Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1071. SZEPTEMBER .10. 4 Szüret Hegyalján Hegyalján, hazánk egyik leghíresebb borvidékén még csak később kezdődik a szüret. A pincéket s a hordókat azonban már jó előre előkészítik az új bor fogadására. Tokaj egyik legszebb pincéje a Rákóczi-pince. A csarnokban hatalmas hordók, falakon ujjnyi vastag penész. Ide kell is ez. Ha nem lenne penész, akkor talán a tokaji bor sem lenne olyan izes. A tatárjárás után A pince építéséről nincsenek pontos adatok. A szájhagyomány szerint azonban a tatárjárás után kezdték építeni. Zápolya János idejéből már írásos adatok is fennmaradtak. Ezek szerint a pince nagycsarnokában volt a királyválasztó gyűlés, amelyen megkoronázták Zápolyát. Később a pince a Rákóczi család tulajdonába került. És itt van egy érdekes adat: az első aszúbort Szepsi-Laczkó Máté, a család lelkésze készítette 1650ben, Sárospatakon, Lorántffy Zsuzsanna számára. A Rákóczi család szervezte meg a borkereskedelmet is. Tokajból görög és lengyel kereskedők szállították mindenfelé a „hegy levét". A legnagyobb vásárló ekkor a cári Oroszország volt. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a Windlsgrátzeké volt a pince egészen 1925ig. Ezután a Kraus család birtokolta 1951-ig, amikor is államosították. Azóta a híres pince a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság tulajdona. Bormúzeum A falakon 3—4 centiméter vastag racodium cellare, azaz fekete pincepenész. Ez a penészfajta csak Hegyalján található meg. Jelentősége szinte felbecsülhetetlen, ugyanis nemcsak tisztítja a pince levegőjét, hanem hozzájárul a hegyaljai borok speciális íz- és zamatanyagának kialakításához. A bor kipárolgásából táplálkozik a penész. „Cserébe" viszont különleges Íz- és zamatanyagokat termel, amelyeket a bor átvesz. A száraz borokat 3—4, az édeseket pedig általában 6—8 évig érlelik. 1949-től kezdve minden évjáratú borból eltettek egy-két fiaskóval a bormúzeumba. 1962-es évjáratú borok pedig még jelenleg is forgalomban vannak. A múzeumban őrzött borokon is nemespenész képződik, amely a dugónál sapkaszerúen kiszélesedik. íme, ezért nevezik a tokaji bort „szürke fejű eminenciásnak". Furmint és hárslevelű Hegyalján két szőlőfajta terem, a furmint és a hárslevelű. Az ötfajta hegyaljai bor tehát ebből a két szőlőfajtából készül. S hogy milyen bor lesz belőle, azt a must cukorfoka dönti el. A déli fekvésű, meredek hegyoldalakon a szamorodni és az aszú, az alsóbb részeken a pecsenye és a furmint érik. Az aszúsodáshoz egyébként hosszú száraz ősz kell és még így is minden tíz évből csak kettőben képződik aszú. Az utóbbi években a 63-as, a 64-es és a 87-es évjáratú volt a legjobb. 2500 hektoliter a Rákóczipince befogadóképessége. Es ezt a nagy mennyiségű bort 400 darab hordó őrzi. A legnagyobb fa- 50, a legnagyobb cementhordó 260 hektoliteres. Persze itt inkább 180—220 literes hordókban tárolják a nemes borokat Bóta Sándor NAPI KISLEXIKON a reklámoktatásról Nem kényeztetnek el túlságosan bennünket a reklámok, annak is örülünk, ha ki-kigyul egy új neon valamelyik üzlet homlokzatán. Pedig a kereskedelemnek is szüksége lenne több, szebb reklámra. 0 Papirusz? Egyes szakemberek szerint már a fáraók országóban is alkalmazták a reklámot: a British Múzeumban őriznek egv papírtekercset, amelyen valaki szökött rabszolgája kézrekerítésére hívja fel az érdeklődőket. Mások szerint a rómaiak cégérei, feliratai voltak a reklám ősei. A világot elárasztó reklámhadjárat azonban csak a kapitalizmus korában Indult meg: az első csokoládéreklám 1817-ben, az első lisztreklám 1822-ben jelent meg az Egyesült Államokban. 0 Oktatása? Hazánkban viszonylag új dolog a reklámoktatás, mindössze egy évtizedre tekinthet vissza. Először 1960-ban indult meg a Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében tanfolyam formájában. Hét év múlva új típusú tanfolyamokat alakitottak kl: olyan kétéves oktatást, amelynek végén okleveles reklámszakember) képesítést kapnak a hallgatók. Magyarországon a Kirakatrendező Iskola az egyetlen olyan reklámmal foglalkozó oktatási intézmény, amely kimondottan iskola jellegű: érettségi bizonyítványnyal és felvételi vizsgával Juthatnak be oda a hallgatók. 0 Grafikusok? Mivel a reklám egyik legelterjedtebb formája a plakát, természetesen grafikusokat Is képeznek. AZ Iparművészeti Főiskolán önálló tanszakon tanulják a hallgatók a plakáttervezést és kivitelezést, a formatervezést, a könyvillusztrálást négy éven át. Hasonló célja van a Képzőművészeti Főiskolán működő önálló tanszaknak, A közgazdasagl egyetemen és a külkereskedelmi szakiskolában is folyik reklámok la tas. OKISZ-kongresszus októberben Befejeződtek az országban az ipari szövetkezetek VI. kongresszusát előkészítő értekezletek, szeptember végéig 565 kongresszusi küldött, 116 megválasztott országos tanácstag kézhezkapja a meghívót, az OK1SZ választmányának és ellenőrző bizottságának beszámolóját az 1966 óta végzett munkáról. öt esztendővel előbb még öt szövetkezet delegált egy küldöttet, most minden megválasztott delegátus két szövetkezetet képvisel. Teljesebbé vált tehát a szövetkezeti demokratizmus: az öt év előtti 290 küldöttel szemben most csaknem kétszer annyian viszik magukkal a 300 ezernél több ipari szövetkezeti tag javaslatalt és vállalásalt. Az öt esztendő előtti 16 milliárd forintos termelési értékről máig csaknem 30 milliárd forintra nőtt az ipari szövetkezetek gazdasági teljesítménye. Munkájukat kedvezően befolyásolta a gazdaságirányítás megváltozott rendje, a kis- és középüzemek valóban rugalmasan alkalmazkodtak a piac igényeihez, az egy foglalkoztatottra jutó kereset — évente 4,5 százalékos emelkedéssel — mintegy 25 százalékkal nőtt. A kormány gazdaságpolitikai és szociálpolitikai célkitűzéseinek megfelelően a fővárosi szövetkezetek az elmúlt években 60 új vidéki telephelyet létesítettek. 17 ezer dolgozónak tudtak ezáltal munkát és rendszeres kereseti lehetőséget biztosítani. A vidéki szövetkezetek szerte az országban 900 új üzemben, műhelyben 12 ezer újonnan munkába lépőnek nyújtottak megélhetést. Ipari szövetkezeteinket altalában eszközszegénynek tartják és ez igaz is. Ennek oka arra az időszakra vezethető vissza, amikor sok ezer kis műhelyből útjára indult a mozgalom. Csak az elmúlt esztendőkben — éppen a gyarapodás arányában — ért el erőteljesebb fejlődést az 1100 szövetkezet. Az 1966— 70. években 3 milliárd 400 millió forintot fordítottak beruházásokra. A VI. kongresszus állást foglal a szövetkezeti ipar fejlesztési tervéről, amely szerint a következő öt esztendő alatt 9 milliárd forintos beruházással 40 milliárd forintra növelhető a termelési érték. Az árutermelés — a piaci igények hatására — az elmúlt öt évben is dinamikusan nőtt. A nagyipar termelését kiegészítve, a szövetkezetek sokfajta árucikkel jelentek meg. 1966 óta 17 ezer különféle új terméket adtak a bel- és külkereskedelemnek. Jelenlegi árutermelő tevékenységük értéke meghaladja az évi 21—22 milliárd forintot. Az építőipari — elsősorban egyedi, vagy társas kislakás — termelés évente 5 milliárd forintos árbevételhez juttatja a termelő kollektívákat. Jelentós a szövetkezeti inar részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban ; a népművészeti és a ruházati cikkek, illetve a külföldi vásárokon aranyérmet nyert műszerek egyaránt benne foglaltatnak az évi 4,5—5 milliárd deviza forint értékű termelésben. Az utóbbi időben fokozódik a társadalom érdeklődése az ipari szövetkezetek tevékenysége iránt. A fejlődést szolgáló viták és eszmecserék középpontjában többnyire az a kérdés áll: árut termeljenek-e az ipari szövetkezetek, vagy szolgáltatást végezzenek? Az egyértelmű válasz szerint elképzelhetetlen. hogy a lakosság áruellátásából akár csak 10—20 milliárd forint értékű árú is kimaradjon. A X. pártkongresszus határozata is hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szövetkezetek részvételét a választék szélesítésében, a hiánycikkek számának csökkentésében. Ugyanakkor kimondja e határozat: „Munkájuk középpontjába a szolgáltató ipari tevékenységet kell állítani". Ezért zöld utat kapnak a fejlesztési tervek, hiszen jelenleg a szövetkezeti szolgáltatások értéke csupán 2 milliárd forint, tehát az eddiginél sokkal nagyobb mértékű szolgáltatásra vállalkozhatnak a kisipari szövetkezetek. J. L. Magyar városok 1971 A beruházások adatai kifejezik egy-egy város, egy-egy országrész fejlődésének dinamizmusát. A kommunális beruházások egy lakosra jutó értéke pedig hű képet ad a városiasodás üteméről, a lakosság kényelmének növekedéséről. Beruházások Csupán hasonlitási alap kedvéért előre közöljük, hogy Budapesten 1969-ben az öszszes beruházások értéke több mint 19 milliárd forint volt. A felsőfokú központok beruházási teljesítményei forintértékben emellett a következőképpen alakultak: Győr gazdagodott legjobban, ahol közel kétmilliárdnyit fektettek be; utána következik Miskolc 1 milliárd 739 millióval, majd Székesfehérvár, Debrecen és Szolnok, s leghátul áll Szeged és Pécs. Szegeden valamivel 1 milliárd fölötti az összeg, Pécsett kevéssel még ennek is alácsúszott. Valamelyest eltérő képet mutat a teljesített beruházások egy lakosra Jutó értéke. Ebben már Budapest korántsem vezet, hiszen négy vidéki nagyváros is megelőzi, nevezetesen Győr (23 201 forint), Szolnok (19 ezer 61 forint), Székesfehérvár (18 307 forint) és Miskolc (10114 forint). Itt következik Budapest 9946 forinttal, majd 9143-mal Szeged, 8308-cal Debrecen és 6373-mal Pécs. Ebből a mezőnyből természetesen akad kivétel, mindkét irányba. A vidéki iparközpontokban, ahol nagy beruházások folytak, egy-egy időre kivételes számok is előugrottak. Így a lista legelején Tiszaszederkény áll, kerekítve 79 ezer forinttal. A város történetében azonban ennél magasabb mutató is volt már: 1967-ben 113 ezer forint! Kazincbarcikán ez a mutató megközelíti a 30 ezret, Ajkán és Várpalotán meghaladja a húszat. Számos városban van tízezer fölött — nevezetesen: Nyíregyházán, Salgótarjánban, Szekszárdon, Dunaújvárosban, Gödöllőn, Gyöngyösön, Siófokon, Szigetváron, Tapolcán, Komlón és Szentendrén. Csongrád megye városaiban ezek a számok — a már ismertetett szegedi mellett — így alakultak: Makón 3092 forint volt a teljesített egy főre jutó beruházás értéke; Hódmezővásárhelyen 5940, Csongrádon 2601, Szentesen pedig 9676 forint. A csongrádi szám három év óta körülbelül azonos, Makóé egyévi visszaesés után ugrott fel újra, Vásárhelyen bizonyos csökkenés van az _ iparosítás előrehaladásával, s az utóbbi három évben szinte megháromszorozódott Szentesen ez a mutató. A számok jobban értékelhetők, ha az országos átlaghoz hasonlítjuk őket. A statisztika szerint az egy lakosra jutó teljesített beruházás értékének átlaga hazánkban 1969-ben 9712 forint volt. A teljesített összes beruházás 44 milliárd 382 millió forint A kommunális beruházásokat kezdjük az összesített adatokon. Ugyanebben az esztendőben 12 milliárd 500 millió forintot tettek ki, egv lakosra számítva 2 ezer 737 forintot. Tapolca éolt a legszerencsésebb ebből a szempontból — 9614 forinttal. E kivétel után Kazincbarcika áll közel 7 ezer forinttal, majd Szekszárd, Szeged és Győr következik 4—5 ezer forintos egy főre jutó tételekkel. A kommunális fejlesztésnek, beruházásnak ez is messze az átlagon fölüti mértéke. Szeged a városok átlagának százalékában 161 százalékot képvisel. Megyénk többi városának százalékos helyezése: Csongrád 45,8; Hódmezővásárhely 32 j Makó 29,9; Szentes 27,7. E kategórián belül klmu-; tatja a statisztika a teljesített tanácsi kommunális beruházások értékét is. Szeged ebben is élen jár 377 milliós együttes összeggel, egy főre Jutó 3223 forinttal. Csak Tapolca, Győr, Szekszárd, Ajka, Zalaegerszeg, Tiszaszederkény, Vác és Kőszeg előzi. Vásárhelyen 718, Makón 791, Szentesen 284, Csongrádon 911 forintot képvisel ez a mutató. Kisebb városaink alatta maradnak az e tételekből kialakult országos átlagnak, amely 1919 forint. Emléküket őrzik az utcák 21. HUNYADI TÉR A Víz után létrejött tér máig változatlan neve jó. Részint rövid, részint a névadó Hunyadi János (1407—1409 között — 1456) kormányzó és hadvezér országos történelmi jelentősége és különösképpen szegedi kapcsolatai miatt joggal kapott teret Szegeden. Kaphatott volna talán méltóbbal is. belvárosit, a Var környékén, de ha már igy van, s ez a név is kilencvenéves, ezt kell megőriznünk. Szeged és a Hunyadiak kapcsolata a Város történetének egyik legértékesebb fejezete. A Hunyadiaknak — a Szilágyiak révén — szegedi rokonaik voltak, így pl. Szilágyi László Szeged főbírája az 1460-as, 70-es években. Hunyadi János gyakran tartózkodott itt, s ezért kötötték meg 1444-ben Szegeden a törökkel a békét. Szeged a Hunyadiak alatt szinte a második főváros szerepét töltötte be. Nándorfejérvár alá is innen ment Hunyadi a seregével. Kapisztrán János, a szegedi ferences, itt csatlakozott hozzá. IRINYI JÁNOS UTCA 1928-tól Somogyi-telepnek, majd Petőfi-telepnek 1. utcája. 1963 óta szerepel mai nevével a várostérképeken. Irinyi János (1817—1895) vegyész, a foszforos gyufa föltalálója, a szabadságharc hőse, majd üldözöttje, utóbb a mezőgazdasági géptan és vegytan úttörő kutatója. Szegedi kapcsolatairól nincs adatunk. IZABELLA HLD A Kossuth Lajos sugárutat és a Dorozsmai utat összekapcsoló és a vasút fölött átívelő híd az 1935. nov. 21-én fölavatott ún. interkontinentális út, a mai E5-ös nemzetközi út épülésével vált a sorompó kiküszöbölése szükségessé. Névadója, a családi hagyomány szerint Fajka János városi főszámvevő felesége, Pillich Izabella, Pillich Kálmán húga lett volna. De Bálint Sándor úgy tudja, hogy a híd Izabella (1856— 1931) főhercegnőnek. Albrecht (1897—) főherceg anyjának a nevét viseli. Egyikről sem világos, miért kapta volna éppen róluk nevét egy fölül járó?! JAKAB LAJOS UTCA Nyomvonala már 1777-ben megvolt, 1814-ből pedig első nevét ls Ismerjük: Kis Temető utza. Ezt megmagyarázza maga az útvonal: a rókusi temetőbe vezet. (Nyilván úgy kell érteni: a temetőbe vivő kis utca, nem pedig hogy a kis temetőbe vivő utca.) A Víz után Fertő utcának keresztelték. Ez kissé szokatlan az elnevező bizottság gyakorlatában. mert ilyen „csúnya" neveket ők nemigen szoktak adni. De úgy látszik, nagyon elhanyagolt, sáros, inyoványos lehetett akkoriban ez az utca. Elég későn. 1931-ben tűnik föl a térképen mai neve. Névadója, Jakab Lajos (1859—1929) vasúti főellenőr, a századforduló (1892—1908) szegedi közéletének jeles szereplője, különféle jótékonysági egyesületek tisztségviselője, de főként a gyorsírás apostola volt. Tanította a gyorsírást, megalapította a Szegedi Gyorsírók Egyesületét, megindította, szerkesztette a Szegedi Gyorsíró című lapot, megrendezte 1967-ben Szegeden az első nemzetközi gyorsírás-kiállítást. Két lelkes mozgalmat kapcsolt egybe személyiségével: kidolgozta az eszperantó gyorsírást. Bódogh János mellett az ő érdeme, hogy Szeged egy időben a magyar gyorsíró mozgalom központjának számított. Ű kezdeményezte Markovits Iván szobrának fölállítását (1913), s azt, hogy Markovitsról utcát neveztek el Szegeden. JANKOVICH UTCA A Viz után létrejött utca. Ha nem véletlenül maradt le az 1880. évi térképről, akkor csak 1883-tól kapta mai nevét. Névadója Jankovich Miklós országgyűlési képviselő, a város újjáépítésére kinevezett királyi biztosságnak műszaki föladatokkal megbízott, de nem szakértő tagja, gúnyosan ún. vadmérnöke (1879—1883). majd a Temes—Bcga-völgyi Társulat igazgatója. Mikszáth róla is ironikus arcképet rajzolt A királyi biztos és udvara című pamfletjében. Lázár György így jellemezte: „Valódi típusa a 48 előtti dzsentri szolgabírónak." Nem csak a szegedi érdekeket védő ügyvédekkel. különösen a későbbi ellenzéki képviselő Polczner Jenövei került szembe, hanem az irányítása alatt dolgozó kubikosokkal is. Később íztaláltam újsághírt, mely arról számol be. hogy Temesváron becsapta az ott dolgozó szegedi munkásokat. Érdemtelenül jutott utcához. Beretzk Péternek a Délmagyarország 1956. szept. 12-i számában tett javaslata szerint ezt az utcát Vasvári Miklósról (1898—1945), a szegedi születésű kiváló madártani kutatóról kellene elnevezni. Péter László (Fcdytat'Hk.)