Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

PFIÜITI, S97L ÁPRILIS 9. 3 Szovjet űrhajósküldöttség Szegeden Barátsági nagygyűlés a kábelgyárban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkban tartózkodó szov­jet űrhajós küldöttség egyik csoportja teg­nap, csütörtökön Debrecenből Szegedre utazott A neves vendégeket — V. /. Jaz­dovszkijt, az orvostudományok doktorát, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiá­jának tagját B. B. Jegerrovat, a Szovjet­unió Hősét az orvostudományok kandidá­tusát a Voszhod—1 csoportos űrrepülés résztvevőjét és J. A. Rilovot, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusát a Szovjetunió Tudományos Akadámiája űr­kutatási intézetének titkárát — Székku­tasnál, a megyehatáron Török László, a Csongrád megyei tanács vb-elnöke, Rózsa István, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Varga Dezső, a Szeged városi pártbizottság titkára, és Papp Gyula, a városi tanács vb-elnökhelyettese üdvözölte, Az űrhajósok és űrkutatók delegációja dé­li 12 órakor futott be Szegedre, s a me­gyei pártbizottság székházában a párt­végrehajtóbizottság tagjai, a megyei és a városi tanács vezetői, az MSZBT, a Haza­fias Népfront, a társadalmi és tömegszer­vezetek vezető képviselői fogadták. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság el­ső titkára mondott üdvözlő szavakat. — Nagy megtiszteltetős számunkra — mondotta egyebek között —, hogy neves szovjet vendégeink útbaejtették a mi me­gyénket is. Népünk a napokban ünnepelte ápirilis 4-ét, hazánk felszabadulásának évfordulóját, és azok a baráti érzések, ebből az ünnepből fakadnak, szüntelenül élnek népünk érzelemvilágá­btm. Jól tudjuk, hogy társadalmi és anya. gi felemelkedésünkhöz, népünk alkotó te­vékenysége mellett a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság és szövetség jelentett leg­többet. Szeretnénk, ha a küldöttség meg­győződne arról, hogy miként munkálkodik dolgozó népünk a szocialista építés cél­jainak megvalósításáért, és hogy milyen mélyen és őszintén ápolja népeink barát­ságát. Elmondotta a megyei pártbizottság el­ső titkára azt is, hogy a delegáció érkezé­sének hírére igen sok meghívás érkezett üzemekből és intézményekből: sokan sze­rettek volna találkozni a küldöttség tag­jaival. Az üdvözlő szavakra V. I. Jazdovszkij válaszolt. — Magyarországi tartózkodásunk egy­beesett a magyar nép nagy nemzeti ün­nepével, és számunkra igen felemelő ér­zés volt látni, hogy a győzelem, a boldo­gulás és a béke oltárán hozott sok-sok ál­dozat nem volt hiábavaló. Gyönyörködünk az Önök szép országában, és azt kívánjuk, hogy eredményesen valósítsák meg az MSZMP X. kongresszusának a további fel­emelkedésre szóló határozatait. Hiszen eb­ben is — miként az SZKP XXIV. kong­resszusának tanácskozásaiban — vala­mennyi gondolat népeinket szolgálja. A küldöttségnek nem volt ideje a hosz­szű utazás után pihenésre sem. Ezzel kap­csolatban Borisz Jegorov kedélyesen meg is jegyezte: — Fárasztó ugyan a sok uta­zás, de az élmények kárpótolnak érte ben. nünket. Sokan megkérdezték: az űruta­zás volt-e nehezebb vagy az országjárás? Erre tréfásan azt. felelhetnénk: az űrben annyiból volt jobb dolgunk. hogy ott megfelelő időt kaptunk pihenésre is.ű: Sípos Géza beszéde és Borisz Jegorov felszólalása Az űrhajóé delegáció tisz­teletére a délutáni műszak után barátsági nagygyűlést rendeztek a szegedi kábel­gyár művelődési termében. Sokan eljötteik erre a talál­kozóra a szomszédos gyá­rakból is, így mintegy 600 —700 érdeklődő találkozha­tott az űrhajózás jeles kép­viselőd veL óriási taps fo­gadta a terembe belépő szovjet vendégeket, akik a gyárkaputól úttörők és ifjú­gárdisták sorfala között ha­ladtak eL Borisz Jegorov ­nak sok dolga is akadt, lép­ten-nyomon autogramért ostromolták a fiatalok. Üjra és újra hosszan bi­gott a taps akkor is, ami­kor Kakuszi Géza igazgató, a nagygyűlés elnöke sorra üdvözölte a vendégeket. Nagy szeretettel fogadta a közönség az űrhajó vendé­gekkel együtt érkezett 1. I. Bagyult, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének első titkárát is. Valaimeny­nyien az elnökségben foglal­tak helyet, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és társadalmi vezetőivel együtt. Az ünnepség pedig rendkí­vül hangulatos volt. Az elnöki megnyitó után a Gagarin általános iskola két kedves úttörője — Bozóki Erika és Sebestyén Csilla VIII. osztályosok —, oroszul és magyarul mondták el köszöntőjüket, majd gyö­nyörű vörös szegfűket nyújtottak át a vendégek­nek. Az epizód olyan meg­ható volt, hogy mindenki felállt helyeiről és percekig tapsolt. A barátsági nagygyűlésen Sípos Géza. a Szeged városi pártbizottság első titkára mondott beszédet. — A barátsági gyűlés, amelyet szovjet vendégeink tiszteletére, a népeink kö­zötti eltéphetetlen baráti érzések jegyében hívtunk egybe, nagyon közel esik még időben, gondolatban és érzelemben, pedig egyenes folytatása a mi április 4-i ünnepségsorozatunknak — mondotta bevezetőjében. — Akkor a hazánkért, függet­lenségünkért es szabadsá­gunkért megjtalt hősöknek adtuk meg a tiszteletet, rá­juk emlékeztünk — most pedig népeink eleven barát­ságát ünnepeljük. Hogy éppen a szovjet űrkutatás és űrhajózás kimagasló sze­mélyiségeivel lehetünk együtt, arra pedig ismét más ünnepi esemény adott alkalmat. Nevezetesem az, hogy a szovjet űrkutatás napjai rendezvénysorozatá­nak vendégei városunkat is megtisztelték érdeklődésük­kel —1 A napokban, április 12-én lesz. tíz esztendeje an­nak, hogy világgá röppent a páratlan szenzáció: ember lakta szovjet űrhajó kering a Föld körül, Jurij Gaga­rinnal a fedélzetén. Ezt a hatalmas tudományos és technikai sikert, ezt a pá­ratlan emberi hőstettet mél­tó ünneplésben részesítette az egész világ, s ez a nap azóta a repülés és az űrha­józás nemzetközi napja. A szovjet népnek és barátai­nak, a szocialista országok közösségének azonban kez­dettói fogva több volt ez az esemény tudományos és technikai szenzációnál. Egyszersmind azt. bizonyítot­ta. hogy a szocializmus a világon elsőként rukkolt ki a modern tudományok és a modern technika újdonsá­gainak egész arzenáliával; hogy nemcsak a társadalmi haladásnak, hanem a világ­ban végbemenő tudományos és technikai forradalomnak is a szocializmus az élenjá­rója. Hiszen a • kozmosz meghódításának korszaka a Lenin nevével ékesített zászló alatt vette kezdetét — Már az első mestersé­ges holdnak, az első szput­nyiknak a felbocsátása is megmutatta az egész világ­nak 1957. október negyedi­kén, hogy milyen magas szintre emelkedett a Szov­jetunióban a tudomány és a technika» Más országokban is születtek és születnek az űrkutatásnak jeles esemé­nyei és sikerei. Évtizedek és évszázadok múltán, ami­kor a kozmikus repülések, a bolygökozi utazasok, az úr­expedíciók meg a Föld kö­rüli orbitális állomésokon való tartózkodás megszokot­tá és természetessé válik az ember számára — a há­lás emberiség akkor is a legnagyobb csodálattal és elismeréssel fog visszagon­dolni a kozmosz úttörőinek hőstettére. — A kozmosz ostroma az értelem hatalmának nagy­szerű bizonyítéka. Az ember egyre mélyebben hatol a természet legrejtettebb tit­kaiba. Miután megvetette lábát a közeikozmoszban, hozzá kezd a bolygóközi cirkálók építéséhez, távoli repülésekre merészkedik, behatod a világegyetem mé­lyébe. Fjodorov akadémikus egy hasonlat erejével így beszélt erről: „A háború­ban akkor tekintenek el­foglaltnak egy várost, ha oda bevonul a gyalogság. A kozmoszt akkor mondhatjuk magunkénak, ha benne él és tevékenykedik ez ember." S az az út, amely az első szputnyikkal és az első koz­mikus emberi utazással el­kezdődött és azóta is tart, a siker új, meg új állomá­saival, egyazon célt szolgáló próbák és kísérletek soroza­ta: valamennyi tudomány együttes erőfeszítésével, nagy alkotó kollektívák munkájával megteremteni azokat a technikai eszközö­ket, amelyek biztosítják az ember életét és munkáját a kozmoszban. Ismeretes a szovjet tudomány ezzel kap­csolatos álláspontja: az au­tomaták előőrse nélkül az űr meghódítását szolgáló egyetlen kísérletbe sem sza­bad belekezdeni. Ugyanak­kor a tudósok és konstruk­tőrök jól tudják, hogy a kutatások eredményei telje­sebbekké és hitelesebbekké válnak, ha az ember sze­mélyesen ellenőrizheti a• mű­szerek jelentéseit, ha maga is átlépi bolygónk határait. Ezért marad 1961. április 12-e soha el nem halvá­nyuló dátuma a tudományok és a történelem krónikájá­nak; ezért tanulja meg minden diák az iskolában századok múlva is Junj Ga­garin és űrhajója nevét. En­nek előjeleit magam is ta­pasztaltam, amikor Moszk­vában, az űrhajósok városá­ban járva, láttam, hogyan élnek, dolgoznak, a nép mi­lyen szeretettel és gondos­kodással veszi körül őket. De láttam azt a bemutató termet is, ahol elhelyezték a szovjet űrhajósoknak a vi­lág minden tájáról küldött ajándékokat Ebből a láto­gatásiból tapasztalhattam, hogy olyan kutatásnak és felfedezésnek vagyunk tanúi, amelynek jelentősége már a maga korában világszerte felismert. — Sokan és sokszor meg­kérdezik: mivégre ez a nagy igyekezet a kozmosz meg­hódítására? Újabb verseny­pálya talán két társadalmi renidszer óriásai között? Presztízsiháború? Vagya ha­ditechnikával való összefüg­gései miatt szorgalmazzák? Kétségtelen, hogy nagy je­lentősége van ennek a tár­sadalmi rendszerek közötti békés versenyben. A szov­jet űrsikerek nem vonatkoz­tathatók el teljesen az em­beriség biztonságával ösz­szefüggö védelmi elgondolá­soktól sem. Elsősorban mégis a kutatás gyakorlati haszna a mozgatóerő. Az a törekvés, hogy az anyagi, vi­lág jobb megismerése révén a szocializmust, a kommu­nizmust építő ember lehető­ségei gyarapodjanak itt a Földön. — A roppant költséges, nagy anyagi áldozatokat igénylő kutatás hasznossá­ga fölött csak teljesen lai­kusok vitatkoznak. Akik vállalkoznak arra, hogy megválaszolják a kérdést, egyrészt a tudományos mé­rési eredmények jelentősé­gét hangsúlyozzák, másrészt az anyagszerkezet megis­merésének eddigi eredmé­nyeivel bizonyítanak. A ku­tatások orvostudományi és biológiai eredményei eddig is sok kamatot hoztak. A meteorológiai és hírközlési műholdak már közvetlen gyakorlati hasznot jelente­nek. Az ipar nagyarányú fejlődése elképzelhetetlen lenne az űrkutatás nélkül. — Mindamellett az is igaz, hogy a hatalmas költ­ségeknek mintegy három­negyed része a Földön ma­rad. A legnagyobb haszon pedig a lehetőségekben rej­tőzik. Abban, hogy végtelen és kimeríthetetlen célt tűz az emberiség elé, hiszen a világegyetem és az azt al­kotó anyag maga is végte­len. Ezért az egyes konkrét célok megvalósítása után még mindig végtelen sok új konkrét cél megvalósí­tására nyílik lehetőség. S hogy ez a folyamat még­sem utópisztikus, arra az űrkutatás eddigi története is bizonyítékkal szolgál: az idők során olyan célok vál­tak és valnak konkrétakká, amelyek történelmi mércé­vel mérve röviddel ezelőtt még merőben fantasztikus­nak tűntek. — Az űrkutatásnak azon­ban már ma is közvetlenül mérhető népgazdasági hasz­na is van. A meteorológiai, geodéziai, geofizikai és hír­közlési mesterséges holdak segítségével lehetőség nyílt Földünk energiaháztartásá­nak vizsgálatára. Megfigyel­hetők velük azok a magas­légköri változások, ame­lyek pusztító zivatar- és viharfrontok kialakulását előzik meg. Nyomon követ­hetők a mezőgazdasági te­rületeken végbemenő eró­ziós folyamatok és nyers­anyag-lelőhelyek deríthetők fel a sugárzásmérés segítsé­gével Mondhatnánk tehát azt is: a szovjet űrkutatás költségei a kommunizmus nagy befektetései, amelyek mai és jövendő nemzedé­kek jólétét alapozzák meg. — A szovjet nép ezekért a tudományos sikerekért igen komoly anyagi áldoza­tokat hozott. Sokszor meg­elégedett. kisebb darab ke­nyérrel, vagy kevesebb ké­nyelemmel, szerényebb öl­tözködéssel, hogy más hala­dó népeknek is jusson, és megfelelően megalapozza a jövőt, a kommunizmust, az egyetemes emberi haladást. A magyar—szovjet barát­ságról a következőket mon­dotta: — Ez a barátság* eszmei azonosságon épül, és a szo­cializmus megvalósításáért küzdő népek testvériségében leli meg legmélyebb értel­mét. Ez a barátság egyrészt külpolitikánk legfontosabb eleme, másrészt megmara­dásunk, fejlődésünk, szo­cialista jövőnk legfőbb biz­tositéka. Nemzeti érzés egyúttal, hiszen nem csupán szerződésekben meg nyilat­kozatokban él, hanem gon­dolkodásunkban és érzelem­világunkban. Nem csupán városok vagy kollektívák barátkozása, hanem egyes emberek tömegeinek szívé­lyes viszonya is. Elv is, ben­nünk élő érzés is, deklará­ció is, egyéni meggyőződés is. Társadalmi, politikai és emberi tartalma van. A nagygyűlés szónoka ez­zel fejezte be beszédét: — Amikor ismételten for­ró szeretettel köszöntjük önöket Szegeden, egyben azt kérjük: amerre járnak hazájukban, mondják el, hogy testvéri szeretettel örü­lünk a szovjet népek gaz­dasági, társadalmi és tudo­mányos sikereinek. Azt kí­vánjuk a Szovjetunió so­kat próbált, sokat küzdött népeinek, hogy sikerrel va­lósítsák meg grandiózus ter­veiket, s ezek által még szebb és gazdagabb legyen életük. Ugyanakkor azt üzenjük szovjet barátaink­nak, hogy amit ránk mért a történelem, az mi is becsü­lettel álljuk. Eredményesen munkálkodunk a szocializ­mus magasabb szintű épí­tésén, szüntelenül fejleszt­jük és tökéletesítjük társa­dalmi rendünket, híven tel­jesítjük nemzetközi köteles­ségeinket, hiszen népeink barátsága kölcsönösen erre kötelez bennünket. És ha azt mondjuk ünnepélyesen, hogy „Éljen a magyar és a szovjet nép örök testvéri ba­rátsága" — ilyen gondolko­dással és ilyen cselekvés­sel adunk hitelt e szép jel­szónak. Felszólalt a barátsági nagygyűlésen Borisz Jego­rov is. — ötödszőr vagyok most Magyarországon és nagyon megszerettem az Önök ha­záját. Lenyűgöz szépségével, intellektusával, életszerete­tével, fiatalságával, vendég­látóinak kedvességével és barátságával. S ezek külö­nösen szép tulajdonságai egy országnak és egy nemzet­nek, hiszen a béke és a ba­rátság a legfontosabb a mi életünkben. Magyarország rendkívül szimpatikus a Szovjetunió népeinek sze­mében és ezt a szépséget is, a mi hazánk szépségeit is és minden szépséget meg kell védenünk. Élményeim alapján mondhatom: össze­hasonlíthatatlanul szebb és felemelőbb érzés a békés űrhajók sivitását hallgatni, mint bombák becsapódását. — Magyarországgal kitű­nő kapcsolataink vannak, hiszen tudósai részt vesznek az Interkozmosz kutatási so­rozatban és segítségükkel nagy hasznára vannak az űrkutatásnak. Ez a kutatás rendkívül költséges, drága, de ha papirt és ceruzát ve­szünk elő és számolni kez­dünk, rögtön kiderül, hogy sokkal olcsóbb a háború­nál, és sokkal nagyobb hasz­nára van az embernek. Óriási mértékben kiszélesí­ti az emberiség lehetősé­geit. Befejezésül átadta a nagy­gyűlés résztvevőinek és út­jukon Szeged egész lakossá­gának a szovjet űrhajósok baráti üdvözletet, majd ked­ves-szellemesen így búcsú­zott a szegediektől: = Remélem eljön rnég nos az idő is, amikor egy távoU ' bolygón találkozom valaki­vel az itt ülő fiatalok közül és így köszönünk majd egymásnak: Emlékszik? Mi Szegeden már találkoztunk! Sok sikert, tok boldogságot kívánok Szeged egész dol­gos lakosságának. Távirat Moszkvába A szegedi barátsági nagy­gyűlésen a résztvevők elha­tározták, hogy táviiratban köszöntik az SZKP most ülésező XXIV. kongresszu­sát. A következő táviratot küldték el Moszkvába: „Kedves Elvtársak! A szov­jet űrkutatás napjai alkal­mából rendezett szegedi nagygyűlés résztvevői forró testvéri üdvözletüket küldik az SZKP XXIV. kongresz­szusának- Mi, szegedi dol­gozók nagy figyelemmel ki­sérjük a kongresszus mun­káját. s örömmel tölt el bennünket, hogy a szovjet kommunisták legfelsőbb fó­ruma elénk tárta a Szov­jetunió belső megerősödésé­nek, nemzetközi tekintélye és befolyása növekedésének vitathatatlan tényeit. ToveS>­bi eredményes munkát kí­vánunk a kongresszusnak és a szovjet népnek újabb nagyszerű munkasikereket a kommunizmus építéséhez." A szegedi kábelgyár dol­gozói, akik korábban már elnyerték az MSZBT arany­koszorús emlékphakettjét és oklevelét, most elhatároz­ták. hogy az MSZBT elnök­ségéihez fordulnak: az üzem közösségét tagcsoportonként tartsa nyilván. Oskó Lajos­né, az üzem MSZMP csúcs­szervezete titkárának beje­lentését hosszan tartó taps­sal fogadta a nagygyűlés. Befejezésül Kakuszi Géza igazgató ajándékokat nyúj­tott át a szovjet vendégek­nek. Találkozás szegedi tudósokkal Az űrhajósok a délutánt városnézéssel és tudományos intézetek meglátogatásával töltötték el. V. I. Jazdovsz­kij, az MTA Szegedi Bioló­giai Központját kereste fel, B. B. Jegorov, az Orvostu­dományi Egyetem Élettani Intezetébe látogatott, J. A. Rilov pedig a József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézetének tudósaival ta­lálkozott. Mindegyik tudo­mányos intézetben az egye­temek, illetve a kutatóinté­zet párt- és állami vezetői fogadták az űrkutatókat. Borisz Jegorovnak még egy programja volt tegnap eatej részt vett a Vörös Csillag Filmszínházban, Az évszá­zad riportja című filmösz­szeéllítás. vetítésén. A sze­gedi közönség itt is nagy ünneplésben részesítette a hős szovjet űrhajóst. Este a Tisza szállóban a megyei és városi pártbizott­ság és tanács adott fogadást a küldöttség tiszteletére. Po­hárköszöntőt dr. Biczó György, a városi tanács vb­elnöke mondott. A szovjet delegáció tagjai ma reggel visszautaznak Bu­dapestre. iZ. SIMON ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom