Délmagyarország, 1971. november (61. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

12 VASARNAP, 1971. NOVEMBER 21. Tavalyi részesedés talonban Miért nem fizet a Városellátó? Bármennyire is furcsa, Igaz: a Csongrád megyei Vá­rosellátó Szövetkezet immár több mint fél éve nem fizeti ki dolgozóinak az őket jo­gosan megillető nyereségré­szesedés egy részét. Félreér­tés rie essék a tavalyi nye­reségrészesedésről van szó! Hogy honnan veszem ezt a képtelenséget? A múltkor bent jártam egyik szegedi üzletükben és éppen az el­lenőrrel vitatkoztak az el­adók. Nem akartam elhinni, hogy még nem kapták volna meg pénzüket az emberek, hiszen néhány hét és vége ennek az esztendőnek is. De lássuk csak a históriát! Még az év elején történt, hogy összeadták és kivonták a szövetkezet tavalyi ered­ményeit és megállapították, hogy a múlt évi munka alap­ján a szövetkezet dolgozóit 502 ezer forint nyereség ille­ti meg, amelyből levonták a kötelező tartalékra meghatá­rozott 50 ezret és a bértúllé­pés összegét, 90 ezer forintot. Maradt tehát kifizetésre 362 ezer forint. Ezt is osztották, szorozták. A vezetőbeosztá­suak részére 92 ezer forint nyereségprémium és nyere­ségjutalom címén 101 ezer forint. Summa summárum, maradt a beosztott dolgozók számára 246 ezer, amelyet 86 felé kellett — természete­sen differenciáltan — szét­osztani. A „bibi" akkor kez­dődött, amikor ebből a 246 ezerből az igazgatósági köz­gyűlés lecsípett 89 ezer fo­rintot a tartalékalap továb­bi gyarapítására. Erről azon­ban mit sem tudott a szö­vetkezet szakszervezeti bi­zottsága. A szakszervezeti bizottság meg is fellebbezte a dolgot, védvén a munkások érde­keit, hiszen amikor kifizet­ték amit kifizettek, úgy is tájékoztatták az embereket, hogy az csupán előleg a nyereségből. A szakszerveze­ti bizottság fellebbezését a szegedi I. kerületi tanács (akkor még nem hivatalnak nevezték) ipari és kereske­delmi csoportja elutasította azzal az indokolással, hogy a közgyűlés határozata nem törvénysértő, tehát jogosan tartották vissza a 89 ezer fo­rintot. E tanácsi határozat­nak a száma 2010/18 1971., a kelte pedig 1971. március 25-e. Aláírója Lacsán József csoportvezető. Ezzel a határozattal ter­mészetesen nem értett egyet a szövetkezet szakszervezeti bizottsága, hiszen a tartalék­alapba való összeg nagyságát a kollektív szerződés megha­tározza, amely a szövetke­zet törvényerejű rendelkezé­se. de különben is az igazga­tó tanács mint olyan, egy­maga nem dönthet, csak a szakszervezet meghallgatásá­val, egyetértésével. A szö­vetkezet ügyvezető igazgató­ja, Mison Nándor is küldött ezután egy feljegyzést a ke­rületi hivatalhoz (ekkor már a városi tanács I. kerületi hivatalának). A válasz ezút­tal az volt, hogy a tanács hivatala felküldi az ügyet a Pénzügyminisztériumba elvi állásfoglalás miatt. A PM­től olyan választ kaptak, hogy a részesedési alapból a tartalékalapba történő átcso­portosításhoz valóban szük­séges a szakszervezeti bizott­ság egyetértése. Ezt a levelet május 20-án küldték Buda­pestről. A Munkaügyi Mi­nisztérium is foglalkozott a dologgal. Ezt írták: „.. ha a kollektív szerződés nem tar­talmazza a közgyűlés által meghatározott pénzösszegnek a részesedési alapból törté­nő átcsoportosítását a fej­lesztési alapba, akkor a köz­gyűlés erre vonatkozó ha­tározata nem hajtható vég­re." Erre a II. kerületi tanácsi hivatal, egészen más hatá­rozatot hozott. Érdemes idéz­ni: kérelmükkel kapcso­latban értesítem, hogy fel­szólításomra az Igazgatóság hatályon kívül helyezte az 1971. február 16-i közgyűlés 1/1971. számú határozatát. Ezzel kapcsolatban új határo­zatot hozott, mely szerint a 89 ezer forint összeget visz­szahelyezte a részesedési alapba. Felhasználásáról az igazgató tanács a szakszer­vezeti bizottsággal együttesen fog dönteni, az ezzel kapcso­latos jogszabályokat figye­lembe véve." Ennek ellenére sem kaptak a dolgozók pénzt Az ügy to­vább futott, megjárta a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottságot, mely átküldte a panaszt elintézés céljából a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének központi bizottságához. A szakszerve­zetek felsőbb szerve is egyetértett a helyi szakszer­vezeti bizottság és a dolgo­zók jogos panaszával és az igazgató elnökhöz küldött le­velét így fejezi be: „Felhív­juk továbbá figyelmét, hogy ha a szövetkezet részéről jogszabálysértő intézkedés fennáll, és ha azt jelen fel­szólításunk ellenére sem orvosolja, úgy kénytelenek leszünk erkölcsi vonatkozás­ban is a felelősséget felvet­ni, illetve kezdeményezni az illetékesek előtt." Elég bő irodalma van már ennek a 89 ezer forintnak. A szövetkezet vezetői annak idején tudomásul vették a szakszervezeti bizottság „vé­tóját" és úgy vették tudo­másul, hogy ha a felettes szervek is törvénysértőnek tartják a pénz átcsoportosí­tását, akkor visszahelyezik a részesedési alapba és kioszt­ják a jogosult dolgozók kö­zött. Ezek után valóban ért­hető a dolgozók „morgása". ök számítottak erre a pénz­re, mely munkájuk alapján illeti meg őket, tessék akkor kifizetni számukra. Nem rosszmájúság, de a vezetők a részesedési alap eredeti nagyságához mérve régen felvették a már jel­zett százezer forintot. Gazdagb István Irigyeltek Szuper Trabantok kerülnek forgalomba A Trabant személygépko- Szuper 50 600 forintba ke­csik gyártásában technikai módosításokat vezettek be. Az új kivitelű személygép­kocsik — amelyek ülése pél­dául kényelmesebb, támlája állítható, s cserélhető huzat­tal készül — Trabant Szu­per elnevezéssel kerülnek forgalomba. A technikai többlet-szolgáltatással a sze­mélygépkocsik kivitele, biz­tonsága is javult. A módo­sítással és korszerűsítéssel értékarányosan új árakat állapítottak meg, ami azt jelenti, hogy a Trabant ko­csik ára 600 forinttal emel­kedett. A Trabant 601 Ll­mousin Szuper 46 600 forint­ba, a Trabant 601 Combi rül, s a 600 forintos áreme­lés érvényes a Trabant Hy­comat típusokra is. Kint a szőregl határban zúgnak, dübörögnek a piros lánctalpasok.' Forgatják a földet, szaporodnak a ba­rázdák. Nagy Istvánt kere­sem. Az ördögnek tartozom az úttal. Éjszakás. Most odahaza van Kübeken, pi­hen. Mi tagadás, jó néhány kü­bekházi embernek a szőregi Egyetértés Termelőszövet­kezet jelenti az ipart, a jó keresetet Traktorosok, ál­lattenyésztők. Mondogatják is a faluban; ők megfogtak az isten lábát Ha telik is rajtuk az idő, jár a jó ke­reset nap mint nap, s évről évre. Révbe értek. A falu szerint Nagy István ls révbe ért. Fiatalember. Júliusban 3637 forintot, augusztusban 5020, szeptem­berben 4859, októberben pe­dig 3122 forintot keresett 21 nap alatt A november még jobb lesz. A nehéz gé­pekre, a lánctalpas trakto­rokra ez talán a legjobb hó­nap. Mennek szakadatlan, nagy a teljesítmény, vasta­gabb a boríték. Nagy Ist­ván meg olyan ember, nem válogat a munkában, amit rábíznak, csinálja becsület­tel és jól. Szeretik a közös gazdaságban. Megbecsülik. Élen járó egység a szegedi karhatalom Tegnap, szombaton dél- 1971-ben másodízben nyer­előtt bensőséges ünnepség ték el az Élenjáró egység keretében tartottak ered- kitüntető címet. Egyben fcö­ményhirdetést a szegedi szöntötte a kiváló és élen­karhatalmi alakulatnál az járó eredményeket elért, s 1971-es kiképzési évben le- ennek alapján a kitüntetett, Képernyő \Alapio a börtönből Bakancsos lépések szabá- emelkedve ne csak a szen­lyos döngésével, az elfogott vedő részes, de a gondolkodó szököttre kilőtt sortűzzel kez­dődik a film. Hullajelöltek kilépni — osztogat utasításo­kat a foglár, s néhány má­sodperc múlva a néző is ré­szese a rögtönítélet hatásá­nak: az egyik fogoly golyót kap, a. másik megússz,, évek­kel. A megkegyelmezett örö­majdani krónikás szemüve­gén figyelje környezetét. A szituációból persze fájdalma­san hatalmas művészetek születtek (ne menjünk mesz­szire, Radnóti versei) — ez­úttal szerényebb dokumen­tumlapok fogalmazzák újra a rettegés korát, az embernek me tébolyító, a halálra ítélt állított egérfogó embertelen nyugalma ijesztő. csapdáját. Űjat keveset tu­Ezeket bocsátja előre Szat- dunk meg ebből a börtönnap­zajlott szocialista verseny­mozgalomról. Az ünnepsé­gen megjelent dr. Kelemen Miklós ezredes, a Csongrád megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetője, valamint a BM. Karhatalom Országos Parancsnokság képviseleté­ben dr. Bok Páter alezredes. Ferka Mihály alezredes, az egység parancsnoka érté­kelte a kiképzési esztendőt, a karhatalmista egységek munkajaban, tanulásában a szocialista versenymozgalom szerepét, jelentőségét, a szolgálati és kiképzési fel­adatok maradéktalan telje­sítését. Dr. Bok Péter alez­redes a BM. Karhatalom Országos Parancsnokság el­ismerését tolmácsolta, hogy R szegedi karhatalmisták megjutalmazott parancsno­kokat és beosztottakat. mári György péntek esti té­véfilmje, a Fegyház a kör­úton. Az időpont a háború utolsó napjai, a nyilasok ha­talomátvétele, a helyszín az akkori Margit körúti fegy­ház — s a szerző szemtanú. Túl sok konkrétum ahhoz, hogy bárki is elengedhesse a fantáziáját, s a fizikai lét bi­• zonytalanságérzetén felül­Gyorsolvasási ismeretek A napokban Gyorsolvasás vasás-oktatással egyeteme­címmel jelentetett meg ken, főiskolákon és ipar­könyvet a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató In­tézete. A könyv szerzője, dr. Dezső Zsigmondné hazánk­ban elsőként, foglalta össze a gyorsolvasás elsajátításá­hoz szükséges Ismereteket, s egy-egy gyakorlathoz mintá­kat ls mellékelt. Külföldön már négy évti­zede foglalkoznak gyorsol­vállalatoknál. Ezeken a tan­folyamokon a hallgatók többsége olvasási sebességét két-háromszorosára növel­heti. A hazai gyorsolvasás­tanulás elősegítésére a KGM intézete később tanulási ve­zérfonalként gyakorlati tan­könyv kiadását tervezi. (MTI) lóból. Legfeljebb egyénien megrajzolt, gondosabban jel­lemzett hősök és antihősök sziulettjei tűnnek fel, mint Koncz Gábor mordid humo­rú partizánja, vagy a gránát­szilánktól sebesült Tomanek Nándor kultőcske allűrökkel színezett buta börtpnparancs­noka. Aztán a torzóban ma­radt, sikertelen menekülési kísérletek végefelé egyszer­re felsejlik a dráma: a ra­bokat utolsó útjukat vezetik a Duna-parton, s a kötél elől megszöktetett partizán életét áldozza értük. Lövöl­dözés az éjszakában: néhá­nyan ott maradnak a földön, mások egérutat nyernek. Meddig, hová? — erről már nem szól a film. A rendező Kazán Istvári meglehetősen ügyetlenül állítja be, fény­képezteti az utolsó jelenete­ket, így éppen azoknak a pillanatoknak engedi el ha­tását, amelyeknek lehetősé­gét a forgatókönyv végre megteremtené. A Fegyház a körúton félsikerrel megírt börtönnapló marad. N. L Üj traktorokat kaptak, az elsők között adták neki is a piros masinát. A kerese­tével is elégedett lehet. 1969­ben a havi átlag 4119 fo­rint volt, tavaly a napi át­lagkeresete 185 forint. Kis ház a falu szélén. Előtte piros motor pihenő­ben. Nagy Istvánt az ágyból zavarjuk fel. Alighogy ha­zajött az éjszakai műszak­ból, tett-vett a kertben, utána ledőlt. 1944-ben szü­letett, egy kislánya van, fe­lesége nem dolgozik, a ház­tartást vezeti. A férj 1966­tól az Egyetértés Tsz trak­torosa. — Gyerekkoromban szeret­tem meg ezt a mesterséget. Apám a deszki gépállomáson volt traktoros. Ha tehettem, iskola után mindjárt szalad­tam hozzá a határba és segí­tettem. Jó volt vele. öreg Hoffer-traktorral járt. Meg­barátkoztam a géppel. Az­tán 15 éves koromban je­lentkeztem én is a gépállo­máson. Idénymunkára alkal­maztak. Napközben szánthat­tam, dolgozhattam a gépek­kel. Nem volt nekem más kí­vánságom, vágyam sohasem. Egy megbízható, hűséges masina, azzal eldolgozhat az ember. A határ nagy, elfér­ni benne. Eleinte én is Hof­fer-traktorral jártam. Hol van az már? A szakma a családban ma­radt. Észrevétlenül váltotta fel apját a fiú. Dolgozott Hofferrel, Utossal, MTZ-vel, DT—54-essel, DT—100-assal és most DT—75-össel. Ez a legjobb. A legszebb. Üj. A nyáron kapták. A megbízha­tó traktorosoknak adták, fe­lelősség egy ilyen gépet kor­mányozni. Ha tönkremegy, nagy kár éri a szövetkeze­tet Két mű­szakban tart a mély­szántás. Reggel 6-tól este 6­ig és este 6-tól reggel 6-ig. — Éjszaka jobban szeretek dolgozni. Többet lehet ha­ladni. Nem ál! meg az em­ber csak éjfélkor „vacsoráz­ni" A traktor is jobban húz, lehűl a levegő, van látsza­ta a munkának. Igaz, nem látni semmit, csak a baráz­dát meg az ekét. De nem le­het megunni. Egy életen át sem lehet elunni. Nem könnyű a traktoros mesterség. Nemcsak a zaj, az állandó dübörgés, de az állandó rázás is hat a szer­vezetre. Évek múltán „szét­rázza" az embert. Mondják, rideg mesterség. A traktoro­sok magulinak való embe­rek. — Éppen a nyugalmat sze­retem benne. A határt job­ban ismerem jóformán, mint a saját falumat, az utcabe­lieket. A Tisza—Maros há­romszögben egy-két határ­rész kivételével dolgoztam már mindenütt. Hallgatom a motort, nézem a barázdákat. Ennyi nekem elég. Ha éj­szaka elálmosodom, leugrok es körülszaladom a masinát Aztán halad újra a munka. Nagy ritkán meghibásodik a motor, próbálom megjavíta­ni. ha nem boldogulok, jön­nek a szerelök. A motornak lelke van. Néha „kikeressük", s megértjük. Ha beteg, meg­gyógyítjuk. Aki szereti a szakmáját, annak könnyen telnek a napok. Amíg a szervezetem bírja, addig a traktoron maradok. Nyugod­tabb így. Sokan, főleg a fia­talabbak közül iparkodnak, hogy tehergépkocsira, sze­mélygépkocsira jussanak. Megszerzik a jogosítványt és hűtlenek lesznek a traktor­hoz. Én nem úgy vagyok ve­le. Ha csinálok kárt, ma­gamnak csinálok. Nincs itt az országút, elférünk a határ­ban, nem szalad belém sen­ki. A faluban ritkán látják Nagy Istvánt. Ha éjszaka:., korán reggel jön meg, kicsit bóklászol a kertben, utána pihen. Sötétedéssel ismét vár­ja a munka. Ha meg nappa­los, hajnaltól estig oda van. Nem ér rá törődni mások életével, ügyeivel, bajaival. Vele is kevesen törődnek, né­melyek megjegyzik, könnyű neki, dől hozzá a pénz. Azért senki sem cserélne vele. Se szabad ideje, se könnyű pénzszerzési lehetősége nincs. Keményen megdolgozik min­den forintért. A piros PARANCSOL DT-k csö­A MUNKA römpö­léssel, zú­gással haladnak. A hatalmas kukoricatáblán több forgoló­dik, nem messze egymástól. Órákig nem állnak meg, a traktorosok nem válthatnak szót egymással. Egyetlen ka­pocs a zúgás, a szaporodó barázda-tenger. Jó késő dél­után, amikor váltásra ké­szülődnek, szünetel a mun­ka. Ápolják a gépeket, át-át­kiáltanak egymáshoz, közhe­lyeket mondanak; mi újság, hogy vagy? Jól. Vasárnap győzött a futballcsapat. Ennyire futja, s újra paran­csol a munka, sürget az idő. A nehéz gépek legjobban ezekben a hetekben keres­nek, amíg ki nem fagy az eke a földből. A gép hasonlítja az em­bert. Hiába a háztáji, Nagy István csak a legszüksége­sebbeket végzi el. Nem szeret a földdel bajlódni. A háztá­ji termését is gépek takarít­ják már be. — Mindennap ott hagyom a munkámat, s megérkezem hozzá a szövetkezetbe. Itt­hon pihenek. Nagy szükséi van rá. Nincs még televí­ziónk, kocsira se gyűjtünk. í rádió szól egész nap. A csa Iád felvidít és erőt ad. Más­ra nem vágyom. Csak a tél múlik el nehezen fölőtten. Akkor beszorulunk a mű helybe. Javítjuk a masiná kat, a traktorokat. Alig vá­rom, hogy eljöjjön a ta­vasz, s mehetünk ki a sza­badba, a határba. Friss leve­gőre. Akkor enyém az egész világ. Sz. Lukács Imre j t

Next

/
Oldalképek
Tartalom