Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

I TAiAlWAF, 1971. OKTÓBER 31. A Tisza megismerése A folyó kutatásának IS éves távlati terv a Tizennégy esztendővel ez­előtt alakult meg Szegeden a Tiszakutató Bizottság. Ak­kor született az azóta már egy kissé elavult kifejezés: az ismeretlen Tisza. Kide­rült, hogy a folyóról, amely a táj és a körülötte élő em­berek életében az egyik leg­fontosabb tényező, alig tu­dunk valamit. Bizonyos részletkutatási eredmények ugyan ismertek, de szükség van a Tisza átfogó tudomá­nyos vizsgálatára is. Ezt vál­lalta a Tiszakutató Bizottság, s fennállásának közel más­fél évtizedé alatt jelentős munkát végzett. Az ismeret­len Tisza megismert Tiszává változott, s erre nemcsak a tudomány igényéi miatt volt szükség, hanem maga az élet is ezt követelte. A kutatás és az élet tény­legesen szoros kapcsolatá­nak egyik legszemléletesebb példája, amit a tudomány — sokféle hasznosítható ered­ménye között — az árvízvé­delemnek nyújtott. A szak­emberek megállapították, hogy a töltéseket a legol­csóbban és a legjobban gyepszőnyeggel lehet véde­ni. Nem mindegy azonban, milyen füvekkel telepítik be a töltések oldalait. Egyes fajták nem bírják a víz ost­romát, és az időjárási viszo­nyokat; a víz és a klíma ha­lasára gyorsan kipusztulnak. A vízügyi igazgatóságok azért a Tisza kutatódhoz for­dultak, állapítsák meg. mi­lyen füvek a legellenállób­bak. Ez meg is történt. Há­romesztendei kísérletezés után megszületett a javaslat, amelynek alapján erős gyep­szonyeget kaphatnak a töl­tések. Közben létrejött az úgy­nevezett bioszféraprogram, a természetvédelmi tenniva­lókat összefoglaló — megha­tározó terv. Ebben a prog­ramban a Tisza-kutatókra elsőrendű feladatok hárul­nak. A folyó vizének szeny­nyeződése, továbbá az, hogy — mint kiderült — sok he­lyen a Tisza eredeti nö­vényvilága majdnem teljesen kipusztult — az erdőgazdasá­gok kiirtották az öreg árté­ri fákat és csemetekerteket létesítettek —, a tudomány munkáját-beavatkozását is megköveteli. A Tisza-kutatás új, 15 éves távlati terve ép­pen ezért szorosan össze­kapcsolódott a bioszféra­programmal, ahogyan ezt pénteken a késő este az Aka­démiai Bizottság szegedi székházában dr. Beretzk Pé­ter c. egyetemi tanár beve­zetője után a munka irá­nyítói, dr. Horváth Imre egyetemi tanár, dr. Bodrog­közy György egyetemi ad­junktus és dr. Marián Mik­lós múzeumi csoportvezető ismertették. Az előadásokból kiderült, hogy a kutatások a Tisza három szakaszára koncent­rálódnak. A legfontosabb munkák a kiskörei vízlépcső vidékén zajlanak. A vízlép­cső építésének következmé­nyeként a Kis-Tisza és a Ti­sza által határolt. 20 ezer katasztrális holdnyi területen mesterséges tó keletkezik, amelynek mélysége a 20 mé­tert is eléri 1986-ban, ami­kor a szakaszos elárasztás befejeződik. Ez a hatalmas víztömeg természetszerűleg fontos változásokat okoz a táj és az ember életében. A kutatás feladata ezeket a változásokat figyelemmel kí­sérni. A kutatások második köz­pontja a Mártély körüli táj­védelmi terület. Itt az a fel­adat, hogy visszaállítsák a Tisza régi környezetét. Ügy­nevezett rekonstruált táj ala­kul itt majd ki. A munka egy régi növényföldrajzi tér­képre épül elsősorban. A harmadik központ Csongrád környéke. Itt épül meg a Tisza harmadik víz­lépcsője. A feladatok itt ha­sonlóak a kiskörei vízlépcső­nél végzett munkához. Gazdasági helyzetünk és a pártszervezetek feladatai balladája Vége felé járunk a televí­zió sok reménnyel kecseg­tetett, de — sajnos — keve­set beváltó sorozatfilmjé­nek, a Rózsa Sándornak. Illik a mi vidékünkön leg­alább a végén nevén nevez­ni az egyik közreműködő csoportot Gyerekek utcán, udvar-ón, iskolákban játszó­tereken széltében-hosszában eneklik a Rózsa Sándor bal­ladájának könnyen megta­nulható néhány szakaszát, a felnőttek pedig találgat­ják, hogy a tápaiak játsz­szák-e citerán, vagy az egyetem zenekara, minden folytatás legvégén. Tetszik a dal! A sándorfalvi citerásoké most az érdem. A nagy­hírű zenekar négy tagja, Budai Sándor, a népművé­szet mestere, Komlósi Ist­ván, Bakonyi Péter és Lá­zár Kálmán muzsikáitalt maradandó emlékeztetőül, és énekelték is hozzá a szöve­get. A sándorfalvi citeraze­nekar Waldmann József gyűjtéséből ismerte meg évekkel ezelőtt a balladát. Akik a televízió adásaiból tanulták a szöveget, elhallás következtében itt-ott más­képpen éneklik. Közöljük a ballada szövegét a sándor­falviak előadása szerint: Esik eső. szép csöndesen csöpörög. Rúzsa Sándor a kocsmában feszelög. Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra. Legszöbb lányát állíjja ki trázsába! Edösanyám. trázsakislány nem löszök, Amott gyünnek a fegyverös vitézök. Rúzsa Sándor sé vötte ezt tréfára. Fölkapott az almásderes lovára. Lova, lova, lova viszi messzire, Igenyöst a kerek erdő mélyibe. Lova lába mögbotlott égy gödörbe. Rúzsa Sándort ott fogták el örökre Rúzsa Sándort /öltötték a szekérre. Ügy vitték a városbíró elébe. Városbíró! Üzeni a kapitány: Rúzsa Sándor nem ül többet paripan. Rúzsa Sándor möghagyta ja levélbe, Két gyermekét neveljék föl helyötte. Sé csikósnak, sé bujtárnak né adják. Olt is csak a betyárságot tanulják. Edösanyám, csikós löszök, nem bujtat-, Bejáratom az alföldi nagy pusztát. Főnyergelöm almásderes lovamat, Lérugafom véle a csillagokat. A pártszervezetek iir2t repét jól mutatták a X. kongresszus­ra történő felkészülés időszakában le­zajlott taggyűlések. E tanácskozások képesek voltak felszínre hozni szo­cializmust építő társadalmunk min­den lényeges problémáját, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kong­resszus válaszoljon az előrehaladás, a fejlődés szempontjából legfontosabb kérdésekre. A kongresszus a szocia­lizmus építésének magasabb szinten történő folytatása helyes politikájá­ban döntött és határozatot hozott a társadalom további építésének egy sor tennivalójában. Egy esztendő rövid idő ahhoz, hogy a X. kongresszuson elhatározottak mindenütt érvényre jussanak. Egy cikk kerete is kevés ahhoz, hogy a pártszervezetek minden oldalú tevé­kenységét elemezzük, értékeljük. An­nak viszont megvan az aktualitása, hogy számot vessünk azzal, mit tet­tek és mit tesznek a pártszervezetek a maguk hatókörében a magyar nép­gazdasag egészséges fejlesztése érde­kében, mennyire tették és teszik ma­gukévá a X. kongresszusnak a párt gazdaságpolitikájával kapcsolatos ál­lásfoglalásait, követelményeit. Mindjárt elöljáróban érdemes fel­figyelnünk egy látszólagos ellentmon­dásra. amikor a párt gazdaságszerve­ző, -irányító tevékenységének fontossá­gát hangsúlyozzuk. A párttagok, a pártszervezetek a kongresszus előtt — elismerve és egyetértve azzal a fejlő­déssel, amely a IX. kongresszus után is bekövetkezett — elsősorban a tár­sadalmi élet visszásságait, kedvezőtlen jelenségeit, a szocializmussal össze nem egyeztethető jegyeit tárták fel, és egészséges türelmetlenséggel köve­teltek változást. A javak elosztásának igazságtalanságait, a munka nélkül szerzett jövedelmek tűrhetetlenségét, a harácsolást, a kapzsiságot, az ön­zést, az emberi együttélés normáinak esetenként történő súlyos megsértését, a kulturális életben mutatkozó visz­szásságokat tették szóvá, mint az elő­rehaladásunkat leginkább gátló ténye­zőket. Ezeket figyelembe vette a kong­resszus, s határozott egy sor, szocialis­ta életviszonyaink tökéletesítését; ked­vezőbbé tételét szolgáló kérdésben. Az igények, a követelések, a társadalmi vi­szonyok jobbá, szebbé, szocialistábbá tétele érdekében fogalmazódtak és fo­galmazódnak meg. Itt vár előrelépést, haladást a párttagok és pártonkívüli­ek nagy része, ugyanakkor • a párt Központi Bizottsága — amellett, hogy ilyen irányú határozatokat fogad el. és egy sor intézkedést is tesz — I minduntalan a jobb gazdálkodást, ter­I melést kéri számon a pártszervezetek­től, a párttagoktól is. Természetesen ebben semmi ellentmondás nincs. FlfíC7fÍr ín ahhoz, hogy társa­LlUoiUl dalmi viszonyainkat. I életünket tökéletesebben. szebben, j kellemesebben rendezzük be, ahhoz I mindenekelőtt még kell teremtenünk j létünk alapjait, az anyagi javakat, amelynek forrása csakis a munka, a termelés, a jobb gazdálkodás lehet. Másodszor: azt is látnunk kell, hogy a párt korántsem csak az alap, a gazdaság kérdéseit tartja napirenden, s nem voltak pusztába kiáltott sza­vak a kongresszus előtti jelzések. Gondoljunk csak azokra a kongresz­szus óta született párt- és kormány­határozatokra, amelyek napirenden tartják a szocialista viszonyok tökéle­tesítését és a legégetőbb antiszociális jelenségek kiküszöbölését, a szocialis­ta elosztás következetessé tételét, a szocialista kultúra gyarapítását, a szo­cialista erkölcsi normák térhódítását. Harmadszor: a Központi Bizottság a gazdaság, a termelés kérdéseivel való foglalkozás feladatát, mindenna­pos tennivalóit is új módon, másképp teszi a pártszervezetek feladatóvá, mint korábban — ezek társadalmi ki­hatását. az ezzel kapcsolatos szemlé­letformáló tevékenységet helyezi elő­térbe. A pártalapszervezetek munká­jában az előrehaladást, a színvonal­emelkedést. a követelményeknek való megfelelést éppen azon keresztül kel) mérnünk, hogy helyesen látják-e ás értelmezik szerepüket a gazdasági te­vékenységben. és mennyire felelnek meg a jelzett követelményeknek. A Központi Bizottság augusztus 4-i, a népgazdaság helyzetével kapcsolatos határozatainak végrehajtása a párt­szervezetekben erőpróbája és mérlege, hogy mennyire értik és mennyire va­lósítják meg mind érdemibb módon a X. kongresszusnak a pártszerveze­tekkel szemben támasztott irányel­veit Irta: Győri Imre lott országos gazdasági aktívaértekez­let is ebből indult ki —. hogy a ma­gyar népgazdaság dinamikusan, alap­jában egészségesen fejlődik. A fej­lődés egyenletességét néhány feszült­ségi tenyező nehezíti. Így a beruhá­zások területén mutatkozó egyensúlyi problémák, a költségvetés és a nem­zetközi fizetési mérleg hiányai. Nép­gazdaságunk azonban elég szilárd ah­hoz, hogy az előrehaladás menetében jelentkező nehézségeket leküzdje. Szükségesek ehhez kormányzati esz­közök, intézkedések, és a kormány rendelkezik ezekkel az eszközökkel. Anyagi erő is nélkülözhetetlen, és a kormány összpontosítja a szükséges anyagi erőket a feszültség felszámo­lására. önmagukban azonban ezek még nem elegendők. Hogy úrrá legyünk gazdasági gondjainkon, ennek elen­gedhetetlen feltétele, hogy egységesen értelmezzük helyzetünket, lehetősége­inket és feladatainkat, és egységesen, határozottan cselekedjünk. Nincs szük­ség fordulatokra, drámai változtatá­sokra. A népgazdaság területén je­lentkező feszültségeket, nehézségeket a X. kongresszuson megerősített, je­lenlegi bevált gazdaságpolitikánk és gazdasági irányítási rendszerünk alap­ján lehet és kell megoldani. A párt­szervezeteknek az ilyen szemlélet, for­málásában van talán a legfelelősség­teljesebb feladatuk ma. És hogy tu­datában vannak ennek, azt sok tény bizonyítja. A pártszervezetek többsé­ge mind nagyobb hozzáértéssel, a gaz­daságirányítás reformja szellemében dolgozik üzemében, termelőszövetke­zetében, intézményében a X. kong­resszus gazdaságpolitikai feladatai megvalósításóért. Érezni lehetett munkájuk hatását a helyi üzemi, szö­vetkezeti negyedik ötéves tervek el­készítésénél, a kollektív szerződések kialakításánál. Tevékenységük is hoz­zájárult, hogy megyénkben mind ked­vezőbben alakul a munka termelé­kenysége, erőteljesen fejlődik a ter­melés és mindinkább a szükségletek­nek megfelelően, és még ezt is megha­ladó mértékben haladt előre az ex­port. javult.a munkaerő-gazdálkodás. Megfelelően halad a lakásépítés, és a kedvezőtlen időjárás ellenére, szép eredmények születtek a mezőgazdasá­gi termelésben. De az Is igaz, hogy sok minden még csak program abból, amit a X. kongresszus feladatul tű­zött ki. Maradéktalanul A Központi Bizottság es a kor­; mány augusztusi együttes ülése meg­1 állapította — a közelmúltban lezaj­meg valósul-e vajon már mindannyiónk magatartasában az az elv, amit a kongresszusi határozatok úgy fogalmaznak meg, hogy a gazda­sági vezetők politikai felelősséggel dolgozó specialisták legyenek, és hogy a politikai vezetők (a pártban, a ta­nácsban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, a KISZ-ben stb.) döntéseik gazdasági kihatását is mér­legeljék. Sok példát lehetne felhozni, hogy milyen nehéz az új követelmé­nyek szintjére emelkedni e tekintet­ben. Nemegyszer a gazdasági veze­tők apolitikussága fékezi a dolgo­zók lendületét, kezdeményezését. Az is előfordult, hogy a helyi taná­csok fejlesztési terveik, elképzelé­seik megfogalmazásánál messze el­szakadnak a gazdasági realitások­tól. és tulajdonképpen légvárak épí­tésébe lovalják magukat és a la­kosságot is. Bármennyire is jó lenne mindenben a legszebbet, a legkorsze­rűbbet építeni, csak addig nyújtóz­kodhatunk, ameddig a takarónk ér. Senki sem tagadhatja annak jogossá­gát. hogy jó lenne, ha 2—3 szobás la­kásoknál kisebbek nem épülnének a negyedik ötéves terv időszakában. Hi­szen az egyszobás lakásokat kinövik a csalódok, és az új gondot szül a nem is nagyon távoli jövőben. De ha azt nézzük, hogy mennyi még a la­kásokkal egyáltalán nem rendelkezők száma, nyilván az a célszerű, ha a rendelkezésre álló anyagi eszközöket úgy használjuk fel, hogy minél több lakás épüljön meg, vagyis még egy ideig szükséges egyszobás lakásokat is építeni. Az alapvető fontosságú szükségleteket kielégítjük a lakásépí­tésnél, de visszautasítjuk a pazarló, a luxus, a lehetőségeinket meghaladó kívánságokat Az is elengedhetetlen, hogy csak a pénzforrások megszerzésére fordít­sunk figyelmet, a felhasználás haté­konyságára, a belső tartalékok fel­tárására már nem figyelünk oda. A jelenlegi helyzetben a pártbizottsá­gok. a pártszervezetek kötelessége a népgazdasági egyensúlyt veszélyeztető, i korábban elhatározott tervekel meghaladó erőforrások szerzésére irá­nyuló törekvésekkel szemben fellépni. Jelenlegi gondjaink fő forrása éppen az, hogy a beruházások területen (új létesítmények létrehozásában) a ne­gyedik ötéves tervtől elrugaszkod­tunk, messze előreszaladtunk. A jö­vőben szigorúan tartjuk magunkat a tervhez, a központi előírásokhoz, a centrális akarathoz. Jogosa kérdés: a jelenlegi helyzetben a partszerveze­tek, a pártbizottságok nem tehetnek mást, csak helyeselhetik a felső elő­írásokat és szemlélik az eseménye­ket? Természetesen nem erről van szó. Nemcsak joguk, de kötelességük felszínre hozni a meglevő ellentmon­dásokat, érdekellentéteket, és elősegí­teni ezek feloldását. Feladatuk fellép­ni és intézkedést javasolni a népgaz­dasági érdek elsődlegességének válla­lásával. Fellépni a megalapozatlan és rosszul értelmezett helyi érdekkel szemben, az indokolatlan árnövelé­sekkel, a megalapozatlan nyereségre törekvéssel szemben. Kötelességük helyben megoldást keresni, vagy ha ez nem lehetséges, az őket irányító pártszervekhez fordulni, jelzést ad­ni és közbelépni. Pártszervezeteink kori még, hogy helyi kerdéseket az országos feladatoktól elszakítva, vagy az ágazat egészéből kiragadva vizs­gálnak, nem ismerik az ország egé­szének helyzetét. Így is lehet foglal­kozni gazdasági kérdésekkel, de ter­mészetesen igy nagyobb a tévedés le­hetősége. Az is előfordul, hogy csak az országos helyzetet ismerik, és csak ezt elemzik. Állást foglalnak a jogo­san tapasztalható visszásságokkal szemben, elítélik a kedvezőtlen jelen­ségeket, csak eppen helyben, saját házuk táján nem néznek szét. Nem ritka, hogy jobban ismerik az orszá­gos képet — hiszen a rádión, a tele­vízión, az újságokon keresztül ez minduntalan elejük tárul —, mint sa­ját területük fejlődését és gondjait. Vagy ha ismerik is a helyi gondokat, problémákat, nehezen tudják azokat összhangba hozni az országos törek­vésekkel. Pedig a helyi vezetés fel­készültségét éppen az mutat ja: hogyan találja meg egy adott kérdésben a Központi Bizottság vagy a kormány­határozat szellemében a helyileg leg­fontosabb tennivalókat. Ehhez vala­miféle receptet adni természetesen nem lehet. Ez más és más lehet he­lyenként, területenként. Ami például a Központi Bizottság legutóbbi hatá­rozatából a társadalmi munka haté­konyságának emelését illeti, nem feltétlenül azonosak a tennivalók minden üzemben vagy termelőszö­vetkezetben. Ott. ahol az exportra termelés tervszerűen, rendben halad, ott a meglevő jó irány tartásóra kell törekedni. De lehet, hogy itt a terme­lékenység, a munkaszervezés, a tech­nológia javítása terén akad tennivaló. Van, ahol a munkahelyi vezetőknek, művezetőknek szükséges politikai tá­mogatást nyújtani a munkafegyelem megszilárdítására tett intézkedéseik végrehajtásához, a munkaidő jobb kihasználásához. A pártszervezetek feladata és felelőssége is arra irányí­tani a figyelmet, ami ott helyben akadályozza az eredményesebb, szín­vonalasabb munkát. Nagyon lényeges, hogy amikor a pártszervezetek a gazdaság, a terme­lés kérdéseivel foglalkoznak, ezt to­vábbra se szűken értelmezzék. Száz­szor bizonyított dolog, hogy az ered­ményes gazdálkodást nagymértékben elősegíti az üzemi demokrácia egész­séges volta, a bérgazdálkodás elvsze­rű gyakorlata, a dolgozók — éj külö­nösen a dolgozó nők — szociális és egészségügyi problémáival való törő­dés. a szocialista brigádmozgalom ténylegesen szocialista tartalmú tevé­kenysége. a határozott, elvszerű ve­zetés A rpfnrm bevezetése idején vol­1 Elül III tak viták arról, hogy az új gazdaságirányítási rendszer kö­rülményei között és általában a szo­cializmus teljes felépítése időszaká­ban a párt szerepe csökken-e, vagy növekszik. Az élet bizonyítja: előre­haladásunk feltételezi a tudatos elem, a tudatosság növekvő szerepét társa­dalmi életünk minden szféráiéban. így van ez a gazdaság területén is. A gazdaságirányítás új szisztémája jobban szolgálja a szocializmus ügyét, mint a korábbi. Azonban az új me­chanizmus bonyolult gépezet, olyan, mely nem automatikusan hozza az optimális eredményeket. A reformnak és szabályozóinak mindenhatóságot tu­lajdonítani illúzió lenne. A párt gaz­daságpolitikáiét tói ismerő >s ahhoz következetesén ragaszkodó emberek léikül semmiféle mechanizmus nem hozhat eredményt. "Sz a politika a népjólét emelésének, a szocializmus felépítésének politikája. Ezt kell őriz­nünk, erősítenünk és megvalósítanunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom