Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

2 PENTEK, 19T1. JÜNTUS 85. Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) lal el, ugyanakkor minden 1 ehetőséget megragad, hogy fejlessze kapcsolatait a kölcsönös előnyök alapján. Minthogy hasonló törekvést tapasztalunk jugoszláv szomszédunknál is, adottak a lehetőségei kétoldalú kapcsolataink további fejlődésének, mindkét ország népei javára. Szólni kell a Kínai Népköztársasághoz és az Albán Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainkról is. Mi, a magyar-kínai és a magyar —albán államközi kapcsolatok normalizálására törekszünk. Szeretnénk helyreállítani országaink barátságát, mert ez kölcsönös érdekünk. El is értünk kezdeti eredményeket. A normalizálás Németh Károlyi útján a jövőben is elvi meggyőződésünkhöz ragaszkodva kívánunk járni. Amikor törekszünk a kapcsolatok kiépítésére. fejlesztésére, •nem vállalkozunk elvtelen ingedmenyekre, hízelgésre, annak dicsőítésére, amivel nem értünk egyet. Normalizálást akarunk minden hátsó szándék nélkül. Ezt kérjük partnereinktől is. Komócsin Zoltán ezután részletesen beszélt a testvéri vietnami nép hősi harcáról, az amerikai agresszorok ellen, és utalt arra, hogy az agresszió felszámolása egyedül az amerikaiak és csatlósaik egységeinek maradéktalan kivonásával érhető el csupán. Hangsúlyozta a máius 27-én aláírt szovjet— EAK-szerződés fontosságát, majd befejezésül hangsúlyozta: A jelenlegi európai és világhelyzetben egész népünk helyesli, hogy kormányunk politikája változatlan: a bonyolult viszonyok és a nehézségek ellenére folytatja erőfeszítéseit — ha kell kétoldalú, ha lehet, sokoldalú alapon —, az első biztonsági értekezlet összehívásáért, az égető európai problémák rendezéséért. Az elmondottak alapján a kormányelnöki beszámolót elfogadom, és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom — mondotta végül Komócsin Zoltán. Bondor József: II munkásdemokrácia szerepe a szocialista építésben Németh Károly bevezetőben egyebek között hangsúlyozta: — A kormány programjának minden részét áthatja az MSZMP X. kongresszusának konstruktív szelleme, a kérdések, a problémák kertelés nélküli, tárgyilagos kezelése. Belpolitikai életünk néhány kérdéséről szólva Németh Károly rámutatott: — A tanácsok és apparátusaik, amelyeknek a munkája az utóbbi időben jelentősen fejlődött, alapvetően betöltik szerepüket. A pozitiv változások ellenére azonban sok ügyet még mindig legalább eggyel magasabb fórumon intéznek, mint ahol kellene. Emiatt is gyakori még a bürokratikus ügyintézés, sokszor feleslegesen nagy adminisztrációval, huzavonával jár a legegyszerűbb ügyek intézése is. Ahhoz, hogy a tanácsok élni tudjanak az önállósággal, még több, magas képzettséggel rendelkező, a közigazgatási munkában jártas, széles látókörű szakemberre van szükség. A szűkös anyagi lehetőségek — és gyakran a munkafeltételek mostohasága — nem nagyon vonzották a tanácsokhoz a szakembereket. Ez is indokolja a tanácsi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésének fokozását, a jobb technikai ellátottság megteremtését, a tanácsi dolgozók képzésének és továbbképzésének korszerűsítését. A szocialista demokrácia kiszélesítésével kapcsolatos erőfeszítések terén — mutatott rá Németh Károly — lényeges eredményeket értünk él, de több vállalatnál még mindig valamiféle tehernek, nem pedig a fejlődés mással nem pótolható segítőjének tekintik az üzemi demokráciát. Az ilyen magatartással nem békülhetünk meg. Feladataink megoldása szempontjából egyáltalán nem közömíjös, hogy az adott vállalatnál a munkásközösség, vagy csak néhány vezető gondolkodik-e azon, mivel mozdíthatná előre a fejlődést, hogyan lehetne hasznosabban, okosabban gazdálkodni. — A néphatalmat megtestesítő országgyűlésünk fórumáról is hadd emlékeztessük mindazokat, akiket illet: a munkásdemokrácia és annak fejlesztése szerves része szocialista rendszerünknek. Nem igaz az az állitás, hogy a munkásemberek nem tudnak érdemben hozzászólni az üzem, a vallalat, az intézmény ügyeihez. Tudnak és szívesen segítenek is, ha igénylik és figyelemre méltatják észrevételeiket. Németh Károly a továbbiakban a beruházások időben történő befejezésének és a pontosan kidolgozott és előirányzott összegek keretein belül történő megvalósításának szükségességét hangsúlyozta, majd emlékezteit arra, hogy a munkaerővel való gazdálkodás területén az eddigieknél is következetesebben kell eljárni. A vezetés feladatainak elemzését követően rámutatott: akinek intézkednie kell egy adott ügyben, az ne várakozzék, hanem felelősen intézkedjék. Ha pedig az adott ügy meghaladja hatáskörét, haladéktalanul oda forduljon, ahol végül is dönteni kell. Befejezésül rámutatott: — Meggyőződésünk, hogy a kormány programjában kitűzött célok reálisak, közös munkával és ügyszeretettel megvalósíthatók. A kormány felelősségteljes munkájában, a program következetes végrehajtásában bátran építhet a politikai bizalomra, a kommunisták és egész dolgozó népünk tevékeny támogatására. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízásából és a magam nevében a kormány programjával egyetértek, azt elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom — fejezte be felszólalását Németh Károly. Az építőipar legfontosabb feladata a lakásépítési program teljesítése Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter felszólalásában elismeréssel nyugtázta, hogy a kormány programja nagy figyelmet fordít az építő- és építőanyag-ipar problémáira, az ezzel kapcsolatos kérdésekre majd beszámolt azokról a tervezett intézkedésekről, amelyei; az építőipari kapacitás. és a tényleges szükséglet közötti feszültség megszüntetését célozzák. Elmondta. hogy az építőipar — a 3. ötévest tervben előirányzott 24—2R százalékkal szemben — 65 százalékkal növelte termelése volumenét. A legjelentősebb eredmény, hogy a 3 ötéves terv 300 000 lakással számolt, ugyanakkor 327 000 lakás épült. A 15 éves lakásfejlesztési terv időarányos részének túltel- ,„ , .„ .„, jesítésével 1975-ig reálisnak * lakás gyár működik és további kettő most épül. Az építőipar legfontosabb A lakásépítési program feladataként említette a 4. túlteljesítését az biztosítot- ötéves terv lakásépítési látszik az. 1 millió megépítése. programjának teljesitését. .4 400 V00 lakásból mintegy 150 ezret paneles technológiával építenek. A házgyári technológia mellett nagy figyelmet fordítanak egyéb korszerű technológiák alkalmazására is, valamint a családi- és társasházépítés korszerű szerkezettel és anyaggal való fokozottabb ellátására. Kormányzatunk egyik legnagyobb gondia a rendelkezésre álló összegből az előirányzott lakásszám megvalósítása. Ezért az építőiparban nagy figyelmet fordítanak a lakásárak alakulására — hangsúlyozta. — Ennek érdekében a kormány határozatot hozott a könnyűszerkezetes építési mód bevezetésére. Meggyőződésem. hogy a könnyűszerkezetes építési mód bevezetése meggyorsítja egész népgazdaságunk fejlődését — mondotta befejezésül a miniszter. Fock Jenő a kormányprogram vitájáról — A parlamenti vita része és folytatása volt annak a beszélgetésnek, amely pártunk X. kongresszusa, az országgyűlési ós tanácsválasztások, valamint a szakszervezeti választások előkészületei és lebonyolítása során szerte az országban lezajlott — kezdte válaszát Fock Jenő. — A felszólalások kifejezték azt az egységet, amely a közös gondok megoldását célozza, s amely legnagyobb erőforrásunk. örvendetes ez, hiszen az egyetértés a sikeres végrehajtás záloga. — A szó szoros értelmében vett vitáról — mondotta ezután egyebek között — talán nem is beszélhetünk: a felszólalásokat inkább eszmecseréhez hasonlítanám, amely hozzásegít ahhoz, hogy munkánkat a jövőben valóban magasabb szinten végezhessük el. A felszólalásokból kicsendült egyetértés jobb munkára ösztönöz bennünket. Fock Jenő ezután arról beszélt, hogy a kormányprogram parlamenti vitájában megnyilvánult egyöntetű helyeslő támogatás és bizalom természetesen nagy erőt és ösztönzést, de ugyanakkor megnövekedett felelősséget is jelent a kormány számára. A vélemények különbözősége, az egyet nem értés „előnye", hogy bizonyos fokig menlevelet ad a sikertelenségre. Nos. a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem tart igényt effajta menlevélre, s szívesen vállalja a megnövekedett felelősséget. * — Korábban az országgyűlésben a felszólalások jó része — a kormányprogram benyújtásakor és különösen a költségvetés tárgyalásokon — igénybejelentéssel párosult. Most nem ez jellemezte a hozzászólásokat, s ahol előfordult ilyen, azzal egyet lehet érteni, hiszen azoknak a törekvéseinknek a valóra váltását sürgették, amelyek a kormány programjában is szerepelnek. Újólag szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányprogram hosszabb időre szól, jó néhány kérdésben túlmutat a negyedik ötéves terv keretein. Számos kérdésben a negyedik ötéves terv időszakában — vagy másképp fogalmazva: a parlament négyesztendős ciklusa idején — csupán az alapokat tudjuk lerakni, s nagyobb szabású programjaink a következő időszakban bontakoznak majd ki. — Érezhető volt a felszólalásokban a végrehajtást siettető bizonyos türelmetlenség is. Ez — különösen ha a hibákról, a hiányosságokról volt szó — népünk jogos türelmetlenségéből táplálkozik. A kormány nevében azonban türelmet kérünk ahhoz, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten a még meglevő gondokat sorra-rendre megoldhassuk. Ha arra gondolok, hogy a felszólalók a kormányprogram egyetlen jelentős részét sem vitatták el, a zárszót be is fejezhetném azzal, hogy — a már kialakult szokásoknak megfelelően —, az elhangzott javaslatokat, észrevételeket a kormány legközelebbi ülésén megtárgyalja, s ugyancsak szokásainknak megfelelően, intézkedéseiről áz országgyűlés elnökét és a javaslattevő képviselő elvtársaikat tájékoztatja. Ügy érzem azonban, a vita mélysége és sokoldalúsága arra kötelez, hogy néhány kérdéssel külön is foglalkozzak. (Folytatás a 3. oldalon.) Parlamenti mozaik Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány programjáról csütörtökön is beszédtéma volt mind az ülésteremben, mind a Parlament folyosóin. Éspedig azért, mert a kormány programja tartalmazta mindazt, ami négy éven áí munkát ad a képviselőknek a Parlamentben és a választókerületükben egyaránt, cs útmutatast ad valamennyiüknek, minden állampolgárnak életünk alakításához. — Nem véletlen, hogy szinte minden felszólaló kitért a beruházások problémáira — kezdi a szót Mag Pál, Szentes képviselője, a helyi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, majd így folytatja: — Azt mindenki belátja, hogy hátrányai vannak az építkezések elhúzódásának, hogy túl sok beruházáshoz kezdünk. Ebben teljes az egyetértés, a baj csak az, mindenki úgy véli. hogy a másik (üzem, város stb.) csökkentse beruházásait, a sajátjára nem vonatkoztatja azzal az indokkal, hogy azok fontosak. E szemléleten kellene változtatni és a végrehajtás módszerein. — Az Önök üzemere a fentiek vonatkoznak? — Mi beruházáshoz hozzá sem kezdhetünk anyagi eszközök hiányában. Rév István, Csongrád képviselője, a MIRKÖZ Ktsz igazgatója, a vállalati tervezés fontosságát emeli ki: — Egyetértek azzal a követelménnyel, hogy a tervezést vállalati szinten különösképpen magasabb nívóra kell emelni. Tapasztalat. szerint ugyanis eddig a tervek az esetek többségében nem számoltak keltően a bel- és külföldi piaccal, igényeivei, felvevő képességeivel és változásaival. Ki mit tehet a program megvalósításáért? Juratovics Aladár (Kiskundorozsma), a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője szerint: — A szegedi szénhidrogén-medence termelése a jelenlegi ötéves terv időszakában kiteljesedik. Az előző évek a felkészülés — kutatás, leművelési tervek elkészítése, beruházások Indítása — évei voltak. A kormányprogram megvalósítása érdekében azonban folyik a kutatás is, hiszen az a célkitűzés, hogy az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya az 1970. évi 43 százalékról 1975-re 53—55 százalékra emelkedjék. Az újabb eredményes kutatások nyomán bízhatunk abban, hogy hozzájárulhatunk a program megvalósításához. — A miniszterelnöki expozéban nyomatékosan szerepelt, hogy a tudományos-technikai forradalommal lépést kell tartanunk. A távlati fejlesztési koncepcióhoz szorosan kapcsolódik a kormány által már jóváhagyott tudományos távlati terv, amelynek teljes összhangban kcíl lennie a gyakorlattal — vélekedik dr. Antalffy György képviselő, tanszékvezető egyetemi tanár. — Derűlátást sugároz a program — mondja dr. Dömötör János múzeumigazgató, Vásárhely képviselője. — Külön örültem annak, hogy kedvezően értékelte az expozé az irodalom és művészetek eredményeit, fejlődését. Teljesen egyetértek azzal, s nagyon időszerűnek tartom, hogy e szinten is megfogalmazást nyert, hogy a társadalom, mint megrendelő az egész nép pénzén megvalósított műalkotásokkal, szellemi termékekkel szemben minőségi igényi támasszon. Dr. Biczó György szegedi kepviselő, megyei városunk tanácselnöke a kormányelnöki expozéból azt a részt emeli ki, mely a munkások gondosabb és sokoldalúbb tájékoztatásáról szól: — Városfejlesztési tervünkről sok-sok tájékoztatást tartottunk már az előkészítés időszakában, össze kellene hangolnunk a vállalatokkal, intézményekkel az elképzeléseket, hogy így alakuljon ki az egész, a városi terv. Most kerül a tanács elé a város negyedik ötéves terve, s elfogadása után a tanácstagoknak, tanácsi vezetőknek egyik fontos tennivalója lesz majd a terv ismertetése. Törekvésünk, hogy teljes legyen a lakosság tájékoztatása: az országos tervek mellett ismerjék meg a „kis" tervet is, a városét, a területét, ahol életüket leélik. A nők körében mi más lehet a téma, mint a család, a nők, az öregek helyzetének javítását szolgáló intézkedések programja. Halmágyi Ivánné iskolaigazgató (makói járás), Takács Imréné (Szeged), és Kertész Sándorné (Mindszent) munkásnők, Tóth Szilveszterné zákányszéki tanácselnök (Mórahalom) erről beszélgetnek. • A folyosón kört alkotva beszélget több képviselőnk. Apró Antal, dr. Biczó György, dr. Antalffy György, Nieszner Ferenc és Mag Pál. Kurucz Márton érkezik. — Gratulálok. Jó hozzászólás volt — fogadja az érkező Apró Antal. — Csanádi Gyprgy miniszter azért gratulált, mert a közlekedésről nem beszéltem — hangzik a válasz, majd az egyértelmű helyeslés: — pedig kellene. — Fel kellene oldani azt az ellentmondás, hogy növekszik a hústermelés, mégis ellátatlan a falusi lakosság — folytatja a szót Apró Antal. — De már mióta probléma a falusi húsellátás — kapcsolódik a beszélgetésbe Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkára, s szó szót követ. Példát mondanak képviselőink arra. hogy egy-egy községbe mennyire kevés tőkehús jut el, miért maradtunk le a feldolgozó üzemek, a hűtőházak építésében és így tovább, majd Apró Antal igy vélekedik: — Helyi ellátásra kellene felhasználni a megtermelt hús egy részét, s ez csak központi intézkedéssel oldható meg. Lantos Anna