Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

2 SZERDA, 1911. MÁJUS 5. Tanácskozik a szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakítasahoz, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Jól tudjuk, e célok között bizonyos ellentmondás van. A feloldás módját nem könynyű megtalálni. De meggyőződésünk, hogy meg lehet és meg kell találnunk, mert ez felel meg az általános és az egyéni érdekeknek is. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkata IV. ötéves terv elfogadásával az országgyűlés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. A reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—ÜJ százalékkal fog emelkedni. Életszinvonal-politikánk megvalósítása során eddig mindig voltak bizonyos kényszerítő körülmények, amelyek döntéseinket befolyásolták, néha diktálták. Ma is vannak még ilyen körülmények, de most a fejlődés olyan szintjére érkeztünk, amikor lehetségessé vált, hogy hosszabb távra szóló, fontosabb részleteket is figyelembe vevő fejlesztési elképzelést dolgozzunk ki. — Az elmúlt években gyakran szóba került, hogy az életszínvonal összetevői eltérően hatnak a különböző rétegekre. Régebben, a szocializmus építésének korábbi szakaszában az alacsony lakbér és közlekedési tarifa, az élelmiszerek és fogyasztási cikkek ára, valamint a társadalmi juttatások árszínvonala általánosabban érzékelhető volt. Most ezek a fontos életszínvonalösszetevők változóan hatnak. Az árak, különösen a szabadabb árformába tartozó cikkek árai, a társadalmi juttatások és szolgáltatások árainak változásai a korábbinál nagyobb hatást gyakorolnak az életszínvonal alakulására. Mindez a nyereségre alapozott gazdálkodás és főleg az értékarányos árak kialakításának a következménye. Ismeretes, hogy a szakszervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját. De a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az űzetni, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költségvetési szerveiket. Ennek a helyzetnek természetes következménye, hogy az alapvető osztály, a munkásosztály soraiban jelentós differenciálódás történhet, nemcsak a teljesítmények, a munka társadalmi hasznosságának különbségei, hanem az eltérő lehetőségek miatt is. Mar most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyereségüket, rnint a többi ágazat, következésképpen nean tudják megfelelően fejleszteni a műszaki színvonalat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ágazatokiban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők el, nem az a baj, hogy eltérő vállalatok nyereségnövelő és emelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazodnak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sorrendjéhez. A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt viszont tovább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. A kapacitások kihasználatlansága, a létszámhiány miatt romlik a felhasználók, fogyasztók ellátása. Fel kell figyelnünk ezekre a Jelenségekre, még mielőtt a feszültségek nehezen lesznek csak feloldahatók. — Ügy gondoljuk, gondoskodnunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója részesüljön — ha különböző arányban ls — a fejlődő gazdaság eredményeiből. Másfelől minden üzemben érjék el a szociális, egészségügyi és kulturális intézmények elfogadható szintjét, normáját és az előrehaladásra is meg keLl legyen a lehetőségük. Erre — • ha más megoldást nem találunk — külön alapot szükséges létesíteni. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával: valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfogadható módjait. A kisiparosok, kiskereskedők engedélyeinek kiadásánál az összlakosság ellátási érdekeit kell alapul tekinteni. Szigorúan írjuk elő számukra az alkamazható munkavállalók számát, a felszámítható áraikat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallásokat. — A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell kötni. Különbséget kell tenni az azonos munkakört betöltők között is, tehát munkás és munkás, vezető és vezető között a teljesítmények alapján. Lehetőségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál és alkamazottaknál egyaránt. Véleménvünk szerint helyes, ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, munkaköri kötelezettségeinek teljesítéséért kap. Véleményünk szerint az illetékes állami szerveknek ki kell dolgozniok azokat az elveket, módszereket, amelyek biztosítják, a nem, vugy kevésbé gazdaságos gyártmányokat előállító szolgáltató vállalatok számára a kívánatos jövedelmi szinvonalat. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a Jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését. Az öregekről való gondoskodás is elemi, erkölcsi kötelességünk. Béla felszólalása Biszku Béla a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a magyar szakszervezetek XXII. kongreszszusát, a szakszervezetek tagságát, egész munkásosztályunkat. „Örömmel teszek eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatásomnak — mondotta —, s átadom a tisztelt kongreszszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságalt." A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága figyelemmel kísérte a szakmai szakszervezetek kongreszszusait, a XXII. kongreszszus előkészületeit: „A Központi Bizottság nevében kijelenthetem — folytatta —, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövőre vonatkozó tervekkel egyetértünk, és támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocializmust építő társadalmunkban. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kongreszszus határozatai, állásfoglalásai, s azok valóraváltása jól szolgálják a magyar munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi céljait. A beszámoló híven tükrözte, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt. A magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munkának, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. Az eredményekért külön is köszönet és elismerés illeti a szakszervezetek minden funkcionáriusát, azt a több mint 400 000 szakszervezeti aktivistát, akik önzetlen, öntevékeny, odaadó munkával dolgoznak azért, hogy épülő hazánk, a Magyar Népköztársaság előre haladjon a szocialista társadalom építésében. A kongresszus belpolitikai életünk figyelemre méltó eseménye, hiszen a munkásosztály legátfogóbb osztályszervezetének állásfoglalását hivatott tükrözni. De jelentős nemzetközi szempontból ls, mert a magyar szakszervezeti mozgalom — internacionalista hagyományaihoz híven — érzi felelősségét nemcsak saját munkásosztálya és a magyar nép, hanem a nemzetközi munkásmozgalom előtt ls. Tudatában van annak, hogy a világ munkásai figyelemmel kísérik, hogyan oldják meg a magyar szakszervezetek a szocializmus építésének viszonyai között sajátos feladataikat. Pártunk arra törekszik — idézte Biszku Béla a X. kongresszus határozatát —, hogy a munkásosztály, az egész nép a szocialista jövő érdekében az eddiginél szélesebb körben bontakoztassa ki alkotó erejét. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendületet adni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét. Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kezdeményezett kongresszusi verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik ebben részt vettek és munkájukkal növelték anyagi erőforrásainkat, gazdasági lehetőségeinket. Az anyagi eredményeken túl nem kisebb eredmény volt az sem, hogy fejlődött munkásosztályunk tudata, s mindjobban megérti, hogy boldogulása szorosan összefügg az anyagi javak termelésének növelésével, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztésével, s elosztási rendszerünk tökéletesítésével." Biszku Béla felszólalásában a továbbiakban kijelentette: „Hazánkban az utóbbi években a változó társadalmi körülményekhez, a fejlődő szocialista viszonyokhoz igazodva megnövekedett a társadalmi és tömegszervezetek, közöttük a szakszervezetek jogköre is. Pártunk tudatosan törekszik a szakszervezetek jogainak, befolyásának és felelősségének növelésére, s ezért olyan feltételeket teremtett, amelyek pozitív hatása áthatja, formálja egész társadalmi, politikai közéletünket. A szakszervezetek szerepének növelése része a munkáshatalom erősítésének, a szocialista demokrácia folyamatos fejlesztésének." „A munkások azt várják, hogy bér-, szociális, kulturális, munkavédelmi igényeiket — amelyeket a szakszervezeti kongresszusokon megfogalmaztak — rangsorolják és velük együtt megteremtsék a megoldáshoz szükséges feltételeket. A Központi Bizottság véleménye szerint a szakszervezeti mozgalom betölti e hivatását. A szakszervezeteknek van tekintélyük, szavuk társadalmunkban. Közreműködésük, tapasztalataik figyelembevétele nélkül nem oldható meg egyetlen fontos társadalmi feladat sem: befolyásuk érvényesül a kormányzati munkában, a lakás-, ár-, bér- és kereskedelempolitikai intézkedésekben csak úgy, mint a vállalati tervekben, a kollektív szerződésekben. Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szakszervezeteknek is. Megállapította, hogy alapvető hivatásuk a munkásosztály hatalmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom felépítésének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben nevelése. A szakszervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes feladata: a munkásosztály, a különböző iparágak, szakmák, rétegek, a dolgozó kollektívák és az egyes szakszervezeti tagok jogainak, érdekeinek védelme. A többirányú feladat tulajdonképpen összhangban van egymással. Egyrészt azért, mert szocializmust építő társadalmunkban a dolgozók alapvető érdekei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az érdekvédelmi tevékenység fővonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az esetekben, ha ezeket a dolgozó emberek rovására megsértik. Az ilyen esetekben a kollektívák és az egyes dolgozók érdeke társadalmi érdek is." Beszédében Biszku Béla többek között felhívta a figyelmet arra. hogy a szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud. Kádár János köszSntá távirata Erich Honeckernek 0 Budapest (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 'első titkára táviratot intézett Erich Honeckerhez, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága új első titkárához. „A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsaga első titkárává történt megválasztusa aikalmaból fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket — hangzik a távirat. — Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosztály, a német munkás-paraszt állam dolgozó népe, a szocialianus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez." 0 Moszkva (TASZSZ) Leonyld Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága nevében dísztáviratban köszöntötte Erich Honeckert, abból az alkalomból, hogy a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárává választották. Magyar-román tárgyalások nöksége tagjai, a Központi Bizottság titkárai kőzött. Ebből az alkalomból megvizsgálták az MSZMP és a Romáin KP, a Magyar Népköztársaság és a Romén Szocialista Köztársaság közötti baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatok folytonos fejlődését, véleménycserét folytattak a két országban folyó szocialista építés időszerű kérdéseiről, valamint egyes nemzetközi problémákról. # Bukarest (MTI) Kedden a Román Kommunista Párt KözponU Bizottságának székházában tárgyalások voltak egyrészről a baráti látogatáson Romániában tartózkodó Aczél György és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai a Központi Bizottság titkárai, másrészről Manaa Manescu és Paul Niculescu-Mizil, a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottsága és állandó elSchumann Moszkvában 0 Moszkva (MTI) A szovjet kormány vendégeként kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Maurioe Schumann francia külügyminiszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Grorniko szovjet külügyminiszter és Szemjoai Kozlrev külügyminiszter-helyettes fogadta a francia vendéget. Moszkvai diplomáciai körökben nagy fontosságúnak értékelik Maurioe Schumann francia külügyminiszter kedden kezdődött négynapos szovjetunióbeli hivatalos látogatását. Tavaly ősz óta a moszkvai francia és a párizsi szovjet nagykövet több ízben folytatott beszélgetést a fogadó ország vezető személyiségeivel, most fél esztendővel a Pompidou látogatás után ez a konzultáció külügyminiszteri szinten folytatódik. Ami a szovjet—francia külügyminiszteri találkozó nemzetközi kérdéseit illeti, .a két nagyhatalom képviselői az egész világhelyzetet áttekintve különös figyelmet szentelnek majd a közel-keleti, az indokínai, az európai, a nyugat-berlini és más fontos témaköröknek. Riad—Rogers megbeszélés 0 Kairó (MENA, AFP, AP) Rogers amerikai külügyminiszter és kísérete kedden délután megérkezett Kairóba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollégája, Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseletének vezetője fogadta. Kedden este megkezdődtek a hivatalos amerikai— egyiptomi tárgyalások. Rogers egyórás megbeszélést tartott Riaddal, majd mindkét külügyminiszter a Rahrir-klubban díszvacsorán vett részt. Az egyiptomi vezetők értekezlete, amelyet Szadat elnök hívott össze Rogers külügyminiszter Kairóba érkezésének napján, részletesen megvitatta a közel-keleti politikai és katonai helyzetet. A résztvevők három órán keresztül alaposan megtárgyalták az arab—izraeli konfliktus legutóbbi fejleményeit, valamint azt, hogy mi legyen az Egyesült Arab Köztársaság álláspontja az amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon az egyes kérdésekben. A kairói rádió szerint az értekezlet világosan meghatározta az EAK álláspontját nemcsak a Rogersszel folytatandó tárgyalásokra, hanem az esetleges jövőbeni fejleményeket illetően ls. TSmeges letartóztatás Washingtonban 0 Washington (MTI) Washington kormányzati központja kedden reggel katonai megszállás alatt álló varos képét mutatta. A belváros forgalmi csomópontjait alkotó körtereket rohamsisakos katonák szoros gyűrűje zárta körül, alacsonyan repülő helikopterek cirkáltak az utcák fölött, s rádión irányították a rendőrosztagokat a háborúellenes tüntetők által „veszélyeztetett" pontokra. A hétfői tömeges letartóztatás után kedden reggelre erősen megcsappant a tüntetők száma. A gerillataktikát alkalmazó tüntetők csak ideig-óráig tudták feltartóztatni, illetve megzavarni a kormányzati negyed forgalmát. A tüntetők nem érték el ugyan meghirdetett céljukat, de mindenesetre példátlan intézkedésekre és az amerikai tömegtiltakozások történetében egyedülálló rekord felállítására kényszerítették a kormányzatot. Hétfőn estig a washingtoni rendőrség több mint 7000 tüntetőt tartóztatott le, vagyis a tiltakozó megmozduláson részt vevő tömegnek mintegy a felét.