Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

4 SZERDA, 1911. JÜLIUS 14. Iskola ólat' közeibon Amikor még nem késő A középiskolai Nevelési Tervben a III—IV. osztályos tanulók egészséges életmód­jának kialakításával kapcso­latosan a következő felada­tot olvashatja a pedagógus: „Hrc a dohányzás, az alko­holfogyasztás és a feketeká­vé túlzott fogyasztása el­len". Jó néhány éve látott már napvilágot a Nevelési Terv, de soha nem volt any­nyira aktuális az idézett mondat mint napjainkban. Hogy miért? Elég ahhoz el­olvasni az Egészségügyi Mi­nisztérium Felvilágosító Köz­pontjának legutóbb megje­lent füzetecskéjét, és azonnal rádöbben az ember a té­nyekre. Megtudjuk belőle, hogy mi, magyarok a világ­listán — Franciaország, Por­tugália, Olaszország, Svájc és Ausztria után — a nyol­cadik helyei állunk, s évi átlagban ,77 liter abszolút szesz jut egy főre. A fér­fiak 2,2 százaléka, a nők 2,7 százaléka 10 éves kor előtt kezdett alkoholt fo­gyasztani. Ez a számadat a 11—14 éves korban a fér­fiaknál 3,8 százalékra emel­kedett, a 15—17 éves kor­ban pedig a férfiak 13,2 szá­zaléka, a nők 4,5 százalé­ka kezd szeszes italt inni. A füzet adatai szerint az al­kohol hatására a bűnese­tek száma is emelkedett. A jogerősen elítélt fiatalok kö­zül a 14—17 évesek 13,3 szá­zaléka, a 18—19 évesek 29,1 százaléka, a 20—29 évesek 35,7 százaléka Ittasan kö­vette el a bűntettét. A mai idült alkoholisták kétharma­da fiatalon szokott rá az italra. Különösen elgondol­koztató a kiadvány azon megállapítása, hogy társa­dalmunk évi átlagban töb­bet költ szeszes Italokra mint kenyérre, húsra, tejre, gyü­mölcsre és zöldségfélékre együttvéve. Hogy mi az oka a szesz­fogyasztás emelkedésének? Erre számtalan „magyará­zat" született. A közismer­tebbek: „A fiatal az élet megpróbáltatásai elől mene­kül az alkohol bódulatába", „a gátlástalanság, a mindent megengedés viszi a fiatalo­kat az alkoholizmusba", „a külföldi rossz hatásokat át­veszik fiataljaink" és így tovább. Sajnos, e vitatható értékű magyarázatok mel­lett azonban nem hangsú­lyozzuk kellően azt a fontos tényt, hogy döntően befo­lyásolja ezen a téren is a gyermek sorsának alakulását a sok és különféleképp ható környezeti és társadalmi té­nyező, s közülük is legjob­ban a szülői ház magatartá­sa és ebben a kérdésben vallott nézete és véleménye. (Nem véletlen, hogy a meg­vizsgált alkoholisták 35 szá­zalékánál a szülők is alko­holisták voltak.) S teljes mértékben egyetérthetünk az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosító Központjának a füzetben ta­lálható megállapításával :-„A llegnagyobb probléma ott kezdődik, ahol társadalmi­lag elfogadott szokássá válik az alkoholfogyasztás, s ahol ehhez egyben még megfelelő erkölcsi szimbólumok is kap­csolódnak". Hazánkban pe­dig ez félig-meddig — sajnos — így van, s ez a legveszé­lyesebb. Közismert és már tréfa­számba menő dolog, hogy nálunk „hagyományosan kö­telező" az alkoholfogyasztás a családon belüli ünnepek tarka sokaságában. A szil­veszteri, húsvéti, pünkösdi stb. összejövetelek meghitt­ségét és sikerét az italkész­let mennyiségével és minő­ségével mérjük. A disznó­tori italozás szokásai már legendává nőttek. Kiegészí­tik ezt a farsangolások, majd a kitüntetések, jutalmazá­sok, nyereségrészesedések összejövetelei. Iszunk ha ha­láleset van, ha esküvőre mennek a párok. A pohár fenekére nézünk, ha bánat jön, vagy öröm ér, ha ven­dég érkezik, ha búcsúzik stb. Nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy nálunk a sok évszázados rossz hagyo­mány nyomán olyan szesz­központúság- féle alakult ki, amelytől nagyon nehéz ma már megszabadulni. A pedagógus dolga nehéz, ugyanis ilyen körülmények között még a józan gondol­kodású szülők közül is so­kan vannak, akik engedélye­zik gyermeküknek alkohol fogyasztását. Diákjaink gyakran beszámolnak arról, hogy hány üveg bort fo­gyasztottak el egy-két (szülő által engedélyeeztt) házibu­lin. Meg a rendőrségtől is érkeznek olykor hírek, hogy fiataljaink néha alaposan a pohár fenekére tudnak néz­ni, s ilyenkor gyakran túl­tesznek a felnőtteken. S ami még külön is nehezíti a pedagógus helyzetét: épp az alkoholista szülők nem tar­tanak kapcsolatot az iskolá­val. sőt, érzékenységük és esetleg szégyenérzetük ré­vén legtöbbször még a köze­ledést is visszautasítják. Az iskola minden tőle tel­hetőt megtesz az alkoholiz­mus ellen a Nevelési Terv­szellemében. A bilológia-, a kémiaórán a tananyaggal kapcsolatosan remek alka­lom kínálkozik az alkohol káros hatásának ismerteté­sére. Az osztályfőnöki órák mind tudományosan, mind érzelmileg alátámaszthat­ják az alkoholfogyasztás ká­ros hatását. Az iskolai szü­lői értekezleteken is beszél­ni lehet e kérdésről s a csa­ládlátogatások alkalmával is szóba jöhet. Sokat segíthet az iskolai KISZ-szervezet. S nagyon helyesnek tartjuk művelődésügyi osztályaink­nak azt a szigorú intézkedé­sét, hogy a diákbálakon, klubdélutánokon, tanulmá­nyi kirándulásokon a tanu­lók szeszes italt nem fo­gyaszthatnak. A fentiek azt igazolják, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben az iskola elég sokat vállal magára. A leg­többet azonban a szülőknek kell tenniök. Mindenekelőtt mutassanak jó példát, mert ez a legfontosabb nevelő­erők egyike. Azonkívül: jár­janak nyitott szemmel. Tilt­sák meg az otthoni baráti találkozókon a szeszfogyasz­tást, s figyeljék, hogy sza­bad idejét egészséges szóra­kozással tölti-e el a tanuló. Befejezésül hadd idézzem az egészségügyi felvilágosító füzetecske egy szakaszát: „A legfontosabb teendő a társa­dalom minden egyes tagjá­ban, korra, nemre és foglal­kozásra való tekintet nélkül olyan közfelfogást kialakíta­ni, hogy megvetés sújtsa a részegeskedést, a mértékte­len italozást. Ne a kétliterre hitelesítés legyen a dicső­ség, hanem a józanság és a racionális értelem." Bánfalvi József Kalózok, sellők és Neptun isten Hol látható egy élő Nep- Bronzos-barna testükön für­tun király, fiatal lányaival, dőruha: a jelenet pedig a a sellőkikel és egy kalózcsa- Fekete-tengerparti úttörőtú­pat — kezükben hajlított borban zajlott le, a „N<;p­karddal, az övükben kovás- tun-ünnepség" megnyitóján, puskával, a Fekete Roger­röl szóló dalt dörmögve? Talán egy gyermekszínház­ban? Amiről most szó kerül, az nem színház — mestersé­ges nappal és vászonra fes­tett kék tengerrel. A hínárszakállű Neptun térdig érő hínár­szakállával, csillogó arany­koronájával kimagaslott a jelenetből. Kezében három­ágú szigonyt tartott, s a Kikötnek a martalócók trónra ült. Kürtjele csendet parancsolt. Először ls meg­Valóságos, forró, déli nap kérdezte, hogy a korábban tűzött az égen és a vízen kiadott parancsát végrehaj­ringatózva a partok felé kö- tották-e? Ennek értelmében zeledett egy „hajócska". A a fesztivál napjára minden­fedélzeten táncoló, tőrt és kinek — aki eddig nem tu­kardot forgató kalózcsapat, dott — meg kellett tanulnia Vastag hajókötéllel megkö- úszni. Rágjuk csak! A szociológusok, pszicho­lógusok és antropológusok véleménye szerint sokféle oka lehet annak, hogy az emberek rászoktak a rágó­gumira. Az egyik legelter­jedtebb vélemény szerint a rágógumi majszolása leveze­ti az emberben felgyülem­lett feszültséget, adott eset­ben csökkenti az étvágyat. Természetesen a gyerekek leginkább azért rágják, hogy — meglehetsen ízléstelen és egyáltalán nem higiénikus módon — felfújják. Az egyik legnagyobb rágógumigyár, a Goodyear Tire and Rubber Company, kimutatása sze­rint 1970-ben az Egyesült Államokban rágógumira 172 milliárd lírának megfelelő összeget költöttek. tözött foglyokat — hosszú, zöld hajú sellőket — hoztak magukkal. Partraérés után a kalózák, mint hajdan az igaziak, a gazdag zsákmány­„Igen!" — kiáltották egy­szerre a választ. • „Rendben van. Később magam akarok meggyőződni nuirtalocok' - —1 a rr:r uralkodoja. „S- most jelent­kezzék az, aki megmászta az Aju-Dag hegységet". Mindnyájan jelentkeztek. Nem félt senki A szabadulás Mulatozásuk azonban nem tartott sokáig. Neptun isten kiemelkedett a sósvizű mélységből kísérőivel - >A kemping-kiránduláson Puskin „Szaltán cár történe- akadt-e olyan, aki félt éjjel té"-nek lovagjaival — s el- a tábortűznél aludni?" zavarta a kalózokat, akik Senki sem jelentkezett. „Nem tesszük többé!" kiál- Ezután Neptun átnézte a tással eliszkoltak, mint a panaszokat, majd a bűnö­szélvész. Neptun iránti hálá- sötere büntetést szabott kl. jük jeléül a sellők — a kö- Mind a panaszkodás, mind telékektől megszabadulva — a büntetés kiosztás nagyon örömteli, boldog táncot lej- vidám dolog volt. tettek. A közönség - fiúk és iá- ,tTo]ás" a vízben nyok százai — csatlakoztak a tánchoz a víz pereméin. Útonálló 1 — Na megállj, azt hiszed, hogy ha páncélozott jár­műved van, mint Nixon elnöknek, kifogsz rajtam?! A Neptun - ünnep ség úszó­versenyekkel zárult. Olyan komoly versenyszámok is voltak, hogy a stopperóra se­gítségére volt szükség. De tréfás játék is akadt: úszás közben, a kézben tartott ka­nálban tojást kellett egyen­súlyozni: a tojás szerepét ping-pong labda töltötte be. Ha valaki elejtette a labdát, kiesett a versenyből. A Neptun-fesztivál az Ar­teki Ifjúsági Üttörő Tábor hagyományai közé tartozik. Érdemes megemlíteni, hogy a gyerekek minden alkalom­ra maguk írják a szöveg­könyvet, önállóan készítik a kosztümöket és maguk ala­kítják a szerepeket is. Gennadl Szibircsev iMerényletek <• lem és a földön 16. Elítélendő módszerek Charles Bürke Elbrick amerikai nagykövet te­hát viszonylag hamar visszanyerte szabadságát. Az érte váltségként szabadon bocsátott tizenöt egykori brazil politikai fogoly mindjárt a Me­xikóba való megérkezés után már a repülőtér várócsarnokában az újságírók kérdéseire felel­getett. Különösen egy megviselt arcú, idősebb fér­fihez intéztek kérdéseket az újságírók. Ez a fér­fi, Gregorio Bezerra, egyáltalán nem volt isme­retlen a mexikói újságírók előtt sem. Neve rég­óta szerepelt már a lapokban szinte minden la­tin-amerikai országban. Bezerra sokrsok éven át Recife brazíliai város népszerű munkásmozgalmi vezetője volt, kommunista városi tanácstag, a népjogok bátor harcosa. A hetvenesztendős fér­fit 1964-ben zárták börtönbe a brazil katonai dik­tatúra hatóságai — letartóztatása előtt már a helyi szélsőjobboldali szervezetek egyik fegyve­res csoportja vadászott rá és fogta el egy mun­káslakásban. A fasiszta banditák kötelet hurkol­tak a hyakára, úgy hurcolták végig Recife ut­cain és adták át súlyos sebesülten, félig eszmé­letlenül a katonai hatóságoknak. Bezerra röviden válaszolt a mexikói repülö­'téren az újságírók kerdeseire. Csak annyit mon­dott, hogy örül a kiszabadulásának, azonban már most hangsúlyozni kívánja: egyáltalán nem he­lyesli a diplomatarablások módszerét. Néhány nappal később a párizsi L'Humanité­ben részletesen meg is magyarázta ezt a fél­mondatot. „Meg kell mondanom, hogy bár elfogadtam kiszabadításomat, nem helyeslem az efféle, ka­landor jellegű, elszigetelt akciókat. Ezek egyál­talán nem mozdítják előbbre a forradalmi folya­matot — sőt éppen ellenkező hatással vannak a fejlődésre. Az efféle kalandorcselekedetek ürü­gyül szolgálnak arra, hogy még jobban megne­hezítsék a brazil nép dolgozóinak diktatúra­ellenes küzdelmét. Az efféle cselekedetekre hi­vatkozva a diktatúra megkísérelheti a hazafiak ellen elkövetett iszonyú bűneinek úgynevezett igazolását. Hadd mondjam meg: most is ez tör­tént. A diplomatarabiást és a fogolykiszabadítást a rendőrterror rendkívüli megnövekedése követ­te" — írta a többi között Gregorio Bezerra. A többi kiszabadult fogoly a mexikói repülő­téren elsősorban arról beszélt, hogy ők tizenöten éppen csak jelképes képviselői a brazíliai börtö­nökben sínylődő politikai foglyok több ezres tö­megének. Volt a kiszabadult politikai foglyok kö­zött egy egykori őrmester, a brazil hadseregben működő illegális kommunista pártszervezet tag­ja. „A börtönben, ahol már elítélt fogolyként tartottak, a legbarbárabb kínzásokat kellett el­viselnem, rabtársaimmal együtt, szinte naponta. Minden elképzelnető módszerrel kínoztak ben­nünket, mindennapos volt például az elektrosokk­kezelés" — mondotta a harminckét esztendős férfi, akiről az újságírók azt írták, hogy nyolc­vanesztendősnek látszik. Többen is szóvátették a terror fokozódását és akár csak Bezerra, megjegyezték: könnyen le­het, hogy a diktatúra a terror fokozásával felel majd az Elbrick-ügyre és néhány fogoly kény­szerű szabadon bocsátására. A szabadon bocsátott foglyok félelme egyálta­lán nem volt alaptalan. A rendőrség rendkívül széleskörű nyomozás után nyomára jutott annak a csoportnak, amely Elbrick nagykövetet elra­bolta. Ez a társaság a kommunista pártból egy-két esztendővel ezelőtt kivált ultrabaloldali, hol trockista, hol meg maoista eszméket és különbö­ző anarchista jelszavakat terjesztő társaság volt. Egyik vezetőjük Carlos Marighela volt — ez a férfi egy időben a Sao Pauló-i kommunista párt­szervezetben tevékenykedett. Néhány héttel az Elbrick-elrablás után, 1969 decemberében a rendőrök nyomára jutottak Ma­righela búvóhelyének, körülvették a háztömböt, amelynek egyik lakásában bujkált és szabályos hajtóvadászatot rendeztek. Marighelát a nyílt ut­cán lelőtték. Amikor a bestiális gyilkosság híre külföldre érkezett, újra megszólalt Gregorio Bezerra, egykori kommunista képviselő. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a nép semmiképpen sem bocsátja meg a katonai diktatúrának Marighela meggyilkolását. De hozzátette: „Carlos Marighela már régen nem tartozott a Brazil Kommunista Párt har­cosainak sorába — olyan akciókban vett részt, amelyet a diktatúra ellen harcoló kisebb cso­portok szerveztek. Nagyon világosan szeretném kifejezni: én nem értettem egyet sem az ő, sem az általa képviselt csoportok harci módszereivel. Nagyon jól tudom, hogy hibái ellenére a reakciós hatalom elleni harcban esett el. De még így is meg kell mondanom, hogy szakadár tevékeny­ségével ártott a brazil forradalmi mozgalomnak és pártunknak". Az igazi forradalmárok figyelmeztetése sajnos nem használt. Az Elbrick-ügyet több diplomata­rablás követte. (Következik: Rosszul sikerült üzlet) NAPI KISLEXIKON megyénk számairól Gyakorta beszélünk életünk változásáról, életszínvonalunk alaku­lásáról. Vajon mit mon­danak erről a számok? Hogyan is fejlődik me­gyénk ipara, a termelés, amely alapja a sokat emlegetett változások­nak. Nézzük meg a sta­tisztikákat az elmúlt ne­gyedévről 1 4 Foglalkoztatottság? A nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók létszáma az első ne­gyedévben két százalék­kal, azaz kétezer fővel nőtt. E kis létszámnö­vekedésnek az az oka, hogy az iparban nem emelkedett a létszám. Az építőiparban ugyan­akkor 11, a kereskede­lemben dolgozók száma pedig 8 százalékkal emelkedett. Tehát in­kább a szolgáltató jel­legű iparágakban dol­gozók száma növekedett, amely megfelel az in­tenzív fejlődés sajátos­ságainak. Egyúttal nőtt a szakmunkások száma is. Az iparban 500-zal, a mezőgazdaságban pedig 300 fővel. A mezőgazda­ságban foglalkoztatottak száma különben csök­kenő tendenciát mutat. Tavaly 2500-zal csök­kent az ott dolgozók száma. 4 A termelékenység? A megyében székelő vállalatok és szövetke­zetek nyeresége tavaly 800 millió forintra rú­gott. Vagyis 8 százalék­kal több volt, mint 1969­ben. Az első negyedév­ben 9 százalékkal növe­kedett a megye ipará­nak termelése, és ez a növekedés jelentősen meghaladja az országos átlagot. Ennél is figye­lemre méltóbb, hogy ez a növekedés teljes egé­szében a termelékeny­ség javulásának az ered­ménye. A minisztériumi iparban például 9 szá­zalékos termelésnöveke­dés tapasztalható, a fog­lalkoztatottak száma vi­szont egy százalékkal csökkent. Vagyis az iparágak nagy részében az egy dolgozóra jutó termelés 10—12 száza­lékkal növekedett. Mind­ez szervesen összefügg a IV. ötéves terv célkitű­zéseivel, melyek közt első helyen áll a terme­lékenység növekedése. 4 A keresetek? A termelékenység ja­vulásával nyilván szo­rosan összefügg a kere­setek növekedése is. Az első negyedévben a me­gye összes dolgozója át­lagosan 6 százalékkal többet keresett, mint tavaly, év elején. A ke­resetek főleg az építő­iparban (9 százalék) és a szolgáltató ágázatok­ban (8 százalék) növe­kedtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom