomait. A kutya az összetaposott terepen is kö­vetni tudta a határsértőt, majd a határtól kétszáz mé­terre elfogtuk. A dolgunkat nehezítette, hogy az idegen több száz méteren át kú­szott, és a maga mögött ha­gyott vadkendert is felál­lította, hogy ne tudjuk kö­vetni az útját. Nagyon cso­dálkozott a bűnöző, mikor Guba mégis megtalálta. * — A harmadik eset foly­tatja Buruncz József — re3 génybe is beillene. Az E—5­ös úton történt. Két jól meg­termett férfi közeledett fe­lém. Egyedül voltam. Meg­állítottam az idegeneket és az igazolványukat kértem. Nem beszéltek magyarul, nem értettek meg. A zseb­lámpám fényénél mutogatva kérdeztem, hogy van-e út­levelük, de válasz helyett fu­tásnak eredtek.. En pedig utánuk. Két-háromszáz mé­tert futhattunk, mikor el­értem egyiküket, a nyaká­ba ugrottam, majd leteper­tem a földre. A másik fér­fi közben elmenekült. Csak másnap fogtuk el a Holt­Tiszánál. Kiderült, kogy már Magyarországra is illegálisan jöttek. Lengyelek völfak. — A negyedik eset vo­naton történt. Egy rendőr elvtárssal voltunk szolgálat­ban. Munkánkat összehan­goltuk és ez volt a szeren­csénk. Egy négyfős galerivel találtuk magunkat szemben. Disszidálni akartak. A vég­állomáson ketten is alig tudtuk „összegyűjteni" a csa­vargókat. * Biztos, hogy a nyolcvan­hat elfogásából még sok ér­dekes esetet feleleveníthe­tett volna Buruncz József, a munka azonban sürgette. Szolgálatba indult. Terveiről csak annyit mondott. — Ügy szeretném végezni a munkám ezután is, mint eddig vagy még jobban. Gazsó Béla Régészeti kutatás archeomágneses módszerrel A Balaton vidékén egyre több olyan régészeti lelet kerül felszínre, amely év­századokkal ezelőtt tűz mar­taléka lett, és a kutatóknak a maradványokból kell meg­állapítani a tárgyak erede­tét Tűz égette például a fenékpusztai, egykori római erőd jó részét. Nemrégen a római pékség kemencéi és gabonatároló hombárai, szá­mos növényi maradvánnyal, égett állapotban kerültek elő a kutatóárkokból. Ti­hanyban is hasonlóan hamu közül kellett kimenteni az egyik halomsír alól a 2500 évvel ezelőtti, fejedelmi te­metkezés tárgyi'emlékeit. A leletek kormeghatározá­sának pontosítására érde­kes módszert dolgozott ki dr. Vzsoki András, a Tiha­nyi Múzeum igazgatója. A múzeúm. együttműködve az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem Geofizikai tanszé­kével, és a Geofizikai Inté­zet tihanyi obszervatóriu­mával, archeomágneses ku­tatással állapítja meg a leg­újabb leletek korát. A föld mélyén levő anyagok északi pólusai ugyanis rendszerint elmozdulnak eredeti helyük­ről. Nagyobb tűz hatására, 700—720 hőfok fölött a magnetitszemcsék azonban mindig észak-déli Irányt vesznek fel. A thermorema­nens mágnesezettségú tárgy, amely a hő. hatására felvet­te az észak-déli irányt, egy­ben jelt hagyott a tűz pon-. tos idejéről. A régészek ezért mintákat vesznek fel, és megmérik a tárgy jelen­legi elhelyezkedési irányát is. A minta és a jelenlegi térbeli elhelyezkedés kü­lönbségéből meg tudják ál­lapítani a lelet pontos ko­rát. GALGÓCZI ERZSÉBET PÓK- , , HALÓ — Egyszer fiatalkoromban mulattunk a Zöld­koszorúban — mondja elgondolkozva Géza. — Féldeciket ittunk. A barátaim engem bíztak meg, hogy számoljam a fogyasztást. Én minden kör­nél kitettem magam élé egy szál gyufát No, fizetésre került a sor. A főpincér négy körrel kevesebbet számolt. Tudja, hogy történhetett ez, Andris bátyám? Én tévesztettem el. Amikor rendeltünk, akkor is kitettem a gyufaszálat az asztalra, s amikor kihozták, akkor is... Elő­fordul az ilyesmi — teszi hozzá elnézően. — Velem még soha nem fordult elő — mond­ja megbántottan az öreg. . Géza felül a motorra, mint algi befejezte a be­szélgetést. Kemény a hangja, amikor visszaszól: — Andris bátyám, ez nagyon súlyos dolog. Egy agronómust megvádolni azzal... Nézze — mond­ja szelídebben — a legközelebbi szállításkor ki­visz valakit. Mondjuk, az öreg Pintért És egy­mástól függetlenül mind a ketten számolják. Ha akkor is úgy tapasztalják... nos, akkor... — Te tudod, Géza, — mondja sértetten az öreg. Géza berúgja a motort, s a kukoricát dühösen hajítja el a markábóL — Az anyja szentségit! Ifjú Zsuppán, a csősznek a fia 30 éves, bika­erős, indulatos férfi. Diszpécser volt a Vagon­gyárban. Niklai Géza hívta viAza a téeszbe el­nökhelyettesnd*, mert töbDször megrótták, {íogy rossz a vezetőség „szociális összetétele". Miután a téeszirodán végighallgatja az apját, felveszi a telefont s beleszól. — Kapcsolja a Megyei Rendrőkapitányságot. Sürgős. — Beleordít. — Persze, hogy életve­szély! Mit gondol, szórakozom? ... Várok. — Visszateszi a telefont, tűnődik. — Én megér­tem, nem szívesen hisz el ilyesmit az agronó­musáról, no de... látatlanban az ellenkezőjét sem kellene elhinnie! Alig ismerjük! Egy éve van itt, ennyi idő alatt nem lehet egy idegent megis­merni ... Csöng a telefon, fölkapja. — Halló! Itt Zsuppán elnökhelyettes. Mező­fenék ... Jó napot, hadnagy úr. Egy bejelentést szeretnék.,. — Int az apjának, hogy nyújtsa oda a menetlevelet. — Arra kérem, tartóztassák fel és ellenőrizzék az Y 45-69 rendszámú teher­autót. Alapos okunk van feltétlezni, hogy lopott holmit szállít.. 1 Igen, tőlünk ... Fél nyolckor indult, még nem ért be a városba... Köszönöm. Szabadság. Leteszi a telefont, nyugodtabb. — Menjen papa, feküdjön le. Most már meg­tudjuk az igazat. A falusi főutca, amelyen a műút vezet keresz­tül, inkább villanegyedhez, mint a régi értelem­ben vett faluhoz hasonü't. Négyablakos, veran­dás házak, cifra, kovácsoltvas-kerítések. Üveg­falú buszváróterem. Presszó, gázpalack-csere­telep, gázolajtöltő iíllomás, modern tejcsarnok. A húsbolt előtt hosszú sor áll asszonyokból. Gézának napközben „életveszélyes" ezen az úton végigmenni, mert lépten-nyomon megállít­ják, szinte lehúzzák a motorról. Látszólag bosz­szankodik ezért, valójában azonban nagyon él­vezi. A fűszer-csemege előtt teherautóról rakodják a zsemlyét, kenyeret. •' — Géza — állítja meg egy fiatalasszony, kar­ján bevásárlószatyor. — A kislányom jövőre érettségizik, nem tudnád odavenni az irodára? — Jövőre? — mosolyog Géza. — Hol van az még Irénke? A kocsma előtt söröshordókat rakodnak te­herautóról. A fehérkötényes, kövér csapos kö­szönést int Gézának. Géza odakanyarodik. — Panaszkodnak az emberek, Gyuri, hogy sosincs nálad sör, mire hazaérnek a majorból. A csapos széttárja a karját. * — Elfogy, Géza. — Mért nem teszel félre egy hordóval? — Tiltja a szabályzat. — Te Gyuri — ezt Géza komolyan mondja, de tréfának szánja — nyitok szemben egy halászcsárdát, ott mindig lesz sör is, aztán megnézheted magadat. • (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a petőfitelepi buszokról A helyi autóbuszjára­tok második kisközpont­ja Petőfitelepen van. In­nen a hússzal kezdődő számú buszok indulnak. 0 Járatai? Mindössze kettő van, a 20-as és a 2l-es jelű. A Fő térről indulnak és ér­keznek, közös az útvo­naluk a Gábor Áron ut­cában, a Szilléri sugár­úton és a Római kör­úton is. A 20-as ezután a József Attila sugár­úton és a Lenin körúton halad, s az egyetem köz­ponti épületénél van a végállomása. A 21-es a Nagykörúton folytatja útját a Marx téri vég­állomásig. 0 Csatlakozások? A két végpontot te­kintve: a 20-asnak kö­zös a végállomása a 10Y és a 63Y jelzésű járato­kéval, előbbi Tarjánba visz innen, utóbbi a tex­, tilművekhez; a 21-es a Marx téri kisközpont ré­vén közvetlen csatlako­zik a hat innen induló járathoz, a 70-essel a Füvészkertbe, a 71-essel az Erdélyi térre, a 72­essel az átrakó állomás­ra, a 73-assal Tápéra, a 74R-essel a textilművek­hez, a 75-össel Kiskun­dorozsmára lehet eljutni. # Másfelé? Az új közlekedési rendszernek éppen az az óriási előnye, hogy nem­csak a végállomáson, hanem a város sok ré­szén biztosítanak átszál­lási lehetőséget. A Le­nin körútnak azon a szakaszán, ahol a 20-as busz jár, át lehet szállni például a 30-as, a 32-es, a 33Y-OS, a 34-es, sőt a 73-as járatokrp is A 21­es nagykörúti szakaszán közlekedik a 33-as, a 32Y-OS, a 31-es, a 12R­es, a 11-es busz' is, és egyebek közt a 62-és já­rat vonala is közvetle­nül elérhető vele. A va­riációk száma szinte korlátlan," s éppen ez a jó a városi tömegközle­kedés lényege.

Next

/
Oldalképek
Tartalom