Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

ABSZURD ALBÉRLŐT NEM LEHET KITENNI Nagyon szépen kérem, legyen segítségemre kétségbeesett hely­zetemben. Magányos asszony va­gyok, a férjem, a gyermekem meghalt. Az egyik szobámat ki­adom albérletbe, bogy a nyugdi­jainat kiegészítsem. Két hónappal ezelőtt költözött hozzám a hat­vaukét éves Búzás Bertalan, aki­nek két hét múlva felmondtam, mert üldözött szerelmével, s most nem tudok tőle megszabadulni. Életveszélyesen fenyeget, sérte­get. Az ügyvéd azt mondja, vi­gyek tanút. De hát bogyan, ha mások előtt nem így viselkedik? Tisztelt Ügyvéd Űr! Sarkányné (ha babonás lennék, azt imára: nomen est omen, de igy nem írok semmit, csak záró­jelben) levelet adott át nekem, mely szerint valami rokonának kell a szoba, ezért felmond ne­kem. Én nem is tudom, miért akar felmondani ez a Sárkány­né, talán ő sem tudja. Ilyet, mint én, úgyse fog kapni. Ideköltözésem után a háziasz­szony nagyon kedves volt, ami nagyon jólesett nekem, KETTŐ ÍZBEN FŰZÖTT PAPRIKÁS BURGONYÁT IS RÉSZEMRE, még burgonyát is adott a má­sodik tételhez pótlásnak, vala­mint csöves erős paprikát. Kikö­tötte még azt is, hogy nőt nem hozhatok be a lakásba. Ezt én úgy értelmeztem, hogy éjszakára, szerelmi célzattal. Pár nap múl­va ezt teljes látogatótilalomra próbálta módosítani azzal, hogy „piszkolnak". A következő na­pokban már a köszönésemet sem fogadta, majd felmondott, tudja, a „rokonai miatt". (Ez természe­tesen nem felel meg a valóság­nak. Egyébként is, van egy lom­tárnak használt személyzeti szo­bája, vegye oda a rokont!) Egy­szer aztán köszönés helyett azt vágta oda: elsejére nekem aztán kiürítse a szobát, mert kipako­lom a holmi jót a folyosóra! Azt nem teheti meg — feleltem hig­gadtan —, mert ennek törvényes következtnényei lehetnek. Erre elkezdett kiabálni és elment ha­zulról, s csak reggel tért vissza. Valami közös ismerősünk rossz­indulatú információt adhatott a háziasszonynak, aki könnyen be­folyásolható, gyenge idegzetű egyén, és mindent elhitt. Pedig: „Áudiatur et altéra pars", igaz-e ügyvéd úr. Az pedig nem igaz, hogy én inzultáltam. A bizalmas­kodó hang se létezett, legalábbis sohasem kifogásolt ilyesmit. <5 VISZONT VÉN SZIVARNAK TI­TULÁLT KÖZVETVE ES KÖZ­VETLENÜL, de tréfás formában. Más bizalmaskodásra nem volt időnk, tekintettel arra, hogy pár napig tartott a „barátság". Sze­rettem őt. és komoly szándékaim voltak vele, vagyis kedveltem, s ezt a viszonyt ő szüntette meg. Én tréfásan kifogasoltam a ké­sői kimaradozásait, s kilátásba helyeztem annak megszüntetését a közeljövőben. De ebből, nem lett harag, mert nem is lehetett. Azt mondta, ö egy független asz­szony. és azt csinál, amit akar. El vau uatézue — teleltem. Já* zalmaskodó hangot" sem ütöttem meg vele szemben, mert nem is beszélünk egymással — ez is kép­telenség. A „majdnem megvert" kitétel sem felel meg a valóság­nak, ilyen szívességet nem teszek meg senkinek sem, hogy aztán nevessen rajtam. Bízom abban, hogy idők múltán megismer és változtatni fog eddigi — mások által diktált — véleményén, és A RÉGI. KEDVES, CSALÁDIAS VISZONY FOG VISSZATÉRNI. Egyáltalán nincs okom, hogy őt életveszélyesen fenyegessem, te­hát ezt is visszautasítom. Az egész felmondási mánia, tu­dom, nem öntől ered, Ügyvéd Ür, ezért igyekszem — ha nehe­zemre esik is — a bon ton mel­lett maradni a továbbiakban is. Tudnia kell, hogy szombaton dél­után beszélte meg özv. Sárkány­né a festővel (NEM TUDOM, VAN-E IPARENGEDÉLYE?) a szobafestés módozatait, és az­zal ment el a festő (vajon fi­zet-e adót, vagy feketén dolgozik, ezt meg lehet tudni), hogy hét­főn reggel megkezdi a munkát. Mondom, nem tudom, hogy vál­lalat kebelében történt-e a fes­tés, de az is lehet, hogy ott dol­gozik az illető, s így olcsó anya­got tud szerezni. Szóval szombat délután én elmentem otthonról és hétfő reggelig nem voltam ott­hon. Így nem szórhattam a meg­jelölt időben a szemetet senki fejére, miért is tenném, és OLYAN MŰVÉSZ SEM VA­GYOK, HOGY GÖRBE PÁLYÁ­RA TÉRÍTSEM A SZEMETET, vagyis a II. emeleti ablakból úgy dobjam le, hogy az az első eme­leti szobába essék. Nem mon­dom, más napokon előfordulha­tott, hogy a gerléknek kitett — tiszta! — kenyérbél (és nem sze­mét) leszóródhatott. Azt egy íz­ben észre is vettem és az utcán — a földszinti ablak alól — ösz­szeszedtem, és LEVONVA A KONZEKVENCIÁT A GERLÉK ÜGYETLENSÉGÉRŐL, etetésü­ket a háztól távolabbi pontra he­lyeztem. Egyébként is ez a leg­piszkosabb ház a környéken. Te­hát nagyon sok szemetet kellene leszórni ahhoz, hogy az észreve­hetően emelje a tisztátalanság fokát Ismeri ön az özv. Sárkányné­féle cipőtisztítási technológiát? Miután ezt az ésszerű módot is­mertette velem, eldugta a kefét és a partvist, és elkiabálta, hogy a konyhában általa összesöpört szemét — 2 deka súlyban — mind az én cipőmről jön le. Hát kérem tisztelettel, más szemét nem lehet ott, mondjuk az, ami azáltal keletkezik, hogy özvegy Sárkányné az én uzsora albérleti dijamból éjjel-nappal füstöl, mint egy gyárkemény, kávét főz és egész nap a konyhában van? FI­GYELMEZTETNEM KELL NE­VEZETTET. HOGY A TÚL­ZOTT DOHÁNYZÁS ÉS KÁVÉ­FOGYASZTAS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE, még olyan hatás­sal is van. amely lakótársa rá­galmazásához vezet, mert feliz­gaiáa. fsntóíWtfif. Felmondóleveleinek kedvenc témája a „szocialista együttélés". Ha valaki ezt felrúgja, akkor nézzen csak a tükörbe! Egy hó­napig köszöntem neki, sosem fo­gadta: most meguntam már. Ami a takarítást illeti: abban voltak fennakadások. Szereznem kellett másikat az eldugott part­vis helyett. Most a Sárkányné szobájának festése alkalmával felbolygatott poloskák, pókok és svábbogarak jöttek át hozzám, és én kénytelen voltam némi ir­tószert alkalmazni ellenük. Ezt nézhette az igen tisztelt ügyfele szemétnek, amit ezennel helyes­bítek. Nagyon sok munkába ke­rült, míg összefogdostam a hí­vatlan betolakodókat. Most is akad még egy-kettő belőlük, de lehet, hogy visszatértek eredeti támaszpontjukra, özv. Sárkányné szobájába. VELEM MINDENT MEG LE­HET BESZÉLNI, AMI ÉRTEL­MES DOLOG, DE A KÖTÖZ­KÖDÉSRE ÉLÉNKEN REAGÁ­LOK, ÉS CSÍPŐS A NYELVEM. Egyébként nem bántok én sen­kit — és így sem. Én megmondottam, hogy el­megyek, ha kapok megfelelő la­kást. A jelenlegi költözködésem­ből nekem nagymérvű anyagi károm származna. Az egész Sán­kányné-féle manipuláció a leg­újabban megjelent lakásügyi ren­deletek reakciója. Számtalan in­gyen lakó főbérlő nem hajlandó az alacsonyabb albérleti díj fe­jében kiadni szobáját, érzik a végüket, itt az árleszállítás és lassan felépül az albérlők háza is. Ámde ezt a kormányzat is tudja és utasította a bíróságo­kat, hogy jól vizsgálják meg az ügyeket — amit amúgy is meg­tettek volna —, és ne engedjék a szegény, lakás nélküli albér­lőket az utcára kidobni. Meg kell mondanom, hogy ez a lakás — csupán a többiekhez viszonyítva, és Sárkányné modo­rát leszámítva — igen olcsónak mondható. Ezért nekem jobb len­ne úgy, hogy vissza minden és maradjunk a régi barátságban, anyagi vonatkozásban is. NEM ALKALMAS EZ AZ IDŐ A MOZGÁSRA, MARADJON MIN­DENKI, AHOL VAN. S ha nem, szívesen emlékezve vissza arra az angyali jóságú asszonyra, aki­vel néhány napig megértéssel laktam és akinek emlékét még sokáig megőrzöm, szeretnék el­búcsúzni tőle és az ellenkező elő­jelűtől is Sine ira et studio. Remélem, hogy az Ügyvéd Ür meg van elégedve velem. Én azt tartom, hogy CSAK SPÁRTAI RÖVIDSÉGGEL KELL FOGAL­MAZNI, nem igaz? Tulajdonkép­pen mi már nem így állnánk az illetővel, ha én nem rontottam volna el a dolgot azzal, hogy mindjárt az első napokban „rö­vid kötélre" akartam fogni az il­letőt, ami az éjszakába nyúló ki­maradozásait illeti. Bezzeg most ráhagynám, mindenbe belemen­nék— és az esküvő után majd megmutatnám, ki a főbérlő, il­letve ki viseli a kalapot. Ez tak­tikai hiba volt. Pedig egy üyen köhögős asszonynak szüksége lenne egy ilyen finom, megértő férjre, mint én, aki vigyáz az egészségére. Fontos, hogy időben feküdjön le az ember, kérem. Így én sohasem tudtam rádióz­ni. mert nem akartam felkölteni hét előtt, pedig nagyon jó zene van hajnalban. Higgye min­dent elkövettem az érdekében. A szobám ajtaját magam levettem, hogy megolajozzam, hogy éjsza­kai, illetve reggeli álmát ne za­varjam a „Drágának", és ő így hálálja meg a jóságomat. Nem is tudtam az ajtót egyedül vissza­tenni, mert el van deformálód­va — tudja, olyan özvegy asszo­nyos itt sok minden. Hát látja, ügyvéd úr, milyen gyerek vagy cár én!? És hála sehol sincsen... Reggel jövök ki a munkából, nem tudok megmosakodni, mert ő al­szik, akkor piheni ki a kirucca­nások fáradalmait Igaz is, meg­nézem már, hova jár, tudja, fél­tékeny is vagyok kissé. Várom az Ügyvéd Ür válaszát, ha erre szükség van. Tisztelettel: Búzás Bertalan. Egyedül vagyok vele a lakás­ban, zagyva leveleket küldözget, gyaláz és feltárja szeretetét, sze­relmét Nagyon félek tőle. Én be­teg asszony vagyok, cukros, aszt­más, a szívemet is kezelik, nem bírom soká ezt az idegfeszültsé­get. Ha tehetem, a barátnőmnél alszom, de ez sem mehet a vég­telenségig. Mit csináljak? Ké­rem, segítsen rajtam. Megmuta­tom a leveleit, ha tanút nem is tudok szerezni. Tisztelettefc özo. Sárkányné C Hl KAN ÁGNES Kara-Korum városát a 8. szá­zadban alapították. A 11—12. században nagy szerepet játszott Közép-Ázsia politikai és társa­dalmi életében és hosszabb időn át a Kerei dinasztiabeli mongol kánok székhelye volt. Kara-Korumat hivatalosan 1220-ban nyilvánították a mon­gol birodalom fővárosának, de ténylegesen csak 1235-től vált az­zá, amikor teljesen felépült az Ezer Csend palotája, a 13. szá­zad második felében, majd a kö­vetkező évszázad elején tovább épült és bővült a város. A virágkorát élő Kara-Korum a keleti-nyugati érintkezés egyik legfontosabb nemzetközi központ­ja volt. Az egykorú útleírásokban a szemtanúk elbeszélik, hogy gyakorta találkoztak itt külön­böző országok követei és utozói. A 14. század végén — a bel há­borúk miatt — a mongol biro­dalom hanyatlásnak indult és Kara-Korum napja is leáldozott. A 15—16. században ugyan újra fontos szerepet játszott, a Hai­has-állam fővárosa volt, de a 16. század végétől kezdve pusztulása beteljesedett. A régi varos rom­jain építették fel az Erdene-Cu kolostort, Mongólia első állandó buddhista kolostorát. A régészek csak a népi forra­dalom győzelme után kezdhettek az ősi város maradványain ak feltárásához. A munkálatok, amelyekbe szovjet régészek is bekapcsolódtak, mind nagyobb méreteket öltöttek és 1948—49­ben hoztak az- első nagy tudo­Csanády János FÉNYBEN ÉLNI — frfl — frü — frü hangosan muzsikálnak mezők zenészel. Hideg az este és jő cz a hideg — jó — jó —* eső keserű cseppje verhetne buborékot, jöhetne már az ŐSE, a dérmezős ősz — frü — f rü — nem nő már a fű ' csak farad-szárad, árad a hideg víz zsugorodik, hold né ökörnyál akad a szarvára ezüst égi kőtélpálya; azon szökünk majd a tél elől holdbeli nyárba holdbeli nyárba holdbeli nyarha — mányos fontosságú eredménye­ket. Sikerült felszínre hozni a ká­nok egykori palotájának marad­ványait, valamint két főútvonal és több őrtorony romjait. Az ásatások mélysége elérte a hét métert. A föld gyomrából szá­mos értékes lelet került napvi­lágra: 11—12. századbeli kőlapok, amelyekkel egykor a házak fa­lait és padlóit burkolták, fino­man faragott oszlopfők, háztar­tási felszerelések, edényék, vázák. Az előkerült vastárgyak és öntvények bepillantást engednek Kara-Korum fejlett kézműipara­nak műhelyeibe. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy a vasöntvények különleges össze­tételűek és igen jö minőségűek voltak. Az öntvényeket 1350 fo­kos hőmérsékleten készítették. Felszínre került sok földmű­velő eszköz, köztük több vaseko is, ami arról tanúskodik, hogy a regi mongolok az állattenyészté­sen kívül földműveléssel is fog­lalkoztak. Végül igen érdekesek a több nyelvű kéziratok és könyvek, amelyek a Kara-Korum-i kultúra magas színvonaláról adnak hírt az utókornak. A bennszülött mongol lakosságon kívül Közép­Ázsia sok nemzetének képvi­selői megfordultak -Kara-Korum­ban. Sokan jöttek Indiából. Oroszországból, még Franciaor­szágból is. Az ittjárt, vagy lete­lepedett külföldiek többségükben kereskedők, vagy kézművesek anUalo, FELTÁRJÁK A KARA-KORUMOT

Next

/
Oldalképek
Tartalom