Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

a SZOMBAT, 1971. JÜLIUS 10. A Játékok negyven éve Amikor negyven esz­tendővel ezelőtt, 1931. június 13-án, ezen a — mint később bebizonyo­sodott — szerencsés na­pon, megkezdődtek a szegedi dóm előtt, a szabadtéri játékok, az alapítók és létrehozók nyilván tisztában vol­tak azzal, hogy valami magasratöröt alkottak. Azt azonban bizonyára nem sejtették, hogy küzdelmeik és harcaik eredményeként, ame­lyet hosszú ideig foly­tattak az értetlenség és a közöny ellen, a ma­gyar színháztörténet legnagyobb szabadtéri vállalkozása kezdődik Szegeden. Mert ez történt negy­ven esztendővel ezelőtt. Nemcsak az azóta el­telt négy évtized fé­nyes és felejthetetlen sikerei bizonyítják ezt, hanem az első néhány év olyan előadásai, mint Az ember tragé­diája és a Parasztbecsü­let. Nemcsak egyszerűen óriási méretekről, ha­talmas mennyiségekről van itt szó. Bár ki vi­tatná, hogy a szegedi szabadtéri jelentőségé­ben ezeknek a színház­zal kapcsolatban ná­lunk még sohasem hal­lott számokriák is el­sőrendű szerepük van? Annak például, hogy a dóm előtti színpadnak a felszabadulás után újjászervezett előadá­sait esténként hat-hét­ezer ember nézhette és nézte végig, s hogy en­nek nyomán éppen az idén várják az egymil­liomodik nézőt. A szabadtéri azonban nemcsak mennyiség, nemcsak a színházi mé­reteknek lenyűgöző nagysága, hanem mi­nőség is: a színházcsi­nálásnak különleges mi­nősége. A szegedi sza­badtérin eddig tartott közel 200 előadásnak mindenekelőtt az a je­lentősége, hogy — mű­velődéspolitikai elve­inknek megfelelően — sikerült ezt a hatalmas színpadot a nép szín­házává tenni. Olyan tö­megek gyönyörködhet­tek itt Madách drámá­jában, világhírű opera­énekesek magas színvo­nalú produkciójában, szovjet balettremekmű­vekben, akiknek egy ré­sze nemcsak magukat a műveket és az előadá­sokat, hanem talán még a színházat sem ismerte. Ráadásul a szabadté­ri mindezt nem az igé­nyek leszállításával, ha­nem ellenkezőleg, a leg­magasabb rendű művé­szettel valósította meg. Az ország színházává vált szegedi szabadtéri hatalmas utat tett meg a negyven év előtti sze­rény kezdetektől a máig. A jövőben nyil­ván — mint eddig is — sokat változik majd en­nek a színháznak az arculata. De az alapel­vek helyességét nem lehet kétségbe vonni. A következő negyven esz­tendőben is ezen az úton kell tehát járnia a csillagtetejű szegedi színháznak. Ma kezdődnek »Veszélyesde szép játék a szabadtéri játékok Forrai Gábor a Spartacus díszleteiről Ma, szombaton este nyolc órai kezdettel a szegedi dóm előtti színpadon Hacsatur­ján Spartacus című balettjének előadásával ünnepélyesen megkezdődnek az idei sza­badtéri játékok. Az előadás rendező-kore­ográfusa Seregi László. Vezényel Pál Ta­más. A díszleteket Forrai Gábor, a jelme­zeket Márk Tivadar tervezte. A címsze­repet Fülöp Viktor táncolja. A többi fő­szerepben többek között Kun Zsuzsát, Ha­vas Ferencet, Sipeki Leventét és Szumrák Verát láthatja a közönség. A monumentális balett a mai premieren kívül még egyszer, holnap, vasárnap este kerül a közönség elé. A Játékok idei má­sodik bemutatója július 23-án, pénteken lesz. A húszesztendős Állami Népi Együt­tes Ecseri lakodalmas címmel mutatja be jubileumi műsorát. Másnap, szombaton ke­rül sor az igen nagy érdeklődéssel várt idei operabemutatóra, Muszorgszkij Borisz Godunov című zenedrámájának előadására Augusztus 6-án Farkas Ferenc Csinom Palkó című daljátékának, 15-én pedig Illyés Gyula Dózsa György című drámájá­nak premierjét láthatják majd a Dóm téri színpad közönsége. Kártyázó légionáriusok Színpadon a Spartacus A szegedi repülőtérről sietett a Dóm térre, a dél­utáni diszletpróbára. 47 esz­tendős. Két évtizede dolgo­zik az Operában, négy esztendeje vezető díszletter­vező. A monumentális, nagy feladatok érdeklik. Szerény és egyáltalán nem bőbe­szédű. Két nagy szenvedé­lye van: a repülés és a dísz­lettervezés. — Annak idején repülőnek készültem, a repülőakadé­diát hagytam ott az Ipar­művészeti Főiskola ked­véért. Ám .hamarosan in­nen is búcsút vettem. 1950­ben ugyanis eredményesen szerepeltem az Opera jel­igés nyilvános díszletterve­zési pályázatán, és ugyanitt ösztöndíjat kaptam. A re­püléshez azonban ma sem vagyok hűtlen. Ez is és a díszlettervezés is bizonyos értelemben játék, s én na­gyon szeretek játszani. Nyu­godtan mondhatom, a két játék közül ez az utóbbi a művészi munka a veszélye­sebb. Ehhez a repülés ad nekem fizikai és szellemi energiát. — A Spartacus szegedi bemutatójával kapcsolatban a legnehezebb feladatom az volt. hogy a színpadképet hozzákomponáljam a térhez. A Libanonban, a számunk­ra felejthetetlen baalbecki előadáson szerzett gazdag tapasztalatokat igyekeztem hasznosítani. A dómhoz, eh­hez a furcsa stílusú temp­lomhoz a Spartacus törté­netének idejét és helyszínét figyelembe véve nem lehe­tett egy meghatározott kor­stílust idéző színpadképet építeni. Festett díszlet nem állta volna meg a helyét. A Dóm tér sajátos hangü körengetegével még a leg­hatalmasabb díszletekkel sem lehet versenyre kelni. Csak alkalmazkodni lehet, élni az építészeti környezet adta lehetőségekkel. Erre törekedtem a baalbecki rom­város szabadtéri színpadán és legutóbb idehaza Fertő­rákoson. ahol a barlangszín­ház számára a Fidéiló szín­padképét készítettem el. A Spartacus Dóm téri díszle­teivel az építészeti környe­zet klinkerkultúrájához illő játékteret igyekeztem te­remteni a drámai történet számára. Tudom, a közön­ség nemigen fogja „észre venni" a téglaszínű, geo­metrikus formájú, felületük kiképzését illetően szándé­kosan kemény, „kőszerű" díszleteket. így azonban fi­gyelme teljes mértékben a sokkal fontosabb, az eszmei tartalmat kifejező színpadi játékra koncentrálódhat A produkció érdekében ez a legfontosabb. Ha így törté­nik, elértem célomat. Csaplár Ferenc A professzorok ós a pe­dellus felébredtek hosszú té­li álmukból. Már működik a téren a zenélőóira. . Első fecskék a diszlet­nriünkások voltak — még májusban. Aztán arrürvt ki­pakolták a jó szagú büféso­rokat, melyek úgy szegélye­zik a bejárat körüli aszfal­tot, mint keresztfák a Spartacus színpadának hát­só lejtőjét, szóval amióta szemnek, szájnak ingere es­ténként odacsalogatja a környékbelieket, • sétálókat kíváncsiakat — isimét meg­változott a tér levegője. ' • Csütörtök estére megér­keztek a premier főszerep­lői, az Operaház balett­együttese. A próbát mégis a zenekar kezdte. Pál Tamás dirigálásával először bújtak ki a Festő utcai „műterem­ből", rövid időre, éppen csak átolvasták Hacsaturján muzsikáját A szólistákat már zongoraszó várta, és kí­sérte végig a baletbművészek első ismerkedési estjét a dóniszínpaddal. — A Dózsa György kivé­telével valamennyi díszlet elkészült — nyugtázza föl­szabadult sóhajjal Vastagh dómszínpadon a Spartacus Attila szcenikus. — A nagy előkészületei, előadásai foly­apparátus miatt is szeren- nak. el ne felejtsék a már esésen alakult a műsor, hi- megbeszélteket. A poros ud­szen a Spartacus és az Ecse- var közepén pianíno, mögöt­ri lakodalmas viszonylag te mikrofon, körülötte egy­gyorsan lemegy, díszleteit mást érik az emberek, vér­szétszerelhetjük, s lesz hely beli tömegjelenet. Szinetár a másik három bemutató Miklós rendező nyugalomra kellékeinek. A Spartacus int. jó háromszázan hallgat­világítását csütörtök hajnal- iák csendben, áhítattal: ra fejeztük be. _ NeiTi kérek jatekot, a A templom melletti asz- por miatt túizott lelkesedés­talosmuhely táján meg java- re sincs sziikség! Arra vi_ ban szögecseltek. Az egyik szont igen hogy mLndenki hamuszürke emelvenyen a jól jegyezze meg helyét — A zongora mellől is együtt (bal van szükség, hogy amíg a „comitia centuriata állig föl fegyverzett lándzsásai" ul­tiztak ... ós könyörgöm, óvatosan köz­lekedjenek, mert nincs kor­lát. Induljon a forradalmi W kép. Ha figyelmesen csinál­A szerb torony mögött, a ják, ígérem, gyorsan vég­zünk, nem fog fájni. A kőkerítés tövében rene­szánsz szoborminták bólinta­nak rá. közeli Tömörkény ginmázi um udvarán jó négy méter magas állványrendszer cö­löplábai között hullámzik a tömeg. Kicsik, nagyok, sta­tiszták, énekesek, szólisták — civilben. Egyelőre ideszo­Közben ideát, a dómnál rult — a szó legszorosabb is indul a próba, immár értelmében — a Borisz stáb- teljes szereplőgárdával a ja, a kisegítő próbákra azért Spartacus. A hatalmas leg­Siflls József felvételei él a produkcióval Pál Tamás oldalt) térben csak mikrofonhan­gon konzultálhat Seregi László rendezió — a nézőtér fókuszában fölvert sátor mellől.— színpadi asszisz­tensével, Kaszás Ildikóval, a szereplökkel és a világító­toronnyal. Az első székso­rokhoz kuporodó kíváncsi előlegkérőknek hamar ki­nyílik a műhelyajtó. — Próbáljatok megkapasz­kodni a lejtön — hangzik az instrukció —, ma estére erösebb krétavonalat húzza­tok középre. És lehetőleg olyan öltözetben maradjatok, amiben le mertek feküdni, ami t összepiszkolhattok, sót a fáklyák tüzében megéget­hettek. Kár lenne a kardigá­nokért! A prológ inkább a néma­játékhoz hasonlított, de a trák lányok már zenére mo­zogtak. Fülöp Viktor em­bermagasan a többiek fölött, megfeszítve. Lábainál Spar­tacus felesége, Kun Zsuzsa mímeli Flavia átkait;.. N. L A Képcsarnok Vállalat Tiszai tájak címmel meg­rendezett és tegnap, pénte­ken megnyílt szegedi kép­zőművészeti bemutatója — érzéseim szerint — azt ipar­kodik látható jegyekkel iga.-, zolni, hogy ma úgy lehetsé­ges — es szükséges — mo­dern formai vívmányokat alkalmaznia a művésznek, hogy nép- és tájszeretetét, a szűkebb hazához történő ér­zelmi kapcsolódását fenntar­tás nélkül kifejezheti velük. Ma már éppoly anakronisz­tikus a „bugrisság", a ..mu­csaiság" vádjával illetni nagyképűsködve a zaimato­san tájjellegű művészetet, mint az elmélyülten korsze­rű kísérletezés megnyilvá­nulásaira az „antírealista", „formalista" címkéket rára­gasztani. Minden azon múlik ugyanis, hogy a kérdéses mű — képes-e alkotással esszenciálódni — vagy csu­pán a rutin ügyeskedéséről, a piacra dolgozás nem éppen rokonszenves szempontjairól van-e szó. Az, persze, természetes szándéka a Képcsarnok Vál­lalatnak, hogy nem csupán gyönyörködtetni akarja a látogatót, hanem el is akar­ja adni a kiállított képeket. Csak az a kérdés: érdemes-e ezeket az alkotásokat meg­venni? Meggyőződésünk szerint, a zömét — igen. Ta­gadhatatlan, akad a terem­ben néhány közepes mű is. A kiállítás összképe azon­ban megnyugtató: az ihlet áhítatában fogant alkotások­ról van itt — nagyrészt — szó. A kiállító művészek nem modernkedtek öncélú­an, nem puszta technikai rutinnal, üres ügyeskedéssel s külsődleges fogások alkal­mazásával festették. Elmé­lyültségről, gondolatiságról, érzelmi telítettségről vall a művek jó része. Épp ezért rokonszenves az összkép. S a teremben lelhető művek akkor is összecsendülnek valamiképp, ha — §z első pillantásra is észlelhetően — a művészi elvonatkoztatás más és' más fázisán állanak meg az alkotók. Nem is le­het ép értelemmel azt kí­vánnunk, hogy például az 1902-ben született Uitz Béla­és Radnay-tanítvány Vért Emil, a bensőséges kifeje­zésmód, a sajátosan kimun­kált színvilág mestere ugyanolyan modorban fes­sen, mint például az igen rokonszenves, mély ember­szeretetről és misztikumba hajló szemléletről tanúskodó Patay László, aki láthatóan mind az öregség, mind a fiatalság sajátom problémáit magas rendű művészetté ké­pes érlelni. Nem kell szégyenkeznünk közvetlen földijeink festmé­nyeit illetően sem: Kurucz D. István itt látható művei méltó módon reprezentál­ják a Vásárhelyhez kötődő művész egyéni stílusát és látását: a népi realizmus és a dekoratív summázás mes­teri ötvözését. Fontos Sán­dor nép- és tájszeretetet su­galló, szívvel festett gyö­nyörű fűzfái híven közvetí­tik azt a balladás megren­dültséget, mely csak az ő képeinek sajátja. A fiatal Nóvák András gondolatgaz­dag művét ugyancsak jól­esik a falon látnunk. Kár. hogy több, arra ér­demes szegedi és vásárhelyi festőnk műve kimaradt eb­ből az igazán „testükre sza­bott" kiállításból. A tiszai tájat illetően még sok, itt dolgozó kiállító művészünk­nek lett volna értékes mon­dandója. Dér Endre Régi könyvek kiállítása A Somogyi-könyvtár régi könyveiből nyílik kiállítás ma, szombaton délben, a könyvtár olvasótermében. A 90 éves gyűjtemény legérté­kesebb darabjait Kovács Jó­zsef, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője adta át az érdeklődők­nek. Fülöp Viktor (középen) Spartacus „asszóját" gyakorolja Tiszai tájak

Next

/
Oldalképek
Tartalom