Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

péntek, 1971. május 14. 3 Kész a MÁV új menetrendje Csökken a menetidő Szeged és Budapest között (Kiküldött munkatársunk­tól.) Első menetrendünket 125 évvel ezelőtt állapították meg: 1848. július 16-án in­dult meg Magyarországon a vasúti közlekedés. A menet­rend azóta három sorról 900 oldalra növekedett. Ennek legújabb változatát, a má­jus 23-án életbe lépő 1971 — 72-es könyvet ismertette teg­nap, csütörtökön sajtótájé­koztatón dr. Mészáros Ká­roly, közlekedés- és posta­ügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, s szólt az új ötéves terv fel­adatairól is. A IV. ötéves terv első két évében a vasút általános üzemi helyzete még nem teszi lehetővé, hogy lénye­gesen jobban kielégítsék az egyre nagyobb szeméiy- és áruszállítási igényeket. A nagyarányú pályarekonst­rukció miatt csak néhány vonalon tudják egyelőre csökkenteni' a menetidőt: Budapest és Debrecen, illet­ve Budapest és Szeged kö­zött. Az új menetrendből ki­tűnik, hogy ismét közelebb került a fővároshoz Szeged: a reggeli gyors például má­jus 23-tól 6.36-kor indul és 9.10-re ér a Nyugatiba. a Budapestről este fél hétkor induló gyorsvonat 21.05-re er Szegedre. A MAV idén 275 új, nagy befogadó képességű sze­mélykocsit vásárol, s a meg­levőkből 300 elavult favá­zasat selejtez ki. Ez azt je­lenti, hogy 2500-zal több ülőhely lesz már ebben az évben a vonatokon, s új já­ratokat is indíthatnak. Május 23-tól közlekedik például a Nyugati pályaudvar és Nyír­egyháza között az új Sza­bolcs-expressz. Ugyanakkor a Borsod -expresszet vissza­minősítik ^klasszikus" gyorsvonattá, mert a beér­kezett kéréseknek eleget teve több helyen kell meg­állítani, hogy a megfelelő kihasználást is biztosítsák. Változások lesznek a hazán­kat. a külfölddel összekap­csoló vonalakon is: a bécsi, illetve soproni gyorsvonat­par május végétől Arrabona­ecepressz elnevezéssel közle­kedik. A nyári főidényben összesen 20 pár nemzetközi vonat kapcsolja össze majd Budapestet az európai fő­városokkal. Az élénkülő nemzetközi forgalomra jel­lemző, hogy Prágába napon­ta nyolc, Berlinbe és Bu­karestbe öt, Bécsbe négy, Belgrádba három, Moszkvá­ba. Varsóba. Lipcsébe és Kassára kettő. Párizsba. Szó­fiába. Malmőbe. Rostockba, Rijekába, Poprádra, Várná­ba és Burgasba naponta egy vonatpár közlekedik. A hálózat sűrűségét tekint­ve Magyarország a második helyen áll Európában. Ez azonban nem jelent előnyt, sőt, a következő években a korszerűsítés során éppen arra fog törekedni a MÁV. hogy minőségileg átalakítva egyszerűsítse a hálózatot. Elsősorban a 2500 kilométe­res törzshálózatot fejlesz­tik, amelyen egyre több lesz a Diesel-mozdony. A MÁV vezérigazgatója megemlítet­te, hogy két évvel előbbre hozzák a dízelesítést — ez­zel főleg a Dunántúl jár jól —, s ebben nagy szerepet vállal a Szovjetunió, amely egy év alatt 72 Diesel-moz­donyt szállít majd hazánk­nak. A vasúti közlekedés fej­lesztésére a következő öt év­ben 30 milliárd forintot köl­tenek, de ennek felét az ügynevezett „infrastruktúra" minőségi javítására fordít­ják; ez állomások felújítá­sa. a berendezések korsze­rűsítése. Még viszonylag so­káig lehetünk szemtanúi an­nak, hogy a régi és új tech­nika együtt lesz jelen a vasúit közlekedésben. A 125. évforduló körül mégis jelen­tős események játszódnak le a MÁV-nál: befejezik a b\i­dapest—szobi vasútvonal vil­lamosítását, s hamarosan ki­próbálják a „jövő vonatát", Szerencs és Nyíregyháza kö­zött. A teljesen automati­zált vonatot Debrecen bői fogják irányítani. A sajtótájékoztatón szá­mos kérdésre válaszoltak a MÁV vezetői. Tóth László főigazgató munkatársunk kérdésére elmondta, hogy a meggyorsult járatok és a kihasználatlanság miatt bi­zonyos vonalakon kicserélik az étkezőkocsikat egy kor­szerűbb típusra. Az úgyne­vezett „bisztrókocsik", ame­lyek külföldön is beváltak, több vendéget tudnak ellátni, mint a hagyományosak. V. M. Egy hét múlva nyílik a BNV A Budapesti Nemzetközi Vásár előkészületei utolsó szakaszukhoz érkeztek. Egy hét van hátra az idei vásár megnyitásáig, május 21-ig, amikortól tíz napon át 35 külföldi ország techni­kai újdonságait, export­ajánlatát tanulmányozhat­ják a szakemberek és az érdeklőlök, találkozhatnak a kereskede­lem és ipar képviselőivel. Csütörtökön már három­ezren — főleg dekoratőrök, grafikusok, szerelők, kerté­szek, s az építőipar csaknem valamennyi ágának képvise­lői — dolgoztak a vásárvá­ros épületeinek, terveinek szépítésén, és szerelték a ki­állítandó gépeket. A vásár építői között már 1200 külföldi is van. A Masped eddig 5000 ton­na külföldi árut fogadott. Megérkezett a szovjet pavi­lon teljes kiállítási anyaga, és csaknem valamennyi áru a csehszlovák, a lengyel és az NDK-pavilon számára is. A Fösped eddig 100—150 teherautóval fuvarozta az árut a vásárvárosba, de akár 200 gépkocsit is munkába tud állítani. Kezd kibontakozni a vá­sárváros végleges arcu­lata is. A városligeti tó fölött két, az eddiginél szebb és széle­sebb híd épült. Az egyik a külföldiek találkozóhelyéhez, a másik a hajóipari pavilon­hoz vezet. Készül a gyer­mekmegőrző. Festik a vásár főkapuinak homlokzatát, és festők dolgoznak a Xenon­tornyon is, ahol izzót cserél­tek, hogy még ragyogóbb fényárban ússzon esténként a város főtere. Kihelyezték a 16 információs fülkét. A BNV előkészítéséhez tarto­zik, hogy a Budapestre ér­kező külföldiek és hazaiak tájékoztatására a főútvona­lakon, a főváros határánál és a vásárba vehető vala­mennyi útszakaszon jelző­táblákat helyeznek el. (MTI) Egészségügyi intézménye­ink kóros tünete, hogy hi­ányzik a középkáder. Ápoló­nők, védőnők, szülésznők: orvosok segítségére, betegek ellátására. S jóllehet a je­lenség régebbi, utóbb ösz­tönző intézkedések (egész­ségügyi szakközépiskolák, ösztöndíjak, fizetésrendezés stb.) siettek tüneti kezelésre, a láz nem szűnik, legfeljebb csendesül, mérséklődik. Nincs varázsa a pályának? Vagy az elvárások és a megbecsülés disszonanciája riogatja a várományos kor­osztályt? Fiatal lányokról van szó, akik középiskola után hasztalan ostromolják az egyetemeket, szakképesí­tést keresnek jövőjük ki biz­tosítására, többségben meg is szeretik a fehér kórter­meket, de nem oly elszán­lak, hogy a tornyosuló ne­hézségek elől ne válasszák az először kinyíló kiskapu­kat. Műtőbe, asszisztenciára, irodákba, házasságba mene­külnek a pályáról. AZ ISKOLA. Ahány ház, annyi A szegedi orvosegyetem női klinikája azért jellemző, mert ott a cipő láthatóan házon belül szorít. A har­madik emeleti szülésznökép­ző lankadatlanul bocsátja ki az okleveles szülésznő­ket — s lent a klinikán évek ót.a képtelenek megfe­lelő erőkkel, huzamosabb időre betölteni a szülésznői státuszokat. Akiket megszó­lít a riport, két évtizede is­merik belülről, saját bőrü­kön érzik a feszítő gondo­kat: Dr. Széli Istvánné, a képző vezetője az egyik ok­tató, dr. Rapcsák Vilmos főorvos és Rácz Imréné fő­nővér, aki a klinikán fogad­ja a végzősöket. A képző 194B óta másfél. nak a legszorosabb együttműködésre, egymás mindenkori segítésére képe­sek, még a fegyverzet és technikai ellátás vonatkozásában is. Mindez együtt, nekünk — a hazát építőknek és fegyveres szolgalatot teljesítők­nek egyaránt — biztonságot, erőt nyújtó érzés. Olyan szövetség része­sei vagyunk, amelyben az egyetemes társadalmi haladás ügye és a bizton­sagához szükséges erő együtt van. A hadügyben végbemenő forradal­mi változások megkövetelik. hogy védelmi szervezetünk állandóan kor­szerűsödjék. Ezen belül kiemelkedő szerepe van a vezetés színvonala to­vábbi emelésenek, hogy megfeleljen a „gyorsuló idő" hadügyben is jelent­kező követelményeinek. Ezt a célt szolgálta a Politikai Tanácskozó Tes­tület 1969. március 17-én, Budapesten hozott határozata az Egyesített Fegy­veres Erők vezető szerveinek tovább­fejlesztéséről. Megalakult a tagálla­mok honvedelmi minisztereiből álló bizottság, mint a szövetség legmaga­sabb katonai szerve. A vezetés szm­vonalanak emelését. a koordináció hatékonyságának fokozását szolgálja a nemzeti parancsnokságok képvise­lőit is magába foglalo — új szerveze­tű — Egyesitett Főparancsnokság. A tagállamok egyesített védelmi erejének fejlődése, az ütőképesség növekedése azonban nemcsak elmé­leti, szervezési, vezetési és kiképzési kérdeseket vet fel. Szüntelenül növe­kednek a követelmények a harc megvívásához szükseges haditechni­kai eszközök tekintetében is. A tag­országok e követelmények kielégítése érdekében eddig is nagy erőfeszítése­ket tettek. Kutatták, keresték, hogy a rendelkezésükre álló lehetőségeket minél ésszerűbben, gazdaságosabban és egymással szoros együttműködés­ben hasznosítsák. E téren is további lehetőségeket teremt, a Varsói Szer­ződés szervezetén belül létrehozott haditechnikai koordináló szerv. En­nek segitségcvel összehangoltabb, jobb elgondolásokat és javaslatokat tudunk kialakítani a haditechnikai eszközök és fegyverrendszerek továb­bi tökéletesítésére és egységesítésére. Alapvető törekvésünk, hogy a ka­tonai célszerűség a gazdaságossággal párosuljon. Szocialista államban el­engedhetetlen követelmény — és meg is van minden feltétele annak —, hogy az össztársadalmi termelés­ből a védelemre fordítható eszközö­ket a lehető legnagyobb hatásfokkal, niinel ésszerűdben hasznosítsuk. Ezért egyesített védelmi szervezetünkben maximálisan arra törekszünk, hogy mind a kutatásban és fejlesztésben, mind a gyártásban, minél kisebb rá­fordítással minél nagyobb hatékony­ságot érjünk el. Nem szükséges bő vebben magyarázni, hogy a kollekti­vitásban rejlő lehetőségek jobb ki­használása milyen előnyöket jelent hazánk népgazdasági szempontjából IS. Az elmúlt tizenhat esztendőben a Varsói Szerződés országai többször is kezdemenyeaően léptek fel az álla­mok közötti vitás kérdések rende­zéséért. A népek reménnyel és elis­meréssel tekintenek a bukaresti, a Karlovy Vary-i és a budapesti felhí­vások aláíróira. A Varsói Szerződés tagállamai hazánk fővárosában. Bu­dapesten fogalmazták meg „Az euró­pai országokhoz" című felhívást, amely az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalkozó össz­európai értekezlet előkészítésére és megtartására szólítja fel földrészünk országainak kormányait és népeit. Megelégedéssel szemlélhetjük a dol­gok olyan alakulását, amelyben a budapesti felhívásban foglaltak — ha lassan, sok zökkenőn keresztül is —, mégis közelednek a megvalósu­láshoz. Az európai biztonsági érte­kezlet szükségességét a népek meg­értették, s a nyugati országok kor­mányai sem térhetnek ki sokáig előle. Természetes, hogy mindaddig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem valósulnak meg. tagállamai kényte­lenek katonai szervezetük további erősítésére is megfelelő intézkedése­ket tenni. Gondoskodniuk kell arról, hogy a Varsói Szerződés védelmi ere­jének színvonala és készenléti foka mindig olyan legyen, amely az ag­resszort visszariasztja szándékától. Pártunk X. kongresszusának állás­foglalása a Varsói Szerződést illető­en, a népfrontpolitikának legutóbbi nagy győzelme méltón fejezi ki. hogy népünk és fegyveres erői a jövőben is készek békénk, biztonsagunk, a Var­sói Szerződés erősitesere. utóbb kétéves kurzusokkal ad szakmát hallgatóinak, két esztendeje szervezetileg az egészségügyi szakiskolák Tolbuhin sugárúti központ­jához tartozik. 1950-től egy­séges tematikával oktatnak: dióhéjban ugyanazt, amit a medikusoknak, hozzá speciá­lis szakmai ismereteket. Kezdetben négy elemivel vettek fel: 1934-től jelent­keztek az érettségizettek, két éve mar szinte kizárólag középiskolai bizonyítvánnyal fogadnak. Dr. Széli Istvánné: Ta­pasztalatunk. hogy a hajda­ni 4—8 osztályosok ragad­tak meg a pályán, a munka mellett leérettségiztek. El­sősorban rájuk támaszko­dunk, akiknek akkor fel­emelkedést jelentett a kli­nika — ők ma a torzsgárda. A most érettségizetteket csábítja az egyetem. jeles tanulóink meg is pályázzák — az ittmaradók viszont nem érzik igazán hivatá­suknak. könnyen csalódnak, belefáradnak a megterhelő munkába. Kényelmesebb, szebb csengésű beosztáso­kat keresnek, kevesebb stra­pával. Az iskola körülményei mostohák. Szűk folyosóka­nyarban a néhány terem hálószoba és oktatási célo­kat szolgál. Az intézet bent­lakásos, harmincöt növen­déke között jelenleg csak kettő szegedi, egy Csongrád megyei! A tanács egészség­ügyi osztálya is jogos di­lemmával gondol fejlesztésé­re, hiszen: nem szegedie­ket. nem Szegedre képez­nek Szegeden. A végzősök többsége szülővarosába pá­lyázik. Nincs nővér­szállás, nem be­szélve az időközben férj­hezmenőkről. A drága al­bérletre nem futja, csak helyiekkel pedig nincs ele­gendő utánpótlás. Kifaggat­tam a képesítők előtt, álló hallgatókat. Kató Erzsébet Ózdról jött. előzőleg már dolgozott kórházban, me­dikusnak készült. — Már nem próbálkozom újira az egyetemmel, vissza­megyek Borsodba. Hogy miért üres a pálya? Nem feltétlenül az anyagi — az erkölcsi becsülete is kevés, őszinte lehetek? Semmi pénzért sem maradnék. Ré­szint, mert olyan munkákat is végeztetnek, amit mások­nak kellene — persze ez a munkaerőhiányból adódik —, s részint mert sértő megkülöngöztetést érzünk a fiatal orvosokkal, sőt az asz­szisztensnökkel szemben. I Dolgoztam már rendelőben, másképp beszéltek velünk. Virág Éva a győri kórház­ba készül: — A munkához képest kurta a fizetség, a szakmai tudásunkra olykor keve­sebb szükség van. mint a beteghordásra, takarításra. Sok a felettes, s a pályakez­dő orvosok olyan tekintély­lyel járkálnak közöttünk, mintha éppen velünk szem­ben kellene megvédeni ök diplomájukat. Érdekes. i amíg tudomásom szerint a i kűnika emberhiánnyá! küzd, LÁNYAINK CSINOSAK. W^MAGG Győrben örültem, hogy egy­általán kaptam helyet. Dr. Rap­csák Vilmos; Mond­juk ki egyenesen, ez a munka nincs megfizetve, a jóval képzetlenebb szak­munkás is többet keres. Tarthatatlan állapot, hogy a megszenvedett szakmáért, helyettesítési és más kikal­kulált pénzekkel foltozzuk a szülésznők minimális illet­ményét. A realitások isme­retében nem örülhetünk annak sem, hogy már érett­ségihez kötik a felvételt. Az érettségizett lány nehezeb­ben nyeli le a betegek rap­liját, nem szeret ágytálazni, betegeket hordani, takaríta­ni — ugyanakkor sajnos ná­lunk a szülésznő technikai segédmunkákat is végez. Es az orvos sem repes az örömtől, ha képzetlen kise­gítő téblábol mellette. A munkaerőhiány idegfeszült­séget is okoz, a sürgós, gyors beavatkozasoknál fegyelem, precíz munka kell, s nincs idö alapvető dolgokat ma­gyarázni. Rácz Imréné: Persze, hogy szeretnénk a végzős lányo­kat fokozatosan vezetni be a klinikai munka ritmusá­ba, de hát nincs rá lehető­ség, valamennyi kézre ma­ximális energia jut. A klini­ka nem termelőüzem, csak nőkkel dolgozik, három mű­szakban, jelenleg tizenkét órázva — hétvégi szabad napok nélkül, még a rendes évi szabadságokat sem tud­juk a kívánságokhoz igazí­tani. Lányaink csinosak, férjhez mennek, s féltik házasságukat a folytonos éj­szakáktól, vagy kiveszik a szülési szabadságot, s két gyerek, hat év után mar hiába várjuk vissza, más ál­lás után néznek. Egyik probléma szüli a masikat. Ami pedig az orvosok és nővérek kapcsolatát illeti, mindenkinél olyan, ahogyan kialakítja. Hajdanán engem is lekaptak a hét körmöm­ről. ha valami hibádzott a kórteremben. Mégis ha hu­szonegy évet fiatalodnék, újra kezdeném. Aki ebben a szakmában nem a hiva­tást választja, aligha bírja ki. Hangsúlyozom, ez nem foglalkozás: hivatás, a szó összes konzekvenciájával. Elvárjuk, elvárják a fegyel­met, az ugrásra kész alap­állást, hogy a nővérek disztingváljanak, mikor van, munk,a és mikor lazítás. I Aki is­A RIPORT BF.FEJEZHE­men a szegedi TÉTLEN | K]*NI_ kák, kórházak helyiséggond­jait, nem csodálkozhat a nővérszobák hiányán, mi­kor betegszoba sincs elég. A mosoda helyett is inkább hazaviszik a lányok tisztí­tani, keményíteni ruhájukat. De hát a környezet esztéti­kája messze csak felhang­igény. Az alapvető problé­mák sokkal mélyebb járatú­ak, a fenti vélemények is legfeljebb gondolatébresztő­ek. Mennyi klinika, kórház, rendelő: ápolónő, védőnő te­hetné még hozzá, jócskán, a magaét ? NÜSOIEAYI TETAÁA

Next

/
Oldalképek
Tartalom