Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

PÉNTEK, 1971. MÁRCIUS 12. ÁS TissaO Az árvizek nagy ré' sze az olvadást követő vagy azzal együttjáró esőzés-, bői ered. Ha az olvadással egyidejűleg esőzés is fellép, az olvadás meggyorsul, a beszivárgás csökken és a hegyekből óriási mennyiségű víz zúdul a folyók medrébe. Az 196ö. évi emlékezetes nagy dunai árvíz ilyen vegyes jellegű árvíz volt. Az Alpokban olvadó hóra márciustól júniusig az átlagosnál 50 százalékkal több eső hullott és ez idézte elő a rendkívüli árhullámok sorozatát a Dunán. Az árvizek kialakulása tehát igen bonyolult természeti folyamatok következménye. Sok előre nem látható, véletlen jellegű meteorológiai, vízjárási és egyéb tényező befolyásolja azt. Nehezíti az árvizek előrejelzését, hogy az emberi beavat-' kozások szintén módosítják a víz lefolyását. Az erdők letarolása, a mezőgazdaság belterjesebbé válása. az iparosítás, a kisebb vízfolyások szabályozása, mindmind olyan tényező, amely gyorsítja a vizek levonulását.' E mesterséges beavatkozások hatására az árhullámok egyre hevesebbé válnak es tetőzési magasságuk is nő. A hidrológia tudománya szerencsére gyorsan fejlődik. Korszerű számítógépek segítségével egyre pontosabban sikerül a vízgyűjtők sajátos viszonyait „leképezni" és bonyolult számitások alupián meghatározni a várható árhullám jellemzőit. Az árvizek ellen az emberiség ősidők óta igyekszik védekezni. Igyekszik a folyók Időnkénti kiöntéseit kisebb területre korlátozni: a veszélyeztetett területeket ármentesíti. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan növekszik az árterületen le\ ő vagyon értéke. Kővetkező képpen a védelmi rendszereket egyre biztonságosabbá kell kiépíteni. Az árvízmentesitést az árvizes időszakoktól függetlenül kell végrehajtani, megfelelő gazdasági és műszaki megoldásokkal. Az ármentesítés módszerei: — a folyók szabályozása (kanyarulatok átvágása, kotrás, mederfejlesztés stb.), — árvízvédelmi töltések építése, — tározók létesítése a víztömeg egy részének visszatartására. Hazánk természeti adottságai miatt az árvízkárokat főleg a folyók szabályozásával és a töltések építésével csökkenthetjük. Az árvizcsúcsok tározókkal való csökkentése is gazdaságos megoldás. A megfelelő helyen — elsősorban hegyvidéken — létesített tározóban felfogják a hóolvadásből és a tél végi esőzésből származó' vizet, és később — nyáron, vízhiány idején fokozatosan, energiatermelés közben — engedik le. A Tisza-völgy síkvidéki jellege miatt ilyen tározókat azonban inkább csak a környező országokban építhetnek. Ezek jótékony hatása viszont magyar területen már alig jelentkezik. A felszabadulás óta árvízvédelmi rendszerünket nagymértékben fejlesztettük, a Duna és a Tisza mentén jelentősen növeltük az árvízvédelmi biztonságot. Ennek ellenére töltéseink állapota és biztonsági foka több száz kilométer hosszúságban még ma sem kielé gítő. A gátak teherbíróképességét a kivédhető legmagasabb árvízszinttel jellemezzük. Eszerint árvízvédelmi rendszerünk általában a staiisztikai valószínűségszámítással meghatározott 50—100 even1970. évi völgyi árvíz r Több a kifizetés, mint a bevétel * Az Állami Biztosító tájékoztatója t { 0 v X tX A ként előforduló árvizek kivédésére tekinthető alkalmasnak. Ha azonban figyelembe vesszük az árterület elöntése esetén bekövetkezhető károk nagyságát, nyilvánvalóvá válik, hogy árvízvédelmi rendszerünk további gyors fejlesztésére van szükség, hogy legalább a 100— 1C0 évenként előforduló árvizek ellen is biztos védelmet nyújtson. Az utóbbi 10 évben az árvízvédelem fejlesztésére a népgazdaság 2 milliárd forintot fordított. Egy-egy kilométer töltés létesítése több mint 5 millió forintba kerül. Árvízvédelmi fejlesztési programunkat a népgazdaság erőforrásainak figyelembevételével kell tehát ütemezni. Szélsőséges árvizek fellépésére a jövőben is számítanunk kell. Teljes biztonságot azonban a földből készült töltések sohasem nyújthatnak, ezért az árvízvédekezés módszereinek, anyagainak, gépeinek tökéletesítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az árvízvédelem helytállása a jövőben is eredményes legyen, (Folytaljuk) Az állami, a mezőgazdasági és a lakossági biztosítás 1970. évi eredményeit, a kártérítések alakulását, az intézet további elképzeléseit ismertette csütörtöki sajtótájékoztatóján, a Magyar Sajtó Házában Fehér Sándor, az Állami Biztosító vezérigazgatója. A múlt esztendő szokatlan rekordot hozott az Állami Biztosító történetében. A különféle károkra kifizetett 1 csaknem 3,5 milliárd forint I meghaladta a biztosító díjbevételét, s így fennállása -óta először zárta az évet veszteséggel az intézel. A kockázati tartalékalapból a biztosító így is idejében eleget tudott tenni minden fizetési kötelezettségének. Az ország termőterületének egyötödén okoztak pusztítást a természeti csapások. így a legnagyobb kártérítést — 2,4 milliárd forintot — a mezőgazdaság kapta. Jégkárokra például több mint 1,1 milliárd forintot, árvíz- és belvízkárokra 537 millió forintot fizettek ki. A biztosított lakosok száma már erősen megközelíti a 2 milliót, ez az egyik oka annak, hogy tavaly tetemeseri nőtt a lakossági vagyonbiztosításokra kifizetett öszszeg. A múlt évben 450 ezer lakossági káresetre, 265 millió forintot térítettek meg. Tavaly több mint negyedmillió új biztosítást kötöttek, s csaknem 300 ezer ügyfél tért át kedvezőbb, a több szolgáltatást nyújtó biztosítási formákra. Az ország gépjármű-állományának gyors gyarapodása megmutatkozik a biztosító „eredményeiben" is; míg öt esztendeje 22 ezer gépjárműkárra 45 millió forintot fizettek ki, tavaly 37 ezer gépkocsibalesetre mar 143 millió forint jutott a kártérítésként. A vezérigazgató külön beszámolt a Práter utcai emlékezetes gázrobbanás károsultjainak ügyéről is. A biztosító eddig mintegy 2-50 ezer forintot térített meg ügyfeleinek, a kártérítések végleges összege azonban a számítások szerint eléri a 400 000—450 000 forintot is. A mostani gazdaságirányítási rendszer eddigi húrom éve alatt elsősorban az állami vállalatok és a mezőgazdasági szövetkezetek biztosításainak növekedése miatt az Állami Biztosító tevékenysége megélénkült, díjbevétele csaknem 50 százalékkal emelkedett. Az állami vagyonbiztosításokban január 1-töl bővítették a kockázatvállalások körét, amelyet kiterjesztettek viharkárokra, valamint a csőrepedés okozta vízkárokra. Foglalkoznak az árvízkockázat és a belföldi szállítmánybiztosítás, sőt a csak devizáért pótolható gépek, berendezések biztosításának bevezetésével is. A biztosító nemzetközi kapcsolatairól szólva a vezérigazgató elmondotta, hogy 20 ország 50 biztosító intézetével működnek együtt. Üjdonság az idén, hogy a gépjármű Casco-biztosítást kiterjesztik Franciaországra Illési tartott a szépéi járási tanács Utolsó ülését tartotta tegnap, csütörtökön délelőtt Széchenyi téri székházában a szegedi járási tanács, és ezzel mint testület, munkáját befejezte. A tanácsülés napirendjén egyetlen téma szerepelt: Bereczki János vb-titkár adott tájékoztatót a választójogi és a tanácstörvényről. A járási tanács — állapította meg a tanácsülés — fennállása óta teljesítette feladatát, eredményesen működött közre szocialista társadalmunk építésében. Dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára és Kovács Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mondott meleg szavakjkal köszönetet tanácstagoknak és tisztségviselőknek felelősséggel végzett munkájukért. Külön is köszöntötték Farkas Istvánt, a végrehajtó bizottság nyugalomba vonuló elnökét és méltatták lelkiismeretes tevékenységét, mindig pontos munkáját. Előadás a választási törvényről Tegnap, csütörtökön délután a Hazafias Népfront j szegedi nőbizottságának rendezésében Szegeden, a Nők Fórumán dr. Ahtalffy György tanszékvezető egyetemi tanár, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja nagy sikerű előadást tartott a választási törvényről Áttekintő értékelést adott a magvar nők választójogának fejlődéséről. Kiemelte, hogy évszázados küzdelem után a felszabaduláskor, 1945-ben törvénybe iktatták — immár visszavonhatatlanul — a nőfc választójogát. A továbbiakban részletesen szólt új halasztási törvényünkről, annak tartalmi vonatkozásairól. A Nők Fóruma dr. Ábrahám Antabiónak, a szegedi nőbizottság elnökének zárszavával fejeződött be. Módszerek és utak Színházi morzsák FUTBALLÜGYBEN. A szerda délután legnagyobb alakítása kétségkívül Dzsajicsé volt: a kitűnő balszélső olyan indulatos lett az ir játékvezetőre, hogyha társai nem fogják le, jó darabig „kivonják" a nemzetközi forgalomból. Belgrádi szomszédaink kupameccsei Lassan a dél-amerikaiak rámenősségével vetekszenek. Küzdőképességükből — ha nem is ebből a fajtából — tanulhatnának a mi bajnokaink. Miként a tévé sportrovata is levonta a következtetésit a bírálatokból: ezentúl több tétre menő, érdekes külföldi találkozóról ad majd közvetítést. őszintén szólva nehezen érhető az az induiatoskodás, ami a sajtó és Radnai János, a tévé sportrovatának vezetője között a minap nyilvánosan lezajlott. S bár Radnai János elég •egyoldalú, s rossz módszert választott a bírálatok megválaszolására (több félreértést tisztázott volna, ha kamerák elé hívja a vitapartnereket is) — a hallottak alapján igaza van: a tévé nem mondhat le kétmillió futballszerető nézőjéről csak azért, hogy néhány száz szurkolóval több látogasson el a pályákra. A magyar labdarúgóélet megpezsditésére hatásosabb módszerek is vannak: péIdául jobb focit produkálni. x ÖN PÉLDÁUL, hegy folytatná? — kérdezte új sorozatában cseppet sem csüggedve Kállai István. Mosolya a régi, a hangulat ugyanaz, mint korábban, mikor arra volt kíváncsi, ki mit tenne mások helyében, ha az élet különféle alternatívákat állítana. A módszer mindazonáltal vérbeli televíziós módszer: Kállai közvetlensége, a nézővel talált eleven kontaktusa biztosítja műsora varázsát. Hivatás vagy házasság? — marad nyitva két fiatal története, s ha szabad tippet adni a folytatásra pályázóknak, annyit javasolnék, alaposan vegyék fontolóra, szerelmesek között mennyi esély adható az észérvekre. A látottak alapján nem lehet vitás, a fiatalok összeházasodnak, hogy az eredendő konfliktus (vállalják-e anyagi áldozatok és elnapolt házasság árán a fiúnak felkínált tudományos karrier lehetőségét) aztán más köntösben ismétlődjék újra. ÚTKÖZBEN, a műkorcsolyázó világbajnokság közvetítése miatt szerdára halasztott tévéfilm elkerült a főműsoridőből, este 10-től vetítették. S ahogy korábbi beharangozásából sejteni lehetett, ennek a Siikösdnovellának fiatal hőse hamis nyomon jár. A rendező, Szinetár Miklós előzetesen úgy nyilatkozott, hogy „az 1965—66-ban startoló értelmiségi fiatalt mutatja be, aki az új gazdasági mechanizmus kezdetén tele van az ezzel kapcsolatos reményekkel, bizonytalansággal, várakozással". Ebből semmit sem láttunk. Láttunk viszont egy jóképű fiút (Huszti Péter), aki európai útlevelével, két rúd szalámival, meztelen szandálban és olyan erkölcsivilágnézeti-politikai fensőbbségtudattal indul nyugati turistaúbra, hogy mellette olcsó kurtizánná törpül a gyorsan felkínálkozó strandtündér, bizalmatlan vigéccé a hajós, szánalmas szerencselovaggá a játékos. Végül modern hitvita során hősünk futólag leforráz egy nagyhírű filozófust, akinek iskolaéveiben rengeteget, ma már csak annyit köszönhet, hogy a kétkedés madáchi szellemében tudtán kívül rávezette, mi az, amit el kell utasítania, amivél szemben kell kialakítania marxista világképét. A figurák oly sablonosak, a helyzetek oly rosszul konstruáltak, hogy ez az .alapvetően jószándékú történet- hitelét veszti, nincs valóságlartása, nincsenek arányai. N. L Móricz Zsigmond NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL c. vígjátékának felújítására nagyon ízléses és tartalmas műsorfüzettel — melyben Móricz- és Kosztolányi-idézetek is vannak —, rukkolt ki a színház. Egyedüli szépséghibája azonban ennek a kis füzetnek az, hogy a harmadik oldalon közöltekben egy tévedés van. A közönséggel tudatja ugyanis a műsorfüzet, hogy a darabet 1957-ben mutatta be a szegedi színház. Ez mind igaz, de helyesebb lett volna — a pontos adatok birtokának hiányában — ezt úgy közölni, hogy Móricz e müvét 1957ben is bemutatta a színház. Ugyanis a darab szegedi első bemutatója 1929. május 2-án volt, Tarnay Ernő igazgatása alatt. Rendező Vándor Andor volt és a főszerepeket Tolnay Andor, Pártos Klári, Uty Gizella, Bojár Lili, Pcéry Piri (Dayka Margit szerepében), Herczeg Vilmos, Kormos Margit és Egyed Lenke alakították. Egyik jó Ismerősöm, K, Gy., a régi idők neves és közkedvelt szegedi futballbírája mesélte a következő kedves történetet. — A napokban kezdtem szervezni érettségi találkozónk hatvankettedik (!) évfordulóját és többek között Betlen Bruckner Lászlónak, volt délvidéki színigazgatónak,- majd a szegedi színház karmesterének is küldtem tartózkodási helyére, Győrbe értesítést. Könnyen kiszámítható, hogy mint volt osztálytársam, ő is velem együtt a 79. évünket tapossuk. De nem is ez az érdekes — folytatta —, hanem az, hogy Betlen Laci válaszlevelében köszöni a nyárra tervezett meghívást és egyben örömmel közli, hogy ma is aktív karmester, huszonkét éves felesége és négyéves kislánya van. No, ehhez mit szól?... — kérdezi K. Gy. Mit szólhattam? Gratuláltam. Szép teljesítmény hetvenkilenc évesen is aktív — karmesternek lenni ... Jenő István Nyelvoktatás — óvodában A Zala megyei nemzetiségi községekben új adapokra helyezik a horvát-szerb nyelvoktatást. A megyei művelődési osztályon belül megyei tanulmanyi felügyelő irányítja a horvát-szerb nyelvtanítást, a 8 délszláv anyanyelvű iskolában. Az anyanyelv tanításában előrelépést jelent, hogy már az óvodákban megkezdik — játékos formában — a nyelvoktatást. Könyveink Lipcsében A könyvszakma egyik idei legnagyobb nemzetközi eseményén, a brüsszeli kiállításon harmadik alkalommal reprezentálja könyvkiadásunkat a Kultúra külkereskedelmi vállalat: itthon is nagy sikert aratott, sokféle idegen nyelvre lefordított friss kötetekkel. Vasárnaptól a minden tavasszal hagyományosan megnyíló Lipcsei Vásáron ezer magyar könyvet szerepeltet a Kultura.