Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

Vá&ÁKKAP, WÍL SZEPTEMBER & Megnyílt a Budepest-71 kiállítás Az önálló magyar bélyegkiadás 100. évfordulója alkalmából, a bélyeggyűjtők világszervezetének védnökségével a MABEOSZ és a Ma- j gyar Posta nagyszabású < nemzetközi bélyegkiállítás, i rendezett. A „Budapest '71"et szombaton ünnepélyesen nyitották meg a Szépművészeti múzeumban. A megnyitó ünnepség vendegeit Jánossy Lajos akadémikus, a MABEOSZ elnöke köszöntötte. Részt vett a megnyitó ünnepségen Losonca Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezsó, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Jelen voltak a nemzetközi filatelista szervezetek, a külföldi postaigazgatóságok vezetői, képviselői," a magyar társadalmi filatelista élet számos ismert személyisége, valamint a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja. Az üdvözlés után dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Ezután Loscnczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a kiállítás bejáratánál elvágta a nemzetiszínű szalagot, s a nemzetközi bélyegkiállítást megnyitottnak nyilvánította. A „Budapest "71" nemzetközi bélyegkiállítás a Szépművészeti Múzeumban, a műjégpályán és a MABEOSZ Vörösmarty utcai székházában szeptember 12-ig naponta 10—18 óra között tekinthető még. Bélyeggyűjtők űj székháza Társadalmi összefogással, a székiházalapra fizetett önkéntes hozzájárulásból és a posta bélyegnapi bélyegeinek feláraiból felépült a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének új székháza Budapesten, a Vörösmarty utca 65. szám alatt. A magyar bélyeggyűjtők új otthonát szombaton délelőtt Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója ünnepélyesen avatta féL Ezzel méltó otthont kapott Európa egyik legnagyobb létszámú és legtekintélyesebb filatelista szervezete. A hétemeletes épületben egyebek között összejöveteli helyiségeket, kiállítási termeket alakították ki és szakkönyvtárat is berendeztek. Ügyészi küldöttség utazott Prágába Dr. Szénási Gézának, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének vezetésével ügyészi küldöttség utazott szombaton Prágaba. dr. Jan Fejes, a Csehszlovák Szocialista Köztársasag legfőbb ügyészének meghívására. A küldöttség a Csehszlovák Szocialista Köztársasag ügyészi szervezetének munkáját tanulmányozza. id épül a Tiszán Ilyen lesz az új híd. Rajzát a tervezők készítették Amint kilép az ember Szegedről Vásárhely irányába, belecsöppen hazánk iegreményteljesebb olaj- és földgázmedencéjébe. Magas fúrú tornyok, ezüstösen csillogó tartályok, terjedelmes ipartelep. A műúton nem csitul a gépkocsik zaja. Előzni szinte reménytelen. A Duna—Tisza közének déli részéből, Szegedről és környékéről ezen az úton juthat el az utas a Tiszán túli országrészbe: Hódmezővásárhely, Csongrád, Orosháza, Békéscsaba, Debrecen felé. Persze Szeged és az algyői Tisza-híd közötti útszakasz inkább nevezhető az olajmedence üzemi útjának, mint országos főútvonalnak. S mi van a hídnál! A kocsisor vége az algyői halászcsárdánál vesztegel. Káromkodnak a gépkocsivezetők. Egyik az óráját nézegeti és kesereg, hogy már Szentesen kellene lenniük. Szomszédja a beavatottak hangján magyaráz: — A vasutastól függ, hogy menynyit ácsorgunk. Van egy öreg bakter, az már régen átengedett volna bennünket. Hisz Kopáncsról addig úgyse indulhat ki a vonat, míg ez oda nem ér. Igazam van? Az óráját nézegető nemigen figyeli a magyarázatot. A lényegen úgysem változtat, neki már réges régen Szentesen kellene lennie. Kesernyés hangon mondja: — Amíg föl nem építik az új hidat, addig bele evett a fene az egészbe —, nézi a jobb kéz felől emelkedő, deszkával körülácsolt pilléreket Kopáncs felöl fekete koromcsík közeledik, majd hangos pöfögéssel előtűnik egy gőzös. Csapkodják a gépkocsik ajtajait. Nekünk nem kell elfordulnunk a híd felé, mehetünk tovább egyenesen a vásárhelyi műúton a folyóig. De ott nincs tovább. Egyelőre. A mederben alacsonyan áll a Tisza vize. A tegnapi előrejelzés szerint mínusz 80 centiméter, áradó. A víz tükre sima, mintha nem is folyna a Tisza. A fűzfák lombjai lehajolnak, hal csobbant a víz színén, s a folyó elfordul Szeged felé. Szép ez a táj. Leballagok a leendő híd utolsó pilléréig, amely valójában a folyó medrében áll, csak most kis szigetet építettek ide. A sziget peremén vaskorlát. A korlátra egy tengereszsapkás, barnara pirult férfi könyököl. Mellé támaszkodom es nézem a túlsó partot, ahol cölöpverő gép, daru, dózer, habarcskeveró pihen. Embert, munkavégzőt alig látni. Lehajolok és felemelek egy gubanc vastag damilt. Mondom a tengerészsapkásnak, hogy ezzel horgászni is lehet. — Azt csinálom, kérem — mondja, és meghúzza a damilt. amelynek vége a folyóban nyugszik. — Giliszta van a horgon. Az öreg matróz horgászhat, mivel a beosztása mentő. Ladikja ott pihen kikötve, most nem dolgoznak emberek a víz közelében, neki sincs különösebb dolga. A stégnél motoroshajót tisztogat a kormányos, majd két fiatalember és három hölgy érkezik a hajóra. Beindítja a motort, ós átmennek a túlsó oldalra. A fiatalemberek a gépekhez, a hölgyek mennek tovább a töltés irányába. Visszafordulok a pillérekhez. Kompresszor berreg az ártéren. A mély gödörben a pillér talpa. Szép, erősnek és biztosnak tűnő alkotmány. A talpról karcsú pillértest emelkedik felfelé. Az alját légkalapáccsal faragják. Nem tudni, miért A pillérek mellett erős ácsolatú állások vannak. Egy ilyen állást éppen most készítenek az ácsok. Egy csendes szavú, svájcisapkás férfivel beszélgetek, láthatóan 5 a háromfős csoport feje. Rácalmási lakos, nyolc éve dolgozik a hídépítőknéL Merre, mit csinált eddig? — érdeklődöm tőle. Azt mondja, hogy Kunhegyes környékén építettek hidakat a csatornánál, ötven-hatvan méter hosszúságúak voltak. De ott dolgozott a budapesti Hungária úti felüljárónál is, amely 360 méter hosszú. Most Algyőn lakik albérletben, s hetenként egyszer hazajár Rácalmásra, a családjához. Megszokta az utazést. Ácsmunka — az ácsmunka — motvorgok magamban, de maj dnem megsértem ezzel a hídépítő ácsokat. Mutatják a mellettünk levő pillérnél a sarokácsolatot, amely vastag, négyszögletes gerenda, és 12 méteres. — Ilyen, kérem, lakásépítkezéseknél nincsen. Az gyerekjáték ehhez. Várják az autódarut, hogy az elkészült állást a helyére tegye. A daru előrehajtva csápját, ott pihen a közelben. Lehet, hogy éppen a kezelői serénykednek az erdő szélén, egy szabad tűzhelyen főzőcskéznek. Délelőtt tizenegy óra van. Ilyenkorra megéhezik már az ember. A töltésen kívül, az útkanyarban kisebb gyártelepnek beillő kép tárul elénk. Barakkok sorakoznak. A sár. gában találom meg az építkezés vezetőjét. Rácz József hídépítő mérnököt Éppen az építési naplót vezeti, de készségesen fogad, és szívesen válaszol kérdéseimre. A híd méretei felől érdeklődöm. — Hossza 470 méter, szélessége 12 méter, tizennégy pillér tartja — mondja. A szélességéből nyolc méter jut a járműveknek, és a két szélén két-két méteres gyalogjárda lesz. A pillérek talpa 3—4 méterre kerül a felszín alá, de ettől jóval mélyebbre nyúlnak a „gyökerek", mert a pillérek talpazata alatt 29—33 méter mélységig vasbeton oszlopokat vertek a talajba. Szép, egyenesívű híd lesz az algyői, a mérnök azt mondja, hogy hasonlítani fog a szolnoki Tisza-hidra. — A folyó felett „öszvér"megoldást alkalmazunk, acél- és vasbeton szerkezetet, amely együttesen viseli a terheket. önmagában ugyanis egyik sem lenne elegendő — magyarázza Rácz József, s azt is megemlíti, hogy ilyen megoldást még nem végeztek egyik nagy hidunknál sem. — Nagy hídnak számit az algyői? — Minden tiszai és dunai híd nagyhíd. de amelyik 400 méternél hosszabb, az különösen nagynak számít a hilak között. Gondolom, az olvasót, s elsősorban a gépkocsivezetőket az érdekli, hogy mikor lesznek készen a hídépítők a munkával. Sajnos, semmi jót nem közölhetünk, mert az építkezés vezetője elszomorított. De igen érdekes a válasza: — A ma még érvényben levő határidő 1972 októbere. Mondom, az érvényes és hivatalos határidő ez. Hogy a valóságban mikor lesz készen, arról alig nyilatkozhatom hitelesen, mivel nekem a papíron levő határidőt lehet mondanom. — Közbevágok, hogy ez fából vaskarika, mondja meg, mikorra készül el a híd. — Mikorra? 1974 közepére. — Ez már beszéd, ha nem is kedvező a válasz. S mi az oka a kétéves késésnek? — Egy évvel később kezdődött a munka, és a tavalyi magas vízállás pontosan egy évet elvett tőlünk. Ez kereken két esztendő. — így stimmel, sajnos. S még néhány adat: a híd ára körülbelül 100 millió forint, s a hozzá vezető utak, feljárók ára hozzávetőleg 40 millió. A híd építésénél legkényesebb és legtöbb gonddal járó munka az, amely a terepszint alá kerül. Ennek különben 35—40 millió az értéke. A pillérek epitése szépen halad, de nagyon messzinek tűnik: még az az idő, amikor hidat avatnak Algyő mellett a Tiszán. Gazdagh István Ha így nézem, domború... Van egy kis versike, úgy loptam valahonnan, s nagyon megragadt az emlékezetemben, mert a szemléletváltozás klasszikus képletét sűríti magába: „Ha így nézem, domború. Ha úgy nézem, homorú; Ami egynek mulatságos, A másiknak szomorú". És most azért mondom föl ezt a kis verset, mert pontosan behelyettesíthető közéleti esettel találkoztam. Az ábra pedig a következő: gyorsabban rakjuk Tarjánban a házakat, mint a boltokat, meg az óvodát, meg a patikát, meg az orvosi rendelőt... A tarjániak sokat morgolódnak, mert a városba kell szaladozni ... A tarjániaknak igazuk van, s mást sem hallunk már évek óta, mint az építőipar biztatgatását: csinálja ezeket is. mert nem város a város, ha nincs komfortja... S hiába sóhajtozik sok lakásigénylő: „Jó lenne nekem úgy is..." — mert neki sem lenne jó; csak egy hónapig örülne igazán az új lakásnak, azután a kényelmetlenségek harcias ostorozó jának sorát gyarapítaná ó is. Nincs ezen mit vitatkozni vagy magyarázni. a gond eleven és valóságos. De a képlet másik oldalán, az egyenlőségjelen túl, egy ilyen felszólalás áll" „Inkább építsenek kevesebb lakást Tarjánban, és a lakásépítés terhére oldják meg a városrész ellátását!" Egy tanácstag mondta egy tanácsülésen, egy harcias, kemény szavú fiatalasszony. Azóta kiderítettem róla. hogy neki már van lakása, és éppen Tarjánban. Az ő számára ezzel befejeződött volna a lakásépítési program? Lehet, hogy a megoldás még a lakásépítési elképzeléseket is rongálni fogja. De talán mégis jól ítélek. amikor azt mondom: közéleti ember úgy verekedjen a választók érdekeiért, hogy még csak erkölcsileg se rongálja a nagyobb közösség érdékeit! Hiszen még mindig egyszerűbb a Belvárosból hazavinni a sonkát, vagy a gyógyszert. mint négy ágyat kerülgetni egy nedves szu terénben! Ha így nézem — sem nem domború, sem nem homorú: Inkább egyenes és igazságos. Szégyenlős igazság Valamikor nagyon gondosak voltunk egymás szavainak megítélésében. Túlontúl gondosak is, mert szálára szedegettük, és ha csak lehetett, kimutattuk benne az „ellenséges szemléletet", vagy az „imperialista beütést". Most meg azon kapjuk magunkat, hogy sok szamárság marad megdöntetlenül, sok hervadt nézet kocoghat tovább anélkül, hogy akár csak egy kicsit is megdádáznánk. Az ifjúságról volt szó egy meglehetősen magas életkorú gyülekezetben. Sok megértéssel és szeretettel, istápoló gondossággal beszélt ott majdnem mindenki, míg meg nem kapta a szót egy türelmetlen férfi. A hosszú hajúakat, a rendetlenkedőket, az utcai bajcsinálókat szidalmazta indokolt haraggal. Addig bólogattunk is, amíg igazul szólt, hanem egyszer, talán a helyeslések hullámhosszát meglovagolva, szédületes ötlettel állt elő. „Ezeket a hosszú hajúakat pedig össze kelle ne szedni, kopaszra nyírni és munkatáborokba zárni ...!" Ment ott tovább minden a maga rendjén, senki sem állt mellé ennék a beszédnek. Mintha el sem hangzott volna. De nem is szállt vitába vele senki. Vártam, talán majd a vita összefoglalójában. Ott sem Így a szónok talán azzal a jó érzéssel ment haza, hogy jól megmondta. És senki sem tudott rá felhozni egy szó ellenkezést — tehát neki van igaza, csak így lehetne rendet tenni az ifjúság rendetlen rétegében. Megkérdeztem a téma előadóját, miért nem „osz totta ki" ezt a sületlenséget. Sajátosan válaszolt: ilyen képtelenségekre nem szabad időt pazarolni, hiszi n mindenki csak rajta. Kár ilyen szégyenlős pózban hagyni az igazságot! Sz. S. L Az automatizálás szerepe a nyelvtudományban Nemzetközi konferencia Szombaton, tegnap nagy Debrecenben, a Kossuth Laérdeklódéssel kisért nemzet- jos Tudományegyetemen. Az közi konferencia kezdődött automatizálas szerepe a nyelvtudományban címmeL Olasz delegáció hazánkban Olasz építőipari szakszervezeti delegáció érkezett hazánkba. A háromtagú küldöttség 8 napig tanulmányozza a magyar testvérszakszervezet tevekenyseget. r Életmentő kitüntetése Ez év tavaszán Berkes János, a Fővárosi Vízművek polgári fegyveres őre, jászapáti lakos kimentette a Dunából a kétesztendős Lévai Bélát. Berkes Jánosnál." a Forradalmi Munkás-Paraszt Konrríány az Életmentő emlékérmet adományozta, amelyet szombaton, a városházán Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke adott át — kétezer forint pénzjutalommal együtt — a hátor óflp-rmfrtftnrffc'. Három világrész huszonegy országából 180 tudós, kutató, nyelvész érkezett Debrecenbe. A plenáris ülést követően a különböző szekciókban három napon át több mint ötven előadás hangzik eL A konferencia résztvevői beszámolnak az írott szövegek fordításánál, kivonatolásánál, a nyelvészeti kutatásoknál, az összehasonlításoknál alkalmazott automatizálás szerepéről, jelentiségérőL »<MTD \