Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-02 / 128. szám

4 szerda, 1971. június 8. Motorral az Adriára A valamikori Zára. A város előtt vasbeton kiserődök tűnnek fel lépten-nyomon az út mentén. Háborús emlékek. Akkoriban olasz helyőrség tanyázott bennük. Most üresen állnak, céltalanul, magukra hagyva. Sokba kerülne lerombolásuk. Barátaink nyaralója a város menti kis halászfaluban, Diklóban van. De különben sem főne a fejünk, hol töltsük az éjszakát Az este közeledtére már néhány kilométerrel a város előtt integető, táblát tartogató gyerekek várják az utazót. Szobát kínálnak. A város kapujában meg valóságos tömeg áll az út menten. Néha szinte leszedik az embert a motorról. Dehát — ismerőseink nyaralója olcsóbb. Már sötét van, mire a nyaralóhoz érünk. De sebaj. Vetkőzés és futás a partra. A víz sós és — hideg. Sőt: jéghideg. Legalábbis így érzi az ember, amíg nagynehezen beleerőlteti magát a fekete színű tengerbe. Dehát szégyen lenne félbehagyni. És néhány karcsapás után kiderül, nem is olyan hideg. Sőt, egészen kellemes. A napok jobbára fürdéssel és felfedező utakkal telnek. A városba vezető út mellett, alig egy kilométerre van Diklo. Jó néhány évszázados kis halászfalu. Zegzugos, szűk utcácskák, jobbára egyemeletes, lapos tetejű, kőből épült házak. A falu szélén hatalmas, mély kút. Feketeruhás öregasszonyok hordják a vizet. Fejtetőn vagy szamárháton, A víz nagy kincs errefelé. Kevés van belőle. Egy kút, no meg a ciszternákban telente öszszegyülő esővíz. Itt különben szinte csak öregeket látni, meg néhány gyereket és asszonyt. A fiatalok, főként a férfiak más tájakra vándoroltak. A megélhetés után. Hiába gyönyörű tenger az Adria, a hal egyre kevesebb benne. Már csak kevesen űzik az ősi halászZADAR A Tisza-völgyi nagy árvíz évfordulóján Egy éve, 1970. június 2án, éjfél után 1 órakor 961 centiméteres vízállással tetőzött az árvíz Szegednél. Sem ez az eddiig még soha elő neim fordult, a városi na esetleges visszaduzzasztásai itt még érvényesülhetnek. A mellékfolyók szabályozásával sikerült elérni, hogy az ottani árvizek első hulláma gyorsan vopartfal járdaszintjén is nuljon le, és ne találkozEgy szép faragás a római fórum kövei a dóm tornya közül. Háttérben mestereéget. Megélni abból — legalábbis kisipari módon — nem nagyon lehet. A nyaraló mellett kitett varsa sem halat, hanem polipot fogott. Diklótól néhány kilométer Zára, a tengerpart egyik legöregebb városa, öreg, de régisége talán a legkevésbé feltűnő az Adria évezredes városai között. Itt az új egybeépült a régivel. A hatalmas falakkal körülvett belvárosban csak egy színfolt a római fórum köveinek csoportja, vagy az ezer évnél is öregebb Szent Donáttemplom hatalmas tömbje. Velük szemben romos, kiégett ablakokkal égrenéző házak. Szörnyű napokról beszélnek: az olasz kézen lévő Zárát a II. világháborúban 72 légitámadás érte. Ám a vendég inkább a Szent Donát-templomot nézi. Kívülről is feltűnik hatalmas méreteivel, szokatlan, nyolcszög alakú alaprajzával. Valószínűleg már Napóleon katonái is így csodálták. A nehezen megtalált oldalajtón belépőt két meglepetés is éri. Az egyik: zongoraművész gyakorol az esti koncertre. Chopint játszik. Csadálatos zenét a csodás akusztikájú templomban. Aztán a méretek. Belülről még nagyobbnak látszik. Oldalt hatalmas kőoszlopok tartják a magasban körbefutó karzatot, A menynyezet szinte eltűnik a magasban. A székeken egy-két fiatal ül, elmélyedve a zenében. Körülöttük a IX. században rakott hatalmas falak. Csak pár kilométer a város. Naponta többször is érdemes bemenni. Motorral nincs messze. És az út külön élménnyel is szolgál. Jugoszláviában ugyanis lakott területen nem kötelező a bukósisak. Így aztán, leszállva a motorról, nem kell sisakkal a kézben, mint valami megkülönböztető és főként kényelmetlen „bélyeggel" menni mindenhová. Mert útközben szívesen hordja az ember, de városban! Főként ha csak néhány saroknyi útról van szó, jobb nélküle. Szávay István arasznyival meghaladó vízszint, sem a gátakat 7 hétéin át ostromló, ennél csak néhány deciméterrel alacsonyabb, szűnni nem akaró árhullámsorozat nem lehetett ezúttal elég ahhoz, hogy a védekezés erőit megtörje; és jóllehet, másfél méterrel is magasabb volt az árvíz szintje, mint 1879-ben, a második szegedd árvíz veszélyét 1970-ben sikerült elhárítani. Az emlékezetes elő évfordulójától Vásárhelyi Pál szegedi szobrának talapzatán árvízjeles tálblia utal az 1970. év fenyegető veszedelmére. Az emléktáblán meghúzott vonal — talán ijesztően — pontosan a tetőző vízszint magasságába került. Innen látható, hogy a Széchenyi teret csaknem 2 méter magasságban boríthatta volna a víz, Szeged város mélyebb pontjain pedig a földszintes házaknak még a teteje is alig látszott volna ki a vízből. Az árvízjeles tálbia edhehassék a Felső-Tiszáról érkező tetőzésekkel. Azt azonban nyilvánvalóan már nem lehetett megakadályozni, hogy a mellékfolyók viszonylag ritkán előforduló második, vagy további árhullámai ne találkozhassanak a Tisza korábbi árhullámaival. Tavaly, június elején — mint ismeretes — a Maros második árhulláma egészen kis időkülönbség leszámítátetőzés sával szinte csúcsban találkezdve kozott a Tisza árhullámával. Iskola életközeiben Doíiányzó fiatalok Folyik a vita most mindenütt a dohányzásról. Legélesebben az iskolákban. Jó néhány igazgató kartárssal együtt magam is sokat töprengtem azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás? A legegyszerűbb volna: kijelölni egy dohányzóhelyiséget, és szívja a cigarettát, aki csak akarja. Adódik egy középutas megoldás: a differenciálás elve. Eszerint a III—IV. osztályos tanulóknak (szülői engedély alapján) szabad a dohányzás, az alsósoknak pedig nem. (Ez esetben az I—II. osztályos tanulók szívják a cigarettát az illemhelyen.) De mit tegyen az az igazgató, aki egészségügyi okokból nem ért egyet a serdülő gyerekek korai dohányzásával? zaléka. Elgondolkoztató adatok. Annál is inkább, mert a felmérések eredményei azt igazolják, hogy a dohányzás fiatal korban az egészségre és a szervezetre rendkívül károsan hat. Az egész szervrendszert megtámadja, de mindenekelőtt súlyos károkat okoz a serdülők központi és vegetatív idegrendszerében. Kevesen akarják tudomásul venni, hogy az óraközi szünetben elszívott cigarettának rossz hatása van az elkövetkező órákra. Közben panaszkodnak a szülők, hogy kimerült a gyerek, tönkrement az idegrendszere, okolják a pedagógus módszerét, a tankönyveket, az oktatásügyet és így tovább —, de eszükbe se jutna, nak is sokkal jobban kellene segítenie, mint ahogy ma teszi. Józanul fel kell ismerni, hogy nagyon sok korai betegség mögött nem az iskolai túlterhelés hatása, hanem a dohányzás, az alkoholfogyasztás stb. élvezetének következménye húzódik meg. A felelősség tehát egyegy gyermek egészségéért, idegrendszeréért nemcsak az iskola ügye, hanem a szülőké is. Ügy érzem, ilyen statisztikai adatok és orvosi vélemények alapján érdemes volna felülvizsgálni ebben a kérdésben is a régebbi álláspontokat ... Bánfalvi József lyezésével közvetve tisztele- megemlékeznem, elmondha tünket fejezzük ki Vásárhelyi Pál, a nagy magyar vízimérnök, a Tisza-szabályozás műszaki megalapozója iránt; munkás és mérnök elődeink iránt, akik a folyó töitésrendszerének kiépítését hosszú évtizedek alatt, akkor még kézi földmunkával is maradandót alkotva végrehajtották; az 1970. évi végrehajtók — iránt. Szükséges, hogy jövőbeni árvízvédelmi ós árvízmentesítési feladatainkra is mindenkor emlékeztessen ez a tábla. A Tisza szabályozása történelmi tett volt, és hazánk területének mintegy egynedezni: sikeres volt-e Széchenyi és Vásárhelyi nagy műve," biztonsággal védenek-e bennünket a Tisza és mellékfolyóinak töltései? Erre a kérdésre egyértelmű igemnei válaszolhatunk. Az igaz, hogy az árvizek tetőző szintje a gátak megépítése óta emelkedett és részben emelkedik ma is. Az emelkedés ráadásul éppen az Alsó-Tiszán, a Körös torkolata és Szeged között volt a legnagyobb. Itt torlódhatnak ugyanis egymásra a Tisza, Körös és Maros árhullámai, és a DuKörülbelül azt teheti, amit hogy például serdülő kislájo néhányan teszünk: szól érte, amikor csak teheti, s megkísérli meggyőzni a tanulót a dohányzás ártalmáról az osztályfőnökkel és az iskolaorvossal együtt: Azaz: szélmalomharcot folytat. (Mert ugyan melyik az a diák, aki abbahagyja a dohányzást a szép szóra? Különösen, ha tudja, hogy az engedetlenségnek nincs semmi következménye.) Így a WC minden tiltakozás ellenére csak átalakul dohányzóhelyiséggé ... Az az érzésem, hogy a jövőben ismét napirendre kerül a dohányzás kérdése. Ugyanis az Egészségügyi Világszervezet felméréseket végzett, s adatai a dohányzással kapcsolatosan egészen megdöbbentőek. Nálunk, Magyarországon is nagyon érdekes a helyzet. Íme egy kis statisztika a dohányzók életkoráról és számarányáról! Dohányzik: a 12—13 évesek 10 százaléka: a 14— 15 évesek 13,5 százaléka: a 16—17 évesek 21,7 százaléka; a 18—25 évesek 40,6 szányuknak bizony nagyon sok az a napi 8—10 cigaretta. Pedig — sajnos — egyre inkább tapasztaljuk, hogy a diákjaink közül nagyon sokan egészségtelenül élnek, korán rászoknak a dohányzásra, a kávé- és alkoholfogyasztásra. Dicséretes, hogy most már egyre jobban küzdünk a fiatalok korai alkoholfogyasztása ellen. De érdekes, hogy nehezen akarjuk felismerni, hogy az egész fiatal szervezetben a dohányzás épp olyan nagy kárt tesz, mint az alkohol. Miniszteri rendelet tiltja, hogy a tanulók kiránduláson szeszes italt fogyasszanak. Aki alkoholt fogyaszt, megbüntetjük. De aki dohányzik, azt semmi baj nem éri. Sőt, talán épp azt a tanárt pellengérezzük ki, aki szót emel ellene. Az egészséges életmódra ' való nevelés természetesen az iskola feladata is. De az alkoholfogyasztás és a dohányzás ellen egymagában hiába küzd. A szülői házNemzetközi ékszerkiállítás Szabadkán történelmi távlatokra szóló haditettet hajtottunk végre. Ezt magunknak is tudnunk kell és a világnak is jobban értésére kellett voLna adnunk." Az évfordulón elhelyezett árvízjel különbözni fog minden más eddigi, szegedi árvízjeltől. Most nem a megtörtént árvízkatasztrófának, hanem a fenyegető eshetőség szaktudással és hősiességgel történt elhárításának dicsőséges emlékét véshettük kőbe. Dr. Vágás István, a műszaki tudományok kandidátusa Június közepén pedig a Maros harmadik és negyedik árhulláma találkozott, meglehetősen nagy tiszai mederteltsóg mellett, a Körös soha nem látott árhullámával. A veszélyes helyzetek tehát ezúttal eddig élő nem fordult kombinációkban halmozódtak. Az ezékkel járó víztömegek fogadására is alkalmas volt azonban előrelátóan megépített töltésrendszerünk. Ha a tavalyi nagy árvízvédekezés alatti személyes élményeimről is szabad itt tom: számomra, és a szegedi árvízvédelem hidrológiai szolgálata számára kétségtelenül a május 24-én esti és május 25-én délelőtti órák voltak a legizgalmasabbak. A tiszai árhullám akkorra már a maga teljességében kifejlődött, és vonult fenye, ..,„ getően lefelé. Már ebből is nemkülönben számítani lehetett Szegednél arvizvedekezes az 1932. évi addigi legnarésztvevői — irányítók _ és gyobb vízállások megismétlődésére június 1. és 5. között. De akkor már felismertük az éppen kezdődő második marosi árhullámot is, amely a tiszai árhullámmal való szegedi találkozásra nézve pontosan a legveszélyesebb, 8—10 napi időtávgyedén biztosította az iparú latban jelentkezett. Szeged és mezőgazdasági termelést, sorsa tulajdonképpen ezeka lakosság megélhetését, sőt ben az órákban dőlt el. Akegyáltalában: letelepedését is. kor vált világossá ugyanis, Ha negyed vagy fél évszá- hogy milyen méretű a fezadoniként olykor hallat ma- nyegetés, de akkor vált egygáról a haragvó Tisza, újra úttal bizonyossá az is, hogy újra meg szoktuk kér- a veszedelemre a megfontolt, magabiztos védekezés eszközeivel lehet és kell eredményesen felkészülni. Erdei Ferenc írta utolsó munkájában: sem magunk, sem más nem tehetne szemrehányást, ha nem nyertük volna meg ezt az árvízi háborút. De mert megnyertük, mert erősek voltunk, szervezettek és állhatatosak, most az is feltámadt, hogy talán nem is volt olyan nagy a veszedelem, s normális dolog, hogy sikerrel megvédtük magunkat. Nem normális dolog, rendkívüli teljesítmény ez, Kincsekkel telt vitrinek a szabadkai nagyvásárcsarnokban Szabadkán az idén már másodszor rendezik meg a nemzetközi ékszer- és órakiállítást, melynek tavaly is óriási közönsége és sikere volt. A június 4-töl 13-ig tartó kiállításon — a nagy vásárcsarnokban — 600 négyzetméter kiállítási területen helyezik el a jugoszláv, a svájci, az olasz és a nyugatnémet aranyművesek remekeit. A mesés gazdagságú bemutatón több mint 3 mázsa aranyat, ékszert mutatnak be, a tavalyinak kétszeresét. A kiállítást divat- és ékszerbemutatókkal kapcsolják egybe: az első 3 napon rendeznek műsort. A roppant gazdag érték megőrzésére a legmodernebb biztonsági berendezéseket szerelik fel a vásárcsarnokban. A testvérváros Szabadka sok szegedi érdeklődőt is vár a kiállításra. NAPI KISLEXIKON az életszínvonalról Sokat beszélünk róla. Mindenkit a lehető legközelebbről érintenek változásai. Ez érthető is, hiszen amellett, hogy lényegesen befolyásolja a közhangulatot, az életszínvonal alakulása jól tükrözi egy-egy ország gazdasági és bizonyos szempontból társadalmi fejlettségét is. Legtöbben azonban nem nagyon ismerjük, mi az életszínvonal, melyek az összetevői. 0 A reálbér? Az életszínvonal voltaképpen valamely ország lakosságának anyagi, kulturális, szociális és politikai helyzetét mutatja. Három legfontosabb tényezője: a reálbér, reáljövedelem és a fogyasztás. A reálbér azt fejezi ki, hogy bizonyos összegű munkabérért (nominálbér) mennyi fogyasztási cikket és milyen szolgáltatásokat lehet vásárolni. Megállapításánál tehát két tényezőt kell figyelembe venni: a keresetek és az árak alakulását. Számítására egy példa: ha a nominálbérek 5 év alatt 12 százalékkal nőnek, a fogyasztói árak pedig 3 százalékkal, a reálbér 9 százalékkal emelkedik. # A reáljövedelem? Az életszínvonalat a reálbér nem jellemzi kellőképp. Számításba kell venni az egyéb juttatásokat is, és azt, hogy az összes jövedelemből hányan élnek meg. Vagyis ez a mutató magába foglalja a családi pótlékokat, segélyeket, jutalmakat, nyereségrészesedést; az oktatás, ingyenes egészségügyi ellátás stb, költségeit. Emellett nem egy keresőre számítják, hanem figyelembe veszik az eltartott családtagokat is. Mostani életszínvonalunkra például jellemző a béren kívüli juttatások sokfélesége és az államkasszát terhelő tekintélyes összege. A tendencia azonban elsősorban a bérek növelésére irányul, szemben a juttatásokkal —, de természetesen nem azok kárára. 0 A fogyasztás? Szerkézetének módosulása jól tükrözi egy ország életszínvonalának alakulását. Mi például több értékes, fehérjedús és egyben drágább élelmiszert vásárolunk, mint korábban, és jövedelmünknek mégis sokkal nagyobb hányadát költhetjük tartós fogyasztási cikkekre mint régebben.