Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

3 VASÁRNAP. UN MÁJUS 9. Buday György Három árva Horváth Dezső NÉPMŰVÉSZEK Mint művészetük, oáyan egyszerűek. Nem U hallottam még, hogy magukat művésznek mondanak. Ezzel a szóval — csak mezítláb hasznalva — a magyarban rátartás, pozolás » együtt jár. Ha azt akarjuk, hogy jelentése ne hajoljon idegen szelek alá. karónak odaütjük a tövéhez, hogy nagy művész vagy igazi művész. Népművész szavunk mellé nem kell karó. Legtöbbje már öreg. Pontosabban: megöregszik, mire erről az oldalról észrevesszük. Ha megszólalnak, majdnem elfelejtünk lélegzetet venni esudálásuk közben. A visszafojtott lélegzet utan mindig sóhajtás tör föl belőlünk: elmennek nemsokára. Lesz-e tudományuknak folytatója? Ügy el tudunk rágódni ezen a gondolaton, akár egy számitógép. Sorba rakunk minden érvet és mondjuk rögtön az ítéletet. Más kor a mienk, más a levegője is. Fonók és tollfosztók nincsenek. A meséket, szép dalokat és cifra táncokat pótló szórakozást beleközpontosították a televízióba meg a rádióba. Az elektronikus agyak nyelvét nem tanultam, nem tudhatom, beléjük lehet-e adagolni ezt az egy szót: hajszálcsövesség. Aki ezt nem ismeri, eső utáni első pirkadatkor búbánatba csavarodhatna, hogy kipusztul a világ, mert kiszáradnak a rögök. Más a cserepes virág és más a virágos mező. Naponként kell öntöznünk az egyiket, de a másik alatt nem látszik fölülről nézve a vizek járása. Ha pedig nem látjuk, elhisszük inkább, hogy a népművészetnek nincsenek közlekedő edényei. A mi gyökerünk szakadhatott ki ebből a talajból, azért nem érezzük az áramlást. Bejöttek néhányan városunk szivébe a minap. Dobogóra üllek, föl-fölálltak, csikófejes citerák zengésén, madárhangú furulya szólásán, mesébe foglalt tanyai álmok irókázott mondatain hozták a hírt, hogy vannak még. Jó szél kezdi megint feszíteni népművészetünk vitorláit. Érdeklődő közönsége több van. mint a jósok látatlanban gondolnák. Jó lenne ebbe a szélbe belekapaszkodnunk. Kálmány Lajos igyekezetét lenne jó föltámasztani. Egész életét arra tette föl, hogy Szeged néprajzát kutassa. Ha összegyűlt egy kötetre való. sietett kiadni. Hadd tudja meg mas is. mi terem ezen a vidéken! Mi csak beszélünk népművészetünkről. Bemutatiuk néha teremtőit is. de csak illusztrációnak. Tombácz János, korunk legnagyobb mesemondó egvénisége ismertebb lett ötnerces. nem is annvira őrá jellemző katonatörténeiével, mint tündérszép meséivel. Mert hoszi-abbak, mint eev illusztráció. Életműve van pedig. Meséinek ISMÉT A MARGITSZIGET Hányszor korbácsolodott már fel a „Sziget—Szeged"-vita; hányszor kellett mar szót emelni a Szegedi Szabadtéri Játékok rangjának megvédéséért a budapesti Margitszigettel meg más nyári pódiumokkal szemben! És most megint kezdődik elölről a régi nóta... Mint azt a Hétfői Hírek legutóbbi száma közli: az idei nyáron — július végén — ismét előbb lép a Margitsziget szabadtéri színpadára az Állami Népi Együttes, többször is bemutatva jubileumi műsorát, az Ecseri lakodalmast, amely összeállítás a szegedi fesztivál idei évadjának ugyancsak többször színre kerülő záródarabja. Ugyanúgy lesz tehát most is, mint a korábbi években, amikor a vendégül meghívott szovjet balettegyütteseket léptették fel a Margitszigeten a szegedi szereplésük előtt, vagy mint tavaly, amikor a Magyar Néphadsereg művészegyüttese vállalt ilyen „előszereplést" Szegedtől nem is olyan messze — Kiskunfélegyházán. A műsorbeosztói koncepció tehát változatlan. Ennek megfelelően változatlan a panasz is: döntessék el végre, hogy Szeged — Szeged, a szegedi fesztivál — szegedi fesztivál, s hogy itt csak olyan csoportok és szólisták léphetnek fel, amelyek és akik nem láthatók-hallhatók, lehetőleg más hazai pódiumokon az adott szezonban. Különben mi kelthetné fel a közönség nagyobb érdeklődését, mi adná meg a Dóm téri esték igazi — és sajnos így rendszeresen megtört — varázsat... PESTI SIKER Ritkán olvasni olyan sokat es olyan sokfelé szegedi képzőművészről, mint mostan a ban a Pataki Ferencről. Negy más festőmeg szobrászművész társával együtt a Műcsarnok kamaratermében mutatkozott be a fiatal szegedi festő, s késztette véleménymondásra kéttucatnyi képével a pesti lapok kritikusait. Igaz, volt aki munkáinak egy részét „utánerzőknek" mondta, de a bírálóknál jóval többen vannak a dicsérő szavak. őszintén örülünk Pataki Ferenc sikerének, s neki is meg több más itt élő pályatársának is azt kívánjuk, hogy legalább félig ilyen hangos sajtóvisszhangot valtsanak ki akkor is, ha nem „odafönt", hanem csak „idelent" vállalkoznak önálló vagy társas kiállítás rendezésére ... A. L „ARANYISKOLA" A moszkvai Központi Testnevelési Főiskolán, 50 éves működése alatt, több mint 16 ezer testnevelőtanár és első osztályú edző végzett. Jelenleg 5 ezren tanulnak itt. A tudományos tanacs előtt több mint 300-an védték meg kandidátusi disszertációjukat, az Intézet neveltjei pedig a nyári és téli olimpiákon 44 arany-, 36 ezüst- és 27 bronzérmet szerezte. Moszkvában, a Kazakov utcai óreg épületben találkoztak a sajtó képviselői olyan világszerte ismert sportolókkal, akik ezen a főiskolán végeztek, vagy jelenleg itt tanulnak: Lev Jasin kapussal. Vlagyimir Kuc futóval, Igor Ter-Ovanyeszjan könnyűatlétával, Alekszandr Ivanyickij birkózóval, Irina Bodnyina és Alekszej Ulanov műkorcsolyázókkal. A szovjethatalom első éveiben a főiskola diákjai kezdeményező szerepet vállaltak a sportszervezetek létrehozásában, támogatták az ország honvédelmének megszervezését, a Vörös Hadsereg katonáinak kiképzését. A főiskolának érdekes múzeuma van. ftt őrzik azokat a kesztyűket, amelyekkel Konsztantyin Gradopolov küzdött a szorítóban, azt a bambuszbotot amelylyel Nyikola j Ozolin ugrott a síléceket amelyeken váltófutásban aranyérmet szerzett Pavel Kolcsin. A közeljövőben új székhelyet kap a főiskola Moszkva egyik zöldövezeti körzetében épül már a sportkombinát amely a főiskola előadótermei is otthonra találnak. zöme szerencsére már dossziékban várja a kiadást de régóta várja, es nem tudni még most sem, meddig kell várnia. Vannak megyék, ahol kötetet áldoztak népművészeiknek. Írtak róluk, lefényképezték őket. Knynyit legalább meg kellene tennünk. De ez csak olyan, mintha irodalomtörténészek írnak egy kis tanulmányt. Arany Jánosról például. Ho van az a tanulmány az Epilógustól, a Tolditól, hát még a teljes Arany Jánostól? Szekeres András minden faszobra, a gölöncsérek mostani fazekai, a „pátfolvai" dalok Kardos István szájáról lejegyezve, táncaik leírva, a mindszenti öreg kubikos föltűnést keltő alkotásai — de elkelne ez a kötet! Emberi portréjukhoz oda kellene illeszteni ilyen apróságokat is, hogy Gyenge Mátyás 86 éves korában egy elárvult szót nem szól arról, hogy ő még eljárja a lippentyűset is, meg a forgóst is. Azzal dicsekszik inkább, hogy biciklin jár. saját két kezével dolgozza szőlejét Maga nyitja, metszi és kapálja. És nincsen, még most sincsen orvos ismerőse! A borát is megissza, de régóta minden évben eltesz egy hordóval. — Ha valamelyikünk meg találna halni az idén, ne menjen borért a szomszédba a másik. Eljönnek minálunk a torba az emberek, szükség lehet rá. Ha Szent Istvánig megmaradunk, megkezdjük azért a tavalyelőttit. A szóbeliség fórumai valóban eltűnőben vannak. Gondoskodnunk kellene más terjedési lehetőségről. Nem attól tartok én, hogy a mi generációnkban magva szakad a nép művészetének, attól inkább, hogy a névsorokat évről évre ki kell igazítanunk. Legtöbbször nem is tudjuk pontosan, mit visznek magukkal. Mérni sem tudjuk, mennyivel lettünk szegényebbek. Múzeumaink példás igyekezettel gyűjtenek. De műveket inkább, nem egyéniségeket. A múzeumok dicsérendő célja, hogy megmaradjanak az értékek. Én olyan kikötőre gondolnék, ahonnan tovább is mennek a hajók. Ahonnan látszik az is, milyen egy nénművész. Jó lenne természetesen elevenen is többször megmutatni őket a közönségnek. Talán egyenként is. Az meg különösen jó lenne, ha hivatalos elismerésekkel is támogatnánk igazi művészetüket, rangjához illően. Vannak néhá-' nyan, akik közül nem válogatnunk kellene, méltó helyen inkább em-más mellé áll'tani őket. Ha művészet a népművészet, a ™u"vész«>knek szánt díjakból ls adhatnánk nekik. Az az egyetlen, a népművészet mestere, olyan ritkán adódik, hogy nem tudja megvárni valamennyi. U

jsághfc:: 1976, szeptember 7, A Legfelsőbb Bíróság, az orvosszakértők véleménye utan, elutasította P. 1. fellebbezését, es jóváhagyta a megyei biróság 1969. november 20-án kihirdetett halaios ítéletét, 1970. október 5. Az Elnöki Tanács elutasítja a kegyelmi kérvényt. 1970. október 8. Reggel 6 órakor az ítéletet végrehajtották. Egy ember ül és néz. Maga elé bámul csukott szemekkel a semmibe. A színek: ibolya, pasztell krém, nagy sárga mező, égszínkék. Egy ember csukott szemekkel néz maga elé. Minden a legnagyobb rendben. Az évek berácsozták tekintetét. Feláll, megtapogatja a karját. Tizenhat évvel ezelőtt valahol megöltek egy fiatalasszonyt. Tíz mély vágással ejtett seb volt a torkán. Tárgyalás: 195 . .. július. A Legfelsőbb Bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a férfit, majd később tizenöt évre változtatták a büntetést. Egy ember csukott szemekkel néz. Véres a keze. Már tizenhat év óta. Eldurvultak a színek: vérvörös és vérfekete. Minden a legnagyobb rendben van. 196 . . március. Feláll és elindul. Idegen világ. 196... november. Egy asszonyt és tizenkét éves gyermekét lakásán agyonverve találnak a szomszédok. A gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére. Ö is visszament. Tárgyalás: 196... november. Egy ember a vádlottak padján ül, és csukott szemekkel néz maga elé. A színek káprázataiból a fekete tölti be a tárgyalótermet. Egy embernek véres a keze. Friss vér van a kezén. Nézi. nadrágjához törli. A vér beivódott pórusai közé. Tekintete rácsot vetít a fakó falra. Feláll, megtapogatja a csípőjét. Most már minden a legnagyobb rendben van. Tárgyalás: tompa mondatol: A tenyerek izzadva simulnak egymáshoz. Ujjak kapaszkodnak A napfény megvillan az őrök pisztolytáskáján. Végtelen spirálist rajzol egy kéz a levegőbe Piano. A szomszédban nyüszítő szalagfűrész. Díszleteket pakolnak teherautóra a színház előtt. Bagaméry László S 9 -JEGYZŐKÖNYV Egy ember csukott szemekkel til, hamuszürke homlokát néha végigsimítja véres kezével. A szürke és a vörös barnára festi a feketeséget. Egy ember csukott szemekktul a vádlottak padján. A vádira' tizenhat évvel ezelőtt történi dolgokat is felelevenít. A borzalmas emlékek visszatérnek egy pillanatra. Kezét megtörli egy zsebkendőben, és a zsebkendő csupa vér. Régen volt. Talán tavaly, vagv már egy évtized is elmúlt. Á térdén lyukas a nadrág, s ahogv nézi, mindig nagyobb és nagyobb lesz a rés. Már a csupasz térdei is látszanak. Aztán jön egy lány. és rátapasztja kezét a szakadásra. Fiatal szerető. Pénz. Lelőnek egy galambot. A szürke tollon piros szalag. Ünnepi ebédre készülnek a falusi házban. Egy ember bölcsőben dajkálja agyrémeit. Fiatal szerető. Pénz. Sárga szalmán fekete vér. fekete késen fehér a nyél. Levelet visz a postás. Pálinkabűzós köteleket fonnak az asszonyok. Egy ember nézi véres kezeit. Az évek már berácsozták életét. 196... március. Feláll és elindul. Becsapódik mögötte a nagy rozsdás kapu. Űj világ, idegen emberek. Alig telik el öt hónap, egy asszonyt és egy kislányt meggyilkolnak. Az asszony arca felismerhetetlen. A színek: vörös, fekete és kék. A földön egy gyermek holtteste. Arca pizsamával letakarva, testén szőnyeg és ágyterítő Délelőtt 10 óra. Szünet. Csörren a lánc. kattan a zár a csuklón. A folyosón sustorognak. Emberek fonják a pálinkabűzös köteleket. Fekete ruhában, fehérarcú asszony. — A gyilkosság előtt még hazajött, és azt mondta, rövidesen börtönbe kerülök. Készült ez már előre az újabb ölesre. — Milyen büntetést érdemel? — Kötelet! — Remélem, felkötik — Halál rá! — Nem volt ez normális — Nincs ennek semmi baja — Már az elsőnél fel kelleti volna akasztani. — Maga miért gyászol? — Hát, én vagyok a felesée. így szoktam járni. Van nekem mit gyászolnom. Az egész életem. Ha ez még egyszer kiszabadul, legyilkolja az egész falut. Zörren a bilincs. Egy ember megjelenik az ajtóban. Leül és nézi a padlót. Lába előtt egy pók szalad. Bakancsával utánanyúl, hogy eltapossa. A sötétbarna olajos padló visszatükröződik arcán. Keze tehetetlenül lóg. A pók elmenekült. Reccsen a szúette szék. Egy ember ül a vádlottak padján. S szinte nem is hallja, nem is érzékeli, mj történik körülötte. Délután fél 4. Az emberek lábujjhegyen járnak, mintha templomban lennének. Disszonáns zörej a székek reccsenése. Mindannyian várják a megmásíthatatlan szót. Egy ember megjelenik az ajtóban. Kezén és lábán béklyó, arcából a vér eltűnt. Mintha meszeslavórban mosdott volna Érzi az ítéletet. Mégis reménykedik, hátha . . A tárgyalóteremben hallani az emberek szaggatott lélegzetét. Mindenki feláll. A másodpercek éveknek tűnnek. — A Népköztársaság nevében a vádlottat, különös kegyetlenseggel elkövetett. többrendbeli emberölésben találta bűnösnek a bíróság ... ezért halálra ítéli Egy ember áll. Előre és hátra leng, mint az órainga. Nagyot nyel. Szorul valami a torkában. A káprázat színe a vérvörös és vérfeketc. Az inggallér kötélként feszül a nyakán. Most már minden rendjén