Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

I SZOMBAT, 1971. ÁPRILIS 1 Megkezdődtek a választási nagygyűlések Losonczi Pál: Győri Imre: Szocialista egységbe tömörült nép járul az urnákhoz Biztos jövőnk alapja szövetségünk a testvéri Szovjetunióval A jelölógyülések befejeztével második szakaszához érkeztek a választási előkészületek: megkezdődtek a nagygyűlések. Kaposváron Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke. Somogy megyei képviselőjelölt mondott nagy érdeklődéssel kisért beszédet a választási nagygyűlésen. Losonczi Pál beszéde ele­jén az április 25-én sorra ke­rülő országgyűlési és tanács­tagi választások jelentőségé­ről szólt. Kiemelte, hogy a választási eljárás rendsze­rünk szocialista jellegét ta­núsítja. A képviselők és a ta­nácstagok megválasztásánál a szavazók azt akarják, hogy — választott küldötteik út­ján — az országgyűlés minél eredményesebben töltse be hivatását a törvényalkotás­ban, a szocialista állam ve­zetésében és ellenőrzésében, a tanácsok pedig alkalmasak legyenek megnövekedett fel­adataik ellátására. A továbbiakban Losonczi Pál részletesen szólt szocia­lista építőmunkánk eredmé­nyeiről, a további tenniva­lókról. Ezután így folytatta: — Mindabban, amit elér­tünk, milliók kezemunkája, gondolata és törődése teste­sül meg. Ez maga felér egy népszavazással, mert a cse­lekedetek nyelvén bizonyítja, hogy az állampolgárok tá­mogatják politikánkat. A Ha­zafias Népfront jelöltjei jó lelkiismerettel állhatnak a választók elé, jó lelkiisme­rettel kérhetik a bizalmat és támogatást a népfront vá­lasztási programjához. — További eredményeink záloga is két, szorosan egy­máshoz tartozó tényezőben van. Az egyik a párt gon­dosan kiérlelt, körültekintő és előrelátó politikája, a má­sik az a bizalom és aktív tá­mogatás, amellyel a társa­dalom ezt a politikát saját programjának elfogadja. Hogy a politika és a nép ilyen alkotó módon egyesült, az természetesen nem vala­milyen alkalmi elhatározás eredménye. Ennek mélyen fekvő társadalmi alapja van a szocialista viszonyokban, a termelési eszközök szocialis­ta tulajdonában. Ezt eddig is tudtuk, és hittük. Csakhogy most már többről van szó, mint tudásról és érzelemről. Arról van szó, hogy egész lé­tünket, mindennapi mun­kánkat egyre inkább átjárja a szocialista társadalom kö­zösségformáló hatása. Egyen­rangú szocialista tulajdonfor­ma az állami és a szövetke­zeti tulajdon. Ma már szinte mindenki a szocialista szek­torban dolgozik. De nemcsak dolgozik ott: családjával együtt benne él. emberségé­nek minden szála a szocia­lista társadalmi viszonyokhoz köti. Ez nemcsak azokra a fiatalokra igaz, akik már be­leszülettek a mi társadal­munkba. Az idősebbek is úgy vannak már, hogy nem is tudják, nem is akarják sor­sukat másképpen elképzelni, mint szocialista körülmények között. Átjárja egész társa­dalmunkat a munkásosztály vezető szerepének, politikai és emberi befolyásának, szo­cialista hazaszeretetének jó­tékony hatása. — A szocialista közgon­dolkodás terjedésével mind­jobban eltűnnek a régi tulaj­donviszonyokból sarjadt megkülönböztetések a vala­mikori >araszti rétegek kö­zött. A szocialista gazdálko­dás szocialista életformát is teremt, és egységbe forraszt­ja a szövetkezeti parasztsá­got. Ezt a folyamatot külö­nösen előre lendítette a szö­vetkezeti törvény és a föld­törvény. Hozzájárul a kabpa; takozó szövetkezeti demok­rácia is, amely fejleszti a parasztságban a szocialista szemléletet és magatartást. Sokáig emlékezetes marad, hogy tavaly mennyire próbá­ra tették a természeti csa­pások a termelőszövetkezete­ket és azok tagságat. A szö­vetkezeti parasztság higgad­tan, a szövetkezeti eszme ere­jébe, az egész társadalom se­gítőkészségébe vetett hittel szállt szembe a természeti katasztrófával. A nemzeti összefogással újjáépült köz­ségek, helyreálhtott gaz­daságok új társadalmunk erejét, szövetkezeti paraszt­ságunk szocialista öntudatát tanúsítják. — Ebben is, mint a szocia­listává fejlődő magyar falu életének sok más jelenségé­ben, a munkás-paraszt szö­vetség történelmi méretekkel jelentkező ereje mutatkozik meg. A munkásosztálytól ka­pott nélkülözhetetlen politi­kai és gazdasági segítség mellett egyre több tanújelét látjuk annak is, hogy a pa­rasztság politikai és emberi magatartásában erősödnek azok a tulajdonságok, ame­lyek ezelőtt kizárólag a mun­kásosztályt jellemezték. A termelőszövetkezetek gazda­sági és politikai közösségei kezdik visszaárasztani az egész társadalomba azokat az erőket, amelyek a munkás­osztálytól származnak, és amelyeket a maguk ember­ségéből, szorgalmából meg­sokszoroztak. — A munkás-paraszt szö­vetség politikai keretek kö­zött végzi rendkívül fontos társadalomépitő munkáját a magyar értelmiség. Valami­kor szép jelmondata volt az értelmiségnek, hogy „néppel a népért". Ez a jelmondat ma valósággá lett. Minél ma­gasabb szinten folyik a szo­cialista építés, annál inkaBb megnő az értelmiség jelen­tősége, sőt annál teljesebben válik szocialistává maga az értelmiség is. — A közös érdekek, a-szo­cialista nemzeti összefogás széles ölelésében megvan a maga helye a dolgozó kis­polgárságnak is. Törvénye­ink szerint termelőeszközök lehetnek magántulajdonban is. De ugyancsak törvény rendelkezik arról, hogy a magántulajdon nem sértheti a társadalom érdekeit. Az a véleményünk, hogy a kisipa­rosok és kiskereskedők nagy többsége tisztességesen dol­gozik, munkájával társadal­mi igényt elégít ki, haszno­san szolgálja a közérdeket. — Az egység, amely ma átfogja a szocializmust épitő társadalmat, nem magától lett és nem önmagáért van. Ügy jött létre, hogy a külön­böző gondolkodású és beál­lítottságú társadalmi csopor­tok megtanultak együtt cse­lekedni a hazáért és népün­kért. Az együttcselekvés gyü­mölcseként a lényeges kér­désekben együtt gondolkod­nak és együtt is éreznek. Az egység útja a jövőben is az, hogy együtt vállaljuk a szo­cialista építés nemzeti prog­ramját. Ez a program a X. pórtkongresszus fő irányvo­nalában, a negyedik ötéves terv gazdasági és kulturális céljaiban az egybehangolt cselekvés vezérfonalóvá lett. Folytatnunk kell az előző esz­tendős munkáját a gazda­ságban, a kultúrában és a szocialista demokrácia kiter­jesztésében. Mindezt maga­sabb szinten, vagyis még több hozzáértéssel, még na­gyobb fegyelemmel és még mélyebb hazaszeretettel. — A szocialista nemzeti összefogás programjának meghirdetője és megtestesítő­je a Hazafias Népfront-moz­galom. Magában foglalja a szövetséges társadalmi osztá­lyokat és rétegeket, tömöríti mindazokat, akik a népfront­politikával egyetértenek és hajlandók támogatni nagy munkánkat, a szocialista Ma­gyarország felépítését. Az Elnöki Tanács elnöke kitért külpolitikánk alapel­veire, majd a közelgő vá­lasztósokkal kapcsolatban ki­emelte nagy tapssal fogadott beszédeben: 1971. április 25-én egy olyan összeforrt, szilárd szocialista nemzeti egységbe tömörült, pohtikai­lag érett nép járul az urnák elé, amire eddig hazánkban még nem volt példa. Szentesen, a színházterem­ben tegnap este választási nagygyűlést tartottak. A népfront városi bizottsága, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága nevében dr. Kocsis Ferenc köszöntötte a meg­jelenteket. Ezután Győri Imre. az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára mondott be­szédet. — Választási gyülésünk — mondotta Győri Imre —, egybeesik április 4-ének: hazánk újkori története leg­nagyobb nemzeti ünnepé­nek előestéjével. Illő, hogy első gondolatunk ezt a dá­tumot köszöntse. Április 4-ét ünnepelve a magyar nép — a háború előtti és a felszabadulás utá­ni nemzedék — immár több mint negyed század magas­latáról tekinti át, hogyan él­tünk azzal a történelmi le­hetőséggel, amelyet a Szov­jetunió hadseregének fel­szabadítóként hazánk föld­jére érkezése hozott szá­munkra. Ez ünnepi megem­lékezés alkalmából nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, Csongrád megye képviselőjelöltjei A Hazafias Népfront Országos Elnöksége pénte­ken Kallai Gyula elnök vezetésével ülést tartott. Átte­kintette az országgyűlési képviselőjelöltek névsorát, s azt megküldte az Országos Valasztási Elnökségnek. Az Országos Választási Elnökség elfogadta a jelölteket. A névsorban termeszetesen szerepelnek a 16 Csongrád megyei országgyűlési választókerület képviselőjelöltjei is. Ezek a következők: 1. számú választókerület (székhelye Szeged): Dr. Biczó György, született 1926-ban. eredeti foglalkozaaa technikus, a városi tanács vb elnöke. 2. számú választókerület (székhelye Szeged): Dr. Petri Gábor, született 1914-ben, orvos, a Szegedi I. sz. Sebeszeti Klinika igazgatója. 3. számú választókerület (székhelye Szeged): Apró Antal, született 1913-ban, eredeti foglalkozása mun­kás, a Minisztertanács elnökhelyettese. 4. számú választókerület (székhelye Szeged): Ta­kács Imréné, született 1947-ben, munkás, a Szegedi Textilmüvek fonónője. 5. számú választókerület (székhelye Szőreg): Nt­eszner Ferenc, született 1919-ben, eredeti foglalkozása földműves, a tiszaszigeti Búzakalász Tsz elnöke. 6. számú választókerület (szekhelye Morahalom): Tóth Szilveszterné, született 1922-ben, eredeti foglal­kozása mezőgazdasági munkás, a zákányszéki községi tanacs vb elnöke. 7. számú választókerület (szekhelye Kiskundorozs­ma): Juratovics Aladár, született 1930-ban, mérnök, a Nagyalföldi Kőolajtermék) Válallat szegedi üzemének vezetője. 8. számú választókerület (székhelye Kistelek): Dr. Antalffy György, született 1920-ban, jogász, a Szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karának tanszék­vezető tanára. 9. számú választókerület: (székhelye Csongrád): Balogh László, született 1919-ben. eredeti foglalkozása munkás, a FÜTÖBER csongrádi gyáregységének veze­tője és Rév István, született 1913-ban. eredeti foglal­kozása tisztviselő, a MIRKÖZ Ktsz elnöke. 10. számú választókerület (székhelye Szentes): Mag Pál. született 1936-ban, mérnök, a BÖV szentesi gyár­egységének vezetője, 11. számú választókerület (székhelye Csanytelek): Kurucz Márton, született 1922-ben, eredeb foglalko­zasa mezőgazdasági munkás, a szentesi járási pártbi­zottság első titkára. 12. számú választókerület (székhelye Mindszent): Bercsényi Eszter, született 1945-ben. munkás, a szeg­vári kendergyár turbinakezelöje és Kertész Sándorné, született 1940-ben, munkás, a Szegedi Bőrdíszmű Ktsz mindszenti üzemegységének szabásza. 13. számú választókerület: (székhelye Hódmezővá­sárhely): Győri Imre, született 1924-ben. eredeti fog­lalkozása munkás, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, 14. számú választókerület (székhelye Hódmezővá­sárhely) : Dr. Dömötör János, született 1922-ben, mű­vészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója. 13. számú választókerület (székhelye Makó): Erdei Ferenc, született 1910-ben, közgazdász, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkára. 16. számú választókerület (székhelye Makó): Hal­mápyt lvánné. született 1914-ben, pedagógus, általános iskolai igazgató. a magyar nép tudott élni a szabadsággal. Hazánk, a Magyar Nép­köztársaság virágzó, ipari­lag fejlett, korszerűen fej­lődő szocialista mezőgazda­sággal rendelkező ország, amelyben a dolgozók élet­színvonala összehasonlítha­tatlanul magasabb a felsza­badulás előttinél, s tovább emelkedik, gazdagodik és állandóan gyarapszik kul­túrában és műveltségben. Magyarország a nagyvilág­ban elismert, megbecsült, tekintélyt élvező ország. A végbement fejlődés elsőren­dű tenyezöje az volt, hogy elve a lehetőséggel, a nép saját kezébe vette sorsát, a párt vezetésével, a munkás­osztály áldozatkészségével, minden becsületes és haza­fias erő tömörítésével, a felszabadulás után tovább vitte a demokratikus hala­dásért folytatott harcot. Szo­cialista forradalmat hajtott végre, s messzire előre ju­tott a szocializmus teljes felépítésének útján. Népünk az elmúlt több mint ne­gyed század minden küzdel­mében élvezte felszabadí­tónk, a Szovjetunió sokol­dalú, önzetlen tamogatását. Ezért is nyilvánította ki ismét pártunk nemrégen megtartott X. kongresszusa — egész népünk egyetérté­sével és támogatásával —, hogy szabadságunk és füg­getlenségünk, biztos jövőnk szilárd alapja és feltétele a Szovjetunióval való testvé­ri szövetségünk és együtt­működésünk. Hogy történel­mileg rövid idő alatt tör­ténelmi magaslatokat értünk el, és hogy tengernyi szen­vedéssel es pusztulással já­ró második világháború utan több mint negyed szá­zada békében élhetünk és biztonsággal tervezhetjük országunk, népünk jövőjét, további felemelkedését, an­nak legfőbb feltétele a Szovjetunió léte, harca, ál­dozatvállalása a nemzetközi osztályharcban. A Szovjet­unió ereje, hatalmas hadi­potenciálja és békepolitikó­ja az a legfőbb nemzetközi tényező, amely visszaretten­ti az imperialista erőket egy újabb világégés kirobbantá­sától. Nemzeti ünnepünkön tisztelettel tekintünk felsza­baditónkra, a Szovjetunióra. Mai választói gyűlésünket is használjuk fel arra, hogy a város egész lakosságának, népünknek háláját és szere­tetét fejezzük ki a Szovjet­unió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép iránt. Eredményes munkát kívá­nunk a XXIV. kongresszus­nak, a szovjet embereknek jól megérdemelt boldogsá­got, hogy kommunizmust épitő munkájuk nyomán to­vább erősödjön az emberi­ség reménysége és hite a békében, a társadalmi fel­emelkedésben. Végül részletesen szólt ha­zánk fejlődésének eredmé­nyeiről, nagyszerű terveink­ről — köztük a szentesi cé­lokról, választási rendsze­rünk demokratizmusáról. A beszédet többször szakította félbe a résztvevők tapsa. A választási nagygyűlésen nagy figyelemmel kisért be­szédet mondott Mag Pál, Szentes országgyűlési kép­viselőjelöltje. Elemezte a város fejlődését, majd rész­letesen kitért arra, hogy milyen teendőket kell el­végezni Szentes és dolgos lakói további gyarapításáért — a lakosság további össze­fogásává!. Juratovics Aladár: Gyors ütemű fejlődés Juratovics Aladár képvi­selőjelölt, a Nagyalföldi Kő­olaj- es Földgáztermelő Vál­lalat szegedi üzemének ve­zetője pénteken este újra ta­lálkozott választóival Kis­kundorozsmán. a helyi afész ünnepi termelési ertekezle­tén. A megjelenteket Forgó András, a Hazafias Népfront dorozsmai elnöke köszöntöt­te. Közöttük foglalt helyet dr. Kovács József, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára, Molnár Sándor, a néyfront megyei titkára, Gyárfás Mi­hály. a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, dr. Bereczki János, a szegedi járási tanács vb titkára és a nagyközség pártbizottságá­nak, tanácsának, tömegszer­vezeteinek több vezetője. Beszédében Juratovics Aladár hazánk gazdasági és pobtikai eredményeiről és további feladatainkról szólt. — Fejlődésünk eddigi üte­me gyrosabb volt a terve­zettnél — mondotta. — A következő időszakban a X. kongresszus szellemében, a párt. a munkásosztály veze­i csévél még többet akarunk elérni. A népfrontmozgalom­ba tömörült erők biztos zá­logát jelentik a haladásnak, az új eredmények elérésé­nek. biztositjak szocialista rendünk szilárdságát. Erre a politikára szárazunk ápri­lis 2ü-én, és vele a jövendő évek sikeres munkájára. Én, ha ennek a körzetnek or­szággyűlési képviselője le­szek, szintén egyik harcosa kívánok lenni a megvalósí­tandó nemes feladatoknak, a Hazafias Népfront válasz­tási programjának. A képviselőjelölt beszédét hozzászólások követtek. At­lasz László áfes z-papírbolt­vezetó megállapította: — Örömmel jelöltük Jura­tovics Aladár elvtársat. Az áfész dolgozói is egységesen foglaltak állást mellette. Bí­zunk benne... és harcos ki­állását kérjük ahhoz, hogy tovább fejlődjön községünk. Sok itt a tennivaló. Nincs kultúrház, nincs még mozi sem, a híres Széksós-fürdönk ma csak tengődik. A vasúti sorompó órákkal lassítja le a közlekedést, ami gazdasá­gilag is káros. Súlyos a köz­ségben a lakásínség. Segít­ségét kérjük egyik álmunk, az új üzletház felépítéséhez is. Kormos Ferenc asztalos a javító szolgáltatások fejlesz­tésének előmozdításához kért segítséget, és nem utolsósor­ban gázszolgáltatást a köz­ségnek. Szó esett több más gond­ról, kívánságról is. Végül valasztói sikert, eröt, egesz­séget kívántak jövendő kép­viselőjüknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom