Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

3 PÉNTEK, 1971. AUGUSZTUS 2flL Áprópénzes orvosnő Szokatlanul nehéz dolga ha 30—50 forintokra Így fe- bizonyította, hogy egy év volt a napokban az első fo- lelt: ez mindig jólesik, szivil alatt 12 ezer betege volt a kú fegyelmi tanácsnak Szen- Aztán itt van az egyik pa- rendelőben. A többi a ta­tesen. Az orvosetikai bízott- naszos. Elkezdett Ugy gon- nyan Legyünk igazságosak1 ság ide utalta ugyanis dr. dolkodni, ahogy másoktól „ . . .TV ... V. M. ásotthalmi orvosnő hallotta: ennek vinni kell Valóban neh« lehet ilt 01> ügyét. A fegyelmi hatóság valamit, másképpen nem vosnak lenni, egész napos tanácskozás után gyógyulsz meg. Elment újra, orvosok százai bizo­hozott határozatában elma- a válasz megint ugyanaz: ,. ., ... rasztalta a doktornőt, és semmi komolyabb baj nin- nyít3ák- h°íy ilyén wterJedt írásbeli megróvásban része- csen. Elővesz erre állítólag tanyavilág hálája ls nagy tud sitette. a panaszos egy százast, azon- lenni. Az ásotthalmiban ehe­Nem a határozatot meg- a "ó"t: lyrtt szóbeszéd, méltatlanko­panaszok^ megliailgktásab és iS.Xpo^iz^cfó^ *» kapptt ^ra. K eLe'tfrtotf tokái? L^otthon'U^ A f4gyelmÍ <1ÖU Anekdotákba illő kis törté- Vk'on sern tYdott V1SZ' dr. V. M. ásotthalmi állását szaadni az orvosnő. netek kerekedtek elő. Ha «"• egészségi állapotára hivat­kívülálló hallja a története- Benne vagyunk ml sok- kozva fölmondta. Fölmondá­ket, válogathat magában, szor a külíöldimádatban ... . . „ , . mit gondoljon. Nem vállal- annyira, hogy világhíres ha- sat a K0256^ t*04" kozhatunk arra, hogy a föl- zai gyógyszereinket gyakran gadta. hozott panaszokból részletes f?zre se vesszük. Ezt a gyar­. „ lóságot az ásotthalmi orvos ismertetöt adjunk, néhány elfogadta úgy_ ahogyan Van. jellemzőt azonban érdemes Kl ls használta. Arra az or­megemlítenünk. Nincsen itt vosságra, amit az SZTK­szó világot rengető vissZa- ban írtak föl, azt mondta, élésekről. Olyan apró dol- hogy nem jó. Majd ad ő gokról van csak, amelyek jobbat Külföldit természe­egyberakva kedvezőtlen ké- tesen, mert neki az ls van. pet festenek a fiatal orvos- Ekkora csábításra kevés be­nőről. teg áll meg a lábán. Ki Az a hír terjedt el Ásott- mondaná erre, hogy hagyjuk halmon, hogy aki orvoshoz csak- doktornő kedves, jó megy, vigyen magával apró- lesz nekem a rosszabb is. pénzt, mert a doktornő, ha Vesszen « SZTK-gyógyszer 50-60 vagy nyolcvan íorin- a vele iáró orvosi Javaslát­tokat kap, „nem tud vissza- tal agyütt- hadd Jöjjön a adni" a százasból. Valljuk külföldi! meg, nem nagy összeg ez Ezenkívül sok együgyű pa­egy gyógyító orvos eredmé- nasz sorakozott a fegyelmi nyes munkájáért — cipőtal- tanács elé. Aprópénzes dok­palásért is adunk ennyit —, tornőnek mondhatnánk az de az a baleset benne van a ésotthalmi orvost azon való dologban, hogy a beteg ép- csodálkozásunkban, hogy va­pen esztékás. Szabályok laki orvosi diplomával rá mondják, hogy ilyenkor el- lenne szorulva az alamizs­lenszolgáltatást kérni tilos. nára. Alkati kérdés lehet ez Bebizonyosodott, hogy az Inkább, mert van, aki azt ásotthalmi doktornő kért, de mondja: az ilyet kérni ne­néha csak ennyit mondott; hezebb, mfnt adni. ezért elfogadok ennyit meg Igazságtalanok lennénk, ennyit. Tagadhatatlanul jó ha a védekezés szavaiból stílusérzékre vall ez a fo- nem citálnánk. Friss diplo­galmazás. Mennyivel más- májóra hivatkozott az orvos­képpen hangzik, és az ered- nő, és hatalmas tanyavilágát mény mégis ugyanaz. Ható- említette mentségül. Fáradt rozott kedvességre vall az is, volt, elhasználódott. Írással H. D. Meteorológiai kutatás az Északi-sarkon A Meteorológiai Világszer­vezet és a Tudományos Szö­vetségek Nemzetközi Taná­csa elfogadta a szovjet ku­tatók javaslatát, hogy a lég­köri .folyamatok globális ku­tatásának programjába ve­gyék fel az északi-sarki je­lenségek vizsgálatát is. Ugyanis az Északi-sark és a középső szélességi körök között lejátszódó hő- és csa­padékcsere Jelentősen befo­lyásolja az északi félteke Időjárását. A légköri folyamatok me­chanizmusának részletes megismerése alapul szolgól­hat időjárási távprognózi­sok elkészítéséhez. Hajnali három kedve azerint ug- még kl a szakmá­éra és íél négy ráljon, lehet, hogy ból, harsány a szabadon sétálhat kukorékolása, lá­ember a pincei llm-lo- tatlanban ls kö­hüzza mok között, de zépkorúnak véli között, amikor hortyogó legjobban a lóbőrt, s a li- kimenni nem le­get fáin is el- het innen. Pór csendesednek az ember, de hiá­ba minden, piac­az óra múlva kinyit- ra vitték, a piac­éjjeli dalnokok, ja a lakatot a ház ról ebbe a városi megszólal valahol asszonya, hozza pincébe hozták, s egy az éles kést, el- ezen a napon — kapja a kakas lá balt, kiviszi és el nyakát, kés aló kerül, az varok, tehát nem A továbbiakra is tán puhára fői társainak, s nem készek a tervek, egy fazékban, s a szokványos ott van a kamrá- délután leviszik családébresztőt ban a zöldségféle, csontjait a sze­fújja ez a jó- amivel a kakasle- métgyűjtőbe, szár- vest ízesítik — mert kutya sincs minderről persze itt, hogy szerve­ról van szó, hogy a kakas nem tud zetének kemény kivégeztetéséig semmit, ösztönei- darabjait eltaka­elhelyezték vala- nek pontos óra- rítsa. melyik pincében, szerkezete a ku- Egy kis ártat­s rabság ide, korékolás idő- lan farizeusko­föl- pontjához érke­zett, tehát kuko­a közelben harsányhangú kakas. Ezen a te­rületen nlncse- udvarra, nek baromfiud- vágja a szándékú nyas, inkább ar­Régi iratok restaurálása anélkül, hogy va­hz lami bünt köve­tett volna el — Cukorrépakombájnok Az őszi cukorrépa-betaka- ján. A vállalat bölcskel te­rítóshoz nagy teljesítményű lepén száz cukorrépa-kisze­cukorrépakombájnokat gyárt dő gépet és száz cukorrépa­a Tolna megyei MEZŐGÉP felszedő, tisztító- és rakodó­Vállalat, francia licenc alap- berendezést készítenek. rabság oda, ébredt, nyújtóz kodott egyet, ki­feszítette a nya­kát, s rövid idő- akaratlan bánatos dóssal elemi tra­gédia befejező rékol. S ez a ku- aktusónak minő­korékolás akarva- síthetné az ember közönként egy- elmélkedést más után három- kaszt a szor elkukorltot- virrasztó e hajnali búcsú fa- kukorékolóst. Ezt hajnali a kakast tegnap, ember- vagy tegnapelőtt ta magát, mint a ben. Látja a ka- talán még körül­paraszti udvar- kast pihés kiscsi- rajongták a tyúk­ban szokta, ami- bének, aztán tol- jai, most társta­kor szabad kakas lasodó, fürge ap- lan.ul kukorékol korában megérez- róságnak, majd bele a sötét pin­té a hajnalt. felvillan a képze- cébe. Lehet, hogy a letében felnőtt gok kakas sor­szűk helyen, ahol kakasként, amint sa ez az életben, siralomház! óráit uralkodó hajla- Ha nem is met­mait kibontja, s diadalmasan éli ... , tyúkjai között. Kukorékol", szilárd Hangjából ítélve tölti, a lábát is odakötötték va­lami tárgyhoz, nehogy nem szik el a nyakát, reménytelenül öregedett Ormos Gcrö Kultúrtörténészek a papi­ros feltalálását a kínai Ho­Ti császár miniszterének, Tsal Lun-nak tulajdonítják, aki 1. u. 105-ben készített először rongyból, kenderhul­ladékból és fahóncsból pa­pirost. A papiros gyorsan kiszorította azokat az anya­gokat, amelyekre megelő­zően Kínában írtak. Nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, hogy Ma­gyarországon mikor kezdtek el papírt készíteni, annyi azonban bizonyos, hogy a rongypapírt Nagy Lajos és Zsigmond királyok alatt is­merték és használták. A 14. században az udvari kancel­láriák iratai már papírra készültek és a 15. században budai kereskedők árulták a papírt. Minden országban féltve őrzik azokat a régi írásokat, amelyek letűnt századok tükrében az ország történel­mét, irodalmát, kultúráját dokumentálják az utókor számóra. Rendkívül nagy ér­téket képviselnek ezek az iratok, amelyeknek megőrzé­se, konzerválása, restaurálá­sa nehéz feladatok elé állít­ja a szakemBereket. A kon­zerválás és helyreállítás munkája abból indul kl, hogy a régi írás pergamen­re, vagy papírra íródott. Kü­lönösen nehéz a restaurátor munkája, ha a századokon át nem szakszerűen tárol­ták a pergamen iratokat, azok hosszú időn keresztül hányódtak, a kötetek össze­ragadtak és nem egy esetben fadarabhoz hasonlítanak ősz­szetapadt lapjai. Napjainkban a könyvres­taurátorokat a modern tech­nika már nagyban segíti ne­héz munkájukban. A harc tehát az idő vasfoga ellen megy: évszázadokon keresz­tül kiszáradnak, megfakul­nak a pergamen- és a papír­lapok, néha az is előfordul, hogy a helytelen tárolás mi­att nedvességgel szívják meg magukat. De támad a penész és támadnak a mik­roorganizmusok ls. Ezért fon­tos a nagy értékű Íratok megfelelő helyen és megfe­lelő atmoszférában történő tárolása. A régi iratok, könyvek restaurálása a lapok meg­tisztításával és szétválasztá­sával kezdődik. Először a fotólaboratóriumba kerülnek a lapok, ahol felszínre hoz­zák az olvashatatlanná vált, vagy elmosódott szövegrésze­ket, iniciálékat, ábrákat. Op­tikai-mechartlkai rendszerrel állítják helyre az eredeti írást. Különféle vegyszerek is a restaurátorok rendelke­zésére állnak a célból, hogy megóvják és „meggyógyít­sák" a régi iratokat a mik­roorganizmusoktól és a pe­nésztől. A restaurációs laboratóri­umok kémiai és biológiai csoportjai nemcsak a régi iratok megóváséval foglal­koznak, hanem azt is kutat­ják, hogy az idő pusztító ha­tása miként mutatkozik meg a pergamenlapokon és a pa­píron. Vera néni O „Csak úgy lassan csinálom. Márton Jáno­•• sosan" — magyarázta, amikor legutóbb, a télen fölkerestem. A klskonyhában, majd a szo­bában tett-vett, befejezte dolgát, a padkára tele­pedett, s háttal a kemencének dőlt. Máskor is ott ült, amikor beszélgettünk Télen a kemence melegéért, nyáron talán csak megszokásból. Ott szokott varrogatni, olvasgatni is, miután nap; dolgait elvégzi. És odakucorodik bármikor, ha beszélgetőtársa akad. — A gyöpszélen laktunk, tudja, a falu szé­lén. Éppen libákat őriztem. Jött egy asszony, mondta anyámnak: „Panna néne, adjék egy lányt nekem segítségnek, a búzát szeretnénk le­vágni". Édösanyám szabadkozott: „Nem arra va. ló ez a lány". Könyörgött az asszony: „Csak két napra, Panna néne!" Nagy nehezen anyám elengedett. Olyan hétéves forma lehettem. Két kisgyerekre kellett vigyázni. Gyékényből sátrat csináltam a két gyereknek, ott vigyáztam rájuk, amíg arattak. Karácsonyi Dili Gergőhöz jártunk napszám­ba kapálni, acatolni. 30 krajcár volt a napszá­munk. felnőtteknek 50—60 krajcár. Tizenegy éves korombon már markot szödtem. Muszáj volt olyan korán munkába járni? — Apám meghalt 94-ben. öt kisgyerekkel maradt anyám. Én ötéves voltam, kishúgom íélr éves, őt dajkálgattam. Mikor először marok­szödő voltam, öt és fél hétig dolgoztam tíz fo­rint bérért. Nagyon munkás volt az aratás, ezért két forinttal megjavították. Édösanyám stafírun­got vett rajta. Más lányok új ruhát kaptak bú­csúra, de anyámnak négy lányt kellett kielégí­teni .. Tizenkét éves koromban, mikor kimaradtam az iskolából, már az alsóvárosi állomásnál mal­tert hordtam. Az ismétlő iskolát elengedték, mert félárvók voltunk. Kialkudtuk, hogy nyáron, aratásra három hétre elengedjenek. Nem is volt lány, aki nem ment markot szödni! — 1904-ben szolgáló voltam Czinner Lajos hentes és mészárosnál. Gazdasszonyom a paprl­kapiacon árult, én vittem minden reggel kocsi­val a piacra. Októbertől májusig voltam náluk, 1905-ben Nagy József tápai henteshez szegőd­tem. — Mi volt a napi munkája? Mosolyog: — Ezt -igről -igre elmondjam? — Mindennapi ötkor keltem. Begyújtottam a spar­heltba, szalmát hoztam, begyújtottam két kosár szalmával a kemencébe is. Azután megfejtem a tehenet, tejet szűrtem, mosdattam, öltöztettem a gyerekeket. Mikor beíűlt a kemence, összesöp­rögettem, ha kellett, kenyeret dagasztottam. A gazdaasszony maga főzött, én segítettem neki, napközben mostam a gyerekekre, gondoztam, fürösztöttem őket. Hét gyermekük volt. Mikor kellett, a hentesüzletben segítettem. Vasárnap, ebéd utón, mikor elvégeztem a dolgomat, elme­hettem. Háromkor volt a létánia, utána lány­pajtásaimmal mentünk a kocsma elébe. Nyáron déiutan négy órakor kezdődött a bál — Mikor Ferenc Jóska elkívánta az embere­ket, öt apró, anyja szoknyája mellé bújó és öl­beli gyerekkel, meg a két öreggel maradt apó­sáék házában. Nyolcan ültek az asztalnál min­dennap. Egy esztendeig a részesük segített, de 15-ben őt is besorozták. —- Március 17-én magam mentem szántani a Óriás hajó A New York-i Esso Tan­kers lncorporated hatodik 250 ezer tonna űrtartalmú tartályhajóját rendelte meg a brémai Weser-hajógyárnái. (MTI) Malom-dűlőbe, egyedül. Menni kellett óm a ke­nyér után... Az emberek a császár szolgálatában voltak — az asszonyok embermunkára kényszerültek. Nemcsak Vera néni. sok parasztasszony fogta meg akkor az eke szarvát, a kasza nyelét. — Nálunk sok jószág volt. Két tehenet fej­tem. Negyvenöt éven át vittem a tejet, tejfölt, túrót minden szerdán-szombaton a szegedi piac­ra. Gyékényt szőni csak este, éjszaka értem rá. Vittem azt is a piacra. Amit megszőttem, magam árultam. Tápaí szokásjog szerint az apai-anyai részt csak a szülők halálakor osztották szét a testvé­rek között. Igy a 20-as években örököltek a szü­lők földvagyonából. — A földbe bújtunk, minden fillért abba ál­doztunk — mondja Vera néni. Férje nagyon szerette a lovakat, kiváló lónevelő gazda híré­ben állott. — Egyszer a Pick szalámigyáros fia két lovat akart megvenni az uramtol. Mikor jött -hozzánk, éppen lepényt ettünk a pitarban. Leterítettük a gyékényt a földre, azon ültünk. Alkudtak egy darabig, de nem adta az uram a lovakat. Jó két ló volt. sajnálta őket. Hat gyecfneket fölnevettek. Legkisebb fia in­kább a könyveket bújta, minthogy a jószágok­kal bajlódjon, öt bevitte a szegedi tanítókép­zőbe, kitaníttatta. Azt a népi tudást, amelynek Vera néni a hordozója, ő viszi tovább: szorgal­masan gyűjti szülőfaluja hagyományait, és ne­veli a szakkörösöket a régi parasztélet pusztuló emlékeinek megmentésére, becsülésére. Fia a családjával pár éve új házba költözött. Ott épített, ahol az utolsó tápai és a legszélső szegedi (petőfitelepi) ház egymást kiabálja. A kocsiút a határ. Vera néni maradt az öreg házban. Fiatal ro­kon házaspárral él egy födél alatt, de külön ke­nyéren. A fiatalok az utcai szobát lakják, ő a hátsó, kemencés szobát, öreg bútorok közt tesz­vesz. Csak úgy lassan. Márton Jánososan .. Juhász Antal NUPI KISLEXIKON a kenyérről Magyarországon az em­berek a napi kalória­szükségletük több mint egyharmadát a lisztből készült termékek fo­gyasztásával fedezik, s évente fejenként egy mázsa kenyeret esznek, kétszer annyit, mint pél­dául Angliában vagy Ausztriában. A sütőipar fejlesztésére hozott 1960­as kormányhatározat óta megyénkben is gyor­sabb fejlődésnek indult ez az iparág: a mostani új.kenyér ünnepén Kis­kundorbzsmán avatnak kenyérüzemet. # ókori? Olyan kemencékre is bukkantak már, ame­lyekben háromezer év­vel ezelőtt sütöttek ke-­nyeret. Ügy tartják, hogy az ókori Babilon­ból és Egyiptomból, te­hát a Földközi-tenger keleti partvidékéről ju­tott el a kenyér a ró­maiakhoz, s aztán az utóbbiak közvetítésével terjedt el mindenütt. Változó képet mutat az is, hogy milyen lisztből készítik: mifelénk a bú­za és a rozs dívik, de vannak népek, amelyek a kukorica-, árpa- vagy éppen zabkenyeret eszllc. # Nagyüzemek? A kenyérgyártás gé­pesítése a századfordu­lón indult meg. Magyar­országon a felszabadu­lásig 4 ezer pékség volt, de ezeknek több mint kétharmada az úgyne­vezett egy magyar ke­mencés, napi 3—6 má­zsa kapacitású kisüzem volt. A házikemencék­ben falun 60 ezer vagon kenyeret sütöttek, az ipar feleennyit készített Az arányok azóta ala­posan megváltoztak: a termelőszövetkezeti és magánüzemek az össz­termelésnek csak egy százalékát adják, a nagyüzemek 3,6 száza­lékát, a kisüzemek 60 százalékát. Emelkedik? A hatvanas években mintegy 36 százalékkal emelkedett a kenyérfo­gyasztás, nem is szólva a péksütemények iránti igényekről. Szegeden az év nagy részében hét­köznap 300, szombaton 600, kettős ünnep előtt 8—900 mázsa kenyeret vesznek. Nyáron negyed ennyit. Megyénkben eb­ben az ötéves tervben a városi — makói, szen­tesi, vásárhelyi — ke­nyérgyárak rekonstruk­ciója mellett a helyi la­kosság ellátását közvet­lenül szolgáló üzemek létesítését tűzték ki cé­lul...

Next

/
Oldalképek
Tartalom