Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

8 TTABAMXA*, UftL JQMUfe M. Palásti László EGY UDVARLÁS TÖRTÉNETE LÉLEGZŐ ZÖLD FÁK Már megint látni a föl­sebzett fakat. Az összerá­gott levelűeket, a zöldjük­ben megrontottakat, a szo­morúan hintázó aghegyeket, hajladozó facsűcsokat A szélben úszó lomb foltoké ban fogyatkozik, a les/elek tukörzöldje szitává sárgul, hálóvá haiovanyul. Súlyta­lanná. amit a szaradó levél­erek alig-alig tartanak. Ár­vulás, foszlás; Íme ez a két fiatal hársfa ia, itt az ut­cánkban — s még hány testvérük a tóbbi utcán — csupa segítségkérő integetés. De hol a segítség? Szeged zöld város, de a sziirkító, feketítő porok, füstök, gazok és kormok fellegeiben azt is tudjuk; még nem eléggé zöld, még több lomb kellene oltalom­nak is, szépségnek is. Most zöldellő zöldjét tehát tel­jes erőnkből védeni kell, óv­nunk azt az oltalmat, amit városi embernek adhat a vá­rosiasodás ártalmai ellen. A fák — a város tüdeje. Minden korona egy-egy tü­dőholyagocska, s e isi-o-s zöldre — tudottan vagy ón­tudatlanul — folyton áhí­tozik a mi emberi tüdőnk. Bizony torokszorító látni, hogyan válik üregessé — úgy is mondhatnánk: ka­vernássá — egy-egy tere­bély. Szívszorító látni a fák terjedő tüdóbaját. Mert a kavernák gallyról gallyra, ágról ágra, egyik fáról a másikra tágulnak, a hernyók mohón és kíméletlenül, ős­falánksággal falják a zöldet. Egyetlen kis fa szenvedése magában hordozza egy sor többiét is, ezért kell meg­hallanunk alig susogó kiál­tozásukat, ezért kell meg­hallanunk segélykérő csönd­jüket, észrevenni S. O. S.­hajladozásukat, emberhívó árnyék- és fényjeleiket a júniusi napsütésben. Ezért — magunkért. Hisz tudván tudjuk: a lé­legző zöld fák a mi leghí­vebb szolgáink, tavasztól őszig meghitt sátorozó ba­rataink. A lélegző zöld fák: tüdőnk testvérei és testőrei. Maradjanak is azok, s ne fo­gyatkozzanak számban, erő­ben! Ezért — a magunk egész­ségéért kell odaadóbban vi­gyáznunk egészségüket: ki­irtani a kavernákból a kórt, a kórokozókat. De ez a tett csak egy a sok közül, szám­talan más módon is véde­nünk kell őket, hiszen védel­mük — önvédelem is. Tegyünk meg mindent a lélegző zöld fákért hogy veszedelem múltán felléle­gezhessenek. s hogy mi ma­gunk alattuk járva minél többször szívhassunk éltető­oxigendús erdő-levegőt. Olyan levegőt, ami a vi­lág városaiban egyre érté­kesebb, mert egyre keve­sebb, olyan levegőt, amit a ''ároslakóknak csak tetteik érdeme szerint oszthatnak a fák Simái Mihály Fejér Csaba FEHÉR ISKOLAI TÁBLA Régebben az iskolai táblákra fehér krétával írtak, es jelenleg ls nagyrészt ezt használják. Leg­újabban azonban teljesen fehér, Wvtebord-táblát állítottak elő külföldön, amelyen teljesen zaj­mentes az írás, mivel filctollal történik. A fekete tábla optikai­lag kedvezőtlen. A Wytebord­tábla felületét zománcbevonattal karcolásmentesen alakították ki, s erre krétapor nélkül lehet írni, filctollal. Az írás a fehér hát­térből sokkal jobban olvasható, mint fekete tábláról, és a tan­terem legutolsó sorából is köny­nyen leolvasható. Az írás a táb­láról szárazon törölhető le. A fiú bemutatkozott. Elhadar­ta a nevét, csak a név előtti dok­tor titulust mondta érthetően. — Ilyen fiatal és már diplo­más? Ügyved? — Nem. Orvos vagyok. — Igazán? Körzeti rendelő? — Ugyan! Kórház. És megnevezte a kórházat, ahol dolgozik. — Szép foglalkozás. Na, men­jünk az eszpresszóba. Beszélni akarok magának a húgomról: sze­retném, ha magúknál kivizsgál­nék, mert nagyon vérszegény. El­intézne, hogy felvegyék? — A maga kedvéért mindent. — Ne tegyen könnyelmű ígé­retet! A húgom egyébként mos­tanában szörnyen rosszkedvű. Csalódott egy fiúban, rájött, hogy az illető hazudós. Ugyanabban az üzemben dolgoznak, gyakran vol­tak presszóban, moziban, a hú­gom most mégis ki akarja adni az útját Betértek a presszóba es egy nagy fa alatt álló árnyas asztal­hoz ültek. Szellő kerekedett, elvi­selhetőbb lett a hőség. — Jó lenne egy kicsit autózni — sóhajtotta a nö —, nyitott kocsi­val robogni mesés dolog. — Az a FIAT az enyém, — mu­tatott a fiú egy fehér autóra. — Elvisz egy' kicsit kocsikáz­ni? — Sajnos, elvesztettem a slussz­kulcsomat — Milyen kár. A felszolgáló az asztalra tette a két duplát és a nő arról kezdett beszélni, hogy a húga milyen csi­nos. — Engem csak maga érdekel, — mondta érzelgős hangon a fiú. — Pedig másokat nagyon vonz am... — Például arra a hazudósra gondol ? — Igen, akivel egy szobában dolgozik a Harántműveknél. — A Harán tmúveknél ? — Min csodálkozik, doktor ur? — Izé, mert... — Mert maga is a Haranimü­veknél dolgozik. Sohasem volt doktor, hogy is lehetne, amikor csak huszonegy éves. — Maga tudta, hogy én? ... — Megismertem a fényképről, amelyet a húgomnak adott Nos, a testvérkém tévedett, amikor megállapította, hogy maga egy ki­csit hazudós. Nem kicsit nagyon. Okosan teszi, ha felhagy magá­val. — Megszégyenített. — A hazugságra előbb-utóbb mindig rájönnek! — Abbahagyom a hazudozasl — És a slusszkulcs, a Fiat? — Az valóban az enyém. — Ügy? Na, Isten veJe! A lány elővette kézitáskájából a FIAT slusszkulcsát, beült az autóba és elrobogott. Fodor József Töltésen Szobasarok CSODÁLATOS ESETEK Már Londonban is? Azt mondja a közmondás: jó munkához idő kell. Ez jut es zeni­be, amikor olvasom, hogy a lon­doni Stoker család házában a napokban megjelentek a közmű­vesítő vállalat emberei, hogy a bejárati ajtók mellett meg egy feljáratot építsenek. Erre azért volt szükség, hogy a babakocsit ne a lépcsőkön kelljen le és fel­cipelni. Csakhogy időközben a baba betöltötte a tizennyolcadik életévét. A közmúvesítési vállalat vezetője a késéssel kapcsolatban kijelentette: A megrendelés nem tartozott a sürgős munkálatok közé. Nehogy elvigyék! Tudott dolog, hogy mindenkor fontos vigyáznunk a tisztaságra. Sydney-ben is tisztasági hetet tar­tottak és felszólították a lakossá­got, hordjanak ki minden felesle­ges, rossz holmit az utak szélére, ahonnan a köztisztasági vállalat majd elszállítja. A vállalat em­berei egy mellékutcában a sok szemét között egy ős-öreg autót találtak, amelyen a következő tábla volt: Vigyázat! Nehogy el­vigyék! É» még ezzel járok! Leglassúbb a sürgöny Napjainkban rendkívül fejlett a hírközlés. Valami történik a Föld túlsó oldalán és a telex gé­piek néhány perc múlva nálunk közlik az eseményt. Talán ezt példázza a különös verseny, me­lyet Jugoszláviában rendeztek. A versenyen két postagalamb, a te­lefon, a távírda és egy gépkocsi vett részt A nem mindennapi verseny célja: hogyan lehet leg­gyorsabban eljuttatni egy hírt az egymástól hatvan kilométer távolságban levő Zágrábból Ljubljanába. A legyorsabbnak a gépkocsi bizonyult, eredménye 1 óra 32 perc. A második helyen a postagalambok végeztek, 2 óra és 40 perc idővel. A távirat 2 óra 50 pere alatt jutott el a címzetthez. Telefonösszeköttetést viszont csak hat óra uán sikerült létesíteni. A tökéletes albérlő Sok még a lakáskeresö. s még több azoknak a szama, akik meg­elegszenek egy albérleti szobá­val. Tengernyi apróhirdetés ta­núskodik erről. A legérdekesebb apróhirdetést a Stuttgarter Zei­tungban olvastam. Szó szerint így hangzik: Gyermektelen, szor­galmas, tiszta, takarékos, becsü­letes, szerény, csöndes, egészsé­? =-s házaspár, akinek nincs barát­ja, ismerőse, társasága, ünnepe, szemete, izzadt lába, férge, ku­tyája, macskája, énekesmadara — szobát keres. Jelige: A takarítár megszállottjai. Ilyen tökéletes hazaspárnak csak akadt egy kiadó kis szoba? Nem biztos... ---••• Minikrimi Ha már az apróhirdetésnél tar­tok, nem mulaszthatom el egy minikrimi közlését sem. Éjjeli­őrt keresett hirdetés útján egy coloradói áruháztulaj donos. Más­nap nyitáskor döbbenten tapasz­talta, hogy áruházát az éjjel szin­te teljesen kifosztották. Irodájá­nak asztalán gépírásos cédulát ta­lált, a következő szöveggel: Uram! Igyekeznünk kellett, mielőtt az éjjeli őr elkezdi munkáját! Hálá­val és köszönettel a '— szorgal­masok .... Száz óra biciklin Korunk legfurcsább világre­kordjainak egyike született meg a közelmúltban. Dakarban. Sze­negál fővárosában üj rekordot ál­lított fel egy fiatalember. Száz órát biciklizett egyfolytában, a varos stadionjában. Közben esett, mosdott, borotválkozott anélkül, hogy abbahagyta volna a pedál taposását. íme: nemcsak a víz alatt, nem­csak az űrben vagy a Holdon, hanem a jo öreg biciklin is lehel élni. Ha van núból... Hipnotikus fogyókúra Nagy gond mostanában a kissé teltebbre gömbölyödött férfiak­nak és hölgyeknek a felesleges kilóktól való megszabadulás, örömmel jelenthetem, e téren ls megszületett a szupermodern megoldás! Henry Blithe angol hipnozitór feltalálta a legkelle­mesebb fogyókúrát. Eljárása sze­rint az ember a hipnózist követő álom alatt megszabadul kilóitól. Maga a hipnózis szeánsz igen egyszerű és főleg rendkívül ol­csó. Ebéd helyett a fogyni kívánó személy lejatsza magának a meg­nyugtató, értelmetlen szöveget mondó hanglemezt, és a lemezbo­rítóra fényképezett hipnotizőr szemébe néz. Természetesen mélyen. Egyébről eddig nem értesül­tem . Révész Tibor i : MIÓTA VAN ÉTVÁGYUNK? Amióta az eszünket tudjuk — felelhetné bárki teljes jóhiszemű­séggel a címben felvetett kérdés­re. A mi nemzedékünkre talán helytálló ez a felelet, de nagy­apáink, dédapáink nem válaszol­hattak volna ugyanilyen magától ertetődő határozottsággal erre a kérdésre. Nekik még nem lehe­tett étvágyuk, mint ahogyan lá­zuk, izmuk, ingerük és idegük sem volt, illetve hiányoztak a sza­vak e fogalmak kifejezésére. Eze­ket a szavakat ugyanis a múlt század kitúnó orvosa, Bugát Pál (1793—1865) alkotta. A kiváló ké­pességű, sokoldalú és kitűnő szer­vező Bugát 1831-ben Toldy Fe­renccel megalapította a Magyar Orvosi Tár című hetilapot. Ennek hasábjain jelentek meg a fentebb említett orvosi műszavak nagyon sok más szóval együtt, amelyek használata nélkül az orvosi gya­korlat ma már el sem képzelhető, ö alkotta például a genny, tályog, agy, sejt fekély, duc, víszér sza­vakat. Az orvósi szakkifejezése­ken kívül tőle számazik a ma­napság használatos, mindennapi szavak egész sora (rendszer, szel­lem, tölcsér, orsó, tömlő, terv, szén, legyez, rezzen, hangol, meg­ejt). Sok ezer új szava közül na­gyon sok volt az erőszakolt szó­képzés, amely egy ideig haszná­latban volt esetleg, de aztán ki­hullott a nyelvhasználatból. .A java azonban megmaradt és érté­kes része mai szókincsünknek. A múlt század elején élő ősünk­nek tehát nem lehetett étvágya, mert ezt a szót nem ismerte. Erezhetett éhséget vagy enni sze­retett volna, esetleg nagyokat só­hajtott ha korgott a gyomra, de nem lehetett jó étvágya, legfel­jebb falánk vagy nagyétkű volt Bugát Pál, akinek emlékét hir­deti es fenntartja a TIT által 1962­alapított és azóta évenként szét­osztásra kerülő Bugát Pál Emlék­érem, a szabadságharc idején ta­núsított magatartása és országos főorvosi tisztsége miatt, nem ke­rülhette el az üldöztetést Egyetemi tanári tisztségétől megfosztották és hosszabb ideig bujdosnia is kellett üldözni elöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom