Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

VILÁG PROLETÁR1AI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAP FA 61. évfolyam, 234. szám 1971. október 5., kedd Ára: 80 fillér Koszigin Algírban Alekszej Koszigin szovjet kormányfő vezetésével hét­főn délelőtt szovjet küldött­ség utazott hivatalos látoga­tásra az Algériai Népi De­mokratikus Köztársaságba. A szovjet miniszterelnök elő­reláthatólag a hét végén vesz búcsút Algériától, és utazik tovább a szomszédos észak­afrikai országba — Marok­kóba. Októberi utazási prog­ramja azonban csak a hó­nap végére várható kanadai úttal ér majd véget. A Luna-19 Hold körüli pályán A TASZSZ szovjet hírügy­nökség jelentése szerint va­sárnap a Luna—19 automata állomást Hold körüli pályá­ra vezérelték, s így az állo­más Földünk kísérőjének mesterséges holdjává vált. A Luna—19-et szeptem­ber 28-án bocsátották fel. A Föld és a Hold közötti pá­lyán való repülése alatt 26 rádiókapcsolatot létesítettek az állomással, s ennek során mérték a pálya elemeit, ellenőrizték a fedélzeti rendszerek működését és a kozmikus térségben tu­dományos vizsgálatokat végeztek. Abból a célból, hogy az automata állomást a Hold körüli térség megfelelő terü­letére vezéreljék, szeptember 29-én és október 1-én pálya­korrekciókat hajtottak végre, majd lefékezték a Luna—19-et, aminek következtében az automatikus űrállomás Hold körüli körpályára tért. A Luna—19 Hold körüli pályájának fontosabb adatai a következők: a Hold felszí­nétől való távolsága 140 ki­lométer, a pályasík és a Hold­egyenlítő síkja 40 fok 35 perces szöget zár be, az ál­lomás két óra 01 perc 45 másodperc alatt tesz egy for­dulatot a Hold körül. A szputnyik műszerei és rendszerei normálisan mű­ködnek. A tudományos ké­szülékek a kijelölt program szerint végzik a méréseket. A beérkező adatokat a koor­dinációs számítóközpontban és a Szovjet Tudományos Akadémia különböző intéze­teiben dolgozzák fel. Jövőre termel a BCM Óriás a Szársomlyó tövében Megmozdult a föld a bere­mend—nagyharsány—kis­tapolcai háromszögben. Há­rom évvel ezelőtt, 1968 ápri­lisában, dózerek, szkréperek tucatja kezdett munkához Baranya legdélibb szögleté­ben, a magányosan álló Szársomlyó tövében. Ez a különös hegy, amely azontúl, hogy a híres siklós-villányi borok termőhelye, eddig csak csúcsának kopaszságáról volt híres. Lábainál most áll a gyár, ötven-hatvan méteres betontornyok tartják az eget, s Magyarországon máris fo­galommá vált e három be­tű: BCM. Korunk immár krónikus cementhiánya közismert. Az építőipar igényeit még a leg­fejlettebb országok cement­ipara se mindig képes hi­ánytalanul kielégíteni. Ma­gyarországon különösen sú­lyos a helyzet: működő ce­mentgyáraink túlnyomó többsége már megünnepelte 50. születésnapját, s az újak se nevezhetők minden tekin­tetben korszerűnek. Vala­mivel több mint 3 millió tonna cementet gyártunk — s egymillió tonnányit impor­tálunk. A fejlett országok­ban évi 500 kg egy főre ju­tó felhasználás, nálunk 280 kg — s ez a két szám meg­közelítően érzékelteti, meny­nyi még a tennivaló. A BCM egymillió tonna cementet termel majd éven­te. A beruházás előkészíté­sének időszakában a legfon­tosabb kérdés az volt: hol legyen? Beremend mellett három érv szólt. 1. Nagy mennyiségű nyersanyag ta­lálható a közelben. 2. Van már egy kis cementgyár a községben, tehát adott a le­endő munkásgárda magja. 3. Az ország déli részén nincs egyetlen nagyobb teljesít­ményű cementgyár sem, az ellátás tehát különösen ne­hézkes és drága. A tervek szerint 2,6 mil­liárd forintba kerül majd a BCM. Ebből 1 milliárdba kerülnek az építőipari mun­kák, 1 milliárdba a gépek, berendezések, s 0,6 milliárd­ba a kapcsolódó létesítmé­nyek. A beruházásban szin­te valamennyi nagy magyar építő-, illetve gépgyártó cég érdekelt, a fő terheket azon­ban a 31-es Állami Építő­ipari Vállalat, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a FÖLDGÉP és az ÉVM Gépszerelő Vállalat vállalta. Három évvel ez­előtt búza- és repceföldek zöldelltek az ötvenholdas gyárterület helyén. Ma áll minden fontosabb létesít­mény, s remény van arra, hogy az építés kezdetének 4. évfordulóján, tehát 1972 áp­rilisában, indulhat a terme­lés. Az első az útépítés volt. Ezt követte a vasút. Villány és Kistapolca között új vá­gánypárt építettek, s meg­kezdődött a BCM pályaud­varának kialakítása is. Be­remend, melyet eddig egy kátyús bekötő út, s egy alig használt vasúti mellékvo­nal kapcsolt az ország vér­keringésébe, szinte máról holnapra megfiatalodott. A község főutcáján megnőtt a forgalom, a házakat tataroz­ni kezdték, boltok nyíltak. De megkezdődött az építke­zés is. Panelszállító autók érkeztek, s bekövetkezett, amiben soha senki sem hitt: emeletes lakóházak épültek Beremenden. A BCM mini­lakótelepe egyelőre 140 la­kásból áll, s hasonló mére­tű gyári lakótelep épült a közeli Siklós most alakuló új városközpontjában is. Kétezer körül van a köz­ség lakóinak száma — s ma közel ennyi építő dolgozik itt. A BCM százak, sőt ezrek szemében jelenti a nagy le­hetőséget, Beremend mégse lett Komló, vagy Dunapen­tele. A gyárépítés első sza­kaszában olyan szociális és egészségügyi létesítményeket emeltek, amilyenek soha, egyetlen nagy magyar beru­házáson sem voltak eddig. Szállás 1200 fő számára épült, konyha és étterem kétezer embernek. Fél tucat klub, ugyanennyi mini­könyvtár, mozi, sportpálya — s pinceklub av legfiata­labbaknak. Beremend nem szolgáltatott szenzációt sen­kinek, legalábbis a szó köz­napi értelmében nem. Nem voltak verekedések, nincse­nek éjszakába nyúló tivor­nyák. A Kommunista Ifjú­sági Szövetség védnökséget vállalt a beruházás felett, s ha műszaki-technológiai vo­natkozásban nem is tudott sok pluszt adni, az kétségte­len, hogy a kulturált mun­ka- és szórakozási lehetősé­gek, illetve pihenési feltéte­lek megteremtéséhez elévül­hetetlen érdemei vannak. Bárhogy is alakul az áp­rilis 4-re tervezett indítás, akár lesz cement az épít­kezés megkezdésének 4. év­fordulóján, akár nem, a BCM-től már senki sem vi­tathatja el a leggyorsabban felépült nagylétesítmény cí­met. Az építők tavaly má­jusában ajánlották fel, hogy egy évvel előbbre hozzák a határidőket, s bár pillanat­nyilag is sok és súlyos gond­dal küzdenek, a gyár előbb készül el, mint azt eredeti­leg tervezték — ez kétség­telen. Az óráknak, sőt a percek­nek is súlyuk van itt, Bere­menden. A közel fél száz vállalat, köztük a nyugatné­met, NDK-beli és csehszlo­vák cégek szakemberei csak akkor dolgozhatnak eredmé­nyesen, ha a menetrendet mindenki tartja. Beremend nem való azoknak, akik fél­tik az idegeiket, s azoknak sem, akik mindenre azt mondják: van még idő... A gyár még éppen csak, hogy kinőtt a földből, de máris kinevezték az igazgatót, he­lyetteseit, s megvannak a legfontosabb osztályok is. Sőt már vannak dolgozói is a BCM-nek, igaz egyelőre inkább illene rájuk ez a név: tanulók. Az ország nagy cementgyáraiban, illetve csehszlovák és jugoszláv vál­lalatoknál tanulmányozzák az új technológiát a BCM leen­dő gazdái, üzemeltetői, hogy amikor az építők és a sze­relők azt mondják: kész — csak az indítógombot kell­jen megnyomni... B. S. Tanzánia alelnöke hazánkban Megkezdődtek a tárgyalások Gáspár Sándornak, az El­nöki Tanács helyettes elnö­kének meghívására hétfőn délben hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett R. M. Kawawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alelnö­ke. Kíséretében magasrangú tanzániai személyiségek ér­keztek hazánkba, köztük P. A. Kisumo közigazgatási és falufejlesztésügyi állammi­niszter, A. H. Mwinyi, az elnöki hivatal államminisz­tere és A. C. Tandau, a Tanganyikai Szakszervezeti Szövetség főtitkára. A tanzániai vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, s több magyar ve­zető személyiség fogadta. Gáspár Sándor hétfőn dél­után az Országház Munká­csy-termében fogadta R. M. Kawawat. A tanzániai alel­nök es kísérete hétfőn délután a Hősök terén megkoszorúz­ta a Magyar Hősök Emlék­művét. Hétfőn este az Országház­ban, az Elnöki Tanács ta­nácstermében megkezdődtek a magyar—tanzániai tárgya­lások. Magyar részről a tárgya­láson részt vett Gáspár Sán­dor, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, dr. Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront buda­pesti bizottságának elnöke, dr. Soós Gábor, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese; Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes, Kaszás Ferenc vezérőr­nagy, hónvédelmi miniszter­helyettes, Bárd Miklós, a Magyar Népköztársaság Dar es Salaam-i nagykövete, Má­nyik Pál nagykövet, a kül­ügyminisztérium főosztály­vezetője, dr. Nagy Lajos nagykövet, a külügyminisz­térium protokollosztályának vezetője, dr. Madas András, az Országos Tervhivatal me­zőgazdasági osztályának ve­zetője, dr. Sinka István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának titkára, Szé­kács Imre, a TESCO vezér­igazgatója, Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese, Pethő György, az Agrártu­dományi Egyetem rektora, Márky Kálmán, a külügy­minisztérium tanzániai refe­rense. Tanzániai részről a tár­gyaláson részt vett R. M. Kawawa, P. A. Kisumo köz­igazgatási és falufejlesztés­ügyi államminiszter, A. H. Mwinyi, az elnöki hivatal államminisztere, A. C. Tan­dau, a NATU főtitkára, A. L. S. Mhina megyefőnök, E. M. Mwnagoko megyei TA­NÚ titkár, G. Tunze, a kül­ügyminisztérium politikai fő­osztályának vezetője, A. B. Suedi protokoll-főnökheiyet­tes, V. F. Ngula, a TANÚ pártfőiskolájának tanára, Z. D. Maginga, a gazdasági és tervezésügyi minisztérium mezőgazdasági osztályának vezetője. * Rashidi M. Kawawa, a Tanzániai Egyesült Köztár­saság alelnöke 1928-ban a tanganyikai Songea körzet­ben született. Tanulmányait Dar es Salaam-ban és Ta­bora-ban végezte. 1954-ben a gyarmati kormány szociá­lis-fejlesztési minisztériumá­ban a filmfőosztály vezetője lett. 1955-ben a Tanganyikai Af­rikai Közalkalmazottak Egyesületének elnökévé vá­lasztották. Erről a funkció­járól egy év múlva lemon­dott, hogy erejét teljesen a szakszervezeti mozgalom szervezésének szentelhesse. Mint a. Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió egyik alapí­tója, Nyerere mellett fontos szerepet töltött be a függet­lenségért folytatott politikai küzdelemben. 1956-ban köz­reműködésével megalakult a Tanganyikai Munkásszövet­ség, amelynek első főtitkára, majd elnöke lett. 1961. de­cember 9-én a függetlenné vált Tanganyika kormányá­nak tagja lett, 1962-ben át­menetileg ellátta az elnöki teendőket. 1962-től 1964-ig, Tanganyika és Zanzibár egyesüléséig alelnök volt, « Tanzániai Egyesült Köztár­saság létrejötte után Tan­zánia második alelnöke. Paprikaidény A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat központi gyá­rába és körzeti telepeire ed­dig mintegy ötvenezer má­zsa piros fűszerpaprikacső érkezett. Hozzáláttak a tö­meges, nagyüzemi gyártás­hoz, s ezzel megkezdődött a fűszerpaprika feldolgozási idény. Ez a szezon egykor egész éven át, csaknem az új termésig tartott. Most fél év alatt lebonyolítják a mintegy nyolcezer holdról betakarított csövek feldol­gozását. Mindezt az utóbbi időben bevezetett „paprikás­technológiáknak" s az ország legnagyobb teljesítményű, szalagrendszerű szárítóüze­mének köszönhetik. A termelékenység növeke­dése lehetővé tette, hogy a hatalmas paprikafeldolgozó — elsősorban szárító — apparátust különféle szárí­tott ételek gyártására is fel­használják. A gyár évi négy­százmillió forintos termelési értékének a felét már a le­vesporok, halászlékockák, gulyáskockák, tyúkpaprikás, halpaprikás és más konzerv­újdonságok gyártása adja. Előregyártó üzem Somogyi Károlyné felvétele A Délmagyarországi Építő Vállalat Dorozsmai úton levő telepe valójában hatal­mas építőipari üzem. Az udvaron különféle betonidomokat készítenek. A képen lát­ható vázszerkezetbe elhelyezik a már előre összeállított vasvázat. A háttérben gyár­óriásnak hat » betonkészítő üzemrész

Next

/
Oldalképek
Tartalom