Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

7 CSÜTÖRTÖK, 1971. AUGUSZTUS 5. Tervek, cipők, dobozok Növekvő teljesítmények a ktsz-ekben Félesztendei munkát tettek mérlegre az elmúlt hetekbén a szegedi üzemek. Köztük a kisipari szövetkezetek is, amelyek termelése egyre jelentékenyebb arányt képvisel. Az alábbiakban arról számolunk be, hogyan zárta első hat hónapját három szegedi kisipari szövetkezet. A Szegedi Tervező Szövetkezet Idestova másfél évtizedes múltra tekinthet viszsza. Magasépítési tervezés s mélyépítési közműtervezés a profilja ennek a 121 tagot számláló kollektívának. A mérnökök, technikusok társulása eredményesen munkálkodott az első fél évben, 5 millió forint tervezési árbevételt mutat a hat hónap mérlege, ez lényegesen — 750 ezer forinttal — magasabb a múlt év azonos időazakának eredményénél. Most érik be a korábbi létszámfejlesztés gyümölcse — ezt a magyarázatot adják a szövetkezetlek. A fiatal, ambiciózus műszakiak — 31 év az átlagéletkor — mind sikeresebben oldják meg feladataikat. Amit más tervezők nem vállalnak a kis volumen miatt, ők arra is vállalkoznak. Ilyen értelemben betöltik azt a rugalmas-alkalmazkodó szerepet is, amit egy szövetkezetnek általában be kell tölteni. De nagyobb munkák tervtárgyalásaira ts sor kerül a Lenin körúti új üzemházban. Például az Április 4. úti iskolabővítés terveit, tantermeket és új tornacsarnokot is papírra „álmodtak" a tervkészítők. Munkájuk 20 százaléka szegedi rendeltetésű, sokat dolgoznak vidékre, a DÉMASZ, a MAV és az OTP volt legnagyobb megrendelőjük az elmúlt időszakban. Érdekes, hogy a jászberénylek szinte „házl"-tervezőként tartják számon a szegedleket, a korábban tervezett és már felépült lakótelep után most művelődési házat, sportcsarnokot, társasházakat is terveztetnek velük. Az Április 4. Cipő- és Papuc.xkészítő Szövetkezet jelentősen növelte termelését az elmúlt időszakban. Nyolc-, vanhatezer pár cipő és 82 ezer pár papucs került ki a szövetkezeti műhelyekből. Huszonhat és fél millió forintos értékesítésük 2 millió forinttal magasabb, mint az elmúlt év megfelelő Időszakóban. Exportra 9 millió forint értékben szállítottak termékeikből. Számottevő a lakosság részére végzett szolgáltatásuk; cioőjavításból 1,2 millió forint volt a bevételük. A piaci helyzet, a növekvő Igények egyaránt megkövetelik a gyártmányfejlesztést. A hat hónap alatt 360 új modellt készítettek a cipészszövetkezetben. A hagyományos marhabox bőr mellett egyre több hazai és import lakkbőrt ls felhasználnak, sima és préselt kivitelben. A divatnak is megadják a magáét, alkalmazzák a különböző csatokat és díszítőelemeket. A szövetkezet szegedi férficipő- és papucsszaküzletében igyekeznek bőséges választékot biztosítani, az itt nyert tapasztalatokat jól hasznosítják a további modelltervezésnél. Az év hátralevő részében még 40 ezer pár cipőt szállítanak exportra, a belkereskedelemnek 74 ezer párat adnak 6t. Emelkedik a papucstermelés, mintegy 120 ezer pár papucs kerül kl a következő fél évben a szövetkezeti műhelyekből. A Csongrád megyei Papírfeldolgozó Ktsz is növelte termelését a korábbiakhoz viszonyítva. Dobozkészítőik 8 millió 79 ezer forint értéket termeltek meg, jóval többet, mint. a tavalyi év első félévében, amikor 6 millió 382 ezer forint volt ennek a legnagyobb részlegnek a teljesítménye. A könyvkötészet eredménye ugyan valamivel alatta marad a tavalyinak, nőtt viszont ezen belül az exportjellegú tevékenység. A szegedi ktsz ugyanis — a külkereskedelem közvetítésével — orosz, angol és francia nyelvű könyvek bekötésével is foglalkozik. A termelésemelkedést belső létszámnövelés nélkül érték el a papírfeldolgozóban. Ugyanakkor ötven bedolgozót foglalkoztatnak — szegedi lányokat, asszonyokat. A negyedik ötéves terv során ezt a számot mintegy hetvennel növelni akarják még. Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón — és most már Öföldeákon is vannak részlegei a ktsznek. Tervük, hogy mTnél előbb megfelelő szociális ellátást biztosítsanak szegedi központi telepükön. Az ott levő lakás megváltására már be is fizettek 349 ezer forintot a tanácshoz, s most azt várják, hogy a lakó kiköltözése után fürdő-, öltöző- és ebédlőhelyiség is jusson a szövetkezeti dolgozóknak. S. M. Szöveg nélkül Tüzelőről — nyáron Vendégmarasztaló Vendégszerető ország vagyunk. Ez a hírünk járja a világot. A magyar konyha, az idegen — valahonnan a nomád múltból bennünk rekedt — önkéntelen megbecsülése mindenki számára emlékezetes marad, aki jó szívvel járja az országot, akór Szegedet is. Vendégszeretetünket a hivatal is segíti. Hiába, a külföldi még devizát is hagy nálunk. Itt kell tehát tartant a lehető legtovább. így aztén feltaláltuk a „táblátlansógot" is. vendégmarasztalóul. Ki ne látná a színház sarkán sorakozó külföldi autókat. Valamerre kanyarodniuk kellene, ha csak nem akarnak besétálni a sétány fáinak hívesére. És ök nem akarnak. Az istennek sem. Alinak, kanyarodási szándékukat nem jelzik, mert nem tudják, merre az út Makó, Románia felé. Olykor három, olykor öt-tíz perc, míg végre útbaigazítást kapnak, ha egyáltalán megértik. Pedig csak egy jókora tábla kellene a szemközti oldalra, a sétány szélére, amely eligazítaná őket. A napokban akadt egy vállalkozó szellemű szegedi, aki egy órára kiállt a Lenin körút elejére, a hajóállomáshoz. Számolt és irányított. Pontosan 22 külföldi autó kereste a Makó' felé vivő utat a hajóállomásnál. Volt köztük svéd. nyugatnémet, cseh, francia jelzésű. A vendégmarasztalás, úgy létszik, nem mindig és nem feltétlenül a vendégszeretet jele. Mert így vendéget marasztalni, aligha kelti jó hírünket a világban. Hiszen az elemi udvariasság, no meg a világ valamennyi forgalmas városának példája is mást diktálna. Tehát táblákat. Jól látható és nagy irányjelző táblákat. A városon vezet keresztül a nemzetközi főútvonal, az E —5-ös, és itt csatlakozik hozzá a makói, Romániába és Bulgáriába vezető, most már szintén nemzetközivé vélt út. Elkelne tehát az irányítás. Annál is inkább, mert a hiábavaló útkeresés bosszankodásával Szegeden töltött kényszerű fél óra semmiféle haszonnal nem jár. Sem a vendégnek, sem a városnak. Sz. 1. A mostani meleg napokban sokan gondolnak már a télre, és felkeresik a TÜZÉP-telepeket. A kiszolgálás azonban nem folyamatos. Sorbaállnak a vásárlók, sorbaálln&k a fuvarosok ls. Várják a rakodás, az Indulás pillanatát. Vajon miért rabol el ennyi időt a tüzelővásárlás? A rókusl pályaudvari TÜZEP-telep szénhegyei, fara kasai láttán minden aggódó szegedi megnyugodhat: tüzelő bőségesen van. Arra, hogy mégis mi az oka a fennakadásnak, Marót! Sándor telepvezető adta meg a választ. Az utóbbi két-három évben egyre több szó esik arról, hogy a szilárd tüzelőanyagok háttérbe szorulnak. Az olaj, a gáz mellett azonban változatlanul szükség van a szénre és a fára Szenet egyre kevesebbet szállítanak el a telepekről, fát viszont több ember vásárol, mint korábban. A rókusi telepen például az idén a második negyedévben 1190 mázsával többet adtak el, minit tavaly ugyanebben az időszakban. Emiatt a TÜZÉP dolgozói gyakran napi tíz órát is munkában töltenek, a fuvarosok szombaton, vasárnap ls szállítják a tüzelőt. Reklamáció a késésért természetesen ennek ellenére is akad. A hosszabb várakozásnak oka az ls, hogy a telepen csupán két fűrészgép dolgozik, 6—16 óráig, melyek feldarabolják a hosszú fákat szállítás előtt Előfordult, hogy nem széles hasábok vannak a vagonban, hanem keskeny dorongfák. Ezek elfűrészelése pedig több időbe kerül. Ilyenkor várakozik a vásárló, a fuvaros, és miattuk a következők ls később indulnak él a rakománnyal. Az időveszteség azonban megtérül pénzben, hiszen míg a telepen 2,30-ért fűrészelnék egy mázsa fát, háznál ezért a többszörösét kérik el a maszekok. Maga a szállítás ritkán okoz gondot, fennakadást. Nyolcvan-száz magánfuvaros viszi a tüzelőt a város különböző pontjaira. Némi konkurrenciát csupán a VOLÁN négy-öt autója jelent, ezek általában elsőbbséget élveznek a lovaskocslkkal szemben. Ennek ellenére a megvásárolt tüzelő, építőanyag háromnegyed részét magán fuvarosok viszik el a telepről. A felsorolt bkok érthetők. Mégis, nem lehetne egyet, a legfontosabbat megszüntetni? Mondjuk úgy, hogy nem csupán két, hanem három, s ha kell, több fűrészgépet dolgoztatnának a TÜZEPtelepen. így Időt nyernének a vásárlók, a fuvarosok — és talán a telep munkásai is. Ch. A. Lázár Ervin Zuhanórepülés 12. — Mit mondott? — kérdezték tőle a lányok. — Mit mondhat? — felelte a lány. — Hülyéskedik. — És a szeme sarkából élesen Csapóra nézett. Csapó napszemüvegben állt a föld szélén. Mosolygott. Munka után útba ejtette a juhászt. — Haragszik, papa? — Miért haragudnék? .. — Én Ijesztettem meg a birkákat. A repülővel. A juhász dühös lett. — Jobb dolga is lehetne! Egész délután csak remegek az ijedtségtől. — Ha behajt, beugorhatna a kocsmába. — nÉ magét följelentem — mondta dühösen a juhász —, bemegyek az igazgatóhoz. — Oda ráér holnap Is. Ma már úgysem jut be. Szóval bejöhetne a kocsmába. Nevetett. — Mi a fenét vigyorog? — A sofőr mit akart? — Gyapjút. — Főleg őt akartam megijeszteni. — Hát, az meg is ijedt! — mondta a juhász, és elmosolyodott. — Ügy elvágódott, mint a pinty! — Azért egy kicsit a birkákat is meg akartam ám ijeszteni. — A fene egye meg magát — mondta a juhász. Csóválta a fejét és nevetett. — Akkor bejön? — Minden birkaért egy fröccs — mondta a juhász. — Hát, ha bírja — nevetett Csapó. A juhász elég hamar berúgott. Csapó nevetve bir.ta rá a többiekre, az órájára nézett és elment. — Légy szíves helyettem is — mondta neki Pálinkás. Hazament borotválkozni. Szerette az arcán a fehér habot, mindig jókedvre hangolta. Tízkor elindult. Az ajtó előtt egy kislány állt: Kovács Agi. — Az ág — mondta, és Csapó felé nyújtotta a tiszafaágat. Csapó elképedve állt az ajtó előtt, pár percig mozdulni sem tudott. A kislány közben elszuladt. — A hétszentségit — káromkodott Csapó. Bement, nézegette: hová tehetné az ágat. Belerakta a bőröndjébe. Szomorú lett, de azért elindult az ókút felé. Másnap tíz óra felé szél kerekedett. Le kellett állniuk, a gépeket cövekekhez kötözték. Kocsis káromkodott, hogy megint kevesebb lesz a kereset. „Állítsd el a szelet" — mondta nagyvonalú kézmozdulattal Pálinkás, aki határozottan élvezte, hogy most jó darabig háborítatlanul heverhet a szalmakazal szélvédett oldalában. — Hét ez sohasem áll el — mondta nem sokkal később Csapó —, én beugrom a pusztára. — Jó, csak azért Iparkodj vissza, Hirtelen jött szél, hirtelen is áll el. Fél órája hevertek szótlanul a kazal tövében Pálinkás el ls aludt, amikor egyszerre csak egy kisgyerek futott a géphez. — Hát ez meg kicsoda? — nézte Bíró, s erre előtűnt még egy gyerek, s megint újabbak. Fölkelt, kinézett a szalmakazal mögül. — Hú, de jó kis spínkó! — mondta Huszár. — A verebesi tanítónő — tette hozzá később. — Valami Krisztina.. Körüldongták a lányt — még Pálinkás is felébredt —, csak Bíró maradt távolabb. Kecses, könnyed lány volt Fehér Krisztina, s a mozgásában volt valami tétova, annyira idegen minden agresszivitástól, hogy Bíróban nyomban rokonszenvet keltett. A lány elnézést kért, hogy Idetolakodtak, de a gyerekek nem nyughattak, hallották, hogy itt két repülőgép van. — Na, melyiktek akar pilóta lenni? — kérdezte Huszár a gyerekektől. — Én! — zúgták rá kórusban, valamennyien. A lányok is. — Akkor hát a pilótákból elege lehet — mondta Bíró a lánynak. Krisztina rámosolygott. — Nagyon kedves kis gyerekek. Nem is hiszi. Valami szomorú is volt ebben a lányban, de az se tolakodóan — mint ahogy semmi sem volt rajta tolakodo, de még erősen rajzolt sem. — Maga itt nagyon egyedül lehet — mondta neki Bíró. A lány meglepődött a hangra, először nem tudta mire vélni, de mikor Bíróra nézett, tudta. hogy ebben a pár szóban semmi rossz szándék nincs. A medveszerú emberből sugárzott a magány és sugárzott a szeretet. — Csak néha — mondta. — A gyerekek sok mindenért kárpótolnak. Csak, tudja, nagyon kell szeretni őket. Azt hiszem, ez a titka. — Sok mindennek ez a titka — mondta Bíró. Átjárta ez a lány. Sohasem hitte, hogy valaha még az életben Ilyen hatással lesz rá egy nő. Mintha megtisztult volna, Sokáig beszélgettek, Krisztina kedves volt. szinte simogató: — Látja, az ember soha nem tudhat semmit előre. Idejövök a puszta kellős közepére, és itt megismerkedhetem egy ilyen emberrel, mint maga. — Miért, milyen ember vagyok? — Hát rendes — mondta magától értetődő egyszerűséggel a lány. Bíró összehúzta magát, kidagadtak a. rágóizmai. — Megbántottam? — kérdezte Ijedten Kriszta. — Á, dehogy — rázta a fejét Bíró. — Az jutott eszembe, hogy egyszer a fiam ls megkérdezte: ugye, apu, te nagyon rendes ember vagy? — Hány éves a fia? — Hat. — Akkor jövőre már taníthatnám. — A lányom tizenkét éves — folytatta Bíró. Látszott rajta, hogy kínlódik. A lány tudta, miért kezdett hirtelen a családjáról beszélni. Saját maga miatt. Nem Krisztina miatt — ez esze ágába sem jutott. Olyan volt a medveszerú ember, mint egy kőszobor: kemény és szenvedő. Aztán a gépet mutogatta a lánynak. — Ha akarja, repülhet velem egyet — mondta —, ha eláll a szél. A szél ekkor már gyengült. Kocsis ügyködött a szélmérővel, és bemondta az erősséget A szalmakazal mögül hirtelen előtűnt Csapó. Aktatáskái lóbált a kezében, bőrzekéjét a vállára akasztva hozta. Megállt szemben Fehér Krisztinával. A lány ijedten, meg-mcgránduló szájjal nézett rá. — A kollegám. Csapó Gyula — mondta Bíró. — Ismerjük egymást — mondta halkan a lány. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON az óráról Az óra Időmérő műszer, rendeltetése nagyobb Időszakok felosztása kisebb egységekre. (Például: egy nap felosztása órákra, percekre és másodpercekre.) Használatos időtartamok mérésére is. (Stopper-óra.) # TOrténete? Kezdetben Időmérésre nap-, víz-, homok- és tűzórákat használtak, az óra története tulajdonképpen a mechanikus órák megjelenésétől számítható (1300 körül), amikor ls először készítettek kerekes órát. Űjabb szakaszt jelentett az 1400-ban feltalált rugós óra, majd az 1510-ben, Peter Heinlein nürnbergi lakatos által elkészített hordozható óra. (A nürnbergi tojás.) A fejlődés rohamos volt, Huygens 1674-ben feltalálta a hajszálrugót, Hook 1676-ban a horgonygátszerkezetet (ankeróra), 1695-ben pedig az angol Tompion a hengerjáratot (clllnderóra). Graham 1715ben találta fel az ingaóráknál még ma is használatos gátszerkezetet, ugyancsak ő használt először hőkompenzált Ingát is. Phllipp 1842-ben találta fel az azóta is alkalmazott remontőire felhúzós szerkezetet. A 19. század második felétől már minden találmány a pontosság növelését és a méretek csökkentését szolgálta. # Fajtál? A 20. században az órák ipari felhasználása következtében igen jelentős szempont a pontosság, ez a követelmény újabb típusok születését eredményezte. A hagyományos órákhoz tartoznak a súly- vagy rugómeghajtású mechanikus órák, amelyek inga vagy billegő (balansz) szabályozókkal működnek. Ezen az elven alapszanak az úgynevezett átmeneti típusú óraszerkezetek ls, amelyek elektronikus meghajtású mechanikus órák. A „jövő órája" (mert egyben a legpontosabb ls) az úgynevezett kvarcóra és az atomóra. Mindegyik típusnak számtalan változata ismeretes. % Pontosság? A hagyományos és az átmeneti órákkal elérhető maximális pontosság plusz—mínusz 8 másodperc eltérés 30 nap alatt. Kereskedelmi forgalomba csak a szigorú előírásoknak megfelelő órák kerülhetnek.