Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

szombat, 1971. május 13 3 1 megye szövetkezeti iparának számvetése A KISZÖV küldöttközgyűlése Szegeden — Újjáválasztották a KISZ ÖV-vezetőséget, a szövetkezeti bizottságot A Csongrád megyei Kisipari Szövetkezetek Szövetsége tegnap a Tisza Szálló hangversenytermében tartotta megyei küldöttközgyűlését. Horváth Sándor, a megyei KISZÖV elnöke köszöntötte a több mint száz küldöttet, s az állami, párt- és társadalmi szervek ez alkalomból megjelent képviselőit. Az elnökségben foglalt helyet Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Prágai Tibor, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, dr. Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Kardos Géza, az OKISZ elnökhelyettese, valamint Kertész Sándorné és Rév István országgyűlési képviselők ls. A küldöttközgyűlés Fekete Lászlót, a Szegedi Univerzál Ktsz elnökét választotta meg elnökéül. Ezután a MEDIKÉMIA Ktsz felvételi kérelmét vitatták meg. A közgyűlés nem értett egyet a határozati javaslattal, s úgy határoztak, hogy — különféle, eddig még tisztázatlan körülmények miatt — a következő közgyűlés tárgyaljon és döntsön majd véglegesen a ktsz felvételéről. A szövetség alapszabályán is módosításokat eszközöltek ez alkalommal. Horváth Sándor, a KISZÖV elnöke szóbeli kiegészítést fűzött a vezetőség írásban már kiadott elemző beszámolójához. Az elmúlt öt év tevékenységét részletesen ismertette a referátum. Ebben a tervidőszakban — megyénk gazdasági fejlődésével, a gazdaságirányítási rendszerrel összhangban — fejlődött a szövetkezetek termelése, a gazdálkodás színvonala. Üj elemekkel gazdagodott a ktsz-ek munkája, de a szövetkezeti demokrácia is erősödött. Mint a beszámoló kifejti, a legutóbbi vezetőségválasztások is ezt bizonyították. Ötvenöt szövetkezet tartozik jelenleg a területi szövetséghez, közel 7 ezer taggal, az összes foglalkoztatott létszáma meghaladja a tízezret. A KISZÖV, helyzetének változásával az érdekképviseleti funkciót igyekezett hatékonyan betölteni az utóbbi években. Ez olyan feladatokat rótt rá, mint a szövetkezetek demokratikus működésének, önálló és eredményes, vállalatszerű gazdákodásának támogatását, fejlesztését. A beszámoló sok adattal Illusztrálta az öt esztendő eredményeit. A megye kisipari szövetkezeteinek termelése az országos átlagnál gyorsabb ütemben — az iparban évenként 11 százalékkal, az építőiparban több mint 15 százalékkal — emelkedett. Évi átlagban 8.8 százalékkal fejlődött a lakossági javító-szolgáltató tevékenység. de elmaradt az igények mögött. Az iparon belül tovább emelkedett a könnyűipar részaránya. Jelentősen megnőtt áz építőipar aránya — 1970-ben 93 százalékkal haladta meg az 1965. évi teljesítményt. De változatlanul a hagyományos építési módok alkalmazása a jellemző, nem a korszerű technológiai módszerek, s a gépesítés sem kielégítő ezen a területen. A szövetkezetekre jelentős feladatok várnak a lakossági javítás-szolgáltatás kielégítésében. E téren a gazdaságirányítás mostani rendszere a korábbi ösztönzőket megszüntette, ami megmutatkozott az 1969. évi stagnálásban. 1970-ben a központi szabályozók módosítására került sor (a lakossági tevékenység arányában elszámolható átlagbérkedvezmény, a fejlesztési adókedvezmény. s az. hogy az eszközlekötési járulék arányos része a fejlesztési alapot gyarapítja). Ezek már pozitívan hatottak az 1970es teljesítrpényre. 1966—70-ben a szövetkezetek összesen 154,5 millió forint összegben végeztek beruházásokat. Ezeknek mintegy fele építési jellegű volt. Ekkor épült hat szegedi szövetkezeti üzem, illetve üzemház is. A gépi beruházások részaránya viszont elmaradt a kívánalmaktól. Általában megállapítható, hogv a szövetkezetek állóeszközállománya igen elavult; különösen vonatkozik ez a jelenlegi gépparkra. A tervidőszakban a termeléstöbbletnek 35 százaléka származott a termelékenység növekedéséből, vagyis elmaradt az ideális arányoktól. A termelékenység nem kielégítő emelkedésének oka — többek között — a termelési eszközök műszaki-technikai színvonalának elmaradottságában keresendő, de a fluktuáció és a munkafegyelem lazaságai is ide sorolhatók. A munkaidő-csökkentés kihatásait is csak részben tudták belső tartalékok feltárásával, szervezési intézkedésekkel ellensúlyozni a szövetkezetiek. Már felvázolták — a népgazdasági célkitűzéseknek, a szövetkezeti ipar helyi adottságainak és lehetőségeinek figyelembevételével — a negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit is. Ezeket is ismertette a beszámoló. A termelés az iparban 65 százalékkal, az építőiparban 48 százalékkal, a szolgáltatóiparban pedig 16 százalékkal növeszik majd, s a terméstöbbletből az ipari szövetkezetek 75—80 százalékot, az építőipari szövetkezetek 70—73 százalékot, a szolgáltatóipari szövetkezetek pedig 50 százalékot biztosítanak a termelékenység növeléséből. A célkitűzések szerint a lakossági javítószolgáltató tevékenységet 66 százalékkal kell növelni. A lakossági építés részaránya a terv szerint 45 százalékra emelkedik a jelenlegi 32—36 százalékról, a szövetkezetek mintegy 1700 lakást — köztük 800-at töbszintes épületben — adnak majd át. Vita követte a beszámolót, melyben felszólalt dr. Kardos Géza, az OKISZ elnökhelyettese ls. Hangsúlyozta, hogy a Csongrád megyei szövetkezetek az elmúlt öt év alatt az országos helyzethez képest is kiemelkedő eredményt értek el. De korszerűségben. szervezettségben. s több más vonatkozásban is elmaradnak még a követelményektől. A következő két ötéves tervciklusban, 1971—80 között ezt a helyzetet fel kell számolni. Ezt a célt szolgálják azok a rekonstrukciók, ú.j üzemházépítések. a gépesítés fokozása, amelyekhez megfelelő támogatást is biztosítani kell a szövetkezeteknek. Az is elengedhetetlen követelmény, hogy megfelelő üzemi körülményeket, jobb szociális ellátottságot biztosítson tagjainak minden szövetkezet, e téren is fel kell fejlődni a modern nagyipar mellé. Annál szükségesebb ez, mert — idézünk a beszámolóból —: „A szövetkezetek nagy többségénél egyáltalán nem lehet beszélni igazán egészséges és biztonságos munkakörülményekről. Megyénkben nagyobb a balesetek száma az országos átlagnál." Szabó Sándor, a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a küldöttközgyűlés résztvevőit. Mint mondotta, a szövetkezeti tagok és vezetők jól ismerik pártunk politikáját, de tisztában vannak azokkal a gondokkal, nehézségekkel is, melyek még megvannak a ktsz-ekben. A műszaki fejlődésre, a vezetés színvonalának növelésére, a szervezettség megteremtésére, a lehetőségek kihasználására fokozottabb figyelmet kell fordítani. A válaszadás után került sor a vezető testületek megválasztására. A KISZÖV elnökéül a következő négy évre is Horváth Sándort választották meg. A 11 tagú vezetőség tagjai: Boros Józsefné (Szentes). Öberfrank Jánosné (Szegedi Szűcsipari Ktsz), Papp Lászlóné (Makó), dr. Vecseri Istvánné (Szentes), Fekete László (Szegedi Univerzál Ktsz), Gyaraki Mihály (Hódmezővásárhely), Jenei Lajos (Csongrád megyei Papírfeldolgozó Ktsz), Kováts Pál (Járási Általános Ktsz, Sándorfalva), Márton Ferenc (Makó), és Rummel József (Hódmezővásárhely). Az ellenőrző bizottság elnökéül Árva Ferencet, a Szegedi FÉMTEX küldöttét választották. A szövetkezeti bizottság elnöke ismét Jenei Lajos, titkára ismét Tóth László, a KISZÖV Szövetkezetpolitikai Osztályának vezetője. A nöbizottság elnöke Öberfrank Janosné. Rekvizítumok. Akik erre | élnek, nem becézgetik a homokot, nem is szerethetik. Kifújja lábuk alól a szél, az idő. Nem arany, hanem szegénység. Megkövesülő, elszomorító. Menekülnének is hát inínét; öregje, fiatalja egyszer felrakodik a szekérre, boldogságosabb helyekre igyekezve, az ígéretek földjére. Vagy a másvilágra. Ettől | még az is jobb. Ahol állunk, az a műit század. Tanya ez is. Borbély Vincének szolgált. jó ideig, mígnem elhidegült tőle. Húsvét előtt csukták be az ajtót, hosszú, talán örök időkre. Ilyen forma a birtok: Tágas tanyaudvar. Belátni a gazdaságot. Lapos, szalmatetejű. egykéményes tanya, játékablakokkal. Két tenyérrel betakarhatnám. Két satnya eperfa előtte. Hombár, az is szalmatetővel, j üresen, megroggyanva, mint elcsapott öreg eb. Dülöngélő szín, összeomló kukoricagóré, elbúsult ól, feketén tátongó lyukakkal. Kidobott zöld színű gyerekágy, lába sincs, sánta sparhelt, s valami vigasztalhatatlan, szívszorító szomorúság a levegőben. Kitelne ebből a homok regénye. Odább a kút. Rossz, _ szakadozott szélű vödör, a víz magasan van, koszos, szinte fehér a belehullott sok piszoktól. Pár hete még ebből húztak literszám. A kútgém, a kútostor is gyenge, mintha ideiglenesen állna a világban. Korhadó, viharvert öreg vályú, szárad, egyre repedezik, és sikoltoz. KI hallja a homoktenger kellős közepén? Holdnyi föld tartozik az épületekhez, fákkal; néhány gyümölcsfával, akácossal. A kerítésre sorra kiaggatva az üres üvegek. Ezekből gazdagon termett. Ez a tanya üres. Eladó. Hiába borult zöldbe az udvar gyepe, bontottak szirmot a gyümölcsfák, mihaszna? Kinek és minek? Olyan, mintha temetőben járnánk. Borbély Vince, akinek örömöt is tartogatott valaha, elköltözött egyik fiához Kisszállásra, s csak nagyritkán látogat haza. Másik fia, István lakta ezt a hajlékot, jobbra fordult sorsa, s most két házzal odébb állt, másik. rangosabb tanyába költözött. Elmúlik tehát majd idővel, rombadöl a tanya, ami most Ásotthalomhoz tartozik, 10-es kerület, 1620. szám alatt szerepel a nyilvántartásokban. Kimúlt a szomszédja is, csak falai meredeznek még, amíg le nem dőlnek egy erősebb viharnak. Mindjárt a közelben, a másik tanya él. Kotogán Vincéék lakiák. Fehérre meszelték a falakat, de töpörödöttek ezek az épületek is, mint a mesékben a szegényember hajlékai. Szalmatető csüng a fejükről. Az asszony bíbelődik a földdel, a birtokkal. Szegényszag száll róla. Mondja: — Menne innen mindenki, kinek sikeredik, kinek nem. Hatan élünk. Férjem, fiammal Szegedre jár munkába, a vízműhöz, 2 ezer forintot hoznak havonta fejenként. A nagylány is dolgozik. Két kisebb gyerek meg iskolás. A föld nem áldás itt, átok. öt hold a miénk, veitek bele kukoricát, rozsot, krumplit. Mit ad? Jobb arról nem beszélni. három zsákkal. Mi az? A verejtéket sem teremte meg a föld. A kukorica, az igen. Tizenhárom esztendeje lakják a tanyát, de még sohasem hálálta meg ennyire magát. Három hízót vágjak is a télen. — Megvettük a portát Asotthalmon. Készülődünk erősen, rakosgatjuk, gyűjtögetjük a „házat". Apródonként, amire futja, azt megvesszük. Kínlódgatunk. Sok huzavonával jár itt az élet. ÜZEN A VAROS MESSZE A VAROS Orvosok tanácskozása A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete rendezésében pénteken g siófok; bányászüdülőhen megkezdődött a magyar általános orvosok — körzeti orvosok — első országos tanácskozása. A háromnapos tudományos tanácskozást — ameI lyen — több mint hétszáz orvos vesz részt — dr. Tóth Károly, a MAOTE elnöke nyitotta meg. Ezután megkezdődött a tanacskozas. 1 (MTI) elnökségi Tegnap, pénteken Tiszaszigeten. a Búzakalász Tszben ülést tartott a Szegedi Járási-Városi Termelőszövetkezetek és Szakszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége. Ezen részt vett a megyei pártbizottság képviseletében Kiss István is. Ott volt Grúber János, a járási pártbizottság titkára, dr. Ábrahám Antal, a járási hivatal elnöke, valamint Nieszner Ferenc, a Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő. Az elnökség megtárgyalta a tagszövetkezetek és a gazdasagi együttműködések alkalmazottainak bérezését, illetve az ezzel kapcsolatos vonatkozó rendelkezéseket, ezek gyakorlati alkalmazását. E napirend előadója dr. Farkas Miklós, a szövetség vezető jogtanácsosa volt. Tárgvaita az elnökség dr. Váradi Mártonnak, az SZTK megyei igazgatóhelyettesének előterjesztésében a társadalombiztosítási szervek ellenőrzésének tapasztalatait, valamint a további társadalombiztosítási szolgáltatások intézését a szövetkezetekben. Ezzel kapcsolatosan az elnökség javaslatot készített a tagszövetkezeteknek. Az Aranykalász Szakszövetkezet területe. Régen Hóvirág volt a gazdaközösség neve, de hamar elnyílott. Virágba se szökkent. Aiknek ereje engedi, birkózik a homokkal, próbálná arannyá változtatni. Nem megy. Hiába él meg a gyümölcsös, a szőlő, messze a város, a piac. Feléli a család. Az emberek is másak errefelé. Öröklődő, gondokkal, bajokkal éppen hogy élnek, éldegélnek. Ez Homokország szegényebb arca. Kotogánéknál az asszony viseli a kalapot; gazdálkodik, ő a pénzügyminiszter, ellátja a családot, tavasztól őszig kerékpáron jár vásárolni a távoli Rúzsára, a még messzebb Ásotthalomra. Húsz-huszonkét kilométert karikázik a boltig, meg vissza. Tavaly nagy területet vetett be rozzsal, volt az talán három hold is. A termésből kifizette a géprészt, a szántást, a vetőmagot eltette őszre, maradt olyan A föld, a lehetőség tiem változik. Nem ez itt az isten kalapja. Televízió nincs, villany se fényeskedik, csak az iskolánál rangoskod ik az antenna, a tájnak annyi, mintha az se lenne. Üjság alig jár, hetenként egy alkalommal megfordul a postás, id°gen szót, ismerős szót hallani. Rádió igencsak kevés. Nem a sok munka koptatja el az embert. Hasonlítja, magához mintázza a környezet. Legnagyobb esemény, ha kijön a faluból a pap. Minden hónap első vasárnapján megtelik a „Bakkápolna", ünneplöt húznak magukra és tetőtől talpig lemosakodnak. Ez ünnep. A fiataloknak üzen a város, mulatsággal. szórakozással es kenyérrel. Kacsintgatnak is, hátat fordítanak a homoknak. — Elfáradunk egész nap. Amikor együtt a család, vacsorázunk, és fekszünk. Korán elalszunk, korán ébredünk. mindig 4 órakor. Tavasztól könnyebb, jobb. A telek, jaj, azok nagyon kemények. Gyalogolni hóban, sárban, viharban, 20—25 kilométereket. Elfáradok, ha végiggondolom. Mit tehetnénk? A bőrünkből nem bújhatunk ki. Van anyám után az a kis tanya is, senkinek sem kell. Olcsón adnám, mégsem. Jobb állapotban van, mint a Borbélyéké, egy hold föld is szegélyezi. Meg se kérdik, mire mondjuk. Tanyácskák, Öttömös, Ásotthalam. Rúzsa határában. Hamokország ez is. Homokország feneke. A homok eltemeti az embert, az igyekezetet. Egyik-másik tanya előtt tehénke legelészget, kipányvázva egy-egy anyakoca. Pirinyócska szalmatetejű tanyák, mint a bennük fészkelő öröm. És fák, fák. Akácok, fenyők, gyümölcsfák. Egy időben, ha fákat telepítettek, nem adóztatták meg a tulajdonosokat. Kiserdök lombosodnak mostanra. A fáknak akkor is könnyebb volt Nekik meg se kellett születniük. Sz. takács taifs