Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

I szombat, vm. augusztus 28. Pártnnlf KözP°nti Bizottsága és a Mi­I ül lUlln nisztertanács a közelmúltban eg\ üttes ülésen foglalkozott hazánk nép­gazdaságának jelenlegi helyzetével. Me­gyei pártbizottságunk a megye gazdasá­gúnak 1971-es első félévi alakulását vizs­gálta meg. Nincs semmi rendkívüli ab­ban. hogy a IV. ötéves terv indulása első íél éve után párt- és állami fórumok be­hatóan foglalkoznak az ipari, a mezőgaz­dasági termelés alakulásával, a belső el­látás problémáival, a beruházások, az építés ütemével, a külkereskedelemmel. Kifejezésre jut ebben az a következetes­ség, amire a párt X. kongresszusa kötelez­te a kommunistákat, hogy az elhatározot­tak végrehajtását rendszeresen kísérjék figyelemmel. Most ez történik: a párt ma­gas fórumai és az állami szervek ellenőr­zik, hogy mindjárt a terv indulásánál követjük-e az elhatározottakat, s hogy mit jeleznek a legfőbb mennyiségi és minőségi mutatók, szükség van-e az esetleges elté­rések kiigazításara, korrekciókra. Nem véletlen, hogy a gazdaság kérdéseivel ilyen mértékben foglalkozunk, mert a népgazdaság helyzetének alakulásától alapvetően függ mindazoknak a társa­dalmi problémáknak a megoldása, melye­ket a X. kongresszus elhatározott. Ez alapozza meg előrehaladásunkat, szocia­lista társadalmi viszonyaink fejlődését, to­vábbi kulturális felemelkedésünket. A népgazdaság helyzetének egészséges fej­lődésével, és csakis ezzel összhangban alakulhatnak jól életkörülményeink. Tervek készültek — országosak, me­gyeiek, helyi, vállalati, szövetkezeti tervek, öt évre. A konkrét ter­melő, gazdasági munkára most már ép­pen az elkészült tervek szellemében for­díthatunk nagyobb figyelmet. Helyes, ha számot adunk magunknak hogyan vet­tük és vesszük induláskor az első akadá­Ivokat. Természetesen mindent, amit az ötéves terv kitűzött, amit a kongresszus elhatározott, nem lehet egyszerre meg­valósítani.. Nem lehet a jelzett feszültsé­geket egy csapásra megszüntetni. Azt azon­ban senki sem tagadhatja, hogy a pozitív elemek akkumulálásával mind nagyobb te. ret nyerhetünk az előrehaladáshoz, és lé­pésről lépésre visszaszoríthatjuk a kedve­tői len tendenciákat. Mit mutat az 1971. év első fél éve? El­bizakodottság nélkül mondhatjuk: a nép­gazdaság egésze a folyamatos fejlődés ál­lapotában van, általános helyzete kedvező. A munkásemberek odaadó munkája, a szocialista brigádok példamutatása, a ve­zetők törekvése eredményes. Országosan is. a megyében is a gazdaság fejlődése jó irányban halad. Sok jel bizonyítja, hogy nem volt pusztába kiáltott szó a kong­resszus határozata, mert fokozatos reali­zálódása anyagi erővé válik Gazdaságirá­nyításunk mostani rendszere tehát mind eredményesebben hat. Gazdasági fejlődésünk tt 2­talánosságban a gazdaságnövekedés üte­mének a tervezett szerinti alakulása jel­lemzi. Az ipari termelés növekedése or­szágosan 6 százalékos. Megyénkben — az utóbbi évekre jellemzően — továbbra is gyorsabb ütemű. a szocialista ipar 8 szá­zalékkal termel többet, mint az előző év hasonló időszakában. A mezőgazdaságban is valószínű, hogy országosan a tervezett össztermelést elérjük, ami a múlt évhez képest 6—7 százalékos növekedést jelent. A beruházás, az építőipar a legdinamiku­sabban fejlődő terület, ahol a termelés jobban nő a tervezettnél. A lakosság pénz­bevétele 8 százalékkal, az átlagkereset 4,4 százalékkal magasabb. A kiskereskedelem 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyo­lít le. mint egy évvel korábban. Az áru­alapok fedezik a növekvő vásárlóerőt. A lakásépítés a tervezett ütemben folyik, időarányosan nem maradtunk le sem or­szágosan sem megyeileg. Országosan el­marad a tervezettől az építőanyag-ipar növekedése megyénkben. A gazdasági növekedés fő mutatói te­hát a tervezett ütemet vagy elérik, vagy túlhaladják. ígv a növekedés ütemével ál­talában elégedettek lehetünk. Ezt mond­hatjuk el a gazdálkodás minőségi ténye­zőinek egy részéről is. A javulás jeleit mutatja az. iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt a munka termelékenységé­nek gyors növekedése. A készletgazdálko­dás fokozatosan tovább javul. A készletek lassabban nőnek, mint a termékkibocsá­tás. és gyorsult a népgazdaság összkészle­tének forgási sebessége is. Lassú javulás következett be megyénkben a munkaerő­gazdálkodásban A foglalkoztatottak szá­ma nem emelkedett, kevesebb a munka­hely-változtatók száma is. A gazdálkodó­egységek nyeresége a termelésnél gyor­sabban nőtt. ami azt bizonvítia. hogv a megváltozott gazdasági szabáWozók köze­gében is eredményesen gazdálkodik a ter­melőegységek túlnyomó többsége. Kedvezőnek mutatkoznak a mezőgazda­sági üzemek, szövetkezetek eredménvei. ismeretes, hogy az 1971-es évet szűkös gazdasági, pénzügyi alappal kezdték a szövetkezetek. A múlt évben a tsz-ek üzemi eredménye, felosztható jövedelme közel félmilliárd forinttal volt kevesebb, mint az 1969. évi zárszámadáskor. A szö­vetkezetekre ez évb°n az a feladat hárul, hogy gondoskodjanak n veszteség ef- ré­szének ki gazdálkodásáról, a lecsökkent alapokat fel kell tölteniök. eleget kell tenni a fejlesztéssel járó kötelezettségek­nek és — nem utolsósorban — létre kell hozni ok a személyi jövedelem szintjének növeléséhez szükséges jövedelemtömegei. Fegyelmezetten és felelősséggel Az államháztartás Irta: Győri Imre E feladatok megoldásához az 1969. évi jó mezőgazdasági év eredményszintjének el­érése, sőt valamelyes túlhaladása adhat reális alapot. Csongrád megyében ez a növényter­mesztésben a múlt évihez képest 18—20 százalékos termelési értéknövelést követel. Az állattenyésztésben a múlt évinél 5—ü százalékos termelési volumennövekedés szükséges. Az első fél év tapasztalatai alapján az eredmények biztatóak, a szö­vetkezetek párt. és gazdasági vezetői az 1971-es gazdasági évet jól készítették elő, és állami segítséggel a szövetkezetek több­sége úrrá lett az 1970-es árvíz és időjárás okozta nehézségeken. A munkákat eddig általában jól szervezték és időben, jó mi­nőségben végezték el. A kalászos gabonák rekordot megközelítő termése, a zöldség-, gyümölcsfélék jó közepes eredménye, va­lamint a sertés, és baromfiágazat a várt­nál nagyobb mérvű felfutása arra enged következtetni, hogy a mezőgazdasági üze­mek éves tervüket is teljesíthetik. A szo­cialista mezőgazdaság mindinkább bizo­nyítja, hogy megtérül a belefektetett sok munka és anyagi eszköz. Az augusztusi csapadékhiány miatt azonban még jobb, szervezettebb munka, nagyobb takarékos­ság, az ősziek veszteség nélküli betakarí­tása, és a meglevő anyagok, eszközök gon­dos. körültekintő felhasználása szükséges. Számolni kell azzal, hogy az időjárás mi­att további romlás áll be, ezért a beru­házási, a fejlesztési, a jövedelemnövelési törekvéseket és az igényeket a kialakult szerényebb lehetőségekhez kell szabni. fl7 plcíi fél PU kedvező eredményei HL CIOU Ibi üf ellenére sem beszél­hetünk a társadalmi munka gazdasági ha­tékonyságának gyors javulásáról. A nép­gazdaságban erősödtek ugyan a kedvező folyamatok, de korántsem a kivánt és le­hetséges mértékben. E vonatkozásban in­kább szerények, mint kiemelkedők az eredmények. A gazdasági vezetésben és a párt gazdaságszervező munkájában össz­pontosítanunk kell a figyelmet azoknak a feladatoknak maradéktalan megoldására, amelyektől nagymértékben függ népgaz­dasági egyensúlyunk megszilárdítása. A népgazdaság egészséges fejlődése el­lenére a beruházásokban jelentős egyensú­lyi problémák jelentkeznek. A beruházási feszültség a népgazdaságban nem újkele­tü, megszüntetése csak fokozatosan ér­hető el. úgy és amilyen mértékben a be­ruházási egyensúlyra irányuló intézkedé­sek kedvező hatásukat éreztetik. Az egyensúlynak valami gyors, adminisztra­tív úton történő helyreállítása nem volna reális — ez a beruházások egy részének leállítását, az eszközök gyors átcsoporto­sítását követelné meg ami megrázkódta­tásokkal, az emberek többségét kedvezőt­lenül érintő társadalmi-politikai kihatá­sokkal járna. Az viszont elengedhetetlen követelmény, hogy a tervezett keretek kö­zött maradjunk. Ebben a vonatkozásban az első fél év képe nem kedvező. A beru­házások növekedési üteme jelenleg túl­zott, erősen meghaladja a nemzeti jöve­delem termelésének növekedését. Az épít­kezések száma már az előző években is túl nagy volt, ebben az esztendőben to­vább emelkedett. (Még emellett is sok a kielégítetlen igény és a visszautasított rendelés.) A szétaprózás miatt az üzembe helyezés üteme nem gyorsult, sok létesít­mény félig kész állapotban van. az épít­kezések ára pedig — ilyen viszonyok mel­lett évi 3—4 százalékos ütemben — to­vább emelkedik. Sok a fegyelmezetlenség pénzügyi vonalon is. A vállalatok, a szö­vetkezetek építkeznek anélkül, hogy fej­lesztési alapjuk ezt megengedné. Abban a hiszemben vagy biztos tudatban vannak, hogy majd a bank vagy az állami költ­ségvetés úgyis folyósítja a többletet. Volt idő, amikor a beruházások, az épít­kezések nem jelentettek megyénkben kü­lönösebb megterhelést. Mindig kevesebbet valósíthattunk meg belőlük, mint amire itt helyben akkor, a kapacitás, és az anyagfedezet lehetőséget nyitott. E tekin­tetben is nagyot fordult a világ. Most az építés lendületét nem annyira a költség­vetési keretek hiánya, sokkal inkább az építőanyagoknak, építőszervezeteknek, a kapacitásoknak az igényekhez képest szűkös volta akadályozza Öriási az igénv a beruházásokra, különösen az éoítésre. Az a feszültség, ami országosan tapasztal­ható, nálunk is megvan, sőt — néhány he­lyi ok miatt — még fokozottabb. A tavalyi árvíz miatt sok beruházás, építés eltoló­dott; a NI- ötéves tervben elmaradt több olyan feladat megoldása, amelyhez a költségvetésben a keretek adottak voltak. A IV. ötéves terv beruházásainak — amelynek teljes összege mintegy 20 mil­liárd forint Csongrád megyében — két­harmad része építési feladat A feszültség annak ellenére jelentős, hogy az építő­ipar fejlődése az elmúlt esztendőkben igen lendületes volt. A niegye szocialista épí­tőiparának termelési értéke a Hl- ötéves terv időszakában 60 százalékkal nőtt. 1970-ben már 1435 millió forint értékű munkát produkált. 1375-ig -évi 2658 milLó forintra növeli termelését a megyei épí­tőipar, és öt év alatt 10 milliárd forint értékű munkát fog elvégezni. Megyénk­ben dolgoznak más, nem megyei építő­szervezetek is. Ezek munkájának értéke öt év alatt eléri a 2 milliárd forintot. Eb­ből a számvetésből is látható, hogy a je­lenlegi feltételek mellett az ötéves terv során több mint 1 milliárd forintnyi épí­téshez nincs meg az anyagfedezet és az építőkapacitás. A beruházási feszültség "ffiK a beruházási piac egyensúlyának mielőbbi megteremtéséhez mi is komolyan hozzá­járulhatunk. Mit tehetünk ennek érdeké­ben? Nem várhatunk csak kívülről és felülről segítséget e tekintetben sem. Mindent nem építhetünk meg a követke­ző ötéves tervben. Az építés feladatait sorolnunk kell, illetve soroltatnunk kell népgazdasági jelentősége, a lakosság igé­nye figyelembevételével. Vagyis: népgaz­dasági okok, a lakosság igényei miatt fel­tétlenül biztosítani kell a beruházások egy-egy csoportjának megvalósítását. Va­lamit tehát el kell hagyni. Mi az. ami nem maradhat el? A kormány által ki­emelt nagy Deruházások nem szorulhat­nak háttérbe. Megyénkben ezek a beru­házások rendben haladnak — a Szeged környéki kőolaj- és földgázipari létesít­mények műszaki készültsége megfelelő; a szegedi házépítő kombinát előre hozott natáridőre kezdte meg a próbaüzemet; az MTA Biológiai Kutató Intézetének első ütemét megépítették és átadták, a máso­dik ütemben tervezett építést is elkezd­ték. Az egész lakosság életszínvonalát olyan komoly mértékben érintő feladat, mint a lakásépítés, országosan és helyi­leg nem lehet másodlagos. A IV. ötévés terv 400 ezer lakása, amelyből megyénk­be körülbelül 20 ezer jut, olyan építési, beruházási feladat, amelyet maradéktala­nul teljesíteni kell. Megyénkben biztató, hogy a lakásépítés üteme az előző évi­nél nagyobb. Az év első felében 1400 la­kás épült meg. Építés alatt áll közel 4000, és így az év végéig tervezett 3500 lakás felépítése biztosítottnak látszik. (A ma­gánlakás-építés még lendületesebb lenne, ha az anyaghiány ezt nem gátolná.) Elő­rehaladtunk a gáz-, vízvezeték- és csator­naépítésben. Sajnos, ebben az évben sem sikerült előrelépni a lakásokhoz kapcso­lódó óvoda-, bölcsőde-, iskola, és üzlet­házépítésben. (Szentesen a lakóépületek­kel együtt az üzletépités is megtörtént.) Ezek a létesítmények általában kisebb volumenű munkát jelentenek, és az úgy­nevezett maximált árformába tartoznak. A kivitelezők számára előnytelenebb, anya­gilag hátrányosabb munkát jelentenek, és ezért nem szívesen vállalják. Hovatovább politikai problémává nőtt megyénkben az egészségügyi létesítmények építésének el­maradása. Az előző öt évben nem épült meg az SZTK Szegeden, Szentesen és Csongrádon, bár költségvetési fedezetük biztosított volt. Ezekre is gondolnunk kell az építési beruházások sorolásánál. A me­zőgazdaságban ezekben az években feje­ződik be a húsprogramot megalapozó szarvasmarha- és sertéstelepek épitése, amelyek révén a megye hústermelése csaknem megkétszereződik. Tehát ezek építését is kiemelten kell kezelnünk. A fontossági sorrend megállapítása ón­magában nem ad több építési lehetősé­get, de segít a szétaprózódás megakadá­lyozásában. a határidők elhúzódásának fé­kezésében. Emellett arra is törekednünk keli, hogy az építőkapacitás bővüljön me­gyénkben. a meglevő építőszervezetek fejlődjenek, hatékonyabban működjenek. A minisztériumi építőipari szervezetek mell.-'t a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet érdemel a tanácsi és a szövet­kezeti építőipar. A megyébe települt épí­tőanyagot gyártó vállalatok egyikénél sem hunyhatunk szemet a tervtől történő elmaradás, illetve a termelésbe lépés ké­sése fölött (Szentesi Téglagyár). Építési beruházási lehetőségeinket növeli, hogy megyénkbe települt egy mélyépítő válla­lat, és hogy a házgyár hamarosan a pró­batermelésről áttérhet a folyamatos ter­melésre. Kötelességünk a kormány intézkedéseit támogatni, amelyeknek lényege a beru­házások tervszerű keretek közé szorítása és a felelősség, a fegyelem növelése. Ott, ahol túl drága és bonyolult építést tervez­tek, törekedni kell szerényebb és taka­rékosabb építkezésre. A cél: a megvaló­sulóban levő beruházások kivitelezé­sének meggyorsítása. A beruházási ér­ték-előirányzatokat mindinkább tervkőte­lezettségként szükséges értelmezni, s töre­kedni kell a pénzügyi és kivitelezési ta­karékosságra. Tudomásul kell vennünk, hogy a szo­cialista szektorban a beruházások volume­ne akkor lehet magasabb, ha az állami és a vállalati jövedelem emelkedésének üteme meghaladja a tervezettet, vágyis többlet erőforrások jönnek létre. Egyelőre erről szó sincs. Ellenkezőleg. Az államház­tartásba még a tervezett bevételek sem folynak be maradéktalanul. hiánya — ami szintén nem új keletű gondunk — ez evben számottevuen növekedett. A beruházási kiadások, a költ­ségvetési szervek kiadási növekedésenek üteme meghaladja a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét. A vállalatoktól be­folyó társadalmi tiszta jövedelem ugyan eléri a tervezettet, de azt nem haladja meg, az állami kiadásoknál viszont rend­szeres az előirányzatok túllépése. A költ­ségvetés egyensúlyi állapotát az is nehe­zíti, hogy az államnak a vállalatoktól be­folyó bevételek 40 százalékát vissza kell juttatnia a veszteséges vállalatok vesztese­geinek fedezésére, és ez leköti a költség­vetés eszközeit. Csongrád megyéből a költ­ségvetési befizetések a szocialista szektor­ból a fél év során mintegy 1,4 milliárd fo­rintot jelentettek. A költségvetésből jut­tatott támogatás összege 350 millió forin­tot tett ki. Nem tekinthetjük egészséges­nek azt a tendenciát, amikor a befize­tések volumene 4 százalékkal csökkent, a kapott támogatások mértéke 22 százalékkal nőtt. A cél az, hogy a termelés mennyi­ségi és minőségi növekedésével a támogatás mértéke lehetőleg csökkenővé válhasson, ezzel szemben a befizetés mértéke legyeh progresszív. A vállalatok és a szövetkezetek az ev második felében — hosszabb távon a IV. ötéves terv időszakában — pénzügyi gaz­dálkodásuk további javításával, a gazdál­kodás rendszerességével és a gazdálkodási felelősség erősítésével szolgálhatják a költ­ségvetés egyensúlyának megteremtését. Mindenekelőtt stabil pénzügyi fegyelemre van szükség. Elengedhetetlen az is, hogy a gazdasági vezetők gondolkodásúban a mennyiségi szemlélet helyett a jövedelme­zőség és a gazdaságosság kerüljön az első helyre úgy, hogy a népgazdasági érdek és a vállalati érdek összhangja is érvényesül­jön. A gazdálkodás hatékonyságának foko­zása állandó és fontos feladata a vállala­tok, szövetkezetek kollektíváinak. Arra törekedjenek, hogy az általuk lekötött és működtetett népgazdasági eszközök és az élőmunka minél nagyobb nemzeti jövedelr met (társadalmi tiszta jövedelmet) ered­ményezzen. A munka termelékenységének növelése, az anyagtakarékosság, a kapacitáskihaszná­lás, a munkaidőalappal való jó gazdálko­dás, a gyártmánystruktúra fejlesztése es korszerűsítése, az elavult termékek gyár­tásának beszüntetése, a belső és külső piac igényeinek figyelembe vétele, a helyes bér- és munkaerő-gazdálkodás, a jó irá­nyítómunka, az üzemi demokrácia fóru­mainak érdemivé tétele — mind, mind á hatékonyság irányéba hatnak. Valamifele — minden gazdálkodásegységre minden időben érvényes — receptet a gazdasági hatékonyságra vonatkozóan ajánlani nem lehet. A helyi vezetés felkészültségét, hoz­záértését éppen az méri, hogy ott, az adott helyen, az adott időben találja meg á legelőrevivőbbet, a legcélszerűbbet, és ne csak elvileg és általánosságban értse a dolgát, de nagyon is konkrétan határozza meg a tennivalókat. Érdemes hangsúlyozni a vállalati eszkö­zökkel, főleg a pénzeszközökkel való taka­rékosságot. A vállalati és a szövetkezeti önállóság ne abban jusson kifejezésre, hogy növekszik a luxus márkájú kocsik szám? és a reprezentációra fordított összegek ará­nya. A személyi és dologi kiadások csök­kenése végső soron nemcsak vállalati meg­takarításokat hoz, de társadalmi szinten is érezteti hatását. A népgazdaság megköveteli a külke­reskedelmi mérlegben az ez évre tervezett behozatali és kiviteli arányok betartását. Az első fél évben a kivitel a tervezett szinten mozgott, a behozatal több mint 25 százalékkal meghaladta a tervezettet. A népgazdasági szinten jelentkező külkeres­kedelmi egyensúlyi problémák megoldásá­ban, enyhítésében megyénk vállalatai is sokat tehetnek. Csongrád megyében a vállalatok külkereskedelmi értékesítésé évek óta dinamikusan — az országost meghaladó mértékben — fejlődik. Az ipa­ri termelésnek mintegy 20 százaléka kerül exportra, a mezőgazdasági termékek közül is jelentős hányad kerül kivitelre. A fel­adatunk az. hogy tartsuk meg és lehetőleg még tovább fokozzuk az exportban elért kedvező eredményeket. Megyénk ipara ren­delkezik azokkal az adottságokkal (szak­emberbázis, javuló műszaki-technikai fel­szereltség). amelyek lehetővé teszik az ilyen irányú gyorsabb előrehaladást. Szük­séges a külföldi piacok ismeretének alapo­sabbá tétele, párosítva ehhez a rugalmas alkalmazkodóképességet a gyorsan vál­tozó piaci viszonyokhoz. Ez megköveteli a vállalatoktól a külkereskedelmi kérdések­ben jártas szakemberek kinevelését is. A jelzett feszültségek mellett népgaz­daságunk helyzete alapjában egészséges és kiegyensúlyozott. A mérleghiányok nem csökkentik fejlődésünket, de a vázolt egyensúlyi problémák a be­ruházások. az államháztartás és a kül­kereskedelem egyensúlyában feltétlenül fi­gyelmet kívánnak. A gazdasági egyensúlv helyreállítása tehát sok feladatot hárít a párt- és gazdaságvezetésre egyaránt. Ez fokozatosan a IV. ötéves terv menetében valósul meg. Nincs okunk kétségbeesésre vagy kaökodásra. Ahhoz azonban, hogy az egyensúly helyreállítása az életszínvonal tervezett emelését ne Keresztezze, arra van Szükség, hogy mindenki világosan lásson, és jól értse a maga szereoét. felelősségét a termelésben és a gazdálkodásban. Elért életszínvonalunk megtartása és a TV. öt­éves tervben elhatározott további emelete megéri- az odaadobb, jobb munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom