Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-02 / 154. szám

PÉNTEK, 19T1. JÜLTDS 2. 3 ü megyei tanács ülese (Folytatás ag 1. oldalról.) met a munkavédelem fon­tosságára. Dr. Piros László, a Csongrád megyei Húsipari Vállalat igazgatója felszóla­lásában annak adott hangot, hogy a húsprogram teljesí­tésével jól indulunk az új ötéves terv első évében. A húsipar olyan beruházásokat tervez, melyek majd bizto­sítják a megyében termeit összes hizómarha és hízóser­tés levágását és feldolgozá­sát. Dr. Paczuk István válasz­adása után dr. Komócsin Mihály összefoglalójában elmondotta, hogy a felszóla­lásokban elhangzott megál­lapításokat felhasználják az élelmiszergazdaság ötéves tervének végleges kialakítá­sában. A költségvetés és fejlesztés alakulása 1970-ben Szeged •város gazdálkodá­sa, költségvetése 1970-ben független volt a megyétől, ezért a mostani beszámoló a megveszek hely nélküli ada­tokra, tevékenységre vonat­kozott Aj 1970. évi költségvetés végrehajtását befolyásolta, hogy májusban és junius­ban az árvízveszély elhárí­tásával kapcsolatos felada­tokra kellett összpontosíta­ni, ezt. követően pedig a helyreállításra. A védekezés és a helyreállítás 75 millió forintot emésztett fel: 21,2 millió forintot tett ki a ve­szélyeztetett területek la­kosságának ideiglenes elhe­lyezése, 23.8 millió forintot az ár- és belvízveszélyes te­rületek lakóházainak szaná­lása, új lakótelepek kialakí­tása, s 29.9 millió forintot tett ki a tanácsi tulajdont képező vagyontárgyakban bekövetkezett közvetlen kár. Az ideiglenes elhelyezés költségei végül is megtérül­tek, idén rendezték a költ­ségvetés, illetve a fejlesztési alap javára történő utalás­sal a tanácsi károk és a végleges áttelepítések költ­ségeit. A fejlesztési alapban 336.8 millió forint állt rendelke­zésre. a tervezettnél 9.5 szá­zalékkal több. A lakosság községfejlesztési hozzájáru­lása 22,6 millió forint volt, amiből 1,9 millió az önkén­tes hozzájárulás. A helyi ta­nácsok kommunális adóbe­vétele a bérkifizetések dina­mikus növekedése következ­tében mind a bázishoz, mind a tervhez mérve jelentősen emelkedett. A tanácsi vál­lalatok értékcsökkenési le­írása ezúttal is a tervezett alatt maradt, a vásárhelyi Furfurol Vállalat beruházá­sa üzembehelyezésének ké­sedelme következtében. A házhelyek és házingatlanok értékesítéséből származó be­vétel is kisebb volt a terve­zettnél, legnagyobb a kiesés Makón, ahol a 3,5 millió fo­rintos tervvel szemben a tényszám 672 ezer forint, mert oz értékesítésre előké­szített telkeket az árvízká­rokat szenvedett lakosok té­rítés nélkül kapták meg. Egészségügyi és szociális ellátásra 51.6 millió forintot fordíthattak volna, de en­nek az összegnek csak har­madrészét használták fel. A makói szakorvosi rendelő­intézetet átadták, de a sze­gedi járási, valamint a szen­tesi rendelőintézet építésé­hez hozzá sem fogtak. A tervezett hat általános kör­zeti orvosi rendelőből csak kettő készült el. elsősorban kivitelezési késedelem miatt. A tervezett 305 óvodai fé­rőhelyből 230 készült el, a csongrádi óvodát most. épí­tik. a tápéi kivitelező hiá­nyában nem valósult meg. A tanács koordinálja a beruházásokat Az 1970. évi költségve­tés és fejlesztés teljesítésé­ről szóló jelentéshez dr. Ku­ttván Rezső (Algyö) a szám­vizsgáló bizottság nevében szólt hozzá, s főképpen a beruházások elmaradásának okait vizsgálta. Kovács Im­re válaszában többek kö­zött elmondta, hogy a kö­zelmúltban folytatott tár­gyalások alapján a megyei tanács ezentúl koordinálni fogja az épitöipari igényeket és az épitöipari kapacitást, és az egves beruházások megvalósulásához sorrendet állapit meg. A negyedik öt­éves tervben előirányzott beruházások közül mintegy 1,5 milliárd forint értékű beruházáshoz hiányzik az építőipari kapacitás. A tfl­nác/t koordinációs szereoe, valamint az a közelmúltban megjelent rendelet, mely szerint az építőiparban fő idényben kötelező a 48 órás munkaidő, talán némileg se­gít majd a feszültség enyhí­tésében. de 1913-ig nem vár­ható lényeges javulás. Dr. Komócsin Mihály ösz­szeíoglalójában javasolta, a tanács foglalja határozat­ba és utasítsa a pénzügyi osztály vezetőjét, hogy kí­sérje fgyelemmel az úgyne­vezett mentesítéseket, vala­mint vizsgálja meg mi az oka annak, hogy a megyé­ben nem megfelelő a taná­csi bevételek növekedésének az üteme. Vizsgálják meg az illetékes osztályok, külső szakemberek bevonásával, hogy milyen módon lehetne a költségvetési beruházások hátrányosabb helyzetét meg­szüntetni. A népi ellenőrzési bizottságok megválasztása igazgatója. Balog István, a JATE gazdasági főigazga­tója, dr. Kószó Péter. Kis­kundorozsma nagyközségi j tanács vb-titkára, dr. Kato-! na Zoltán, Kistelek nagy­községi tanács vb-titkára, Molnár István, a PM Bevé­teli Főigazgatóság Csongrád megyei hivatalának osztály­vezetője, Bakos Tibor, a Rostfeldolgozó Vállalat üzemszervezője. A megyei, valamint a já­rási. városi népi ellenőrzési bizottság elnökei, elnökhe­lyettesei és tagjai megvá­lasztásuk után esküt tettek. Kérdések, interpellációk Főként a lakosság gond­jait fejezték ki az interpel­lációk. Dr. Katona Zoltán (Sövényháza, Baks, Puszta­szer) Baks lakóinak nevé­ben panaszolta föl, hogy rossz a falu kenyérellátása, sem a Kisteleki Áfész, sem ] a megyei vállalat kezelésé­ben levő sütőüzem nem gon­doskodik megfelelően arról, hogy minden időben legyen kenyér az üzletekben. Dr. Kutiván Rezső (Algyö) kér­te, vizsgálják meg, hogy mi­képpen s mikor lehetne fel­építeni a községben a ko­rábban tervezett nyolctan­tei^nes új iskolát. Martonosi Andrásné (Vásárhely) Már­tély vendéglátóipari ellátott­ságának hiányaira hívta föl a figyelmet. Morschhauser Józsefné (Domaszék) java­solta, a női tanácstagok időnként tartsanak összejö­vetelt, hogy jobban megis­merjék egymást és problé­máikat. Kocsis Szilveszter (Szőreg) szintén új iskola építésének szükségességét ecsetelte. Németh Lajosné (Vásárhely) a közétkeztetés problémáiról szólt, arról, hogy a Béke éttermében szinte ehetetlen ebédeket szolgálnak fel. Diószegi Já­nos (Fábiánsebestyén és Eperjes) javasolta, hogy a megyei tanács gondoskod­jék a kisközségek költség­vetésének ütemes végrehaj­tásáról. Sebesi Lajosné (Röszke. Gyálarét) ahhoz kért segítséget. hogy a Röszkén átvezető KPM tu­lajdonában levő utat kiszé­lesítsék. Lökös Imre (Vá­sárhely), Batka Julianna (Makó), Vigh Sándor (Szék­kutas). Reinholcz András (Nagylak, Magyarcsanád. Királyhegyes) interpellációi után Király Ferenc (Puszta­mérges. Öttömös, Rúzsa) azt tette szóvá, hogy mivel va­sárnap nem jár az autóbusz öttömösre. nem is kapni új­ságot. Egy másik pi-obléma a faluban: bár van kútjuk, szivattyújuk. hidroglóbu­szuk. vizük mégstncs, mert állítólag vastartalma miatt ihatatlan. Az interpellációkra a ta­nács szakigazgatási szervei­nek vezetői a törvényes elő­írások szerinti határidőn belül írásbeli választ adnak. Éva madám — Ne haragudjék, nővér­ke. amikor tegnap azt mond­tam ... Szóval nagyon kelle­metlen, de magam sem hit­tem. hogy így fogok kiabál­ni. Sokáig tartott. Ügy lát­szik, az embernek az esze is elmegy a fájdalomtól. Fe­lejtse már el... — Ugyan mit? Rég elfe­lejtettem — és mosolyog a kismamára, anyásan, pedig ő maga is fiatalasszony. — És hogy van Jancsikánk? Gyö­nyörű haja van annak a kis­legénvnek. — Mesterien tud másról beszélni, nővérke. — Sokszor az is kell. — Mi­kor én a csem­pelapo­— szólal Azt megtudja végre, milyen is ö. A legeslegnagyobb ö, az első gyermek. Megy a szülőszobára. — Köszönöm, nem jövök, inkább kint megvárom — szólok utána. Nagysokára jön. „Szegénykém, neki ta­lán még négv-öt órát is el fog tartani. Bór, ki tudja." A beszélgetés továbbra is vidám, közbe-közbeszólnak az arrajáró kismamák, de az ő figyelme már megoszlik. Most fontosabb dolga van — belátom. Viszont legalább a munka melegében faggatha­tom. INDULÓ CSEMPELAPOK kat számoltam meg egy kismama, hitte, ugye, megbolondul­tam. — Dehogyis, Zsuzsika ... Ugve. jól emlékszem a nevé­re? Van az úgy. hogy az ember már azt látja, hogy mennek a szülőszoba falán a csempelapok. Nekem is van két gyerekem, tudom. Mikor a kisebbiket szültem, váltig úgy láttam, légypisz­kos a műtőlámpa. De nem voltam benne biztos, nem mertem szólni a kolléga­nőmnek ... — Nekem valami számo­lásviccet mesélt, szülés köz­ben — kapcsolódik a be­szélgetésbe a harmadik kis­mama. — Hogy amikor a kisbojtár számolta a birká­kat ... De ne haragudjon, a fene se tudná olyankor meg­jegyezni. — Nem? Nekem meg a szülőágyon mesélte egy asz­szonyka. Ügy látszik, min­dent megszámolnak a szülő­szobán. Nahát, a vicc ... Vagy tudják mit, most nem is nevettetem magukat... De hívják is a madámot, valaki „számol" a szülőszo­bán. Az ablakokat. A csem­péket. A perceket, az órákat — azt a pillanatot, amikor SfRÓGÖRCS ÉS ÖRÖM Az új rendelkezések ér­telmében a népi ellenőrzési bizottság megyei elnökét, el­nökhelyetteseit. és tagjait a tanácsi választási időszakkal azonos időtartamra a me­gyei tanács választja. En­nek megfelelően került a megyei tanács elé a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság javaslata, mellyel a megyei tanács végrehajtó bizottsága is egyetértését fejezte ki. A megyei tanács a népi ellenőrzési bizottság megyei elnökévé ismét Balázs La­jost. elnökhelyettesévé Ti­hanyi Ernőt, valamint Hor­váth Jánost, a Csongrád megyei pártbizottság mun­katársát választotta meg. A bizottság tagja lett Csánk Elemér, a DÉLÉP műszaki igazgatóhelyettese, Eke Ist­ván, a megyei tanács osz­tályvezetője, Farsang Lász­lóné dr., a szegedi városi tanács osztályvezetője, Gönczi László, a Kenderfo­eo es Szövőipari Yallalat fő­revizora, Kardos János, a szegedi kenderfonógyár igazgatója. Kiss Sándor. a Nemzeti Bank megyei igaz­gatóságának helyettes veze­tője. Tóth Ferenc, a baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz főagronómusa. dr. Val­kusz Pál, a szegedi Ságvári gimnázium igazgatója. A megyei tanács válasz­totta meg a Szeged városi és a szegedi járási, a Ma­kó városi és makói járási, a Szentes városi, Csongrád városi és szentesi járási né­pi ellenőrzési bizottságok elnökhelyetteseit és tagjait is. A Szeged városi és sze­gedi járási bizottság elnöke Kalmár József, az OTP Csongrád megyei igazgató­ságának főelőadója, elnökhe­lyettese dr. Tóth Imre, a szegedi járási NEB eddigi elnöke lett. A bizottság tag­ja: B örcsök Ferenc, a Vi­dia Kereskedelmi Vállalat igazgatója. Pásztói Lajos, a Szegedi Állami Gazdaság Megváltoztak a nemzetközi postai díjak Nemzetközi egységesítés Tegnap, csütörtökön dél­előtt a Posta Vezérigazgató­ságán bejelentették: megvál­toznak a nemzetközi postai díjak. 1969-ben Tokióban az UPU (az Egyetemes Posta Egyesülete) kongresszusa úgy határozott, hogy a gépesítés, az automatizá­lás. az önkiszolgálás világ­méretű bevezetésének elő­segítésére meg kell változ­tatni a nemzetközi postai szolgáltatások díjrendsze­i rét í 1971. július elsejei hatály­lyal. A rendelkezés szerint — ezt a Magyar Közlöny leg­utóbbi száma részletesen is­merteti — nem változik a 20 grammos levél, levelező­lap. az ajánlott, valamint az expresszküldemények díjté­tele. Kedvezően érinti a kö­zönséget az is, hogy például a tengerentúli légipostai le­vél pótdíja a korábbi 5 gramm súly helyett 10 gram­mig terjed, vagyis 10 gram­mig lehet légi levelet feladni azonos díjért. Például az Egyesült Államokba eddig 4 forint 80 fillér volt. most 2 forint 40 fillér a pótdíj a 10 grammos légi levélre. A to­kiói kongresszus a többi kö­zött úgy is határozott, hogy a levélpostai küldemények súlyhatárait egységesíteni kell. Eszerint 20, 100, 250, 500 és 1000 gramm súlyértékben le­het feladni levélpostákat. Ezer gramm fölött már ki­lónként, illetve ezer gram­monként emelkedik a súly­határ. Az új nemzetközi di.iak tegnap életbe léptek. (MTIL — Szép hely a szülő­szoba. számomra a legszebb mun­katerület. Ott érzem magam a leghasznosabbnak. De irja majd ehhez a kijelentéshez még: a riportalany úgy ér­zi, néhány kolléganője eset­leg nem ért egyet állításá­val. Mert így van. lehetne másképp is beszélni, hiszen fárasztó, fizikailag és idegi­leg megterhelő munka. De ha a lényegét akarja meg­írni. az alapvető az, hogy valóban nagyon szép. Bár az igazat megvallva, elein­te én is elsősorban a nehéz­ségeket láttam. Nem volt szerencsés a pá­lyakezdése. A kisbaba, akit életében először ő segített a világra, súlyosan károsodott, életképtelen baba volt. Az anya vírusos fertőzésen esett át, amikor hordta — a vég­eredményt látni borzasztó. „Sírógörcsöt kaptam. S mi­lyen a sors: majdnem azon­nal elrohantam, hogy én ezt nem csinálom." „Ne gyere­keskedjék!" — kiabált az or­vos, de csak a szava kiabált, éreztem, hogy sajnál, s öt éppúgy megviselte az eset. A7.óta eltelt tizenkét év a pályán, s elmondhatom, egy­re ritkábban látunk tragé­diát, akik világra segítjük az. apróságokat. És mennyi boldogságot! Ha ráérnék, minden anyát lefényképez­nék. amikor először tartom elé kicsinyét. — Mit mondanak olyan­kor? — Ugyanazt, más-mas sza­vakkal. Alig akad, aki ne tartaná csodálatosnak, szép­nek a babát. Pedig igazi „jó megjelenése" legtöbb újszü­löttnek is csak akkor van, amikor kipihente magát. — Izgul munka közben? — Nem így mondanám. Nagy-nagy feszültség van bennem. Az ezredik szülés is lehet más, mint a többi. És a szülésznő az. aki végig­vezeti, az orvosnak — sima esetben — kevesebb a dol­ga, bár nyilván nagyon fon­tos. De nekem kell a szü­lő nő állapotáról bármikor információt adnom, teljes készenlétben lennem. Most azt hiszi ugye, túlértékelem a szerepünket. Nem? Akkor jó. Tény, hogy a szülésznő jelenti az emberi kapcsola­tot a világgal — hiszen so­kan úgy érzik: egyedül van­nak, a fájdalom kénye-ked­ve szerint gyötrődnek. Sok­A LEGSZEBB ESET? szor a jó szó, a tevékeny résztvevés könnyít. — És aki elhagyja ma­gát? — Olyan is van. Van, ald kiabál. Szidja a világot. Ol­vasott már leírást szülésről — az egy se olyan, leg­alábbis mindenki úgy érzi, mint amikor én vergődők. S a szülésznőnek éppúgy el kell viselni, mint az anyák­nak/ Ne higgye, hogy sok­kal könnyebb. Azt tudom mondani: nem lehetne elvi­selni azt, hogy látom má­sok szenvedését, ha csak lát­nám. Maga sose nézze meg. Mert nézni, hogy tudja az ember, nem segíthet, az ki­bírhatatlan lehet. Ha oda­kötöznének egy székhez, és nem tehetnék semmit.. hát, látja, az aztán bünte­tés volna. — És mit tud segíteni? — Nehéz ezt meg­ma­gy aráz­ni, nem szakmabelinek. De ha mast se tennék, mint munka közben szuggerálom a kismamát, hogy rám fi­gyeljen, és mondom neki, hogv mi következik, máris segítettem. Aki rám figyel, már lekötötte magát, köny­nyebben viseli. — A legérdekesebb ese­te? — Legérdekesebb ? Talán nincs is ilyen. Minden új­szülött új csoda, a termé­szet különös csodája De volt egy asszony, tízévi házasság után sem lett babája. Itt vizsgálták, itt operálták, ma­gam is segédkeztem a mű­tétnél. Tudja, orvost sokan választanak, de szülésznőt igazán ritkán hívnak sze­mélyesen a szüléshez. Hát engem az az asszony hívott: másfél év múlva mi, ugyan­azok. akik operáltuk, segí­tettük világra a kisfiát. Ügy is hívtuk: a mi gyerekünk. Benéz, a szülőszobába. Ki­jön. Cigarettára gyújt. „Na­ponta negyven-ötven ciga­retta, szeg a koporsómba." Orvosért megy. „Jó ég. eny­nvi ideje beszélgetünk?" ..Dehogyis, csak nem talá­lom a baba szívhangját. For­dult talán. De jövök majd, hisz még semmit se mond­tam a munkáról. Miről is ír majd riportot?" Elszalad. Aztán sokára üzen: várjak még csak. Jó ideig vártam. Valakinek ott bent még las­sabban teltek a percek. Az­tán felsírt egy cérnavékony hangocska, egyre erőszako­sabban, panaszkodóbban. Megvan hát a baba! Mikor kijön — másik kö­peny van rajta — egy pohár kávét hoz. — Ma „lányos" napunk van. Ildikó a negyedik kis­lány ma — nevet. — Hamar meglett, tíz cigarettát szív­tam el közben. Nem min­denki ilyen szerencsés. Na, most tényleg lesz egy kis szünet, beszélgethetünk. Azt nem akarja tudni, miért ke­vés a szülésznő? Tudom. Nehéz és igazán nem kényelmes pálya. És nem mindenki szereti any­nyira, mint Éva madám. R. Szőke Maria

Next

/
Oldalképek
Tartalom