Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

6 CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 5. Arcok a premierről BESSENYEI GYÖRGY A LABANC UDVARBAN Ma este: Csinom Palkó SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ki a két­ezredik? A történet: Egyszerre vásárolt jegyet négy együvé tartozó látoga­tó vasárnap délután az őszi­barack-kiállítás pénztáránál. Tessék csak figyelni: a 219­es, azután a 223-as, 224-es és 225-ös számú jegyet kap­ták. Hol maradt a 220-as? Nem volt már benne a blokkban. De ez különöseb­ben fel sem tűnt volna, ha — s most még jobban tes­sék figyelni! — az orruk előtt nem köszöntik a kiál­lítás kétezredik látogatóját, egy hölgyet, aki hogy, hogy nem, a 220-as számú jegy birtokosa volt. A kérdés: Szép szokás a látogatókat köszönteni, megajándékoz­ni, de — s ezt a furcsán járt négytagú társasággal együtt kérdezem — rendes dolog-e a szerencse forgan­dóságába Ilyen szemet szú­róan beleavatkozni? Mi kü­lönbség van a kétezredik, kétezer-ötszázadik és a két­ezer-egyedik, illetve kétezer­ötszázegyedik látogató kö­zött? Hogy az egyik netán jó ismerősünk, rokonunk, a másik csak egy a sok kö­zül? Kellemetlen kérdés, és még csak válaszra sem vár. Némi tanulság: Elterjedt nézet, hogy a szerelemhez illúzió is szük­ségeltetik. Lehet egyébként, hogy máshoz is, nevezetesen még egy kiállitáslátogató i sem nélkülözheti. Az illúzió akkor válik fontossá, amikor megfosztják tőle az embert. Múlt hét szombatján kö­szöntötték a szabadtéri já­tékok egyn.illiomodik néző­jét is, szintén egy hölgyet, s fel sem merülhetett an­nak gyanúja, hogy esetleg elszámolták magukat a rendezők. A nézőtéren ugyanis ott volt a milliomo­dik, az biztos, s azt az egyet, a többiek képviselőjét nem úgy választották ki, hogy másokat közben megsértettek. Vagyis udvariasan, intelli­gensen csinálták, abban az egyben megtisztelték a Játé­kok valamennyi vendégét. Rendezzünk őszibarack­kiállítást vagy bármit, kö­zönség nélkül fabatkát sem ér a pompás dekoráció, a csodálatos rendezés, önma­gát becsüli le, aki elfelejti becsülni azokat, akikért dol­gozik, s akiknek köszönheti, hogy siker kíséri munkáját. Fehér Kálmán Mintha utoljára tegnap, vagy legalábbis a közelmúltban találkoztunk volna a sza­badtéri színpadon Farkas Ferenc romanti­kus daljátékával, a kuruc idők legendás alakjaival. Balogh Ádámmal, Csinom Palkóval és Jankóval, Tyukodt pajtással, Rosta Mártonnal, Éduskával meg a töb­biekkel. Pedig odébb volt. 1960-ban ment a dómszínpadon a Csinom Palkó, akkor ls a szerző, Farkas Ferenc vezényletével, de főbb szereplői közül Sárdy János, Angyal Sándor és Szabó Ernő már nem él, Házy Erzsébet nincs itt, csupán az örökifjú Tyukodi, Domahidy László, meg néhány hűséges szegedi kollegája. Mentes József, Marosi Károly, Kovács János, Kovács Gyula, Gémesi Imre és Károlyi István öl­ti fel jelmezét friss partnereikkel. Ma, péntek este a szabadtéri játékok történetében másodszor mutatják be a a Csinom Palkót — Farkas Ferenc diri­Balogh Adám mátkája Alig lehet nagyobb „sze­repváltást" elképzelni an­nál, mintha valaki Aidából vagy épp a Rózsalovag tá­bornagynéjából hirtelen a Csinom Palkó Zsuzsikája lesz. Horváth Eszterrel, a szegedi opera Liszt-dfjas énekesnőjével történt meg ez az eset. A két operai sze­reppel a kőszínházban az el­múlt szezon legzajosabb operai sikereit aratta, most pedig „szabad téren" Balogh Adám kurucvezér mátkájá­nak szerepét játssza. Ideá­lis szabadtéri énekesalkat: reprezentatív jelenség a színpadon, s van olyan jó énekes, hogy nem kell félel­mektől gyötörve „magával hurcolnia" a mikrofont. — Sem a műfaj, sem a szabadtéri színpad nem ide­gen számomra. Pécsett sok operettet énekeltem, közü­lük a Szép Helénát szabad­téri színpadon is, a Margit­szigeten 1968-ban. A Csinom Palkó Zsuzsikája kedves kis lányalak, számomra valóság­gal kikapcsolódás az operák tragikus hősnői és a nagy­operettek primadonnái után. Tulajdonképp költött figura. Balogh Ádám „történelmi Horváth Eszter neje", úgy tudom, nemes­asszony volt, nyolc gyermek anyja. Ezt pedig még egy vidám daljáték színpada sem bírná el. Bizonyára így lett a kuruckapitány párja egy leveleket írógató és né­mi ábrándosságtól sem men­tes mátka. Egyfelvonásnyi szerep az egész: egy duett, egy tercett, egy dal és né­hány dialógus, a végén pe­dig jóra fordul minden. Ma­gam inkább verista alkat vagyok, a vérbő szerepeket szeretem igazán. Ezért ér­zem jól magam a Csinom Palkó mozgalmas, esemé­nyes színpadán, noha ne­kem itt nem sok „tenniva­lóm" akad. Annál több a partnereimnek, akik így együtt számomra nagyszerű társaság, és a legszebb ju­talom a sok fáradsággal já­ró próbákért. Élvezzük azt, hogy itt kinn mást csiná­lunk, mint amit odabenn szoktunk. Talán ezért tu­dunk a fárasztó színházi évad után a szabadtéri szín­padon frissek maradni, fel­szabadultan játszani. Per­sze nemsokára jön a „visz­szaváltás". Alig két hét múl­va kilépek a daljáték naiv, derűs, minden igaz ember­nek boldogságot osztó vilá­gából, hogy aztán a követ­kező színházi évadban oda­benn Ismét Aida, Tábor­nagyné, Tosca lehessek — és a szabadtéri boldog mát­kaság után néhányszor bi­zony meg is haljak. Cs. F. Turpinszky Béta, a címszereplő Farkas Ferenc, a szerző és karmester gálásával, a Pécsi Horváth Zoltán rende­zésében, Varga Mátyás díszlet-, Márk Ti­vadar jelmeztervei szerint, Barkóczy Sán­dor koreográfiájával. Balogh Ádám ku­ruckapitány Bessenyei Ferenc, Csinom Palkó és Jankó Turpinszky Béla és Gyi­mesi Kálmán. Rosta Márton Agárdi Gá­bor, lánya, Éduska. Berdál Valéria, Ba­logh Ádám mátkája, Zsuzsika, Horváth Eszter lesz. Tyukodi pajtás Domahidy László, Förgeteg, a bandavezér, Grcgor József. Daru kocsmáros Károlyi István, örzse Tibay Kriszta, leánya Krasznói Klá­ra, Koháry gróf és grófnő Bicskey Ká­roly és Fogarassy Mária. A további sze­replők: Mentes József, Marosi Károly, Csőr József, Gémesi Imre, Janka Béla, Kovács János, Kovács Gyula és Mohácsy Zoltán. A karigazgató Szdlay Miklós. Köz­reműködik a fesztiválzenekar. Krasznói Klára, aki fölcsap Gylmcsl Kálmán, Csínom markotányosnőnek Jankó, sikerrel csapja a sze­let a szép markotányosnőnek Barkóczy Sándor, a Játékok Berdál Valéria, „rendes" koreográfusa Xénia után most Eduska Békás János rajzai Rosta Márton: Agárdi Gáb or és a labancérzelmű Daru kocsmáros: Károlyi Istv án éjszakai disputája TÖMEGJELENET A CSINOM PALKÓ MASO DIK FELVONÁSÁBÓL Siflis József felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom