Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

8 CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 12. Külkereskedelem, nemcsak mérlegként (2) Egyensúlyt, szilárd alapokon Jó lenne megszerkeszteni, szükségletek emelkedésétől, s elkészíteni a mesebeli te­rülj, terülj asztalkám kor­szerű, külkereskedelemre specializált vállozatát, s le­ülve mellé elsorolni óhaja­inkat. Biztos, gavallérosan fizető piacokat, nem kuka­coskodó partnereket, bármit átvevő kereskedőket kíván­nánk, s persze, olcsó vá­sárlásokat, busásan megté­rülő befektetéseket. A mesék varázslatos világa messzire esik a gazdasági élet józan­ságától, s különösen a világ­piac éles konkurenciaharcá­tól. A külkereskedő ezért nem lelheti föl a mesebeli asztalkát, s ezért kénysze­rül újra meg újra szembe­nézni a kereslet és kínálat, a konjunktúra és a dekon­junktúra diktálta követelmé­nyekkel. S nemcsak a külke­reskedő. Az egész népgazda­ság is. Favoritok és... A szaknyelv exportorien­tációjú ágazatoknak nevezi azokat az Iparterületeket, akkor elkerülhetetlen az Im­port korlátozása. (Mivel, mint korábban írtuk, az or­szág devizaforrása döntő részben a kivitel.) Az Im­port korlátozása viszont las­sítja a gazdasági növeke­dést, a műszaki fejlesztést, s ezzel az életszínvonal, va­lamint az exportképesség ja­vítását Bűvös kör alakulhat ki, amelynek áttörése csak súlyos erőfeszítések árán le­hetséges. Nem „általában" Ahhoz tehát, hogy a gaz­dasági növekedés külgazda­sági feltételei ls meglegye­nek, nemhogy tartani, ha­nem növelni kell a verseny­képességet. Ez pedig több mint nehéz; hiszen napja­inkban már ahhoz is egyre gyorsabban kell futnunk, hogy egyhelyben maradhas­sunk. Az a termék, amely a szocialista országok piacán állja a versenyt, a fejlett tökésországokhan már nem biztos, hogy megfelel a amelyek termelésük jelentős követelményeknek. Sőt, sű­hányadát — legalább negye­dét — külföldön értékesitik. Hazánkban ilyen például a vegyipar, amelynek részese­dése évről évre nő az ex­portban, a műszer-, a hír­adás- és vákuumtechnikai ipar, hogy csak hármat em­lítsünk. Ezek az Iparágak döntő szerepet játszanak abban, hogyan alakul az or­szág külkereskedelmi mérle­ge, de súlyos hiba lenne — márpedig megtörténik — a többi Iparterületet huszad­rangúként kezelni. A textil­es a ruházati ipar tőkésex­portja például döntő mér­tékben hagyományos, a di­vathatásokra kevésbé érzé­keny tömegárukból áll. E termékösszetétel sebezhető­Jvő teszi a kivitelt, ugyanit a fejlődő országok egyre erőteljesebb konkurrénciat Jelentenek ilyesfajta áruk esetén. Amikor tehát meg­kezdődött az ágazat re­konstrukciója, elkerülhetet­len, hogy a termékösszeté­tel „rekonstrukciója" is na­pirendre kerüljön; ha ez el­marad, az értékesítés távla­tai tűnnek el! Minden iparág együttes munkája összegeződik a külkereskedelemben — sű­rűn „nem exportáló" Ipar­terület filléres termékelnek hiánya akadályozza „expor­táló" iparágak sokmilnós szállításainak időbeni lebo­nyolítását — s ezt nagy nyomatékkal szükséges hangsúlyozni. Ha ugyanis egy ország gazdaságában az exportképesség növekedése tartósan elmarad az lmport­rűn országonként mások a versenyképesség feltételei, s éppen eaért nem elég „úgy általában" egyensúlyra töre­kedni a külkereskedelemben, hanem a különböző elszámo­lási viszonylatokra tekintet­tel szükséges cselekedni ezt. Szilárd alapokon nyugvó, | tehát tartós egyensúly esakA nagyjából hasonló" gépipari tükröznek, de a javulás mértéke még mindig cse­kély.) Választék — minőség A számokból kiolvasható irányzat nem váratlan — azzal a népgazdasági terve­zés is számolt —, de nagy­sága jóval túlnő a kalkulál­ton. Igaz, a behozatalban 57 százalékkal nőtt a gépek, szállítási eszközök, beru­házási javak forgalma — ami a korszerűsítési törek­vések egyik igazolója —, s 31 százalékkal a fogyasztási cikkeké, ami a jobb, bővebb választékú ellátás szorgal­mazását bizonyítja. A kivi­telben ugyanakkor csak a fogyasztási cikkeknél tapasz­talható jelentősebb emelke­dés — 18 százalék —, s a gépek, szállítási eszközök, beruházási javak exportja csupán két százalékkal ha­ladja meg a múlt év ha­sonló időszakában elért szin­tet. Szembetűnő, hogy a szocialista országokba — holott ők alkotják a „nagy piacot", a gépipari kivitel 90 százalékának átvételével — mindössze egy százalékkal több gépet, szállító eszközt, beruházási javat tudtunk exportálni, mint 1970 első fél évében. Egyre világosabb: a minőségi, műszaki követel­mények mindenütt növeked­nek, s hogy a választék a kelleténél szegényesebb; is így jöhet létre. Teendőink sürgősségére az 1971. első félévi külkeres­kedelmi adatok is nyomaté­kosan intenek. Az évi nép­gazdasági terv az exportnál a szocialista országok eseté­ben 11, a tőkésországoknál ötszázalékos növekedést írt elő, míg a behozatalnál 10, Illetve kétszázalékos emel­kedéssel számolt. Ezzel szemben az év első felében a szocialista országokba irá­nyuló kivitel hét százalékkal emelkedett, a nem szocialis­ta országok esetében viszont 12 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a behozatal a szocialista országokból 29, a nem szocialista országokból 17 százalékkal haladta meg az előző év hasonló idősza­káét Az összes forgalom a behozatalban 24, a kivitel­ben viszont csak egy száza­lékkal volt nagyobb, mint 1970 első hat hónapjában, s a pénzügyi egyenleg 5,3 mil­liárd devizaforint passzívu­mot mutat (A legfrissebb, július-augusztusi adatok ugyan valamelyes javulást termékeket kínálnak egy­másnak a szocialista orszá­gok. Egyre világosabb az ls, hogy a tőkésexport túlságo­san konjunktúraérzékeny — ezért nem lehetett az 1969. évi tőkés külkereskedelmi mérleg aktívumát nagy si­kerként elkönyvelni —, te­hát az egyensúly tartós meg­teremtésének egyetlen lehet­séges módja olyan export­szerkezet kialakítása, amely­ben a döntö szerepet a fel­dolgozó ipar — főként a gépipar — minden piacon, minden helyzetben egyaránt jól értékesíthető termékei játsszák. Ennek megteremtése nem néhány hónapra, s nem is egy-két évre szóló munka. Halogatni azonban nem le­het. Népgazdasági érdekből, de egyéni érdekből sem. Mert ugyan nem kívánunk terülj, terülj asztalkámat, de miért utasítanánk el a bő­ségesebbet?! Persze, a sor­rendre szigorúan ügyelve. Azaz először keményen dol­gozni, s csak utána leülni a bel- és külkereskedelem te­rítette asztalhoz. S a dolgok e sorrendjén változtatni nem lehet. Mészáros Ottó Miért 36 hónapig készül egy sertéstelep ? A negyedik ötéves tervben minden termelőszövetkezet­ben, minden állami gazda­ságban előbbre akarnak lép­ni, új technikát beszerzni a régi, elavult helyett. ŰJ, korszerű üzemet építeni a termelés bővítésére, a mun­kakörülmények javítósára. za pedig 9440-et. Jó lett vol­na már a tervezés idején is körültekintőbben eljárni és társulásos alapon, koncent­rált tőkeberuházással épít­kezni. Nem szólva arról, hogy lépten-nyomon sertés­gyárakat, szakosított sertés­telepeket „emelnek" a mezö­Előfordul az is, hogy a meg- gazdasági nagyüzemek, mind­kezdett beruházásoknak a pénzügyi fedezete nincs biz­tosítva. S amikor a létesít­ezt húsfeldolgozó nélkül. Pe­dig ha ezek az új „gyárak" üzemelnek, gondot okoz mény már felépül, a kész majd a húsértékesítés. Oros­helyzet elé állított központi szervek többnyire kénytele­nek tudomásul venni, hogy a beruházás drágább lett a tervezettnél, és az állam kasszájába kell Ismét nyúlni, A Csongrád megyei beruhá­zásoknál sincs minden rend­ben, az év első fele nem kedvező. A beruházások nö­vekedési üteme jelenleg túl­zott. A szétaprózás miatt az üzembe helyezés üteme nem gyorsult, sok épület félig kész állapotban van, s az építkezések ára pedig évi 3—4 százalékos ütemben to­vább emelkedik. Sok a fe­gyelmezetlenség a pénzügyi vonalon is. Jó néhány me­zőgazdasági üzem építkezik anélkül, hogy a fejlesztési alapja ezt megengedné. A Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok Főosztá­lya felméréseket végzett a beruházásokkal kapcsolat­ban. A cél az volt, milyen segítséget adhatnak, mit ja­vasolhatnak az állami gaz­daságoknak, hogy a jelen­legi beruházási „lázgörbén" enyhítsenek. 1972 végéig a megye állami gazdaságaiban 32 ezer 436 hízóférőhely épí­tése fejeződik be. Ezen hat gazdaság osztozik. Már most szembetűnő a koncentráltság, a társulás hiánya. Így pél­dául Felgyő és Szeged ese­tében, ugyanis lényegébon azonos közgazdasági feltéte­lek mellett működő üzemek­háza térségében, Csongrád és Békés megye állami gazda­ságai, termelőszövetkezetei egy 2*0 millió forintos hús­feldolgozó építését készítik elő. Az eddigi beruházások ta­pasztalatai : nem engedhető meg, hogy egy-egy sertéste­lep 36 hónapig készüljön. Ilyen hosszú átfutási időnek pénzügyi kihatásai ls van­nak, az Induló Összeg 15—20 százalékkal lesz több, mire befejeződik a létesítmény. A kellően meg nem alapo­zott döntések aztán oda ve­zetnek, hogy a saját erőfor­rást kimeríti az építkezés és kevesebb jut gépesítésre. Csongrád megyében az idén 31 millió forintot terveztek az állami gazdaságok mező­gazdasági gépek vásárlására. De a pénz másra ment és csak 21 millió forint állna rendelkezésére, ha a 8 millió forintos géphitelt megkapták volna. Pedig a gépesítés leg­alább annyira, vagy még fontosabb, mint a sertéstele­pek építése. Egyre nagyobb gond a munkaerő, nagyob­bak a követelmények, a ter­mésátlagok, a hozamokat ls csak úgy lehet növelni, ha a gépesítést fokozzák a nagy­üzemek. A felmérés tanulsága sze­rint a két megye állami gaz­daságaiban 610 millió forin­tot terveztek szakosított ser­téstelepekre. Az objektív és ről van szó, mégis Felgyő szubjektív okok következté­a csongrádi téeszekkel tár­sulva, de 3540 hízóférőhelyet, Szeged pedig 4720 hízóférő­helyet készít. Pankota 4200 hízóférőhelyet, Derekegyhá­ben ezt később módosították 678 millióra. Jelenleg 731 millió forintnál tartanak. 1972 végére ez az összeg, sajnos, csak növekedhet. Terepjáró teherautók Az uráli Miassze város autógyárában készülnek a különböző éghajlati viszo­nyok közepette használható terepjáró teherautók. A gyár egyik terméke, az Ural—375 jelzésű háromtengelyes autó 1969-ben aranyérmet és első osztályú oklevelet kapott a Lipcsei Nemzetközi Vásáron. Emléküket érzik az utcák 6. BAJZA UTCA Bainville térképén (1850) találjuk a Vízig élő első nevét: Búba utca volt a neve. Vezetéknévi eredetű; máig élő. Jellegzetes fölsővárosi csa­lád a Bába, már az 1522. évi tizedjegyzékben előfordul. A mai utca ún. könyök utca volt, nem ért ki, mint ma, az ötpacsirta (ma Oroszlán) utcára, hanem kikanyarodott a Roszmartn (ma Nádor) utcához. A múlt szazad hatvanas éveiben épp­úgy sokat cikkeztek elhanyagoltságáról, az oda hordott sok szemétről,- mint 1938-ban. Juhász Oyula pedig 1927-ben ezt irta aforizmájában: . „Á legrűtabb szegedi utca a Bajza utca. Talán azért, mert Bajza volt a legnagyobb magyar - szépész?" A Bába utca a Víz után — a hasonló hangzás alapján — kapta a nagy magyar esztétának, Bajza József nek (1804—1858), a reformkori iro­dalmi élet vezéralakjának nevét. Járt Szegeden ls: 1849. július 2-án Kcssuth k'séretében érke­zett ide, s ment tovább a kormánnyal és az or­szággyűléssel Aradra. Az Aradi vértanúk terén a szőregi csatában elesettek emlékére állított oszlopra, az 1896. augusztus 5-én fölavatott honvédemlékre, az 6 sorait vésték följ Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt. BAKAY NÁNDOR UTCA A Víz előtti két utca volt: a Kórház (ma Bo­ros József) utcáig a Zsidótemető utca, folytatá­sa tőle nyugatra a Takács utca. Mind a két név az 1850. évi térképen már megtalálható. A régi zsidó temető azon a helyen volt, ahol ké­sőbb a szegedi háziezrednek, a negyvenhato­soknak laktanyája épült föl, a Marx tér sar­kán; ma ez is lakóház. A Takács utca pedig mesterségnévböl lett, mégpedig éppen a mai névadó, tehát Bakay Nándor családjának kötél­verő műhelyéről, melyből a mai kenderfonógyár fejlődött. Hogy a Víz után miért nevezték Ker­tész utcának, nem tudjuk. Wimmer Fülöpről (1854—1934), a kenderfonógyér nagy tudású, de rossz h(rű, munkásollenes igazgatójáról közvet­lenül halála után Varga Mihálynak, a Szegedi Kereskedők Szövetsége elnökének indítványára nevezték el. Nem sokáig hívták így az utcát, mert 1942-ben a Baross Szövetség szegedi szer­vezetének javaslatára a fajvédelem jegyében Bakay Nándor utcára változtatták. Véletlenül éppen helyesen és jól. Hiszen, mint írtam, Ba­kay családja volt a legrégibb név ihletője is, és a gyáralapító szegedi kötelesmester, Bakay Nándor (1833—1902) ellentmondásai ellenére i« haladó gazdaságtörténeti és politikai szerepe miatt meg is érdemli, ö volt ugyanis az első szegedi iparpárt egyik alapítója, és Hermán Ot­tóval együtt vezetője, a száműzött Kossuth szorgalmas levelezőtársa, az eUfenzélu mozgal­mak helyi vezéralakja, függetlenségi országgyű­lési képviselő ls. Bár Mikszáth sokat támadta az újjáépítés Idején, amiért behódolt Tisza La­josnak, a királyi biztosság vezetőjének, s ez a bírálat sokban jogos is volt, hiszen Bakayval ls el-elszaladt a csikó, a hatalom őt is megron­totta, valóságos érdemein azonban lényegében nem változtatott. Külön javára írandó szegedi művelődéstörténeti szakirodalmi munkássága is, főként a Szegedi Híradó hasábjain. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem célsze­rű, ha egy utcanév négy-öt szótagnál hosszabb (az utca szóval együtt hat-hét szótagnál). A je­lenlegi utcanév kilenc szótagos. Fölöslegesen, hiszen Bakay eléggé jellegzetesen szegedi név; a kendergyárat még sokan ma is Bakay-gyár­nak mondják. Elegendő lenne tehát hivatalo­san is Bakay utcának nevezrü ezt az utcát BALÁZS BELA UTCA Ságváritelepen, mint említettem, 1958 óta fő­ként helyi munkásmozgalmi harcosokról nevez­tek el, helyesen, utcákat. Balázs Béla (1884— 1949) ugyan valóban Szeged szülötte, így a ró­la való névadás szép szándékról tanúskodik, ám ő túlnőtt a körtöltésen, nem csak országos, ha­nem nemzetközi jelentőségűvé vált mint költő, és főiként mint filmtudős; ennek az új művé­szeti ágnak ő lett az úttörő elméleti szakembe­re, világhírű filmesztéta. Neki tehát szülőváro­sában méltóbb utca jár. (Kiadványunkban meg­okolom, hogy a Bal fasort tartom erre alkal­masnak, s ugyanakkor a Jobb fasort öccséről, a világhírű orvosbiológusról, az elméleti bioló­gia nagy kutatójáról, Ba.uer Ervinről kellene elnevezni.) Balázs Béla munkásságának nem szükséges Itt részletesebb rajzát adni, hiszen irodalom- és filmtörténeti kézikönyvek, az ő újból és újbr kiadott műveinek bevezető tanulmányai és szá­mos más esszé méltatja, elemzi költői és tudós életművét Péter László tFolutatluk) Általános tapasztalat az is, hogy az üzemelő új telepek­nél elmaradt a beígért és várt hatékonyság, a nyere­ség, a termelékenység. Ép­pen ezért a legfontosabb napjainkban a mezőgazda­sági nagyüzemekben, hogy koncentrált, hatékony beru­házásokra törekedjenek, s az árukibocsátás is adja, amit a tervek elvárnak. A beruházásokból adódó prob­lémákat, eddigi tapasztalato­kat megvitatják és haszno­sítják az állami gazdaságok. Jó lenne, ha a termelőszö­vetkezetekben is hasonlóan járnának el, mert nemcsak önmagukat károsítják — a túlzott beruházásnál alap­hiány keletkezik —, hanem a népgazdaságot is. S«. L. L Az alapmodell bői több mint 20, különféle rendelte­tésű típust fejlesztettek to­vább, közte olyanokat, ame­lyek jól beváltak az örök fagy vidékén, s olyanokat, amelyek jól használhatók a párás, déli szubtrópikus kör­zetekben. NIIPI KISLEXIKON a fény­képezésről Ezekben a napokban leszállított áron vásá­rolhatunk azOFOTÉRT­boltokban — az amatőr fényképészek egyre né­pesebb táborának nagy örömére. % Első fényképek? N, Niepce camera abseurán aszfalttal be­vont fémlemeze készí­tette az első fényképet 1826-ban, társa, L. Da­guérre 1838-ban feltalál­ta az ezüatjodiddal be­vont fémlemezre felvett kép előhívás! módját. A fényképezés technikájá­nak fejlődésében újabb jelentős állomás: 1907­ben a Lumiere testvé­rek színes felvételre al­kalmas lemezt készítet­tek. a Eszközei? A kép felvételére a fényképezőgép szolgál, amelynek működése a camera obseurán és a lencsék optikai tulaj­donságán alapszik. A felvételnél a beállításra (téma, tárgytávolság és mélységélesség) és a megvilágítás idejére kell különös gondot fordíta­ni, amihez a fényképe­zőgép keresője és távol­ságbeállitója, illetve a megvilágitásmérö nyújt segítséget. a Munkafolyamatai? A negatlvkészítés: va­lamely tárgy képének előállítása fényérzékeny felületre sugárzó ener­gia, általában fényener­gia felhasználásával. A megvilágított filmen vagy lemezen a fényér­zékeny rétegbe ágyazott ezüstvegyületek szem­mel nem látható bom­láson mennek keresztül, ennek láthatóvá tételé­re szolgál az előhívó ve­gyület, amelynek hatá­sára a fény érte helye­ken levő ezüstbromid redukálódik, és az ezüst fekete szemcsék alakjá­ban a zselatlnrétegben marad. A kép állandó­sítására az úgynevezett rögzítőfürdő szolgál. A pozitív kép előhívására ós rögzítésére általában ugyanazokat a vegysze­reket használják, mint a negatív eljárásnál, de töményebb oldatban. A pozitív képet fényérzé­keny papírra, vagy más fényérzékeny réteggel bevont lemezre (dia­film) való másolás után kapjuk. Ma már vannak olyan lemezek, amelye­ken közvetlenül a pozi­tív kép jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom