Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

VASÁRNAP, 1971. MÁJUS GYÜMÖLCSTERMESZTŐK GONDJAI Gazdagh István GEPEK, EMBEREK, NYERESÉG A mi vidékünk emberének életéről, ha elődeink, irasaiboJ érdeklődünk, kegyetlen, sanyarú képet kapunk. Ameddig az emlékezetünk visszakutathat az elmúlt esztendőkbe, még találkozunk mi is ilyen képpel. Sőt, ne áltassuk magunkat, van egy-két zuga most is a járásnak, ahol a sívó homok nem tűr meg a hátán semmit. Szerencsere keresve találni már ilyen foltokat Tavaszi virágzáskor, őszi gyümölcséréskor akármelyik útvonalon indulunk, gyönyörűség körülnézni. Aki ekkora fejlődést a század első felében ezen a tájon jósolni mert volna, azt szélhámosságért, népbolondításért talán éppen az itt élők verték volna agyon. A hatalmas ugrás egyik világhírű magyarázata a gyümölcs es a szőlő. A barack, az alma megkapaszkodott a málló homokban, virágzása a táj fölvirágzását jelentette. Minden évben több gyümölcsről, több szőlőről adtak hirt a tudósítások. Most azt hallani, hogy nagyüzemeink nem telepítenek, sőt itt-ott ki is vágják 4 meglevő fákat. Van ennek a dolognak érzelmi oldala is. A gyümölcsfa nemcsak a talajba eresztett gyökeret nálunk, de az emberek lelkébe is. A néphit szerint egy fecskét leütni, vagy egy termőfát kivágni egyformán vétek. A gyümölcsfát a jövőnek ültettük. Ebben meg is nyugodhatnánk, ha nem a piacról élnénk. Csak éppen az történt, hogy olcsóbb lett a szőlő is, gyümölcs is, mire a nagyüzemi táblák termőre fordultak. Homoki szövetkezeteink I

llik Tápéhoz az igyekezet is, a megvalósítás is. Megjelent monográfiája. Egyik legrégibb falunk leghagyományőrzőbb népe lakja Tápét. Jótollú íróink, szépszavú költőink révén talán legismertebb falunk is. Híréhez persze nemcsak úgy járult hozzá, hogy mai napig utolérhető vonzásával magához kötötte a város tollforgatóit, festőit, kutatóit. Legalább ekkora része van a hírverésben annak is, hogy a tápai ember békeidőben is, civilben is bejárta az egész országot. Ahol megfordult, ott számon is tartották. mert bandástul járt gyékényért. Községeink törekvése nem mai keletű, hogy megélt történelmüket papírra vessék. Mostanában azonban erősödik ez a kívánság. Évről évre jelennek meg falutörténetek, de ezek között mostanáig a legnagyobb kötettel Tápé rukkolt ki. összesen 911 oldalt fűzteli a borítólap mögé, és kívülről a szép gyékényszövős fénykép alá odaírták: Tápé története és néprajza. Föltehetően legszebb is ez a kötet az eddigiek között. Illik azonban Tápéhoz — mondhatnánk így is: csak ez illik Tápéhoz — az a körültekintő alaposság is, amivel a szép kötetbe valót összegyűjtötték. Huszonkilenc kutató hordta öszsze, legjobb igyekezetével a falu régiségbe nyúló múltjának és népéletének legjellemzőbb fordulatait. Tápé javára írható, hogy a példátlan terjedelem ellenére is kénytelen mentegetőzni némelyik: erről a faluról jótöbbsége a tagok korábbi maszekigyekezetét folytatva vágott bele a nagy telepítésekbe. Ugy gondolkodtak: ha érdemes gy ti mölcsöt apró foltokon termeszteni, mennyivel kifizetődőbb a hatalmas gyümölcsös. Ebbe a számításba szólt bele megfellebbezhetetlen szigorral a piac. Drágán termeljük a gyümölcsöt. Azért drága elsősorban, mert sok emberkéz kell a gyámolításához. Az érzelmi szálakat a piac nem tiszteli. Hozzá kell férkőznünk tehát a témához, a számítások — az előre számítások — oldaláról isi Dr. Hajóssi Tibort, a szegedi járás kertészeti felügyelőjét kértük, legyen ebben segítségünkre. Van-e jövője a gyümölcsnek? Korunk követelménye, hogy á kézi munka nagyobbik felét okos gépekre kell bíznunk. Szakembereink véleménye szerint a gyümölcstermesztés sokkal jobban gépesíthető a mostani állapotnál. A gépesítés persze új fajtákat is kíván. A szedés helyett sok gyümölcsünknél minden bizonnyal a rázásé a jövő. Ez az egyetlen változás például azt követeli, hogy a folyamatosan érő fajtákat egyszerre érőkkel cseréljük föl. Kidolgozták már az almatermesztés komplex gépesítését is. A törekvések • szerint itt tehát lényeges változás várható. Rákényszerítenek bennünket a tapasztalatok, hogv elképzeléseinket is felülvizsgáljuk. Nem biztos, hogy a homokon az az igazi nagyüzemi tábla, ahol 200 holdon ugyanazt a gyümölcsöt termelik. A belvizes esztendők, sajnos, kilyuggatták a kellő körülval többet is lehetne írni az üresjárat veszélye nélkül. Az előszó tanúsága szerint Tápé története és néprajza elsősorban a tápaiaknak íródott. Dr. Bodó István, bevezető szavai szerint azért állították össze ezt a szép kötetet, hogy „ismerje meg e könyvből községünk népe elődeinek életét; küzdelmes, szívós munkával telt hétköznapjait, és színes hagyományokkal átszőtt ünnepeit, önmaga ismeretével gyarapszik ezáltal, ami okulást, tanulságot jelenthet jövője formálásához is. A helytörténet és a néprajz iránt érdeklődő olvasók századokon át jobbágyi függésben élt, kis Tiszaparti falu önérzetes, a maga hagyományait őrző népét ismerhetik meg a kötet lapjain." Milyen is volt ez a falu évszázadokon keresztül? Sem a vizet — az élő Tiszát és vadvizeit —, sem a szomszédos várost, Szegedet nem tudja kiiktatni mondanivalói sorából a monográfia szinte egyetlen kutatója sem. Helyén maradt a falu Batu kán pusztítása után is, akkor is, amikor a török meg-megpörkölte, dacolt a vízzel — harcolt ellene, és élt belőle —, és igazának védelmében időtlen idők óta szemben állt a várossal. Szegeddel való pöre végigvotekintés nélkül telepitett gyümölcsöseinket. Tudomásul kell vennünk, hogy a térkép önmagában kevés a helykijelölésre. Homokvidékünk termő felszíne rendkívül valtozatos. Ezt az adottságot vagy figyelembe kell vennünk, vagy telepítés előtt meg kell változtatnunk. Sokkal inkább nagyüzeminek tekinthető a szakszerűen kezelt, gépekkel jól felszerelt tábla, még akkor is, ha egyik sarkáról látjuk a másikat. Korábbi gyümölcstelepitéseinknél gazdaságaink vezetői kényelmesebb helyzetben voltak. Az állami támogatás akkor is előnyös volt, ha nem vettek figyelembe minden termelési tényezőt. Ekkora luxust a mechanizmus ösztönzési rendszere nem engedhet meg. Valószínű, közeljárunk az igazsághoz, ha a jövőre vonatkozóan ezt mondjuk: a jó gyümölcs mindig kifizetődő cikk lesz. Ehhez azonban magának a termelő gazdaságnak kell alaposan ismernie sok mindent. A pillanatnyi piaci helyzet mellett a piaci tendenciákat is. Egyedül neki kell eldöntenie, mit, mikor és hova telepit. De a legkorszerűbb termelési technológiákat is ismernie kell, és azonnal félre kell tennie, ha jobbat talál. A metszéstől a magakellető csomagolásig mindent a legeredményesebb értékesítés érdekében kell végeznie. Csak ott érdemes gyümölcsöt termesztenünk, ahol a kifogástalan minőségűből is annyi terem, hogy a gazdaságossági számításokat ne húzza át egy nagy X-szel a zárszámadás. Ott viszont továbbra is érdemes. Verseny a piac, most elsősorban a minőség versenye. Ahhoz, hogy ez a törekvés valóban szép gyümölcsöt teremjen, természetesen a kereskedelemnek is előrelátóbbnak kell Lennie. A korszerűsített kereskedelmi hálózat ebből is vizsgázik a következő években. H. D. nul történelmén. Néhány állomásának egy-két leirt mondata elég talán, hogy érdeklődést keltsünk iránta. A szegedi főbíró, Kovács Mihály 1641-ben írja a kamarának: „ ... nem hisznek azok se papnak, se barátnak, olyan hitetlen emberek azok". Nem vallási hitetlenségről van szó, hanem arról, hogy valamilyen privilégiumra hivatkozva Tápé nemes falunak mondja magát, és 1641-ben ilyen veretű pecsétet is vésett A „nemes falu" emberei itt-ott túllépnek az írásos vetélkedők keretein, jól elverhették a városi atyákat, ha azok szintén a kamarának panaszolják, hogy sokat szenvednek a „tápai emberek parasztsága miatt". Háborognak persze az egyházi adókötelezettségek ellen is. 1659-ben írják a városi tanácsban a panaszt: „minthogy egynéhány esztendőiül fogvást némelyik jobbágyi emberek merő vakmerőségtül viseltetvén, a megnevezett tisztelendő pátereket sokféle módon és úttal háborgatni, akadalyoztatni és törvénytelenül bántani merészelték." A nyakas falu mégis alulmaradt mindig. Szegeddel szemben a tápaiak húzták a rövidebbet. A nemes falu pecsétjének dátuma után 102 esztendővel újabb pecsét készül. Formájában is csúnyább lett, a szép galamb helyét valamilyen fekete madár foglalta el, és a nemes szónak nyoma sincsen. Az új földesúr kezén Tápé az ország egyik legszegényebb faluja lett. Az előszó írója megjegyzi: .,Reméljük, hogy a különböző tudományok. szakemberei is gyakran forgatják majd könyvünket." Beljebb, az egyik fejezet kezdő soraiban szavakba fogalmazva is olvashatjuk azt a szándékot, aminek dicséretes megvalósítása maga a könyv: „A mai korszerű tudomány igényei szerint feltárni Tápé történetét és népéletét." Élen jár Tápé abban, hogy ezt a korunk által diktált igényt sikeresen megvalósította. Az érdeklődés minden bizonnyal meszsze túllépi a falu határát, és remélhetőleg hamarosan be kell látnia a község vezetőinek, hogy az 1500 példány ilyen jol sikerült monográfia esetében fölösleges szerénység. Horváth Dezsó Megjegyzések a termelőmunka hatékonyságáról Sokat beszélünk mostanában a hatékonyságról, a vállalatok tevékenységének hasznosságáról, jövedelmezőségükről. Egy pilláiig sem lehet vitás, hogy egyegy gazdálkodó szervezet munkáját csak ezzel a mutatóval lehet értékelni megbízhatóan. A hatékonyság pontosan megmutatja, milyen a gyár szervezettsége, technikai színvonala, mekkora a tiszta jövedelem, azaz a hatékonyság mennyire elfogadható. A szegedi iparvállalatok, környezetünk gazdálkodó szervezetei nem egyformák. Igen vegyes képet kapunk még azonos iparágon belül is. A hatékonyság alakulását és jelenlegi helyzetét értékeli, összegezi a statisztikai hivatal nemrégen megjelent kiadványa. Érdemes közreadni megállapításaikat, mivel sok mindenre felhívják a figyelmet. Elöljáróban annyit, hogy a gazdasági ágazatok tevékenységűit folytatásához különböző erőforrásokat kötnek le. Legfontosabb három terület: az állóeszközök és a munkaerő. Mivel ezek az erőforrások csak korlátozottan állnak a társadalom rendelkezésére, döntő fontosságú, minél eredményesebb, hatékonyabb hasznosításuk. Az a termelő egység jár jól, amelyik ezt a három erőforrást úgy használja fel, hogy — mondjuk — száz forint lekötött értékre vetítve magas tiszta jövedelmet ér el. Hogy mekkora a magas értékhozam száz forinthoz mérve? Ez nagyon változó lehet, attól függ, milyen az iparág fejlettsége idehaza, és a nemzetközi összehasonlításban. Nálunk régebben nem sokat foglalkoztunk a hatékonyság alakulásával, mivel a mennyiségi szemlélet uralkodott A termelésben a százalékos emelkedést tekintettük perdöntőnek, amely ugyan lehetett a növekvő hatékonyság következménye is, de nem feltétlenül. Jelen időszakban különös jelentőséget ad a hatékonyság fokozásának a gazdasága fejlődés intenzív szakaszára történő áttérésünk. Az extenzív fejlődés elkerülhetetlen volt népgazdaságunk arculatának kialakításában, s valószínű lesznek még ezután is olyan ágazatok, ahol nem az intenzív oldal kerül előtérbe, hanem az extenzív, amikor új ipartelepeket kell felépíteni, munkaerőt szerezni és így tovább. A szegedi és a környékbeli, tehát Csongrád megye gazdasági ágazatai a múlt esztendő átlagában 20 milliárd forint (bruttó) értékű eszközállományt kötöttek le, 8 százalékkal többet, mint tavalyelőtt. Érdemes a részleteket is pontosan meghatározni, mert anélkül nehezen érthető, értékelhető a hatékonyság alakulása. Nálunk a lekötött eszközök 43 százaléka ingatlan (telek, épület, csarnok. raktár, irodaház stb.), 22 százalék gép és berendezés, a további 35 százalék pedig anyag- és árukésztet volt. Hol, mennyi érték halmozódik? Az iparban 10,4, az építőiparban, 0,3, a mezőgazdaságban 6.4 és a kereskedelemben 2,4 milliárd forint értéket képviselt a lekötött eszközállomány. Látható a tényadatokból, hogy Csongrád megyében nőtt a lekötött eszközállomány értéke, különösen az iparban és a mezőgazdaságban, míg az építőiparban a kivitelezési idő elhúzódása növelte a készleteket, elsősorban a befejezetlen termelés állományát A kereskedelemben a közgazdasági szabályzóik változása a korábbi. — indokolatlanul alacsony — árukészletek jelentősebb emelkedését eredményezte. Eddig alig került szóba a lekötött eszközállomány értékenek meghatározásakor az ember, a lekötött munkaerő, amelynek az értéke, ha nem is hajszálpontosan, de megközelítő pontossággal éppen úgy meghatározható, mint más értéké. A munkaerő-beruházás egy fóré jutó értékét képzettségi kategóriánként a Közgazdaságtudományi Intézetben dolgozták ki. A megyében megfigyelt gazdálkodási ágazatok a munkaerőforrásból 148 eaar föt foglalkoztatnak. A lekötött munkaerő •— állapítják meg —, a társadalom szempontjából nagy összegű beruházásnak számít, aimi magában foglalja a munkaerő szakképzésére, nevelésére fordítptt költségeket, valamint a középés felsőfokú végzetteknél a munkakepes korban folytatott tanulás miatt elmaradt nemzeti jövedelmet is, tehát nem csupán azokat a költségeket, amelyeket az oktatási intézményre fordítanak. Ennek megfelelően egy foglalkoztatott átlagos társadalmi költségráfordítása mintegy 200 ezer forintra tehető, ezen . belül a legalacsonyabb kepzettségi kategóriában 174 ezer, a felsőfokú végzettségűeknél pedig 667 ezer forint. Ha ezek után behelyettesítjük a számadatokat Csongrád megye foglalkoztatottjainak körébe, akkor kiderül, hogy a gazdasági ágazatokban lekötött munkaerő így számított értéke megközelíti a 30 milliárd forintot. Az áttekinthetőség kedvéért részletezzük ezt is, mint áz előbb tettük: az iparban 11,5, építőiparban 2,3 mezőgazdaságban 12,4 és a kereskedelemben 3,2 milliárd forintot jelent a lekötött munkaerő értéke. Az átszámítás után a lekötött munkaerő és a lekötött eszközök értéke összevonható, s így együttesen láthatjuk a két erőforrás nagyságát, amely meghatározza a gazdálkodó szervezeteknél lekötött termelőerők teljes értékét. Csongrád megyében tehát — az összes gazdasági ágazatokban —, az elmúlt esztendőben közel 50 milliárd forint volt a lekötött termelőerők értéke, amely 3 százalékkal több, mint egy évvel korábban. összevontan is megállapítható, hogy az iparban 21,9, az építőiparban 3,1, a mezőgazdaságban 18,9, míg a kereskedelemben 5,6 milliárd forintot képviselt a lekötött érték. Ebből, illetve a két előbbi értékmegoszlásbal könynyű következtetésekét levonni, az az; egy-egy ágazat fejlettségi színvonalát érzékelni,, hiszen a lekötött termelési tényezők megoszlása, a munkaerőlekötés aranya jól mutatja az egyes ágazatok technikai színvonalát. Valamivel többet mond a következő számadat: a gazdasági ágazatokban az előző évinél 8 százalékkal nagyobb eszköz- es 1 százalékkal magasabb munkaerő-lekötéssel — folyóáron számítva —, 4 százalékkal bővítették tevékenységüket, ugyanakkor 18 százalékkal kevesebb nyereséget értek el, és 7 százalékkal kevesebb tiszta jövedelmet realizáltak — állapítják meg a kiadvány készítői. Az okok között elfogadhatónak látszik többek között az a tény, hogy a mezőgazdaságban tavaly rosszabb volt a termés, az építőiparban az árvízvédelemmel kapcsolatos károk, valamint a megrendelőkre át nem hárított anyagár-emelkedés és -szállítási tarifa változás a gazdálkodó szerveket sújtotta. Az építőiparban realizált, tiszta jövedelem a nyereség 29 millió forintos csökkenése ellenére növekedett, mivel tavaly az ágazattól 15 millió forinttal több adót vontak el. továbbá megnövekedett létszáma, eszközállománya után 21 millióval több eszköz- és bérjárulékot. Ezek után lássuk mennyi tiszta jövedelem jut 100 forint lekötött termelőerőre. Az iparban 5,89, az építőiparban 8,72, a mezőgazdaságban 2,01, s a kereskedelemben 22,01 forint, átlagosan tehát 6,41 forint a tiszta haszon minden száz forintot érő, lekötött eszköz után. Nem szorul magyarázatra, hogy a népgazdaságnak az az érdeke, hogy az egységnyi lekötött erőforrásra .lutó tiszta jövedelem növekedjek. Gazdasagi mechanizmusunk a gazdálkodó szerveket a vállalati tevékenységgel közvetlenebbül összefüggő nyeresegriek a növelésére ösztönzi, és a vállalatokat a nyereség-, valamint az eszközállomány és az úgynevezett bérszorzóval növelt bérköltség összege hányadosának növelésében teszi érdekeltté. Talán ezért sem érdektelen a. vállalatnál. jobban szemügyre venni a lekötött erőforrások milyenségét, s a nagy értéket képviseld munkaerőt sem kihagyni a számításból. Hézso Ferenc Subások TÁPÉ ÉLETRAJZA