Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

PÉNTEK, 1971. ÁPRILIS 33. ILJA EHRENBÜRG Lukács tábornok i Vincze Antal köszöntése A következő napon kezdő­dött a támadás. Mindennap kétszer telefonáltam: Che­millé, San-Ramon, „Heinke­lek", „Fiatok", légicsaták, tá­madások, ellentámadások. A támadás nem sikerült. A Huesca körül álló csapa­tok tétlenkedtek. Csak a ha­kai út birtoklásáért folyt küzdelem. A harckocsik kés­tek, és a nemzetközi brigá­dok súlyos veszteségeket szenvedtek, öt vagy hat nap múlva mindennek vége volt. Most nem Huescára gon­dolok, hanem Lukács tábor­nokra. Az ismerős emberek­ről szólva azzal a nappal kezdem elbeszélésemet, ami­kor először láttam őket, il­letve amikor a véletlen is­meretségből csodálatos kap­csolat lett: bevonultak az eletembe. A Mátéról szóló visszaemlékezést halálával kezdem, amely mélységesen megrendített. Igen, csak röviddel a ha­lála előtt ismertem meg őt: emlékeim 1937 márciusához és áprilisához kapcsolódnak. Brighuega, a különböző el­lenőrző pontok, azután a két falu, ahol a 12. brigád a bom­bázások ideje alatt pihent: Fuentes és Mequo, majd Morta de Tajuna, Madrid és a kiégett falu, Igries. A Szovjetunióban csak két, három ízben láttam Zalka Mátét. Közös barátaink nem voltak, így csak köszöntöttük egymást, ha találkoztunk. Zalka Mátét nem ismertem, én a magyar Lukács tábor­nokot szerettem meg, a spa­nyol nép védelmezőjét, az írót, aki íróasztalát a harc­mezővel cserélte fel. Természetesen, amikor Lu­káccsal beszélgettem, Zalka Mátét láttam. Bár sokat har­colt életében, hem volt kato­nás típus. Bánásmódját alá­rendeltjeivel szemben az együttérzés, ai írói megértés diktálta. Sokkal jobban el­igazodott az emberi szenve­délyek szövevényében, mint a térkép jelei között. Hetvenöt eve születelt Zalka Máté író, a nem­zetközi munkásmozga­lom kiemelkedő harco­sa; Lukács tábornok né­ven a spanyol köztársa­ság nagy katonai veze­tője és hősi halottja Tegnap délután Zalka Máté születésének év­fordulója alkalmából Budapesten felavatták a legendáshírű forradal­már katona szorát a ró­la elnevezett hlűszaki katonai főiskolán. Hor­váth János mérnök­vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka emlékezett a névadóról. Az avató­beszéd után koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Az ünnepsé­gen részt vett Zalka Má­té leánya, Natalia M. Zalka és unokája, Mása, valamint P. L Batov nyugalmazott hadsereg­tábornok, Zalka Máté egykori harcostársa is. üerdo cimú regényét. Zalka Nevét, eletét és munkás írónait született, a kort azon- j ságát jól ismerik a szege­ban a háború jegyezte ei, ! diek, különösen természete­és lelkiismerete súgta meg. ! sen a III. kerületben lakók A fiatal Máté a háború is­kolájába, majd a frontra ke­rült. 1916-ban hadifogságba esett, a távoli Habarovszk melletti Krasznaja Recska-i hadifogolytáborba került. Az Októberi Forradalom után a volt hadifoglyokból különítményt szervezett és a Távol-Keleten harcolt a szovjet hatalomért. Majd az uráli, ukrajnai harcokban tünteti ki magát, 1920-ban részt vett Kijev felszabadí­tásában és Perekop ostromá­ban. A háború véget ért, Zalka azonban folytatta a viharos életet: a hadikommunizmus korszakában az élelmezési osztagban szolgált, agitációs elbeszéléseket írt. összeba­rátkozott Furmanovval, a Proletár írók Oroszországi Szövetségének (RAPP) gyű­léseire járt. Csak a harmin­cas években gondolt komo­lyan az írói munkára, és né­hány héttel spanyolországi utazása előtt fejezte be Do­sugta meg. hol a helye a háborúban. A Guadalajara-i győzelem után és a Morata de Taju­na-i támadás megkezdése előtt (az akciót „erőszakos felderítésnek nevezték és sok áldozatot követelt) Zalka Máté Fuentes faluban a kö­vetkezőket mondta nekem; „Rengeteg ellentmondó, de még ki nem elemzett benyo­más tornyosul bennem. Egy jövendő könyv témája. Ha meg nem ölnek, öt éven be­lül elkészülök vele ... A Do­berdo még bizonyíték. Itt már nem is kell bizonyíta­nom, a kövek maguk beszél­nek. Csak az embert kell megmutatnom, azt, hogy mi­lyen az ember a háború­-ban." . Amikor Zalka meghalt, negyvenegy eves volt. Nem sokkal halála előtt, a szüle­tésnapján ezeket írta: „A sorson gondolkodtam, az élet viszontagságain, az elmúlt éveken és elégedetlen vol­tam magammal. Keveset tet­tem ... Kevésre jutott időm. Keveset értem el." Másokkal szemben elnéző volt, de ön­magával szemben szigorú, írói útja elé azonban állan­dóan az „élet viszontagsá­gai" tornyosultak. Valencia ünnepélyes gyász­pompával temette el a di­csőített Lukács tábornokot, s csak néhány harcostársa tudta, hogy Zalka Mátétól az írótól is búcsúznak, aki so­hasem írhatta meg nagy könyvét, amelyről' álmodo­zott. • Vidám volt, barátkozó ter­mészetű, szerette a csendet. És csaknem egész életében a fegyverek ropogását kellett hallania, úgy aludt, hogy „fülét a földhöz szorította", ahogy maga mesélte. Meg tudta hallani az emberi szív dobbanásait: zajos életet élt, de halkan, csendesen be­szélt ... METESZ-titkárok tanácskozása A Műszaki és Természet­tudományi Egyesületek Szö­vetségének társadalmi és függetlenített tisztségviselői részvételével kétnapos or­szágos tanácskozás kezdődött csütörtökön Egerben. A ta­lálkozón valamennyi megyér' bői részt vesznek az MTESZ szervező, valamint társadal­mi titkárai. A második na­pon bekapcsolódnak a mun­kába a megyei szervezetek elnökei is. A tanácskozáson az MTESZ időszerű feladatai­ról tárgyalnak. Azokról a lennivalókról, amelyek az idei év végén sorra kerülő országos MTESZ-küldöttköz­gyűlés előkészítésével kap­csolatosak. Orvhalászok ellen partőrök A Balatonon az utóbbi években megnőtt az orvhor­gászok száma, akik gyakran kíméletlen hajfogási mód­szerekkel károsítják, dézs­málják a halállományt. A Balaton halállományának fo­kozott védelmére megerősí­tették a partőri szolgálatot. A partőröket motorkerék­párral és a nádasoktól öve­zett vízterületek megközelí­tésére motorcsónakokkal sze­relték fei. (MTI) Kevesebb „fináncláb" több füstszűrős cigaretta A dohánytermesztők és a gyárak fejlesztési elképzelé­seit ismertette csütörtöki sajtótájékoztatóján dr. Ger­gely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­helyettes, s egyúttal több olyan újdonságot jelentett be, amely jó hírnek számít a dohányosok körében. Ha­zánkban jelenleg naponta 60 millió cigarettát „fogyaszta­nak" el, egy főre évente két kiló dohány jut, ennek ket­tő híján száz százalékából cigarettát készítenek. Az ipar évente 22 milliárd ci­garettát gyárt, ez azonban — figyelembe véve a növek­vő igényeket — a követke­ző években már nem lesz elegendő, ezért a negyedik ötéves terv időszakában két­milliárddal növelik az évi gyártási teljesítményt. A fil­teres cigaretták aránya to­vább javul, a jelenlegi nyolcmilliárdról 1975-re 16­ra nő az egy év alatt ké­szített füstszűrös cigaretták száma. A hazai cigaretta egyik fő minőségi hibáját az okozza, hogy a dohánylevelek gé­pi kocsánytalanítását a leg­több üzemben még nem ol­dották meg. Ezen a gondon 1974-ig segítenek, ekkorra valamennyi hazai dohány­fermentáló üzemben befeje­ződik az az országos re­konstrukció, amelynek első lépéseként a nyíregyházi üzem korszerűsítését és át­építését oldják meg. Jelenleg a dohánytermesz­tés nem minden évben kifi­terméskiesést, a termelőkép­pen ezért eléggé húzódoz­nak a dohánytermesztéstől, amit az is bizonyít, hogy a kívántnál kevesebb terület­re szerződtek az idén. A gondok enyhítésére egyebek között új dohányfajtát ho­nosítanak meg. A jövő „sztárja" a külföldi eredetű burleydohány, amely azon­túl, hogy egyenletes termést hoz, ellenáll a növényi be­tegségeknek és termőképes­sége is párját ritkítja, ezen­kívül „semleges", úgyneve­zett tiszta ízű cigaretta­alapanyagot ad, amelyet tet­hiszen 1958 óta itt fejtette ki tevékenységét, mint a vég­rehajtó bizottság elnöke. Vincze Antalról van szó. aki most gazdag, szép tar­talmú életútjának új állo­másához érkezett: nyugdíj­ba vonul. A háziünnepség, melyen tegnap elköszöntek tőle, ért­hetően több lett hivatalos búcsúztatásnál, eljöttek rá régi barátai, harcostársai is. a kerület jó néhány üzemé­nek, intézményének vezetői, képviselői, hogy mint eddig is minden jóban-rosszban. most is együtt legyenek ve­le. Ott volt dr. Ozvald Im­re, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának titkára is. Dr. Biczó György, a váro­si tanács vb-elnöke köszön­tötte a szegedi párt- és ta­nács-vb nevében, s méltatta meghatott, meleg szavakkal azt a csaknem öt évtizedes munkát, benne a felszaba­dulás óta eltett 26 évet, mely alatt Vincze Antal a szocialista társadalmi ren­dért, a városért, annak dol­gozó népéért oly sokat tett. A nyugdíjba vonuló Vincze Antal Munkásságáért magas ki­tüntetésekben volt már ed­dig is része, megkapta a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója kitüntetést, a Szocia­lista Munkáért Érdemérmet, a Munkás-Paraszt Hatalo­mért Érdemérmet és Fel­szabadulási Érdemérmei, most pédig egész életútja elismeréseképpen a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta számá­ra. Miután dr. Biczó György a kitüntetést átadta, a nyug­díjba vonuló Vincze Antalt közvetlen munkatársai ne­vében Szécsi Intre alapszer­vezeti párttitkár, a kerületi tanács vb pénzügyi oszlályá­nak vezetője, a kerület üze­mei nevében Sarnyai Ven­cel, az AFIT XI. sz. Autó­javító Vállalatának Igazgató­ja, a népfront és a 'tó-ta­gok nevében Sziláéi Sándor, a, népfront kerületi bizott­ságának titkára, a kerületi vb tagia köszöntötte. Mind­annyian jó pihenést kíván­tak neki, de jó munkát is mivel közéleti tevékenységé­re továbbra is szükség van a kerület, a város erdeké­ben. F. K. Égi bárány Ismét lehet vitatkozni: tegnap országszerte bemu­tatták az új Joncsó-filmet. S ahogy látóim, a kritikusok a premier adott jeléne már meg is kezdték; hol szenve­délyesen, hol higgadtan, de szinte mindegyikük zsákut­cáról beszél az Égi bárányt elemezve. Kezdjük ezzel. Zsákutca-e az új Jancsó-film? Elnézést az ellentmondásért: szerin­tem nem. A zsákutca a korábbi Jancsó-film, a Si­rokkó volt. Az Égi bárányt viszont úgy tekintem, mint bizonyos kibontakozást, út­keresést, a kilábolás vala­szükség. A fehérek közül kiválik egy tiszt, aM még kegyetlenebb, mint a páter, de jóval ártalmatlanabbnak látszik. Nemcsak egy csomó ártatlan emberrel, nőkkel, gyerekekkel végez, hanem magával a pappal is. Az új rendnek már erre a tí­pusra van szüksége; övé a jövő. Nagyjában-egészében eny­nyi a film cselekményének váza. Ha összehasonlítjuk a Sirokkó cselekményével, maga a váz egységesebb, tisztullabb. Ugyanakkor — s ez zavarja elsősorban a né­zőt — az előadási mód bo­rráféle lehetőségét a Sírok- nyolultabb; homályosabbnak, kó zsákutcájából. Ha tetszik, úgy tekintem ezt a filmet, mint egy újabb szakasz kezdetét a rendező pályáján. Az Égi bárány ugyan ko­rántsem hibátlan, ezek a hibák azonban jórészt en­nek az új útnak a keresésé­vel függnek össze. Igyekszem ezt megmagya­rázni. Az Égi bárány cselekmé­nye a Tanácsköztársaság bu­kása utáni időkben játszó­dik, valahol a Dunántúlon. Még vöröskatonák is kó­szálnak a vidéken, de már érzik a vereséget, s egyre nagyobb számban bukkan­nak fel a kegyetlenkedő fe­hérek. A kegyetlenkedések vezetője egy eszelős pap, aki irracionális fanatizmu­sával, a vallás és a haza emlegetésével köti magához a falu népét. Amikor a Tanácsköztársaságot leverik, tovább fokozódik a szinte hihetetlenül kegyetlen ter­szés szerint lehet ízesíteni. I ror. De a papra már nincs Postai megparancsolás zetődő, mert hol a peronosz­póra tizedeli meg a termést, ' ték-e himlő máskor a szárazsag okoz (kérnek tőié. A nagyon egyszerű dol­gok vásárlása sorába tarto­zik okmánybélyeget is ven­ni, éppen úgy, mint ahogy kérünk egy csomag cigaret­tát és fizetünk érte. Posta­hivatalban azonban okmány­bélyeget venni — különösen nagy címletekben — már eleve gyanús, tételezi fel magában a vásárló, amikor megkérdezik tőle, hogy ki­nek a részére veszi a bé­lyeget. Igaz ugyan, hogy a vásárló bemondhat egy hirtelen kitalált nevet, mert bizonyítani ezt nem kell semmilyen okmánnyal. Csu­pán az értéknaplóba jegyzik fel a nevét — újraoltási bi­zonyítványt, hogy felvértez­etten, nem Trafikban nem ilyen kí­váncsiak a vásárlóra. Ott bárki kérhet akár ezer fo­rint értékben is okmánybé­lyeget, udvariasan kiszolgál­ják, és kész. Nem így azon­ban a Kossuth Lajos sugár­út és a Párizsi körút sarkán levő kispostán, ahol a hiva­tal vezetője elmondta, hogy érvényben van egy nagyon régi postaigazgatósági sza­bályzat, amely előírja, hogy az értékcikiknaplóba be kell írni — csupa formaságból — az okmánybélyegek vásár­lóinak nevét. Talán korsze­rűtlen a postahivatalnak ez a kíváncsiskodása, s nem ár­tana e tekintetben szakíta­ni a bürokratikus hagyo­mánnyal. B. F. áttekinthetetlenebbnek lát­szik. Az első pillanatban ugyanúgy tűnik, Jancsó formanyelvében, előadási apparátusában semmi válto­zás nincs, hogy az Égi bá­rány ebből a szempontból ugyanolyan, mint a többi Jancsó-film. Ebben is épp­úgy balettszerűen megkom­ponált a szereplők nyugta­lan mozgása, mint a többi­ben, itt is sokat lövöldöznek és alig beszélnek, a külső környezetben itt is a táj az uralkodó, méghozzá az a sajátságos, dombokkal és tóval övezett táj, mint a korábbi filmekben, sőt itt ez a környezet kizárólagos, a cselekménynek egyetlen pil­lanata sem játszódik épület­ben. E sok hasonlóság ellenére is észre kell vennünk azon­ban a fontos különbségeket. Hogy Jancsó máskor sem a XIX. századi realizmus nyelvén beszélt, nem újdon­ság. De régebbi filmjeiben a részleteket valahogyan min­dig azonosíthattuk a közna­pi valósággal, még ha szim­bolikus jelentéstartalom hú­zódott is mögöttük. Annak, aki elfogadta a filmek mon­danivalójának lényegét, azt tudniillik, hogy az öldöklés­nek, a terrornak, a kegyet­lenkedésnek létezhet olyan foka, amilyent a rendező bemulatott, a részletek már nem jelentettek képtelensé­get: azonosíthattuk a való­sággal. Az Égi bárány ebben je­lent újdonságot. Az új Jan­csó-filmnek az a legfőbb stiláris — és természetesen nemcsak stiláris — údonsá­ga, hogy ez az azonosítás lehetetlen. A vezérré lett fehér tiszt például hegedű­szóval csalogatja maga után a tűzhalált okozó mélység­be az áldozatokat, akiket rá­adásul meg is csókol. Ilyen jeleneteket Jancsó-filmben még nem láttunk. A szimbó­lum korábban a köznapival egyező jelenségekből nőtt ki. Az Égi bárányban a szimbólumok önálló fogal­mazást kaptak. Ez ma még szokatlan és zavaró. De nem zsákutca. Inkább új lehető­ség. Az Égi bárány még nem reprezentatív alkotása, csak kezdete ennek az új perió­dusnak. Nem tudjuk példá­ul, hogy a szimbólumoknak az az újszerű kezelése kap­csolódhat-e szervesen és harmonikusan a régebbi fogalmazás egyik eszközé­hez, szűkszavú információ­közléséhez. Az új film nem oldotta meg ezeket a prob­lémákat. Nem mondta el például, nem magyarázta meg, hogy a páterre miért nincs szüksége tovább a fe­hérterrornak. Leheiséges persze. hogy ilyenféle magyarázatokra nincs, illetőleg nem lesz szükség. Ha megszokjuk a filmvásznon ezt a beszéd­rendszert, könnyebben eliga­zodunk majd rajta. S ké­sőbb a rendező is biztosab­ban jár majd az űj úton. Ily módon ellentmondásai­ban is figyelemre méltó pro­dukció az Égi bárány. Hogy ' most nem a hibákra ügyel­lünk elsősorban, arra elég magyarázat lehet a stílus újdonsága. S hogy továbbra is az értékeknél maradjunk. Kende János szép képeit, s a színészek, mindenekelőtt Madaras József (páter) és a Tájkép csata titánból meg­ismert lengyel színész, Dá­niel Olbrychski (fehér tiszt) játékát sorolhatjuk khez Ü. L. föárka és bogrács A Duna menté­nek halászati esz­közeit, hagyomá­nyait szemléltető kiállítás nyílt csü­törtökön a paksi járási könyvtár­ban. Az érdekes kiállításon a pak­si halászati tsz­től és a környék­beli halászoktól összegyűjtött vízi­szerszámokat, köztük dobó- és merítőhálókat, varsákat, továbbá „mini halászbár­kát", hattartót, rézbográcsot és egyebeket mutat­nak be. A meg­nyitón Zerza Ist­ván öreg halász és dunai hajós él­ménybeszámolót is tartott a fiata­loknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom