Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

VASÁRNAP. 1«m. AUGUSZTUS 15. 3 Talajmunkák, öntözés, silozás Minisztériumi tájékoztató Az aratás befejeztével sin­csen idő pihenésre; a követ­kező hetekben további nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozóira. A soron követke­ző feladatokról a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban tájékoztattak. A feladatokat szinte nem is lehet „súlyozni", hiszen mind egyidőben adódik, minden fontos. A legsürgő­sebb teendő mégis a jövő évi termés megfelelő előkészíté­se. Ehhez az aratásban fel­szabadult erőgépek bevoná­sával meg kell gyorsítani a szalmabetakarítást, a tarló talajmunkáit; a hántást, a szántást, a talaj fertőtleníté­sét és az alapműtrágyaszó­rást, amelyhez egyébként bőségesen áll a gazdaságok rendelkezésére műtrágya. A hetek óta tartó száraz­ság is tetézi a tennivalókat. Azokban a gazdaságokban, ahol megfelelő berendezés és elegendő víz áll rendelke­zésre, szinte minden percet ki kell használni, különösen a zöldségnövények, a papri­ka, a paradicsom, a káposz­ta, valamint az évelő pillan­gósok, a másod-, illetve a tarlóvetések bőséges öntözé­sére, amellyel a következő két hétben még kedvezően befolyásolhatják a termést. Külön figyelmet kell fordí­tani augusztus második felé­ben a silózásra. Küszöbön az őszi betakarí­tás; a hagymát, a burgonyát már szedik, augusztus vé­gén sorrakerül a cukorrépa, majd utána a kukorica. Mindez szintén alapos, gon­dos felkészülést igényel, an­nál is inkább, mert ezekhez a munkákhoz jóval kevesebb gép áll rendelkezésre. Ezért igen fontos a betakarításban részvevő erő- és munkagé­pek felülvizsgálata és javí­tása, hogy amikor szükség lesz rájuk, folyamatosan, percnyi kiesés nélkül üze­melhessenek. Most kell gon­doskodni elegendő kézi mun­kaerőről, továbbá szállító­eszközről is. Pontos ütem­terv, jó szervezettség, s a mezőgazdasági dolgozók újabb erőfeszítése szüksé­ges ahhoz, hogy az őszi nagy betakarítási munkákat az aratáshoz hasonló gyorsa­sággal, zavartalanul végez­hessék el. (MTI) Üdülés Tápén Bővül a Tiszavirág Több üdülőterületre len­ne szükség itt, Szeged kör­nyékén. Hogy ez nem pusz­tába kiáltott szó, erre bizo­nyíték is akad. A Tisza partja a Sárga üdülőtelep végén elkeskenyedik, széle­sebb folytatásában pedig elkezdődik a tápéi Tiszavi­rág üdülőterület. A megle­vő hétvégi házak mellett mostanában hangos kopá­csolás hallatszik, fákat dön­tenek, hogy átadják helyü­ket az új épületeknek­Ezt a területet Tápé nagyközség tanácsa 135, tizszer-tíz méteres telek­részre osztotta. Hogy a bérlők teljesen saját elkép­zeléseik szerint építkezze­nek, azt az egységes kép ki­alakításának szándéka nem engedi. A beépítési tervet a Szegedi Tervező Vállalat készítette. A téglából, mű­rostlemezből, fából épülő ikerházak lábakon állnak, alapterületük 16—35 négy­zetméter és — üdülőjelle­güknek megfelelően — er­kélyesek. A kivitelezésnél ügyelnek arra is, hogy a tartószerkezetek egyöntetű­ek legyenek, a felhasznált anyagok beilleszkedjenek a tájba. Az építők az egy­szerűségre, a mértéktartó színekre törekszenek. A belső elrendezés azonban már teljesen a tulajdono­sok ízlésétől függ. Az üdülőtelep lakói az épületektől 40—50 méterre elhelyezett kutakból jutnak vízhez. Később a csatorna­hálózat kiépítésével bevezet­hetik a lakásokba is a vi­zet. Előreláthatóan az sem lesz gond, hogy a pihenni­vágyók hogyan közelítsék még a Tiszavirágot. A ter­vek szerint a tápéi Kossuth Lajos utca folytatásában a töltésen áthaladó utat meg­felelő érdességű, takarítható, sávnélküli burkolattal lát­ják el, az üdülőterületre eső szakaszt szintén. Lesz parkí­rozóhely is — 62 gépkocsi­nak. A házak erdőben épülnek, tehát kellemes környezet­ben. Ezért ott is, ahol az építés mitatt szükséges a fák kivágása, újakat ültet­nek majd, hogy az erdő ne ritkuljon. A fürdőzőknek természetesen külön stran­dot alakítanak ki. A sok családot fogadó telepen nem hiányozhat az étterem sem, a meglevő büfé mellé így egy vendéglőt is tervez­nek. A Tiszavirág üdülő terü­letén még javában folyik a munka, körülbelül 20 házon végzik az utolsó simításo­kat. Aki jövőre nem kezdi el az építkezést — hallot­tuk a tápéi tanácsnál —, at­tól megvonják az építési engedélyt. Ez azonban valószínű, nem fog bekövetkezni. Aki telket kapott, az örül, hogy jutott neki is, akinek ez nem sikerült, az ostromolja a tanácsot. Közel 50 kére­lem fekszik az asztalfiók­ban, melyekre elutasító vá­laszt kellett adni. Tehát üdülni, építkezni akaró szegediek vannak bő­ven, csak egy új építési akció hiányzik. Ch. A. Kiflit sütöttem A HOLT­PONTON TÜL Egy fából készült házikó, m elyet már elfoglaltak gazdái Hajnali háromkor elvisel­hető a hőség. Legalábbis kint a városban, az utcán. Itt 45 fok van, nem ár­nyékban, hanem villany­fénynél. A kemence mellett. És este 10 órakor kezdődött a műszak. Hőség és mono­ton, hangos gépzaj. Álmosí­tó. Nem szoktunk elálmo­sodni. Hajt bennünket a gép és a megkelt tészta. A szele­telő gép méret­re vágja, kis gombócban dobja ki a süteménytésztát. A kiflisod­ró gép nyeli. Két henger la­pítja, egy ellenkező irányba pörgő felcsavarja. Rakni, lisztezni, elszedni, A liszte­zett ládákba rakni. — Húsz éve vagyok itt. Hőség. Zaj. Lisztfelhő. Gép­diktálta iram. Éjfél-egyóra körül nagyon fáradt va­gyok. Ha túljut az ember a „holtponton", azt se veszi észre, mikor virradt meg. — Balázs Lászlóné mondja, nem is mondja, hiszen ak­kor nem érteném szavát, kiabálja. Kicsíp egy borsó­nyit a tésztából, a gép szé­lére ragasztja: egy-egy kis jel egy „kocsi" kiflit jelent, azaz: 70 darabot. Igy szám­láznak. Míg beszélt, keze járt, mint a motolla. Aztán megáll, mosolyog. — Próbálja meg! Vigyáz­zon a ruhájára. És a kezé­re, Be ne kapja a gép. A gép nem „harap". Csak mordul egyet-egyet, mert én nem tudom olyan gyorsan etetni, ahogy kívánja. A két másik gép mellől mosolyogva nézik a játékot, én meg a végeredményt: olyan az, biz' isten, mint a többi. Akinek reggel az asz­talára kerül, nem fogja tud­ni, ki sodorta. És ugyan, ki gondol arra, ki sütötte, hogy csinálták kiflijét, kenyerét? Személytelen szolgálat ez. Hajnali hatra meg kell lenni a mára rendelt 67 ezer süteménynek, nem sokkal később a 73 mázsa kenyér­nek is. A KEMENCE POKLÁBAN Egy pil­lanatra újrakéz­be ke­rül, hogy a bevetés előtt a lisztezett vásznon kapja meg végső alakját, a kiflifélkört, — szapora ujjak között — s azután só és köménymag pettyek hullanak rá. Aztán a kemence pokla következik — megdagad és pirosas­barna, színt kap — majd 10—12 perc múlva nyúl érte a lapát, futtatja a futósza­lag. Kosarak, szellős, lyu­kacsos kosarak, ahol hűlni lehet! Csak nekem boszorkány­ság, nekik megfeszített mun­ka. — Szereti a szakmáját? — Rosszkor kérdezi. Na­gyon fáradt vagyok. Es Náhlik József bűvészgyorsa­sággal kapkodva rakja a kifliket, emelik a „kaszlit" következő, csak gyorsan, id. Bacsó Józseffel. Jöhet a mert nagyon hamar túlkel a tészta. — Ha újból választhat­nék? Vagy megint pék len­nék vagy motorszerelő. Na, ez is érdekes, mert változ­nak a reszortok. Izzadnak, patakban fo­lyik róluk a víz. Szinte ne­kiesnek a csapnak. — Mennyi folyadékot isz­nak egy műszak alatt? — Vagy öt-hat litert — „saccolja" Szalma István is, meg Nagy Ferenc is. — öt-hatot? Annyit egy­szerre iszom! — szól keser­nyés mosollyal Náhlik Jó­zsef. Hajnalodik. A nagyon kedvelt kerek kenyerek már a polcon illatoznak — fáj is Juhász Antalné csuklója, szinte egyedül szaggatta ki ma. Kézzel szaggatják, kéz­zel formázzák. Megér­keztek a „pilóták", kezdő­REGGEL: „JÓ ESTÉT" dik a szállítás. A férfiak kö­zött egy sofőrnő köszönti vi­dám jóreggelttel a raktárbé­lieket: Kiss Jánosné. Szapo­rán rakják a kocsit, s mi­előtt indulnak, Dúr szóra jut idő. — Ha 10—15 percet ké­sek, a boltban már jóestét köszönnek. Kilenc után meg senki sem veszi át a süte­ményt (néha a vásárlókö­zönségnek kellene is), így aztán hajnalban nag.v a haj­tás. Mire más munkába cihe­lődik, mi már fáradtak va­gyunk. A nyár itt még forróbb, télen meg a hideg huzattól, szenvednek. Éjszakázás, va­sárnap esti munka. Hiányzik legalább 25—30 munkaerő, velük könnyebben menne a munka, kevesebb jutna min­denkinek a tennivalóból. Az idén végzett szakmun­kások megmaradtak a vál­lalatnál. Csak van szépsége is ennek a munkának is, ha ezt az éjszakai műszak lé­gén nehezen is lehet sza­vakba önteni. Másképp fogom kezembe reggel a kenyeret. Söpörge­tem a morzsáját is — hány ember fáradsága, mire a ta­valy elvetett búzából elké­szült ez a szelet kenyér, ez a köményes kifli! P. Szőke Mária gához is. Előteremteni a megfelelő alapnyagot, de a megfelelő anyagtól az alkalmas fonal elkészítésén át a jó minőségű megszövésig hány és hány buktató áll a tökéletesség útjá­ban ! Hiszen, vághat közbe valaki, nem is csak a szövőnőn múlik, s nem is csupán a fonónő ügyességén, maga a gép is föl-fölmondja a szolgálatot, s egy-egy ilyen géphiba bizony ott­hagyja nyomát a szövetanyagon. A karbantartó lakatosok, a technikusok is kellenek ahhoz... Igen, kellenek, ök is. Mindegyikük. S éppen ez a nagy előnye a dolgozz hibátlanul mozgalomnak: nem adja alább a teljességnél. A kompexitás a vezérelve, a gyártás első mozzana­tától az utolsóig minden munkáskéz és munkásagy részvételére, minden vezetói és középvezetői idegpályára, tudásra és képességre egyszerre apel­lál. Hivatkozik a közös felelősségre de a személyes felelősség érzetét erő­sítve: íme ebben a gépezetben meny­nyire fontos az én kis fogaskerék­forgolódásom. Igen, azt az egy fosztóképzőt való­ban könnyű odatenni a hiba szó melle — mondhatják erre a tamas­kodók —, itt a -tlan, -tlen, ez igazán kézenfekvő művelet. Nyelvtanilag. Csakhogy ezzel mind mostanáig sen­kinek sem sikerült meg nem történtté tenni egyetlen hibát sem. S egyál­talán : nem tesszük-e túl magasra a mércét ezzel a magas igénnyel ? Nem lenne-e célszerűbb valahol lejjebb kezdeni, mondjuk „csökkentsük a hi­baszázalékot" alapon? Azt hiszem ennek az okoskodás­nak a kezdeményezés igényessége, komplexitásra törekvése egyaránt el­lentmond. A hibák elleni támadás — ha jól .előkészítjük — igenis lehet frontális. Igy bizonyára nagyobb lesz az átütő ereje, tehát eredményessége is. A dolgozókban, a munkások leg­jobbjaiban elevenen él az igény: amit kiadunk a kezünkből, az jó legyen, abban ne találjanak hibát. Emlék­szem egy brigád büszkélkedésére: „a múlt hónapban egyetlen selejtes mun­kadarab se került ki a műhelyünk­ből". Erre a munkaszeretetre van szükség a hibaszáműzéshez, ezt kell ébreszteni és terjeszteni. Neveléssel, ösztönzéssel, példaadással. Sokat beszélünk a munkafegyelem fontosságáról. Rendszerint nem tesz­szük hozzá: a közösség fegyelme sok­sok személyes motívumból, az ott dol­gozók önfegyelméből épül; erőssé vagy ingataggá. A pontos munka, a jó minőség az önfegyelem erősítését, a nagyobb önnevelő erőt is feltéte­lezi. Égy olyan fegyelmezett maga­tartást, amelyben saját hibáit is elemzi, a melléfogások, tévedések okain is felelősséggel eltöpreng a dol­gozó. Nyilvánvaló, hogy a fentiek meg­valósítása nem mehet csak úgy hipp­hopp, varázsütésszerű gyorsasággal. De tudatában kell lennünk: egy ilyen új, ígéretes kezdeményezés jó esz­köze lehet boldogulásunknak. Az egyéninek, az üzeminek, a társadalmi szintűnek — együtt. S annyi mindent próbáltunk már a jobb eredménye­kért, mostanra olyan szépen felnőtt a munkások körében egy érett, erős versenymozgalom. Sokszor hivatkoz­tunk a szocialista brigádok lendítő erejére. Most is ezt tesszük. Jó len­ne, ha kezdeményezéseik között méltó helyet kapna a dolgozz hibátlanul mozgalom is, annál inkább, mert a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelszó legnemesebb vonatkozásait erősítheti. Simái Mihály Magyar fiatalok Vietnamért 57 millió forint társadalmi felajánlás Gyorslista készült a KISZ Központi Bizottságán a ma­gyar fiatalok vietnami se­gélyakciójáról. Figyelemre méltó adat: 1966-tól napja­inkig — tehát hat év alatt mintegy 57 millió forinttal gyarapította ifjúságunk — társadalmi összefogásból — a vietnami csekkszámlát. Ezzel kapcsolatban illeté­kesek mondták: a magyar fiatalok mélyen átérzik an­nak a harcnak a jelentősé­gét, amelyet vietnami ba­rátaink folytatnak hazájuk szabadságáért, függetlensé­géért. Tisztában vannak ve­le, hogy ez a harc közös, inert mindannyiunk ellensé­ge, az imperializmus ellen folyik. Éppen ezért vala­mennyi ifjú kommunista er­kölcsi kötelessége a vietna­mi szolidaritási akció támo­gatása. A „gyorslista" élén a budapesti ifik állnak; ed­dig több mint 18 millió fo­rinttal járultak hozzá a har­coló Vietnam megsegítésé­hez. őket a Borsod, a Szol­nok és a Baranya megyeiek követik, akik megyénként több mint hárommillió fo­rintot fizettek be a csekk­számlára. Ezután következik Csongrád megye. Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb akciója a KISZ Kaspoűti Bizottsága delegációjának vietnami lá­togatása volt. Ebből az al­kalomból a magyar küldött­ség több mint négymillió forint értékű ajándékot, el­sősorban különféle iskolai felszereléseket, tanszereket, szemléltető eszközöket, va­lamint középiskolai, egye­temi laboratóriumi beren­dezést adott át. A magyar katonák aján­déka több mint félmillió forint értékű egészségügyi felszerelés volt Az ottani tárgyalások eredményeként született meg a székesfehér­vári márciusi nagygyűlés gondolata, ahol elhangzott a KISZ KB felhívása egy ezer vietnami diáknak ott­hont nyújtó szakmunkásta­nuló intézet berendezésére. Kiemelkedő eseménye volt a magyar—vietnami barát­ság történetének a „vietna­mi nap" megrendezése, amelynek politikai-, sport­és kulturális programjain több mint 1500 vietnami és sok száz magyar fiatal vett részt. A „gyarmati ifjúság napja" megyei rendezvé­nyein ugyancsak több helyen ott voltak a vietnami ifjúsá­gi szervezet küldöttei, akik beszámoltak hazájuk harcá­ról az amerikai imperializ­mus ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom