Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. OKTÓBER 14. 3 Ünnep után Dr. Tóth Károly nyilatkozata az egyetemek jubileumának tanulságairól Befejeződött a, szegedi egyetemek jubileumának háromnapos ünnepségsorozata. Ebből az alkalomból arra kértük dr. Tóth Károly egyetemi tanárt, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorát, tájékoztassa olvasóinkat az ünnepségek tapasztalatairól, a jubileum tanulságairól, a külföldi és hazai vendégek véleményéről. — Arra természetesen nem vállalkozhatom, hogy saját ünnepségeinket értékeljem; ez mások dolga — mondotta a rektor. — Azt viszont nyugodtan állithatom, hogy érdemes és szükséges volt az ünnepségek megrendezése. Nem titok, előzőleg ezzel kapcsolatban voltak vitáink. Néhányan azt mondták, 50 év nem olyan nagy idő, hogy fontos lenne a megünneplése. Mások szerint — jogi szempontból nézve — a két szegedi egyetem nincs ötvenéves. Szigorúan véve ez igaz. A kolozsvári egyetem, amely 1921-ben Szegeden folytatta munkáját, 1940-ben visszaköltözött Kolozsvárra. De itt azonnal megalakult a Horthy Miklós Tudományegyetem. A munka zavartalanul folytatódott. Az sem érv, hogy külön orvostudományi egyetem csak 1951-ben létesült. Ha szervezetileg más formában is, de Szegeden 1921től kezdve folyamatosan képeztek orvosokat, gyógyszerészeket. — A vitákban végül is annak a helyes álláspontnak adtunk igazat, hogy Szegeden 1921 óta, tehát ötven éve megszakítás nélkül folyik egyetemi oktatás. Ezen a tényen nem változtatnak jogi vagy másféle meggondolások, és természetesen az sem, hogy közben többször változott az egyetem neve és szervezeti keretei. — Meggyőződésünket erősítette, hogy bár a kolozsvári egyetem — alapításakor — formailag ugyan ideiglenes jelleggel kezdte a munkát Szegeden, a város és az egyetem vezetői azonban a letelepdést a kezdet kezdetétől véglegesnek tekintették. Már a húszas években megkezdődtek a nagy épitkezések, a klinikasor és a Dóm tér építése; átmeneti szállásnak nem emelnek ilyen monumentális épületeket. INIVEItSITAá SííeEDIESSIS — Hogy a két egyetem, Csongrád megye és Szeged város vezetői helyesen döntöttek, amikor a jubileumi ünnepségek megrendezését elhatározták, egyebek közt az ünnepségeken részt vevő hazai és külföldi vendégek nagy száma is bizonyítja. Huszonhat külföldi egyetem ötven professzora vett részt a háromnapos program eseményein. Tizenhárom díszdoktort avattunk, s közülük végül is ketten nem jöttek el, teljesen elfogadható okok miatt. Ha még azt is számításba vesszük, hogy díszdoktoraink, akik egyébként tudományuk világhírű képviselői, meglehetősen nagy távolságokról, Amerikából, Angliából, s nem egyedül, hanem rektoruk vagy rektorhelyettesük társaságában érkeztek hozzánk, nyugodtan mondhatjuk, a tudományos világ nem úgy kezelte ünnepségeinket, mint egy kis vidéki egyetem jelentéktelen jubileumát. — A rendezésről még anynyit, hogy bár két egyetem jubileumáról volt szó, az ünnepségeket közösen, a legnagyobb megértéssel rendeztük; ez egyébként meglepte külföldi vendégeinket. Ezzel azt akartuk hangsúlyozni, hogy nem a szervezeti különállás a fontos, hanem a célok azonossága és egysége, az univerzitás gondolata, az együtthaladás. Így akarunk dolgozni ezután is. — Hazai és külföldi vendégeink a három nap alatt, tapasztalataink szerint, jól érezték magukat. Szinte minden vendég — mint elmondották — felemelőnek találták ünnepségeinket. Elismeréssel beszéltek az egyetemi hallgatóság fegyelmezett, kulturált magatartásáról, továbbá arról, hogy ezekben a napokban nemcsak két egyetem, hanem az egész város ünnepelt. — Mindebből természetszerűen következik, s ez már a jövőre utal, hogy a jubileumi ünnepségek eredményeként, egyetemeink kapcsolatai a külföldi és hazai egyetemekkel tovább javulnak és erősödnek. Kapcsolataink eddig is jók voltak. Nyilvánvaló azonban, hogy ezután még eredményesebben munkálkodhatunk majd együtt egyetemeink és a tudomány javára. ; f> ííjj m » Ülésezett az SZMT Elnöksége Odaítélték a Juhász Gyula színművészeti díjakat A szakszervezeti érdekvédelem sajátos feladatairól tanácskozott szerdán délelőtt Szegeden az SZMT Elnöksége. Az időszerű területpolitikai feladatokkal kapcsolatos javaslatait a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legközelebbi ülése elé terjeszti. Megtárgyalta az elnökség a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei Bizottságénak jelentését a tanácsi reform végrehajtását elősegítő szakszervezeti munkáról. Ezután került sor a Szakszervezetek Megyei Tanácsa 1971. évi Juhász Gyula színművészeti díjainak odaítélésére. Az elnökség elmúlt évi eredményes színművészeti tevékenységéért, elismeréseként, kiemelkedő művészi munkájukért Harmat Évának, Molnár Piroskának és Gémesi Imrének, a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek ítélte a megtisztelő díjat. Elvontatják, szétszedik. Megette már a kenyere javát, utolsó szolgálatát tette az idén — mondogatják róla a hajózási szakemberek. A bérlők viszont, akik — többségükben 15, 20, 25, sőt 30 éve — ismerik, másként vélekednek a kivénhedt úszóházról. Nekik minden szöge, deszkája, korlátja kedves, másként éreznek iránta, mint akik kimondták rá az áment. A négyszázegynéhány bérlő húzná, halasztaná az időt, hogy a toronnyal, terasszal ékesített faalkotmány, a Béke I. úszóház életét a Tiszán meghosszabbítsa, alkudozna érte, ameddig csak lehet. ÉLETVESZÉLYES Kár sóhajtozni érte, kár a szóért. A realitások előtt az érzelmek súlytalanok. Az úszóház lebontásától, mint gondtól, szívesen szabadulna dr. Takács Antal, a Vízművek és Fürdők igazgatója és Szilléry László is, a vállalat főmérnöke. Még inkább túladnának egy új létesítmény megépítésének áldozatvállalásán. Elém terítették a Béke I. úszóház „anyakönyvét", amelyen az utolsó oldalon a KPM V. Hajózási Főosztály utolsó bejegyzése így szól: „Műszaki állapota erősen elhasználódott. Merevítő gerendázata korhadt. A pontonok mélyen alámerülnek. Legfeljebb 1971. szeptember 30-ig tartható üzemben. Ki kell selejtezni, vagy teljesen átépíteni." Az úszóműnek e végleges letiltását a Tiszáról legalább tíz esztendeje megelőzte a folytonos halogatás évről évre. Nem máról holnapra lett életveszélyes. Ilyen volt évekkel ezelőtt is. Alapos felújítására, sőt teljes kicserélésére 6—8 évvel ezelőtt is lehetett volna gondolni. Ahelyett toldozgattál^ foltozgatták — csak a festek tartotta össze —, hogy tavaszonként ismét áldásukat adják az illetékesek további üzembentartására. Kereshetnénk a halogatókat, az előrelátásban a hátul kullogókat, akik akkor és évről évre elodázták a Béke I. úszóház sorsát, de hasztalan, mert nem jutnánk eredményre. A fürdőnek csupán két éve gazdája a vízmű, amely az örökséggel átvette a gondokat is a Tiszáról, egyáltalán a fürdőztetéssel. Tőle várni csodát, megoldást, méghozzá máról holnapra — aligha reális a követelmény. Egyikmásik bérlő monnegyedik ötéves tervben fürdők fejlesztésére nincs pénze Szegednek, és erre terven felül sem számíthatunk. Marad tehát saját erőforrásunk, s ebből kell produkálni olyan megoldást, hogy a Béke I. úszóház bérlői mégse érezhessék magukat kizárva a Tiszáról. VAN MEGOLDÁS A LEGMOSTOHABBAK és kereskedelempolitika közösen kialakított rendszere teszi lehetővé a szocial;sta országok nagy gazdasági erőforrásainak intenzív hasznosítását. Hazánk ezért kezdeményezően részt vett és részt vesz a szocialista országok gazdasági együttműködésének korszerűsítésében, az előremutató alkotó vitákban, a kapcsolatok olyan progresszív formáinak kialakításában, amelyek lehetővé teszik az életszínvonal gyorsabb emelését, erőink növekedését a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben, a világkereskedelemben. A komplex program konkrét feladatai. útmutatásai tartalmazzák a magyar álláspontot is A dokumentumban megjelölt, s 1971—1973 során még kidolgozásra váró további kérdések pedig lehetővé teszik elképzeléseink teljesebb körű érvényesülését. Eleve számoltunk azzal. hogy az együttműködés új, magasabb szintjének megteremtése — bármennyire is szeretnénk az átmenetet gyorsítani —. nem megy máról holnapra. Hosszú átmeneti időszak szükséges a nagyarányú termelési, műszaki-tudományos. kereskedelmi kooperáció nemzetközi közgazdasági (pénzügyi, elszámolási, ár stb.) feltételeinek kialakításához. a kormányközi megállapodásokhoz. a vállalatok, az intézmények külgazgazdasági érdekeltségének, aktivitásának fokozásához. Az integrációs folyamat kibontakoztatása — ez is része a magyar álláspontnak —. nem feltételezi a különböző belső irányítási rendszerek azonosságát, a meglevő eltérések felszámolását. Igaz. a KGST-országok foglalkoznak irányítási. tervezési, mechanizmusaik korszerűsítésével, a pénz. és áruviszonyok hatékonyabb érvényre juttatásával, s a jövőben a nemzetközi együttműködésre, tapasztalatcserére e tekintetben is több lehetőség kínálkozik. Azért a jövőben is lehetnek lényeges eltérések. Ezek nehezítik bizonyos problémák felismerését. például a külkereskedelmi hatások tovagyűrűzését a vállalatok gazdálkodásában, de nem akadályozhatják meg az integráció térhódítását. Jól szemlélteti ezt. hogy az együttműködés új. előremutató elemei, a kooperáció. a közös vállalkozások — mondhatnánk, hogy az integráció alapelemei — eddig is utat törtek maguknak. A gazdasági mechanizmusok különbségei ellenére a nemzetközi munkamegosztás az árukapcsolatok és nem a tervutasítások révén fejlődött. Azok a kezdeményezések, ajánlások, megállapodások bizonyultak életképesnék, amelyek a nemzeti érdekek reális számbavételén, egyeztetésén alapultak, amelyek végrehajtásához kölcsönösen megtalálták a hatékony formákat, módszereket is. Vagyis, a tapasztalatok szerint a belső gazdaságirányítási rendszerek különbségei dacára a nemzetközi együttműködés mechanizmusa idáig is fejlődött. korszerűsödött. A tapasztalatok azt is félreérthetetlenül bizonyítják hogy a nemzetközi közgazdasági, pénzügyi feltételek kialakulatlansága volt a hatékonyabb együttműködés térhódításának legfőbb akadálya. A komplex programban azért is szerepelnek a külkereskedelmi együttműködés, az árképzés, a valutáris-pénzügyi kapcsolatok tökéletesítésének, a vállalatok, intézmények közötti közvetlen kapcsolatok bővítésének kérdései. Hazánk és a többi KGST-ország elveinek, érdemeinek, igényeinek megfelelően. a szocialista integráció nem zárt, hanem nyílt jelleggel kívánjuk kialakítani. A komplex program lehetővé teszi, hogy más országok — társadalmi berendezéseiktől függetlenül —, csatlakozhassanak az integráció egészéhez, vagy egyes részfeladatához. Nyitva tehát az ajtó mindenki számára, aki a KGST-országokkal együttműködni óhajt. Elsősorban a KGST-n kívüli szocialista országok csatlakozására számítunk, ahogy 1962-ben Mongólia lépett be e gazdasági tömörülésbe. De Jugoszláviához hasonló, vagy más külön megállapodás megkötéséire is készek a tagországok. Természetesen szóba jöhetnek nem szocialista országok is a csatlakozásban. Az integrációs programban deklarált, nyílt jelleggel annak arányában válik majd realitássá, a csatlakozás vonzóvá, ahogy a szocialista gazdasági együttműködés kiterebélyesedik, intézmény- és eszközrendszere fejlődik, anyagi lehetőségei bővülnek, mind nagyobb előnyöket kinálva a benne részt vevő országoknak. Kovács József dogatja most, hogy a KPM illetékes főosztálya az elmúlt években szigorúbban ellenőrizhette volna azokat a felújításokat, amelyekre nagyon rászorult a szóban forgó úszóház. Akkor nem állnánk ott ma, ahol vagyunk. Ez jogos észrevétel, ha késve is. Másrészt a Dunára érvényes követelményeket nem lehet ráhúzni a Tiszára. mert itt nincs már számottevő hajóforgalom. nem járnak fel tengerjárók, amelyeknek hullámverése veszélyeztetné a Béke I. úszóház mai állapotát. Az idei szezonban két alkalommal is volt elektromos rövidzárlat az öreg úszóházon, amelynek gerendázata annyira megviselt, hogy félő: nem hullik-e szét, amikor felvontatják a téli kikötőbe, vagy amikor onnan kifelé hozzák? A felelősséggel nem szabad játszani, s hivatalból ezt azok sem mernék viselni, akik amellett kardoskodnak, hogy sokáig kibírná még mai állapotában is a kiöregedett úszómű. — Jó, verjük szét a régit, és csináljunk újat — mondogatják, akik csak úgy teremts isten, de azonnal lépnének át a gondokon. — Az építőanyagok mai árát számolva — mondja dr. Takács Antal — 8 millió forintba kerülne egy modem, minden igényt és kritikát kibíró úszóház. Ha lenne is ennyi pénzünk, nem kapnánk a munkára kivitelezőt, vagy ha igen, jövő tavaszra, a szezon kezdetére semmi nem lenne a dologból. Csakhogy ennyi pénzünk nincs is. — Mennyi van? — Kevés — vette át a szót Szilléry László —, a A szorult helyzetű bérlők, akik a szezon lejártával már ürítik a kabinokat, többféle variációt illesztgetnek össze, hogy miképp is lesz majd jövőre, ha tényleg szétverik az úszóházat. Szorítanak helyet nekik majd odaát a partfürdőn, és az újszegedi oldalon vélik lehorgonyoztatni az úszóházhoz tartozó garázsokat. — Korán reggel és későn este hogyan jutunk be a partfürdőre, amikor még, vagy már nem közlekedik a kis vízibusz? — kérdezgetik egymástól. Megint mások úgy hallották, hogy a szegedi oldalon, a parton helyeznek el vetkőzőfülkéket, szekrényeket. Abban valamennyien egyetértenek, hogy a Béke I. úszóház bérlői voltak a legmostohábbak a többi úszóház bérlőt között eddig is, most még inkább. De tegyünk félre mindenféle hallomást, kételyt, feltételezést, mert a Vízművek és Fürdők vezetői találtak megnyugtató megoldást. Dr. Takács Antal hivatalában mégmutatta már azt a rajzot, amelynek alapján tavaszig megépítenek — a vállalat saját kivitelezésében — 2 millió forint költséggel egy olyan úszóházat a régi helyett, amely ha nem is véglegesen, az igényeket kielégíti. Az új úszóházon 112 darab kabint nyitnak. Százhatvan négyzetméteres lesz a napozója, és gyermekek számára úszókosarat is építenek. Kétségtelen, hogy a Vízművek és Fürdők vezetői nagy munkára vállalkoztak, különösen azzal, hogy tavasszal, a szezonnyitáskor akarják átadni rendeltetésének az új úszóházat, amely nem lesz olyan tetszetős szép, mint a többi. Arra mindenesetre jó lesz, hogy a tiszai vízi élet fejlesztése ne torpanhasson meg. Néhány év múlva nyílhat arra lehetőség, hogy a Tiszán igazán korszerű, minden igényt kielégítő úszóház fogadja majd vendégeit. Ennek lehetőségéről a továbbiakra sem mondanak le a Vízművek és Fürdők, hiszen a tiszai vízi élet fejlesztése nem maradhat el Szeged általános fejlődésétől. Lődi Ferenc