Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

SZERDA, 1971. AUGUSZTUS 176. Mit akar a vásárló? A szovjet keresletkutató intézet tapasztalataiból Mindig ugyanaz a kérdés — „Ki hajlandó elkészíteni?" — vezetett minket a Szovjet Tudományos Keresletkutató Intézethez. Viszonylag fiatal tudományos Intézmény ez. Mindössze ötesztendős. Az intézet fő feladatai: tanulmányozni, hogyan alakul a lakosság áruszükséglete, kidolgozni az árupiac irányításának új, korszerű módszereit, tájékozódni az áruk útjáról a termelőüzemtől az üzleti eladópultig. — Az utóbbi időben a különböző vállalatok képviselői a szó szoros értelmében megrohamoznak azzal a kérdéssel, súgjuk meg nekik, miihez kezdjenek — mondta F. A. Krutyikov, az árukonjunktúra-osztály vezetője. — Ml feltesszük nekik a kérdést: Önök mit szeretnének gyártani? A válasz rendszerint Így hangzik: „Valamit fémből!" — De vajon miért fémből? Azért, mert fém minden üzemben akad a hulladékok között, a termelési terv teljesítését pedig mind darab-, mind pedig súly viszonylatban így lehet siettetni. Egyszóval: ez rentábilis. A rentabilitás mindennél fontosabb! A rentabilitásért folyó hajszában a gyártók megfeledkeznek a vásárlók érdekeiről. Nem nyugtalanítja őket, hogy valamely árucikkből van-e megfelelő kereslet. Nem marad-e áru holt teherként a raktárakban? — Nos, itt bizonyára szükség van az önök intézetének segítségére. — A piaci konjunktúra megállapítása nem egészen egyszerű probléma. Arról van szó, hogy hosszú éveken át senki sem foglalkozott az árukereslet tanulmányozáséval és kialakításával, hisz amúgyts kevés áru volt. Más a helyzet most, amikor számos háztartási és közszükségleti cikkben elég nagy a telítettség a piacon. Ezenfelül sok 1950 és 1960 között előállított termék már kiment a divatból, fizikailag és erkölcsileg egyaránt elavult. Ma már senkit sem' tudnak rábeszélni arra, hogy durva pamutanyagból készített vattakabátot vásároljon. Ezzel szemben a nylonból készült, steppelt, villámzáras vattakabátok pillanat alatt elkelnek. — önök azt kérdik. ki szándékozik előmelegíthető gyermektányért gyártani? Előre megmondhatom, hogy az illetékes vállalatok vezetőit csupán egy kérdés fogja érdekelni: klfizetődik-e ez a termelés? Pedig mi vállaljuk, hogy másfélkét hónapon belül megmondjuk, hány Ilyen tányért kell legyártani, és mekkora lesz a kereslet. Ennek megállapitása egyszerű. Kísérletezés céljából különböző családoknak több tucat ilyen tányért adunk át. Időről időre az intézet munkatársa megkérdezi a kísérletben résztvevőket, iml tetszett nekik a terméken, mit kell rajta javítani, mit kell elhagyni? Az összegyűjtött tájékoztató adatok alapján elkészülhet a próbasorozat, és az új termékek az ellenőrző piacon áruba bocsáthatók. Ezután már bátran meg lehet mondani, hogy évenként hány ilyen tányért kell gyártani. Sajnos, nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, hogy valamelyik gyáros megkérdezte volna tőlünk: „Lesz-e vevője annak a cikknek, amelyet gyártani szándékozunk?" — Nemrég a szovjet keresletkutató intézet munkatársai körkérdéssel fordultak a lakossághoz 80 árucikkel kapcsolatban; az árucikkek között szerepelt televíziókészülék, óra, cipő, felsőruha, kötöttáru stb. Kiderült, hogy míg az asztali vagy faliórákat az esetek 80 százalékában kopás miatt cserélik ki. addig a karórakereslet teljes egészében a divattól függ. — Hogyan alakul ki a vásárló ízlése? Mi fontosabb számára: a minőség, vagy a külső kivitelezés? — Ez is, meg az is. Például sokan szeretnének naptári adatokat mutató, ütésálló órát vásárolni. A férfíóráknál jelentősége van a számlap színének, a mutatók alakjának. A női óráknál nagy szerepet játszik az óra kerete, foglalata. Néhány évvel ezelőtt a nők áttértek a férfióra viselésére — és ez tövig „lekaszálta" a kereskedelmet. Férfióra nem volt kapható, ezzel szemben a raktárak zsúfolva voltak női órával. Viszszás helyzet, amely a divattal és a vásárló lélektanával nem törődő gyárosok rövidlátása következtében állott elő. Mihelyt az óraipar kibővítette és felfrissítette a gyártott órák választékát, a piac határai ismét kitágultak, és az eladási forgalom megnövekedett. — A másik példa: a cipő. Az ipar szédületes ütemben növeli a termelést. Ha a statisztikát nézzük, ragyogó a helyzet. De vajon tudunk-e szép női cipőt vásárolni? Nem! Én se tudok, mások se tudnak. Cipőink minősége kitűnő, de külső kivitelezése kritikán aluli. Ugyanis mind a mai napig érvényesül a „gigantománia" tendenciája: minél többet gyártani egyetlen modellből, s érvényben van az elv: mi megtettük a magunkét, viszik, nem viszik, nem a mi dolgunk... — Hogyan tanulmányozzák önök a lakosság szükségletét? Figyelembe veszik-e egyesek ízlését és hajlamait, vagy csak a közönség összességének vásárlóképessége érdekli önöket? — Munkánk általában azzal kezdődik, hogy néhány évre visszamenőleg figyelmesen megvizsgáljuk az árueladásra és a lakosság pénzkiadásaira vonatkozó adatokat. Körkérdések segítségével megállapítjuk a lakosság számát, nemét, korát és jövedelmét. Kiderítjük, hogy az árucikkek kiválasztásában milyen motívumok vezették a vásárlót, tekintettel volt-e a vásárolt cikk célszerűségére. Ugyanakkor érdeklődünk a cikk minősége iránt, továbbá az iránt, milyen esztétikai és fogyasztói igényeket támasztanak a vásárlók, elégedettek, vagy elégedetlenek az árral. Végül megállapítjuk az adott áru „példányszámát". Így dolgozzuk ki a keresletmodelleket. Ha ezeket a modelleket betápláljuk az elektronikus számítógépbe, megkapjuk a piac kapacitásának prognózisát, a feladatoktól függően akár egy évre, akár öt évre. — A lakosság által Igényelt árucikkek száma sok millióra tehető. Itt az ipar számára igen tág lehetőségek kínálkoznak, csak legyen kedvük az illetékeseknek e lehetőségek kihasználására. Annak azonban semmiképp sem szabad előfordulnia, hogy az egyik cikkből túl sok van az üzletekben, a másikból meg túl kevés. Tudni kell, hogy az egyes üzemek mit, és milyen mennyiségben gyártanak. Röviden szólva létre kell hozni az egységes koordináló központot. — Jó volna, ha a gyárak képviselői, a tervezők, közgazdászok és kereskedők találkoznának, együttesen megvitatnák a kereskedelemben felmerülő kérdéseket. (A Negyeljából.) Kuruc búvóhely a barlangban Tábort bontottak a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet barlangászai a Jósvafő melletti 600 méter magas Nagyodalbun. A jobbára geológusokból álló 20 tagú expedíció egy — feltételezések szerint több száz méter mély — függőleges barlangot akart feltárni. A szűk lejárat 70 tonna törmelékének eltávolítása során érdekes leletekre bukkantak a barlangászok: emberi és állati csontmaradványokra, faszénre, valamint kerámiaedények töredékeire találtak. A leletek — régészek szerint — arra engednek következtetni, hogy az 1700-as évek elején valószínűleg bujdosó kurucok laktak ebben a különös barlangban. A szónbánya fehér rf aranya 99 Történelem a falon Nem mindennapi bányászikodással foglalkoznak a tatabányai 14-es akna régóta kimerült vágataiban. Ebből a különleges bányarészből nem feketén csillogó szenet, hanem a bánya fehér ,aranyát" szállítják felszínire. A megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú folyosókon ugyanis champion gomba termesztésére rendezkedtek be az ötletes bányászok. A gombatermesztés sokrétű feladatával külön brigád foglalkozik, s a szalkmai fogásokra annak idején mezőgazdasági szakemberek tanították meg a tatabányaiakat A jó terméshozam biztosítására nagyszerűen felhasználják a helyi technikai adottságokat is. Ventillátorok, légajtók alkalmazásával gondoskodnak a legideálisabb hőmérsékletről, s a folyamatos légcseréről. A szakszerű munka gazdagon fizet a fehér „arany" művelőinek, s gondosan vetett gombaá gyakban hamar burjánzásnak indulnak a micéliumszálak. A tatabányai gombabányában naponta szüretelnek, s van olyan nap, amikor az egy mázsát is meghaladja a zsákmány. A hegy gyomrában termő ízletes gombával a bányászkonyhák étrendjét teszllc változatosabbá, de bőven jut ebből a tápláló csemegéből az éttermekbe, az egészségügyi intézményekbe és a boltokba is. Mióta Ady Endre megírta a „Fölszállott a páva" című költeményét, azóta különösen tudjuk, hogy a hajdani vármegyeházak gyakran éppen börtöneik miatt váltak hírhedtté. „Fölszálott a páva vármegye házára — Sok szegény legénynek szabadulására" — írta Ady szép versében és halljuk Kodály gyönyörű zenéjében —, de az Ady megjósolta „új szelek" mégis új értelmet adtak a vármegy eh áznak, mint anynyi másnak és nem maradt „régiben a bús magyar élet". A Pest megyei háromudvaros vármegyeháza egy idő óta arról is nevezetes, hogy udvarán nyaranként szimfonikus hangversenyeket rendez az Országos Filharmónia. Műemléki épülettömbje valóságos történelemkönyv az emléktáblákkal. A legrégibb eseményeket a Semmelweis utcai épületszárny falai idézik. Az egyik emléktábláról azt olvashatjuk, hogy „e falak alapzatai látták a Ceglédre vonuló Dózsa Györgyöt, majd Rákóczi Ferenc kurucait". Egy másik emléktábla, melyet 1936-ban helyeztek a falra, arra emlékeztet, hogy kétszázötven évvel ezelőtt szabadult fel Pel-tBuda az évszázados török uralom alól. A másik udvarban egy vasrácsos ajtó fölött egy emléktábla arról tudósít: „Itt ült fogságban nehéz vasban Jókai Mór hőse, Rab Ráby." A párizsi Bastille lerombolásával elindult a forradalom és vagy hatvan esztendő múlva elérkezett végre Pestre is. A rendi Magyarország helyén új Magyarország születik 1848ban. Ennek előkészítésében különösen nagy szerepet kapott a Pest megyei vármegyeháza. Az emléktábláról, amelyet száz évvel későbben, 1948-ban állított fel a vármegye nemzeti bizottsága és a vármegyei törvényhatósági bizottság, e nevek között Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Széchenyi István. Nyáry Pál, Táncsics Mihály, Károlyi István, Batta Samu, Fáy András. Arany János, Jókai Mór, Szemere Pál, Madarász László, Rosti Albert, Teleki Lászó. Hajnik Pál, Horváth Mihály, Földváry Károly, Körmendi István és Becsei Samu nevét olvassuk. A történelmi nevek között mily tömör ez a jellemzés: „Körmendi István áldozatkész földműves". Aztán megint egy emléktábla, rajta csupa olyan név, amelynek viselője ^letét áldozta 1956-ban a népszabadság védelméért, a munkásosztály hatalmának megtartásáért. A kegyelet a márványemléktáblán megörökítette nevüket: Biksza Miklós, az MSZMP járási bizottságának elnöke, Dabas; Kiss Lajos, a Hazafias Népfront elnöke, Budakeszi; Nagy Vilmos r. ny. őrnagy, Pest megyei rendőrkapitány; Lengyei László tsz-elnök, Urbőp úszta; Lázár Flórián rendőr alhadnagy. Dány; Sziklai Sándor honvéd ezredes, Budakeszi; Lakatos Péter pártíőiskolai tanár, Budapest; Gavló József termelőszövetkezeti párttitkár, Kakucs; Bene Mihály tsz-tag. Szentmártonkáta; Halmi József egyénileg dolgozó paraszt, Mikebuda. Évszázadok történelmi viharjainak emlékeivel szinte múzeum a Pest megyei hajdani vármegyeháza háromudvaros épülettömbje. Annus néni 5

Napsugaras végű házban lakik a tápai • nagyutcán. Egyre fogyatkoznak az ilyen faragott deszkaoromzatok — a nyáron kettőt is elbontottak a faluban —, hamarosan megérjük, hogy Annus nénié lesz az utolsó oromdíszes ház Tápén. Belül csak a szoba őrzi a hagyományt: az ajtó mellett hasas búboskemence Hangoskodik, az átellenes sarokban, az utca felől van a sarokpad és az asztal, fölötte a falon szentképek, néhány sárgült családi kép. a hátsó fai mellett két ágy, oldalt a háromfiókos sublót. Ennyi a gerendás, sérgafölddal mázolt szoba berendezése. Benn jóleső hűvösség és az a sajátos Illat, amit a sublótra (másutt a szekrény tetejére) rakott gyümölcs és a ruhák közé tett fodormenta szaga ad. Látszik, hogy a ház egyetlen szobája tulajdonképpen „tisztaszoba". Annus néni egyedül él, mindennapi tartózkodási helye a konyha, ahol főz, dolgozik, pihen, s a látogatót is leülteti. Ide a színaljáról lépünk. Jó időben itt telepszik le a kisszékre enni, a szomszédasszonnyal, ismerősökkel beszélgetni. Beszedés, Jó kedélyű asszony, az idegennel is hamar föltalálja magát. Nem marad adós a felelettel, mikor arról kérdem, hogyan nevelték kislánykorában, mire tanították a szülei. — A gyékénymunkára nem kellett minket tanítani. Próbálgattuk az ijant sodrani, ahogy a nagyobbaktól láttuk. Nem is volt tápai lány az, aki ötéves korábaan nem sodrott, de az egyik lányom már hároméves korában csinálta. Mikor tízéves voltam, már szőttem. Elsőbb rosszat, pakológyékényt, amit nem kellett jóra, sűrűre szőni. Mikor ismétlő iskolás voltam, anyám mondta: Gyere Annus, kovászoljál. A széklábra odakészítette a sütőteknőt, szakajtóba a lisztet, azután a keresztvesszőt, a szitát. Megmutatta, hogy csináljam, aztán rámhagyta. Mikor magam ledagas/.tottam, be is vetettem a kenyeret, mutatta aztán a szomszédoknak: No, ezt már a lány sütötte! — Tizenhárom éves koromban elküldött anyám Bence Pali feleségéhez, Regina nénihez, hogy tanuljak meg varrni. Ennek sok hasznát vettem. Asszonykoromban hétfőn, kedden szőttem, szerdán kitakarítottam, azután varrtam. Főzni anyám mellett tanultam. Mikor meg tudtam főzni a családnak, anyám Inkább szőtt, a főzést átadta nekem, Legszívesebben a régi öltözködésről, ruhadarabokról beszél. A „teshönállók"-ról, „szatyorkák"-ról, bokros szoknyákról, a „csurak"-ról, bársonykacabájról, melyeket lánykorában az idős asszonyok viseltek. — A tápai asszonyokat a körülráncos bőszoknyáről ismerték meg a városon. Alatta szép slingeltes alsószoknyákat hordtak, ötöt-hatot, némelyik nyolcat is. Csak úgy suhogott a szoknya; juk, amerre jártak. Szerették a rózsás mintás ,,tilirúzsás" batisztot, zefírt, delént. Pillanatok alatt Nyllassy tápal festményeinek színvilágát Idézi föl: a rózsaszín, a Illa, a sárgás színű ruhákat, kötőket a Tisza-parton és az akácos utcákon. Azután lekerül a falról az ura fényképe. Kerek arcú legény néz velem szembe, föltűnik virágos mintás mellénye. „Az volt akkor a divat, nem minden tápai legény hordott olyant" — mondja büszkén. Mikor megesküdött, azt suttogták a faluban: „M. Annus jól férhöz mönt, mert földje van az urának, meg háza". Az igazság az, hogy apósa meghalt és utána a férje örökölt két és fél holdat, meg egy kis házat. „Az csak olyan ágasos, gaztetejes viskó volt, de azért irigyeltek.. Férje néhány esztendeig másodbfrő volt a községben. Az ő hivatala volt Igazságot tenni a kis ügyekben pörösködő faluslak között. „Télen a kemence mellé ült, olvasta az újságot, úgy elpolittzálgattunk ketten" — emlékezik vissza Annus néni. Egyedül él, mégsem magányos, mert valahogy barátságossá válik mindjárt körülötte minden, amikor megszólal. Szívesen beszél, de a keze sem pihen. Rendszerint minden hétköznap ijant sodor. A szövést már abbahagyta, amióta egyedülálló, de a gyékény nélkül — úgy látszik — nem él meg. Sodrás után karikába szedi az Ijant és átadja a megrendelőnek. Pénzt hoz ez is a konyhára. Juhász Antal NAPI KISLEXIKON a gombáról Szeged környékén is sokan gyűjtenek gombát, hiszen egyik legfontosabb élelmiszerünkként közismert növények a gombák. Színanyagot (klorofillt) nem tartalmazó, sejtmagvas, heterotróf (azaz táplálkozásunkban szerves anyagokra szoruló) telepes növények. Közel százezer fajuk ismert. Felhasználásuk? Biológiai osztályozásuk meglehetősen hatalmas téma, röviden csak annyit róluk, hogy a fejletlenebbek csak mikroszkóppal láthatók, míg a mindennapi szóhasználatban általában csak a nagy termetűeket nevezzük gombának. Sok fajuk lehet növényi, állati, vagy emberi kórokozó. Másoltat viszont antibiotikumot termelő képességük miatt a gyógyászatban használnak fel. Az erjedésiparban, kenyérgyártásban alapvető szerepet játszó gomba az élesztő. A penészgombák élelmiszereket tesznek tönkre, a fonalas, ritkábban sarjadzó gombák pedig az ember és egyes magasabb fejlettségű állatok kellemetlen bőrbetegségeit okozzák. Ugyanakkor az úgynevezett kalapos gombák kedvelt élelmiszerek. # Ehető gombáink? Az úgynevezett bazidiumos gombák közé tartoznak a közönséges értelemben vett kalapos gombák, amelyek között számos mérges gomba mellett sok az ehető gomba. Azok számára, akik nem alapos ismerői a gombáknak, meglehetősen veszélyes a gombák szedése, illetve főzése, ezért felsorolásuk helyett szakkönyveket ajánlunk azoknak, akiket bővebben érdekel. # Gombamérgezés? Fogyasztásra csak gombaszakértők által ellenőrzött piacról vagy hivatalos árusoktól származó gombafajtákat vásároljunk, mert a mérges gombák megkülönböztetésére az ehető gombáktól nincs áltuiános, közös Ismertető jel. Gombamérgezést mérges gombáktól vagy megromlott gombás ételektől lehet kapni, tünetei általában jóval az étel elfogyasztása után, a mérgek felszívódása következtében jelentkeznek. # Hasznuk? Ha mindezek túlságosan elriasztóak lg, le kell szögeznünk, hogy egyik legegészségesebb és könnyen emészthető hasznos táplálékunk a gomba.