Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-28 / 254. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1971. OKTÖBER tl. érkezett a magyar kormány­küldöttség Dr. Timár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével szerdán Berlinből hazaérkezett a magyar delegáció, amely a magyar—NDK gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési bizottság 10. ülés­szakán vett részt. A delegáció tagjai voltak: dr. Lőrincz Imre, a nehéz­ipari miniszter első helyet­tese, dr. Hetényi István, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, Kiss Ernő ko­hó- és gépipari, Pesti Ernő könnyűipari és Tordai Je­nő külkereskedelmi minisz­terhelyettes. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lázár György munkaügyi minisz­ter, dr. Gál Tivadar, a Mi­nisztertanács titkárságának vezetője, Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hiva­talának általános elnökhe­lyettese, valamint dr. Her­bert Plaschke, az NDK bu­dapesti nagykövete. Benke Valéria Baranyában, Kállai Gyula Komáromban Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja szerdán Baranyába láto­gatott. Délelőtt Pécsett, a megyei pártbizottság veze­tőivel találkozott és kísére­tükben megtekintette a Me­cseik-aljai város több neve­zetességét. Délután Komlón folytató­dott a program. A párt­székházban Neubauer Jó­zsef, a városi pártbizottság titkára tájékoztatta a ven­déget a húsz évvel ezelőtt várossá nyilvánított telepü­lés életéről, fejlődéséről, gondjairól és terveiről. Ez­után Bertke Valéria és kí­sérete megtekintette a bá­nyaváros fiatal könnyűipari üzemét, a Május 1. Ruha­gyárat, majd üzemi aktíva keretében a komlói vállala­tok, üzemek dolgozóival ta­lálkozott és válaszolt kérdé­seikre. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, szerdán látogatást tett Ko­márom megyében. Tatabá­nyán, a megyei pártbizott­ságon Havasi Ferenc, az MSZMP Komárom megyei bizottságának első titkára, a megye más vezetői, vala­mint Tatabánya vezetői fo­gadták, és tájékoztatták a megye, illetve a város hely­zetéről. Ezután Kállai Gyu­la vendéglátói társaságában felkereste a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár ta­tabányai üzemét, valamint a magyar Gyapjúfonó tata­bányai gyáregységét. Kállai Gyula délután a megyei népfrontbizottságon eszmecserét folytatott a népfront megyei, járási és városi aktivistáival, a moz­galom időszerű kérdéseiről. A látogatás utolsó állomá­sa a Környei Állami Gaz­daság volt, ahol a korszerű szarvasmarh atelep et és a húsfeldolgozó üzemet tekin­tették meg. Nagyobb követelmények, fokozottabb társadalmi elismerés A honvédelmi miniszter tájékoztatója A hivatásos tisztek, tiszt­helyettesek helyzetéről, élet­körülményeik javításáról tá­jékoztatta az újságírókat szerda délelőtt a Magyar Néphadsereg központi klub­jában Czinege Lajos vezér­ezredes, honvédelmi minisz­ter. A miniszter elöljáróban el­mondotta, hogy a tiszti, tiszt­helyettesi hivatást válasz­tóknak állandóan növekvő követelményeknek kell meg­felelniük, a hivatásos állo­mánytól mind magasabb fo­kú képzettséget, felkészülést követel meg a fejlődő hadi­technika, hadtudomány. A katonai pálya egy életre szóló politikai és társadalmi elkö­telezettség a haza, a dolgozó nép elért vívmányai, békés alkotómunkája védelmében. Egész embert igénylő nehéz hivatás, s akik ezt választ­ják, azt is vállalják, hogy egyéni érdeküket, magánéle­tüket alárendelik a szolgá­lati érdekeknek, követelmé­nyeknek. 1971. június 1-ével lépett életbe a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatá­sos állományának szolgálati viszonyáról szóló törvényere­jű rendelet. A jogszabályok részletesen meghatározzák a hivatásos állományba lépők­kel szemben támasztott alap­vető követelményeket, növe­lik a rendfokozatok tekinté­lyét, korszerűsítik az előlép­tetési rendszert. Az új ren­delet a nagyobb fizikai és szel­lemi igénybevétel ellensú­lyozásaként lehetővé teszi, hogy a megbetegedettek egé­szen felgyógyulásukig teljes illetményüket kaphassák. (Korábban ez csak négy hó­napig volt lehetséges.) Szol­gálatképtelenné válás eseté­re 12 havi Illetménynek megfelelő leszerelési segélyt ír elő. A munkaviszonyban eltöltött korábbi esztendőket is beszámítja a szolgálati időbe, s bevezeti a jutalom­szabadság rendszerét. Külön kormányrendelet gondoskodik a leszerelők és a nyugállománynak fokozot­tabb megbecsüléséről, s olyan nyugdíjrendszert alakítottak ki, amely egyrészt ösztönzi a tiszteket, tiszthelyetteseket, hogy a szolgálat felső kor­határáig, 55. életévükig dol­gozzanak, másrészt anyagi biztonságot nyújt a szolgá­latra alkalmatlanná váltak­nak. Az új rendszer nem­csak azonos nyugellátási for­mákat (szolgálati, rokkant­sági, özvegyi stb.) biztosít a polgári foglalkozásúakéval, hanem a katonai hivatás sa­játosságait is figyelembeve­szi. így a munkaviszonyban álló férfidolgozóknak általá­ban 60. életévük elérésekor folyósítható az öregségi nyug­díj, a fegyveres erőknél a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzéséhez viszont 20— 25 évi szolgálati idő is ele­gendő. A teljes nyugdíjösz­szeg folyósítása katonáknál már 50. életévük betöltésé­nél is lehetséges. A hivatásos állományról való gondoskodást tükrözi a hivatásos tisztek, tiszthelyet­tesek illetményének szabá­lyozása is. Olyan rendszert vezettek be, amely kifejezi a hadsereg minőségi fejlesz­téséből származó követelmé­nyeket, s amely nagyobb le­hetőséget biztosít a munka szerint megkülönböztetett jö­vedelemelosztásra. Emelked­tek a rendfokozati illetmé­nyek, s a hosszabb szolgá­lati idő megbecsüléseként nőtt a korpótlék. Az új rend­szer biztosítja minden tiszt­nek, tiszthelyettesnek, hogy illetménye még akkor is rendszeresen növekedjék, ha egész szolgálati ideje alatt ugyanazt a beosztást látja el. A szolgálati követelmények­ből fakadó többletterhek el­lensúlyozásaként megtérítik a költözködéssel együttjáró költségeket, s a szolgálati er­dekből áthelyezett tisztek­nek, tiszthelyetteseknek al­bérletidíj-hozzájárulást fizet­nek. A miniszter elmondotta, hogy állandó erőfeszítéseket tesznek a hivatásos állomány lakáskörülményeinek javítá­sára, kedvezményes lakásépí­tési lehetőségekhez juttatják a szolgálati otthonukat el­hagyó nyugdíj előtt állókat, s bővítik az egyedülálló tisz­tek elhelyezésére szolgáló, úgynevezett nőtlen tiszti szállókat. Az egészségügyi ellátás fejlesztése érdekében korszerűsítik a néphadsereg kórházait, s több újat is épí­tenek. Szervezetten gondos­kodnak a tisztek, tiszthelyet­tesek feleségeinek, illetve családtagjainak munkalehe­tőségeiről, gyermekeik isko­láztatásának biztosításáról. Keresem a tanyáját. Útba­igazítanak. Kicsi tanya a szatymazi határban. Nagy fák rejtik. Hullatják levelü­ket. Az öregasszony nem sze­reti. Mos, kint a jó időn, a na­pon. Köszönök. Megijed, szinte előreugrik. — A szegényháztól Jött? Nyugtatgatom. Sopánkodik, ha ő előre tudja, másik ru­hát vesz. Már adja is az életét. — Nem mondom meg, mennyi vagyok. Hetven el­múltam. Fél holdat mértek ki a házhoz, fél holdat ka­pok háztájinak. Vizes. Kivi­szi a víz a kukoricát. Kinek adhatnám felesbe? Egyik nyáron a Béke Tsz-ben tisz­ta búzát adtak. Elmentem az irodára, mert nekem nem hozták. Akkorra másnak vit­ték. Alacsony, púpos, piros ken­dős asz­szony Tápai Istvánné. Pa­pucs a lábán, lyukas haris­nya, szakadozott kék kö­peny. Kitárulkozik. Tapasz­tani kellene a minitanyát, honnan vegyen hozzá em­bert? Itt a tél is. Ritkán Dunaújvárosba utazik kiseb­bik fiához. Sokba kerül, oda­vissza 118 forint. — Nem tudom, felme­gyek-e télen. Akkor elprédá­lom a jószágot. Szépek ám. Ennyi még soha nem volt. Két kakas, tizenöt tyúk. A menyem ideges. Mindjárt megharagszik. Szent István­kor lejöttek. Akkor is mond­ta: az a baj, mama, hogy összeveszünk. De tényleg, nem a szegények házából jött? Ottó Winzer szerdai programja Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere szerdán délelőtt feleségével és kísé­retének tagjaival ellátoga­tott a Kőbányai Gyógyszer­árugyárba. A gyárlátogatás programjának bevezetője­ként dr. Varga Edit igazga­tó tájékoztatóját hallgatták meg a vendégek. A tájékoz­tató után megtekintették a gyárat, majd a gyártási fo­lyamatok különböző fázisait ismertető színes rövidfilmet nézték meg. A Kőbányai Gyógyszerárugyárból a Né­met Demokratikus Köztársa­ság budapesti kulturális és tájékoztató központjába ve­zetett a vendégek útja, ahol jelen volt Péter János kül­ügyminiszter, valamint dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete is. A vendégeket Heribert Reisen­weber igazgató tájékoztatta a kulturális intézmény tevé­kenységéről, eredményeiről, további feladatairól. Jugoszláv szakszervezeti delegáció Szegeden A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsának meghívására háromtagú ju­goszláv szakszervezeti kül­döttség érkezett tegnap, szerdán Szegedre. A delegá­ció vezetője Vass Béla, a ju­goszláv szakszervezetek sza­badkai tanácsának elnöke, tagja Tomaskovics Marko alelnök és Berki István, a szolgáltatóipari dolgozók szakszervezete szabadkai ta­nácsának elnöke. A vendé­gek délelőtt az SZMT szék­házában találkoztak Csong­rád megye szakszervezeti tisztségviselőivel, Juhász Jó­zsef, az SZMT vezető titká­ra köszöntötte őket, majd Hajas László, az SZMT tit­kára tartott tájékoztatót a szegedi lakáshelyzetről, a lakásépítkezésekről, az igénylések módjáról, azok kielégítésének lehetőségeiről, s hogy ebben a munkában milyen helyet és szerepet töltenek be a szakszerveze­tek. A szabadkai szakszerveze­ti vezetők délután ellátogat­tak a Dél-magyarországi Építő Vállalat központjába, majd megtekintették az át­adás előtt levő szegedi ház­gyárat, s megnézték a sze­gedi Patyolat Vállalatot. Fo­gadta a jugoszláv vendége­ket a városi pártbizottságon Sipos Géza, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának el­ső titkára is. A vendégek ma, csütörtö­kön Hódmezővásárhelyre utaznak, ahol ugyancsak a dolgozók lakáskörülményeit tanulmányozzák. Ellátogat­nak a divatkötöttárugyárba, megnézik a gyári lakásépít­kezéseket, valamint a vá­sárhelyi állami gazdaság munkásainak lakótelepét. Holnap, pénteken az SZMT szegedi székházában Kopasz Józsefné, a KPVDSZ megyei titkára ad tájékozta­tást a vendégeknek, hogy mi­lyen a szegedi lakosság ke­reskedelmi ellátottsága. Megnézik a szabadkai kül­döttek a Centrum Áruházat, majd fogadja őket dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi ta­nács vb-titkára is, hogy ké­pet adjon az itteni lakás­építkezésekről, az igénylé­sek módjáról és az elosztás rendjéről. — Hetek óta fáj a lá­bam. Elestem a kemény, szikföldre. Ritkán esek el. Ecetes ruhával rakosgatom. A gyerekek? Volt nékem es­küdt uram. Háborúban kap­ta a baját, az elsőben. Ná­lam halt 'meg. Harminchat éves volt. Két gyerekem maradt, két fiú. — Nem tudok az idősebb­ről. Az utolsó háborúban maradt el. Szépformájú le­gény volt. Leveleket írt Angliából. Említette, hogy kimennek Amerikába. Nagy tél volt, nem válaszoltam, nem küldhettem levelet. Nagy hó volt. Később szé­gyelltem. Azt hihette, meg­haltam. Hiába kerestettem aztán. Maga nem tudná megkeresni? Remény csillan szemében és ragaszkodás, örül az öreg­asszony. Pedig nem ismer. Járadékos. Havi 300 forin­tot kap a szövetkezettől. A háztáji kínlódás ebben a kor­ban. Kevesen magánosak, Zakar Annust bevitte csa­ládja a városba. Jó, erős­fájú asszony volt, 93 éves. Tápai Istvánné Galiba Te­cához jár, a barátnőjéhez. Annak rádiója van. Ott éri az este, vele alszik. A sötét­ben rossz botorkálni, felbu­kik az ember, és kész a baj. Vasárnap ment volna szom­szédolni, a tévében Rózsa Sándort mutatták. Jó lehe­tett. Főzni kellett, húst ho­zatott a boltból. Maradt be­lőle. — Maga szereti? Megme­legítem. Szilva is van. Vagy őszibarack. Nem a legszebb, kemény. nyem szólt: nem kell ezzel takarékoskodni. Negyedik emeleten laknak, zárt ajtók­nál. Elintézné, hogy félárus jeggyel felmehetnék? — Szegedre ls mennék a fürdőbe. Van olyan, akinek megadják az ingyen fürdőt. Hiába mondanám a téesznek a vasúti jegyet, a fürdőt, nem segítene. Szeged szép. Magukhoz nem lehetne fel­menni a télen? Ha a fia­mékhoz nem lehetne? Nem fogy a szóból. Árad. Egyedülvalóság tengere. A szomszédok jó emberek, ro­konok is. Húsvétkor bent maradt a városon, rendőrök­kel akarták feltörni tanyá­ját, mi van vele. Levelek­kel hadakozik. Pörögnek, hullanak. Megértek. Szép csendesen meghal­nak. Elborítják a tenyérnyi udvart. Söpri, söpri szaka­datlan. A tetőn is sárgállanak. Gyereket kellene fogadnia, aki letisztítaná. ÖRÖKÖS AJANLKOZAS EGYEDÜL­VALÓSAG TENGERE Fordul a kicsi lélek. Ki­hoz há­rom barackot, hullott félét, és bátortalanul kínálja, mu­tatja. Nem veszem el. Me­gint térül, kihoz a kicsi ta­nyából egy új ruhát. Fel­akasztja az ólra, a mutatós kendőt felköti. Simít rajta. Nekem mutatja magát. Mint a gyerek, dicsekszik. Pedig sír belül, keservesen zokog, azt rejtegeti. Zöld ablakú a tanyája, kék csomagolópapírral betakarva az üveg. Háborúból ittfelej­tett csajka az udvaron. — Hogy van az, elveszik a házát, akit bevisznek a szegényházba? Fürdenek ott? Ügy szeretnék fürdeni. A fiamnál is van fürdőkád. Szép lakás. Jól keresnek. Annyi a villany, 160 forin­tot fizetnek érte havonta. Bementem a WC-be, nem gyújtottam villanyt. Nem áll rá a kezem. Takarékoskodni is kell. Láttam jóL A me­Matat két ka­kas. Vág­nivaló. Ha hazajön a fiú, paprikás lesz. Ha hazajön. — Mennék magukkal Sze­gedre. A fürdőbe. Megétet­ném a tyúkokat és mehet­nék? Megtennék? Éjszakára elmennék. Hol is aludhat­nék? Miklósék szívesen lát­nának, de nem tudhatom, hogy a gyerek otthon van-e, aki elvált? Akkor nehezen férünk. Maguknál nem alud­hatnék? Szidja a hernyókat. Mász­nak a tanya falán. Leveri. Káromkodik, szájához kapja kezét. — Nem mondom, hogy nincs isten. Mindig jobb hin­ni. Mennyi szerencsétlenség megesik. A templom messze már nekem, bent a faluban. Búcsúzkodom. Jön, követ. Hűségesen. Hiába dobnám szóval, újra visszajönne. Az autóig kísér. Szüksége qán rám. Szeretni akar, tartozni valakihez. Percekig, órákig, napokig, ha többre már nem lehet Hálás. Adakozó. Mond­ja, mondja... — Nem élek itallal. Maga szereti? Bort, sört, pálin­kát, hoztam volna. — Nem szeretem. — Húst? Szokott enni? — Szoktam. Ha főznek ott­hon. — Szegeden él a családja? — Ott. — Szép az. Volt címem. Császárné Újszegedről, elvál­lalt volna. Elhagytam. Elher­dáltam. Nem eszek én so­kat. Nyugdijam is van. — Maga elvállalna? -» , Sz. Lukács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom