Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

óZERDA. 1971. APRIUS 38. A barátság fája Szocsi egyik szépen növő fúja évek óta a jóakaratú emberek egyesülésének szimbóluma. Immáron hagyomány, hogy a fa ulá messzi tájakról is hoznak egy kis földet azok sírjáról, akik a békéért és a népek boldogulásáért áldozták életüket. A barátság fáját élteti Marx sírjának földje, Sztálingrád hős védőié a Mamajev-Kungánról, nemkülönben Buchenwuld véráztatta földje. Franciaország, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország elesett antifasisztáinak jelképe, valamint a leningrádi Piszkarjovói temető és Hirosima atomperzselte földje is. A közelmúltban iskolások helyezlek új földet a fa alá — a Moszkvai Kremlből, az Ismeretlen Katona sírjáról. A moszkvai fiatalok nemrég — a különféle országok haladó államférfiak a Keischtag elfoglalói, szovjet űrhajósok, világszerte ismert tudósok és művészek „zöldellő autogrammju" mellé — szintén beolthatták a maguk kis ágát a barátság fájának koronájába. A Barátság Múzeuma ajándékot is kapott a moszkvai gyerekektől — egy régi orosz szelencét, moszkvai tőiddel és a Kremlet ábrázoló jelvényekkel, valamint egy, a szovjet főváros látképeit ábrázoló színes albumot és egy levélbo foglalt esküt, amely szerint méltó folytatói lesznek a békéért és a népek barátságáért küzdők nemes ügyének. TAVASZI HAJNAL Áz új városi tanács tagjai Somogyi KúrolynO felvétele Még a fák Is alszanak, beleborzongva a hajnali hűvössegbc. De az emberek hírnökeként már megjelent a gép: a kommunális üzem kis mindentudó autója tisztogatja a Korányi-park sétányát. Magyar írok határainkon túl A Tiszatáj új számáról Réazint szerencsés adottságai, részint tudatot, szerkesztese folytán a Tiszatáj már eddig is, az elmúlt években is sokat tett azért, hogy a határainkon túl jélő magyarok irodalmát jobban megismerjük. Többet tett, mint a legtöbb hazat folyóirat, s nemcsak többet, de előbb is: a szegedi lap vállalta az úttörée feladatait. Nem jelentéktelen értéke ez a Tiszatáj munkájának, hiszen a szomszéd országok magyar nyelvű Irodalma egyrészt szervesen beletartozik a hazai kultúrába, rnaarcszi különböző okok miatt sokáig elfelejtett mostohagyermek, megfúrt szegény rokon volt. Mintha nem lett volna közünk hozzá. Nem is beszélve arról, hogy ebben az ismerkedésben. kupesolMitikiepi lésben, -tartásban magútól értetödöleg nemcsak i tod alomról, hanem életről is szó van. Azokról a magyarokról, okik több milliónyian szomszédaink országúiban, Csehszlovák lábon, Hon néniábati és .Jugoszláviában élnek. Mindhárom ország szocialista. s tudjuk, hogy a magyarok élete-sorsa országonként mégis egészen másként alakult. Ki tagadhatná, hogy minden erről szóló irodalmi híradás, költői üzenet — s uz irodaiam végül is erről beszél, vagy erről kellene beszélnie — nemcsak Izgalmas olvasmány egy folyóirat lapjain, hanem közlésük nemzeti — hazafias kötelesség, hivatás. Érdemes hát és szükséges is ezt a munkát figyelmes vizsgálódással serkenteni. Annál inkább, mert a Tiszatáj új, májusi száma a problémát aktuálissá teszi. Huszonhárom szerzője közül ugyanis öt cikkezik ebbon a témakörben. Talán kicsit sok is egyetlen számban ennyi írás a határainkon túli magyar irodalomról. Nem a 23 szerzőhöz képest sok, mert közülük le kell számítani a 10 szépírót, hanem a 13 értekezőhöz képest. Az öt szerző ugyanis azt jelenti, hogy az új száan igjEUSém nagy — izgalmas tanulmányai mind erről az irodalomról szólnak. Szerkesztési arányokat egyetlen szám alapján természetesen nem lehet értékelni, most azonban talán mégsem fölösleges utalni arra, hogy a Tiszatáj fő feladata mégiscsak a határainkon belül élő népek irodalmaval és életével való foglalkozás. Érdekes, ahogyan a Tiszatáj ezeket az anyagokat szerkeszti. A megszokott gyakorlat szerint ugyanis ezt az irodalmat kiemelten kellene kezdeni — szerkeszteni, ahogyan egyébként ezt a szegedi folyóirat gyakran csinál ja. Az új számból ezek a szerkesztői ld emelések hiányoznak. Talán azért, mert a szerkesztőség alkarja ezzel hangsúlyozni, hogy a csehszlovákiai. román iai, jugoszláviai magyar írók munkáit valóban a magyar irodalom szerves részének tekinti. De az is lehet, hogy mindössze szimpla szerkesztői ügyetlenségről van szó. Erre mutat a következetlenség: egyik számban kiemelve, másikban kiemelés nélkül közlik ezeket az anyagokat. Az új számnak a tárgyhoz tartozó írásai közül kétségkívül a legizgalmasabb E. Fehér Pál Szlovákok és magyarok című tanulmánya. Egy Pozsonyban megjelent könyv — Magyarok Csehszlovákiában — kapcsán kommunista felelősséggel és botorsággal beszél arról, hogy a két népnek jobban kell ismernie egymást Illetve nemcsak erről beszél ez cikkének végkövetkeztetése, hanem számos más dologról, egyebek közt egészen újszerűen a nemzetiségek nemzeti, közösségi jogairól. Ha e tárgyban E. Fehér Pál tanulmánya a legbátrabb, Sütő András írása a legszebb. Az én egyetemem címmel a kolozsvári Falvak Népe szerkesztőségét mutatja be, szemléletes, jellemző képekkel, epizódokkal, figurákkal. Asztalos István, Gaál Gábor, Kós Károly, Szabédi László: néhány név a lü-ai ihletésű visszaemlékezésből. Gaál Gábor alakja Sütő írásában csak felbukkan, Tóth Sándor tanulmányának Semmiből — új világot azonban ő a hőse. A tanulmány a romániai Korunkat és kiváló szerkesztőjét mutatja be. Ugyancsak Erdély, illetve a régi faluirodalom a tárgya Csorba Csaba szorgalmas és izgalmas anyagú írásának. Ki tudja például, hogy 1849 és 1914 között Erdélyben számos. jói-észt ma is értékes falukutató munka jelent meg. S végül, hogy a beszámoló teljes legyen. Kiss Gy. ; Csaba tollából ismertetést ! olvashatunk Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő Az irodalom valósága című tanulmánykötetéről. Feltűnhetett, hogy az új számban egyetlen szó sem esett a jugoszláviai magyar irodalomról. Máskor persze olvashattunk a lapban ilyen írásokat. Általában azonban jóval kevesebbet, mint a csehszlovákiai, romániai magyarokról. Nem a statisztika kedvééri hanem elsősorban a Tiszatáj földrajzi helyzetét figyelembe véve azt hisszük, illenék a folyóiratnak a jugoszláviai magyar írókkal is legalább olyan gyümölcsöző kapcsolatokat kiépítenie, mint a romániaiakkal és a csehszlovákiaiakkal. ií. Iá Szeged megyei város tanácsának tagjai, a tanácsi választókerületek sorszámú szerint 1. Dr. Blcxó György, technikus, Szeged megyei város tanácsának vb-elnöke. 2. Papp Gyula tanár, a Szeged megyei városi tanács vb-elnökhelyettese. 3. Dr. Komócsin Mihály munkás, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára. 4. Bárdos Miklós vállalati igazgató. 5. Vincze György vállalati igazgató. 6. Dr. Kedvessy György egyetemi tanár. 7. Dr. Kovács Lajos rendőr alezredes. 8. Dr. Falu György, a szegedi járásbíróság elnöke. 9. Dr. Kulka Frigyes egyetemi tanár. 18. Lácsán Mihály nyugdíjas. 11. Dr. Diós József gimnáziumi Igazgató. 12. Török Judit egyetemi hallgató. 13. Dr. Szalay László egyetemi tanár. 14. Pignitzki György kollégiumi igazgató. 15. Dr. Török László gimnáziumi igazgató. 16. Tóth Béla könyvtáros. 17. Róvó István áruforgalmi vezető. 18. Hever László tanár, a KISZ Szeged városi bizottságának titkára. 19. Miklós Józsefné bölcsődevezető. 20. Kenéz Antalné, a Magyar Vöröskereszt Szeged városi bizottságának titkára. 21. Gyimesi József gazdasági igazgatóhelyettes. 22. Kovács István nyugdíjas. 23. Pintér József festőművész. 24. Sinkó György operaénekes. 25. Hofgesang Péter tanár, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottságának titkára. 26. Heim János főmérnök. 27. Dr. Csikós Ferenc munkás, Szeged megyei város tanácsának vb-tltkára. 28. Forgó Pálné tanítónő. 29. Dr. Bencze György egyetemi docens. 30. Dr. Csáki Éva főorvos. 31. Grodiczki Anna minőségi ellenőr. 32. Halász Sándor, a Kőolaj termelő Vállalat csoportvezetője. 33. Dr. Grasselly Gyula egyetemi tanár. 34. Szalay József üzemmérnök. 35. Nagymlhály Lúszlóné könyvelő. 36. Halász Árpád kutatóintézeti igazgató. 37. Csanádi Józsefné könyvtárvezető. 38. Dr. Oláh Ferenc főorvos. 39. Nemes József vállalati igazgatói 40. Balog István gazdasági főigazgató. 41. Nyilasi Péter vulluluti igazgató. 42. Nitsinger Gyula nyugdíjas. 43. Oroszi László munkás. 44. Takács János tanácsi osztályvezető. 45. Dóra Antalné mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag. 46. Sirián Gábor művezető. 47. Hörömpö József mérnök. 40. Tóth András, az MTS Szeged Városi bizottságának elnöke. 49. Báló Miklosné munkás. dl). Regőczi István vállalati igazgató. 51. Takács Máté városi főépitész. 92. Nagy Károlyné tanár. 53. Dr. Harangozo Józsefné középiskolai tanár. 54. Bozóki Lajos művezető. 55. Bézi Ferenc vállalati előadó. 58. Hallal Gyuláné óvodai dolgozó. 57. Zsivin Dúnielné vállalati alkalmazott. 58. Szöllősi Sándor vállalati igazgató. 59. Nagy István téesz-elnök. 60. Kiss Sándorné házkezelő. 61. Barát József telepvezető. 62. Kakuszi Géza vállalati igazgató. 63. ördögh József mérnök. 64. Salamon István iskuluigazgató-helyettes. 65. Süveg Mihályné szakközépiskolai műhelyfőnök. 66. Herczeg Ferenc technikus. 67. Major Gyuláné munkás. 68. Virág Jólsef munkás. 89. Palatínus Dezsöné női szabó. 70. Ifj. Tóth Antal húsipari munkás. 71. Hódi Istvánné műszaki ügyintéző. 72. Dr. Mészáros Rezsőné tanárnő. 73. Kecskés Antalné nevelőotthon-igazgató. 74. Szerafin Gusztávné gyári munkás. 75. Kátai Ilona óvónő. 76. Sz. Simon István újságíró. 77. Árokszállási Kálmánná ápolónő. 78. Lábdl Gizella, a Kábelgyár USZB titkára. 79. Berkes Ildikó egyetemi hallgató. 80. Jaksa Istvánné munkás. 81. Dr. Várkonyi László körzeti orvos. 82. Bakacsi János autószerelő. 83. Solymosi Lajos telepvezető. 84. Lengyel András villanyszerelő. 85. Móczó Istvánné kereskedelmi alkalmazott. 06. Nagy István MAV-váltóőr. 07. Sarnyai István iskolaigazgató. 08. A. Molnár Sándorné állatgondozó. 89. Hajnal László postafőfelügyelő. 90. Dr. Czene Mihály rendőr ezredes. 91. Czirok Józsefné telepvezető. 92. Stanics Béla zeneiskola-igazgató. 93. Csányi János munkás. 94. Acsay István kisiparos. 95. Rosenllial Lajosné raktáros. 96. Dr. Ábrahám Antalné vállalati Igazgató. 97. Dr. Horváth Károly főiskola-Igazgató. 90. Barna Ferenc ktsz-elnök. 99. Frdnyó József vállalati igazgató. 100. Dr. OzvalU Imre munkás, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára. 101. Elekes Gyuláné laboráns. 102. Gera Istvánné laboratóriumi csoportvezető. 103. Gyuris István nevelőtanár. 104. Kardos János vállalati igazgató. 105. Bors István munkás. 106. Juhász Géza vállalati igazgató. 107. Zsigó Istvánné szakoktató. 106. Harangozó Lászlóné munkás. 109. Sziládi Sándor nyugdíjas. 110. Lángi István munkás. 111. Mári Sándorné, a ruhagyár s/.b-ti lkára. 112. Elek György, MAVigu/.gatóhelyetles. 113. Kökúti Lajos főiskolai adjunktus. 114. ördögh Mátyás általános iskolai igazgulóhelyet115. Molnár Judit vállalati csoportvezető. 116. Szalai István művezető. 117. Nagy Istvánné művezető. 118. Dobó Istvánné boltvezető-helyettes. 119. Szécsi Imre tanácsi osztályvezető. 120. Virág István munkás. 121. Savanya Miklós vállalati alkalmazott. 122. Dr. Erdei István tudományos kutató. 123. Szabó László pedugógus. 124. Koaács Ferenc mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag. 125. Tóth Pördi Jánosné mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag. 126. Dr. Kiszely Pál b. v. őrnagy. 127. Gálosi Ferenc b. v. hadnagy. 128. Molnár Imre rendőr alezredes. 129. Tóta Gyula határőr alezredes. 130. Lábodi László honvéd őrnagy. 131. Lipcsei András honvéd őrnagy. Szibériától Távol-Keletig Szibéria erejét dúsgazdag ásványi- és nyersanyagkészletet adják. A kilencedik ötéves tervben Nyugat-Szibériában alakul ki az ország legnagyobb kőolajipari bazisa. A „fekete aranyból" Itt 1975-ben 120—125 millió tonnát termelnek majd. Szibériában fokozzák a szén, a koksz, a vas és az acél termelését. A napokban csapolták az első nyersvasal a harmadik nyugat-szibériai kohóból, amely egyben az ország legnagyobb kohója. Az altáji határterületen elsősorban egy kokszkémiai gyárat helyeznek üzembe, s megkezdik egy szintetikus szálat gyártó üzem és számos gépgyár építését. Az Angarán ós a Jenyiszejen épült vízi erőművek a külszíni fejtésű szénnel működő hőerőművekkel együtt lehetővé teszik új, energiaigényes termelési ágak kifejlődését és nagy területitermelési komplexumok létrehozását. Az Uraitól keletre terül el a szovjet erdők mintegy háromnegyed része. Az új ötéves terv előírja, hogy Szibéria körzeteiben fokozni kell a fakitermelést és a fafeldolgozást. Hozzá kell fogni új, nagy fűrészeitárugyártó. fafeldolgozó, cellulóz- és papíripari, valamint mikrobiológiai ipari üzemeit építéséhez. A Távol-Kelet energetikusai most rakják le területük fejlesztésének alapjait. A zeji vízi erőműtől Vlagyivosztokig déli irányban a vízi erőmüvek egész gyűrűje alakul ki. Működésbe lép a Tengermelléki vízi erőmű is. A szovjet Távol-Kelet egyre több szenet, ólmot, wolframot, aranyat, gyémántot. kőolajterméket, fa- és celiulózipari terméket, több élelmiszert és halkészítményt ad. Nagyarányú talajjavítási munkákat is terveznek. Az űj ötéves tervben ily módon megteremtik annak feltéleleit, hogy a lakosság további tömegei települjenek le a keleti körzetekben. Ennek érdekében gyors ütemben fejlesztik majd a lakások a kommunális, szociális intézmények építését. (APN— KSi