Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-20 / 117. szám

csütörtök, 1911. május 20, 3 Nyitás előtt a BNV-n Nagydíjat kapott a szegedi tríkoplan (Kiküldött munkatársunk­tól.) Nagy a sürgés-forgás a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron. hogy rendbe hozzák a kiállítási csarnokokat és a vásár környezetét a holnapi nyitásra. Egymást, érik a sajtótájékoztatók is. Tegnap, szerdán Kanada, majd Bul­gária és Írország mutatta be pavilonját az újságírók­nak. A bolgárok a régi megszokott helyükön, a 30­as pavilonban mutatják be több mint 200 árucikküket, köztük a jól ismert villás­targoncákat. Délután a könnyűipar pa­vilonjában tájékoztatták a sajtó képviselőit és mutat­ták be a kiállító vállalatok termékeit. A könnyűi par pa­vilonjában több szegedi és Csongrád megyei vállalat, is képviselteti magát: a Szege­di Ruhagyár, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat. a Pamutnyomóipari Vállalat, amelynek keheiébe a szege­di textilmüvek is tartozik, valamint a Minőségi Cipő­gyár, és a Hódmezővásárhe­lyi Divat Kötöttárugyár. A díjakat már odaítélte a esüri, s ma adják át a nyerteseknek a serlegeket. A könnyűipar két nagydijat kapott, amelynek egyikét a szegedi kenderipar trikop­lan ponyvája érdemelte ki. Ismert már a járókelők előtt is a teherautókon látható színes műanyag ponyva, amely polyamid alapanyag­ból készült, és impregnálá­sa is műanyag. Súlya csak fele a hagyományos kender­ponyVáknak, és előnye kö­zött emlegetik a teljes víz­hatlanságot, hosszú élettar­talmat. és valamivel olcsóbb is a hagyományosnál. Gyár­tását igen magas termelé­kenységgel végzik az újsze­gedi szövőgyárban. Ebből a műanyagból egy szövőnő 8 óra alatt 600 négyzetméter ponyvaszövetet készít. Elő­nye még. hogv könnyen konfekcionálható, és így' kiválóan alkalmas jármüvek takarására. napellenzőnek, és a mezőgazdaságban szá­mos területen, mint takaró­ponyva használható. A BNV-díjával jutalmaz­ták még a Minőségi Cipő­gyárban készített divatos női cipőket, vásári dijat kapott a. HÓDIKÖT triacetat keve­résű termékkollekciója, mert formatartó, jól mosha­tó, gyorsan szárad, vasa­lást nem igényel, színtartó, nem gyúródik és kellemes a viselete. A textilipar Buda­vára nevét viselő anyagát — csipkeimitációs kelme —, ugyancsak vasári díjjal tün­tették ki. A Szegedi Ruhagyár ter­mékei hasonlóan szép siker­re számíthatnak. Dicséröen emlegetik a gvár szakembe­reit. akik elsőként alkal­mazzák a korszerű, ragasz­tott technológiát és halad­nak a divatigényekkel a munkaruhák tekintetében is. Jelszavuk: A munkahelyen is öltözködjék divatosan! — valóra válik termékeikben. Gazdagh István Kalyhacsőgyar a ktsz-ben Télen évek óta hiány­cikknek számít a kályhacső, különösen a fehér, és szí­nes zománcozott csöveket nehéz beszerezni a szaküz­letekben. A Gazdasági Bi­zottság 1969-ben úgy dön­tött, hogy 180 millió forint hitelt nyújt a hiánycikkek pótlására, gyártására, így a kályhacsőkészítésre is. Az összegből a Szegedi Tömeg­cikk Ktsz 6 millió 300 ezer forintos hitelt kapott, ame­Ajánlásként — felhasználásra Véget ért a belvárosok rekonstrukciójáról rendezett tanácskozás A délalföldi városok re­konstrukciójáról tárgyaló ta­nácskozás második napján, szerdán délelőtt a résztvevő városépítési szakembereknek Juhász István főmérnök mu­tatta be a Bács-Kiskun me­gye székhelyének, Kecske­métnek részletes rendezési tervét. Ezután az ankét al­kalmából rendezett kiállítás terveinek ismertetése követ­kezett. Kilenc alföldi város: Békéscsaba, Gyula. Oroshá­za. Szarvas, Kecskemét, Csongrád, Szentes, Hódme­zővásárhely és Szeged vá­Zosközpontja rekonstrukciós terveit mutatták be rajzo­kon, makettokon. A délelőtti programban még városnézés szerepelt, délután az elhangzott elő­adásokat vitatták meg a résztvevők, majd Kőhalmi József városrendezési szak­főmérnöknek, a tanácskozás elnökének összefoglalójával zárult az Építőipari Tudo­mányos Egyesület és az Épitóművész Szövetség által rendezett kétnapos ankét, melynek anyagát a résztvevő városok szakemberei aján­lásként — felhasználásra megkapják. lyet nyolc év alatt kell visszatéri teni. A kis szegedi szövetkezet, amely 1957-ben az ország­ban először gyártott zomán­cozott füstcsövet, jól felké­szült a fejlesztésre. Már há­rom esztendővel ezelőtt hozzáláttak az automatikus alagútkemence tervezéséhez és építéséhez, amelyet az idén sikeresen befejeztek. A szegedi szövetkezet igyeke­zete szerencsésen találkozott a GB döntésével — így iga­zi kályhacsőgyárrá fejlődhet a tömegcikk ktsz. A 6 mil­lió 300 ezer forintot főként alapanyag-vásárlásra. illet­ve néhány kisebb kisegítő berendezés vásárlására for­dítják. Az elképzelések sze­rint megkétszerezik termelé­süket a keresett cikkből. Míg tavaly 800 tonna csö­vet. készítettek, az idén már több mint 1500 tonnát ad­nak át a kereskedelemnek. A szövetkezet így 15 millió forinttal növeli termelési értékét, azaz 40 millióról 55 millióra növeli 1971 végéig. A korszerű berendezések se­gítségével létszámnövekedés nélkül oldja meg ezt. a fel­adatot. Amint a szövetkezet elnöke elmondotta: a zo­mánckristály -j- amelv a cső „festésére" szolgál — 30 százalékkal drágult meg az idén, ám a ktsz terme­lékeny berendezése révén megtakarított összegből | pó­tolja az árnövekedést.. Így a késztermék — a kályhacső ára — nem változik. A fagyosszentek előtti májusi hajnalok még ködöt eresztenek. A fék, a nö­vényzet levele dúsan har­matos. A szántóföldekkel tarkított baksi erdőben ki­lőni való őzbakra lesnek a vadászok. Kötésig csatakos rajtuk a ruha. A csizmák is nehezebbek a lábnak, mint amikor elindultak az éjsza­kától még sejteLmes deren­gésben. A baksi Vízügyi Vadásztársaság 50 ezer hol­das ligetes, erdős — esőben vendégmarasztaló — terüle­tén szabadon csapong a gaz­dag vadállomány. A fácán­kakas nyugodtan tollászko­dik az út mellett, mintha tudná, hogy most a törvény védi. A táj, a természet mostani színétől elüt bun­dájával a vadnyúl. A túzok, a fogoly csak elvétve mutat­ja magát, annál inkább dí­szelegnek a bakoktól most különjáró özsuták. Még pár hét és iramos lábú gidáik­kal szökkennek tova, ha ember jár a közelükben. ros, társa pedig dr. Hans Wittmann fogorvos, ugyan­csak nyugatnémet állam­polgár. Roth úr tavaly va­dászott először Bakson. Idén magával hozta barátját is, akit már odahaza felajzott baksi trófeáival, amelyeket tavaly vitt magával. Nürnbergből idehúzó szen­vedélyüket nem érti meg a laikus, aki nem gyalogolt még kilométereket, és nem .it lesben órákig egy-egy lárstalan őzbakért. Még a ritka túzok sem keltené fel benne az emberben leledző ősi vadászszenvedélyt. Roth űr annál nagyobb hévvel szemléli az elejtett vadat, amelyre hosszan várt, amíg az „belépett" a távcsöves puska lőtávolába. Nála ez úgy 200 méter körül van. TÖBBET ÉR AZ ELEFÁNTNÁL, NÜRNBERGI VENDÉGEK A termé­szetnek ezt a lát­szatra védett nyugalmasságát harc, küzdelem feszíti, amely a golyóra érett bakok végső tusájával végződik, mikor rájuk dörren a távcsöves puska. Még egy pillanat és földre vágja magát az előbb még büszke tartással szima­toló, fején élesen, begyesen meredő agancsokkal a kisze­melt állat. — Szép lövés! Vendégünk­nek ez már a sokadik talá­lata, mióta nálunk tartózko­dik — állapítja meg Dragon József megyei fövadász, aki távcsövön figyelve mintegy testközelbe hozza magához a tájai. A vendég Walter Roth nürnbergi optikai gyá­— Töb­bet ér Önök­nél egy özbak, mint. Afrikában egy elefánt — mondja mosolyog­va, majd hozzáteszi: — Csak pár hete jöttem vissza Af­rikából. hogy ide készülőd­jem. Túlzás nélkül mond­hatom: elefánttá vadászni kifejezetten húsvadászat, míg itt, Önöknél kiélheti az ember vadászszenvedélyét. Ezt egyáltalán nem az ud­variasság mondatja velem. S ha még hozzáveszem a szíves kalauzolást és az egyébként világhíres magya­ros vendéglátást, akkor ne csodálkozzanak, ha a kül­földi. aki már járt itt. más­kor is szívesen visszakíván­kozik. Ha nem veszik tola­kodásnak, már előre is be­jelentjük magunkat jövő ilyenkorra Baksra, hogy szí­ves pártfogásába vegyen bennünket a vadászok védő­szentje, Hubertus. Mit „esznek" a külföldiek a baksi vadászterületen? — ötlik fel a kérdés. — Vadállományának gaz­dagsága teszi Ismertté ezt a területet — tájékoztat Dra­gon József. — A puszta tény mögött persze azt is kell tudni, hogy a vadállomany gondozása, fejlesztése igen sok munkába, fáradsagba kerül. Hiába lenne vadász­szenvedély. ha azt nem tudnánk kielégíteni. A pél­da bizonyítja — mutat ke­zével körbe a tájon —. hogy a vadállomány dédelgetese megéri a fáradságot. A vendégvadászok közben az elejtett vad körül fogla­latoskodnak, afféle szertar­tással. Az első özbak kilö­vésekor ugyanis az a szo­kás, hogy az elejtett vad­hoz legközelebb eső leveles galyból, fűcsomóból törnek, szakítanak egy maroknyit. Azt belemártják az állat vé­rébe, maid kalapja mellé tűzi a vadász, hogy további útját egész nap kisérje a szerencse. Persze a vad iránti tiszteletadás sem ma­rad el ilyenkor. Ennek jel­képe az, hogy egy marokra való füvet vagy zöld gallyat tesznek a szájába, mintegy utolsó falatként a földi me­zőkről. 1 Roth úr VALUTÁT | ozbakja ÉRNEK i különö­1 sen meg­Tóth Béla felvétele A hajdani mezőváros. Szén tes gyors ütemben iparoso­dik. arculatát új. korszerű lakóházak formálják. Közliik is a legimpozánsabb a Kossuth utcában épült hatemele­tes, harminckét lakásos ház, amelyben főként ipari üze­mek dolgozói kaptak lakást Mikor kerül tasakba a tej? Nénánv évvel ezelőtt még szatyorral és kannával in­dult bevásárolni a háziasz­szony. Manapság a kis háló­ban viszi az üres palackot — és hozza a tejjel megtöltöt­tet. És amiről eddig csak álmodtunk, az eldobható ta­sakban árult tej sem olyan elérhetetlen vágyunk. Vagy nekünk, szegedieknek mégis az? A fővárosiak már alig ta­lálkoznak az üzletekben pa­lackozott tejjel. Megkedvel­ték a műanyag zacskósat. Sőt. a pécsi, a székesfehér­vári tejüzemben is liétt'éle gépsor működik, az egyik üvegekbe, a másik műanyag zacskókba, illetve flakonok­ba adagolja a tejet. Es mivel dicsekedhetünk mi, szegediek? Egy új, na­gyon szép és korszerű beton­palotával, melyben hét or­szég gépe és 650 ember dol­gozik. hogv Szegednek. Vá­sárhelynek. Makónak. Kiste­leknek biztosítsa a reggelire, vacsorára valót. A hatalmas -üzemcsarnokban a gépek, csövek sűrűjében azonban üresen tátong egy sáv. Ide az egyetlen palackozó gép mellé várják a HM—3-a.s automatát, mely a tejet majd műanyagzacskóba csomagol­ja. Nagy szükség lenne rá. A most működő, tejesüve­geket töltő gép naponta 20 órát dolgozik, hogy folya­matosan jusson tej az üzle­tekbe. A gép ilyen kihasz­náltsága azt a veszélyt rejti magában, hogy a rendszeres karbantartásra nem jut idő. Előfordult nemrégiben, hogy az egy évvel ezelőtt meg­rendelt. ú,-ynevezett vágófej­re hirtelen szükség lett vol­na. Éneikül pedig képtelen­ség a palackok lezárása, az üzletekbe pedig nem tudnak eleg tejet szállítani. (Az üzemnek kevés a kannája is.) Egyetlen mentőötlet kí­nálkozott: kölcsön kérték a székesfehérvári üzem pótal­katrészét. Ezt az állandó feszültséget enyhítené, ha Szeged mi­előbb kapna egv újabb gé­pet, a Tejipari Tröszt által már korábban megígért HM —3-as jelű NDK-gyártmá­nyú automatát. Így enyhül­nének az üzem gondjai és a szegedi vásárlókat is meg­örvendeztetnék. a valóban praktikus, tasakos csomago­lású tejjel. Jelenleg azonban úgy tű­nik, erre még várnunk kell. A napokban érkezik négy gép az országba, de a tej­üzem úgy értesült, hogy ezekből Szegedre nem jut. Olyan üzemek részesülnek előnyben, ahol már két tejet adagoló gép működik, vagy ha üzemzavar van, a közeli másik vállalat könnyen se­gíthet rajtuk. Év végéig összesen tiz ilyen automatával gazdago­dik a Tejipari Tröszt. Miért nem kaphat az első négyből a szegedi tejüzem, ha az a veszély fenyeget, hogy bár­melyik pillanatban megbé­níthatja az alkatrészhiány a tejellátást városunkban — és azon túl is? Gbikán Agnea érte a golyót. Olyan 8—9 éves példány került most puskavégre, amelynek két hosszú agancsa mint éles tőrpenge csupaszon. oldal­vagy hátsó ág nélkül mere­dezett. Az állományban gyilkos szerszám ez, amely­nek megérzésében agresszív­vé válik az állat és a pár­választási harcban kímélet­len pusztítást vihet, végbe. | A vadállomány számlálásé­kor ez az egyébként szép testű példány is a kilőhető I vadak listájára került. Sor­sát tehát nem kerülhette ' el, éppen azért, hogy a töb­!hi nemes vadat megvedjék í tőle. Az elejtett őzbakokat lo­vas kocsival viszik a gyüle­kezési helyre, a műút mel­j letti csárdánál egy füves területre. Mielőtt ugyanis az agancsokból igazi trófea lenne - annak kikészítése külön boszorkányos mester­ség —, a vendégvadászok fényképezőgépük elé állítják az aznapi zsákmányt. Az öz­bakokra helyezik a puskát, a távcsövet és a tarisznyát, hogy a baksi vadászkaland­ról beszéljenek majd a fény­képek, amelyek bizonyára kézről kére járnak valame­lyik nürnbergi sörözőben. Hát csak járjanak is, a bak­si vadászterületen pedir csalogassák magukhoz a kül­földi vendégvadászokat a kecseslábú őzek, amelyek jó valutát laodi Fsrsas

Next

/
Oldalképek
Tartalom