Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 61. évfolyam, 225. szám 1971. szeptember 24., péntek Ara; 80 fillér MAG Y A R S ZOCIALISTA M U NKÁSPÁRT LAPJA Hazaérkezett a KNDK-ból Losonczi Pál Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett egyhetes hivatalos, baráti látogatásáról csütörtökön délelőtt visszaérkezett Budapestre. Losonczi Pált és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, és más magas rangú közéleti személyiségek fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Li Dong Szon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Losonczi Pál a megérkezés után útja tapasztalatairól nyilatkozott az újságíróknak. Többek között elmondotta: — Mostani látogatásunk is azoknak a külpolitikai törekvéseinknek a jegyében zajlott le, amelyeknek célja biztosítani békés építőmunkánk nemzetközi feltételeit. Mindenütt nagyon szívélyes, meleg baráti fogadtatásban részesítettek bennünket. Tárgyalásaink egyrészt Coj Jen Gen elvtárssal, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének elnökével, másrészt Kim Ir Szen elvtárssal, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának első titkárával, a minisztertanács elnökével eredményesek voltak. Látogatásunk alkalmával konkrét egyezményt is kötöttünk kormányközi bizottság létrehozására, amely gazdasági, műszaki, ipari koordinációt végezne a két ország között. Ütjukat oda- és visszafelé is megszakítva a testvéri Szovjetunióban is töltöttek rövidebb időt, Moszkvában fogadta Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. Nyilatkozatában kitért a szovjet emberekkel való találkozásukra. Külön öröm számunkra — mondotta —, hogy a Szovjetunió e távoli részébe is eljutnak a magyar ipar termékei, s tovább öregbítik iparunk jó hírnevét. Arra kértek szibériai barátaink, tolmácsoljam köszönetüket, elismerésüket a magyar gépek, berendezések jó minőségéért. Tanévnyitás az eléiszeripari főiskolái Somogyi Karofyne felvétele Elsőéves hallgatók a tanévnyitó ünnepségen Második éve működik Szegeden az élelmiszeripari főiskola. Az intézmény tavaly adott először üzemmérnöki diplomát végzős hallgatóinak. Az új tanévre 400 nappali tagozatú hallgató, közöttük 124 elsős iratkozott be. A főiskolán ezen kívül 140 levelező hallgató tanul, s ebben az évben veszi át a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium továbbképző intézetével együtt az élelmiszeripar vezetőinek továbbképzését. Az iskola keretében bentlakásos tanfolyamokon tanulnak az üzemek vezetői, mérnökei. Szegeden két ilyen tanfolyam kezdődik, de országszerte az iskola szervezi a hasonló tanfolyamokat. Az új tanév ünnepi megnyitóját az élelmiszeripari főiskola tanácsa tegnap, csütörtökön délelőtt tartotta a Szabadsag filmszínházban. Az ünnepségen — amelyen részt vett dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára, dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Paezuk István, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese és dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára, valamint az élelmiszeripari üzemek, kutatóintézetek és a testvérintézmények képviselői — dr. Horváth Károly főigazgató mondott beszédet. Egyebek között bejelentette, hogy az új tanévre a laboratóriumok és műszaki előadók több mint 1 millió forint értékben új bútorokat kaptak, s még ebben az évben berendeznek egy audiovizuális nyelvi laboratóriumot is. A hallgatók kollégiumi elhelyezésének gondjaival kapcsolatban elmondotta, hogy a nyugati városrészben felépül az élelmiszeripari oktatási központ, amelyben szakmunkásképző intézet, középiskola és a főiskola is helyet kap. Az ünnepi beszéd után Halász Anna, a főiskola KISZ-szervezetének nevében köszöntötte az elsőéveseket, akik ezt követőleg esküt tettek. országgyűlés törvényt alkotott az ifjúságról Véget ért az őszi parlamenti ülésszak Csütörtökön az ifjúságról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Aczél György. Apró Antal. Fehér Lajos. Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A kormány nevében a törvényjavaslatot llku Pál művelődésügyi miniszter terjesztette elő. A miniszteri expozé után Nagy Richárd. a törvényjavaslat bizottsági előadója szólalt fel. Ismertette és megindokolta a bizottsági vitában előterjesztett és elfogadott szövegmódosíto javaslatokat. végezetül a jogi, igazgatási és igazságügyi, továbbá a kulturális és a honvédelmi bizottság nevében az ifjúságról szóló törvényjavaslatot — a kért módosításokkal — megvitatásra és elfogadásra ajánlotta. Ezt követően Salamon Hugóné (Komárom megye) városi tanácselnök-helyettes, di\ Horváth István (Borsod megye), a KISZ Központi Bizottságának első titkára kért és kapott szót. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytatódott a tanácskozás, aki elsőnek Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának adta meg a szót. Azután Hartai Irén (Budapest) tanító. Lendvay Miklós (Zala megye), a KISZ megyei bizottságának első titkára. Kovács Judit (Fejér megye) állami gazdasági irodavezető. Kárpáti Ferenc (Pest megye) honvédelmi miniszterhelyettes, Dániel Mária (Tolna megye), a Paksi Konzervgyár üzemvezető-helyettese, Nagy Ferencné (BácsKiskun megye) segédmunkás emelkedeat szólásra. Ebédszünet után "Varga Gáborné elnökletével folytatták a tanácskozást, melyen megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Lázár György munkaügyi miniszter emelkedett szólásra, majd dr. Beresztóczy Miklós (Budapest), az országgyűlés alelnöke, Bartha István (Hajdú-Bihar megye) KISZ-titkár, Szép Zoltán (Budapest) tudományos segédmunkatárs, Szomszéd Gy, István (Nógrád megye) üzemigazgató mondta el véleményét. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós, elnökölt, és ekkor dr. Beckl Sándor (Borsod megye), az MTS elnöke. Kocsis József (GyőrSopron megye), a soproni városi tanács elnökhelyettese. Csirke Anna (Baranya megye) betanított munkás, Fecser Péter (Somogy megye) műszaki igazgatóhelyettes. Ollári István (Borsod megye) üzemvezető szólalt fel. Miután az elnöklést Apró Antal vette át, a vitát lezárta, és llku Pál művelődésügyi miniszternek adta meg a szót. A miniszter válaszában körölte. hogy egyetért a módosító javaslatokkal, s hogy a vitában elhangzott észrevételeket figyelembe veszik a rendeletek, szabályok megalkotásánál. A határozathozatal során az országgyűlés előbb a módosító javaslatokat, majd az ifjúságról szóló törvényjavaslatot általánosságokban és a módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Két képviselő interpellált. Sándor József (Budapest), az MSZMP KB osztályvezetőjének kérdésére Bondor József építésügyi és városfejlesztési, Riss Jenő (Budapest), az Ikarus főosztályvezetőjének kérdésére dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter válaszolt. A válaszokat az interpellálok és az országgyűlés is elfogadta. Apró Antal zárszávával az országgyűlés őszi ülésszaka befejezte munkáját. llku Pál: A cél: felkészíteni hivatására az ifjú nemzedéket A mai fiatalok tudása, általános és szakmai műveltsége szélesebb és korszerűbb, mint a mienk volt, 30 —40—50 évvel ezelőtt. Ez természetes, és nem a féltékenység, hanem a büszkeség érzésével szólunk erről. Ugyanakkor azt valljuk, hogy a nagyobb tudásnak még nagyobb akaraterővel, álhatatossággal és felelősségérzettel kell párosulnia. Máig is él még az a nézet, amely az ifjúságot egyszerűen biológiai kategóriaként fogja fel, az ifjúkort „a fölösleges energiák kitombolása" időszakának tartja. A mi felfogásunk merőben más. Számunkra az ifjúság a fejlődésre ható, cselekvő erő; s hogy még inkább az lehessen, meg kell tanítanunk, hogy energiáit a maga és a társadalom javára hasznosítsa. Az ifjúságról szóló törvénynek éppen az a jelentősége, hogy meghatározva a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikájának célját és tartalmát, elősegítse az ifjú nemzedék felkészítését hivatására, a reá váró feladatokra, és hogy mindehhez mind kedvezőbb feltételeket teremtsen. Az iskolából, a szakmunkásképző intézetekből kilépő fiatalok nem ismerik a létbizonytalanságot. Mindnyájan elhelyezkedhetnek, munkát, feladatot kapnak a társadalomtól, sőt a fiatal diplomásokat sok területen kétszer annyi álláshely várja évek óta, mint ahányan végeznek. Jól tudjuk, erőfeszítéseink enyhítik, de még nem oldják meg valamennyi családalapító fiatal problémáját. Ez is azt igazolja, hogy az ifjúság nem egy problémája össztársadalmi gond. A gyorsabb ütemű fejlődés elősegítése tehát ezért is elsőrendű érdeke az ifjúságnak. Az ifjúság — számarányát tekintve is — a társadalom jelentős része. Hazánk minden második állampolgára 30 éven aluli, vagy éppen betöltötte harmincadik évét. Az oktatási intézmények nappali tagozatain másfél millió diák tanul; az egymilliót is meghaladja a termelőmunkát végző munkásés parasztfiatalok száma. Az elmúlt években az ifjúság lett a szakmunkás-utánpótlás fő forrása, az általános iskolát végzett fiataloknak több mint 50 százaléka választja a szakmunkáspályát. E számok nemcsak azt bizonyítják, hogy társadalmunk egészében is fiatal, hanem egyben arra is figyelmeztetnek, hogy egyetlen társadalmi, politikai vagy gazdasági kérdésről sem lehet úgy szólni, hogy közvetve vagy közvetlenül ne érintenénk az ifjúságot. Ugyanakkor az ifjú nemzedéknek, mint sajátos korcsoportnak, sajátos érdekei és szükségletei is vannak. A törvény a jogok és kötelezettségek összehangolt rendezésével segíteni kívánja az ifjúság szocialista nevelését, a társadalom és benne az ifjúság felelősségérzetének növelését. Amire, a javaslat az ifjúságnak jogot ad, annak megvalósítását valamely szerv kötelességévé is teszi. Szándékainknak ugyanakkor határt szabnak reális lehetőségeink. A törvényjavaslat elutasítva az üres ígérgetést, az indokolatlan várakozást és követelőződést — azt kívánja tudatosítani, hogy az igények minél teljesebb kielégítésének, a problémák maradéktalan megoldásának a kötelesség vállalása, a szocialista fejlődés előmozdítása a legfőbb záloga. Különös súllyal kell foglalkoznunk az ifjúság művelődésével, a szabad idő hasznos felhasználásával, az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Az ifjúságot meg kell ismertetni az emberi kultúra gazdagságával, és meg kell tanítani ennek élvezetére. Arra kell törekednünk, hogy az ifjúság szabad idejében művelődjék, kulturáltan szórakozzék, érzelmileg is gazdagodjék, fejlessze testi erejét, és védje egészségét Rendkívül fontos, hogy jól készítsük fel a fiatalokat közéleti szereplésükre, állampolgári jogaik gyakorlására. Van e feladatnak képzési, ismeretnyújtó oldala is, de még inkább fontos része azoknak a demokratikus fórumoknak, önkormányzati szerveknek a fejlesztése, amelyek segítségével a fiatalok, „gyakorolhatják" társadalmi felelősségüket. Az új törvény általános szemléletével és konkrét rendelkezéseivel ehhez is hozzá kíván járulni. Ugyanakkor ne tagadjuk, hogy sok helyen szemléletváltozásra is szükség van, hiszen sokszor — iskolában és munkahelyen egyaránt — túlzott óvatosságból még a meglevő jogszabályok adta lehetőségekkel sem élnek. Az iskolai nevelés, az állam gondoskodása, a hivatásos nevelők még oly felelősségteljes munkája sem feledtetheti velünk, hogy gyermekeink neveléséért elsősorban mi, szülők vagyunk a felelősek. A szülői gondoskodás mélységesen emberi hivatás, és ugyanakkor állampolgári kötelesség is. Az ifjúság nevelésére hivatott szervek és intézmények között kiemelkedően fontos és sajátos helyet foglal el a fiatalok politikai-társadalmi szervezete, a KISZ és az úttörőszövetség. Ezt ismeri el a törvénytervezet azzal, hogy meghatározza az ifjúsági szervezetek jogait, tevékenységük támogatását az állami szervek kötelességévé is teszi. A képviselők előtt ismert a kormányhatározatnak az a rendelkezése, amely szerint az ifjúság helyzetének fokozatos javítása érdekében a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint a tanácsoknak legalább kétévenként — a KISZ illetékes szerveivel együttműködve — meg kell (Folytatás a 3. oldalon.)