Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

szerda, 1971. május 19. Azt mondják... Elhamarkodott vallalkozas Nehezen viseli p! az em- Ügy véljük, sokan ismerber, lia férfiak könnyeikel jiek ilyen törtenetet, esetleg másra, akár becsületbe' vágó nyelve panaszkodnak. Ezen szenvedői is voluk, s ugyan- állításokat adnak szájrola negyvenes meglett embe- úgy, mint ez a csúnyán járt szájra. Azon kellene elsősorren is látszik, hogy nem ura embe/. felteszik a kérdést: Han gondolkodni- elég munIdegeinek, lestelll ls és kusz- hogyan történhet meg. hogy kaja van-e, vagy nem kelleködík is magával, de csak azok. akikkel évekig együtt ne-e juttatni még egv kis riem tudja nyugodtan el- dolgoztak, névnapokon, ün- tennivalót annak, aki ráér mondani, milyen Canossát nepeken koccintgattak, szin- munkatársaival szórakozni jarattak vele. Ma már pon- te baráti kapcsolatban éltek Azt ugyanis elég ritkán hal len dolgokat mondanak egym lani, hogy a szalag mellett, vagy éppen a gép diktálta tempóban dolgozók egymás is szükség sal foglalkoznának, mert megvádoló nyilván idejük sincs rá. Van egy jó magyar közmondás, aminek az értelme — kissé pontatlanul idézve — nagyjából az, hogy bátran kiabálj meg bárkit, ha igaz, ha nem, valami rajta ragad belőle. Ha tisztázza is magát az illető, arra leghogy valami volt vele. Röviden: könnyű hát egymást lehetetlenné tenni. És épp ezért nagy felelősség nem erélyesen fellépni a munkahelyi mondogatások, intritosan tudja azt ls, hogy egymás mellett, az első szó miért. De amikor kezdődött, ra elfordulnak tőle? Nem csak kapkodta a fejét, hogy túlzás azt mondani, hogy micrl mondják rá. minden intrikához tevékeny nézőközönségre van, hiszen a magára maradna, mihelyt • valaki venné magának a fá„Artatlan szövegnek in- radsá^ot hogy galléron radult, most nem is akarom" gadja- °tt a többiek előtt, részletezni, olyan jelentösegű megkérdezze: ezt meg honkijelentés volt, mint ha azt veszed, milyen alapon mondtu volna valaki rám, állítod? Na, és kellene ellehogy nem minden nap mo- ne C)lyan vezető is. akinek sok kezet. A hasonlat korul- , , , ...... belül azt is érzékelteti, hogy nem lehet • íülbe 8Ugm • akl mennyire ostoba feltételezés az intrikust szembesíti azzal, volt Ha hiszi, ha nem, bol- akit éppen megtaposott. De dogan adták tovább mun- mennyi mende-monda omlakutarsaim, s mert az iktató- , , , . ban dolgozom, a hivatalban na 08826 azonnal ^tyavar- emlékezni fognak mindenki tudta és mindenki ként! Csakhogy... Hallót- alaÖb,S emlekeznl ,ognaK' megfordult íróasztalomnál tam én már olyat, nem is egy-egy szánakozó pillantás- egyszer, hogy húsz-huszonöt £ ÍS&&SujTKE éve ^ munkahelyen dolgolása, s mert annak az ügy- 20 embertől boldogan szabanek a végén pont volt nem dúlnak meg, mert „túl sokat volt már érdemes róla be- tűd". És viszonylag sok munszélni, kellett valami új mu- ,„.,„„„ ,,„„ . .. .... .„ kák ellen. Bizony ez lenne a latsát Így kerültem sorra kahelyen van is mit „tudni-. ; „ én. Tudom, hogy a többiek is voltak már terítéken, leg- festjük a képet Hát remél; feljebb jobban bírták ide- „^r, „ .„. ... gekkel, kint én. Mit csinál- JUK' ne,n 'nlIluen vallalalr,aJ- életünk nem csekély részét jak, én olyan vagyok, hogy "em minden munkahelyen töIjük d munkatársaink köha jelenlétemben keresnek kell ezt az Inget felvenni, valami elveszett dolgot, De valljuk meg, sokan, nakechíi, r^kStiTÍ «*» «*•» vannak, akik alább nyolc azt hiszi, én és munkahelyükön akarnak csakis én tüntethettem el. társadalmi életet élni, s úgy k Most is hasonló dolog tör- szórakoznak kollegáikkal, tént velem: az első bosszú- . , Q . ., mert ^^m. _ súg után hibát hibára hal- ^massai, axarna tarsasja- ^ Rengeteg gcmdja-baja moztam a munkámban, s tekot Játszanának. Csakhogy akkor már valóban volt ez a társasjáték olykor túl okuk megkiabálni. Az, hogy veszélyes, olykor áldozatai „„ én olyan ideges vagyok, hogy vannak Némeivik vegre' nc a kezem is remeg, ennek az vannaK- Amelyik szereplő j6 szóval_ üldözési sorozatnak köszön- °lykor tul nagyot dob. De könnyíthetünk, azon könnyithetem." ahol sokan benne vannak az Idézhetném napestig a fel- ilyen társasjátékosdiban, sorolt vádakat, de az egész- aligha van megállás akkor ból arra szeretnék koncent- is> ha éppen egészen képteralni, hogy amint az első sárcsöpp ráesett, emberünk foltos maradt. Igen, nem tudta lemosni a flekket, egyszerűen csak azért, mert ő szorult védekező álláspontra, ő lett a gyengébb, sőt: ő lett az, akit még meghallgatni sem érdemes. Mert írása van például arról, hogy dehogyis hallgathatta le a telefont, hiszen a postaműszakiak szci rint az ő vállalatuk telefonközpontja olyan rendszerű, hogy technikailag .lehetetlen egymás beszélgetését nyomon követni, lehallgatni. Na, de kl törődött ezzel? Serceg időnként a telefon, gondolták, valaki hallgatja és miért is ne az hallgatná, oki éppen a soros céltábla. Mondom, nem akarom részletezni, sorolni, csak éppen a jellemző alaphangot felvázolni: különös módon annak kell bizonyítania, akire mondják, s nem pedig — mint a bíróságon — a megvúdolónak kell előterjesztenie, megalapoznia feltételezéseit. Csoda-e hál, ha kicsúszik a talaj ilyen körülmények között a laba ulól unnak, akit kikezdenek? Szerelés a helyszínen javaslat a világításügyben Talán sokadszor beszélünk zonnyal sokat segítő módUgyanarról, de úgy hiszem, szere. Lehet, hogy az amúgy megéri. Igaz. nemrégen kétszer is foglalkoztunk a kivilágíUtlanul közlekedő kerékpárosokkal, de hát emberis túlterhelt rendőrökre még nagyobb feladatokat róna bevezetése, ám talán segítene abban, hogy egy-két tv életekről van szó. Valamiféle alatt gyökeresen megoldjuk megoldást kellene végre ta- ezt az égető, immár évtizelálni. Megoldást az utak biz- dek óta reménytelennek látfegyver, az erélyes vezetői Mondhatják^tú^ feketére kéz _ addjg ig ^ az em_ berek végiggondolják, hogy zött, ideje lenne már elhatározni, hogy aki nyugodtan és boldogan akar élni, annak nyugodt légkört kell kialamunkahelyén is, ez rendszerünkből faRengeteg gondja-baji van mindannyiunknak — miért nem határozzuk el végre, hogy legalább amin emberséggel sokat ünk, azon könnyitsünk. Együtt kell élnünk, de nem egymás ellen! P. Szőke Mária szó gondunkat. És ez a cél talán megérné a többletmunkát. Hiszen a büntetést sok kerékpáros kifizeti és úgy gondolja, egy ideig úgysem kapnak el. Nem vesz világító felszerelést. Ugyanez vonatkozik a lovas kocsikra is. Jó lenne gondolkodni a Egy szkíta harcos arcképe A hajdani rablók csak az ókori szkita temetkezőhely központi részét hagyták üresen tátongva az utókorra, míg a kurgán déli oldalán az úgynevezett „Gajmanova sír" tökéletesen érintetlenül maradt. A szkita temetőt, a Szov- j jetunió dnyepropetrovszki területén, Nikopol város közelében, most aprólékosan feltárják a régészek. A kutatók véleménye szerint az épen maradt sírban az ókori szkita birodalom, Kígyólábú istenasszonyának egyik papnőjét temették el. Az eddig feltárt leletek közül tudományos szempontból különösen egy kis csontlemez keltett érdeklődést. A lemezen egy szkíta harcos arcképét örökítette meg több mint kétezer éve az ókori művész. A megragadóan egyszerű ábrázolás és a képrajzi szempontból pontos miniatűr kép stílusa valóságos szenzációt keltett a régészek tonsága érdekében. Nemrégiben hallottam egy külföldi példái. Egy módszert, melyet az egyik szomszédos szocialista országban alkalmaznak a kerékpárosok hathatós jobb belátásra térítésére. Lényege a következő: a járőröző rendőrautó mindig visz magával világítási (elszereléseket. Ha sö- módszer bevezetésén. Utaink tétben botorkáló kerékpáros- biztonsága, az emberélet vésal találkoznak, a helyszínen delme, no meg jó hírünk felszerelik a biciklire a vi- miatt, melyre oly gondosan lágítást, vagy ami hiányzik vigyázunk. Hiszen sok küla berendezésből. A kerékpá- földi szenved nálunk baleseros fizet, vagy ha nem tud. tet, éppen a kivilágítatlan lovas kocsik, kerékpárok miatt. Ez. sem vet ránk jó nyolc napon belül csekken küldi el a pénzt. Amennyiben nem fizeti ki a felszere- fényt. Egy szempont csupán. lést, szigorúan megbüntetik. A módszer talán kissé erőszakosnak tűnik, pedig nem az. Nem kényszer, hanem a rendeletek következetes betartásának egy minden biamely nem is a legfontosabb, mert mindenekelőtt emberek életéről és biztonságáról van szó, melyet meg kell védenünk. Sz. I. Panorámaf Kőrózsa a Balaton partján A fogyasztási szövetkeze- Megszépülve, kicsinosítva, tek több mint félszáz ven- több helyütt új berendezésdéglátó üzlete a szezonra felkészülten várja a Balaton-vidék nyaralóit. Az üzsel felszerelve fogadják a vendégeket a már közkedveltté vált régebbi vendéglethálózat az idén több új lók. csárdák is. Amint a korszerű teljesítménnyel is bővült. Balatonszemesen TóSZÖ VOSZ -ban elmondták, idejében gondoskodtak a borozó. Üj létesítmény a fü_ redi Rózsakert, hamarosan és művészettörténészek kö-1 megnyitják a szárszói szözött. 1 vetkezeti vendéglőt. part névéin nyílt új étterem megfelelő áruellátásról, a és borozó. Fonyódon a Pa- jóféle ételek mellett lesz noráma, Badacsonytomaj- elég bor, sör, is az étterban a Kőrózsa nevet kapta mekben, a vendéglőkben, az új üzlet. Balatonfüre- Sörből egyébként az idén a den egy 1700-ból származó déli part üzletei a tavalyiborospince lesz a Barlang- ná, 20 százalékkal többet kapnak. Az üditőital-választék az Unicola nevű frissítővel bővül. Akinek szülei malacocskát vágtak, az már nem jött. Szégyellte volna. Lenézett bennünket, az iskolai padban odább húzódott. Mintha leprások közé keveredett, volna. Elgondolom mosta Következő esztendőben Bézis Ferencnél szolgáltam. A lánya és veje itt dolgozik a termelőszövetkezetünkben, ahol én vagyok az elnök. Nincs különösebb probléma velük. Jól Ismerem nában sokszor, ha fiatalokra nézek, tudják-e a családot. A legrosszabb helyek egyike volt. ftí . „Most már belátom, ott kerültem — sukknyelven szólva — lépés-zavarba, hogy nem gondoltam végig, mire is megy a játszma. Ma már tudom, hogy hely kellett valakinek, az íróasztalomra egy rokon kislány pályázott, de akkor eszembe se jutott ez, egyszerűen nem láttam tisztán a helyzetemet. Nos, ő meg fogja kapni az Íróasztalomat, én pedig feltehetőül ágyat az idegklinikán." Még nem ért el hozzánk a tavasz egészen, dideregtem a hidegben. Makón laktunk, a Honvédtelepen. Heten voltunk testvérek. Ha apám lelökött magáról egy gúnyát, teljesen oda voltam. Enyém lett. A pulóver is. Elhasznált, kiérdemesült darab volt, de egyben, és lehetett belőle kisebbet csinálni. Anyám elnehezült kezébe vette, közelebb húzódott a lámpához, és reggelre nekem is volt pulóverem. Szép, ritka esték. Szüleim hajnaltól késő estig napszámba jártak. A nővérem vigyázott ránk. Amikor a nap kisütött, mezítláb, kisgatyában, jóformán meztelen, húszan-harmincan összejöttünk a Honvédtelepen és játszottunk. Fociztunk. Napestig rúgtuk a labdát. Sárga golyókból voltak a lovaim, rossz kotlából meg a kocsim. Ha arra döcögött egy parasztszekér, sárgarépát loptunk róla. Vagy kukoricát. Vittük az iskolába, uzsonnára. Hányszor csattant a szíjostor hátunkon, mégis öröm volt Ha lopni tudtunk, volt reggelink, uzsonnánk. Ma már csak msolyognivaló. Nem, nem is lehetett igaz. Az ínségkonyha sem. Kiírták apámat egy hétig kényszermunkára. Szerencséje volt. öt kiló krumplit és két kéve gallyat, kapott ezért Mi. a gyerekek, ínség- sírásra fakadtam. Nagyon boldog voltam, és na konvhára jártunk. Elől voltunk, a kanál betűz- gyon szomorú. egyáltalán, mi az a kukoricakenyér. A málé, a Akkor voltam tízéves. Jaj, de sokszor megvergörhe? A száraz kenyérhéját lelocsoltuk vízzel, ",f — Ártatlanul Pedtó nas ebből falatost ettünk, összefut a szájamban a nyál, most is. mert akkor ez finom eledel volt. Harmadik osztályos koromban más kezelába voltam. Cseléd. Szolgáltam. A gazda bejött az utcába. — Melyőtök akar tanyán lakni? Akartam. A legelső helyem a Zelenka-dűlőben volt, Geráéknál. Aranylott, kábított a nyár. Egész nap disznók után szaladgáltam. A szűk kis parcellákon 50 jószágra vigyáztam. A lovakat is etettem. Szereltek. Éjszakára az istállóban. a lakarmanytartóban volt a helyem. Elfeküdtem, s már aludtam is. Egyik hajnalon bejön a gazda, a lovak között talál. Kukkot se szólt. A lovaknak szívük, eszük is volt. Másfél hónapig nem láttam akkor nyáron szüleimet. Iskola után mindjárt tanyára kerültem, és még álmomban is az ő hangjukat hallottam Egyszer őrzöm a disznófalkát, latom, a dűlőúton ballag apám. Akkor múltam kilencesztendős. Édesapám, rándult meg a szívem, futottam, repültem elébe. Messziről hallottam a hangját; tek ott. Főleg az asszony. Ártatlanul. Pedig nagyon akartam, dolgoztam is. Hordtam a fattyat a kukoricából. Rettentő melegben, szakadt rólam a víz, csípte-marta a testemet a kukorica zabja. Másfél-két holdról hordtam naponta a mislinget, estére már alig vánszorogtam, a lábam felsebesedelt, a tarlótól. Támolyogtam a tanyába. — Mit csináltál, megint csavarogtál? — Mislinget hordtam. — Nem igaz, hazudsz. S agyba-főbe vert. Sokszor megisioct.ouott Jaj, nagyon szomorú napok voltak azok. S a bérem egypár szanda, egy kismalac, száz kéve izékcsutka. Meddig el lehetett azzal tüzelni. Becsületemre mondom, soha nem éreztettem hajdani gazdáimmal, hogy most én vagyok az „Elnök'. A cselédkedés? Végigkísért tizennégy éves koromig. Hajdú Pista bácsinak a makói Gyílkostó mellett volt a tanyája. Ügy hívott, hékám. Élnek még gyerekei, fia Gyurka, és két lánya, akik Pista, Pista. Szikkasztó, aszály előtti meleg volt, csípősHcamosak. Tizenegy esztendős koromban - .I... O _ U....... I.I F„ . — — kihalt a határ. Mezítláb, kis fekete gatyában repültem, apám is ingben, gatyában, mezítláb, arca. lába berakodva porral. Oda se értem, már szolgáltam náluk. Kihúztam az egész évet. Kegyetlenül nehéz volt. ve kabátunk gomblyukába, hátul a tarisznyán, vagy kezünkben a piros színű kotla. Hármasával ddródtunk, mint vályúhoz a malacok. Az aszszonyokra úgy néztünk, mint az istenekre, hiszen ők ott fizetést kaptak. Egyszerű lélek volt valamennyi, a ml fajtánkból, ma is felvillan előttem a Patkós néni arca. De ők fizetést kaptak. Sorba ültettek a fapados asztalokhoz, a kecskelábas asztalokhoz. Hetenként háromszor mértek puliszkát, híp„ hideg löttyöt, nem nagyon szerettem, mégis pillanatok alatt befaltam. A tak, eleget adtak enni. Hajnalban a vályúnál, vödörből mosakodtam. A szomszéd tanyában hasonló fizikumú cseléd szolgált. Össze-összeugrasztottak bennünket. Három hónapig szolgáltam, egypár zsírosbőrbabgulyás, ennél finomabb, igazán nem lehetett szandalért, s egy választási kismalacért. SzepA lányainak és a Gyurka gazdának, 23 éves lehetett, nem tudtam eleget szaladni, futni, szidtak, átkoztak, pedig jo, szófogadó szerek voltam. Gyurka gazda megragadta a vállamat, hátulról. és a térdével fenéken billentett néhányszor, Ez szokása lett. A pofozkodása az borzasztó volt. A lányok sem voltak különbek. Innen szöktem haza. A másik cseléd, a nagybéres, mindig szidott, szaladgállatott, úgy parancsolt, akár Amúgy jó helyem volt. Bántani nem bántót- a gazda, összevesztünk és nekimentem. Kegyetlenül megvertek, előbb a gazda, aztán a béres. Ekkor hagytam ott a tanyát. Távolabb csépeltek, s ebédszünetkor elkocogott hozzám, hogy lásson. Elöntötte arcomat a bánat, s a könny, pedig boldog voltam én nagyon. Vidáman futottam a gazdakörbe, egy pakli olcsó pipadohányért. semmi sem. Hozzá szelet kenyér. Abból csak csipegettünk, kellett otthonira is. Öröm volt, lember végén otthon voltam a szülő háznál, s velem a malacocska. Az volt az egész család amikor egy-egy darab kenyeret hazavihettem, bízója. Örültem én nagyon. Kilencéves gyerek. Irgalmas isten, micsoda napok voltak. & kincset visz a házhoz. Nyári délután, két órakor érkeztem haza. Esi*, megjött apám a munkából. Elkomorodott, idegesen járkált, és ezt mondta: — Fiam, tanuld meg a szenvedést. A parasztembernek, a szegényembernek nagyon sokat el kell tűrni. Fogjad mugad, azonnal gyerünk vissza. •Sz. Lukács Imre (Folytatjuk^