Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

4 TASÁENAP, 197L NOVEMBER 28. Művészet és televíziózás Hála a kultúra, a művé' szetek gazdag múltjának, bizonyos tájékoztató fogalmak, kai viszonylagos biztonságsai tudunk elszámolni magunknak. Olyan fogalmakkal, mint szinházszerü, filmszerű, melyek az adott művészeti, vagy a rangra számító produktumok eúsó ízlelgetésére — de kész befogadása után is — leggyorsabban tisztázódnak az emberben. még ha gondolataink nem is időznek el huzamosabban fölötte. De mit kezdjünk a fenti fogalmak modern, napjainkban divatos szinonimájával, a televíziószerűséggel? Fogas kérdés, hiszen mindenekelőtt közö6 nevezőre kell jutnunk, mi is a televízió: művészeti intézmény, vagy inkább úiságszerű. napilaplélegzetű kulturális kommunikáció. Ráadásul az alternatívákon bélül annyi az átfedés: "á sajtó művészeti missziója és a' művészetek információs vállalkozása ölelkezik a müvelődes szolgáltatóhálózatában, s a mérték gyakran bizonytalan. mikor mivel köze. lítsünk hozzájuk. egy-egy országon belüli öszszefüggések adnak, a kialakult szokásoknak, az élet-1 ritmusnak, az emberi közösségek izlésmodedljének vetületei — az egyes országokon belül diktálva, naponta formálva azokat az elvárásokat, melyeket a színház, a film, a képzőművészet, a zene éppúgy figyelembe vesz, mint a televízió. Mondhatjuk tehát: a televízió mint intézmény világszerte általában nem lép fel evidensen művészeti kívánalmakkal. 0 E Beszélgettem néhány televíziós szakemberrel, külföldi tapasztalataik eléggé vegyesek. A hivatalos angol tévé, a BBC, Jobbára csak az újságok szűkebb, vasárnapi irodalmi mellékletének igényével foglalkozik művészeti produkciókkal — meghagyva azokat a ma^njalIcgű televíziós vállalkozásoknak. A show-műsorokban kimerülő amerikai tévé hasonlóképpen, leszámítva az úgynevezett 12. csatomét, ahol viszont kizárólag művészi programokat sugároznak: rendkívül magas színvonalon, és — közvéleménykutatási szaknyelven szólva — igen mérsékelt nézettségi indexszel. A televíziózás nem tartozik a szorosan vetít amerikai kultúrkörbe — de ha a szocialista országokat vesszük, a televízió szerepe ott sem egyértelmű, változatos orientációjú. A harmadik világban pedig zömmel hírközlésre és népszerű folklorisztikus zenei szórakoztatásra szorítkozik. Ezzel szem. ben a francia, vagy a csehszlovák és a mi televíziónk erősen kulturális profilú: műsorain gyakoriak a színházi közvetítések, a filmek, a komolyzenei, képzőművészeti adások, és szép számmal kapnak helyet n tévéjátékok, vagv a televízió sajátos nyelvére lefordíteott, dramatizált irodalmi művek, klasszikus szerzők, vagy kortársak munkál. Magyarázatot minden bizonnyal Mégis a magyar tévé nézőiben a művészeti elvárások magától értetödöek, természetesek. Talán mert ami televíziónk abban az előnyős helyzetben kezdte működését, hogv az első pillanatoktól szabad kezet kapott, bevonulhatott a színházba. előadásokat közvetíthetett. Megteremtve ezáltal a színház — mint a legtartalmasabb múlttal rendelkező, egyszerre hagyományos és népszerű kulturális szórakoztatási lehetőség — eddig elképzelhetetlen méretű es mértékű tömegkapcsolatat. Elég csupán utalni rá vasárnap esténként, csúcsidőben, egy-egy színházi előadás 6—7 millió néző előtt folyik' (persze nemcsak színház, más is, ezúttal azonban maradjunk a színháznál) — és ennyi irdatlan ember ismerkedik javarészt előítéletek, befolyásoló tényezők, ráhatások nélkül a régebbi századok vagy a kor jellegzetes alkotásaival. A színház, mint frissen, fertőzetlenül kapott elsődleges élmény valósul meg a televízió segítségével — s a tetszetős tétel érvényes a tévé saját művészeti produkcióira éppúgy, mint színházi közvetítéseire, vagy a műsorba iktatott filmveti. tésekre. Ez a művészetek történetében példátlan tömtghatás — éppen a felfokozott érdeklődés és a sokfajta igények kereszttüzében — nehéz választások, szüntelen friss arculatú műsorpolitika kockázatalt ls Jelenti. A magyar televízió odafigyel az igények széles skálájára, jellegét tekintve általában az aktuális napilap az oktatás-népművelési és a szórakoztató-művészeti intézmény profilját vállalja. Jelenleg meg egyetlen csatornán, hamarosan hét adásnapon, és lépésről lépésre nyilvánosan kísérletezve kl a második csatorna programját: karakterét, kapacitását. Névtáblák nagyságrendben 0 Az eddigi tapasztalatok ismeretében, a tendenciákat figyelve, valószínűnek látszik: a bővülő adásidőben több mint arányos, tekintélyes szerep jut majd a művészeti produkcióknak. Olyannyira, hogy hamarosan újra fontolóra vehetjük, miként igazíthatnánk hozzá a népművelés általános feladatait, miként tudunk többet, hasznosabban profitálni belőle a, népművelésben. Arról pedig már beszélni sem érdemes, hogy konkurrenciája a televízió, vagy partnere a kulturális intézményeknek. A vita eldőlt: ez utóbbira a gyakorlat szavazott. Nikolényi István Tüzelni tüz nélkül ? Megkezdődött a fűtési idény, s egyre több a lakástűz. Tüzelni tűz nélkül nem lehet, de arra vigyázni, hogy a tűz csak a kályhában égjen, feltétlenül szükséges. Egyedül november 22-én két olajkályha is okozott lakástüzet. Érdekes módon éppen az olajkályhatulajdonosok — akik egyébként a kényelmesebb fűtési módot választották — szegik meg legtöbbször a fűtési előírásokat. Van, aki kályhacső helyett egyszerűen eternitcsövet használ füstelvezetéshez, ami persze nem bírja a túlzott felmelegedést, s tüzet okoz. De sokan arra nem gondolnak, hogy az olajkályha szabályozó berendezését időnként ellenőrizni keli, s ugyanígy az adagoló berendezést is szákszerúen tisztítani kell. Veszélyes jóték égő olajkályha tartályába nyers* anyagot tölteni — mégis milyen sokan megteszik. Legalábbis ahol ebből baj keletkezett, pontosan meg lehetett állapítani a „diagnózist": nem tartották be a gyári használati utasítást, de még az is megtörtént, hogy gyerekekre bízták a kályha meggyújtását. Kell-e hát elismételni, hogy legyünk > óvatosak, mert amilyen jóbarót g meleg kályha, olyan . hirtelen fel is mondhatja rf barátságot, ha nem bánunk vele [ szakszerűen. ] A hivatal, ahol jártam, látszatra nem különbözött más, hasonló intézményektől. Meglehetősen kopott folyosó, valamikor fehérre lakkozott ajtók, rajta névtáblák: X. Y. főosztályvezető, A. B. főosztályvezető-helyettes, C. D. osztályvezető, E. F. osztályvezető-helyettes, G. H. csoportvezető, aztán I. J„ K. L., M. N. és még sokan mások. Mi van ezen különös? Maguk a névtáblák a különösek. Mert itt bizony nem egyszerűen azt jrták ki. hogy X. Y. főosztályvezető és A. B. főosztályvezető-helyettes, hanem érzékeltették is, hogy az egyik nagyobb ember, mint a másik. Következésképpen: X. Y. nevét egy centivel nagyobb betűkkel készítették, mint A. B.-ét. Es (gy tovább, lefelé. Az osztályvezetők neve — a haicentis főosztályvezetői és az ötcentis íőosztályvezető-helvettesi névtáblák logikus folytatásaként — négycentis betűkkel készül. Tulajdonképpen egy Ilyen szerény intézmény Ilyen szerény beosztásához túlzottnak is tűntek ekkora betűs nevek. Enynylre megbecsülnék Itt aa osztályvezetőket? Ismét tévedtem. Nem az osztályvezetőket becsülték meg, hanem egyszerűen megtartották a rangokat Na, mát most: egycentisnél kisebb betűk a névtáblán elvesznek, nagyon közel kell hajolnia annak, aki el akarja olvasni őket. No, már most az osztályvezetőktől a géoírónőkig még három rangosztály van. Tehát, hogy a titkárnők és a gépírónők neve olvasható legyen, de azért mindenki megkapja a magáét, az osztályvezetőket ba kellett állítani a négy centire. Nem tújzott méret ez, legfeljebb az a kérdés, hogy honnan nézzük... -••'Én a folyosó felől néztem, s töprengtem: hány centit ügyintézőhöz van jogom. Az ügyet, amit intéznem kellett, úgy ötcentisre becsültem. A magam szerény személyét űgv háromcentisre. Végül ls bekopogtam egy négycentishez. Osztályvezetőhöz. De előbb egy egycentisnek — gépírónő —, aztán egy kétcentisnek — bizalmi titkárnő — kellett elmondanom a dolgot, nogy egy háromcentis — csoportvezető — kíséretében egy négycentís osztályvezetőhöz járulhassak, ö azonnal rendelkezésemre állt közölve, hogy az ügyet előbb meg kell beszélnie a közvetlen felettesével, a főosztályvezető-helyettessel — ötcentis —és ezek után majd dönt a főosztályvezető — hatcentis betűk —, hogy mikor kerülhetek az igazgatóhelyettes javaslata alapján az igazgató színe elé. Ekkor már kissé nyugtalanul viselkedtem, s bármilyen rendezeti, megfelelő hierarchikusan felépített intézmény benyomását keltették bennem a folyosón járva a névtáblák, kétségbe vontam a szervezés tökéletességét Rámplrítottak, hogy rendnek muszáj lenni, s itt minden a racionalizmus jegyében történik. Mindenki megteszi a magáét mindenki azzal foglalkozik, ami rátartozik. Ennél a vállalatnál minden rendben van. I.tt nem terhelik a vezetőket felesleges, rájuk nem tartozó dolgokkal, s mégis mindenben ők döntenek, mégis mindenről tudnak. Megérthetem, hogy a felelősség, az felelősség. Számomra is megnyugtató, ha az intézmény vezetője intézkedik, mert ezt a döntést véglegesnek tekinhetem. Senki nem másíthatja meg, legfeljebb kívülről, mert Itt az igazgató a legnagyobb ember. Két napba telt ugyan, de felkereshettem őt is. Akkor már elbúcsúztam a gépírónőtől, a bizalmi titkárnőtől, a csoportvezetőtől, az osztályvezető-helyettestől, az osztályvezetőtől, a főosztályvezető-helyettestől, s a főosztályvezetőtől, megköszönve a segítséget. Meg kell, mondjam, hogy valamennyien — nevük centiméterre mért nagyságától függetlenül — előzékenyen álltak rendelkezésemre. Végül is egy Igazgatóhelyettes társaságában bekopogtattunk egy ajtón. Az Igazgatóhelyettes nevét nem tudom, mert az ő ajtaján csak azt állt hogy igazgatóhelyettes. Az ajtón pedig, amelyen végül is bebocsátást nyertem, az égvilágon semmi. Mert téved az, aki azt hiszi: az igazgató nevét Írták ki a legnagyobb, legalább tízcentis betűkkel. Nem, az igazgató ajtaján semmiféle tábla nem állt. O az igazgató. És akihez nem lehet csak úgy bemenni. Ezért felesleges a névtábla ls. Akivel 6 szóbaáll, azt majd a többiek szépen elvezetik hozzá. így is lehet igazi nagyság Valaki — ha felhívja a figyelmet mások kicsinységére ... Lehet? Egyelőre néhol meg igen. Ott, ahol azt hiszik, hogy kicsinyes praktikákkal a nagyság látszatát lehet kelteni... Pintér István 19. — Ebben a járásban van huszonnyolc téesz. Tíz évvel ezelőtt, amikor az első elnöki értekezletet tartottuk, huszonnyolc parasztember gyúlt össze. Tudod,- szervezéskor valódi volt a demokratizmus, minden faluban hagyták, hogy az emberek azt válasszanak meg elnöknek, akit akarnak. Még jelszót is kreáltak hozzá: „A falu a legjobb káderes". Aztán, amikor befejeződött a kollektivizálás, az „elvtársak" nyeregben éreztéjt magukat s szép lassan elkezdték kipöcköini a parasztokat a hatalomból. Most már csak ketten vagyunk a járásban: az öreg Limp, meg én... Most én vagyok soron. Zsuppán elképedve hallgat. — Ha végiggondolom, milyen elképesztő dolgok miatt nyírtak ki egy-egy elnököt... Apáti Jóska az első két évben nagyon jó gazdaságot cslnútt. Nosza, vitték jobbra-balra, tapasztalatcserére. Egy evig alig volt otthon, szétzüllött a téesz. Akkor leváltották, mért hagyta szét zülleni... Lehőtz bácsi az új istálló építéséhez nem tudott darut szerezni. Bement a szovjet katonai parancsnokságra, kunyerált tőlük egy darut Megkapta egy. hétre, persze, ingyen. Két nap alatt végeztek. Akkor kölcsönadta a szomszéd téesznek, de kért tőlük valamennyi pénzt, hogy ajándékot vehessenek a két kis katonának, akik a darut kezelték. Leváltottak. üzérkedés, vagy mi miatt. Aztán volt egy olyan mozgalom: az erősebb segítse a gyengét. Izvinczai Józsefet például, akinek tűrhetően jó volt a szövetkezete, rászabadították a szomszéd elnökre, Szabó Lajosra. Izvinczai hetente két napot töltött a szomszéd faluban, szépen .megbeszélte a brigádvezetőkkel, hogy mit csináljanak. s ahogv hazament. Szabó rögtön keresztezte az utasításait. Mind a ketten buktak... S jöttek ki elnöknek a tanácstól, az állatforgalmitól, a MÉK-től,' a Hazafias Népfronttól, a rendőrségtől, a katonaságtól, a vagongyárból, a VtAv-tól... Zsuppán elpirul. — Én nem elnöknek jöttem' — Nem rólad beszélek! — mondja Géza zavartan, — Teged én hívtalak. Egy időben közmondás volt a jarásban: Az ipar és a hadsereg selejtezett, s a selejtet rászabadították a mezőgazdaságra. .. Ügy látszik, az én helyem is kell valakinek. Hát tessék! Niklai Géza az íróasztalnál ül, s hátrafordulva beszélget a másik asztalnál szöszmötölő főagronómussal. — Milyen a szőlő, Sáray úr? — El lehet kezdeni a szüretet — feleli szoltálatkészen az öreg — Legalábbis a felbüki részen a pirtce körül. — iÉn is úgy láttam — mondja Géza. — Hogy állunk munkaerővel? — Ha nem lesz eső, az asszonyok egy-két nap alatt végeznek a krumplival, s akkor az egész erő mehet a szőlőbe. — Helyes. Szervezze meg, legyen szíves. Csorvás lép be a szokásos áláírnivalókkal. De mennyivel más ez a mindenenápi „szertartás", mint néhány héttel ezelőtt. Csorvás nem mosolyog, nem udvariaskodik, nem fűz megjegyzést minden darab papírhoz — Géza ls hideg, mogorva. Amikor végez az aláírni valókkal, belenéz Csorvás szemébe. — Regina néni két aláírását elzárod a páncélszekrénybe. Ha elvesznek, a fejeddel fizetsz érte! Csorvás rajtakapottam elvörösödik. Iszonyú zavarban van. — Nem találom őket. Géza. Épp most akartam jelenteni. Géza egy ideig nem jut szóhoz. i— Micsoda? — Tegnap délután, amikor el akartam rámolni, nem találtam a két nyugtát! Újra átnéztem mindent... Nyolc óra volt, mire végeztem. Géza felordít. — Mi ez? Mi van itt? Mi történik itt? Csorvás sarokbaszoritoütaiY támad. — Mert itt nincs semmi szolgálati fegyelem! Hányszor mondtam, vezessük be: félfogadás szerdán és pénteken, ekkor éS ekkor... De nem! Ide bárki, bármikor bejöhet!.... Ha legalább lenne egy külön szobám.. Ez nem téesziroda — ez putri... Tegnap is voltak itt legalább húszan! Bárki hozzáférhetett... Géza rámered, aztán kirohan az irodából. Csorvás riadtan néz utána, s az ablakon át látja, hogy Géza — bukósisakot sem csatolva fel — motorra pattan. (Folytatjuk.) KRESZ vetélkedő iskolásoknak Az utóbbi időben Szegeden csökkent a közlekedési gyerekbalesetek száma. Nem túlzás ezt annak rs tulajdonítani, l)ogy az iskolákban rendszeres KRESZ-oktatást vezettek be. Ennek keretében a szegedi városi tanács vb művelődési osztálya és a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a szegedi középiskolák számára KRESZ-vetélkedőt rendez. A vetélkedő anyagát természetesen a KRESZ-nek azokból a pontjaiból állították öszsze, amelyek a legfontosabbak a gyalogosok számára, és főként totó- és teszllapos rendszerrel állapítják meg, hogy az Iskolák három fős csapatai közül, ' melyik ismeri legjobban a biztonságos közlekedés alapszabályait A vetélkedőre már .most készülnek a középiskolák csapatai, hogy majd december 12-én — amikor is a Csongrád megyei művelődésügyi és módszertani központ nagytermében összemérik tudásukat — sikerrel pályázhassanak a mintegy 3500 forint- értékű, a győzteseknek járó jutalomért NAPI KISLEXIKON a nyilvántartási szervezetek; összevonásáról Az új ingatlannyilvántartás koncepciója feleslegessé teszi, hogy továbbra is két helyen vezessék az adatokat 0 Január 1-től? A kormány az új ingatlannyilvántartás létrehozásának első lépéseként a 29/1971. (IX. 29.) számú rendeletével az eddig külön működő földnyilvántartási és telekkönyvi szervezet öszszevonását rendelte el. Ennek értelmében a telekkönyvi szervezetet 1972. január 1-Vel a földhivatalokkal összevonják. Ettől az időponttól kezdve a földhivatalok — mint a -tanácsok szakigazgatási intézményei — korábbi feladataikon túlmenően gondoskodnak a telekkönyvi ügyek Intézéséről és a telekkönyv továbbvezetéséről is. Ugyanis mindaddig, amíg az új, egységes ingatlannyilvántartás meg nem valósul, a jelenlegi kétféle nyilvántartást az eddigi szabályoknak megfelelően tovább kell vezetni. • Földhivatal? Az említett hatásköri változás tehát azt jelenti, hogy a telekkönyvi ügyek intézése a bíróságok hatásköréből földhivatali hatáskörbe kerül. Ez szükségessé tette a telekkönyvről szóló jogszabályok módosítását is. A kormányrendelet értelmében a telekkönyvi ügyek intézése és a telekönyv vezetése 1972. január 1-től az ingatlan fekvése szerint illetékes járási (városi, fővárosi kerületi) földhivatal hatáskörébe tartozik.