Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

PÉNTEK, 1971. OKTÓBER 8. 3 lászkodott, mert régen becsuktak már p bazár-jeUegű pavilonok, trafikok, jegyoénz arak. A nagy örút felőli üvegajtókat is bereteszeJte egy vasutas. Éjfél után fél egy. Se ki, se be. Vonat st. Budapest egyik legnagyobb pályaudvara lefeküdt valamicskét „humni". Pontosan hajnali háromig. Akkortól nytinak ki a pénztárak. Az utasellátó büféje a nagy váróteremben előbb, pontosan egy órakor nyit újra kasszát. Addigra azonban végig kell takarítani az összes termet, csarnokot. Ahogy a takarítók maguk előtt terelgették seprűjükkel a nedves fűrészport, úgy szorultak kifele a padokon szunyókálok arra a folyosóra, amelyből a nagy váróterem nyílik. Az ajtóban őrt álló „cherubok" — láthatóan rokkant vasutasok __— azonban kérték a bemenőktől az utazásra érvényes menetjegyet. Mindegy hova, csak meglegyen. Felszólító hangjuk erőssége aszerint változott, hogy hány lépésre voltak tőlük a szolgálatos rendőrök ketten-hárman, akik sorra költögették a padokon a bóbiskolókat, mondván. hogy a pályaudvar nem szálloda. A szűrőben csak egyfelé lehetett menni, arra, ahol a „cherubok" szorgoskodtak. Egyikük állva, másikuk ülve. Egy közülük kis asztalka mögül dirigálta az álmos népséget, s időnként benyúlt a fiókba. JegyeJ adott és pénzt tett el. Afféle peronjegyet szakított le, ami a büfébe szólt, mert az közben kinyitott. — Tessék, parancsoljon bemenni! — invitált az álló vasutas engem is, aki mintha homokkal lett volna teleszórva a szemem, az álmosságtól hátrább pislogtam a sorban. — Még várok — nyúltam önkéntelenül is a zsebemhez, amelyben ott lapult az IBUSZ jóvoltából a teljes returjegyállomány Szegedtől Jaltáig. Néztem a szűrést meg a leülepedést. A világvárosi rangú Budapest ott és így is tisztálkodik. és minden éjjel. És takarót nyújt gyanús egzisztenciáknak. lerobbant életeknek is. Egy harmincöt év körüli nő hangosan felcsattant egy őt igazoltató rendőrőrmesterre. — Mit zaklatnak' Nem látja hogy az orrom előtt zárt be a pénztár? — Ugyan... Tegnap is ilyentájban akart utazni, nemde? — mondta halkan az őrmester, A szóváltás végétől elvonta figyelmem egy másik eset. Egy topis. a hóna alatt papírcsomagot szorongató fiatalembert noszogattak az URH-s kocsihoz. Se munkahelye, se lakása S itt most fennakadt a rostán, mielőtt elszelelhetett volna. Ennyit vettem ki a rendőr szavából, a fiatalemberéből pedig a megingott magabiztosságot. — S vele nem csinálnak semmit? — elegyedtem szóba egy fiatal rendőrrel, aki már r.em talált magának intézkedést. Egy bócorgó, magában motyogó görbehátú öregasszony felé böktem, akiről lesírt: lakkozott körméről. rövidre vágott ós daueroltatott hajáról, s még koszos kosztüméről is, hogy valamikor jobb napokat látott. A fiatal rendőr végignézett rajtam tetőtől-talpig és csak aztán válaszolt: — Ismerjük, nem csinál semmi rosszat, de nem is tudunk vele mit kezdeni. Brazil állampolgár, de valamikor magyar volt. Rokonai hazaküldték. vagv itt felejtették. Azóta is küldenek neki pénzt, amit szétszór, vagy zsiványok elszednek tőle. Vízuma érvényes még, utána meg majd lesz vele valami. Az öregasszony olyan, mint a cirkuszi bohóc. Szórakoztató. Közben eltelt három keserves óra. A várótermi ajtót őrző vasutasok hangja is meglágyult az álmosságtól. A büfébe menet nem a dossziényi menetjegyeket húzkodtam elő. hanem egy nemzetiszín sarkú igazolványt villantottam fel. A vasutasnak nem volt érkezése beleolvasni, csak a piros-fehér-zöld színt látta és felugrott a székről szalutálva. Magamban restellkedtem, amiért „átvertem", mert neki a menetjegy untig elég igazolás. A többi a hatóság dolga. Álmos „cherub-barátom", a Magyar Államvasutaknak ez a kapus-katonája nem is sejtette, hogy este 11-től másnap reggelig, a Szegedexpressz indulásáig pontosan 8 óra 20 percet vártam. A távolságot hazáig huszonegynéhány kilométeres darabokra szeleteltem az óránkénti várakozásban. Közben kiszámítottam, hogy nincs a MÁV-nak olyan vonala, amelyen akár kerülővel is, a kérdéses időpontban Félegyházánál tovább lehetne jönni Szegedre „egyenesen". Dicséret az utazás gyorsaságának. Lődi Ferenc JEGY A ZSEBBEN „ATSZÜKT" ÉJSZAKA Beruházási ártámogatás vágóhidakra A jövőben megfelelő fel- számában megjelent pénztételek mellett 50 százalékos ügyminiszteri és mezőgazdaberuházási ártámogatásban sági és élelmezésiig:: i mirészesülnek a mezőgazdasági niszteri rendelet, nagyüzemek vágóhídjainak Ezek s létesítmények élés feldolgozó üzemeinek sősorban azért kapnak ártáépítkezései, valamint a ta- mogatást, mert az élcirrükarmánykeverő üzemek be- szeripari feldolgozó kapaciruházásai — erről mtézke- tás h.ánya több esetben gádik a Magyar Közlöny 78. tolta a fejlődést. Fűfhetnek-e? Hibák az olajközpont fűtésrendszerében Algyőn, ahol szinte máról holnapra korszerű épüietek sora nőtt ki az olajipari beruházás jóvoltábó', ahol minden arra járó elcsodálkozik a nagy apparátussal dolgozó építő- és szerelőipar látványos eredményein — bosszantó hibák is adódnak. Az olajbányászok újabban így jellemzik a sikertelen munkát: olyan, mint a víztorony ... A szóbeszéd tárgya — az ipartelep karcsú, új víztornya — ugyanis a gyors zsaluzás közben elferdült Pontosabban: úg> 15— 17 méter magasság után eltért a függőleges iránytól, és most 22 és fei centiméteres eltérést mutat a talppontnál. Tagadhatatlan a ferdült víztorony azonnal kitűnik a nagy szerelőcsarnokok. a szép ebedő és a szociális berendezések közül. Ám, a látogató akkor lepődik meg igazán, amikor megtudja, hogy a víztorony ferdesége tulajdonképpen csak szépséghiba. Rendeltetésszerű használatát nem befolyásolja. De ami vele kapcsolatos, a víz, vízellátás, jobban pedig az olajközpont fűtőrendszere, az már inkább megérdemli a figyelmet. Szabó Árpádtól, az NKFV szegedi beruházási kirendeltségének vezetőjétől kértem, és kaptam magyarázatot a többmilliárdos beruházás nagyságához képest valóban nem nagy, de mégis Löüi £va felvétele JÁTÉK A LIGETBEN. „Lánc, lánc, eszterlánc..." —éneklik egymás kezét fogva a kis elsőosztályosok az újszegedi liget fái alatt. Az iskolai fegyelmet még csak játékosan ízlelgető kislányokat és kisfiúkat lassan hozzászoktatják a tanító nénik a rendszeres munkához. Észre sem veszik, hogy máris komoly iskolások TÁJÉKOZTATÓ H kifevi repülőgépszerencsétlenség okainak eddigi vizsgálatáról A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a MALÉV Budapest—Kijev között, menetrendszerűen közlekedő LBD jelű repülőgépe katasztrófája okainak eddigi vizsgálatáról az alábbi tájékoztatást adta: Megállapították a következőket: A menetrendszerű repülőgép egy óra késéssel indult el Budapestről, várva a kijevi repülőtér időjárási viszonyainak kedvezőbbre fordulását. Amikor a meteorológiai előrejelzés közölte, hogy az időjárás javult, és a meghatározott kitérő repülőtereken jó időjárás uralkodik, a repülőgép szabályszerűen elindult. Az út kétharmadáig a repülés rendben, zavaró körülmények nélkül zajlott. Lvov légterének elhagyása után kitűnt, hogy az időjárási viszonyok a kijevi repülőtéren nem javultak a kívánt mértékben, a repülőgép-vezető azonban folytatta útját Kijev felé. Mintegy 9700 méter magasságban — már Kijev körzetében — zavar támadt a repülőgép közvetlen elektromos ellátási rendszerében, ezért a tartalék áramforrást képező akkumulátorok léptek működésbe. Ebben a helyzetben — tekintettel az áramellátás időtartamára — a Budapesten felvételezett üzemanyag mennyisége mellett, célszerű lett volna a kedvezőtlen időjárású. kijevi repülőtér helyett más, kitérő repülőtérre átrepülni. A repülőgép parancsnoka 3700 méter magasságból jelentette, hogy a tartalék áramforrások igénybevételével repül. Engedélyt kért a kijevi leszálláshoz, amit rendkívül rossz időjárási viszonyok között (60 méter felhőmagasság, 700 méter vízszintes látás) megkísérelt, a földi repülésirányítás utasításai szerint. A repülőgép a leszálló irányra fordulás jó végrehajtása után eltért a siklópázavaró hibákról. Mint elmondta, a víztorony (amelyet az ÉM. 31-es vállalat épített) még nincs késésben, s annak ellenére, hogy a munkák elhúzódtak, valószínű időben átadhatják rendeltetésének. Ferdesége valóban nem tragikus, a víztorony elbírja majd a terhelést. Viszont máris szűkében vannak a víznek, ezért újabb kutakat kell fúrni, hogy az időnként jelentkező ivó- és ipari vízhiányt leküzdjék. Ha minősíteni kell, hát ezek amolyan reális gondok, ám a fűtőrendszerrel komolyan bajban vannak. Május l-re kellett volna elkészülnie, de még ma sem működik. Ezért aztán villanykályhákat állítunk az irodákba, s talán az orvosi rendelőbe is. Elvileg október közepén bekapcsolhatnák a kazánt, de erre csak a legtitkosabb gondolatainkban reménykedhetünk. Hiányzik néhány fontos alkatrész, a legfontosabb berendezést, a kazánház tágulási tartályát újabb próbáknak kell alávetni. De nézzük sorjában, hogy miért fáznak még mindig a korszerű csarnokban dolgozó olajbányászok? Kabók Dénes — aki műszaki ellenőre a fűtési rendszer szerelésének, építésének — elkeseredetten válaszol: „Két esztendő óta nemcsak az én munkaidőmnek, hanem feletteseim munkaidejének nagy részét is a fűtéslyától és a leszállás nem sikerült. Ekkor a gép ismét felemelkedett, és felhőben repülve a siklópálya újbóli megközelítésére készült. Ezután a repülőtértől eltávolodva, új fordulóba kezdett. Térbeli helyzetét azonban pontosan meghatározni már nem tudta, a rendkívül alacsony felhőzetben, esőben és ködben magasságát elvesztette, majd nagy sebességgel a földnek ütközött. . • Megállapítható, hogy a légi szerencsétlenséget több kedvezőtlen tényező egyidejű jelentkezése idézte elő. A szakemberek az okok teljes felderítésére irányuló munkájukat, laboratóriumi, kutatóintézeti elemzések és vizsgálatok útján, tovább folytatják. (MTI) rendszer nap mint nap jelentkező újabb problémái kötik le. A MÉLYÉPTERVtől kapott tervek nagy részét valószínűleg nem egyeztették az építésztervekkel, s emiatt az elkészült épületeket, betonszerkezeteket meg kellett bontani, hogy a gépészeti egységeket, vezetékeket elhelyezhessük. A másik nagy bajunk, hogy amit a gépészeti tervek alapján megrendeltünk, fölöslegessé válnak, s amit viszont nem rendeltünk meg, mert nem volt a tervekben, hiányoznak. Mit tehetünk ilyenkor? Jelezzük felettes hatóságainknak Szolnokra, s ott megírják az újabb rendelést, de a szükséges berendezés csak késve érkezhet." Itt van például az emlegetett tágulási tartály, amelytől lényegében az egész ipartelep fűtése függ. A tervekben nem követeltek különleges tartósságot, nyomásállóságot, viszont a gyakorlatban a tartálynak _ el kell viselnie ezeket a Hatásokat. A gyár erre nem adott garancialevelet — nem is adhat. Mit tehetnek? A tartályból hegesztőpisztollyal kivágnak egy-egy darabot, azt elküldik minőségi vizsgálatra, legjobb esetben kiderülhet: megfelél rendeltetésének. Ha nem, hát akkor szétbontják az új kazánház homlokzatát, kiszerelik a tartályt, és újat tesznek a helyébe... S ez mennyi idő? Szabó Árpád borúlátó: „Ismerve a jelenlegi gyártó lehetőségeket, egy ilyen berendezés elkészítése legalább 1, másfél évet vesz igénybe." S addig, nos, addig fűtésről — legalábbis a végleges tervekben szereplő, korszerű fűtésről — nem lehet szó. Tetézi még a kazánház nehéz helyzetét, hogy a ventillátorokat a tervekben szereplő módon nem lehet elhelyezni, mert zajosak, új megoldást kell keresni, a fűtőrendszert ellátó gázfogadó állomásnak nem találják a nélkülözhetetlen biztonsági szelepét, és két szűrőjét. Elveszett vagy nem rendelték meg? Az ipartelep hibái annál bosszantóbbak, ha tudjuk, hogy a tervezés, építkezés nem jelentett valami szokatlan, különleges feladatot. S azok a vállalatok, szakemberek ludasak benne, akik kitűnően vizsgáztak a nagy olajprogramban; akiknek szakértelmét dicséri számos jól működő termelő berendezés. M. I. Hazatérve külföldről — este 11 után érkezve a Keletibe — masnap reggel 7 óra 20 percig a Nyugati pályaudvaron rostokolhat az utas, aki tovább akar utazni Szegedre. Hétfő és szombat kivételével ugyanis a hét többi napján nincs éjfélkor induló-döcögő vonat, amely hajnalra kelve hazavigye. — Peches napot fogtál ki, öregem — mondogatta magában, pedig a Keletiből taxival sietett, hátha lesz egv picike szerencséje. A ..lekésettség" láttán ráért volna buszra, vagy villamosra lépni. Így egy húszasa bánta abból a soványka öszszegű magyar fizetőeszközből. amennyit megengedett a vámhatóság, hogy magával vigyen. — De mennyit ér egy húszas manapság? Pontosan annyit, amennyi kávéval és cigarettával fent bolyonghat az éjszakában a pályaudvar csarnokában, várótermeiben, a büfében, vagy az ételt-italt kínáló automaták előtt. Legalább lenne egy szál rokona, ismerőse, akihez váratlanul is becsengethetne. De nincs. Vagy ha mégis lenne, illendő-e felverni valakit félálmából? HASZTALAN SIETSÉG — Csak nesajnáltassa magát. mert rögtön megszakad a szívem. Mehetett volna szállodába — szólhat közbe az olvasó. — No, ne legyünk naivak. A Vadászati Világkiállítás idején? Budapesten különben is állandóan van valamilyen nagy érdeklődést vonzó nemzetközi vagy hazai rendezvény, de ahhoz mérten nincs elég szálloda. Ezúttal is kár lett volna kilincselni. Maradt az egyetlen lehetőség, várni reggelig, sétálni, vagy tetszés szerint választani a várótermi kemény padok közül, és a leüléshez berendezkedni a szintén várakozó bóbiskolók között. A nappal oly hangos-zajos pályaudvar lefekvéshez tol-