Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

VASÁRNAP, 1971. NOVEMBER 81. 7 r L ' . ;í IMww/y* s VINKLER LÁSZLÓ MŰHELYEBEN Feleségem portréja MAJD MEGMONDJA A SZÁMÍTÓGÉP Tiziano-parafrázis Klasszikus és antiklasszikus, kötöttség és szabadság, rend és forrongás, fegyelem és szenvedély, Apolló és Dionnüszosz. A művészet történetének két szélső pólusa. Ellentétes tendenciák, de egymástól elválaszthatatlanok. Ennek a két alapvető pólusnak, a klasszikus és antiklasszikus tendenciáknak a harca, küzdelme végigvonul a művészet egész történetén. Voltak olyan századok, amikor a klasszikus elnyomta az antiklasszikust és fordítva, de olyan idők is jártak. amikor a kettő egyszerre, egyforma súllyal-eréllyel jelentkezett, amikor a kettó kibékítésére. szintetizáláséra kísérletek történtek. Vinkler László hatvanas évekbeli alkotó tevékenységére ennek a művészeti problematikának megoldásáért folytatott harc jellemző. — Az ember szeretné magát •tilágosan kifejezni, mindenki számára érthetően megfogalmazni mondanivalóját. A szituáció azonban, melyet az alkotás dolgoz fel. már kevésbé világos. A történelem mozgása, benne az egyén helyzete a történelmi fejlődés folyamatában nem mindig egyértelmű. A huszadik századnak is egyik fő problémája a látható és nem látható világ ötvözése. küzdelmének feloldása. Vinkler László személyiségére kettős vonzódás jellemző. Kötődés a klasszikus formákhoz, és kötődés a modern stiláris struktúrákhoz. E két Végletesnek tűnő pólus különtartása. majd összeegyeztetése. együttlátása, szintetizálása Vinkler László számára elengedhetetlen. Szüksége van a klasszikus formákra, mert emberközelben a legjobb, legigazabb kifejezésmódot a klasszikus forma jelenti. Egy művésznek viszont nemcsak ember és ember kapcsolatára kell választ keresni, de az ember és világ egyre szorítóbb kérdései is választ várnak. Ha ezt a világhoz kötődő viszonyát akarja általánosan kifejezésre juttatni, sokszor elegendő az anyag szabad mozgásának modellje. Ebben az én-világ relációban már az anyag szabad mozgásának ereje is kifejezője lehet a két pólus közötti viszonynak. A funkciót ebben az esetben nem az emberalakok, hanem az anyagmozgások hordozzák. Természetesen a művésznek meghatározó kapcsolata van az anyaggal, motiváltságának érvényesülnie kell, alkotó fantáziamozgásának meg kell előznie az anyagmozgásokat Nem szabad, hogy az anyag fölénőjjön az alkotónak. — A klasszikus portré festése közben emberrel állok kapcsolatban. Két ember bensőséges kapcsolatából születik meg az arckép (Feleségem portréja). Ez antropamorf modellezési mód. Ha viszont az anyagban való mozgásnak engedek teret, akkor a tágabb világhoz való viszonyomat próbálom realizálni. Ez a „materiológia" lényegében a világ távoli rengéseinek fölfogását, egy „infra- és ultravilág" jelzéseit jelentik számomra. Ezek bizonyos növényi, sejtbiológiái, idegrendszeri asszociációknak nyitnak utat (Nagy erdő). A két pólus szintézise vezet el a parafrázisok gondolatához. Olyan ábrázolási módhoz, melyben a klasszikus látásmód magára veszi az antiklasszikus erők tulajdonságaiból adódó struktúrákat. A parafrázist az Értelmező szótár a kővetkezőképpen fogalmazza meg, igaz, a zenére vonatkoztatva, de szinte teljes érvénnyel a vizuális művészetekre is: „A zeneműnek vagy részletének formában, harmóniában szabad, részletező, virtuóz elemekben bővelkedő, népszerű átdolgozása mint önálló zenemű." Közismert témák mai módon való felhasználását jelenti tehát a parafrázis. — Nem elég az „infra- és ultravilág" kutatása, de az egyszerű, meleg emberi bizalom formái sem oldanak meg mindent. Nem mondhattam le a szétíeszülő pólusok egyesítéséről, a szintézisről, ezért próbálkozom olyan megoldási formákkal, melyek a szintézis felé vezetnek. Vinkler László Tiziano-parafrázisa a legszebb, legjobban követhetö bizonyíték az elmondottak alátámasztására. — Számomra Tlziano Vénusza a legvilágosabb. a leghumánusabb, a legesztétikusabb jelenségek egyike a művészet történetében. Az emberinek olyan eszményítés® ez a kép, mely a földi lét szépségének, harmóniájának hirdetése közben is a földi lét határain belül tud maradni. Sajnálom, hogy nem én festhettem! Az £n Tiziano-paraírázisom megvallása annak a különbségnek, ami az én élethelyzetem ellentmondásossága és Tiziano helyzetének, harmóniája között feszül. Persze Tlziano idejében sem volt egyszerű ez a harmónia. Hiszen egyszerre éltek Leonardo és Bosch, Michelangelo és Brueghel, Tiziano és a manieristák. A művészettörténet eme századának már nincs egységes korstílusa. Országok, birodalmak, városok konkrét helyzetéből is, de a művészek felszabadult egyéniségéből is következik a differenciálódás erőteljes megindulása. Ez a parafrázis a Tiziano-kép mítosszá emelkedése a tudatomban. Tlziano festménye a biológiai szépségnek, a nói test harmóniájának megjelenítése. Én nemcsak a szépség, a szerelem és a női test dicséretét akartam megfesteni, de azt is, ami számomra Izgalmas: a mai ember szétdarabdltságát, és új szintézisbe hozásának kísérletét Ls. Optikai szerkezetet konstruáltam. Instrumentálisán, műszeresen kísérleteztem ki a tér felbontásának optikai módszerét. A fénysugarak elhajításával több nézőpontból egyszerre lehet megragadni a látványt. Munka közben Bach fúgáit hallgattam, ez segített időbeliségével feloldani a Tlzianokép térhezkötöttségét. A zenei mozgás uralma alatt formáltam a klasszikus festészetet, a mozdulatlant modernné, mozgástidézővé. Nemcsak a két szélsőséges pólus, a klasszikus és antiklaszszikus tendenecia tartalmi vonatkozásait fogta művészete határai közé, de módszereit ls. A klaszszikus festési módszert, mely lehetővé teszi egy képnek hosszú ideig való festéséi, és az antiklasszikus módszert, melynek alkotói folyamata egyirányú, megszakítatlan, megfordíthatatlan linearitás. Egy Ilyen kép, mint Vinkler László Tiziano-parafrázisa sokOldalú összehasonlításra ad lehetőséget. Az egyezések és különbözőségek az osrnű és az új alkotás között önmagukért beszélnek. Vallanak korról, emberről, világhoz kapcsolódó viszonyról, eszmékről és eszményekről. Ugyanakkor mások számára is érzékelhetően nyilvánvalóvá teszik a művész vívódásainak útját is. Vinkler László intellektuális művész. A Régi igazságok mai szinten való rekonstruálásónak vágya hajtja, és ez örökös művészi megújulást biztosít számára. Olyan dialektikus intellektualizmus jellemzi művészetét, mely a dolgok mélyebb megismerését, új viszonylatok korszerű megfogalmazását hozza felszínre. — Az integráció nemcsak a társadalmi, politikai, gazdasági élet jelensége, problémája, művészetemben én is integrációra törekszem. Igyekszem megtartani a részek autonómiáját, megadva nékik létük adta önállóságukat, de végső fokon az egész összefő- —idszer egységét kérést • szétdarabolt világot pr a magam területén színri Ini. Portréim a szintézis, a hagyomány alapján nyugszanak. Absztrakt és szürrealista munkáimon viszont a szintézis felé vezető utak egyikét a parafrázisokban véltem megtalálni. TANDI LAJOS Az irányítás tökéletesítése elsősorban az ember számára szükséges információ automatizált begyűjtését, feldolgozását és tárolását jelenti. A népgazdaság különböző ágazatai ezért fordulnak egyre kitartóbban és merészebben a számítótechnika és az elektronikus számítógépek felé. Nagy mennyiségű információ feldolgozásához azonban a jó számítógép még kevés. Az automatikus adatfeldolgozással kapcsolatban álló irányítás tökéletesítésének folyamata bonyolult, komplex probléma, amelyet csak sok más jelentós feladat egyidejű megoldásával lshct tisztázni. Mindenekelőtt szabatos információalkotó módszert kell létrehozni. szigorúan kiküszöbölve az ismétléseket. Az ember ily módon csak egyszer vesz részt a dokumentumok összeállításában. A dokumentum születésével egyidejűleg az ember is egy mechanikai kódot kap — a gép által feldolgozott lyukkártya vagy mágnesszalag formájában. Az ipari és a mezőgazdasági termelés adatainak kódolása már jelenleg is egyszerűsödik. Jelentós mértékben egyszerűsödött a gazdasági, statisztikai, anyagés gépellátási, valamint a könyvelési, pénzügyi tevékenység dokumentálása is. A Szovjetunióban az elmúlt ötéves tervidőszakban több mint 400 Irányítórendszer és körülbelül kétezer számítóközpont működött. Az utóbbiak a tudományos, gazdasági és termelési információ feldolgozásán kívül diszpécserfeladatokat is ellátnak. Egyes minisztériumokban 5—10 perc alatt, még a legtávolabb működő vállalat tevékenységéről is kimerítő jelentések készíthetők, ami nagyban segíti az operatív iparági irányítást. A vállalatok perspektivikus fejlesztésére vonatkozó számításokat azonban még nem mindenhol végzik számítógépeken. Márpedig az irányítás optlmáltzálasa a várható fontos problémák előre látása, és a termelés időben való előkészítése nélkül lehetetlen. Az optimális iparágtervezés a gazdaságvezetés tökéletesítésének egyik fó iránya. A Szovjetunióban módszertani elveket dolgoztak kl erre vonatkozóan, s a kidolgozást a szövetségi köztársaságok tervhivatalai és a 32 országos minisztérium is alkalmazza. Tekintélyes méretű rendszereket hoztak létre a Szovjetunió Állami íervhivutalában, az Állami Bankban, valamint az Energetikai és Villamosítási Minisztériumban. A megoldandó feladatok méreteit tekintve ezek a rendszerek világviszonylatban egyedülállók. Természetes, hogy a rendszer alkalmazásának gazdasági hatása is fokozottabban érezhető. Itt a szocialista gazdaság kedvezőbb vonásai különösen szembetűn öek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az automatizált irányítórendszerek többségének költségei másfél-két év alatt megtérülnek, de n számítógépek alkalmazására Időben felkészülve ez az idö csökkenthető. Vitathatatlan, hogy a számítótechnika tökéletesedésével a híradástechnikai eszközök fejlődésével az Irányítórendszerek még gyorsabban kifizetődnek. A Szovjetunióban és több szocialista országban 1972-től összeegyeztethető programozású, teljesen integrált áramkörökből felépített, nagy termelékenységű gépek gyártásába kezdenek. A hat tagból álló új gépcsalád legkisebbje tízezer, míg a legnagyobb több mint 2 millió müvelet másodpercenkénti elvégzésére képes. A működési sebesség és a memóriakapacitás növekedésével egyldőben Jelentós mértékbea Javul a gépek megbízhatósága is. A Szovjetunióban 1971 és 1973 között több mint 1000 automatizált irányító rendszert, valamint 3000 számitóközpontot és technológiai irányító rendszert hoznak létre. A létrehozandó rendszerek már kezdetben segítséget nyújtanak a népgazdaság gyorsabb fejlődését elősegítő tartalékok feltárásában, az Iparágak között és iparágon belüli egyensúly és a helyes arányok szabályozásában, a gazdaság fejlődési perspektíváinak mélyebb átgondolásában, optimális, a szocialista gazdasági fejlődést és az életszínvonal növelését biztosit® megoldások kiválasztásában. Ái új Irányító rendszerek a kilencedik szovjet ötéves tervidőszakban elsősorban a technika fejlesztésével foglalkoznak. Továbbá kibővített matematikai általánosítással és jó programkönyvtár létrehozásával. Az operációs rendszer és a mágneslemezes memória szélesítik a számítási lehetőségeket. A teljesen összehangolt programozási rendszerek száma állandóan nőni fog. 1971—75-ben a Szovjetunió az előző ötéves tervidőszakhoz képest számítógépekből a háromszorosát gyárUa.