Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-27 / 175. szám
KFDD. 1971. JÜLItTS 27. Csajkovszkij A MOKÉP hagyományos és kedves ajándéka az ünnepi heteik idején Szeged lakóinak és a város vendégeinek : nyaranta egy-egy olyan filmet mutatnak be, amely itt kerül először a közönség elé. Így láttuk például — jóval Budapest előtt — a My fair Ladyt és így láttuk tegnap este a szovjet Talankin színes, 70 mm-es filmjét, a Csajkovszkijt. A film plakátján azt olvastuk, hogy a Csajkovszkij romantikus életrajzfilm. Nem az. Kevesebb is és több is annál. Szándékaiban több, eredményeiben kevesebb. A romantikus életrajzfilmek köztudomásúan a kommersz műveli kategóriájába tartoznak; ez nem feltétlenül elítélést jelent, de azt mindenképpen, hogy nem akarják megváltani a világot. Sablonjuk, sémájuk gyorsan megszületett Elindulva egy bizonyos pontról — ismeretterjesztő jelleggel —, szakaszonként mutatják be a művész életét, állandóan emelkedve valami dramaturgiai csúcs felé, amely természetesen tragédia is lehet. Talankin szakit ezekkel a hagyományokkal ebben az elutasításban több, mint elődei. De mit ad a tradicionális kompozíció helyett? A film' tárgya természetszerűleg epikus: Csajkovszkij élete. A rendező módszere azonban nem epikus, hanem Urai. Ezen azt kell érteni, hogy tárgyát, Csajkovszkij életét, cselekedeteinek motívumait nem részletezi, nem magyarázza — ellentétben az elbeszélőkkel —, hanem csak bizonyos fordulópontokat vázlatosan érintve hangulatokat, érzéseket dolgoz kl. Hy módon a zeneszerző életének sok izgalmas mozzanata homályban marad, nem is beszélve azokról, amelyek egész egyszerűen kimaradnak az anyagból. Az érzelmek viszont, amtelyek a fordulópontok hátterét, atmoszféráját adták, részletezve kerülnek a nézők elé. Ez a lírai intenzitás azonban epikai zavart okoz. Háttérbe szorítja többek között az ismeretterjesztő jelleget, ami azért életrajzfilm esetében mégsem elhanyagolható. Csak egy jelentéktelen apróság: a zeneszerző házassága és válása. Egyikről sem tudjuk, miért csinálta, s a film mintha szándékaival ellentétesnek találta volna, hoigy ezekről epikusán is mondjon valamit. Pusztán a tényeket közli, néha még ezeket is áttételesen. Az. epikai zűrzavar miatt kevesebb ez a film a hagyományos életrajzoknál. Ráadásul csak a régifajta sablonoktól sikerült megmenekülnie. Talankin újakat hozott létre. Lírai sémákat, amelyek egy-egy jelenet vonalvezetésében minduntalan visszatérnek. A lírai alapanyagú jeleneteket ugyanis úgy vezeti a rendező a csúcs felé, hogy odaérve valaki mindig könnyezik; túlságosan sokat sírnak ebben a filmben. Pedig a film — szerencsére nem szentimentális. Nem is érzelmessé gről van itt szó, hanem sablonról. Mindennek következtében a film eléggé töredezett. Nincs átfogó, nagy íve, lendülete, energiája. A jelenetek nem egymásból következnek, hanem statikusan egymás mellett állnak. Néni segít ezen a kiváló színész, Innokentyij Szmoktunovszkij bizonyos szempontból egészen kivételes értékű alakítása sem. Játéka mindaddig rendkívüli, amíg ezekig a lírai csúcspontokig el nem jut. Ezeken azonban mindig azonosul a rendező szándékaival. S ilyenkor szinte mindaz, amit addig felépített, egyszerre összeomlik. 0. L. Borisz Godunov Muszorgszkij-premier a szabadtéri játékokon Háttérben a szakkörök? A honismereti mozgalom új kiadványáról Örömmel nyugtázzuk, hogy a tízesztendős honismereti mozgalom megyénkben kiadott harmadik füzetét is kézbe vehetjük. A Hazafias Népfront honismereti bizottsága. a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a művelődésügyi módszertani központ közös kiadványa önmagában is jelzi, a benne foglaltak pedig hangsúlyozzák, hogy érett mozgalommá, a szülőföld szeretetére nevelés — inkább tálén a szülőföld szeretetében való megtartás — kívülről is szemlélhető iskolájává szerveződött a hajdanában vásárhelyi ünnepélyességgel indult kezdeményezés. Honismereti mozgalmunkon honismereti szakköröket értünk elsősorban. Azt a sokaságot, amelyik gyűjtve, rakosgatva, kutatva hordja össze jelenünk és múltunk jellemzőnek ítélt mozaikjait, hogy maga megismerje, és lehetőségei szerint másokkal is megismertesse. Dicséretre méltó erő és lelkesedés van ezekben a szakkörökben. Annál kevésbé dicsérendő, hogy a Csongrád megyei Honismereti Híradó címmel megjelent füzetben szinte csak függelékként szerepelnek a szakkörök életébe benyitó írások. Tanulmányok előzik őket, többségük ismert általánosítások határán nem jut túl. Szerkesztők lelke rajta, ha ezeket ítélték fontosabbnak azzal, hogy a kötet élére sorakoztatták. Közvetlen vitába egyetlen írással szállnék, mert felfogása vitatható. Részleteket olvashatunk a balástyai Móra Ferenc Tsz egy napja című riportból. Végtelenül izgalmas téma lehet az első évtizedét túllépő termelőszövetkezet egyetlen napja. Nem ismerjük az egész írást, de az itt bemutatott részlet meg sem kísérli ezt az egy napot elénk hozni. Beszél a riporter az elnökkel, főagronómussal, egy-két más emberrel, leírja Vass Károly adataira hivatkozva, hogy „a mai napon hetven munkás dolgozik a szőlőmetszésen, ezek közül 15 nő, . ..tíz ember az őszibarackosban dolgozik". Azzal az indoklással írja ezt a szerző, „hogy az ember is benne álljon ennek a körképnek a közepében". Éppen ezt hiányoljuk. Nem áll benne ebben az írásban és nem áll benne a kötetben sem központi helyen. A szövetkezet kétkézi munkájával formáló dolgozó tag kimaradt Ormos Gerő írásából, Jójárt István halvány rajzú jelenléte kivételével. A maroslelei, kiszombori, mindszenti honismereti körök hozzák legtisztábban a hétköznapi ember ügyét-baját, emlékeit, ök, Asztalos P. Kálmán, Papp Imre, Füst Molnár Bálint, Erős Mária és a többiek írásai bizonyítják, hogy van miért helyreállítani a következő kiadványok szerkesztési egyensúlyát. H. D. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Megkezdődött az orosz nyelvi szeminárium Az MSZBT Szegeden működő központi orosz nyelvi iskolájának rendezésében tegnap, hétfőn délután megkezdődött Szegeden a III. orosz nyelvi nyári szeminárium foglalkozássorozata. A Bartók Béla Művelődési Központban megtartott nyitó ünnepségen Radnóti Tamás, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője köszöntötte a nyelvi szeminárium mintegy hatvan résztvevőjét — az orosz nyelv magyarországi tanárait, szakfelügyelőket —, majd sor került a továbbképzés első rendezvényére, Mocsár Gábor „Égő arany" című könyvének orosz nyelvű ismertetésére. A nagy érdeklődéssel fogadott kötetbemutatón részt vett maga a szerző, Mocsár Gábor József Attila-díjas író is. A július 30-án, pénteken véget érő szeminárium keretében több orosz nyelvű előadás hangzik el. így az ország minden részéből öszszegyűlt pedagógusok ismereteket szerezhetnek a magyar—orosz irodalmi kapcsolatokról, Csongrád megye és Szeged néprajzi hagyományairól, valamint a százéves Szegedi Tanárképző Főiskoláról. Az említetteken kívül több kirándulás is szerepel a szeminárium programjában: a Fehértó madárvilágának megtekintése, látogatás a tápéi falumúzeumban és a gyékényszövő háziipari szövetkezetben. Az orosz nyelv ismeretének további elmélyítését szolgáló foglalkozássorozat rendezői az említetteken túl laboratóriumi bemutatókai és gyakorlatokat is programba iktattak. Az orosz nyelvi nyári szeminárium résztvevői szegedi tartózkodásuk befejezéseként pénteken este megtekintik a Szegedi Szabadtéri Játékok Borisz Godunov című előadását. A szeminárium munkáját dr. Szabó Tibor, az MSZBT Szegeden működő központi orosz nyelviskolájának igazgatója irányítja. Rettegett uralkodók, rettegő alattvalók, bojárok, muzsikok, duma, sztrelicek, szegénység. Iiyen és körülbelül hasonló fogalmak sietnek a képzelet segítségére Oroszország 17. századából, ahonnan szövevényes intrikák, politikai és önszorgalmú gyilkosságok rendes feudális sötétségéből, messziről üzeni át az időt Borisz Godunov históriája. A cár zavaros alakja mögé, Puskin ihletésére, az orosz történelem szélesen hömpölygő folyamát rajzolta fel Muszorgszkij. A romantikus opera addig ismert idiomáit alaposan kiegészítve új cselekvő hőst teremtett, a népet, mely természetesen a maga nyelvét, új nyelvet beszél, az orosz népzenéét. A nemzeti romantika és a modern opera történeti-stiláris távolságát a zenés népdráma hídján közelítő komponista zseniális ösztöne, tehetsége iskolát teremtett — s a Borisz Godunov mai előadásai éppen ezen iskola felé fordítják a figyelmet. Mi érdekli a ma operaközönségét a Borisz Godunovból? Nem feltétlenül minden, ami eredetileg a szerzőt, hiszen a mű százéves születése pillanatától járja sajátos önönútját, több átdolgozás tisztázta le újra és újra, szinte napjainkig, amikor Sosztakovics és Rathaus tett utolsó kísérletet az elképzelések egyeztetésére. A szegedi szabadtéri olasz —francia operaelőadásainak hagyományszínpadán maga a vállalkozás sem mentes a kockázatoktól. Hát még a módszer, amelylyel a Vaszy Viktor—SzineMissek és misterek Vasárnap utaztak haza a szegedi Volán utazási irodája által rendezett nemzetközi turistatalálkozó résztvevői. Eredményesen zárult a találkozó. Ezt tanúsítja az is, hogy az idén több mint ötszázan jöttek el Szegedre Európa szinte minden tájáról, főként a szocialista országokbol. A találkozó hat résztvevője egy-egy címmel is gazdagodva térhet haza. A címek: Miss és Mister Fesztivál, Eszperantó és Volántourist. A Miss és Mister Fesztivál címet Székely Éva és Bojcso Mladenov (Bulgária), az Eszperantó címet Nyina Bercseva (Bulgária) és Azriel Kutaszov (Szovjetunió, Litván SZSZK), a Volántourist címet pedig Katja Ocias (Lengyelország) és Borisz Pansin (Szovjetunió, Grúz SZSZK) kapta. A címek odaítélésének feltételei — a szűri elnökének, Nikola Nikolovnak, az Eszperantó Turistaszövetség főtitkárának tájékoztatása szerint — meglehetősen szigorúak voltak. A fesztivál címért évekig kellett dolgozniok a nyerteseknek, külföldön népszerűsíteniük és ismertetniük a Szegedi Ünnepi Heteket. Az eszperantó címért kiválóan kellett ismerni a nyelvet, a Volántouristért pedig nagy távolságról ideutazni, dolgozni a rendezvény sikeréért. Valamennyi cím elnyerésének közös feltétele volt: dolgozni a népek barátságáért, egymás kölcsönös megismeréséért. Es ez nemcsak feltétele, hanem cél is volt. A nemzetközi turistatalálkozó célja, amely az idén is sikeresnek bizonyult. A több mint 500 résztvevő Kanadától az NDK-ig, Lengyelországtól Bulgáriáig viszi hírét Szegednek és az ünnepi hetek színes programjának. Jelenet az előadásból tár Miklós—Fülöp Zoltán alkotóművészi kollektíva közös nevezőt keresett a mű és a stadionszínház természetrajzában. Bátran hozzányúltak a darab zenei-színpadi letétjéhez, a következő lényegi változtatásokkal. 1. A kilenc képből elhagytak egyet, a második litvánudvar jelenetet, ami dramaturgiai megfontolásokból indokolt, hiszen a trónbitorló Grigorij személyének-szerepének súlyát gyengíti Borisz drámájával szemben. 2. Míg az opera eredeti formájában az egyes felvonósok végén csendesebb, elmélkedőbb szituációk találhatók, mosta képek sorrendjének fölcserélésével nagy tabló jelenetek zárják a felvonásokat. Ennek következtében látványcentrikussá módosult az előadás, ugyanakkor a cselekmény menete bizonyos fajta kompromiszszumokra hajlik. A Pimenkép például a már uralkodó Boriszról beszél, jóllehet színpadon csak utána koronázzák meg; a cár hallucinációja és a belőle következendő, eszerint eljátszott jelenet. Borisz halála, közé pedig a forradalmi kép ékelődik. 3. Végül, most már túl a lényegesebb módosításokon, Fülöp Zoltán rendkívül •nagy hatású, a keresztény dómot pravoszlav képekkel rokonító, színes, fantáziakeltő díszlettablója a tér mélységi és magasságbeli teraszos kettéosztásával éppen olyankor köti meg a rendező kezét, amikor a tömegjelenetekkel alkalma lenne látványos mozgásokat produkálni. (A prológ első képében a cári palota elé fölhajtott toprongyos muzsikokhoz egyszerűen nem férnek hozzá az ostorozó, erőszakoskodó sztrelicek.) És itt jelentkezik az a különbség, ami a szabadtéri korábbi operaelőadásainak tömegjeleneteit finoman elhatárolja a Boriszétól. Az olasz opera seria tetszetős betétáriáira, sikerkettőseire ünneplő kosztümös embergúlák következtek (mint az Aida bevonulási jelenete, vagy a Turandotban a Kalaf próbájánál asszisztálok) — itt ez a fajta tömeglátvány csak a dráma belső mozgásából, erővonalainak lehetséges kivetítéséből, fölnagyitásából kínálkozott. A Boriszban nem ünnepel, hanem szenved a tömeg, s ennek látványa passzívabb. A hatást szegényíti továbbá, hogy a kórus Siflis József felvétel* sem zeng a kívánatos erővél, számszerűleg kevesen lehetnek, s jó néhány statiszta ténfereg rivaldafényben, közvetlen szomszédját lesve olyankor, mikor a precízen begyakorolt mozgásokra tán a legfőbb szükség van. Hangsúlyozni kell, a rendező módosításai szükségszerűek. Könnyű lehetett Nagy Péter cárnak a 18. század elején közönséget szervezni a pétervári udvarba, hiszen nemeseinek szigorú botütés terhe mellett tette kötelezővé a koncertlátogatást. A szegedi szabadtéri Borisz Godunovjához egyelőre járt úton, látványpatronokkal kell biztatni a konzervatív ízlést, hatásképekkel megnyerni a figyelmet a lassabban fogalmazott, zeneilegszínpadilag csendesebb, intimebb képekhez. A premier gyújtópontjában Nikola Gyuszelev szenzációs címszerepe áll. Már évekkel ezelőtt odafigyeltünk telt zengésű, átható basszusára, a Don Carlos akkori Fülöpé után ez a Borisz kiállja a fölfokozott várakozás legkényesebb elvárásainak próbáját. Ügy énekel-játszik a színpadon, ahogy csak a legnagyobbak képesek. Hangilag-alkatilag kifogástalanul, az elhivatottság teljes vértezetében lenyűgöző élményt nyújt: jóstehetség nélkül megjövendölhető, sokáig emlegetjük majd. Ugyancsak kedvező benyomásokat kelt Csányi János trónkövetelője, Gregor József Pimene és Miller Lajos Scselkalov ja — szerepük súlya, teljesítményük mértéke szerint ők jelentik az előadás felsőfokát. Tetszett még a két Valéria, Berdál és Koltay, Karikó Teréz, Sinkó György magabiztos intonációja, Szalma Ferenc nagy játékkedve. Ulvardy Tibor finom lírai tenorja visszafogottabb Sujszkij, Külkey László viszont félreértette a bolond szerepét. A többiek: Jablonkay Éva, Réti Csaba, Lengyel Ildikó, Domahidy László, Berkes János, Gyimesi Kálmán, Szendrődi Ede és a kisebb feladatot kapott szereplök is megtették a magukét. Abban, hogy a nem kevés izgalommal várt premier végül is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mindenekelőtt Vaszy Viktor fáradhatatlan, dinamikus zenei irányítása szerzett elévülhetetlen érdemeket. Níkolenyi István