Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-14 / 62. szám

VASÁRNAP, 1971. MÁRCIUS 14. Grácia KORA TAVASZ Felhők vonulnak rom felett váratlan jött a tavasz, nem [fáj jégzöldből kékre vetkezett a Balaton, e tengeres táj Arnyak borítják a füvet le se kopott, csak mi kopunk [meg vajúdva sírnak a rügyek vágyott zene a mi fülünknek Nézd. a kibomló Ibolyák hogy összehúzzák gyenge [válluk repülnek fennen a libák de holnap megnyesik [a szárnyuk Arcod bronzába belekap a kor, ráncot gyűr derekadra tiszta vagy, mint a madarak dalaim szivárványos atyja! Nádfödeles szívembe te költöztél be, akár a fecskék, a teremtmények élete bennem repes, ha te szeretsz [még KÉT FALU HATÁRÁN SZ"LT5 MOST ELMONDHATOM.;: Ez a tanya menni készül. Látni rajta, hogy nem marad sokáig. Se kapuja, se kerítése, csak egy mérges kutyája látszik kívülrőlA kutya mutatja, hogy még lakjak. Amikor épült, akkor mi még rövid határidőket emlegettünk, hogy fölszámoljuk a tanyavilágot. Meg is büntették az építőjét, hogy szembenézett a hivatalos akarattal. Most türelmesebbek vagyunk, hosszabbra nyújtjuk a határidőket. Azt se nagyon bánjuk, ha valaki újat épít. És éppen most határozza el ennek a tanyának a lakója, hogy beköltözik a faluba. Aki sokat jön-megy a szegedi járásban, egy dolgot jegyezzen meg. Óvakodjon az általánosításoktól. Ha három eset egvmás után sorakoztatva valamilyen következtetésre ösztönözné, a biztonság kedvéért nézze meg a negyediket is. Nagy a valószínűsége, hogy ott a kontra. Bonyolult járás. Nem is az általánosítás, csupán egy vélemény kedvéért kopogtassunk be mégis ebbe a tanyába. Monostori Gergelyék Forráskúton építettek házat. Háromszobásat, szépet. Már a parketta is megvan hozzá, csak még nem tudták lerakni, öt éve épül a ház. Télen csak az állatok vannak Itt, meg napközben az. aki bajlódik velük. Ma éppen az asszony. Tőle kérdezem, készülődik-e más is. — Nem nagyon. Ezt sem lehet űgy érteni, ahogy első hallásra gondolja az ember, mert a másik mondata mást mond: — Aki akart, az már elment. Fiatalt itt maga nem nagyon talál. Addig lesz csak tanya ezen a vidéken, amíg az öregek élnek. ök maradnak. Meddig? Végig. Egy van csak a köves út mellett, aki készül Batástyára. A többi marad. Ha leesik a lábáról, akkor is marad. Ott vannak az én szüleim is öszeszéken. Eszerint a jóslat szerint az öregekkel együttbaktató idő eszi meg a tanyákat két falu — Balástya és Forráskút — határán. Ha minden ilyen kis tanya helyett háromszobás szép ház épül parkettásan a faluban, akkor megéri a csere, csak örülni lehet neki. Olyan szép ez, mint nagy borulás után a napsütés. De hátha van árnyéka ennek is! Monostoriné azt mondja, ha a brigádvezető elindul embereket pihentette. Szemére húzta ő is a kalapot, és aludt egyet. Mert kint a kánikula elviselhetetlen másképpen. Most nem kell etetni az állatot, a gépnek pihenni sem kell, nem pihen az ember se. Nagyon hosszú így egyszuszra. Erre már azt mondja a fiatal. nem kell inkább az autó Vagy ha kell vegyék csak meg az öregek, maid ő beleül Az érte járó megfeszített munkál nem vállalja. Aki ennyire józan okfejtéseket szerkeszt a fejkendő alatt, azt meg kell kérdezni, mi lenne az orvosság. — Űgy mondják, invázióhoz vezetne, ha rövidebb lenne a nyugdíj. F.nnél nagyobb nem lenne. Elmegy, aki elmehet. Ezt kellene észrevenni. Gazdaságtant tanul éppen a téeszelnök. Kérdezem tőle. hogyan is állunk a nyugdíjjal. Az a hasznosabb, ha megnyújtjuk a hozzá vezető utat. vagy esetleg más? Az elnök szerint sok probléma megoldódna, ha úgy számítanánk a paraszti nyugdíjat Ls, mint az iparit. Aki most marad, akkor is maradna, mert amíg bír, úgyis dolgozik. És szerinte is jobban maradnának a fiatalok. A legrégibb tanyák között ls látni, hogy a világ nagyot tépett előre, és a rnai fiatal a mai világgal akarja tartani a lépést. A nagy igyekezetben azért hoszszabbat is lép néha Csak a kátyút akarja átlépni, de átugorja a holnapi szerencséiét is. De a kátyúkat mégis be kellene tömnünk. tés „sarokba állítja" a párttitkárt, s ez rányomja bélyegét a szövetkezeti demokráciára is, a szövetkezet légköréra Különösen a X. kongresszus után, s a zárszámadások idején élénkült meg a vitakedv, az alkotó légkör a mezőgazdasági nagyüzemekben. Ez törvényszerű. Hiszen a X. kongresszuson, s azután is többször világosan kifejtődött; a mi rendszerünk ereje éppen abban van, hogy elsőitek veti fel a problémákat és elsőnek is orvosolja. Nem kendőzzük el azokat a negatív jelenségeket, amelyek gazdasági életünkben még itt-ott fellelhetők. Éppen erről beszélt Nyers Rezső elvtárs is a Hét legutóbbi adásában. Senki sem nézi jó szemmel, hogy egyesek törvénytelen és indokolatlanul magas jövedelemhez jutnak, harácsolással, ügyeskedéssel, a törvények kijátszásával, nem utolsósorban megvesztegetéssel. Igaz, bizonyos vagyonképződéssel a szocializmusban számolunk, de ez nem jelenti azt, hogy a meggazdagodott kiskirályok az égig nőjenek. Nem törvényszerű velejárója a szocializmusnak, hogy egyesek hivatalukat, beosztásukat felhasználva, hatalmukkal visszaélve horribilis összegekhez, Balaton-parti villákhoz jussanak. A mezőgazdasági üzemek dolgozóit természetesen nemcsak környezetük foglalkoztatja, hanem a megye, s az ország mezőgazdaságának fejlődése is. Amikor tehát egy-egy tanácskozáson bíráló szóval élnek, őszintén, meggyőződésből teszik. A minap a MEDOSZ vezetőségválasztó küldöttközgyűlésén Gulyás János, a nádgazdaság igazgatója mondotta el; az egyik vállalat a Duna-kanyarban épített víkendházat. 600 ezer forintért. Ez nemcsak a hétvégi napok kellemessé tételét szolgálta, hanem más célt is, reprezentáló helynek készült, 140 dolgozó társadalmi munkájával. Ugyanakkor a vállalatnál a dolgozók alapvető szociális körülményeivel senki sem törődött. Szerencsére, ez nem Csongrád megyében történt. Annál inkább helyi a következő példa; egyik vállalatnál Kiváló Dolgozó oklevelet és pénzt adtak az arra érdemes dolgozóknak. Nagyon meglepődtek, amikor az illető nem vette át a jutalmat. Nem merte átvenni. Pedig megérdemelte. De félt a többiektől, a többiek macerálása tói, mert ilyeneket mondtak: már megint alánk dolgoztál? Befútöttél a főnököknek? Az ilyen légkörben nyilván az igaz, őszinte szónak sincs hitele, becsülete. Minden esztendőben kemény Dr. Kosztolányi Gyula toborozni, talál is, nem ls. A fiatalok nemcsak a tanyától futnak, kerülik a téeszt ts. — Még a nagyon buta gyerek is más munkahelyet keres magának. Elmegy a gyárba. Megállnák az írással, ha azt kellene szavakba szednem, hogy álljunk meg egy gondolatra, és ragasszuk csak vissza a gyerekeket a tanyára. A téesznek úgy kell fordítania szekere rúdját, hogy a fiatal ls jól érezze ott magát. Kérdezgetem, miért jobb a gyár vagy a más munka, mint a szövetkezet. Mikor vesz autót és házat egyszerre a közönséges munkásember Szegeden ? Erre még várnunk kell. Mégis azt mondja Monostoriné, hogy az a könnyebb élet. Nincsen itt szabad szombat, de még szabad vasárnap se. A paraszti élet ritmusához hozzátartozott azelőtt, hogy vasárnap megetette a jószágot, megborotválkozott, és elindult tájékozódni. Vagy a templom előtt szerezte híreit a világról, vagy a kocsmából. De kimozdult hazulról. Most? Jön a vasárnap, ott a háztáji. Az egész családnak. Azelőtt is hajnalban kelt a paraszt, és dolgozott vakulásig. De délben kifogta az állatot, etette, Néhány évvel ezelőtt bizony tapasztalhattuk azt, hogy a szövetkezeti demokráciával kisebbnagyobb bajok voltak. Az emberek nem szívesen mondtak véleményt, nem nagyon kritizáltak, részben mert a gyors ütemű szövetkezeti fejlődés minden mozzanatával nem tartottak lépést, napról napra nem Ismerték a számokat, másrészt több helyen olyan légkört teremtettek, ahol jobb volt hallgatni. Jól emlékszem Kondász István felszólalására, amit a legutóbbi zárszámadáson mondott az üllési Kossuth Tsz-ben; mi csak olyan fejbólogató-jánosokká váltunk. Nem ritka még ma sem az olyan szövetkezet, ahol az elnök vagy éppen a gazdasági vezeTárlatou Ráér dekázni — Százegy, százkettő... munkát jelent a nyár a betakarítás. Vigyázunk minden szem gabonára, el ne peregjen, kint ne maradjon a tarlón ne menjen veszendőbe. S a nagyüzemek, a termést átadják a felvásárló vállalatnak. és meglepődve tapasztalják, hogy a sok ezer mázsa gabonát, amit átadtak, nem a legideálisabb körülmények között tárolták, sok ment veszendőbe, sok ment tönkre. Különösen Szentes térségében jelentkezik ez. Bacsa Mihály fiatalember, a Felgyői Állami Gazdaság szakszervezeti bizalmija. Ö mondta el az alábbi esetet, egyik vállalatnál húsz éve dolgozik szorgalmasan egy családfő, akinek négy ember eltartásáról kell gondoskodnia. Havi íizetése 1300 forint. Szóvá tették mégsem mehet ez így, emeljél, valamiképpen a fizetését, hiszen nehéz gondokkal küzdenek, nem könnyű 1300 forintot ötfelé elosztani. Akkor jöttek rá. hogy nincs is lényegében munkahelye, státusza, két évtized telt el addig, hogy egyszer is a figyelem ráirányuljon, és helyzetével valamit is törődjenek. A parasztság jövedelme elérte, sőt. egyes helyeken meghaladte a munkásokét, A megyei átlag sem rossz. Elmúltak régen azok az idők. amikor hónap, hónap múlt el s egy fillért sem tudtak fizetni a gazdaközösségek, zárszámadáskor is kevésre futotta. 5—10 forintos munkaegységekre, s előfordult, hogy Dócon a Virágzó Tsz-ben egynapi munka után 2 forintot is lehetett keresni. Messzebb van már ez a világ, mint a honfoglalás. Olyan alapvető gazdasági változások történtek e táj mezőgazdaságában. amit sokszor még nem tudunk kellőképpen értékelni sem. Az is tény viszont, hogy a terméseredményeknek, a gazdasági fejlődésnek megvannak a mutatói. ha búzából holdanként 20 mázsánál többet aratnak le. akkor azt mondjuk, szép. jó eredmény, Ha egy gazdaközösség zárszámadásában 8—10 millió forint nyereséget mutat ki. megdicsérjük. s joggal. De nem munkálódtak még ki azok a mérőeszközök, amelyekkel az emberi változást, az emberi lélek reagálásait rögzíthetnénk. Mert a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók világában viszonyaiban legalább olyan változás következett be, ha nem naevobb. mint a termelőeszközök fejlődésében. Egyre inkább otthon érzik magukat a nagyüzemekben, és nélkülözhetetlennek a szövetkezeti demokráciát. Elmondják véleményüket, s ez a helyes. Minden alkotó erőre, szellemi tőkére szükség van. A gazdálkodási, emberi problémákat elsősorban a munkahelyeken. a kisebb közösségekben kell megoldani, orvosolni. Az igaz szótól félni nem keil. Most elmondhatja bárki véleményét, meghallgatják, s panasza orvoslást talál. Az okos szó termelési eszköz. Vaslevél i f / 4 4