Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

KEDD, 1971. JÜLIUS 29. 139 SPARTACUS Az operaházi balett szabadtéri vendégjátéka Él&ÉÉ ap^ SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Siflis József felvételei Gladiátorok párbaja. Jelenet az első felvonásból A Spartacus szegedi előadása nem szokványpremier. A szó szűkebb értelmében kevesebb talán, valójában több annál. Egy tizenöt éves zenei alkotás (Haesaturján balettmuzsikája), önállóan fogalmazott szövegszövetének (Seregi László munkája) operaházi bemutatóját (1968 május) követő 71. előadása úgy, hogy a produkció Libanontól Párizsig megméretett közönségmérlegein, kipróbáltatott természetes szabadtéri környezetben (Baalheck). És mégis különbözött, különböznie kellett valamennyi előadástól. Díszleteit Forray Gábor kicserélte. A dóm mesterségesen-természetes szín- és térhatásába koimporjálta az emelvényeket, lejtőket. Nagyvonalúan, levegősen, általában kerülve az elaprózást, részletezést, hiszen, a kamarajeleneteknél (az első felvonásbeli zárkia, a gladiátorok búcsúja, vagy Spartacus ós Flavia kettőse), a színpadtágítást, a látvány meghosszabbításának, kiterjesztésének funkcióját is vállalta. Különbözött a szegedi előadás mérhető sűrűségében, tömegeivel, menynyiségi nagyságrendjében ts a kőszínházitól. Az operaházi együttest balettintézeti növendékekkel duzzasztották föl, s a megsokszorozódott balettkar olyan grandiózus látványképeiket nyitott ki a színpadon, mint a rabszolgalázadás vagy Crassus bacchanáliája. Haesaturján zenéje simulékony, gazdag fantáziájú. Kiváltképp az első felvonósban sorolja elő ötleteit, dúsítja föl a zene faktúráját a keleti folklór ritmikai és hangulati színeivel, ezekhez a képekhez később is szívesem nyúl vissza. A Pál Tamás vezette fesztiválzenekarnak (a miskolci, debreceni, pesti zenészekkel kiegészített szegedi szimfonikusoknak) nem jelentett különösebb problémát a könnyen értelmezhető, szabadon áradó muzsika tolmácsolása — áirh kifejezetten zavarba jöttek, mikor a fölkerekedő szél a pultokról mint rakoncátlan csikókat zargalászta le a könnyű kottalapokat. (Ilyenkor mitsem érnek a szorítócsiptetők — az előadásról előadásra ismétlődő technikai bakik tapasztalatával ideje lenne a szabadtéri orchesterében üzembiztosabb kottaállványokról gondoskodni. Máskülönben nem szűnnek a komikus jelenetek, hogy a fél együttes játszik, másik fele meg a tovalibbenő „hangjegyeket" vadássza ültében, netán négykézláb.) Sereg í László korszerű színpadi, koreográfiai munkájáról sok mindent leírtak mór. A szegedi előadás arra szuggerálja a nézőt, hogy korábbi ismereteit Howard Fost regényének s a közelmúltban vetített Spartacusfilmnek élményei nyomán az adott szituációban, tehát a színpadon, ezek újraidéaésével az ókori rabszolgalázadás közvetítéséhez egyetlen kompetens, hiteles formának fogadja el a balettet. Vagyis modern produkció az operaházi Spartacus. Nem andalító, csodálkoztató, nem mámoros, fülbebúgó, szemkápráztató; de szuggesztív, fölkavaró, meggondolkodtató. Szabadon közlekedik az időben, előrehoz és visszautal a cselekménnyel. Kifejezőképessége is több a klasszikus balettnyelvnél, melyet azért gazdagon használ a kettősökhöz, együttesekhez, de a szótlanság, a mozdulatlanság koreográfiájával gazdagítva. Az eltáncolt anyag is bőséges, hát még az el nem táncolt, a mozdulat námaságával, kövületével, a pantomim játékával kifejezett. Kun Zsuzsa Flaviája rendkívül elasztikus, kifejező erejű, árnyalt. A maszkjával ls filmemléket, Kirk Douglas Spartacu&át idéző Fülöp Viktor hálás tanulmányalanya lehetne a mozdulatokra korlátozva is teljes értékű drámai színjátszásnak. Havas Ferenctől (Crassus) visszakapjuk az ókori Róma patrícius gőgjét, Sipeki Leventétől, Nagy Zoltántól, Sterbinszky Zoltántól a szerencsétlen sorsú rabszolgák szabadságösztönét, boldogságvágyát. * Esőisten nem fogadta kegyeibe a premiert. Jóadagot ismét elirigyelt azokból a feltételekből, melyek szerencsésen összejöttek a Spartacus megérdemelt sikeréhez: kitűnő produkció, telt ház. A közvetítő és befogadó azonos hullámhosszon találkozott, a Spartacust közönségdarabbá avatta az operaházi együttes — miközben Neptun rázta szigonyát, villámokat szórt, fölkeltette a vad szeleket. Csakhogy szombaton elkésett, hiába nézte ki magának a harmadik felvonást, az állhatatos publikum éppen az utolsó akkordokig parancsolta vissza a természet erőit. Az operaházi Spartacus Szegeden is nagy előadás volt. Nikolényi István Közbeszólt a vihar A vasárnapi vihar miatt fél beszakadt a Spartacus szabadtéri előadása. A viharos erejű szél délután megrongálta a díszleteket; emiatt az előadás több mint félórás késéssel kezdődött. S a más odik felvonást félbeszakította az ismét megindult eső. Ezut án már nem lehetett tovább folytatni az előadást A XII. Szegedi Nyári Tárlat A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában vasárnap délben megnyílt a XII. Szegedi Nyári Tárlat. Dr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató üdvözlő szaval után Ormos Tibor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint a Mű-, csarnok igazgatója mondott megnyitó beszédet. A tárlatnyitó ünnepségen megjelent dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára és Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese. A XII. Szegedi Nyári Tárlat díjait dr. Biczó György, a városi tanács elnöke Diskay Lenkének, Fejér Csabának, Lisztes Istvánnak és Pataki Ferencnek adta át. Munkajutalomban Fontos Sándor ós Szöllösi Enikő részesült. A tárlatnyitó előtt dr. Biczó György a Tisza-szálló tükör termében fogadást adott a kiállító művészek tiszteletére. * Egy korábbi elmélkedésünkben — amely az errefelé szokásos tárlatokat próbálta hasonlatok segítségével minősítgietni — „képekben, szobrokban lejátszott színházi fesztiválnak" neveztük a Szegedi Nyári Tárlatot. S mit olvashatunk most a vasárnap délben tlzenkettedszerre megnyílt kiállítás katalógusának előszavában? Többek között azt, hogy „ ... e tárlat elszakíthatatlan a Szegedi Szabadtéri Játékoktól, annak seregszemle jellegétől". Az előszó meg nem nevezett szerzője tehát — ki ugyan egyesszám első személyben szél, áirr. nevét nem tette közzé — ugyanúgy vélekedik e bemutatóról, mint e sorok írója: egy kicsit színháznak tartja; a Horváth Mihály utcai képtár hármas pódiumán előadott képzőművészeti tercierének. Színház ez a nyári tárlat! Országos nyüzsgés, határtól határig tartó kavargás bonviváni sasszékkai, primadonnaódelgéssel, meg az igaz! drámák tisztán szóló hőseinek nehezen elfelejthető tőmondataival. Egységesebb csoportok, vagy csak okkal-móddal összeterelhető rajok? Bizony, nehezen fedezhető fel egyetlen összébbtartozó közösség is, talán csak a vásárhelyiek átrándult képviselőire figyelhetünk fel, mint olyanokra, akik tényleg egy Iskola szellemében dolgoznak. Róluk szólva már a művek értékét is megadják a neSzínpadon az Ecseri vek; Almási Gyula Béla, Fejér Csaba, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Kajári Gyula, Németh József, Szalay Ferenc, Szabó Iván rendre azt nyújtja, amit eddigi teljesítménye után a néző joggal elvár. Akadékoskodó megjegyzésként talán azt vehetnénk ehhez hozzá, hogy Fejér Csaba nagyszerű önarcképe mellett ismét csak szépségben túlcsordultnak tűnik a Belvíz címen kiállított tanyája, s hogy ha már Fodor Józsefnek két képét tették ki, jó lett volna, ha erről a különben remekívű — Fritz Mihály tervezte — katalógus ls beszámol. Egyéb egységes raj nem lévén, a tárlat számbavevője tallózni kényszerül. Például a Kofoas-epigonok munkál között. Mert a megnevezett festő stílusának ilyen tömeges megidézésére leleményeinek, fogásainak ilyen sorozatban történő istmételbizonyitja. Huszonhárom művész, kéttucatnyi munka — nem is rossz mérleg... Dicsérni ezek szerint sok szegedi munkát lehet. Elsőként talán éppen Dorogi Imre Árvíz című temperáját, amelyről — valljuk be — mindeddig először tűnik elő a Tisza elleni nagy have első maradandó vízió ju. Meglepetésnek számít Cs. Pataj Mihály Kórus II., Kórus III. című temperája is, amely táblák érdekes és újszerű látomások: példái egy biztató művészi megújulásnak. Vinkler László két monotypiája joggal műszómba vehető, felületvariáló kísérlet. A díjazott Pataki Ferenc festészete a megkezdett utat járja — színes foltjai még dekoratívabbak —, grafikáiban pedig sok érdekeset ad. Novájc András mindhárom olaj képe a festőre jellemző „villogtató" technikával, nagy belső feszültséggel elkészített munka. Ircsik József Kendős nő getéseire talán még a nagy vihart kavart műcsarnokbeli Üj művek kiállításon sem volt példa. Jókora faldarabok, egész teremrészek villognak az egymás mögé, vagy mellé parancsolt sötét meg világos ivek, foltok jól ismert összejátsszatásának eredményeképp. Nagy kár, hogy e szomorú jelenség újabb kiteljesedésének éppen Szeged lett a színtere! Tovább tallózva a nyári tárlat gyűjteményében, még néhány általánosabb észrevételt tehetünk. Az egyik: váratlanul nagyon szép a kerámia- és a tűzzománcanyag. Igaz, hogy szám szerint viszonylag kevesen állítanak ki e műfajú munkákat, ám rendre jó ízlésről, a játékos kedv őszinte kiéléséről vallanak Csizmadia Zoltán, H. Dinnyés Éva, Kátai Mihály, Lőrincz VItus és Végvári Gyula most bemutatott táblái. Ugyancsak még a tallózás jegyében: a korábbi évektől eltérően, ezúttal kevesebb meglepetéssel szolgálnak a grafikák. Az általános jó színvonal bizonyítékai ugyan nem hiányoznak, de a fokozottabb figyelmet a remekművek helyett éppen a grafikai üresbeszéd köti le. No, de a nyári tárlat szegedi tárlat, s a „helyi jélleget" most a „helyi alkotóknak" különösen szép száma Dér István két olajkép® rangos folytatása a hasonló felfogásban, festett korábbi „váz"-képeknek, és Zomborl László is meg tudta idézni ismét azt a látványbei i szépet — Fészek, Külváros —, amelynek barnás melegét egyszerre kell csodálni és szeretni. Csupán néhány szegedi eredetű műtárgy csóváitalja meg a fejet. Így Pintér József öreg halásza, amelynek szabdalt vonalai mintha Dér István valamely korábbi vásznáról kerültek volna át, meg Fontos Sándor Kazalrakója, amely megintcsak túlontúl emlékeztet Szalay Ferenc festői modorára. És még egy: kár volt Zoltánfi István árvizes képét kiállítani, hiszen ez a szerzőtől láthatóan idegen téimá, túlzsúfolt, felemásmód megszerkesztett táblán valósult meg. Különösen Zoltánfi nagyszerű Kocsmájával öszszehasonlítva tűnik elhibázottnak az említett kép. Hogy mindezek után milyen a XII. Szegedi Nyári Tárlat? Ismét színpadi szóval élve: kellemes képzőművészeti terefere, feltétlenül több „jobb elől be"képpel, mint „bal hátul kamunkéval. A tárlatot dr. Rozványl Márta rendezte. Akácz László Szegedre érkezett Nikolai Gyuszelev A szabadtéri játékok idei m ásodik premierje pénteken, július 23-án lesz. A húszesztendős Állami Népi Egyli ttes mutatja be ez alkaloinm al Ecseri lakodalmas című műsorát. A dóm előtti szabadtéri színpadon tegnap, hétfőn kezdődtek meg a próbák. Délután a díszleteket építették fel, este rendelkező és világítási próbával készült az együttes a nagy érdeklődéssel várt bemutatóra Nikolai Gyuszelev, az európai hírű bolgár énekes, a Muszorgszkij-opera, a szabadtéri Borisz Godunov címszereplője tegnap, hétfőn Szegedre érkezett és Szinetár Miklós rendező, valamint Vaszy Viktor karmester irányításával magyar kollegáival együtt megkezdte a helyszíni próbákat a szombati, július 24-i premierre. A zenekar és a balett délelőtti és a magánénekesek délutáni próbája után a Tömörkény gimnázium épületében felállított színpadon este összpróbára került sor. Ma, kedden este a dóm előtti színpadra kerül a produkció. A premier előtti utolsó főpróba csütörtökön, július 20-án lesz.