Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

JUJWUBUtJ. 5BSW Kállai Gyy! a Kossuth La os Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke — Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet tes társaságában — ellátogatott Szentendrére, a Kossuth Lajos katonai főiskolára. Érkezéskor a vendégeket ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták. A program bevezetőjeként a főiskola parancsnoka, Kazai Barna ezredes adott tájékoztatást a katonai tanin- | íézet életéről, munkájáról, eredményeiről. Részletesen i ismertette a hallgatók kép- ! zésének rendszerét, az elmé- j leti és gyakorlati oktatás ' formáit, módszerét. Szólt arról a nagyszabású renkonstrukcióról is, amely a főiskolán két éve kezdődött, s a tervek szerint 1972-ben fejeződik be. Ennek keretében már felújítottak, korszerűsítettek több épületet és újabb létesítményekkel — ötszáz négyzetméter alapterületű tornateremmel, 800 személyt befogadó színházteremmel, önkiszolgáló étteremmel, fedett uszodával, szakitöri helyiségekkel — bővítik a tanintézetet. A tantermeket a legkorszerűbb oktatási eszközökkel szerelik fel. A tájékoztató után az országgyűlés elnöke és a többi vendég megtekintette a növ endékek elhelyezési körleteit és a folyamatban levő építkezést. Hosszabb időt töltöttek a műszaki tanszék anyagvizsgáló laboratóriumában. A negyedéves hallgatók eg közeli kiképző bázison bemutatták, hogyan készítik elő a harckocsikat fáiegsüsa m Mik lím$ iní'erfra ' a különböző feladatok végrehajtására. Kállai Gyula délután állománygyűlésen találkozott a Kossuth Lajos katonai főiskola parancsnokaival, oktatóival, hallgatóival. A gyűlési Tajti Géza alezredes nyitotta meg, majd az országgyűlés elnöke beszélt az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. I Kádár János, az MSZMi Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta R. C. Longworth-t, a UPI amerikai hírügynökség bécsi tudósítóját, és válaszolt a hírügynökség kérdéseire. Az interjúnál jelen volt Sümegi Endre, a UPI budapesti tudósítója, valamint Katona István, a Központi Bizottság tagja, • a KB osztályvezetője. Sándor, József, Benedek a, meleget? meghozza-e Már csak egy hetük van a meteorológusoknak arra, hogy „eldöntsék": a Sándor, József, Benedek* meghozza-e a meleget? Bár a Kárpátmedencében az eddig egyhangú, szokatlanul hideg márciusi tél után most változékonyra fordult az idő, és az óceáni levegő bizonyos enyhülést hozott, a meteorológusok szerint ez, sajnos, még csak átmeneti, és semmi „garancia" nincs arra, hogy rövid időn belül valóban tavaszra fordul az időjárás. Mar az is nagy örömnek számit, hogy csütörtök reggel hazánk északi és nyugati megyéiben nem mínusszal, hanem plusszal mérték a hőmérsékletet. Bár valamennyi útszakasz járható az országban, mégis különös, hogy március idusához közeledve még mindig arról szól a jelentés : Veszprém megye egyes útszakaszain még dolgoznak a hóekék, az úgynevezett hóátfúvások miatt. Több megyéből — így Tolnából, Bács-Kiskunból, GyőrSopronból — jelezték, hogy egj'es útszakaszok igen síkosak, főleg az alsóbbrendű útvonalakon. Ugyanakkor a folyók, patakok vízállása a szokásosnál is alacsonyabb, így az egész ország területér, sehol sincs árvíz-' vagy belvízvédelmi készültség. A hétfő estig érvényes távlati prognózis szerint megismétlődnek a hózáporok, marad a hideg idő. A távlati előrejelzések azonban halvány reményt nyújtanak arra, hogy a jövő héten felmelegedés kezdődik. Az óceáni légtömegek helyzetéből arra lehet következtetni, hogy nyugatról, de ezúttal nem a szokásos skóciai területek érintésével, hanem délebbre, a brit-szigetek felől jndul az , enyheség Európa felé. Reméljük hát, hogy Sándor, József és Benedek nem lesz szűkmarkú. Igen lassú fogyókúra mm ^m. mmm. m i - Dzsem S • 1$./irTSv'../ÍM-;. - W-. íg^jW.^.. .v,^ Hü WfkmfK Több gyógyszer fogy Értekezletet tartott tegnap, csütörtökön a Csongrád megyei gyógyszertári központ és a szakszervezeti bizottság a Tisza szállóban. Dr. Vetró Lajos megyei főgyógyszerész, igazgató beszámolójában értékelte a megye tavalyi gyógyszerforgalmát. Gyógyszerfogyasztásunk az előző évhez viszonyítva 13,5 százalékkal emelkedett. Dr. Sávay Gyuláné gyógyszerész-szakfelügyelő értékelte a gyógyszertári központ 1970. évi munkaversenyét. Keszthelyi Béla vezető szakfelügyelő A gyógyszerész, mint toxikológus, dr. Magyar Leventéné gyógyszertárvezető Egészségnevelés a gyógyszertárban, Kálmán Lajos városi főgyógyszerész Gyógyszerész az egészségügyi állandó bizottságban címmel tartott előadást. Végül dr. László György megyei főorvos és dr. Albert Sándor, a megyei szb-titkár szólt hozzá az elmondottakhoz. Azt hiszem, találtam egy anti-Dzsenit. Húszon innen ! való, mint a televízióból is! mert lánytársa, verseket ír, | mint ő, s a családját is ugyanaz bomlasztotta, bomlasztja, ami a bokros hullámokat kavart adás főszereplőjéét: az alkohol. Csak hát ez az anti-Dzseni egészen másként igazgatja a maga sorsát. Három műszak hetente változó ritmusa szerint áll oda szövőmasinája elé, s erdőzugok meg legénytanyák helyett egy Dorozsmán váltott albérletben verselget, tölti apróra szabdalt napjainak maradék idejét. Azt hiszem, találtam egy anti-Dzsenit. „Születésemikor egy határmenti kis faluban laktak a szüleim. Apám kőműves volt, ő 27, anyum 19 éves. Anyum szerint, amikor kicsi voltam, szinte feliér lobogó hajam volt. Sok baj nem volt velem, mert keveset sírtam és így magamra hagyhattak napokra is. Ügy látszik, már akkor szerettem az egyedüllétet, a magányt." KEZDENEM KELLETT VALAMIT... mény mérlegre tegye a választottak eddigi tevékenységét, s meghatározza az új jelöltekkel szembeni elvárásait. A cselekvő részvétel azonban még itt sem fejeződik be, hiszen az új választójogi törvény értelmében több jelöltet is állithatnak a választópolgárok, s közülük választaniok kell majd a szavazóknak április 25-én. A választás akkor lesz valóban aktív, ha nem gépiesen, hanem megfontoltan használják majd ceruzájukat a választópolgárok a szavazófülkében. A Hazafias Népfront úgy állította össze jelöltlistáját, hogy a társadalom minden rétegéből a legaktívabbak a közérdekben legfáradhatatlanabb társadalmi munkások kerüljenek a jelölőgyűlések „ítélőszéke" elé. Valamennyien bizonyíiottak már a lakosságnak, amikor a választókörzet és a város érdekében gondokat vállaltak magukra; eljártak különféle lakóterületi problémák megoldásában; folyamatosan és aktívan részt vettek a tanács vagy más társadalmi szervek testületeinek munkájában, a közéletben. Nagyon sok ilyen lelkes ember munkálkodott és munkálkodik Szegeden, leginkább névtelenül és feltűnés nélkül, s nagy gond közülük kiválasztani azokat, akik majd a tanács testületében dolgoznak a következő években. A gondot sokszor az okozza, hogy igen sok az alkalmas személyek száma. Bizonyára több helyen is előfordul majd ezért, hogy nem egv vagy nem is két jelöltet vesznek fel a listára Közülük végül csak egy kerülhet majd be a testületbe, de ez nem jelentheti azt, hogy a többieket vesztesnek kellene tekinteni. Már maga az is nagv tisztesség és elismerés a társadalmi munkáért a kézügyekben való fáradozásért, hogy a közvélemény ezt jelöléssel elismeri. A dolog másik oldala pcoig az, hogy rájuk is számít továbbra is a társadalom, de a szűkebb választókörzet is. és meg is fogják találni azt a működési területet, amelyen közéle ti aktivitásukat folytathatják. A

Z IDEI jelölőgyüléseken bizonyára éppen olyan sok közérdekű kérdés felmerül majd, mint 19ö7-ben. Több mint ezer ilyen felszólalás hangzott el akkor, s ezek megoldásán az elmúlt négy esztendőben sem csak tanácstagok fáradoztak, hanem a teljes hivatali apparátus épp úgy, mint a pártszervek és . pártszervezetejk. a Hazafias Népfront és a tömegszervezelek. Százak és ezrek. A közéleti aktivitást ugy lehet hosszú időre ismét mcgpezsdíteni, ha a mostani jelölőgyűléseken is számba vesszük majd az ország és •a város dolgaival összefüggő problémákat, ellentmondásokat, és a szocializmus építésének programja mellett helyi terveinkbe ezeket pótlólag beévítjú7". Az idei országgyűlési és tanácsválasztás — époen a nagyarányú társadalmi aktivitással — újabb lendületet adhat a szocialista építésnek de különösen a városfejlesztésnek. A legszélesebb közvéleménnyel tudjuk most szembesíteni annak a városépítő munkának az eredményeit, amelyet kollektív bölcsességgel határoztunk meg és kollektív részvétellel végeztünk; s ugyanilyen demokratikus fórum lesz bírája a következő évekre tervezett fejlesztésnek. A

7*TKOR JELÖLÖK, jelöltek és vá'á-ztcttak együttes aktivitásáról r,by-ciíjnV i'S'Ss "ondokra és feladatokra apellálunk. Ezekben nyeri el értelmét a választás politikai munkájában való fáradozás és felelősségteljes részvétel, SZ. SIMON ISTVÁN — Miért jött el hazuról, Klárika? — Mit tehettem volna egyebet? Vége lett a nyolc osztálynak; kezdenem kellett valamit magammal. Otthon meg, a Eban a kicsi faluban, ahol a gyerekek utánam kiabálják, hogy apám melyik árokban feleszik? „Amikor először ültem iskolapadba, nagyon sírtam. Pedig később rájöttem, hogy itt szép és jó. Emlékem őrzi az iskola igazgatóját meg Annuska tanító nénit, aki mindenkihez kedves volt és megértő. Olyan jó volna még egyszer látni. Annyit tudok róla, hogy Budapestre mentek lakni." — Miért lett éppen szövőtanuló? — Mit tehettem volna egyebet? Ezt hirdették a legjobban, és első szóra fel is vettek. Nekem meg nem volt semmi fontosabb, mint az, hogy csak el, el onnan, hazulról. „Otthon pokol volt az élet. Apu részeg volt, mint a csap, nem törődött azzal hogy mit eszünk. Bizony, sokszor volt úgy, hogy nem vacsoráztunk azért, mert reggel is enni kellett. Édességre soha nem jutott, s ha egy hónapban egyszer kaptunk egy forintos csokit, az már sok volt." A GYÁRAT MEG— Hogyan szokta meg a ••vári eletet, nehéz volt-e a tizikai munka? — A gyárat, azt gyorsan megszerettem. Jó volt látni, •.hogy abban a nagy csarnokban örökösen pattognak, i forognak a gépek. De ahogy eleinte mivelünk a művezetők bántak, az egyenes volt a pokollal. Egyik-másik éppen csak azt nem mondta, hogy kuss. Volt bizony sok olyan napom, hogy arra gondoltam, fogom magam és leszámolok. De aztán mégiscsak maradtam. „Édesanyám nagyon sokat dolgozott, hogy megélhessünk. Sajnos sok-sok pillanat jut eszembe erről az időről. Az iskolában nem értették meg, hogy miért megyek mindig kisírt szemmel,, miért vagyok mindig kedvetlen." — Aztán mégis megszokta a szövődét... — Aztán mégis megszoktam. Annyira megszoktam, hogy mindjárt az első évben versenyre is vittek. Nehéz verseny volt, s amikor végül ott álltunk az elsők között, nem akartunk hinni a zsűrinek, mert nem is mertünk gondolni a harmadik helynél jobbra. Nem tudom, hogy mertem, de a végén felálltam és hirtelen rögtönzéssel megköszöntem a zsűri munkáját, és biztattam a többieket. Azt mondták rá, hogy én vagyok a legjobb pofa... „Később nagyszülőimhez költöztünk. Korábbi lakhelyünkről nem vittem mást magammal, mint magányés ábrándszeretetemet és sok fájó emléket. Nem sajnáltam, csak a liliomot meg a szomszéd nénit. Az új községet nehéz volt megszokni. Anyum is egyre idegesebb lett. Ha rosszabb jegyet kaptam, úgy kiabált velem, mint a sükettel. Jobb lett volna, ha az államnak adlak — mondta —, mert az az utálatos apád mindig iszik, és te sem tanulsz, csak a villanyt égeted." — A verseny után? — Következett a szakmunkásvizsga. Annyira tudtam az anyagot,- hogy félig sem engedték elmondani. Aztán tíz napra elvittek a Balatonhoz. Itt egy nemzetközi táborban sok érdekes emberrel megismerkedhettem. „Sokszor volt úgy, hogy fél éjszakákon át gondolkoztam és s.rtam a sorsom miatt. Talán nem is az anyám az, aki mellettem alszik — mondtam ilyenkor magamnak —, talán nem is ő szült engemet. Volt úgy, hogy mindenféle cigány gyerekének nevezett. Egyedül nagyapám szeretett. Ö járt el a szülői értekezletekre is, és amikor megjött, elmesélte a szomszédoknak, hogyan dicsértek az iskolában. Tudom, hogy többször szembeszállt anyummal is. A legjobban akkor, amikor úttörőoklevelet kaptam és anyum azt mondta rá, hogy majd ió lesz az gyújtósnak." — A vizsga után milyen munkát kapott? — Mindjárt három műszakba osztottak be. Ha délelőttös vagyok, hajnali négykor kell kelnem, hogy Dorozsmáról időben beérjek. Történt ban írott kisebb tömkelegét, összesen három spirálfüzetet széttépve találtam meg. Nem is tudom, mit éreztem ak'kor. Betetézte minden eddigi szenvedésemet. Kórházba kerültem, nyugtatókkal kezeltek. De sokáig hiába, mert csak sírtam, sírtam. Aztán egyszer meglátogatott anyum. Mintha nem is ő lett volna. Úgy beszélt akkor velem, mintha egészen pici lány lennék, és ettől végtelen boldogító lett az életein." — Hogyan él most? — Keresek általában 1600 forintot, ebből az albérlet 250. Aztán a villamosbérlet, az ebédjegy, ha délelőttös vagyok. Néha egy szoknya, egy blúz, és a buszköltség haza, mert minden héten hazajárok. Meg hát a füzetek, könyvek... — Milyen füzetek, könyvek? — Gimnáziumiak. Tavaly ősszel oda is beiratkoztam. Most kezdtük a második félévet. „Ebbe a naplóba mindent beleírok." — Miért ír? — Erre nem tudok válaszolni. Csak azt tudom, hogy néha le kell ülnöm, és leírni mindent, ami velem történik. Néha csak úgy, ahogy kifut a tollamból, máskor meg lassabban, versben. — Mondjon el egy versét! — Végig egyet sem tudok, csak sorok jutnak eszembe „Hosszú az út, az idő röpke, tovaszáll kacéran, mint a fecske". Ezt még odahaza írtam. „Mikor idézem az arcod, úgy érzem, jön a nyár..." Ezt meg már itt. — Klárika, végül is, pii lesz majd MI LESZ KLÁRIKÁBÖL? magából? — Nem tudom. Most járok a gyárba, dolgozom, végzem a gimnáziumot. Aztán majd csak lesz valami. Kicsi koromban ápolónő szerettem volna lenni, majd író. meg sebész. De hát hol vannak már ezek az álmodozá sok... — Hol vannak? Itt vannak! Majd meglátja. hogy még mindig itt vannak. Ez az anti-Dzseni egészen másként igazgatja a maga sorsát. És hát ennek az antiDzseninek az arcát nem kellene fehérbe fordítottan, ön maga felismerhetetlen mása ként mutogatni. Sugaras te kintete úgy, ahogy van, tisz tán, egyszerűen is sugaraz..ató lenne. Akácz László t