Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1971. JÚLIUS 13. Parcellák a nagyüzemnek Szóhasználatunkban a parcella a nadrágszíjjal párosult. Múlt idejű igealakok társaságában használjuk leginkább, és hajdani nyomor, kilátástalan igyekezet képét rajzoltuk hozzá. Van pedig parcellánk ma is, de itt mindig a nagyüzem bölcsőjét ringatják. Háromezer-ötszáz kisebbnagyobb parcella gazdája munkatársaival dr. Erdei Péter, a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet osztályvezetője. Egyetlen cikk adottságaival nehéz lenne beletekinteni a parcellák ígéretébe, pedig mindegyike segítségképpen állít vagy tagad valamit a holnap mezőgazdaságának termelési kilátásaihoz. Kutatók és kutatók között rangsort felállítani természetesen nem lehet, de annyi tény, hogy az élővilág oknyomozói érdekes munkát végeznek. Az örök törvények közé ugyanis napról napra újabb és újabb tételek ékelődnek be. legtöbbször hamar megoldandó problémák képében. Ha a vashoz ennyi meg ennyi más valamit keverünk, tudjuk, mi lesz belőle ma is, holnap is. Mindig ugyanaz. Ha valamilyen betegség támad meg egy növényt, előbb-utóbb megtalálják az ellenszerét. Használják is sikerrel néhány évig, de gyakran kiderül, hogy a visszaszorított kórokozók egyik kifellődött oldalába már fütyül erre a védekezés. Erdei Péter munkaterületét, ha erőszakkal szűkíteni akarjuk, középpontban a búzát találjuk. Agrotechnikai kérdések foglalkoztatják elsősorban, de annyira kapcsolódik más kutatási területekhez, hogy asztala mellől bátran körüljárhatjuk a témát. Idei termésünkről kérdeztük először. A kísérleti parcellákon lassan befejeződik az aratás, de összehasonlításként gazdaságok eredményeivel is számol, amikor kimondja, hogy mennyiségben és minőségben egyaránt felülmúlta megyénkben a búza a tavalyi termésátlagot. Az akkor optimistának tűnő májusi termésbecslések számait is túllépi a valóságos eredmény. Országosan ezt nem lehet ilyen egyértelműen kimondani, hiszen kis országunk területén is vannak kimondottan aszálysújtotta területek is. Szakmai körökben gyakran említődik idén a lisztharmat és a fuzárium. Kutatók egyelőre tanácstalanok, főleg az utóbbival szemben. Annyi bizonyítottnak látszik, hogy nem egyetlen fajtára jellemző, és nem hibáztathatok mulasztással gazdaságaink. Nevéből eredően is megkülönböztetett feladat hárul azonban a szegedi intézetre, hogy a fertőzés ellenszerét megtalálják. Kísérletek folynak bizonyos védekezőszerek kipróbálásával, de feltehetően a növénynemesítők fogják megoldani ezt a kérdést. Keresik azt a fajtát, ha nincsen, igyekeznek ilyet előállítani, amelyik leginkább ellenállá fertőzésnek. Az agrotechnika szakembere korábban kész fajtákat kapott, azokhoz kellett a legkedvezőbb termesztési módozatokat megtalálnia. Most közvetlenebb a kapcsolat a kutatók között. Mire egy új fajta nemesítési kísérletei befejeződnek, a kísérleti parcellák adatai legtöbbször a legoptimálisabb termesztési eljárásokat is diktálják. Érdeklődtünk egy másik felszínre került téma iránt is. Írásokban egyre gyakrabban szerepel a műtrágyázás helyes vagy helytelen volta. Egyértelműen ellene beszélni természetesen nem lehet — hallottuk a kutatótól —, a nitrogéntartalmú műtrágyák egyoldalú adagolásáról azonban szót kell ejtenünk feltétlenül. Az arányokon kell változtatniok a gazdaságainknak úgy, hogy a valóságos szükségletnek megfelelően a nitrogénnel párhuzamosan elegendő foszfor és kálitartalmú műtrágya is kerüljön a talajba. Legjobb tanácsadó ebben a kérdésben objektív számítások helyett egyelőre a jól képzett agronómus gyakorlati tapasztalata lehet. A puszta matematika nem jelent biztos eredményt. Ilyen hétköznapi kérdésre is kaptunk választ: miért dőlt meg idén jobban a gabona, piint máskor? Furcsán hangzik, de egyik oka éppen az agrotechnikai eredményekben keresendő. Korábban ugyanis nem tudott kikelni minden földbe vetett mag. ezért gazdaságaink több vetőmagot szántak egyegy holdra. Most, jobb körülmények között szinte minden szem szárat hajtott, sűrűbb lett tehát a gabona, szára pedig gyengébb. Egyik legközvetlenebb feladat tehát, hogy ritkábbra kell vetniök gabonatermesztő gazdaságainknak a búzát a következő években. Feltehető, hogy a mostani sűrűség kedvez a gabonafertőzésnek is. Az intézet kutatótábláin új fajták előállítása mellett pontos munkával folynak a más országból kapott fajták honosítási kísérletei is, megállapítva mindegyiknél a legoptimálisabb vetési időt, műtrágyaszükségletet, és egyéb szükséges tudnivalókat. Állandó kapcsolatban állnak a világ növényvédő szereket gyártó legnagyobb cégeivel, készítményeik hatékonyságáról itt győződnek meg először, de legalább ennyire foglalkoztatják a gazdaságossági szempontok is a kutatókat. Fontos pontja a kísérleteknek az is, hogy milyen hagyományos művelési módokat lehet új agrotechnikai eljárások beiktatásával elhanyagolni — ter'mészetesen az örvendetesen emelkedő terméseredmények visszaesése nélkül. Iparból kölcsönvett szóval a mezőgazdasági termények önköltségének csökkentése is sarkalatos pontja a kísérleti parcellákon folytatott kutatásoknak. Horváth Dezső ilrtolmas vagy nem? A textilszakszervezet megbízásából érdekes vizsgálatot végez dr. Róna Endre főorvos a KISTEXT-ben. Arra keres választ, hogy a textilipari munkahelyeken levő közömbös por — amely a közvélemény szerint ártalmatlan — valóban ártalmatlan-e? Az üzemorvosi tapasztalatok szerint ez a por is károsítja a légzőszerveket. A Szovjetunió déli köztársaságaiban megkezdődött a teaszüret. Bár már 1885-ben is voltak teaültetvények a Kaukázus területén, a teatermelés csak a szovjethatalom éveiben kezdte el nagyüzemi gazdálkodás méreteit ölteni. A Szovjetunióban a krasznodarszki területen (az (OSZSZK déli részén), Azerbajdzsánban, a közép-ázsiai köztársaságokban termelnek teát a legnagyobb fejlődést Az ideális autóspihenő Nemcsak az útügyi, hanem az erdészeti szakembereknek is gondot okoz az ideális autós-pihenőhely kialakítása és tervezése. Hazánkban is rohamosan fejlődik a gépkocsiforgalom, tehát gondoskodni kell az országúton közlekedő autósok kulturált pihenéséről. A fáradtság egyebeik között a reflexek lassúbbodásában nyilvánul meg, ami fokozza a balesetveszélyt. A hosszabb utakon ezért mindenhol autós-pihenőhelyeket képeznek ki, csakhogy nem mindegy, hogy egy ilyen társállomás hol épül fel. Az autós-pihenőhelyeknek három fő típusát alakították ki. Az első teljes körforgalommal és két útcsatlakozással működik. Ezt tartják a legkedvezőbbnek és ott alkalmazhatják, ahol hoszszú és egyenes az útszakasz, egyöntetű a faállomány és közel egymáshoz két út fut ki a főközlekedési vonalra. Ilyenkor célszerű a parkfrozóhelyeket az út felőli oldalon elhelyezni, hogy az utasok pihenőhelye messze kerüljön a forgalomtól. A parkírozó autókait az útról jól lehet látni és ez messziről felhívja a figyelmet a pihenésire. Az is előnyös, hogy a gépkocsi utasai szemmel tarthatják pihenőhelyükről A Szalmakrisztus — szegediekkel A rádió pagodájában mondja László Endre, az örökéletű Szabó család örökifjú rendezője: — Mostanában gyakran látogatok Szegedre. Alaposan megismertem a szegedi színház kitűnő művészeit, és ez nem maradt következmények nélkül. A rádió igazgatóságától megkaptam a legközelebbi nagy és szép feladatot: rám bízták a Szalmakrisztus című új hangjáték rendezését. Gondolkoztam, hogyan biztosítsam a nagyon tehetséges, fiatal Németh Gabriella tartalmában bútran-korszerű, stílusában teljesen újszerű művének előadását. Elhatároztam, hogy a hangjáték valamennyi énekes és prózai szerepére szegedi művészeket szerződtetek. Sőt, lehetőleg szegedi zeneszerzőt bízok meg a játék zenéjének megkomponálásával is. így biztosítom az előadás egységét. Elgondolásomat a rádió illetékes vezetői elfogadták, és magáévá tette a dramaturgia és a szerző is. Eszerint tehát a Szalmakrisztus szegedi művészek előadásában kerül majd a rádió sokmilliós közönsége elé. László Endre, a szegedi futballfesztivál rendezője úgy tervezi, hogy a rádiójáték próbáit közvetlenül a szegedi SZŰR után kezdi meg a szereplőkkel — Szegeden. A felvételre azután augusztus vagy szeptember elején a szegedi színészek mennek fel a budapesti rádióstúdióba. Szebenyi Sándor a gépjárműveket, és az autót viszonylag könnyen el is érhetik. Ajánlatos egy-két padot, asztalt az út és a parkírozóhelyek közé elhelyezni olyanok részére, akik közvetlenül a kocsijuk mellett akarnak maradni, vagy társukat várják és az utat figyelik. Van egy másik megoldás ls: belső körforgalom egyetlen út csatlakozásával, ami abban különbözik az előzőtől, hogy a körforgalom csak részleges és közös csatlakozású úton lehet behajtani. A harmadik megoldás: az egycsatlakozásos, úgynevezett beállásos rendszer, ami a legkedvezőtlenebb, de ha nincs elegendő hely, akkor csak ez marad hátra. Az erdészeti szakemberek megállapították, hogy nagy szerepe van az autós-pihenőhelyeken a növényeknek és a fáknak. Legjobb, ha ezeket a pihenőhelyeket erdei tisztások közelében jelölik ki, ahol nagyon jól mutatnak a terebélyes öreg fák, a kiritkult és idősebb lombállomány. Az úgynevezett kultúrerdőket kerülni kell az ilyen pihenőhelyek kiválasztásánál, mert a soros ültetés látványa állítólag nem hat pihentetőleg az autósokra. Amennyiben túl sűrű az erdő, azt ritkítani kell, mert igy az egész táj levegősebbnek hat, ami szintén elősegíti a gépkocsivezető regenerálódását. Erős lejtőnél, kanyarban, út- és vasút kereszteződésnél nem szabad kijelölni ilyen autós-pihenőhelyet. További szempont, hogy a lakott településektől is távol kell esnie, mert nagy a valószínűsége annak, hogy a környékbeli lakosság valamiféle sétahélyként használná az autóspihenőt és így azoknak, akiknek ezt szánták, nehéz lehetne hozzáférkőzni. 17. Rosszul sikerült üzlet Az egyik nagy világnyilvánosságot kapott diplomatarablás szenvedő főszereplőjének, Joaquin Waldemar Sancheznek, Paraguay állam Izuzagio városában állomásozó konzuljának kiszabadulása után nagyon sokan — hazájában is, a világsajtóban is — azt hányták a szemére, hogy az ő esetében a politikai háttéren túl igen nagy szerepe volt az iljú diplomata kapzsiságának. Sanchez ugyanis a vidéki árfolyamoknál lehető legmagasabb „fővárosi áron" akarta eladni használt gépkocsiját, s így adott alkalmat (sőt, mint egyes lapok állítottak, ötletet) elrablására. Az ügy igy kezdődött: a paraguayi diktátor, Stroessner arra készült, hogy látogatást tesz Ongania tábornoknál, az argentínai katonai junta által kinevezett akkori elnöknél. Paraguay hatóságai a találkozó előkészítésében bíztak fontos feladatot Joaquin Waldemar Sanchez konzulra. Arra utasították- azonnal utazzon Buenos Aifesbe, és ott készítsen elő bizonyos ihtézkedéseket arra az időre, amikor Stroessner az argentínai fővárosba érkezik. Sanchez úgy gondolta-: a hivatalos utazásból személyi hasznot is húzhat. Régóta el akarta adni használt autóját, és amikor Buenos Airesbe érkezett, első dolga a délben megjelenő napilap kiadóhivatalába vezetett, hirdetést adott fel: eladásra ajánlotta a kocsit. Nemcsak szállodai telefonszámát adta meg a hirdetésben, hanem azt is közölte, hogy a kocsi paraguayi tulajdon, és diplomáciai rendszáma van. Néhány órával a hirdetés megjelenése után egy férfihang érdeklődött Sancheznél, hogy eladó-e még a kocsi, s ha igen, van-e arra mód, hogy még aznap megnézzék. A konzul boldogan mondott igent mindkét kérdésre, és megállapodott a telefonálóval, hogy félóra múlva találkoznak a szálloda előtt parkoló eladó autónál. A kocsinál két kedves, jómodorú fiatalember várta Sanchezt. Kezet ráztak, Sanchez közölte a kocsi árát, s a fiatalemberek egy kicsit borsosnak találták ugyan, de azt mondották: mielőtt egyáltalán választ adnának, szeretnék kipróbálni a kocsit. A konzul mosolyogva felelte: ez természetes. Át is adta az indítókulcsot a két fiatalember egyikének, ő maga a másikkal együtt a hátsó ülésen foglalt helyet, öt perccel később egy külvárosi utcán revolvert érzett az oldalában, a rokonszenves útitársak közölték vele, hogy tekintse magát az Argentínai Felszabadító Front foglyának. A csoport, örül annak, hogy éppen Stroessner egyik emberét rabolhatták el, szíveskedjen csak aláírni — fogvatartása bizonyítékaként — ezt a kis levelet. A levél az argentin kormányhoz szólt (másolatai a lapokhoz és a rádióhoz), és azt közölte: az elrabolt paraguayi konzulnak csak akkor adják vissza a szabadságát, ha a kormányzat a két alább megnevezett politika; foglyot szabadon bocsátja. Sanchez aláírta a levelet. Ongania elnötk és tanácsadói úgy döntöttek: nemet mondanak a követelésre. „Ez súlyosan ártana Argentína tekintelyének" — mondották a tanácsadók 1970. március 24-én, Joaquin Waldemar Sanchez elrablásának napján, és másnap reggel, a Sanchez-ügy addigi történetével együtt (csak annyit tudtak közölni, hogy a csoport, amely a levelet küldte, az elrabolt konzult „valahol Buenos Airesben" tartja fogva, és azt követeli. hogy a két megnevezett politikai foglyot Mexikóban kell a repülőtéren jelentkező két embernek átadni, s ha azok a lapokban bejelentik a foglyok szabadon bocsátását. Sanchezt „valahol Argentínában" szabadon engedik) megjelent a felelet is: a kormány elutasítja a cserét. Másnap, március 26-án több nagy lap szerkesztősége és a rádió hírszerkesztősége „egy .rekedtes hangú férfi rövid értesítését kapta meg telefonon" — az értesítés, amelynek elhangzása után a telefonáló lecsapta a kagylót, csak annyi volt: Sanchez már nincs az élőik sorában. Az argentin kormány ekkor újra megismételte: nem teljesíti a feltételeket, nem bocsát szabadon politikai foglyokat. A telefonáló férfi rekedt hangja nem mondott igazat. Március 27-én késő este kissé izgatottan és fáradtan ugyan, de teljes épségben becsengetett Argentína paraguayi nagykövetségén Sanchez konzul. Hamarosan újságírók hada érkezett: most is telefont kaptak ugyanis, de most azt a valóságos tényt hallhatták, hogy Sanchez már hazája nagykövetségén van. A telefonáló hozzátette: az Argentínai Felszabadító Front emberbaráti meggondolásokból úgy döntött, hogy szabadon bocsátja .a konzult. Sanchez részletesen elmesélte az újságíróknak a kocsikipróbálás történetét, de azt nem tudta megmondani, hol töltött három napot. A két kedves fiatalember ugyanis bekötötte a konzul úr szemét, és egyórás autóút után egy földszintes házba vitték, az ablakokon sötét függöny volt. „Nagyon jól bántak velem" — fűzte hozzá. (Következik: A fokonzui historiaja) a teatermelés területén azonban Grúziában láthatjuk. Itt a teatermelés a mezőgazdaság vezető ága. Grúzia adja az ország össztermelésének 95 százalékát. 1970ben a teaültetvények területe mintegy 64 ezer hektárt tett ki, amelyről 259 ezer tonna minőségi tealevelet gyűjtöttek be. A teaültetvények terméshozama terén Grúzia maga mögött hagyta az olyan hagyományos teatermelő országokat, mint India vagy Ceylon. Hosszú időn keresztül az volt a vélemény, hogy a tea szüretelésének folyamatát lehetetlen gépesíteni. Grúz tervezőmérnökök azonban megalkották a „Szakartvelo" („Grúzia") nevű teabegyüjtő kombájnt, amely sikeresen helyettesíti a tea-ültetvények dolgozóinak fáradságos kézi munkáját. A „csodagép" alkotóit Lenin-díjjal jutalmazták. NAPI KISLEXIKON ••••••••••a a múzeumok' ról A színes programok nemcsak az idelátogató turisták számára érdekesek, hanem a helybelieknek is. A nyári programok között előkelő helyet kaphat az ismerkedés Csongrád megye múltjával a múzeumok útján. 0 Gyűjtemények? A Móra Ferenc Múzeum egyike a legtekintélyesebbeknek az országban. Gyűjteményében a megye egész területéről találhatók régészeti, néprajzi, képzőművészeti, helytörténeti, természettudományi és irodalmi emlékek, tárgyak, összesen több mint 180 ezer darab. A vásárhelyi Tornyai János Múzeum —• nevéhez illően — jelentős képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik, melynek magvát a festő ajándéka (600 festmény és 400 grafika) alkotja. Régészeti, néprajzi és helytörténeti gyűjtése is érdekes képet ad a város és környéke múltjáról. A szentesi Koszta József Múzeum régészeti gyűjteményében számos világhírű, egyedi darabot találhat az érdeklődő. A makói József Attila Múzeumban a néprajzi és helytörténeti anyag figyelemre méltó, akárcsak a csongrádi múzeumban. 0 Területek? A megye múzeumaiban legértékesebbként a régészeti gyűjteményeket tartják számon. Dél- és Kelet-Európa történetének kutatásában nagy jelentősége van például a szegedi újkőkori, bronzkori és népvándorlás kori gyűjteménynek, amely több mint 85 ezer darabot számlál, vagy a vásárhelyi múzeum 50 ezer darabos újkőkori, a szentesi múzeum 47 ezer darabos újkőkori és népvándorlás korabeli leletanyagának. Orszgos fontosságúak a néprajzi gyűjtemények is, csakúgy, mint a képzőművészeti és természettudományos anyagok. Az utóbbi csoportban a szegedi madárgyűjtemény egyedülálló az országban. 0 Látogatottság? A múzeumok az állandó jellegű régészeti és néprajzi kiállítások mellett sok képzőművészeti tárlatot is rendeznek. A kiállítások száma Csongrád megyében évente 95—103 között van, a látogatók száma pedig 1966 óta minden évben meghaladta a 200 ezret.